Mária Rádió Magyarország

„Maga az élet a legszebb dolog a világon” – beszélgetés Jeney Lajossal

· PT34M53S

Összefoglaló

Jeney Lajos, egy 68 éves férfi, aki öt éve józan, megosztja személyes történetét az alkoholizmus felismeréséről és a felépülésről. A beszélgetés az elfogadásról, hitről, változásról és az újrakezdés lehetőségéről szól.

Röviden

Műsor
Mária Rádió Magyarország
Megjelenés
2026. 03. 05.
Hossz
35 perc
Szereplők, említett nevek
Erdős Eszter, Surányi-Gräfl Lau
Témák
alkoholizmus, józan élet, felépülés, elfogadás, hit, változás
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Áldás, békesség, jó estét kívánok.

Önök a függőségről mindenkinek című műsorsorozat tisztás című adását hallgatják.

A műsor szembenélyi betegséggel foglalkozik.

A mikrofonnal Pap Ákos szerkesztő műsorvezető köszönti a hallgatókat, akik követhettek minket Facebookon.

Van egy Facebook oldalunk, aminek az a neve, hogy függőségről mindenkinek itt érdekes híreket, cikkeket olvashatnak, illetve adással kapcsolatos információkat. legtöbb adásunk podcast formájában is elérhető.

Így most ez a adás is visszaaladható lesz majd hamarosan podcastban.

Írhatnak az email címemre kérdéseikkel, javaslatukkal véleményükkel.

A email címem Papakos, tehát a nevem egybe papakos 65.

Ez egy szám, papakos65kukacgmail.com.

És köszönjük, hogy adományaikkal támogatták a rádió működését, így ennek a műsornak a létrejöttét is.

Szeretettel köszöntelek Lajos. >> Köszönöm. >> Akivel egy önsegítő közösségből ismerjük egymást.

Azt tudom rólad, hogy Lajos az sokáig volt, szerintem a 45 évet.

Így a műsor előtt beszélgettünk és már közel öt éve Józan.

És egyszer azt mondta nekem, hogy egy beszélgetésben, hogy még akkor sem tudta, hogy alkoholista, amikor ott volt a rehabilitációs intézményben egy ideje.

Ezen azóta sokat gondolkodom, Lajos.

Az hogy lehet, hogy valaki már rehabon van, 45 évet ivott, és még ott gondolkodik a rehabon, hogy tényleg alkoholista vagyok.

Hát köszönöm a meghívást, köszöntöm a hallgatókat.

Talán én úgy kezdeném, hogy az alkohhoz, alkoholhoz való viszonyom az talán egész gyerekkoromban kialakult.

Én szerettem azokat a orvosságokat, köhögéscsillapító ma már úgy nevezzük, hogy ételkiegészítők, élelmiszerkiegészítők, étvágyjesztő adtak nekem, mert tényleg étváytalan voltam, nagyon sovány voltam, és hogy hát ettől megjön az étvágyam, ez alkoholtartalmú volt, és én gyerekkoromban ezt kaptam, és alig vártam az estét, mikor kaptam egy kanállal És ez ez az alkohol való alkohol szeretete, ez végkísért engem az életemben.

Egészen elkezdődött középiskolás koromban már visszatekintek egy kicsit annyivan, hogy hét éves koromban nagyapám gyógyszerész volt és egy disznőlésen nem figyeltek ránk a gyerekekre, és én bementem a gyógyszertába, és elvettem onnan egy üveg ilyen italt, ezt és megittuk az öcsémmel.

Tehát ez ez a szeretet ez így bennem volt, és ez felnőttkoromban is elkísért.

Végülis 18 éves korom óta tartom azt, hogy minden napívó voltam.

Tehát ez nem azt jelenti, hogy minden nap részegre ittam magam, de folyamatosan kísérte az életemet az alkohol.

Ö és én nem láttam ebben semmi problémát.

És ez így így visszatekintve ez számomra egy kicsit olyan olyan hát nem is elkeserítő, de hát vegyük úgy, hogy elkeserítő, hogy én ebben nem láttam kivetnivalót.

Üüm >> voltak esetleg olyanok a a környezetedetben, akik jelezték, hogy hát Lajos, ez egy kicsit azért sok volt, vagy volt ilyen a családlagok közül?

Kaptál ilyen jelzéseket, és ezekkel mit kezdtél ezekkel a jelzésekkel?

Hát az első az az volt, amikor először mentem haza úgy, hogy végül is látszott rajtam, és reggel kaptam két nagy pofont.

Tehát ez egy volt egy verbális jelzés.

De hát viccet félretéve hogyne.

Hát társas kapcsolataim tulajdonképpen minden kapcsolatom, társas kapcsolatom emiatt lett ment Zátonyra, emiatt lett vége.

Persze ezt én hallottam, csak nem hallottam meg ezeket a jelzéseket, mert én természetesnek vettem.

Mit mit gondoltál, hogy ki az alkoholista, vagy vagy ez nem ismerül fel így kérdésként számodra? >> Igazából így viccesen egymást hívtuk alkoholistának, de magának ennek a fogalomnak a tényében nem voltam tisztában.

Tehát nem tudtam mi ez. >> Alkoholista, aki fetreng az utcán esetleg.

Tehát maga az, hogy hogy mint amikor szembesültem már vele, hogy ez egy betegség, és ez akár hozott, akár egy kialakult betegség, tehát mint maga maga egy kór. >> Azt a kifejezést használtad így, amikor beszélgettünk az adás előtt még, hogy hogy úgynevezett jól funkcionáló alkoholista voltam.

Ezalatt mit értsünk, vagy te mit értesz rajta?

Hát én azt értem, hogy volt egy alkoholista, most már mondhatom így, hogy egy alkoholista életem is.

Volt egy rendes polgári szakmai életem, előmenetelem egy mondhatni azt, hogy egy elég sikeres pályát futottam be.

És emellett mindennapos ivó voltam, tehát hol többet, hol kevesebbet, de az alkohol az folyamatosan mellette volt, amit én úgy éreztem, és ez tulajdonképpen elég sokáig úgy is volt, hogy nem gátolt.

Bár olyan emberekkel vettem körülmam, feltehetően olyan emberek is választottak engem barátnak vagy ö akár munkatársnak, vagy akár ivótársnak, akik szintén ö azt nem mondom, hogy alkoholisták voltak, mert én senkire nem mondhatom azt, hogy alkoholista magamon kívül, de ez a társadalom minden rétegéből adódtak ezek az emberek.

Mi történt akkor, amikor bekerültél a rehabra, hogy ez volt az első rehab, ugye te nem kértél segítséget sehonnan?

Tehát, hogy úgy eltelt jelentős mennyiségű év, hogy hogy közben produkáltál, jól dolgoztál, teljesítettél eredményeket hoztál, csak hát ugye a folyamatos hívás volt.

Mi minek kellett történni, vagy miért mentél rehabra?

Hát ugye általában van egy lejtmenet mára, hogyha felírunk a csúcsra, vegyük úgy, hogy az életem csúcsán, onnan pedig megy lefelé a mind a pályám, mind a az életem, akár az életminőségem is.

És de én ezt nem vettem különösebben észre.

Én ezt elkönyveltem, hogy ez így van jól.

Ez a természetes, ez velejárulja ennek az életformának, amit én én életformának véltem.

Ö, és el is könyveltem, hogy ez így is fog történni időtlen időkig talán, amíg én én élek, bár nem gondoltam halálra.

Ö mások látták ezt, hogy hogy én milyen állapotban vagyok.

Ö és az egyik barátom ö a fiamnak mondta, hogy hát apáddal azért talán oda kéne egy kicsit figyelni.

És a fiam ö közölte, hogy elvisz egy helyre, amit én nem tudtam, hogy mi.

Kérdeztem, hogy hova megyünk, és ő azt mondta, hogy megyünk egy olyan köznapi nyelven, ezt úgy hívják, hogy elvonók órára.

És én vissza gondolva meg se lepődtem, nem csodálkoztam rajta.

Úgy gondoltam, hogy kaland >> ez is ez is része az az élet a koreográfiának a >> belefér az én életembe.

Egy ilyen még ilyen helyen nem voltam.

Nagyon sok helyen voltam már a világban.

Ilyen helyen még nem voltam alapvetően.

Ilyen alkalmi megbízásokból éltem. lakhatásom is akkor szűnt meg szinte napra, és én úgy gondoltam, hogy miért ne vágnék bele, hiszen a fiam biztos nem akar rosszat.

És akkor ebben mikor ott voltál, akkor te úgy voltál egy rehaban, egy bizonyos ideig, vagy eszleg utána is, hogy hogy azt, hogy pontosan identitásként vagy vagy megfogalmazni, hogy én én nekem van egy betegségem, nevezzük így, ami alkoholizmus, ehhez egy hosszabb idő kellett már akkor.

Mi mi volt az, vagy mikor kezdett benned meginogni ez a tagadás?

Arra emlékszel, mik voltak azok a mondatok, szituációk, helyzetek, amikor amikor megmerted kérdőjelezni azt, hogy hogy lehet, hogy mégis csak problémák vannak itt velem az alkohollal kapcsolatban?

Az első az, hogy ez a ez a vegyük így, hogy ez az intézet, ez a diktológiai intézetnek a felépülési jellege vagy tevékenysége alapul egy 12 lépés önsegítő programra.

Ez ez egy világtat behálozó csoport.

Ö és van egy 12 lépés, és ö itt, amikor én ide bekerültem, és az első mondatot meghallottam, hogy hát a tagság egyetlen feltétele az ivással való felhagyás vágya, hát akkor nekem el kellett volna onnan mennem, igazság szerint, mert nem volt meg bennem.

De ahogy jártam erre a gyűlésekre, ott elkezdtem figyelni azokat az embereket, akik hasonlóképpen vallanak magukról.

Tehát nem kötelezően önként elmondták életüket és és egyre több hasonlóságot vettem észre.

Igaz, hogy ők úgymond szenvedtek, és én ezt a szenvedést nem éreztem.

Tehát én nekem nem volt szenvedés a a sokszor elhangzik, hogy már nem tudtam nem inni.

Bennem soha nem volt ilyen, hogy nem tudtam nem inni.

Én mindig inni akartam, tehát nem nem volt szenvedés.

De láttam a sorsaink sorsunk a társakkal nagyon egy helyről indult és hát végül is igen egy helyre is jutottunk és akkor láttam olyan embereket akiknek megfordult gyökeresen az életük a sorsuk és elkezdtem hinni ezeket a dolgokat kételkedő ember vagyok amit meg nem tapasztaltam azt nem nagyon hittem el hogy hogy ha mondták hogy meleg a kályhá ának az ajtaja.

Nekem ki kellett próbálni, de itt most elkezdtem hinni hogy hogy lehet olyan is, amiről én nem tudok, és mégis valóság.

Az volt benned olyan gondolat, ugye 67 éves vagy. >> Igen. >> Volt benned olyan gondolat, hogy amikor úgy megjött ez az érzés, hogy hát lehet, hogy mégis változni kéne, tehát amiről most most arról beszéltél, ez egy nagyon érdekes dolog volt.

Egyébként a hallgatóknak már volt ilyen műsor, ahol 12 lépéses programokkal foglalkoztunk, nyugodtan vissza tudják keresni.

Csak arra akarok reflektálni, hogy hogy ugye 60 év fölött kezdtél el egy teljes életforma változást.

Tehát volt eddig egy beidegződött gondolkodásod, éltél, ahogy éltél, és hirtelen úgy, mintha felszállt volna a köd, ha én ezt így érzem, amirő ahogy beszéltél, hogy volt benne olyan gondolat, hogy an ennyi idő sem már nem megy, hogy 60 valahány évesen ott vagy és akkor gyakorlatilag újra kell kezdeni, vagy ez nem hirtelen jött be?

Nem, ez elsősorban egy társaknak a élményei és a régebben nem iívó embereknek a tapasztalatairól, változásaól kezdtem én azt hinni, hogy mégis van szoktuk azt mondani, van élet a halál után, van életital nélkül is.

Tehát én nem tudtam elképzelni az életet úgy, hogy nem kapcsolódik az italhoz.

És rájöttem arra, hogy igenis van olyan akár egy esemény, ahol nem szolgálnak fel mondjuk alkoholt, és mégis lezajlik az esemény, és nagy sikerrel.

Tehát megtapasztaltam ilyeneket.

Természetesen ugye ehhez kellett azért egy fizikai detoxikáció is, tehát hogy már akkor nem került a szervezetembe alkohol, és nem nem is láttam minden nap.

Bár bár ez olyan intézmény volt, ahol délután szabad kijárás volt a városban, kimondottan ezért, hogy ebbe a közösségbe a nyíltabb, tágabb közösségbe is el tudjunk jutni.

És itt ezeknek a tapasztalatai alapján így a hallomás, ennek van ennek a közösségnek irodalma, bő irodalma.

És azokat is olvastam, és így így kialakult bennem először is kialakult az, hogy betegségképen megjött, hogy ez egy kialakult a betegség tudatom, nem egyik pillanatra a másikra, hanem szép lásen.

Én ilyen lassan megértő, lassan érő típus vagyok.

É de ez szép lassan így így beszivárgott a a gondolataimba az értelmemben, hogy igen, ez egy betegség.

Ez >> és megvanta a tudat kialakul bennem. >> Bocsánat, csak az jutott eszembe, hogy ez al egy tényleg egy lassú folyamatot írtál, és nagyon jól éreztem, ahogy mondtad, hogy és amikor megjött az az érzés, hogy ez egy betegség, volt valami olyan, hogy mit veszítettem el?

Volt benne egy ilyen ilyen vádos önvád, vagy az vagy az pedig az is ilyen lassan csitult?

Hát úgy érzem, hogy ilyen nagyon komoly gyászfolyamat nem volt bennem.

Volt volt az eleinte volt olyan, hogy hogy hibáztattam magamat, hogy na hát ezt ha ha így csinálom, akkor nem nem ide jutok, mondjuk így, hogy ekkor nem ezt lépem.

De az alkohol nekem igazából a döntési mechanizmusomat nem gátolta, hanem hanem elodáztam vele, hogy ne kelljen döntenem, hanem hogy azzal minden feladatot problémát próbáltam az alkohollal megoldani.

És és így igazából nem nem én nem éreztem soha annak, hogy hogy a döntés az én kezemben van.

Tehát maga ez a a a szabadválasztás élménye igazából nem volt meg.

És és itt a itt a letisztulás kor jött meg, hogy na hogy dönthetek.

Tehát eddig mindig azt hittem, hogy innom kell ahhoz, hogy jól érezzem magamat meg >> hogy jó legyen.

Én mindig vártam valamit, hogy na ezt most ezt megiszom, és akkor jobb lesz.

Azt nem nem tudtam megfogalmazni, hogy mi valahogy hogy ez a ez a ez a godóra várra várok várunk.

És ez igazából rájöttem arra, hogy nem, hát itt van a pillanat, amit meg kell élnem, vagy jó megélnem, tehát benne maradni a jelenbe. >> Na hát akkor szerintem most tartsunk egy kis szünetet, és a zene után pedig érkezzünk meg abban, hogy van élet józanul is.

És akkor a Levente volt, aki választott zenét, és megkérjük, hogy tegyen be zeneszámot.

Milyen sokat at kellene hinnem, s még keveset hiszek, még keveset kellene vinnem, s mennyi elhet viszek.

Egyedül rá kellene néznem, s magamra révedek.

Ragyog a cél viharban, vízben, s hányszor eltévedel kis hitel, hogy megerősítsen még többről többre nő, s egész a célig elsegítsen hatalmas Istenünk, kis hitel, hogy megerősítsen még többről többre nő, s egész a célig segítsen hatalmas Istenünk.

Mégis elcsüngedjek, megálljak.

Hisz olyan keveset hiszek még, sár is fölemel.

Mint minden én nyomorúságon nagyobb a kegyelem.

Ebben hiszek szemem bűnbánló megint ráemel kis hit megerősítsen még többről többre nő s egész a céglig elsegítsen hatalmas istenő kis hitel hogy megerősítsen még temről többreő s egész az énit elsegít Hatalmas Istenünk.

Önök továbbra is a függőségről mindenkinek Tisztás című adását hallgatják.

Én Pap Ákos vagyok, és folytatjuk a beszélgetést Jané Lajossal, aki a vendégem, és ott tartottunk Lajos, hogy megérkeztünk a mostba, vagy valamilyen kifejezést mondtál, megérkeztünk a mába.

És a elmondtad, hogy a Reabon meg a Reabot követő időszakban volt egy ilyen folyamat, ami úgy amibe tudtad magad pozícionálni, hogy mi is történt veled valójában.

A kérdésem az, hogy mik voltak, mitől féltél legjobban a józanodás legelején, amikor kikerültél mondjuk a rehabból, és elkezdtél kvázi élni a saját életedet, de már nem volt meg az a örömet adó pohár.

És még azt is említetted, esetleg azoknak, a hallgatóknak is mondom, hogy hogy nem kell inni, hanem szabad döntésed volt ezt követően. >> Igen.

Ez egy nagyon jó dolog, ez a szabadöntés, viszont felelősséggel is jár, és igazából mindig a felelősség, ami ami amit áthállítottam az alkoholra.

És most könnyen tudnám azt is áthárítani, hogy hát én beteg ember vagyok, nem tehetek róla, alkoholista vagyok, hát és és akár így is élhetnék. öy a…

Említett entitások

Témák

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „„Maga az élet a legszebb dolog a világon” – beszélgetés Jeney Lajossal”

Miről szól ez az epizód: „„Maga az élet a legszebb dolog a világon” – beszélgetés Jeney Lajossal”?

Jeney Lajos, egy 68 éves férfi, aki öt éve józan, megosztja személyes történetét az alkoholizmus felismeréséről és a felépülésről. A beszélgetés az elfogadásról, hitről, változásról és az újrakezdés lehetőségéről szól. Az epizód a Mária Rádió Magyarország című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 03. 05..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „„Maga az élet a legszebb dolog a világon” – beszélgetés Jeney Lajossal”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Erdős Eszter, Surányi-Gräfl Lau.

Milyen témákat érint ez az epizód: „„Maga az élet a legszebb dolog a világon” – beszélgetés Jeney Lajossal”?

Fő témái: alkoholizmus, józan élet, felépülés, elfogadás, hit, változás.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „„Maga az élet a legszebb dolog a világon” – beszélgetés Jeney Lajossal”?

Megjelenés: 2026. 03. 05.. Hossz: 35 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/maria-radio-magyarorszag/maga-az-elet-a-legszebb-dolog-a-vilagon-beszelgetes-jeney-lajossal-617879cb

Több epizód a Mária Rádió Magyarország-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból