Mária Rádió Magyarország

Iskolai zaklatásról a Kamaszok c. sorozat tükrében

· PT23M8S

Összefoglaló

Oláh-Paulon László rendőr alezredes és dr. Molnár István Jenő beszélget az iskolai zaklatásról, a bullying okairól, és arról, hogy mit tehetnek a szülők. Az adás a Kamaszok című sorozatot veszi alapul.

Röviden

Műsor
Mária Rádió Magyarország
Megjelenés
2025. 10. 31.
Hossz
23 perc
Szereplők, említett nevek
Surányi-Gräfl Lau, Erdős Eszter, Oláh-Paulon László, Tóth Enikő
Témák
iskolai zaklatás, bullying
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Üdvözlöm a kedves hallgatókat.

Preventor a Mária Rádió szülőknek szóló bűnmegelőzésű műsora, melyben adásról adásra olyan szakemberekkel beszélgetek, akik segítenek eligazodni a fiatalokat fenyegető veszélyek világában.

Célunk a biztonságtudatosság kialakításának elősegítése, továbbá olyan prevenciós receptek megismertetése, melyek kapaszkodót jelenthetnek a hétköznapi kihívások útvesztőiben.

Preventor megelőzés recepttre felírva.

Mai vendégem Olá Paulon László rendőr alezredes, a Nemzeti Bűnmegelőzési Tanácstitkárságának stratégiai osztályvezetője, bűnmegelőzési szakember.

Köszönöm, hogy elfogadtad a meghívást. >> Szép jó estét.

És hát annyival egészítem ki a bemutatkozást, egy az, hogy mi már régóta ismerjük egymást, tehát én a hallgatónknak is én mint vendég mondom, hogyha néha tegeződünk, akkor az akkor az az én bűnöm is, vagy hát a a régi barátságunkéig, hogy hát 38 év büszke rendőrként, és ebből 2003 óta kifejezetten a bűn megelőzés területén dolgozó.

Az, hogy szakember vagyok-e, azt majd a szakma eldönti.

Én rendőr, tehát olyan rendőr, aki ezen a területen dolgozik, és ma most a szerencse úgy hozta, illetve a a lehetőség, hogy a nemzeti stratégia tulajdonképpen letéteményesékként a a tanácsban dolgozó szakember lehetek. >> Ennek nagyon örülünk, hogy ez így alakult.

A mai műsor kapcsán előjáróban szeretném felhívni kedves hallgatóink figyelmét, hogy a kiindulási pont a kamaszok című Netflix sorozat lesz.

Így minden bizonnyal spoilerezni fogunk több esetben is a filmből.

Akik még nem látták, az iskolakezdéshez közeledve bátran tegyék meg.

Minden bizonnyal kellő muníciót kapnak majd ahhoz, hogy beszélgetést kezdeményezzenek a gyermekeikkel.

Tisztán emlékszem a vasárnapra, amikor felhívtál, és azt mondtad, hogy erről a filmről beszélgetnünk kell majd.

Nem sokkal később aztán valamennyi hírpoltál foglalkozott a sorozattal és annak mondanivalójával.

Mielőtt azonban szakmai szemmel megvizsgálnánk, ugye te is apa vagy szülőként kérdezlek neked, mi volt a legfontosabb üzenete a filmnek? >> Igen, ezt még valamikor a év elején jelent meg ez a film, és én olvastam már kritikákat, hallottam, hogy lesz valami érdekes film a Netflixen, érdekes témát boncolgat, fiatalok erőszak egymással, szülők kapcsolata.

Mondom megnézem, ez egy azzem hat részes, vagy négy nem négy részes minisorozat.

És hát hát tulajdonképpen hatása alatt voltam valóban egy levegővel.

Nem szoktam ezeket a ezeket így egybe nézni.

Én szeretem a régi gyakorlat, hogy hetente megnézek, vagy hosszabb idő.

Egybe végignéztem az egészet, és valóban az ilyenőt a vasárnapi ebédnél felhívtam, mert nem bírtam ki, hogy tehát hogy hogy erről beszélni kell, mert ez a film hatása alatt vagyok.

Tehát három gyerekes apaként ugye tínédzser korú gyerekeim vannak.

Egy picivel idősebb a film, mint a filmben szereplő fiú. volt, hogy 12-13 éves a fia, az én fiam 15 éves.

És tulajdonképpen a szülők és a gyerekek kapcsolata, a a szülő és a tulajdonképpen a szinte majdnem ilyen generációkon átívelő problémákat is boncolgatott a film, illetve mint rendőr hát tulajdonképpen elvarázsolt, vagy mint szakember, aki a megelőzésben, rendőrségi munkában dolgozik.

Annyit, annyit tudni kell a filmről, hogy van egy nagyon érdekes technika a filmben.

Ezért most nem vagyok egy Rész András, tehát nem film, ezt tételként mesélem, de hogy úgymond vágás nélkül, tehát a 44 perces film részlet, tehát a a film a az epizód, az az tulajdonképpen egy levegővel úgy vették fel, hogy a egy adott történetet, tehát feldolgoz a négy rész, négy egymásba összekapcsolódó történetet dolgoz fel, de tulen egy a esemény és a rendőrségi rész az engem rettentő lenyűgözött.

És akkor azon gondolkodtam, hogy Jézusom, én ilyen rendőrségen szeretnék dolgozni, ami ennyire precízen, pontosan ki van patikamérleggel dolgozva, hogy az intézkedés előtt már kik vannak ott, közben kik vannak ott, hogyan érkeznek a szakemberek a helyszínre, hogyan dolgoznak a rendőrök.

Aztán így amikor végigmondtam, hogy Jézusom, én ilyen országban akarok-e élni.

Ez a ez volt a második kérdésem, akkor már kérdélyel, amikor végignéztem a a filmet nagyon tulajdonképpen nem is tudom, hogy azt hogy szörnyűt, izgalmast, elgondolkodtató kérdéseket vett fel.

Egy biztos, hogy a azt, amit láttunk, az az Angliában történik, de tudjuk jól, hogy az, amit láttunk, az az holnap talán itt is megtörténhet, ha nem is ilyen intenzitással vagy ilyen irányból, de az, hogy a gyerekeink gondolata, a szüle és a gyerekek viszonya, az, hogy az, hogy egy hajszol család, akik hét nappal alá dolgoznak, hogy gyereknek megadhassák azt, amit azt gondolják, hogy éppen a legszükségesebb, de közben élnek egy külvárosi ö angol kisvárosban, egyenházakban, egyen világban és és hát tulajdonképpen gyerekeik pedig járnak egy állami iskolába, amelyikben a pedagógusokat látva elszörnyűködtünk, hogy milyen eszköztelenként állnak a a viharban, amit ott a gyerekek hoznak.

Tehát nagyon nagyon érdekes és elszomorító, felizgató látvány volt ez a film.

Tehát tényleg ezről nagyon érdemes beszélni, és és font azért, hogy talán meg tudjuk-e állítani ezt a hullámokat, talán tudunk-e valamit tenni, ha látjuk ezt a problémát, ami majd közeledik felénk.

Hát ezért gondoltam azt, hogy beszéljünk róla.

Annó, >> azt mondtad az imént, szülőként megérintett a generációkon átívelő problémák, halmaza.

Tudnál-e esetleg konkrét példát mondani a hallgatóinknak?

A aki látta ugye már fél éves fél éve ment ez a film, vagy vagy egészen tavasz elején, tehát már akin de akinek nem volt még ideje vagy módja megnézni, az arról csak annyit, hogy van egy van egy házaspár, akik azt gondoljuk, hogy egy nem látjuk, hogy egy tisztes kispolgár életet élnek, vízvezetedékszerelő apuka, egy nem tudjuk milyen területen dolgozó anyuka, de de dolgozó, tehát mert nem filmben ez nem szerepel.

És egyszer csak történik egy tragédia.

A fiú elkövet valószínűleg a fiú elkövet egy cselekményt, egy bűncselekményt, egy egy tragédia, egy egy életes, egy életelleni bűncselekményt követ el egy gyermek.

És ebben azt gondoljuk, hogy Jézusom, hát hogy hogyan lehet egy ilyen rendes család, ahol semmi nyoma nincs ennek a erőszaknak, az és ez a bántalmazásoknak, akkor ez hogyan, hogy hogy került ez a fühelyzetbe?

És a történet soralát kiderül, hogy az apa és az anya, akik gyerekkorok óta ismerik egymást, tehát a első szerelemből kialakuló hosszú szép házasságot láthatunk egyébként a a filmben, vagy azt gondolhatjuk már az ő gyerekkorukban is a a 90-es években, amikor ők gyerekek voltak, hát az apa az erőszaknak volt áldozata, iskolai erőszaknak. őt bántalmazták az osztálytársai, csúfolták, véresre verték egy egy es egy iskolai diszkó vagy ilyen esemény kapcsán, amikor ő egy olyan helyzetben került, ami az egész életében befolyásolt, és kiszakad kiszakadt belőle egy családi beszélgetésben.

Tehát ott tudjuk meg, hogy ez az apa már ő is egy bántalmazott volt gyerekkorában.

Érdekes mód a fia is egy ilyen helyzetbe kerül bele, egy csúffolásba, egy egy kirekesztettségbe, és kinek milyen válaszai voltak rá.

Tehát, hogy ezek ezek nagyon izgalmasak.

És elgondolkoztam az én fiatalkoromban, hogy vajon én miket élhettem meg, és és közben nagyon erősen figyeltem a a saját fiamra meg a gyerekeimre, hogy vajon ők ők most ezt hogy élik meg, és hogy tud hogják feldolgozni a a világ eseményeit, amik körülötte vannak.

És azt láttam, hogy vagy azt látom ma is, hogy hogy a mai fiataloknak lehet, hogy nincs meg minden eszköz a kezükben, ami nekünk esetleg volt mondjuk egy párkapcsolatban, vagy egy baráti viszonyban.

Csak egy példaképpen itt nézel így rám, hogy például a a 17 éves lányom az nem igazán ismeri fel azokat a reakciókat, amit például egy beszélgetés során folytatok folytatunk, vagy egy társaságban, mert teljesen arra van szocializálódva, ami a az emojik, a lájkok a telefonon, a az online világban folytatott kapcsolatai vannak.

Kiszerjedt magát influencernek is tartja a lányom.

Tiktokon hasonló, bocsánat, hogy mondtam ezeket a csatornákat, de közösségi csatornákon kisebb videókat oszt meg.

Több 1000 olyan követője van, akik akiket soha életében nem látott. az ő reakcióik azokat a különböző emojikból tudja, de nem ismeri fel a személyes beszélgetéseknél, hogyha valaki jobbról kacsint rá, vagy balról kacsint rá, akkor így teljesen meg van lepődve, hogy ez most ez jó vagy rossz válasz volt az ő beszélgetésére, ezért nem szeret például személyes találkozásokat idegenekkel, mert nem biztos, hogy tudja, nem tanulta meg.

Mi egészen kiskorunktól kezdve az iskolában, különböző szakkörökön az életünkben mi személyes találkozásokra voltunk tulajdonképpen felkészítve.

Hát ezek például nincsenek meg.

És ezek a gyerekek is a filmből majd kiderül, vagy aki filmből kiderült, hogy hogy egy nagy csomó olyan közösségi portálon lévő kapcsolatok alakulnak ki, amiben kis szívecskék, különböző szívű színecskék, különböző színű kis állatok, különböző színű kis jelzések.

Ezek mind-m mind mást jelentenek.

És ezt a gyerekek jól tudják, de például nem tudnak egy egyszerű igenre vagy nemre jól reagálni, hogyha beszélgetésben vagy egy.

Ez nagyon érdekes volt számomra. egyetértesz-e azzal a gondolattal, hogy generációs probléma az is, hogy nagyon sok esetben kaptuk meg, illetve a mi elődeink, szüleink, nagyszüleink azt a szülőktől, hogy ter alatt nő a pálma, ami nem öl meg, az megerősít, nem szólsz szám, nem fájfejem, >> ne nyafogjunk, tegyük a dolgunkat, hogy ezek a ezek a mondatok talán ma már nagyobb arányban okoznak kárt a gyerekek esetében, hiszen hiszen fontosabb lenne az, hogy beszélgessünk velük, fontosabb lenne az, hogy hogy megoszták velünk ezeket a problémáikat.

Érzel még ilyen generációs rossz beidegződéseket? >> Én egy speciális családban élek.

A speciális azt jelenti, hogy van három, ez mondjuk azért hál istennek sok három gyerekes család van a a az ismeretség körömben is és minden speciális családban élünk. 17, 16, 15 évesek a gyerekeim.

Akinek vannak hasonlókora gyerekei, azok tudják, hogy nagyon nehéz példa őket egyszerre leültetni egy asztalhoz.

A vacsora, a vacsoraidő az, ami ami egy ilyen közös idő, ha szerencsénk van, akkor mindenki otthon van, és közösen eszünk a vacsoránál.

Ezekben a vacsoraabzélgetésekben tulajdonképpen ha nem is vitává, de egy feszültség szokott kialakulni, mert nem csak azért, mert a gyerekek az asztal másik végén ülnek, mint mi szülők, hanem azért, mert valahogy a az életben is egy másik oldalán vannak a a történetnek. és azokat, amiket mi például és akkor te mondtad, hogy teher alatt nő a pálma, vagy pedig feladatokat.

Tehát, hogy ha ebben az a beszélgetésekben mondjuk a vacsora végén én kiosztok egy feladatot, hogy ki tegye be a mosogatógépbe az eszközeket, ez egy ilyen egy ilyen szörnyűséges teherként érzik meg a a gyerekeim.

Én meg mint felnőtt egy teljesen más generációban, én nem értem, hogy ez miért probléma.

Hát ma te, holnap én, holnap után.

És és ezek ezeket nagyon nehéz megélnem.

És ö és az a gyerekeim is nagyon nehezen ö élik azt meg, hogy hogy miért mondjuk mi mindig nekik, hogy mit csináljanak, amikor ők ők már meg tudnak csinálni sok mindent az életben, hisz több 1zer követője van, hisz eljut a világ bármelyik részére a fiam nyáron is jött, ment ide-oda a világba, mászkált a a a fővárosba, a városban, mert van Google térképe, mert van okostelefonja, mert a a jegyet országbérlettel jön, megy a a nében, hogy miért kell neki, miért én mondom, de a legkisebb lányom is, hogy ő ő nagyon jól meg tudja oldani a világot maga körül, hogy miért a szülők mondják, nekik nem mondják meg, hogy mit kell csinálni és én pedig azt mondom, hogy hát én meg mint szülő, nekem az az egyik feladatom, hogy irányt mutassak a gyerekeimnek és én meg és a feleségem is mindig nyagat, hogy ne ugráltassam már a gyerekeket, ne mindig én mondjam meg, hogy mit kell csinálni.

És és most lehet, hogy nem pont ez volt a kérdésed a a abban, de azt gondolom, hogy hogy van egy olyan generációs különbség köztünk, hogy mi felnőttek úgy érezzük, hogy szükséges számunkra az iránymutatás, a a gyerekeim pedig szeretnének önállók lenni.

De egy még nagyon fontos, és h valamikor június elején vagy volt egy nagyon izgalmas mondat a a fiam életében, és ezt ezt ez számomra fontos ezt így elmesélni, hogy hát 16 évet betöltötte és hát ő döntése volt, és akart, hogy ő iskola mellett, illetve hát diákként az egyik gyors étterembe elment dolgozni, és az első munkahete nagyon jól sikerült, és a második munkahéten hétfőn délután így kérdeztem tőle, hogy nem kell lemenni délután 5-től este 10-ig, mint diákmunkás akkor így hent és hát mondta, hogy hát hát ő ő elküldte a beosztást, hát nem szóltak neki és akkor így addig-addig nyagadtam, illetve felhívtuk a éttermet, és hát mondták, hogy hát itt van a falon, fel van írva, hogy neki ma 5 órakor kell dolgozni, és hát éppen odaért időben a a munkanapjára és akkor kifakadt, de hát hogy én gyerek vagyok, nekem mondjátok meg, hogy melyik nap kell mennem dolgozni.

Hát az nekem nem elég, hogy fel van írva a falra, és azt én majd ott leolvasom.

De mond Csoba, addig azt akartad mindig, hogy hogy önállóan majd majd én tehát én én még gyerek vagyok.

Tehát nekem nekem mondjátok meg, tehát még is volt egy kérés, ezt így megfogalmazta felém, hogy hogy nekem melyik nap kell mennem dolgozni.

Az, hogy én majd hogy csinálom, meg min csinálom, azt majd ezt én el, de de ezt a keretet azért még szerintem nekünk szülőknek meg kell adni sokáig a gyerekeinknek. >> Szóval a kommunikáció az továbbra is igényelt a gyerekek részéről.

Térjünk vissza egy kicsit a filmre és a cselekményre.

Ki kell, hogy mondjuk, >> hogy egy emberölés történik, ugye az érintett fiú valószínűsíthetően megöl egy lányt, de nem az emberölés része fontos szerintem a sorozat szempontjából, illetve a mi szempontunkból, hanem hogyan jut el ide.

Be tudnád nekünk mutatni, hogy általában egy iskolai közösségben a zaklatás divatos nevén bullying hogyan alakul ki, kik a résztvevői egyáltalán?

Említett entitások

Témák

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Iskolai zaklatásról a Kamaszok c. sorozat tükrében”

Miről szól ez az epizód: „Iskolai zaklatásról a Kamaszok c. sorozat tükrében”?

Oláh-Paulon László rendőr alezredes és dr. Molnár István Jenő beszélget az iskolai zaklatásról, a bullying okairól, és arról, hogy mit tehetnek a szülők. Az adás a Kamaszok című sorozatot veszi alapul. Az epizód a Mária Rádió Magyarország című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2025. 10. 31..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Iskolai zaklatásról a Kamaszok c. sorozat tükrében”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Surányi-Gräfl Lau, Erdős Eszter, Oláh-Paulon László, Tóth Enikő.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Iskolai zaklatásról a Kamaszok c. sorozat tükrében”?

Fő témái: iskolai zaklatás, bullying.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Iskolai zaklatásról a Kamaszok c. sorozat tükrében”?

Megjelenés: 2025. 10. 31.. Hossz: 23 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/maria-radio-magyarorszag/iskolai-zaklatasrol-a-kamaszok-c-sorozat-tukreben-0732c83d

Több epizód a Mária Rádió Magyarország-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból