Metalsziget

Grindcore pionír – Repulsion – A grindcore klasszikusai

· PT37M8S

Összefoglaló

A Metál Sziget podcast vendégei, Kristóf és Ádám a grindcore műfaj egyik úttörőjének számító amerikai Repulsion zenekarról beszélgetnek. Kitérnek a zenekar hatásaira, a '80-as évek extreme metalának elemeire, az egyetlen nagylemezükre, a Horrified-ra, valamint személyes…

Röviden

Műsor
Metalsziget
Megjelenés
2026. 02. 16.
Hossz
37 perc
Témák
grindcore, extreme metal, horrified
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Én Kristóf vagyok és itt van velem Ádám. >> Sziasztok! >> Hú, de régen konferáltam már.

Tudjátok, hogy a attól, hogy régen volt valami, attól még lehet újra.

És akkor most egy újabb részével érkezünk a klasszikusok szériának.

Ultimate grind lesz >> grind core klasszikusok.

Mégpedig az amerikai repulsion zenekarral fogunk foglalkozni, merthogy igazából a grind core egyik, hanem az ősatja ez a zenekar.

És hát ezért gondoltuk azt, hogy hát mindenféleképpen célszerű ezzel a műfajjal foglalkozni.

Az előző kibeszélőben, ami a Darjada 3 volt, abban is ígértem, hogy lesz death metál, mert azt sokan kértétek. egyébként res metál is lesz, de egyébként ez szegről végről death metál, tehát hogy valamilyen valamilyen szinten amúgy végül is teljesül, de azt is ígértük korábban, hogy lesz még grind cor, úgyhogy ezt ebben igazunk volt. >> Igen.

Úgyhogy azért gondoltuk, hogy akkor erről beszélünk.

És ahogy mint tudni szoktátok, arról szoktunk az elején beszélni, hogy hogyan ismertük meg a zenekart, meg hogy mi a személyes kötődésünk hozzá.

Aztán majd kicsit beszélünk a stílusról, a történetről.

És akkor hát egy anyaguk van, vagy egy nagy lemezük van, meg pár demó, úgyhogy azokon fogunk végigmenni.

Kezded azt, hogy te hogyan ismerted meg a bandát, és hogy mi a kötődésed hozzá? >> Elkhetem, csak sokat nem tudok is rövid, mint az életművük. >> Igazából nem tudom pontosan datálni, hogy mióta ismerem őket.

Szerintem akkor daráltam le, amikor annak idején nagyon ráfüggtem a Rips Recordsnak a kiadványaira, és az utóbbi időkben hozzájuk kerültek ilyen újrakiadások szintjén, főleg, ha jól emlékszem.

És akkor ott YouTube-on csomó albumfám volt egybe.

És akkor szerintem ott egyébként a legtöbb grindcore cuccal, amit legkorábban megismertem, például Pig Destroyer is, az az úgy került az él én életembe, vagy a perifériámra, hogy a Relaps oldalán így a YouTube-on hallgatgattam az albumokat.

Úgyhogy egy új ideje ismerem már a drágát, de hát most nem tudom pontosan megmondani, hogy ez mikortól van.

És hogy egyébként mi a kötődésem?

Lehet az offenzív egyeseknek, de nekem néha sokszor jobban bejön a grind, mint a death metal.

Hogyha energikus vagy energiára van szükségem egy napon, akkor tök jól tud esni nyomatni ezeket a rövid számoknak a armadáit.

Teljesen jó a repulsion is erre a célra egyébként Kristóf, amikor Ádám, hát nem is akkor, amikor Ádám beszállt hozzánk, hanem amikor elkezdtük ezeket a klasszikus szériákat, akkor egy idő után eljutottunk odáig, hogy hát egyrészt a a műfaj spektrumnak a szélesítése végett, másrészt azért is, mert tám megszületett Fejestől a Grindcnak meg annak különböző műfajainak a bemutató videója volt. volt grind is meg ilyesmik.

Talán a grind corebból két rész volt.

Akkor kitaláltuk, hogy na akkor ilyen zenekarokkal is foglalkozzunk.

Ezt elmondtam a Carcass meg a Terrorizer podcastekben is.

Ugye hát mifailag egyik sem ugyanez.

Tehát ott azért lehet egy kicsit jobban szétszálazni.

És akkor >> de a teroriz pont ugyanez.

Pont >> hát az inkább death grind.

Én úgy emlékszem, hogy ott az volt a meghatározás. >> A később, de az első az grind core volt szerintem.

De ott, tehát ott azért van más is az életműben.

Mondjuk itt is igazából, hogyha akarod.

És akkor és akkor volt szó, hogy milyen bandákat vehetnénk elő.

Egyszer biztos lesz, de hát van vagy nem tudom 20 lemezjük, tehát hogy >> lesz, megérjük, lesz előbb-utóbb lesz. >> Bos, hog biztos, hogy lesz.

Már csak azért is, mert én át akarom rágni magamat egyszer az életművükön.

És egyébként ezek a ezek a kibeszélő podcastek, ezek mindig nagyon jók arra, hogy hogy akkor egy olyan életművet is átrágjak, amit amúgy eszem ágábban nem lenne.

És sokszor egyébként abszolút pozitív csalódások érnek engem.

És akkor beszéltük, hogy milyen bandákról lehetne szó.

A Repoltion is szóba jött, mert hogy akkor arról is beszéljünk, merthogy ugye az műfajinak az egyik ősatja.

És akkor már akkor is hallgattam a lemezt.

Egyébként én magamtól nem ismertem.

Tehát én ezért ismertem meg, mert Ádám mondta, hogy akkor van ez a banda, ami ilyen grind cor ős atya úristen.

És akkor hallgassam meg a egyetlen lemezüket, a horrifiedot.

Meg is hallgattam. >> Meg benne voltak a Slave to the grind. >> Slave to the grind.

Azt is megnéztem, de azt is már akkor, amikor te ezt már mondtad.

Tehát egyébként már régóta itt van a terítéken a repulsion.

Hát akkor jól van, akkor vegyük elő, és akkor beszéljünk erről.

Beszéljünk egy kicsit szerintem most a műfajáról is a bandának, és aztán átnéhetjük a töriét.

Mit szólsz? >> Jó, >> vagy legyen a töri először?

És aztán a műfaj >> Nem jó ez így nagyon röviden ez szerintem az első gránykor.

Én ezt elfogadom, hogy lehet ezzel vitatkozni, de szerintem tekinthető ilyen alapkőletételnek, hogy ez más-e.

Most ebbe egy picit előrevetítem a törésrészt, hogy azzal nem fogunk részleteiben foglalkozni, hogy pontosan mik voltak az előzményzenekarok, meg azoknak hány, meg milyen fajta demójuk volt, mert egyébként indultak egy-egyfajta tribüt együttesként, és akkor trash cuccokat játszottak, java részt, aztán abból így ment a falig, mondhatni, és lett a grind cor belőle, de maga ez a cucc ez szerintem hát a régi vágású grind cor, amiben még nagyon érződnek. nek az eredeti hatások, hogy kik hatottak rá arra, hogy ez a műfaj létrejöjjön, de ez már szerintem grind cor, ahogy van tisztán. >> Igen, ezeket a különböző hatásokat majd egyesével is beszélhetjük az albumnál.

Én annyit itt elmondanék már, hogy nekem itt azért van nehéz dolgom, mert itt mondta, tehát mondta nekem Ádám, hogy hogy ebbe a dalba ilyen hatást lehet fölfedezni, abbát, ezeket majd beszéljük külön is.

És akkor ugye nekem ez azért nehéz terep, mertogy mert ugye alapból egyébként én pont ezeket a 80-as éveknek az ilyen kezdeti extrém cuccait, azokat nem annyira szoktam hallgatni.

Tehát én a Deathnek is a későbbi életművét szeretem jobban. a a black metából se, a proto blacket annyira nem, inkább a a norvég vonalat, ami már a 90-es évek, a death metal alapból nem annyira a kenyerem egyébként.

Én is azt kell, hogy mondjam már, én nem tudom hány low lendel a hátam mögött, meg hány áthallgatott grind core életművel, hogy a grindore én nekem is jobban tetszik egyébként, mint az alap death metál.

Tehát a a melodh az az nálam az viszi a prímet, de egyébként alapvetően a grind én is magamnak jobban valónak érzem.

Minden mást meg el fogunk mondani a lemeznél, hogy ott milyen hatások érződnek talán egyes dalokon.

Valami ilyesmit tudnék mondani a műfajról.

Fair enough. >> Na, nézzük a a zenekarnak a történetét. >> Megpróbálom röviden összefoglalni, mert voltak azért ebbe bugfencek meg fejreállások meg minden egyéb.

Tehát erre most ezt így skippelném, hogy hány milyen erőzményzenekarok voltak, mint ahogy ezt mondtam.

A legfontosabb az, hogy ami a tényleg az eredetét, mint olyan meg lehet ragadni, az körülbelül 1984-re tehető, amikor is Matt Olivo és Scott Carlson együtt hát az egyik erőzenekarát alapították meg, de lényegében ebből lesz nyíl egyenesen majd később a a repulsion.

Az egyenlőző banda név az a genocide volt, és a ezalatt a név alatt írták meg a reparion daluknaky döntő elen a 80%-át is, de ez eleve egy kacifántos kör volt.

Tehát Mitséget államban, Flint városában ez a két srác lényegében összeállt, és hát nagyon instabil felállás mellett főleg a dobozokból voltak kívánalmaik, hogy mit kellene tudni eljátszani, és ebben voltak nehézségek.

De például eb az időt átjött az első komolyabb bookfenc, ugyanis 1985-ben meghívót kaptak Chuck Schuldinertől, hogy figyú, beléphetnétek a deathbe, és akkor gyertek el Floridába, amivel éltek is, el is mentek, bár az hiszem csak az egyik demón voltak rajta mind a ketten, mármint Olivo és Carson, mert kreatívitás beli különbségeik voltak Süldinerrel abban, hogy hát Ő ő a technicitást szerette volna éltetni, míg ők ketten meg el akartak menni a falig és brutális zenét akartak csinálni.

Úgyhogy a ezér nézeteikből adódó különbségek indíttatására visszamentek Michiganbe, és hát nagy nehezen szereztek maguknak egy dobost, akivel gyakorlatilag a a tényleges felvételek megtörténtek.

Ez egy vicces sztori abban a szempontból, hogy de csak röviden elmesélve, hogy Dave Halling Shadot úgy szedt, vagy Halling Sheed, bocsánat, úgy szedték össze, hogy olvastak róla a helyi lapban, hogy hogy előállították hullarblásért.

Ez olyan, mint a van az a Finn film, heavy trip vagy Heavy túra.

Abba is az van, hogy a elmegy úgyból szedik a dobusokat, aki így izé időnként rátör az öt perc, és akkor folytogat embereket, kibéve, hogyha metált hall, mert akkor nem.

És akkor full, tehát egyfolyában metált kell hallgatnia, mert akkor így nyugodt.

Annyi baj, hogy Dave ilyen valószínűleg nem állt meg, legalábbis nem tudok róla. annyi még róla, hogy neki volt egyébként zenekari előzménye, és ez egyébként hozzá is tett ehhez a hangzáshoz, ami így kialakult, ugyanis hogy ő egy ilyen punk rock, vagy ilyen annak ilyen fűződő műfajiban dobolt előtte, és ebből így hozott különféle elemeket át az extrém dobolásba, ami később fontos eleme lett. ilyen enyhe funk hatások azért így befigyeltek általa, de a lényeg az, hogy sikerült őt beszervezni és 85-ben, tehát ugyanabban az évben, amint visszajöttek Floridából, folytatták a demózást, és ekkor is váltottak, illetve hát 86-ban váltottak genocidról, Repulsion névre, és hát ez az időszak a dalírásról szólt igazából, meg a demózásokról, meg igazából egy Davet fel kellett fejleszteni, mert nem volt elég gyors doboz.

És akkor gyakorlatilag Olivo meg Carson adott neki tippeket, hogy hogyan játszhatna még gyorsabban, meg hogyan lehet csalóbeateket játszani.

Igazából a Cintányérral, ha jól emlékszem, ami az volt az egyik csalás, hogy hogyan lehet hamis felgyorsítani, hogy dupla ütemet Ja, vagy bocsánat, hogyha hülyén fogalmazok, de én így tudtam magamban lefordítani, hogy bizonyos ütemre még egyet csap rajta, hogy attól még jobban begyorsuljon a dal.

És hát egyébként utána nem is maradt dé után az együttesben, egy sőt teljesen ott is hagyta a zenélést egy életre, mert valószínűleg azért, mert úgy emlékeztek később vissza, hogy hát szegényt eléggé terrorban tarthatták azzal, hogy játsszál gyorsabban, játszál gyorsabban. >> Pedig pedig nem is a terrorizerben játszott. pedig igen, nem is a terrorizerben játszott, ami még gyorsabb volt.

De hát itt is majd szerintem úgyis az elemeknél fogunk róla beszélni, hogy végig körülbelül végig blastbeatálva van az egész.

Í, >> de nem akarok ilyen gyorsan játszani srácok, nem akarok ilyen gyorsan dobolni. >> Később.

Annyi még, hogy ebben az időszakban négy fősre duzzadt fel.

Ez volt az igazából a rövid idejében a legstabilabb felállása, ugyanis második gitárosként Aron Freeman csatlakozott hozzájuk, és vele történt meg az egyetlen lemeznek a felvétele is, aminek az eredeti címe az volt, hogy The Stanch of Burning Death, ami még egy demo volt.

És ezzel házoltak különféle kiadóknál, melyek közül kiemelném például a Metal Bladeet, hogy náluk is bepróbálkoztak, de akárkiknél bepróbálkoztak, mindenhonnan visszapattant, és és nem akarták ezt egyáltalán kiadni sehol.

Úgyhogy abba a időszakba le is húzták a rolót.

Később lett igazából albumként újra kieng kiengedve, kiadva az album kiedve a palackból, mint a szem szellem.

Ugyanis a Carcast tagoky az Erich Recordsnak egy ilyen all kiadójaként a Necrosis Recordsban felkarolták és kiadták, mint album rendes artworkkel, mindennel együtt úgy ahogy tetszik.

És végül lett belőle egy pár évig egy egy zenekar, ami volt néhány fellépésük, és utána gyakorlatilag feloszlott.

Aztán később gyakorlatilag exumálták az együttest, merthogy hát >> ez is olyan ez is olyan grind coros, nem?

Tehát exumálták az együttest. >> Értem éltem ezzel a szó játékkal, jó, >> mert >> azt hittem Wikipédiát fordítottál. >> Nem, nem, nem, nem, nem.

Azért éltem ezzel, mert de factó megszűnt létezni, mert túl korán voltak grind cor együttes mondhatni.

Tehát rosszkor voltak rossz helyen.

Lefektették az alapjukat, még nem értették ennek az értelmét. meg, hogy ebből lehet bármi, ami most így ilyen kis kitekintőnként mondanám, hogy ez azért nagy pech volt abból a szempontból, hogy ha valaki ráérzett volna, ebből lehetett volna nagyot gurítani, mert kettő kettő műfaj volt igazából ő a 80-as évek extrémjéből, ami nagyon nagyon nagyra nőtt azóta.

Abból a grind core az egyik, a másik meg a black metal igazából. >> Hát a death metal is már a 80-as évek végére már nagyra hízott, nem?

De hogyha most napja, jó, igaz, ez a harmadik, de hogyha mondjuk deathmából nem ilyen szóló zenészek azért nem annyira szoktak alkotni így, hogy azzal abba az értelembe víve, hogy létező projektek számába ez a kettő messze a legnagyobb.

Így >> igen, szerintem igen. >> Én nem néztem.

Hát ezt úgy lehet leenőrizni legegyszerűbben, hogy metálenciklopédián megnézed, hogy hány bejegyzés van, de ettől most eltekintenék, hogyha nem gond.

Az, hogy később visszatérnek ilyen különböző felállásokkal.

Ebből a lényeg az, hogy Mat Olivo, és aki gitáros volt, illetve Carson basszus gitáros és vokalistaként.

És hát így aktívak még mostanáig.

Hát ő igazából egy ilyen történelmi ikon együttestként nem terveznek kiadni már semmit.

Ebbe picit hasonlóak mondjuk az Emperorhoz, hogy úgy önöljek, hogy tetőztek, akkor ezzel ezzel kell házalni, ezt lehet eladni, ez a termék.

Én nem tudom őket azért hibáztatni.

Ha úgy érzik, hogy már nincs bennük meg ez a plusz, akkor nem baj, ha csak ennyit játszanak. >> Hát ugye ennek van jó meg rossz oldala is valójában.

Hát a rossz, a rossz az az, hogy mivel, hogy ők egy klasszikus, ezért egy klasszikus, ami viszont nem ad ki új lemezt, ezért mivel, hogy sokan hallani akarják őket, kérdés, hogy ugye mennyi helyen játszanak, ezzel ugye el tudják venni a lehetőséget…

Említett entitások

Témák

  • grindcore
  • extreme metal
  • horrified

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Grindcore pionír – Repulsion – A grindcore klasszikusai”

Miről szól ez az epizód: „Grindcore pionír – Repulsion – A grindcore klasszikusai”?

A Metál Sziget podcast vendégei, Kristóf és Ádám a grindcore műfaj egyik úttörőjének számító amerikai Repulsion zenekarról beszélgetnek. Kitérnek a zenekar hatásaira, a '80-as évek extreme metalának elemeire, az egyetlen nagylemezükre, a Horrified-ra, valamint személyes… Az epizód a Metalsziget című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 02. 16..

Milyen témákat érint ez az epizód: „Grindcore pionír – Repulsion – A grindcore klasszikusai”?

Fő témái: grindcore, extreme metal, horrified.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Grindcore pionír – Repulsion – A grindcore klasszikusai”?

Megjelenés: 2026. 02. 16.. Hossz: 37 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/metalsziget/grindcore-pionir-repulsion-a-grindcore-klasszikusai

Több epizód a Metalsziget-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból