Mindenségit!

Spielmann Gábor: Magyar kutató fejtette meg az Utolsó vacsora rejtélyét

· PT1H7M51S

Összefoglaló

Spielmann Gábor, a reklámszakmából érkezett kutató a "Mindenségit!" podcast vendége. Elmondja, hogy felfedezte, honnan meríthetett ihletet Leonardo da Vinci az Utolsó vacsora című festményéhez. Előzőleg a Mona Lisa keletkezésével kapcsolatban is kutatott, ami olaszországi…

Röviden

Műsor
Mindenségit!
Megjelenés
2026. 03. 15.
Hossz
1 óra 8 perc
Szereplők, említett nevek
Varga T. Róbert, Leonardo da Vinci, Pázmándi Gergely
Témák
utolsó vacsora, művészettörténet, leonardo da vinci, mona lisa
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Mivel én szakmánk kívüli vagyok, kívülről jöttem, ezért szerintem megvan az a hátrányom, ami egyútal az előnyöm is, hogy engem így így nem érdek a módszertanok.

Én szeretném úgy a szerintem az a jó módszertan, aminek van eredménye.

És a könyvekben lévő dolgokat persze az ember elolvassa, meg gondolkodik rajta, de ez az akadémikus gondolkodás szerintem nagyon sokszor megakasztja a a haladást, mert túlság túlságosan konzervatív módon állnak hozzá. >> [zene] [zene] [zene] >> Hát szervusztok mindenség fanok. >> Csókolom.

Igazán izgalmas beszélgetésre van ma kirátás, mert az egyáltalán nem szokványos, hogy van egy ember, aki elindul a saját életútján, hatalmas sikereket érel benne, és aztán gondol egyet, és valami egészen másba belevágva ugyancsak hatalmas sikereket ér el.

Ő nem más, mint Spilman Gábor, aki reklámszakmából érkezvén ma ott tart, hogy március 20-án [sóhajtás][zihálás] Olaszországban fog egy sajtótájékoztatót tartani, mégpedig nem egy egyéb ilyen kreatív vagy reklámos alkoknál fogva, hanem mert azt vallja és azt mondja, hogy ő rájött arra, hogy a Leonardo da Vinci mikor, vagy pontosabban hol festette az utolsó vacsora című.

Hát mondhatjuk, hogy a művészettörténelem egyik legjelentősebb művét.

Erről fogunk ma beszélgetni. >> És mielőtt belekezdünk, nagyon szeretnék megköszönni mindenkinek azt, hogy néztek minket, hogy támogattok minket, hogy irkáljátok a kommenteket.

És felhívnám arra a figyelmet, hogyha szeretnétek minket továbbra is támogatni, akkor iratkozzatok fel, kövessétek a social médiát, és küldjétek le az adásokat azoknak, akiket szerettek.

És ha megengedhetitek magatoknak, akkor a Patránnalon is válunk szeretettel, új sorozatokkal, mentál fröccsel, újrainduló backstageel, mindennel.

Jó, hát Gábor, köszönjük, hogy itt vagy. >> Én köszönöm.

A mi ismertségünk ma már régre nyúlik vissza, annál is inkább, mertogy akkor, amikor mi a Versusban fészkeltük be magunkat, és ott volt a mindenségnek a főhadi szállása, akkor kis pódium beszélgetéseket tartottunk, és az egyik ilyen beszélgetésen te voltál az egyik főszereplő, a másik pedig Fertőszögi Péter művészettörténet, a Báv művészeti igazgatója, és titeket ültettünk egy asztalhoz, hogy vitatkozzatok egymással, mégpedig a Mona Liza születésének körülményei kapcsán, mert hogy ott is volt neked egy felfedezésed, tehát ez nem a semmiből érkezik, hogy te hamarosan a napokban Olaszországban egy sajtótájékozhatót tartasz.

Hát először is annyi, hogy valamennyire a semmiből érkezett mégiscsak, mert mind a két felfedezés az az a véletlen műve volt.

Olyan szempontból a véletlenműve, hogy hogy pont akkor jött ki egy cikk, amikor mi indultunk oda a helyszín a kóító környékére nyaralni, [zihálás] hogy hogy a Monalizát valószínűleg Leco környékén festették. kijött egy azt hiszem ezt a Guardian hozta ki és átvették utána a magyar portálok is.

És gondoltam, hogy ha már pont odamegyünk, akkor már kicsit utána nézek, hátta nem mintogyha komoly elvárásaim lettek volna magammal szemben, de ha ha már ott vagyok, akkor megnézem.

Na, tehát így indult az első a a utolsó vacsorás sztori pedig ennek volt a fejleménye, mert az előző monalizás felfedezéskor kapcsolatba léptem egy olasz úriemberrel, aki aki figyelmembe ajánlotta, hogy azért van itt más is, nem csak a a Moniz helyszínen.

De már ha már pont odamentünk, ugye, akkor mondom, ezt is megnézem.

Úgyhogy vittünk mérőszalagot meg fénykép rendes fényképezőgépet, és akkor beszélgettünk, megmutatták az épület különböző részeit.

Lényeg az, hogy hogy félig azért ez egy véletlennek volt a >> ü >> a a eredménye. >> Az utolsó vacsora az tényleg az egyik legismertebb festmény, amit valaha készítettek.

Ez azt jelenti, hogy az emberek, mármint, hogy az, hogy te egy fölfedezéssel és egy, nem tudom, ilyen új információval vagy a a [horkantás] művészettörténeted alapjaiban megrengető új gondolatokkal rukolsz elő, ez ez mennyiben jellemző, vagy ez szokványos dolog, vagy mit tudsz erről?

Hát itt szerintem az a érdekesség, hogy a Monolizánál is, meg az utolsó vacsoránál is általában a művészettörténészek különböző olyan részletek alapján közelítik meg a kérdést, amihez mondjuk én nem értek minden >> hát a festő ecsetonlásai hogyan húzza, hogy az az árnyalat az most akkor az van-e Leonardo kvalitású vagy sem?

Na most ezekre ugye lehet vitázni, meg vitáznak is.

Ugye mai napig nem tudják, hogy hogyan monizált azt hol festették, ki szereppel rajta.

Az rengeteg vita van a >> a kérdés körül.

Én viszont teljesen más irányból kezdtem el ezen gondolkodni.

Méghozzá az, hogy mi van a háttérben. >> Tehát, hogy konkrét maga a terem, vagy a Monaliza esetében, >> mármint a festményen, a Monaliza, mint alak mögötti. >> Így van. és ami ott látható. >> Így van.

És ugyanaz igaz a az utolsó vacsorára is.

Üüm. >> Tehát, hogy tulajdonképpen mind a két esetben az történt, hogy volt egy bizonyos épület, aminek a jellegzetességei azok azért egy elég egyértelműen egyeztek.

Monalizálná ez a parapet magassága, szélessége. >> Mi ez a parapet? >> Egy ilyen kőből készült korlát. >> Aha.

Tehát ott van egy ilyen parapet.

Például van egy olyan parapet, aminek az arányai pontosan megegyeznek a monolizán látható arányokkal, ami persze még így önmagában semmit nem jelent, de mondjuk van egy kőoszlóp, ami a baloldali kőoszlóp, a meztelen monalizál, most nem akarok a részletekbe belemenni, egy olyan 4-5 cmre lelóg erről a bizonyos parapetről, en a párkányról, és ugyanez egy az egyben így megjelenik a a festményen is.

Tehát ez már gyanús önmagában.

És hogyha megnézzük magá a a hátteret, tehát a természeti tájat, ott viszont olyan egyezések vannak mindkét esetben, ami már nem lehet a a véletlen műven. >> Bevontam egy ilyen geológus mérnököt is ebbe az egész történetbe, hogy hogy nézze meg ő is, hogy most ugye nem csak én látom, meg nem csak más látja, és hát alátámasztott adott egy kis szakvéleményt azzal kapcsolatban, hogy valóban megegyeznek a a hátterek. >> Ühüm.

Úgyhogy ez azért más, mint amit mondtál, mert mert én nem vagyok művészettörténész.

Én annyira ástam csak magam ebbe bele, hogy a az utolsó vacsoránál is, meg a Monalizánál is a történeti hátterét azt így le tudjam írni, meg fel tudjam fejteni.

Én nem értek ahhoz, hogy hogy húzza a Leonardo a az ecsetet.

Viszont elolvastam sok mindent, megnéztem minden létező videót, és hallottam nagyon-nagyon sok szakembernek a véleményét.

Ö ebbe én nem akarok, tehát szándékosan nem is szeretnék belemenni, mert nem az én szakterületem.

De azt meg tudom mondani, hogy nagyon-nagyon hasonló az épület és nagyon-nagyon hasonló a táj.

Annyira hasonlók, hogy nem lehet a véletlen művel. >> Figyelj, az jelent különbséget, hogy a Monaliza az egy kisebb méretű festmény.

Az utolsó vacsora meg ehhez képest gigantikus.

Ez a te, nem tudom, gondolatiságodban vagy a a munkádban jelentette-e bármi különbséget? >> Hát ez csak ilyen gyakorlatias probléma.

Ugye a [torokköszörülés] az utolsó vacsora igaz, hogy sokkal nagyobb, viszont sokkal rosszabb állapotban is van.

Nem olyan régen, azt hiszem ilyen japánok restaurálták baromi nehezen.

És sikerült előhúzni, hála Istennek azt azt a réteget, amit még a Leonardo festett.

Ugyanis ami érdekes, hogy az erről készült másolatokon már nem stimmelnek a hátterek.

Tehát ott elkezdtek eltérni a a Leonardo hátterétől, és az alapján nem is tudnánk beazonosítani, >> csak az eredeti alap. >> Ez egy frescó. >> Így van.

Igen. >> És egyébként ez azért van, ha jól tudom, de javítsuk ki, ha tévedek, mert Leonardo ezt egy olyan technikával készítette, ami hát egy unortodox megközelítés volt abban az időben, és ő feláldozta tulajdonképpen a konzerv konzerválhatóságot annak érdekében, hogy nagyon részletesen és javíthatóan tudjon festeni. >> Így van.

És egyébként ez, amit mondtál, ez a restauráció azem 99-ben zárult le, de hogy már azelőtt is ugye újítgatták meg minden.

Szóval mennyiben látjuk egyébként ugyanazt a kompozíciót szerinted, vagy részleteket, mint amit a szerző [nevetés] gondolt?

Hát pontosan úgy, ahogy mondod, ugye nagyon gyorsan kellett neki javítgatni, mer száradt a a pontosan nem tudom, tansen gips alapú a a freskó, úgyhogy neki muszáj volt nagyon-nagyon gyorsan dolgozni.

Ugye ő az apróékos munkának a híve volt.

És ennek az lett az ára, amit mondasz, hogy a Freskója kezdett így gyakorlatilag már pár hónap után, tehát megvannak a korabeli beszámlok, hogy már pár hónap után elkezdett romlani, >> és akkor [torokköszörülés] visszatérve a kérdésedre, tehát ami látszik, az egyértelműen látszik.

Inkább az a baj, hogy viszonylag kevés látszik.

Mondjuk így a nem tudom saccolok 70% 65-70%-a látszik. >> Aha. és hogy a harmada pedig pedig nem azt azt azt így nem lehet kivenni.

A szerencse az, hogy az a tájrészlet ugye amire nekem van szükségem, hogy beazon beazonosítsam, az elég jól látszik. >> Aha. >> Amikor van egy víztükörfelület, az ott azt látjuk, hogy ott valahol van egy víztükörfelület körülbelül ilyen magasságban, de azt már nem látjuk, hogy mi a környezete, mekkora.

Viszont ha ott vagyunk a helyszínen, akkor látjuk, hogy igen, azon a területen van egy víztükörfelület mondjuk. >> Ühüm.

Tehát akkor a te megközelítésed, mint kutató az inkább egy ilyen nem is tudom mi erről a szó, talán szokták mondani, hogy forenzikus.

Tehát egy ilyen olyan dolgokat nézel te, ami nem szubjektív, mit tudom én ez az ecsetvonás milyen, hanem hanem effektíve megnézed, hogy mi hogy néz ki.

Tehát tulajdonképpen egy ilyen kézzel fogható, szemmel láthatóan igazolható vagy cáfolható metódusokat választasz te, amihez ugye nem szükséges, hogy érts így konkrétan a művészettörténet.

Ez nekünk már kiderült, de hogy ezek olyan dolgok, amik alapján te nyomozol, amiket lehet igazolni vagy cáfolni, mert oda tudsz menni, meg tudod nézni, hogy az ott van-e, vagy nincs-e ott, ott van a képen, hogy mi van ott.

Szóval, hogy ezt így össze tudod hasonlítani.

Nem >> igen, ez a módszertan, ez egy jó kérdés.

Az Árpádkori pénzekkel foglalkozok sokkal komolyabban egyébként, mint Leonardo művivel.

És és ugye ott merül föl sokszor ez a módszertan.

Én a fejembe vettem, most nagyon rövid kitérő csak, hogy hogy sorrendbe fogom tenni az Árpádházi királyok pénzeit nagyjá amennyire lehetséges, ami tulajdonképpen én majd hogy nem lehetetlen.

És kérdezik, hogy jó, mi a módszertanom? >> Ühüm.

És mivel én szakmánk kívüli vagyok, kívülről jöttem, ezért szerintem megvan az a hátrányom, ami egyútal az előnyöm is. >> Igen. >> Hogy engem így így nem érdekelek a módszertanok.

Én szeretném úgy a szerintem az a jó módszert, aminek van eredménye és a könyvekben lévő dolgokat persze az ember elolvassa, meg gondolkodik rajtam, meg >> de de ez az akadémikus gondolkodás ez szerintem nagyon sokszor megakasztja a a haladást, mert túlság túlságosan konzervatív módon állnak hozzá.

Úgyhogy egyrészt igaz, amit mondasz. >> [sóhajtás] >> Másrészt meg ez a józanaszti szerintem alá van kicsit becsülve. >> Ühüm. >> Jó, akkor meséld el légyszíves, hogy mi történik akkor, amikor te azt mondod, hogy jó, hát hogyha úgyis arra megyünk nyaralni, pihenni, akkor meg fogjuk nézni ezt a környéket.

És akkor mi történik, hogy te végigjárod a környező palotákat, vagy tudod, hogy hova kell menni, viszel egy fényképet, és akkor úgy, mint tudod, vannak azok, hogy ebből a filmből van kivágva, és akkor ott van egy ilyen kis fotó, amikor éppen mit tudom én, amikor áll a Trump tavar előtt a reszkess reszkessetek beül. >> Szóval, hogy ilyesmére vagy mit csinálsz ilyenkor?

Körülbelül az, amit mondtál, itt annyi könnyebbségem volt, hogy két olyan helyet láttam, ami mondjuk esélyes tud lenni, tehát nem nem fordítottunk rá, nem tudom napokat, hanem egy délutánt megnéztük ezt a két helyet, és a kettőből az egyik az az volt a nyerő.

Tehát megnéztem azt, hogy az az olasz kutató, aki ugye előttem már ezt beazonosította, csak nem tudta mondjuk bizonyítani, meg nem fedezte föl azokat az összefüggéseket, megnéztem, hogy ő miket ír, azokat megpróbáltam összehasonlítani azzal, amit én ott látok.

És hát valójában Ja, igen, vittünk egy a nyaróból vittünk egy ilyen csúnya zöld műanyag kertiszéket, abba a barátömet leültettem, hogy körülbelül olyan pózba, ha vagy, akkor és én innen veszlek, akkor körülbelül mit látok?

Ugye ez a háttér miatt fontos, hogy mondjuk a a bal válától arrébb mi van, meg a jobb válától arrébb mi van.

Tehát próbáltam beszélünk. >> Bocsánat.

Mondom a Leonardónál annyi történt, hogy az nem egy publikus hely.

Tehát nekem még itthon le kellett szerveznem, hogy a az intézmény igazgatója az fogadjon. odahívattam egy hívattam, beszéltem egy olasz történésszel, hogy akkor jöjjön ő is, ha már ha már most így mindenki összejött, akkor jöjjön ő is, és nézzen meg, meg beszéljen nekem egy kicsit a videómban.

Ugye erről csináltam később egy videót.

Meg azt a meg azt a olasz kutatót is elhívtam, akinek ez az ötlete volt először.

Ez a ez a ez a helyszín. >> És akkor odagyűtetek odaüt.

És annyi, hogy én mielőtt elindultunk, ugye fölkészültem, láttam, hogy körülbelül a háttér a stimmel, meg az arányok is stimmelnek.

Tehát a terem az körülbelül olyan arányú, mint amit ott látunk a kolostorban.

Kábé ott vannak a ablakok is, meg a a lodsa ajtaja is. >> Ez melyik kolostor?

Hol van ez egész konkrétan? >> Ez Csivátéban van.

Ez >> ez a komói tóm komói tótól nem tudom 20 km-re nagyságrend, tehát közel a kommai tóhoz.

Aha. egy még ilyen római kori eredete van, egy nagyon ősi épület, amiből aztán kolostor lett, aztán megkapta valaki más, és most jelenleg a látáskárosultaknak valamilyen nyugdíjas otthona >> ként műz, hogy becsöngettél, vagy ez látogatható? >> Nem, hát írtam emailen előtte nekik, hogy akkor jönnék és >> hm >> fogadtok-e.

Akkor hívtam ugye az olasz professzort meg a másikat, >> és akkor fogadtak.

És akkor fogadtak, és ott a helyszínen annyi volt érdekes, hogy hogy…

Említett entitások

Témák

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Spielmann Gábor: Magyar kutató fejtette meg az Utolsó vacsora rejtélyét”

Miről szól ez az epizód: „Spielmann Gábor: Magyar kutató fejtette meg az Utolsó vacsora rejtélyét”?

Spielmann Gábor, a reklámszakmából érkezett kutató a "Mindenségit!" podcast vendége. Elmondja, hogy felfedezte, honnan meríthetett ihletet Leonardo da Vinci az Utolsó vacsora című festményéhez. Előzőleg a Mona Lisa keletkezésével kapcsolatban is kutatott, ami olaszországi… Az epizód a Mindenségit! című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 03. 15..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Spielmann Gábor: Magyar kutató fejtette meg az Utolsó vacsora rejtélyét”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Varga T. Róbert, Leonardo da Vinci, Pázmándi Gergely.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Spielmann Gábor: Magyar kutató fejtette meg az Utolsó vacsora rejtélyét”?

Fő témái: utolsó vacsora, művészettörténet, leonardo da vinci, mona lisa.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Spielmann Gábor: Magyar kutató fejtette meg az Utolsó vacsora rejtélyét”?

Megjelenés: 2026. 03. 15.. Hossz: 1 óra 8 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/mindensegit-2/169-spielmann-gabor-magyar-kutato-fejtette-meg-az-utolso-vacsora-rejtelyet

Több epizód a Mindenségit!-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból