Mária Rádió Magyarország

HangAdó – Miért jó alkotni?

· PT38M12S

Összefoglaló

Papp Ákos költő és fotográfus a HangAdó podcast vendégeként beszél életútjáról, korábbi függőségéről, gyógyulásáról, valamint művészetről és hitről. Az alkotás fontosságát hangsúlyozza.

Röviden

Műsor
Mária Rádió Magyarország
Megjelenés
2026. 02. 01.
Hossz
38 perc
Szereplők, említett nevek
Surányi-Gräfl Lau, Erdős Eszter
Témák
alkotás, művészet, hit, gyógyulás, életút
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

mikrofonnál Laura, >> Killai Jágaston, >> Eszter, Holsferenc Dénes, >> Papákos vagyok. >> Szervusz!

Szeretettel köszöntünk ma a mai vendégünk a Pap Ákos és akkor a művészetről, illetve a függőségről fogunk veled beszélgetni.

Nagyon örülünk, hogy itt vagy. >> Köszönöm szépen.

Nagyon nagy örömmel jöttem. >> A Mária rádió hallgatóinak.

Te már ismerős lehetsz, mertogy a függőségről mindenkinek adássorozaton belül a tisztás című műsort vezetette.

Én már 10 éve, ha jól gondolom. >> Így van. >> És és én itt itt ismertelek meg, illetve hát szociális munkás vagy és hogy a mentálén belül sok területen dolgoztál, meg még ma is hát jelenleg is dolgozol, illetve hát verseid jelennek meg folyamatosan.

És fotóidat is most már egyre több helyen látni.

Volt már 2019-ben is ugye? >> Így van. 19-ben is van. >> Meg és most is éppen lesz egy kiállítás megnyitód. >> Igen.

Hamarosan február 23-án lesz majd egy vidéken.

És honnan jött neked a fotózás, illetve a kö versírás?

Hát a versírás az nekem nagyon korán szerintem olyan 10 éves koromban, 14-15 szerintem nagyon sokan fiatalok elkezdenek írni.

És akkor ő ezt én is így, én is azok közé tartoztam, de leginkább asztalfióknak írtam.

Úgyhogy az úgy úgy úgy végigkísért.

Voltak szakaszok, amikor nem, de mindig próbálkoztam.

Illetve hát mikor szakmai területen, szociális területen dolgoztam, akkor hát inkább szakmianyagokat írtam, úgynevezett szociális novellákat, vagy szakmai publikációkat, ami nem irodalmi a fotózás.

Azt tudni kell, hogy én 2012-ben ugye én is függő voltam, és 2014 október 8-án álltam le, akkor hagytam abba, és lettem tiszta józan.

És 2016-ban jött nekem meg a fotózás, soha nem fotóztam, véletlenül lenyomtam a telefonon a gombot, és lefotóztam egy hidat.

És akkor ó, ez milyen csodás. úgy hirtelen kinyílt a látásom, és akkor 2016-tól kezdtem el fotózni és szerintem az úgy elég gyorsan le gyorsan zajlott, mert 2019-ben már volt kiállításom, h és ez elég sikeres lett, és én nem tudtam, hogy ahogy én nézek úgy nem mindenki úgy látja a dolgokat egy kicsit, akkor én így máshogyan láttam, lehetséges.

Úgyhogy hát így is akkor mind a kettőt csinálom, a fotózást is, meg az írást is.

Sőt, csak verset prózákat most azt is szeretek. >> Van egy köteted, az önélet baj, és abban ugye fotóid is vannak, illetve verseid, g novellák is és haikú.

És hogy ahogy így lapozgattam most, merthogy elhoztad nekünk, hogy megnézzük, láttam, hogy a a képek és a versek így mind a kettő egyforma, egyenrangú. hogy így, hogy mind a kettő nagyon fontos szerepet kap, tehát hogy nem a kép aláírtad a szöveget, hanem mintogyha mintha vagy így melléírtad, vagy ezt így jól érzem. >> Hú, de jó, hogy mondod, mert jól érzed, nem illusztrációk a képek, és a szövegek sem illusztrációk a képekhez.

Az én felfogásomba vagy visszigondolkodásomba ez a intermediális gondolkodás valami azt jelenti, hogy a a területek átjárhatósága és különösen a határterületek érdekelnek, amikor mondjuk a a fotó a fel fotófelvétel és az szöveg az írás, azok párbészet párbeszédet tudnak folytatni egymással, valahogy kapcsolódnak egymásra, az egyik sem szolgálja a másiknak, hanem Nem, hanem együtt mondanak valamit, hogy az én gondolatvilágom ez van benne.

De de nekem születnek meg külön is, tehát hogy ú alkotások is, tehát hogy külön élő versek, külön élő fotók, de nagyon sok például az önéletbajba ott ott a verseket, prózákat, hajút, fotót tettem egybe.

Nagyon ilyen intermediális, nagyon nagyon sok átjárás volt benne.

Ez az önéletbaj cím, ez inkább irónikus vagy vallomásos, vagy hogy mire utal vissza?

Hát volt egy blogoldalam még a 2010-es 2000-es évek elején, és én akkor még szeró voltam, meg ittam, de a blog oldalon, ezt aztán megszüntettem egyébként a blogoldalt, azt a emelet adtam, hogy önél lett baj, és nem fedtem fel a nevemet, hanem írtam rá történeteket. kocsmajeleneteket vagy éppen aktuális érzéseket.

Kis történetek voltak, nem versek, hanem inkább kis prózai esténként, amikor ilyen-olyan állapotba meg tudtam írni.

És valahogy ezt a szöveget, vagy ezt a címet éreztem odaélőnek, hogy öné, élet, baj.

Hát igen, mert hogy olyan kicsit bajként éltem meg az önéletemet.

Azzem ez a legjobb kifejezésre rá.

Ákos, te nyíltan vállalod, hogy alkoholbeteg voltál, szeró voltál, és hogy ez egy tudatos dolog, hogy felvállaltad és beszélsz róla, illetve hát aztán majd utána kérdeznénk még, hogy hogy hogy kezdődött, vagy majd mesélje erről nekünk egy kicsit.

Hát adta magát a dolog, hogy felvállaljam, mert mikor a a józanság adott egy teret nekem 2014-től, egy egy nagyon nagy teret, egy szabad teret, és ezt a szabadteret pedig kitöltötte a művészet teljes egészében, meg mondjuk a sport egy részét.

De de én mondjuk így, hogy a a ez a fajta fotós, képlátás, szövegírás kitöltötte ezt addig azt a teret, ami addig csak részben volt kitöltve a szerzálat miatt.

Azt éreztem, hogy jó lenne beszélni, mert nem vagyok így, nem tudok őszintén sem alkotni, sem magamat, sem magamról beszélni, mert mindig el kell valamit kell kamúzni, vagy valamit kell mondani.

Én azt láttam legegyszerűbbnek, hogy a művészet nyelvén, és 2019-ben volt egy ébredéstörténet című képszöveg. már akkor is készövegben gondolkodtam, csak akkor még külön voltak a képek, külön szövegek, kiállításom, ahol ahol a művészet nyelvén és nem sztorizgatásból, vagy nem tudom milyen a a nem volt, hanem a ennek az az érzékenységét, a finomságát, a tragédiáit, a fordulatokat, a érzelmi nehézségeket próbáltam valahogy valahogy megmutatni a közönségnek.

És akkor ez így ez így akkor publikussá vált, >> hogy amikor képeket készítesz és különböző verseket írsz, hogy általában valamilyen nehéz pillanatból merítesz, hogy meg tudd írni, hogy nem félsz attól, hogyha ezek úgymond elmúlnak, vagy már sokat írtál róla, hogy így kifagysz úgymond az anyagból? utóbbi volt egy időszaka az alkotásnak, amikor nyilván ennek a feldolgozása vagy ezeknek valahogy a megfogalmazása ennek a nehéz időszaknak ez egy belső hajtóerő volt.

Hogy erről beszélnem kellett, azt éreztem, hogy különösen talán az önéletbaj kötetem az főleg erről beszél.

Most az utóbbi időben, mondhatom, utóbbi szerintem két-három évben már inkább máshogyan írok, más módon inkább aktuális nem véleményeket írok le, nem érzéseket írok le, hanem hanem jelen helyzeteket írok le, amiben benne amik megtörténnek aktuálisan velem.

Akkor lehet az akár egy munkahelyi, vagy akár egy bevásárlás.

Beszélgettünk itt a haikurul, hogy néhány szótaggal megfogalmazni bizonyos érzést, és az engem nagyon izgat, hogy a mostani történéseimet átvinni egy irodalmi nyelvezetbe, és akkor már nem arról beszélek, és én rábízom az olvasóra, hogy hogy érezzen, amit akar.

Tehát nem teszek bele, nem minősítem a saját versemet, nem teszek bele, hogy én azt éreztem, hogy hanem most itt ülünk a rádióban, beszélgetünk, és akkor úgyhogy ez meg kifogyhatatlan íg élek ez a dolog.

És hogy kezdődött az alkoholbetegséged?

Hát én szerintem ilyen karakterem volt, vagy ilyen nyilván a családi hagyományok is benne voltak, ezt sokszor mondják, hogy hogy a felmenők között is nekem is volt, akinek ilyen problémája volt, és én én is ugye ezt ezt megkaptam, benne voltam egy olyan közegbe, kortárscsoportba, fiatalok között, akik szintén mondjuk többet ittak.

Én nem tudtam, hogy ez mekkora veszélyt jelent.

Tehát én fiatal nem tudtam, amikor olyankor ú voltam, mint mondjuk te, hogy ez én egy nagy egy nagy bulinak láttam az életet, és egyszer csak ugye a függőség az egy olyan dolog, hogy egyszer csak azt veszi észre az ember, legalábbis én azt vettem észre, hogy hogy már az életem részévé vált.

Tehát átléptem egy olyan határt, amikor már visszafordulni nem lehet.

Ez egy ilyen folyamat volt, egy néhány év alatt lezajló folyamat, és onnantól kezdve közel 30 évig ez ez engem elkísért.

Ez periodikusan voltak benne nyilván leállások, voltak benne szünetek, voltak benne fékek, több diplomát szereztem, dolgoztam, intézményt vezettem, nem tudom, tehát csomó mindent csináltam, de de végig elkísért. >> És a az alkohol mennyire rontotta le akkor az egészségedet? voltak milyen testi tüneteid voltak? >> Hát hát akkor nyilván akkor nagyon sok fajta betegség volt, de de nyilván érzem azért a hátrányát.

Most 60 éves elmúltam, és érzem neki ennek a mindenfajta hátrányát, hogy a >> Nem, nem, nem akkor.

Hogy akkor akkor >> akkor hát akkor a a rossz hangulat, a depressziós gondolkodás, a a ahhoz, hogy nem emlékeztem dolgokra, >> nyilván a májfunkciók, az agyi dolgok, a ezek mind olyan jelek voltak, ami önmagában is egy életveszély baleset történt velem, hatósági ügyek voltak, tehát hogy mint olyan olyan nagyon kemény dolgok voltak, most nem részletezem, de tényleg olyan ügyek voltak, amibe be vagy illik bele halni, vagy pedig mit tudom én, az ember hosszú évekre mondjuk börtönbe kerül.

Valahogy a sors ugye mindig a határig elvitt így is, mint a művészetnő, hogy ott voltam a peremén mindig a dolgoknak, mert voltam intenzív osztályon, voltak nagyon ható komoly hatósági ügyek, >> de valahogy megkímélt a jó Isten, vagy vagy nem tudom.

Tehát igen, a jó Isten valahogy megkímélt, és kis >> hát ebbe bele lehet halni könnyen. >> Kiített, vagy hol volt az a pont, hogy most már azt mondod, vagy a hogy most már elég, nem bírom tovább? >> Sokan voltak körülöttem, akik segítően álltak, meg én is kértem segítséget, de nyilván nagyon nehéz a szakmám, mi hogy segítő szakmába dolgoztam, segítséget kérni egy segítőnek nagyon nehéz.

Ühüm ego is fordultabb szakemberhez barátod, ismerőshöz és akkor legvégül teljesen egy ilyen olyan fordulatok voltak, ami szerencsés fordulatoknak nevezhető, de inkább egy ilyen isteni csodának képzelem el, és akkor le tudtam állni most már 12 éve. >> Azta! >> Vissza szoktad olvasni azokat a verseket, amiket akkor írtam, amikor ilyen nagyon rossz állapotban voltál? >> Most most visszaolvasam.

Nagyon érdekes, hogy van egy olyan időszakom, hogy most próbálom most más szemszögből írok, és és megtartom kordokumentumnak, nem módosítom meg, nem módosítom hanem inkább azt nézem, hogy talán most hogy írnék, milyen nyelvezeten írnék, de de hogyha az a kérdés eset mögött az is volt, hogy érzelmileg milyen hatásoló van rám, feljönnek belőlem bennem, emlékez emlékszem azokra a pillanatokra, sőt arra is, amikor ott ültem és megírtam, de de nem nincs is rám olyan, Aiszem múlt valahogy én úgy úgy el tudtam pakolni úgy arra a polcra, ahova kell.

Ezek úgy mementók, ugye emlékek megvannak, fel vannak pakolva a porcomra. >> Hol volt nálad az a határ, amikor az alkoholizmusban úgy döntöttél, hogy szerzáló leszel?

Aztán aztán arra, hogy más mást az alkoholon kívül is. >> Igen. >> Az az társasági helyzet volt, amikor ugye a füvet divat volt a k000-es, legalábbis akkoriban most is divat szerintem, de társasági helyzetben volt, és akkor az inkább adta magát, hogy ott a mások is szívták és akkor akkor közösen csináltuk.

És amikor ez a társasági helyzet nekem úgy úgy megszűnt, elmagányosodtam, akkor vele együtt ez is nekem eltűnt.

Akkor ez a Marihuánnalna hasis dolog, akkor ezt kiment az életemből.

Nekem a társassághoz kötődött és akkor úgy volt egy többes kombináció, hogy ital gyógyszer has is. >> Szorongó típus voltál, vagy?

Én én azt hiszem, hogy én a világgal voltam haragban, tehát én haragbó típus voltam, de úgy olyan értelemben, hogy úgy a világ mindenségre, hogyha lehet ezt mondani, a sarki fűszerestől kezdve egészen a galaxis ködik bezárólag mindenkire nehezteltem.

Nem volt ez tudatos, de én én azt hittem, hogy mindenki így gondolkodik és nyilván ebbe ebből benne volt a szorong a Nest.

És ez azért volt, hogy ne, hogy nekem nem olyan több jár, sokkal magasabb szintel kéne lennem, vagy nem kaptam meg azt, amire úgy érzem, hogy nekem meg kell tudni, hogy kapjam.

Tehát, hogy inkább ilyen elégedetlenség miatt volt.

És nyilván emögött voltak szorongások is, és ez persze ezekre jót tesz, hogyha az ember használ valami anyagot. >> Akkor is fotóztál, amikor ez a világ elképzelésed volt? >> Nem, nem, az az már teljesen 2016-ban kezdődött el.

Teljesen akkor már tiszta voltam, amikor rengeteg a párom az művészettörténész, és én hát szerintem 1000 kiállításon voltam még úgy is, hogy nem voltam jól.

És valószínűleg azok az emléknyomatok megmaradtak azért az agyamban, még hogyha nem is voltam teljesen jó formálva, de rengeteg kiállítást néztünk meg közösen.

És mikor én abbahagytam, mint egy kigyullott volna egy villany, az is volt a címe ébredést történet a a kiállításomnak, mintha felébredtem volna egy álomból, és akkor jöttek a képek a ugye nem feltétő fotózásról beszélünk, de hogy én inkább egy ilyen alkotás több mindent használok egyszerre. hogy van a könyved a Csodavillamoson érkezett címmel, arról esetleg tudsz mesélni? az tavaly jelent meg, és ott ott már csak forumai részét tekintve csak csak prózát írtam, rövid novellákat, és szerintem ez ez a rész volt az, amivel én úgy le tudtam zárni ezt a részét, ezt a ezt a függőséges részt a törletemnek, mert a ugye az én leállásomnak volt egy ilyen része, hogy villamoson valaki megszólított, egy egy ember látta, hogy nagyon rosszul vagyok, és a Blaha és a Veselényi utca között, és mondta, hogy tud nekem segíteni.

Adott egy cédulát, ráírta a telefonszámát, és én akkor már, hogy a vége felé voltam ennek az egész dalnak, tehát hogy magyarul, hogy akkor ma úgy éreztem, hogy meg fogok néhány héten belül halni, olyan állapotban voltam.

Üm >> nem hívtam fel őt, nem kerestem. >> És akkor hát nem tudom, mi az esélye annak egy két milliós városban, hogy rá két hétre teljesen véletlenül a Corvin köznél, tehát nem messze a Bátul ismét találkoztam ezzel a fickóval.

És ráismertél, >> és a fickónak megismertük egymást, és ugye én akkoriban, bár már nagyon kevés anyagot kellett, hogy egyáltalán legyek és a fickó azt mondta nekem, hogy éppen hazudni akartam neki valamit, hogy hogy akartalak hívni, vagy valami ilyesmi.

És akkor láttam, hogy ő nem az a típus, aki úgy…

Említett entitások

Témák

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „HangAdó – Miért jó alkotni?”

Miről szól ez az epizód: „HangAdó – Miért jó alkotni?”?

Papp Ákos költő és fotográfus a HangAdó podcast vendégeként beszél életútjáról, korábbi függőségéről, gyógyulásáról, valamint művészetről és hitről. Az alkotás fontosságát hangsúlyozza. Az epizód a Mária Rádió Magyarország című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 02. 01..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „HangAdó – Miért jó alkotni?”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Surányi-Gräfl Lau, Erdős Eszter.

Milyen témákat érint ez az epizód: „HangAdó – Miért jó alkotni?”?

Fő témái: alkotás, művészet, hit, gyógyulás, életút.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „HangAdó – Miért jó alkotni?”?

Megjelenés: 2026. 02. 01.. Hossz: 38 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/maria-radio-magyarorszag/hangado-miert-jo-alkotni-14600284

Több epizód a Mária Rádió Magyarország-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból