Mária Rádió Magyarország

Hangadó - Miért jó élményt adni a gyerekeknek?

· PT36M27S

Összefoglaló

Bágyoni-Szabó Zsuzsanna és Bezeczky Erzsébet a Lábdi projektről beszélgettek, ami már 13 éve nyújt élményeket több mint 60 rászoruló gyermeknek nyaranta. Megosztották tapasztalataikat és azt, miért olyan fontos számukra ez a hivatás.

Röviden

Műsor
Mária Rádió Magyarország
Megjelenés
2026. 03. 01.
Hossz
36 perc
Szereplők, említett nevek
Surányi-Gräfl Lau, Erdős Eszter, Tóth Enikő
Témák
élményt adni a gyerekeknek
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Dicsértessék a Jézus Krisztust.

Ez itt a hangadó, ahol hangot adunk nektek fiataloknak.

Mikrofonnál Surány Griffő Laura, >> Rab Miska, >> Bágyani Szabó Zsuzsanna és Bezki Erzsébet, >> Tót Botond. >> Sajnos a mai adásban sem ezzel, sem Ágoston nem tud részt venni, de köszöntjük őket innen is.

Ma esti vendékeinkkel a rá a lábdíp projektről fogunk beszélgetni itt a rádióban.

Köszöntünk titeket és köszöntjük Tod Botondot is, aki kivételesen itt van.

Elmondanátok pontosan, hogy mi ez a lábdi projekt és hogy miért ez a neve? >> Szervusztok!

Köszönjük a lehetőséget, hogy itt lehetünk.

A lábdi projekt egy összefogás, amelynek a lényege az, hogy olyan gyermekeknek teremtsünk örömet, szép programokat, együttlétet. ö akik esetleg nem juthatnak el a Balatonra, akik esetleg nem lehetnek táborszerűen, ilyen élményszerűen hosszabb időt együtt, és tulajdonképpen egy hosszú folyamat, 11 éves folyamat eredménye, hogy mára azt mondjuk, hogy lábd projekt.

De talán, hogy miért is lábd projekt, azt Erzsi mondja el. >> Hát ez egy földrajzi névből alakult ki.

Engem nagyon zavar, hogy hogyan mondjuk, hogy hátrányos helyzetű gyerekek, vagy nehéz sorsúak, vagy szegény gyerekek.

És akkor ez a földrajzi név valahogy így ráragadt, már mindig az évnek a nagy csúcsa, a nyarolása, Balaton. és ez lábdhegyen van.

És akkor így lett a lábdi projekt.

És akkor ki tudjuk kerülni ezt a, amit már mondtam, hogy ezt a hátrányos megkülönböztetést, mert hiszen ők gyerekek, csak hát esetleg nehéz helyzetben élnek, és ezt ezt nem szeretnénk a külvilág felé így megjeleníteni. >> És hogy jött nektek ez az ötlet 13 évvel ezelőtt Budakeszin?

Mi volt az a gondolat, ami alapján elindultatok, hogy kellene egy ilyen eleinte annak idején még nekünk is kicsik voltak a gyerekeink, és >> és nem tudtuk, hogy ez lesz belőle, >> és arra gondoltunk, hogy amit a saját gyermekeinknek tudunk adni, vagy szeretnénk adni, azt szeretnénk kiterjeszteni és mások gyermekeinek is olyan lehetőséget biztosítani, amit mi megteremthetünk a saját gyermekeinknek.

Ö ez volt talán az egyik ok, és egyébként határon túlról hívtunk eleinte meg gyermekeket, különösen Erdélyről és Kárpátaljáról.

Ö különböző felekezettekkel, mind katolikus, mind protestáns felekezetekkel vettük föl határon túl a kapcsolatot, és tulajdonképpen így hívtunk meg családokhoz gyerekeket, és a Balatonra is elvittük a gyerekeket.

Ö annak idején sok felnőtt összefogással dolgoztunk. a hátterünkben áll mai napig a jobbkorpolgári egyesület.

Tulajdonképpen ő a mi nem is tudom bábánk ebben a történetben, mert nagyon fontos, hogy egyesületi hátterünk is legyen.

Ö és ez nőtte ki magát oda, hogy hogy mi az Erzsivel nemcsak anyukák, hanem pedagógusok is vagyunk. >> Én most folytatom.

És ö én úgy kerültem bele, hogy kell egy pedagógus is, akinek van erről papírja, hogy mégis csak gyerekeket viszünk.

Aztán rádöbbentünk, hogy jó, erdélyi gyerekek, kárpátaiak, de is, de körülöttünk van jó pár olyan gyerek, aki erre rászorulna.

És akkor valahogy ez így átváltozott, hogy Buda keszi a családsegítővel együttműködve.

És így szépen lassan mondhatom, hogy túlnőtt rajtunk már ez a projekt és >> hát a mai napig is 60 70 gyermek van úgy a aktívan a látókörünkben, vagy akikkel akiknek a családjával kapcsolatban vagyunk, akik rendszeresen részt vesznek a programjainkon, vagy tulajdonképpen >> korepetálásáíthatnak minket, hogyha valami >> elhelyezkedés, munkahelyteremtés, vagy ebben segítés.

Hát és mondani se kell, hogy ezek a gyerekek, akikkel mi kapcsolatba kerülünk ezek ezek folyamatával, tehát közben növögetnek és ö és ebben a ö hálóban tulajdonképpen belenőve válnak később a mi segítőinké, merthogy nagyon fontos, hogy a rendszeréről beszéljünk, hogy mi pedagógusként ugye most már csak ketten felnőttek kísérjük tulajdonképpen modern modern fogalommal tulajdonképpen egy tanuláskísérő, tanulássegítő folyamatot vezetünk ezivel. újra belevágnék a szabadba, >> hogy mi is együtt nőttünk a feladattal, mert voltak olyan táborok, amikor fogtuk a fejünket egy jó ég, amikor összejött 30 problémás vagy 40 problémás gyerek, és hát Pandora szelencéje volt, de aztán szépen lassan kiforrott az a mód, vagy ez a bizonyos lábdípprojekt hogy a környékben gimikből jönnek segítők, és tulajdonképpen egy ilyen érdekes elegy alakul ki a segítők meg a segítettek között.

Én azt szoktam mondani, talán írtunk is erről egy ilyen cikket, aminek ez volt a címe, hogy hogy a egy hét demokrácia vagy két hét, ahol mindenki egyenlő, tehát teljesen mindegy, hogy honnan jött, milyen hátterű és sokszor van tematikája a tábornak, most egy kicsit csapongok, és én akkor döbbentem rá, hogy mi az értelm az egy filmes tábor volt, hogy akkor a gyerekek fotóztak, megvágtuk éjjel, és akkor Akkor másnap megnéztük, hogy mi mit mik készültek.

Mondjuk olyan, hogy cserbenhagyás, vagy elvesztés, vagy elhagyás.

És és akkor leperegtek a filmek, és oda volt írva, hogy kik voltak az alkotók.

Hát azok a gyerekek, akik a táborban voltak, és volt egy kisfiú, és fölállt, és azt mondta, hogy ott van a nevem, én is vagyok valaki.

És akkor ez úgy nagyon szíven ütött, hogy hogy ez mennyire fontos.

És nekem erről szól a tábor, hogy te is vagy valaki.

Az talán fontos, hogy sok if, akikkel dolgozunk, cserkésszek is, és annyiban talán kaptunk segítséget a cserkészet rendszeréből, ahogy ott is a cserkészvezetők vagy az őrsvezetők foglalkoznak a >> az egy keret >> éveken keresztül a gyerekekkel, hogy tulajdonképpen nálunk is ez alakult ki, és és ifik foglalkoznak a gyerekekkel.

Erzsivel mi most már gyakorlatilag azt szoktuk mondani, hogy megteremtjük az infrastruktúrát, illetve bocsánat, ezt nem mi teremtjük meg, hanem ajándékba kapjuk.

És szeretném elmondani Boros Judit nevét, hogy hangozzék itt el.

Ő teremti meg számunkra azt, hogy a Balaton minden évben hetente, két hétig vagy három hétig is nyaralhassanak ezek a gyermekek.

Nem kell fizetnünk a táborhelyért.

Úgy, úgy, úgy tudjuk ezt elővarázsolni.

Megteremtjük azt, hogy meg tudjuk etetni ezeket a gyermekeket.

Ifikkel és konyhásokkal dolgozunk.

Most február vége van, de már holnaptól már csattognak a hívások, és már az ifik csapata összeállt a következő táborra, és és szervezzük pontosan a táborhálót és és mindent.

Szóval, hogy azért van emögött egy nagyon komoly szervezettség, de mégis azt gondolom, hogy hogy úgy érzem Erzsivel, hogy mi megteremtjük pedagógusként azt a helyet, ahol ezek a fiatalok tanulva, egymást tanulva, egymástól tanulva és egymást tanítva fejlődhetnek, és örömet okozhatnak a sok-sok kisgyereknek. >> Hogyan választjátok ki a gyerekeket, hogy kik azok, akik el tudnak jönni ezekbe a táborokba, vagy tudnak csatlakozni a közösséghez?

Hát jellemzően aki belekerül a rendszerbe, az marad is.

Tehát ott tulajdonképpen velünk nő, és a megürülő helyekre számos jelentkezőt tudunk.

Hát én az általános iskolába tanítok, úgyhogy ott látom hogy osztályfőnökökkel együttműködve, családsegítővel.

És még ami szerintem én nekem ez egy ilyen pedagógiai hősköltemény, ahogy ez így él dolog, hogy ott vannak benne azok a gyerekek, akik hat n 10 éve benne vannak, pontosan tudják, hogy miről van szó, beleteszik a munkát, és ők is valami olyat kapnak, ami szerintem megismételhetetlen, ahogy ez így működik, valamilyen furcsa, érthetetlen ragasztó hatására.

Bár bennem van egy kis félelem, hogy hogyha mi elfáradunk, hogy ezt ki tudja majd tovább csinálni, de remélem, hogy majd ez is megoldódik, >> de egyelőre biztos, hogy csináljuk.

És és azért nagyon sok ifi cseperedett föl, nem csak tehát gyerekként is, de akik ifiként csatlakoztak hozzánk, vagy vagy szeretnének ebben segítőleg részt venni.

Természetesen közösségi szolgálatot adunk egyébként, tehát sok iskolával vagyunk szerveződésben.

Ugye Budakesztül a Prohászka gimnázium, de ahol én tanítok a Szent Gelért katolikus gimnáziumból is most már jelentkeznek fiatalok.

És egyébként nyitottak vagyunk arra, hogyha valaki kopogtat, mert hall rólunk, akkor felvesszük a kapcsolatot, megismerkedünk vele a többiekkel, a velünk dolgozó ifikkel és és tehát tulajdonképpen nyitott ajtókat kopogtat.

Lehet, hogy nem ifinek kerül be, akkor konyhásnak kerül be, vagy vagy más segítségként.

De hogy hogy lehet jelentkezni arra, hogy hogy segítsenek, mert sok sok segítségre van szükségük ezeknek a gyerekeknek.

És amit még nagyon fontos elmondani, hogy mi a zsábéki medencére láttunk rá, és azt gondolná az ember, hogy ezen a területen azért mégis csak biztonságban élnek gyermekek, és jól szituáltan, vagy jobb módban, és hogy ez azért nagyon csalóka.

Szóval nagyon sok nagyon sok nagyon nehéz sorsba látunk vele, és nagyon sok olyan otthonba lépünk be családlátogatások alatt az Erzsivel, ami ami szívszorongató, és ahova szeretnénk valami segítséget és fényt vinni.

Egyébként még azt szeretném mondani itt a Máradőben, hogy azért mi csendes evangelizációval is foglalkozunk. ö felekezettől függetlenül tulajdonképpen bár bírjuk Budakeszin az egyházak támogatását mindanyagilag, minderileg van amikor el is jön velünk pappa táborba, vagy látogatónak, vagy ott helyben elmegyünk egy-egy a templomi alkalomra, de nem ez a cél, tehát nem egyrészt nem ez nem kizáró ok sem az ifik, sem a gyerekek részéről abszolút, hanem inkább csak amit magam részéről, csak amit É én szeretnék átadni, hogy hogy ahogy Isten szeret, és és amit az Elzsi mondta, hogy te is vagy valaki.

Akkor akkor most én beszélek arról, hogy mit ért ez alatt a Zsuzsi, hogy reggel van egy álhitat, és azt azt megreformál megreformáltuk, mert egyébként én drámatanáris vagyok, és ifik kiválasztanak a Szentírásból egy részt, onnan kiválasztanak egy kulcsszót, és aztán egy jelenetet játszunk el a gyerekek életéből a nagyokkal, és azt mindig nagyon szeretik, és aztán felolvassák azt egy kis szemmelványt, és megpróbálunk kapcsolatot ott találni, ha sikerül, sikerül, ha nem, nem.

És általában ez a történet megy aztán tovább egész héten.

Vaddisznók és hattyúk háborúja, vagy TikTok, vagy ilyesmi.

És talán ez ami ez a kapcsolódás ahhoz, amit a Zsuzsi mondott, és a továbbiakban ez nem jelenik meg, de megmutatjuk nekik. >> Hát meg nagyon fontos.

Hát akkor megszólalok én is, hogy hogy sokat zenélünk a gyerekekkel ilyenkor reggelente is az áhitatokon mindig van egy-két nóta, amit minden reggel el kell játszani kötelező jelleggel.

Például ugye mivel ez a tábor közvetlenül az iskola vége után van, ezért a legyetek jók a tudtok című nótát, azt hát általában el szoktuk egyszer-kétszer játszani.

Meg van egykét sláger, amit minden gyerek így betéve tud.

És az a legjobb érzés, amikor hát hallod, hogy ezek a amúgy valószínűleg templomba nem nagyon járó gyerekek így fennhangon énektik azt, amit amiért gyakorlatilag ott vagy, hogy hogy átad nekik ezt.

Ez ez nagyon jó érzés szokott lenni.

Meg hát tényleg ezek a jelenetek, hogy amikor rájön a gyerek, hogy ez miről szól, és hogy hogy ez az ő saját életében hogy jelenik meg, az is egy elég családos érzés.

Még >> én meg még azt szeretném mondani, hogy valójában nem is tudom, hogy mi a fontosabb a hátrányos helyzetű gyerekek, vagy az a sok majdnem ugyanannyi ifi, aki részt vesz ebben a programban.

Mindenki ugyanolyan fontos, és ugyanolyan nagy hatással van rá, és van egy ilyen szerintem nagy nevelőértéke, hogy gondoskodunk egymásról, ahogy ezek a fiatal gyerekek elviselik a problémás ADHD és mindenféle problémával küzdő gyereket, akit az iskola is úgy féligmeddig kivet magából.

És akkor itt van egy hét, amikor van idő, van türelem.

Igen idő és figyelmet kap. >> És talán azt is érdemes itt megemlíteni, hogy több olyan fiatallal maradtunk mai napig kapcsolatban, akik azóta felnőttek évig küzdelmes életüket.

Próbálunk egyébként a továbbtanulásban is segíteni, pályaválasztásban is, munkatalálásban is, ameddig tudunk.

De hát amennyi belefér az életünkbe, de hogy hogy azt a szeretetet, amit mi is visszakapunk azoktól a fiatalaktól, akik már nincsennek így aktívan kapcsolatban velünk, de mondjuk írnak valamit, vagy üzennek, vagy csak megkérdezik, hogy idén hogy alakul a tábor, vagy esetleg eszükbe jut, hogy hogy ott valakit ismernek és beajánlják.

Szóval, hogy hogy ez a ez is egy nagyon jó érzés. és több fiatal költözött el az távolra tőlünk, de legalább húsvétkor és karácsonykor törekszünk arra, hogy valamit oda is küldjünk.

Pénzadományt próbálunk gyűjteni, élelmiszeradományt, kapcsolatban vagyunk a karitásszal, élő kapcsolatban, budakzi karitásszal, a háló alapítvánnyal, tehát hogy sikerül megmozgatni sok embert, és ez ez csodálatos.

Idén is egyébként most kezdjük el a gyűjtést, mert egyébként mi nagyrészt adományokból tudjuk megvalósítani a tábort, úgyhogy ilyenkor kezdünk el kopogtatni. >> Hát meg csapatépítőjelleggel a házat mi újítjuk renováljuk festünk vakolunk. >> Igen.

Ezzel háláljuk meg azt, hogy ott lehetünk.

Tehát most már évről évre próbálunk rendszeresen, tematikusan felnőtt segítséget szervezni. hogy az a ház is szép maradjon, mert ott sok sok fiatal és sok gyerek és de idősebb is élvezhetik ezt a lehetőséget Balatonpartján. >> Bocsánat, >> még azt akartam mondani, hogy azt azt azért nem mondtam, hogy hogy működik, hogy tulajdonképpen ilyen mikrocsaládok jönnek létre az ifik segítségével.

Tehát van két nagyfiú, két nagylány, mondjuk most egy a kicsik táboráról beszélek, de hasonlóan működik a nagyobbak, és alattuk van, vagy hozzájuk van rendelve három-négy gyerek, vagy öt, és akkor egész héten ők gondoskodnak arról, hogy fogad most ott lefeküdt, ott van a programon, mesélnek neki, és ők ők nyújtják azt a folyamatos permanens figyelmet, amireben úgy elfáradnak szegények, mint a szülők lennének még sokkal jobban.

Hát most én itt meg tudok szólalni, mert én voltam mindkét oldalon is.

Ez ez tényleg vezetőként eléggé megterhelő ez az egy hét, de meg konyhásként is.

De erre van az, hogy általában ilyenkor ki lehet lépni szerencsére, hogyha valaki éppen megőzöl, vagy valamelyik kisgyerek nagyon rosszul…

Említett entitások

Témák

  • élményt adni a gyerekeknek

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Hangadó - Miért jó élményt adni a gyerekeknek?”

Miről szól ez az epizód: „Hangadó - Miért jó élményt adni a gyerekeknek?”?

Bágyoni-Szabó Zsuzsanna és Bezeczky Erzsébet a Lábdi projektről beszélgettek, ami már 13 éve nyújt élményeket több mint 60 rászoruló gyermeknek nyaranta. Megosztották tapasztalataikat és azt, miért olyan fontos számukra ez a hivatás. Az epizód a Mária Rádió Magyarország című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 03. 01..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Hangadó - Miért jó élményt adni a gyerekeknek?”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Surányi-Gräfl Lau, Erdős Eszter, Tóth Enikő.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Hangadó - Miért jó élményt adni a gyerekeknek?”?

Fő témái: élményt adni a gyerekeknek.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Hangadó - Miért jó élményt adni a gyerekeknek?”?

Megjelenés: 2026. 03. 01.. Hossz: 36 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/maria-radio-magyarorszag/hangado-miert-jo-elmenyt-adni-a-gyerekeknek-2e1f75e2

Több epizód a Mária Rádió Magyarország-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból