Mária Rádió Magyarország

A gyermekek figyelmének és okoseszközhasználatának összefüggései - Karkus Ottó waldorfpedagógus

· PT36M34S

Összefoglaló

Karkus Ottó waldorfpedagógus Tóth Enikővel beszélget a gyermekek figyelmének és okoseszközhasználatának összefüggéseiről.

Röviden

Műsor
Mária Rádió Magyarország
Megjelenés
2025. 07. 08.
Hossz
37 perc
Szereplők, említett nevek
Karkus Ottó, Tóth Enikő, Surányi-Gräfl Lau, Erdős Eszter
Témák
gyermekek figyelme, okoseszközhasználat
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

A gyermekek figyelmének és okoseszköz használatának összefüggéséről Karkus Ottóval Val Dorfpedagógussal Tótenikő beszélget.

Szeretettel köszöntöm a Mária rádió hallgatóit.

A mikrofonnál Tóth Enikő és kedves vendégem Karkus Ottó, a Solymári Fészek Valdorf Iskola tanára.

Ottó pályájának van egy nagyon speciális jellemzője, hogy két osztályt is végigkísért Általános iskola első osztályától egészen érettségig és plusz egy évig.

Nehéz elképzelni, hogy milyen különleges és mély kapcsolódást jelent ez a gyermek és a tanító között.

Ottó szaktanárként is jelen van az iskolában, Botmer tanárként, én pedig az Elte Bárci Gusztáv gyógypedagógiai karáról, a Valdorf osztálytanító képzésről ismerem.

Kiváló előadóként járja az országot és gyermekneveléssel kapcsolatos fontos kérdésekről beszél.

Ezzel összefüggésben hívtam meg hozzánk.

Van egy téma, ami a mai szülőket nagy mértékben foglalkoztatja.

Ez nem más, mint a figyelem, és ezzel összefüggésben az okoseszközök használata.

Ottó, azzal a kérdéssel indítanám a beszélgetésünket, hogy te, mint több mint 26 évig tanító aktív Valdorf tanár, hogyan látod a gyerekek figyelmének a változását ebben a távlatban?

Azt hiszem, hogy aki ilyen távlatban tanít, az mindenki megtapasztalja azt, hogy a gyermekek figyelme az egyre csökken.

Tehát egyre nehezebb koncentrálniuk, egyre nehezebb figyelniük, egyre nehezebb tevékenynek lenniük, megjelenik egy bizonyos fajta akaratgyengeség, elesettség, döntésképtelenség és nehéz kapcsolódniuk a társaikhoz.

Azt hiszem, hogy ez az utóbbi években egyértelemben megfigyelhető.

Hogyan fogalmaznád meg ezt ilyen konkrét példaként? hogy mit láttál mondjuk 20 éve egy gyereken, hogy nézett ki egy gyerek, hogy működött az osztályban és mit látsz most?

Hát hogyha van egy az embernek van egy általános érzése, amikor az osztályt egy ilyen izgatottság, ilyen vibrálás lengi körül, amikor el kéne mélyülni, mondjuk rajzolni kellene, olvasni kellene, matematika példát kellene megoldani, akkor a figyelmük folyamatosan elterelődik, vibrál, ugrál.

Hol ezzel foglalkoznak, hol azzal foglalkoznak, aztán visszatérnek, aztán újra el kell ugraniuk, aztán újra.

Tehát egy állandó ilyen, hát nem tudom ezt másképp mondani, ilyen vibrálást érzékelni az egész osztályon.

És nyilván ez függ attól, hogy milyen évszak van.

Tehát nagyon sok mindentől függ, de általában ez jellemző, hogy a figyelemnek ez az ugrálása hiányzik, az elmélyülés, illetve régen ugye a kamaszokra volt jellemző, amikor egy problémával találták magat szembe, akkor viszonylag gyorsan tudták azt mondani, hogy hát ez nekem nem megy, én ezt nem tudom, én lehet, hogy máshol valaki ezt meg tudja csinálni, de én ehhez nem értek. mondja meg valaki, hogy mit kell csinálnom, nem akarok gondolkodni rajta.

És ez lekerült a fiatalabb gyerekekre is, hogy nagyon gyorsan föladják, nem képesek kitaton erőfeszítést tenni, hogy megoldjanak egy problémát, hanem hátradőlnek, széttárják a kezüket, és azt mondják, én ezt nem tudom.

És régen a gyerekek ugye nagyon aktívan akartak részt venni a világ alakításában, tehát neki akartak menni a problémáknak, meg kutattak, és most ez a kíváncsiság is eltűnt.

Igen, úgy tűnik, hogy hiány van az érdeklődésben, tehát a világ iránti érdeklődésben.

Egyszerűen unalmassá kezd válni a világ.

Hiány van, én úgy érzem az empátiában, hogy megérteni a másik embert anélkül, hogy ez bármit mondana.

Egyre kevésbé toánsak a gyerekek, gyorsan lesznek dühösek és nem tudják tolerálni a a dolgokat, tehát azt, ami körülveszi őket és nagyon gyorsan lesznek, ingerültek.

Milyen okokat gondolsz ennek a hátterében?

Ugye említettük az okoseszközök használatát, de hogy még mi az, ami szerinted változott a világban az idő alatt?

Egy dolog tűnt el a világban nagyon intenzíven a régebbi időkhöz képest is ez a mozgás.

Tehát, hogy igazából egyre kevesebb, amit a gyerekek a háromdimziós térben, a természetben, a kertben, a szobában mozognak, aktivitással töltenek el, és hogy ezt az aktivitást, ami meggátolja az egyik oldalról, nyilván azok a hogy kinyelmesebb lett az életünk.

Tehát ugye autóval jönnek az iskolába, kiszállnak az autóból, megtesznek 5 mt, ott vannak az iskolában, egész nap ülnek, merthogy nagyon okosaknak kell lenniük, és gondolkodnak olvasnak tanulnak aztán beülnek az autóba, hazamennek és íy otthon előveszik az okoses eszközöket, a tévét-t vagy a telefont, ugye mindent készen kapnak ezeknél az eszközöknél, tehát igazából nem mozdulnak fizikálisan.

Pedagógusként hogyan éled ezt meg egyébként?

Milyen egy osztállyal foglalkozni, akiknek mindez a jellemzője és a figyelme is eltűnt?

Tulajdonképpen ami hiányzik, azt azt tudjuk tenni, hogy pótoljuk, tehát hogy sokat mozgunk.

Ugye, hogyha nézzük a a gyermek fejlődését, tehát ha megnézünk egy hat éves korú gyermekcsoportot, mondjuk egy születésnapi zsúron, akkor van egy kép előttünk, hogy ők ugye állandó mozgásban vannak, zajosak, tevékenykednek, használják a fantáziájukat, különböző dolgokat találnak ki, hét évesek, nyolc évesek vagy fiatalabbak.

Hogyha megnézünk egy ugyankor kamaszok lesznek, ugyanezt a születésnapi zsút megnézzük, akkor azt látjuk, hogy elhevernek az ágyon, beszélgetnek, igazából nem mozdulnak, tehát megjelenik a súly az életükben, a földi válás.

És tulajdonképpen az a az a kérdés, hogy hogy vezetjük mi a gyereket végig ezen a folyamaton, hogy megérkezzenek ide a földre, és aztán ebből a súlyból visszataláljanak újra a könnyedségbe, könnyűségbe, csak most már tudatosan.

Ha megnézzük az ember lelki életét, azt gondolom, hogy világos, hogy ezt tulajan három részre tudjuk tagolni.

Az embernek gondolkodik, vannak gondolatai, fogalmai, megértése a világgal szemben.

Másik terület, hogy érzéseink vannak.

Együtt érzünk a világ, ahogy hat ránk, ott érzések keltenek bennünk, a másik ember érzéseket kelt bennünk.

És a harmadik terület pedig, hogy van egy erőnk, egy akaraterőnk, amivel a dolgokat meg tudjuk valósítani.

Ha megnézzük az utóbbi 30 év fejlődését az emberiség történetében, akkor azt tudjuk mondani, az emberi intellektus, az emberi gondolkodás hatalmas léptekkel haladt előre.

Óriási felfedezéseink vannak az emberi kényelem szempontjából.

Teljesen máshogy utazunk ma, kommunikálunk.

Tehát azt mondjuk, hogy meghagyjuk a fejünket, hogy csodálatos módon nagyon erősen felült az intellektualitás.

Na, a másik kétet megnézzük, hogy hogyunk mi az érzelmi életünkben, hogy tudunk mi együtt érezni, hogy vagyunk kollégák egymással, hogy vagyunk családban együtt, hogy tudunk együttműködni, vagy azt nézzük, hogy mennyire tud tudjuk mi megvalósítani mindazt, amit elterveztünk, akkor már nem mondjuk azt, hogyha ez így halad tovább, mint ahogy az elmúlt 30 évben volt, akkor ott leszünk a kánaánban.

Azt látjuk, hogy ezek a képességek csökkennek.

Az érzelmi életünk is elsivárosodik, és az akarat életünk pedig elgyengül.

Az kérdés, hogy mit lehet annak érdekében tenni, hogyha az embert nevelni akarjuk, hogy ne csak az intellektusát neveljük, amit úgy látszik, hogy jól csinálunk. hanem mit lehet tenni az érzelmiettel, illetve az akarati élettel.

És hogy tulajdonképpen ezek az eszközök, ez a mozdulatlanság, az tulajdonképpen ezt az érzelmi meg akarati életet támadja legfőképpen.

De azért, hogyha belegondolunk, mind a három területnál jelen kell lennie ennek a mozgásnak.

Ugye a gondolkodásunk is szeretnénk, ha mozgékonyak lennénk.

Nem egy csík gondolkodunk, hanem kreatívan.

Az érzeti életünkben is jó lenne, ha mozgékony tudnánk változni, és az akarati életünkben is mindig ott kéne lenni.

Nézzük az első városodást, főleg azokhoz, hogy ez a mozgékonyság eltűnik ezekről a területekről, a gondolkodás területéről is, az érzelmélet területéről is és az akaratélet területéről is.

Egyre kevésbé vagyunk mozgékonyak, egyre inkább bemerevedünk és egy vágányon tudunk csak haladni.

Mit lehet csinálni ennek fejlesztésére?

Például szerintem nagyon sokat jelent ebben a művészetek jelenléte az iskolákban, ami nem csak egy ilyen vasárnapi elfoglaltság, hogy elmegyünk egy múzeumba, és akkor megcsodáljuk a alkotásokat, hanem alkotunk, tehát művészként dolgozunk, rajzolunk, festünk éneklünk színdarabban játszunk.

Tevékenységekben jelen van a mozgás, sokat használjuk a kezünket, a lábunkat.

Tehát az iskolában az első években, az első négy, öt hat, hét évben, sőt végig is a mindennapi életünk része a mozgás. különböző ritmikus gyakorlatokat végzünk, beszédgyakorlatokat végzünk, tehát mozgunk, és tulajdonképpen ezt minden területen meg tudjuk figyelni, hogy használjuk a saját erőfeszítésünket.

Például ha azt mondom, hogy ötödik osztályban én mesélek a az egyiptomi kultúráról, és leírom egy leírok egy piramist, hogy amikor közedek hozzá, akkor mit látok, milyen az égbolt, mi bunkan ki kell előth szemem előtt, milyen alakzat, milyen alagja van ennek, milyen a tapintása, milyen a színe, milyen a hőmérséklete?

Akkor miközben ezt mesélem, akkor minden gyerekben mi történik?

Elképzel magának egy piramist.

És aztán arról érdekes beszélni, hogy te hogy képzelted meg, te hogy képzelted?

És utána pedig megnézzük, hogy hogy van a valóságban.

Ma nagyon sok szép színes könyv van, ami a piramisokról szól.

És egy gyerek gyerekkorában ilyen könyvekkel találkozik, amikor én mesélek a piramisról, mi fog történni, nem megalkotja a saját piramisát, hanem emlékszik a kép piramisra. valami kimarad, ami egy erőfeszítés, ami egy mozgás, a saját piramis megalkotása.

Tulajdonképpen erre vagyunk tekintettel, hogy a megfelelő egyensúlyban használjuk a fantáziaerőket és az emlékezeti erőket.

Mind a kettő nagyon fontos, és most egyet inkább elcsúszunk az emlékezet felé, és egyre kevésbé használjuk a fantáziát.

A művészetek azok nagyon jó gyakoró tereppei annak, hogy a fantáziánkat tudjuk használni.

Vagy például azt mondjuk, hogy rajzolunk egy ugyanez formaajztantárgy, rajzolunk egy formát, mondjuk két kört, ami metszi egymást.

Ez a merev része, de azt kérk a gyerekektől, hogy most ezeket színezzék ki úgy, hogy a forma kiemelkedjen.

Mer hogyha ránézünk, megdöbbentő, hogy amikor először kitesszük, akkor nagyon ugyanazok, amikor beszínezik, akkor mindegyik más, mert a színezés által egy teljesen más benyomást kelt.

Hogyha meséljünk egy történetet, az az emlékezetnek szól.

Ha ezt le is rajzolják, erről verset írnak, dramatizálják, akkor megint használják a emlékezetük mellett a fantázia is.

Tehát tulajdonképpen az oktatásban végigfigyelm vagyunk erre, hogy az emlékezet mellett a fantázia is ugyanilyen súlyal, hangsúlyal legyen használva.

Akkor ezt tulajdonképpen a szülők, akiknek nem Baldorf iskolása a gyerekük, ezt is otthon meg tudják tenni, hogy olvasnak inkább a gyerekeknek, és nem feltétlenül képes könyveket nézegetnek.

Ha megértik, hogy mi a jelentősége ennek.

Ugye az fontos, hogy ez nem azért teszik úgy, mert hogy valaki azt mondja nekik, hanem megértik, hogy miért fontos ez.

És miért fontos az, hogyha belegondolunk, hogy egy mondjuk egy okostelefon az milyen hatása van egy gyerekre.

Tehát ha ránézünk, amikor egy okostelefont használ, az az abszolút mozdulatlanság.

Ott nem mindent készen kap, nem mozdul, nem mozog.

Nem véletlen, hogy a szeműtétek után a gyerekeknek, hogy ne fókuszáljanak meg, ne mozgassák a szemüket, tévét kapcsolnak be, hogy nyugton maradjon a szem, mert ott nem mozdul, nem kell se előre, se hátra fókuszálni, nem kell mozgatni.

Vagy ha elképzeljük, hogy kisgyerekkel, egy öt-h éves gyerekkel elmegyünk cipőt próbálni a cipőboltba, egy öt-h éves gyerek állandóan mozgásban van, nem? és szeretnénk a megfelelő cipőt kiválasztani neki, ezért ott kéne neki ülni 4: 20 percen keresztül nyugton még én fölpróbálom neki a hat-hét cipőt, amit alkalmasnak találok.

Tehát ő nem tudott maradni öt hat, hét nolc percig, ő állandóan menni akar, és ez nagyon gondot okoz a szülőknek, de okosan kitalálták, hogy hogy lehet ezen segíteni, hogyha odateszünk egy nagy képernyőt, és azonnal Mickey Mouse megy, akkor a gyerekeknek annyi cipőt próbálunk föl, amennyit csak akarunk, merthogy mozdlan marad, nyugton marad, tátos szájlyjal nézi a történetet, elmerül benne, de ott mindent készen kap.

Ugye kezdetben nagyon jellemző volt, mert igen régóta, hogy a Waldorf iskola kongatja a vészharangot az okos eszközökkel kapcsolatban.

Nem is nagyon engeditek be nyolcadik osztály előtt ezeket az eszközöket abszolút az oktatásban és otthon is kéritek a szülőket, hogy ne engedjék a gyerekeknek akár a tévézést, akár a számítógépezést.

Mostanra már az állami iskolákba, azaz nem Waldorf iskolákba járó gyerekek, szülei is észrevették, hogy probléma van a gyerekek tanulási képességeivel.

Sokan ezek közül a gyerekek közül, akik használják az okoseszközöket, a technológiákat, hordozzák az autizmus, figyelemzavar, illetve a különböző tanulási nehézségek tüneteit.

Mostan már számos kutatás és napvilágot látott ezzel kapcsolatban.

És egyre nagyobb lesz a baj, mert hogy ez két részből áll.

Az egyik része az, amit mondtam, hogy eltűnik a mozgás.

Tehát mégán eltűnik a mozgás ezek az eszközök által.

Tehát a gyerekek nem mozognak, nem mozognak a három dimenziós térben, ezért az érzelmi és akkor életük elsatnyul.

Illetve ugye végeztek kutatásokat Amerikában, hogy például a programozók között, hogy aki korán találkozott ezek a számítógépekkel, mi a különbség azokkal, akik csak kamaszkorokban találkoztak a számítógépekkel, és szignifikánsan egy dologban tértek el, és ez a kreativitás. akik később találkoztak a számítógépekkel, azok kreatívabbak tudtak maradni.

A túlkorai eszköz hashasználat az kívüli a kreativitás.

Pont azért, mert a mozgás, amiről beszéltünk, talán érthető ez, hogy a mozgás eltűnik ezeknek az eszközöknek a használatában.

Említett entitások

Témák

  • gyermekek figyelme
  • okoseszközhasználat

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „A gyermekek figyelmének és okoseszközhasználatának összefüggései - Karkus Ottó waldorfpedagógus”

Miről szól ez az epizód: „A gyermekek figyelmének és okoseszközhasználatának összefüggései - Karkus Ottó waldorfpedagógus”?

Karkus Ottó waldorfpedagógus Tóth Enikővel beszélget a gyermekek figyelmének és okoseszközhasználatának összefüggéseiről. Az epizód a Mária Rádió Magyarország című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2025. 07. 08..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „A gyermekek figyelmének és okoseszközhasználatának összefüggései - Karkus Ottó waldorfpedagógus”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Karkus Ottó, Tóth Enikő, Surányi-Gräfl Lau, Erdős Eszter.

Milyen témákat érint ez az epizód: „A gyermekek figyelmének és okoseszközhasználatának összefüggései - Karkus Ottó waldorfpedagógus”?

Fő témái: gyermekek figyelme, okoseszközhasználat.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „A gyermekek figyelmének és okoseszközhasználatának összefüggései - Karkus Ottó waldorfpedagógus”?

Megjelenés: 2025. 07. 08.. Hossz: 37 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/maria-radio-magyarorszag/a-gyermekek-figyelmenek-es-okoseszkozhasznalatanak-osszefuggesei-karkus-otto-wal-1abe4bd0

Több epizód a Mária Rádió Magyarország-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból