Parallaxis Univerzum

A DiRoS-sztori: gázbolygó-modellezés kurblival és a legkreatívabb űrhajósainkkal | Sokolébresztő #214

· PT54M51S

Összefoglaló

Vincze Miklós, más néven Dr Mzperix, beszámol a Differential Rotation on a Sphere (DiRoS) űrkísérletről, amely a gázbolygók légkörzését modellezi. Elmeséli a kísérlet előzményeit, a kivitelezés során felmerülő nehézségeket, és a sikeres végrehajtását.

Röviden

Műsor
Parallaxis Univerzum
Megjelenés
2025. 07. 23.
Hossz
55 perc
Szereplők, említett nevek
Vincze Miklós
Témák
gázbolygó-modellezés, űrkísérlet
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Tudományos és fantasztikus élményekre vágysz, >> akkor csapold be az öveket és lépj be hozzák a parallaxisba. >> Üdvözlünk a Paralaxis univerzumban. [Taps] [Zene] Benne a tilos rádió és benne a szokoléjesztő. [Zene] >> Jó reggelt kívánok.

Ez itt valóban a Tilos rádió a 90,3 MHz-es frekvenciamodulált sávon.

Benne pedig a szokolébresztő című műsor, más néven az űrös műsor.

MZ Perix, vagyis Vince Miklós.

És ezen a döbbenetesen meleg nyári reggelen, hát mondhatni, hogy nem vagyok egyedül a stúdióban, mert Rakétafüst kolléga itt ül velem szemben, aki megtekinti a vadonatú stúdiót, de nem adtunk neki most ezúttal mikrofont, tehát egy one man showra lehet ezúttal készülni, aminek az az apropója, hogy most saját magamat fogom meginterjúolni közkívánatra.

Mégpedig a most múlt héten kedden véget ért a action for action mission 4 hát mondjuk, hogy olyan eredményeiről, amihez van némi kötődésem.

Ez ugye az a küldetés volt, amelynek keretében Kapu Tibor eljutott a Föld körüli pályára.

És nem is csak, hogy eljutott, hanem ott tartózkodott kőkemény 20 napot egy szerencsés hosszabbításnak köszönhetően.

Ez a hosszabbítás amúgy nem független attól, amit Pál Andrissal múltkor, két héttel ezelőtt beszélgettünk.

Ez volt az úgynevezett magas bétaszög időszaka, High Bata.

Ez a magas bétaszög, ez nem került szóan így verbatim a múltkori adásban, viszont a lényegét azért érintettük.

Ugye ez volt az a jelenség, a törzshallgatóink talán emlékezhetnek, ami azzal kapcsolatos, hogy milyen milyen gyakran látnak az űrhajósok napkeltét meg napnyugtát az űrállomáson.

Ugye ez az, amire azt szokták mondani, hogy másfél óra alatt kerüli meg az űrhajó a földet.

A nemzetközi űrállomás is mintegy 400 km magasan.

Tehát ez alapvetően, hogyha ezt így megnézi az ember, másfél óra alatt megtesz egy kört, hát akkor gondoljuk, na így van, hogy 90 percenként van egy napkelte meg egy napnyugta, nagyjából másfél óránként.

És hát ez valóban így is szokott lenni az év nagy részében, kivéve az évnek egy néhány napos időszakában, sőt két ilyen időszaka van az évnek, de az egyik az most van nyáron, júniusban, ami amikor az űrállomás pályájának a hajlásszöge, ami a Föld egyenlítőjéhez képest fix az egész év során, de ami az egy a Föld egyenlítőjéhez képest ugye nem fix az év során, az az, hogy az éjszaka nappal határvonala az az hogyan húzódik.

Ugye ez az évszakok változása miatt van.

Ezt múltkor alaposan megbeszéltük Pál Andrissal, de a lényeg az, hogy bizony pontosan júniusban van egy olyan időszak, az egyike az olyan időszakoknak, amikor a Föld nappalát és éjszakát éjszakáját elválasztó vonala, ez az úgynevezett terminátor.

Ez pont úgy áll, mint az űrállomás pályája, amiből az következik, hogy az űrállomás gyakorlatilag végig a szürke zóna fölött repül, az alkony zóna fölött, köröz a föld fölött.

És gyakorlatilag az űrállomásról nézve a nap sosem megy le.

Ugye ezt beszéltük múltkor, azt is diszkutáltuk az Andrissal, hogy hát vajon ez a Föld, illetve hát a Föld légkörében a villám megfigyelések szempontjából ez jó-e vagy sem.

Hát azóta konzultáltam annak a kísérletnek a gazdájával, Bor Jóskával, ő azt mondta, hogy inkább nem, mint igen, mertogy ez azt jelenti, hogy a megfigyelő kupola oldalából folyamatosan bejött a napfény, ezért aztán ezt ki kellett trükközni.

Na de nem erről szól a mai adás.

Viszont ami miatt ez releváns, az az, hogy a názának van egy olyan szabálya, hogy a magas bétaszög időszakában, tehát ebben az időszakban nem hajtanak végre olyan kockázatos és bonyolult műveleteket, mint a lekapcsolódás az űrállomásról, mert hát ugye a folyamatosan napáltal sütött űreszközök azok megmelegedhetnek.

Az azt jelenti, hogy mondjuk hát túlmeledeg túlmelegedett űreszközökkel alapjában véve nincsen semmi nagy gond, de hát ha lehet, akkor a kritikus műveleteket azt ne pont egy ilyen spéci időszakba csináljuk.

Nagyjából ez az abszolút konzervatív hozzáállás, ami a mi esetünkben azt eredményezte, hogy kapu tibijék nem 14 napot, hanem ennél lényegesen többet, tulajdonképpen 18 napot töltöttek a nemzetközi űrállomáson. egy extra hosszabbítás jött, ami persze tudományos szempontból elég jól sült el, hiszen rengeteg kísérletet kellett végrehajtaniuk.

Ugye az egész személyzet, aminek azért hangozzon el az összes tagjának a neve.

Tehát ott volt Pegy Wicon parancsnok, aki aki hát eddig is a legtapasztaltabb amerikai űrhajós volt olyan szempontból, hogy hány napot töltött az űrben.

Nála, aki nála többet ment föl, az Vladyim Valeri Poljakov, meg né néhány ilyen ilyen legendás régi szovjet orosz űrhajós, akik akik így tényleg ilyen éveket fön voltak a Mirán meg ilyesmi.

De amer tehát aki nem orosz, azok közül az az ember, aki legtöbbet volt fönt az űrben, az Pegi Viccon.

Ezt most persze tovább növelte, most már majdnem 700 napnál tart így, hogy ez a 20 nap hozzáadódott.

És hát ugye még szerintem egyáltalán nem fog leállni, tehát még legalább egy küldetés biztos benne van Pegy Wicconban, aki tehát a legtapasztaltabb amerikai űrhajós, és olyan értelemben is az, hogy korábban még amikor a Názánál dolgozott, akkor ő volt az űrhajós csoportnak a vezetője.

Úgyhogy hát óriási szerencse volt, hogy ő ő lett a parancsnok.

Persze azért az Axium Space, ami szervezte ezt az utazást, az egy Houstoni vállalat.

Nem maga a Náza, hanem egy cég.

És ugye arról volt szó, hogy amikor a Peggy Witson nyugdíjba ment a Názától, akkor átment az Exium Spacehez.

Ugyanígy tett egyébként Michael Lopez Allegria.

Ő is egy és egy legendás űrhajós, de most már ott találjuk az Exum Space kötelékében a japán Koichi Wakatát is, aki egy tavalyi igazolás.

Tehát most már ők ezek mind-mind olyan emberek, akik nagyon sok időt töltöttek fönt az űrben és veterán űrhajósok.

Szóval ők viszik ezeket a személyzeteket.

Tehát ő a parancsnok mellett és a másik három résztvevője ennek az Exion for küldetésnek ez ugye beleérve a mi Tibinket is.

Ők mind ujoncok voltak, tehát először mentek fel az űrbe.

Itt van Subánus Suklá, aki a az indiai űrügynöksége, ennek az Iszrónak a delegáltja.

Ugye az indiaiak szeretnének saját űrhajót építeni és a su, ahogy becézik, subánsu sukrát.

Tehát su az egyike ezeknek az űrhajós jelölteknek, akiket az indiaiak kiválasztottak az ő saját fejlesztésű Gaganán űrhajó programjukba.

Úgyhogy lehet, hogy lehet, hogy hát azt mondjuk furcsa lenne, ha pont ő lenne ezek után az első indiai, aki indiai űrhajóval megy föl, de még ez se kizárt.

Ugye ez a következő éveken belül megtörténhet ez a dolog, legalábbis az indiaiak nagyon igyekeznek.

Tehát kellett nekik némi űrbeli tapasztalat.

Ott van Swávos Uzsnányszki Visnyevski, aki egy aki egy fizikus egyébként, tehát végül is egy kolléga és a Cernben is dolgozott sokat a a Nagy hadron ütköztetőn és aztán űrhajósnak jelentkezett, de nem a lengyeleknek a saját űrhajós programjában, mert olyat éppen nem is hirdettek meg, hanem az európaiokségnek, az ézának az űrhajós programjába.

Ott került ő be, és ilyen módon ő úgy egy lengyel nemzeti űrhajós, hogy valóban az európai űrügynökségnek a színeiben indul, de természetesen azért jó sok lengyelkísérletet vitt magával.

És hát természetesen a másik mission specialist a lengyel mellett, vagyis küldetésspecialista volt a mi Hunor programunkból, ugye Kapu Tibor, akiről sok szó esett hát a szokorébresztőben is, de hát amúgy meg a Csabból is ő folytat, úgyhogy úgyhogy igazából csak címszavakban.

Hát egy rendkívül kreatív ember, egy gépészmérnök végzettségű fickó, aki aki tényleg igazából nagyon jó választásnak bizonyult, és ezt majd megpróbálom alátámasztani abban is, ami a mostantól teljesen szubjektív beszámolómalból, ami ki fog derülni.

Szerintem az maximálisan alátámasztja.

No persze az egész csapat zseniálisan működött, és egy csapatmunkáról szeretnék beszámolni és azt még azért el kell, hogy mondjam, hogy ezalatt a 20 nap alatt 60 kísérletet hajtott végre ez a csapat, amelyből 25 magyar, és ebben van mindenféle feladat.

Tehát de ennek a nagy része tudományos kísérlet, de ebbe beleértendők olyan tevékenységek is, mint például, hogy Tibi tartott fizikaórát az űrből, ugye ott is a Hertline Karcsival és bocsánat a fulldoklásért.

Na, szóval Hertline Karcsival és Domokos Gáborra.

A ugye a Hertlen Kár talán azt hiszem, hogy nem kell bemutatnom annak, aki látott már valaha fizika bemutatót az öveges utáni világban.

Ő az, aki a brutális fizikából és hasonlókból mindenki számára ismerős lehet, és hát legendásan magas nézettségűek az életben is, meg a YouTube-on is az ő fizikai kísérletbemutatói.

Tehát ő Hereng Karcsi, aztán ott van Domokos Gábor professzor, alkalmazott matematikus a Műegyetemről, akit meg akit meg hát úgy ismerhet mindenki, mint a Gömböcnek az ő atyját.

Ugye a Gömböcc az az érdekes test, ami egy egy ilyen hát tulajdonképpen a magyar innovációnak egyik szimbóluma rögtön oda szokták tenni a Rubik kocka mellé.

A Gömböcc az ugye egy olyan test, aminek csak egy stabil helyzete van, tehát úgy le bárhogy teszed le, mindig ugyanúgy áll be, hogy ugyanaz a része legyen alul.

Ugye ez egy nagyon különleges alakzat.

És és hát ugye ők ezek az emberek és jómam, akik hát úgymond vezetőtanárként csináltuk ezt a fizikaórát az űrből hárman, ami azt jelentette, hogy Tibi csinálta a kísérleteket odafönt.

Mi bemutattuk a kísérleteket ide lent a Univerzum élményközpontban, és hát az eredeti terv az volt, hogy diákok ezt a kísérletet párhuzamosan csinálják a sulikban.

Csak ugye amint arról már beszámoltunk, jó sok halasztás volt.

Nem a mi hibánk, de június 20-án végetért az iskolaév.

Így is nyáron nagyon lelkes diákokat sikerült összeverbálni, hogy részt vegyenek az élő eseményen.

De az a része, ami az egész ötletnek egy fontos eleme, hogy majd az iskolákbal csinálják párhuzamosan meg a bemutató kísérletet a diákok.

Na, azt kénytelenek voltunk átrakni szeptemberre, de így aztán még jobb lesz, mert egyébként olyan kísérletek is be lesznek mutatva, amiket Tibi fölvett az ő repülésen, csak még nem volt alkalom lesugározni az arulkészült videókat.

Tehát ez is, ez is érdekes, hogy hiába jött vissza Tibi július 15-én, vagyis múlt kedden a világűrből, lassan egy hete, de mégis még mindig jönnek le az adatok és egy csomó videó, ami az űrhajósok lejöttek, de az általuk rögzített videófelvételek például egy csomó kísérlet esetében, vagy félképek, azok még nem.

Úgyhogy például én is várok még egy csomót, és az űrfizika órából se jött le minden, és az a teljesen sztenderd ügymenet, tehát hogy mindenki nyugodjon meg.

Nem az van, hogy majd le fogják törölni a az adott memória kártyát odafönt a srácok, hanem egészen egyszerűen megvannak a prioritások, hogy mikor melyik adatlesugárzásnak mikor jön el az ideje.

És hát ami nem égetően fontos, például egy elvégzett kísérletről készült videó, ami itt már ennek már nem lesz folytatása, ugye, mert a kísérletet végző, illető már hazajöszt az űrből, hát annak a lezsugárzása az mondjuk nem lesz egy első prioritású dolog, úgyhogy lehet, hogy még egy-két napot kell várni.

Na de a lényeg a következő, hogy Tibi csinált ilyen dolgokat is, mint űrfizikaórád rádióamatőrökkel beszélgetett.

Ami a mi, mármint ma, a mi témánk az konkrétan az a kísérlet, aminek az a neve, hogy differential rotation on a sphere, vagyis, hogy differenciális forgás egy gömbön.

Ez volt az a kísérlet, aminek én voltam az egyik úgynevezett kísérletgazdája, és ennek a történetéről meg a végrehajtásának a kalandos eseményeiről szeretnék beszélgetni magammal, ugye?

Ö mert eddig ezt kerültem, ezt a témát valójában, hiszen hiszen valójában ez egy eléggé skizoít helyzet, hogy hogy van egy ilyen űröss ismeretterjesztő műsor, és akkor közben én vagyok az egyik kísérletgazda is, de aztán már elég elég sok ilyen felszólítást meg levelet meg kommentet kaptam arról, hogy erről kell csinálni egy adást.

Úgyhogy most akkor tehát kötélnek álltam és elmesélem, hogy hogy is van ez.

Szóval ez egy nagyon hosszú történet, ami bizonyos szempontból egészen az 1980-as évig nyúlik vissza.

Nem azért, mert akkor volt fönt Farkas Berci, per egyébként akkor volt fönt 45 éve, hanem azért, mert annak abban az évben történt az is, hogy a Voyager egy űrszonda odaért a Szaturnushoz.

Ez a Voyager űrszonda párost ugye 1977-ben indították, mert okosan észrevették, hogy hogy olyan ritka módon sorakoznak fel a bolygók akkor, hogy egy svunggal végig lehet látogatni az összes gázbolygót.

És ez egy igen ritka elhelyezkedés, tehát ez elég ritkán áll elő, hogy gyakorlatilag energiamentes pályán onnantól kezdve, hogy megadjuk a megfelelő kezdősebességet, tehát simán csak gravitációs hintamanőverekkel végig lehet repülni egy olyan íven, hogy Jupiter Szaturnusz Uránusz Neptunus.

A Plutót egy is bele lehetett volna venni a buliba, de akkor a Voyager 1 az nem tudta volna meglátogatni a Szaturnusznak a titánholdját, akkor egy picit máshogy kellett volna tervezni a pályát.

És akkor nagy morfondírozás után úgy döntöttek, hogy a titán az érdekesebb, mint a Plutó.

Úgyhogy ezért aztán a Plutó meglátogatására 2015-ig kellett várni.

Aznak is most volt az évfordulója egyébként.

Tehát az is 10 évvel volt, hogy a New Horizons először lefényképezte a Plutót.

Ugye a New Horizons amikor indult, akkor a Plutó még bolygó, nagy bolygónak számított.

Mire odaért, addigra már törpe bolygónak le lett szegény rangsorolva, de ettől még nem lett egy kevésbé érdekes hely.

Hát nem sült, hát pont ugyanolyan érdekes, ugye.

De a lényeg, hogy bolygótudományi szempontból ez nagyon is egy bolygótest, és nagyon is érdekes.

Egy biztos, 1980-ban a Voyager 1 eljutott a Szaturnuszhoz, és a Szaturnuszra olyan szögből látott rá, ahonnan a földről sose lehet látni, konkrétan egy kicsit az északi sarkai irányából.

És döbbeten vették észre a tudósok, hogy jé, de érdekes, egy teljesen szabályos hatszög, de nem is kicsi, hanem egy mintegy 30000 km átmérőjű hatszög van pontosan a Szaturnusznak az északi sarka körül.

Egy sötétebb terület, mint a környezete.

Teljesen úgy nézett ki, mintogyha minimum valami mesterséges alakzat lenne, amit valami földönkívüli…

Említett entitások

Témák

  • gázbolygó-modellezés
  • űrkísérlet

Személyek

Szervezetek, cégek

  • Differential Rotation on a Sphere

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „A DiRoS-sztori: gázbolygó-modellezés kurblival és a legkreatívabb űrhajósainkkal | Sokolébresztő #214”

Miről szól ez az epizód: „A DiRoS-sztori: gázbolygó-modellezés kurblival és a legkreatívabb űrhajósainkkal | Sokolébresztő #214”?

Vincze Miklós, más néven Dr Mzperix, beszámol a Differential Rotation on a Sphere (DiRoS) űrkísérletről, amely a gázbolygók légkörzését modellezi. Elmeséli a kísérlet előzményeit, a kivitelezés során felmerülő nehézségeket, és a sikeres végrehajtását. Az epizód a Parallaxis Univerzum című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2025. 07. 23..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „A DiRoS-sztori: gázbolygó-modellezés kurblival és a legkreatívabb űrhajósainkkal | Sokolébresztő #214”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Vincze Miklós.

Milyen témákat érint ez az epizód: „A DiRoS-sztori: gázbolygó-modellezés kurblival és a legkreatívabb űrhajósainkkal | Sokolébresztő #214”?

Fő témái: gázbolygó-modellezés, űrkísérlet.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „A DiRoS-sztori: gázbolygó-modellezés kurblival és a legkreatívabb űrhajósainkkal | Sokolébresztő #214”?

Megjelenés: 2025. 07. 23.. Hossz: 55 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/parallaxis-univerzum-1/a-diros-sztori-gazbolygo-modellezes-kurblival-es-a-legkreativabb-urhajosainkkal-34166550

Több epizód a Parallaxis Univerzum-ből