Mindenségit!

Vona Gábor: Újhumanizmus, politika, vitakultúra, magyar társadalom

· PT1H7M58S

Összefoglaló

A Mindenségit! podcast egy interjút mutat be Vona Gáborral, akit korábban a Jobbik élharcosaként és vezetőjeként ismertek. Gábor most egy új humanista kiáltványt fogalmazott meg, és az emberi civilizáció, valamint az emberiség működésének problémáit vizsgálja könyvében, a „Mondj…

Röviden

Műsor
Mindenségit!
Megjelenés
2025. 05. 25.
Hossz
1 óra 8 perc
Szereplők, említett nevek
Varga T. Róbert, Pázmándi Gergely
Témák
újhumanizmus, politika, vitakultúra, magyar társadalom
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Ez itt a Mindenségit podcast és szok, hogy nagy szónak vagy szavaknak hangzik, de történelmi adás van. tud mondjuk akkor, amikor mi három és fél évvel ezelőtt meghirdettük, hogy elkezdjük a mindenségit podcastot csinálni, akkor volt egy kikötésünk, mégpedig az, hogy politikával nem foglalkozunk, legfőképpen aktuál politikával nem, mégpedig azért, mert azt éreztük már akkor is, hogy annyira fölfokozott állapotba kerül mindenki körülöttünk a politika véget, hogy sokkal jobb, hogyha egy kicsit hátrébb lépve szélesebb kontextusban figyeljük meg, hogy hogyan működünk.

Akit részint azért hívtunk meg, merthogy ő hosszú időn keresztül élharcosa volt m a Jobbiknak.

Vezetőjeként testközelből tapasztalta meg a politika visszásságait. viszont már a második reformkor mozgalom életre hívójával ez egy alapítványként kezdett el működni, aztán pártá alakult, írt egy könyvet, ami Mondj igent az embere címet viseli, és ebben a könyvben nagyon hasonló gondolatokat fogalmaz meg az emberi civilizáció, és ugye blok a az emberiség működése, problémái, válságai kapcsán, és az ökológiai rendszerek fölbom a társadalmi szövetnek a földlazulásáig nagyon sok mindennel foglalkozik.

És arra gondoltunk, hogyha valaki, aki ennyire képben van mindazokkal a kérdésekkel is, meg a politikával is, ami minket foglalkoztat, úgyhogy ma vele fogunk erről a témáról beszélgetni.

Az az igazság, hogy én tényleg egyetértek azzal, hogy szerintem a az aktuál politika és a pártpolitika az sokszor legalábbis a közvéleményben lefolyó kommunikáció keretein belül elég destruktív.

Viszont azt a premisszát meg szerintem olyan emberekként, akik tényleg szeretnénk pozitív változást előidézni a világban, nem tudjuk egyszerűen betartani, hogy politikával ne foglalkozzunk.

Ez egy ez egy nagyon naiv és jó indulatú gondolat szerintem a részünkről.

Viszont azt gondolom, hogy hogy két színű is lenne, hogyha ezt tartanánk mert kikerülhetetlen ez a dolog.

És nekem nagyon nagy gondom van azzal, hogy mégis hogy álljak a politikához, hogy gondolkozzak benne, honnan szerezzek információt, és és merre húzzon a szívem.

És nekem ez a könyv, ami szerintem már két éve vagy másfél éve megvan nekem, és elég alaposan átolvastam, azért adott rengeteg inspirációt arra, hogy mégiscsak valahogy a politikáról gondolkozzam, mert úgy érzem, hogy essszenciális kérdéseket feszeget egy olyan aspektusból, amiről nem beszélünk nemhogy a politikában, hanem az emberi aspektusból úgy egyáltalán nagyon-nagyon fontos dolgokról van szó, És azóta bennem van ez a koncepció, hogy te azt írod, hogy az emberiség technológiai evolúciója repülőrajtal ába hagyta gyakorlatilag a kulturális evolúciót, és hogy a civilizációnk egyik fő problémája az ez, illetve a rengeteg problémánk ebből fakad.

Megkérdezhetném azt, hogy te hogy jutottál erre a felismerésre?

Mik azok a dolgok, amik ezt mondják neked?

Bocsás meg, Gábor, mielőtt még belevágnál, én ehhez a kérdéshez annyit kiegészítésként hagd fogalmazzak meg, hogy te a Jobbik vezetőjeként, illetőleg egy időben a Magyar Gárda vezetőjeként egy elég radikális jobboldali nézetből jutottál odáig, hogy egy új humanista kiáltványt fogalmazd meg.

Ez egy olyasféle út, ami aminek szerintem a stációit érdemes volna megválaszolnod, és szerintem akkor fogunk eljutni a Gergőnek a kérdéséhez is, amikor ez megtörtént.

Fú, nagyon sok mindent föltettetek most így a az asztalra.

Arra még hagyd reagálj, hogy a politika és a politikával való való foglalkozás az az annak mi a helyes felállása, vagy hogy érdemes hozzá viszonyulni olyannak, aki mondjuk nem nincs benne, de gondolkodó ember, aggódik a közösségeiért, a világért, önmagáért.

És én azt gondolom, hogy lehet, hogy az az lehet egy ilyen segítő kulcs, hogy hát a politika nem nincs egy éles határa a politikának.

Tehát akár mit is csinálsz valamilyen szinten bele csúszol így is, úgy is.

És lehet, hogyha valakit mondjuk a pártpolitikánál húz egy határt, és azt mondja, hogy pártpolitikával nem szeretnék foglalkozni, de a közélettel igen, akkor az talán ad az embernek egy olyan mozgásteret vagy szabadságot, hogy hogy hogy nem kell neki mindentől elfordítani a fejét, ami politika, mert mert szerintem mi Magyarországon abban azért abban az értelemben egy torz közéletben vagyunk, hogy a pártpolitika ural le mindent. olyan szinten elfoglalja a teret, hogy hogy azt gondoljuk, hogy a politika és a pártpolitika az egy és ugyanaz ilyen szinonák, és nem marad már hely közéleti kérdésekben vitázni.

Ö és hogyha azt mondjuk, hogy civil, ö akkor ez ma a magyar, hogy mondjam, ilyen implicita azt mondjuk, hogy az a azok a lúzerek vagyok, aki akik akiknek nem sikerült a pártpolitikába betérni, olyanok, mint a a vízilabdázók az úszásban, hogy nem volt jó úszó, akkor levisszük vízilabdázni, és akkor nem voltál jó elnézés, hogyha van itt vízilabdás a mai napig jár.

Akkor be bekezdtem itt ezt a mai beszélgetést, de hát ez így van, nem?

Én segítsetek, hogy hogy én én ezt hallottam, akkor most valakire rákenem ezt az egészet.

És szerintem így van sajnos a civil szférában is Magyarországon, hogy úgy tekintünk a civil szférára, hogy ja hát akik nem fértek be a politik a pártpolitikával és és és és nem akarom ezt most túl hosszúra nyújtani, deem ez óriási probléma, hogy szerintem a legjobb koponyák meg a legjobb elmék így elfordulnak a politikától és kontraszelektálódik a politikai közeg. és az ilyen veszettek viadalává alakul rendszeresen, ahol mindig azok demonstrálnak egy álláspontot, akik a leghangosabbak, és általában nem a legtöbb érvvel rendelkeznek.

És és nyilván a gondolkodó ember, amikor erre ránéz, akkor azt látja, hogy hú, hát ezt ebből inkább kimaradnék, ha van rá van rá lehetőség.

És a ami meg az én politikai pályafutásomat illeti, hogy hogy nagyon érdekes, de van benne van benne kontinuitás, vagy van benne egy egy vezérfonal.

És most ha nem is az aktuál pártpolitikai részére gondolok, hanem hanem ott valahogy gyermekkoromtól kezdve éreztem a modernizmussal, a modern világgal kapcsolatban valamiféle elidegenedést, vagy valamiféle rossz szél érzésem, tehát hogy valami valahogy nem olyan ez a világ, amilyennek lennie kellene.

Ö honné tered ezt meg tudod mondani?

Ez egy hú, ez nagyon jó kérdés.

Még az az igazság, hogy most, hogy ezt kimondtam még én pont ez ugrott be, hogy egyébként én se tudom, hogy honnan, de nem hiszem, hogy egy velem született, nem tudom mi lenne kód, hanem hanem valami lehet, hogy valamilyen karakterből fakadó introvertált, mert alapvetően én így introvertált karakter vagyok, és hogy lehet, hogy ebből fakadóan jutottam ilyen érzetre, de hogy ez mindig bennem volt.

És amikor én egy magyar gárdát alapítok meg a Jobbik, a nemzeti radikális Jobbiknak vagyok az elnöke, akkor én akkor én úgy érzem, hogy a modernizmus ellen harcolok, a fogyasztói társadalom ellen is harcolok, csomó minden más rárakódás mellett.

És most is azt érzem egyébként, tehát hogyha kellene valamilyen kapcsolatot találni akkori önmagam meg a mostani önmagam között, mert nagyon jó volt, hogy ahogy ezt fölvezetted, hogy a gárda vezetőből az új humanista kiáltvány szerzőjévé, hogy válik valaki.

De én erre egyébként büszke vagyok.

Tehát tehát hogy tehát hogy én nem és én azt gondolom, hogy a változás az az annyira annyira fontos, hogy hogy én akkor lennék, hogy mondjam, akkor szégyelném magam, hogyha öt év múlva találkozunk, és ugyanazt mondanám el nektek, mint amit most, mert az azt jelenti, hogy az öt évemet kidobtam az ablakon.

Nem, nem, nem, nem, nem találtam a világban semmi inspirációt, vagy semmi újat.

Pedig szerintem az életnek valahol pont az a csodálatos, hogy mondjam?

Ö adod az az ad egy csodálatos keretet az életünknek, hogy kifogyhatatlan inspiratív forrás.

Tehát, hogy az ember, ha legalábbis ráébred arra, hogy hogy igazából 100 élet se lenne elég, hogy minden olyat megismerjek, átgondoljak, megéljek, ami ami ami benne van ebbe a a körülöttünk lévő létezésbe.

Nézd, engem még foglalkoztatna az, hogy miért érezted annyira elidegenedve magad ebből a modern világbó.

De hogy valami szerintem minket is hasonló módon inspirált, amikor megfogalmaztuk ennek a műsornak a létrejöttét, hogy kezdjünk el gondolkodni azon, hogy hol vagyunk, mit csinálunk, hol tart az emberiség, milyen problémákkal küzdünk és a többi, merthogy azt éreztük, hogy valahogyan az ember az útján, az evolúciós útján vagy a kulturális fejlődése útján, ugye ezt nem lehet azért teljesen elkülöníteni egymástól, valami valami nem tudom tudom, zökkenőkkel van teli ez az út.

És valószínűleg, hogy aki egy nemzeti radikális úton indul el, az hasonlóképpen szerintem a gyökere a problémára az egyfajta adott válasz.

Te elindultál egy radikális úton, mi meg elindultunk egy podcast készítés útján, tehát hogy valami van, és mármint, hogy probléma van az emberre.

És szerintem ahogy a könyvbe is írod, először is azt kell megfogalmazni, hogy mi ez a probléma.

És ezért kérdeztem azt, hogy honnét jött az, hogy hogy ez ezek az ilyen rossz érzések indították el a politikai pályafutást.

Próbáltam h nagyon korai emlékeket keresni, és kicsit vicces is, de hogy valahogy gyermekkoromtól kezdve idegen, el ilyen idegennek éreztem magam a tömegrendezvényeken.

És ez lehet, hogy inkább val tényleg ilyen ilyen extrém introvertáltság, de hogy azt éreztem, hogy olyan ki, tehát valahogy olyan érzésem volt, amikor egy valamilyen tömegesemény van, és a tömeg így örül jól érzi magát, akkor egy kicsit ilyen kívülállóvá váltam, és azt azt éreztem, hogy ők biztos, hogy örülnek, vagy csak eljátsszák, és ezt így ilyen gyermekfejel nem persze nem fogalmaztam meg így, mint most, csak ez az érzés volt meg bennem.

És ugye egy másik könyvemben a kicsit hagy reklámozzom, a míg a halál elne már azt nagyon pozitív címet adtam. ennek a könyvnek ez volt az első, ami így a halálszorongásról szólt, és ott le is írtam, hogy például engem a lagzikba az a vonatozás kikészítettél.

Tehát egy így ilyen nagyon nagyon nagyon komoly szorongás élményem volt, mert azt láttam, hogy ilyen erőltetetten jól akarják magukat érezni az emberek.

És nem tudom, most ez ugrott be ennek kapcsán, amit mondtál, hogy így a tömegnek a a kétségbe, tehát nekem nem az örömöt láttam az ilyen tömegeseményekel, hanem a kétségbe esettséget, hogy hogy hogy valami valami nem stimel az emberiséggel, vagy és és aztán azt gondolom, hogy ugye ez a könyv azért részben arról szól, hogy az emberrel nem stimmel valami.

Tehát, hogy ez nem nem a modern kornak a a sajátja.

A modernkor talán abban az értelemben más, hogy hogy ez így hát nagyon kijött a szőnyeg alól ez a ez a problémája az embernek, és nincs nagyon rá válaszunk.

És és a a kérdésedre a válasz, hogy mi a baj forrása szerintem pontosan az, hogy és hogy a ez a könyv a humanizmus története végül is, hogy akár így is mondhatnám, hogy szerintem az egész történelem a humanizmusnak a története abban az értelemben, hogy a humanizmus az egy emberről alkotott kép, egy emberről alkotott definíció, hogy az adott korban élő ember mit gondol. önmagáról, az emberi létről.

És a történem során mindig volt válasz.

És most eljutottunk egy olyan pontra, amikor erre már nincs válaszunk.

Az egész törtelmünk arról szólt, hogy megpróbáltuk megkülönböztetni magunkat az állatvilágtól, és most meg eljutottunk oda, hogy de valójában állatok vagyunk, és és nincs nincs nincs válaszunk arra, hogy mi az, ami az emberiségnek valamilyen különleges speciális státuszt ad, ami ami kijelöli az ő helyét a létezésben, és azt mondja erre önmagára az ember, hogy egyébként jó, hogy vagyok.

Erre jelen pillanatban az a válaszunk, hogy nem jó, hogy vagyok.

Ezt nem mondjuk ki feltétlenül.

De hogy szerintem a a történelemben ez az első olyan válság, én dehumanizációs krízisnek hívom ebben a könyvben, amikor már nem az a kérdés, hogy most nem tudom, Pest is járvány van, és kihal Európa egyharmada és úristen, mi lesz, vagy jön a második a végítélet, és majd jönnek az égi harsonák.

De minden ilyen válságélmény mögött az adott törtelmi korban volt egy olyan érzés, hogy és majd utána folytatódik valami, valami jobb lesz, vagy valami más lesz, vagy tehát, hogy az emberiség soha nem érezte azt, amit most, hogy lefődt a kávé vége.

Mennyire tartod veszélyesnek azt a helyzetet, amiben jelenleg az emberiség van?

Félsz-e például a civilizáció összeomlásától? abszolút reálisnak tartom.

Tehát, hogy milyen oknál fogva itt egy kicsit hadd tegyek egy kis kitérőt és azért mutatom, hogy kett ezt a kettes számot, hogy mert hogy szerintem a én az én a könyvemnek az egyik alaptétele, hogy az ember az egy kétgyökerű élőlény.

És ez ez az igazi igaziból a problémánk, hogy állatok vagyunk meg emberek, és az ember az egy kultúrlény is.

És a kultúra az valójában a az kilépés a természetből, kilépés az állatvilágból, kilépés a biológia világából, de ez bennünk egy egyesül.

Tehát, hogy mi mi két természetet hordozunk magunkban.

Az állatvilág természetét, meg a kultúra természetét.

És ez egy csomó ponton ellenmond egymásnak.

És amit még ezzel kapcsolatban állítok, hogy ezáltal a mi történelmünk az k az is két gyökerű.

Van a civilizáció, meg van a kultúra.

Ezek így persze nem összefonódnak 1000er szálon, de hogyha így de a vizsgálat kedvére érdemes volt így külön választani meg megnézni őket.

A civilizációs fejlődés az az, ami az állati természetünk fejlődése.

A fizikai biztonságunk, a létbiztonságunk, a szaporodásunk, a komfortérzésünk fejlődése.

Tehát most, hogy nagyon leeg egyszerűsítsem.

Tehát most matematik matematikailag el tudnánk képzelni egy olyan állatot, amelyik föltalálja a villamos.

Tehát tökéletesre fejleszti azt az eszközhasználatot és az eszközkészítést. és egy villamosan utazó majom, akinek föl se merül, hogy ő festeni is kellene festményeket meg zenét kellene szerezni, csak egyszerűen azért, hogy minél gyorsabban el elérjek a a másik pontra, és ott meg föl tudjam falni az ott talált prédát, és ezért egy villamos föltalál.

Most ny ez egy ilyen dramatizált példa.

Említett entitások

Témák

Személyek

Szervezetek, cégek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Vona Gábor: Újhumanizmus, politika, vitakultúra, magyar társadalom”

Miről szól ez az epizód: „Vona Gábor: Újhumanizmus, politika, vitakultúra, magyar társadalom”?

A Mindenségit! podcast egy interjút mutat be Vona Gáborral, akit korábban a Jobbik élharcosaként és vezetőjeként ismertek. Gábor most egy új humanista kiáltványt fogalmazott meg, és az emberi civilizáció, valamint az emberiség működésének problémáit vizsgálja könyvében, a „Mondj… Az epizód a Mindenségit! című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2025. 05. 25..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Vona Gábor: Újhumanizmus, politika, vitakultúra, magyar társadalom”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Varga T. Róbert, Pázmándi Gergely.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Vona Gábor: Újhumanizmus, politika, vitakultúra, magyar társadalom”?

Fő témái: újhumanizmus, politika, vitakultúra, magyar társadalom.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Vona Gábor: Újhumanizmus, politika, vitakultúra, magyar társadalom”?

Megjelenés: 2025. 05. 25.. Hossz: 1 óra 8 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/mindensegit-2/134-vona-gabor-ujhumanizmus-politika-vitakultura-magyar-tarsadalom

Több epizód a Mindenségit!-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból