Parallaxis Univerzum

Amerikaiak az orosz űrállomáson: a Shuttle-Mir program | Sokolébresztő #223

· PT57M25S

Összefoglaló

Ez az adás a Shuttle-Mir programról szól, amelyben amerikai űrhajósok töltöttek hónapokat a Mir űrállomáson. A Szovjetunió összeomlása után ez az együttműködés megalapozta a Nemzetközi Űrállomás létrejöttét.

Röviden

Műsor
Parallaxis Univerzum
Megjelenés
2025. 11. 26.
Hossz
57 perc
Témák
shuttle-mir program, mir space station, international space station
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Tudományos és fantasztikus élményekre vágysz, >> akkor csapold be az öveket és lépj be hozzák a parallaxisba. >> Üdvözlünk a Paralaxis univerzumban.

Benne a tilos rádió és benne a szokolégesztő. >> Jó reggelt kívánok!

Ez itt valóban a tilos rádió, a 90,3 MHz-es frekvenciamodulált sávon és ezen a melankolikus novemberi reggelen.

MZ Perix, vagyis Vince Miklós.

És a mai témánk űrhajózás történettel kapcsolatos, amint az elég gyakran lenni szokott akkor, amikor egyedül vagyok a stúdióban.

Hát ugye most sincs ez másként, és egy évfordulóra gondoltam, hogy reflektálok. 1995-ben, vagyis 30 évvel ezelőtt, nem pontosan, tehát nem novemberben, hanem már februárban megkezdődött az az űrkutatási együttműködés, ami lényegében lerakta a mostani nemzetközi űrállomás programjának az alapjait bizonyos értelemben.

És ez pedig nem más volt, mint az amerikai Space Shuttle és az orosz korábban szovjet mirr űrállomásnak a közös programja, a Shuttle Mir program.

Ez egy nagyon érdekes és szerintem kicsit elfeledett, de rendkívüli fontosságú eleme az űrkutatásnak, űrhajózásnak, aminek a gyökerei persze még az 1975-ös szovjetamerikai szajuz apolloó űrrepülésre nyúlnak vissza, aminek persze szintén évfordulója van, csak hogy ugye arról már nem is tudom, öt évvel ezelőtt, amikor szintén volt egy vislag kerek évfordulója, akkor már volt róla egy alapos szokorébresztő, úgyhogy most ezt a témát nem melegítettük föl. van.

Viszont ugye a ott gyökerezik ezt, hiszen az volt az első olyan alkalom, amikor a hidegháborúnak, hát mondanám, hogy kellős közepén, de valójában pont pont egy ilyen hát egy viszonylag enyhébb szakaszában történt meg az, hogy először fogtak kezet a földkörüli pályán szovjet és amerikai űrhajósok.

Ez egy hát szinte elképzelhetetlen dolog volt néhány évvel korábban.

Tehát ugye valójában az 1960-as évek az az űrversenynek a legkeményebb időszaka, és a 70-es évek elején azért még szerintem még 71-ben sem nagyon sokan tettek volna fel komolyabb pénzösszegeket arra, hogy itten négy év múlva szovjetek és amerikaiak kezet fognak fogni a földkörüli pályán és közös űrepülést hajtanak végre.

Aztán volt néhány olyan körülmény, ami megváltoztatta ezt az egészet.

Természetesen lehet itt a politikai körülményekről beszélni.

Ugye akkoriban voltak a Salt meg Start egyezmények, a Strategic Arms Limitation Talks, vagyis a hát a hogy hívják?

A hát a lényegében az atom hát atomsorompó egyezmény lényegében ez egy másik dolog, de hát valami hasonló, tehát hogy a stratégiai jelentőségű fegyverek limitálásáról szóló egyezmények, vagy hát tárgyalások és egyezmények start egy start kettő, tehát hogy ezek valahogy a 70-es években, 70-es évek elején elkezdtek beindulni.

Ugye hát ennek űrverseny szempontból is van természetesen jelentősége és az a alig ha nem annak is köze van hozzá, hogy 1971-ben a szovjetűrprogram kapott egy hatalmas nagy pofont.

Ugye akkor volt az, hogy a szaljut űrállomáson pro programot teljesítő sikeres programot végrehajtó Dobrovolsky, Volkov és Pacajeva Sous 11-gel jöttek vissza a földre és dehermetizálódott a kabin, ami azt jelenti, hogy az űrhajósok, akiken nem volt akkor szkafander, mert akkor ilyen kezes lábasban voltak a visszatéréskor, megfuladtak, és automatikus utánba leszállt a kabin, de amire kinyitották. a mentőcsapatok, az űrhajót nem találtak benne már élő embert, hanem csak három holtest.

Tehát próbálkoztak újraélesztéssel meg minden, de hát akkor már persze később volt.

Tehát azok az űrhajósok már sok perce halottak voltak akkor, mire a kabin leért.

Na most ez egy olyan pofon volt, ami sok szempontból újra tervezést meg újragondolást indított el a szovjet űrprogramban.

Egy nagy hiátust hozott valójában.

Hát onnantól kezdve 1971 és 73 között nem is repültek szovjetek az űrbe. 73-ban következett a SOUS 12, ami már egy újra tervezett változata volt a SOuznak.

Például az volt az újratervezés egyik, hogy hívják? tünete vagy vagy egyik eredménye, hogy a scafanderben voltak az űrhajósok leszálláskor és felszálláskor is, meg átdolgozták a kabin belső terét ennek megfelelően, de ebből az is következett, hogy már nem fértek bele a kabinba hárman, csak ketten.

És érdekes, hogy pont ebben az 1971 és 73 közötti időszakban, amikor tehát nem jártak a szovjetűrhajók, és teljesen bizonytalan volt, hogy mikor mikor repülnek újra a szovjetek, pont akkor született meg 1972-ben ez a megállapodás Richard Nixon és Kosigin között, ami végül eredményezte a szovjetamerikai együttműködést, ami aztán az 1975-ös űrbeli kézfogásban kulminálódott.

Na most ugye nem ez a mai téma, hanem hogy mi lett ebből az egészből még 20 évvel később.

Ugye a Szuz Apollo az egy hát egy szép pillanat volt, de aztán utána megint a 70-es évek vége felé elkezdett megint hát felmelegedni a hidegháború úgymond.

És aztán a régen korszakban meg főleg, tehát a régen korszakban ugye a csillagháborús projectnek ugye Strategic Defense Initiative volt ennek a hivatalos neve, de a de a hétköznapi életben meg a sajtóban csillagháborús tervekként jelent meg.

Ugye ott az űr militarizálása került megint előtérbe, és nem az űrbék és célú felhasználása, annak ellenére, hogy természetesen azért továbbra is cél volt az űrbék és célú hasznosítása is mindkét oldalon, de hát a szovjeteknél főleg nem annyira mosódott szét a kettő.

Tehát Amerikában ugye van a NASA meg a katonai program, és a kettő az az valójában nem annyira fedált.

Hát például a Space Shutle az egy kiváló példa volt, ami annak idején járt az űrepülőgép.

Ugye az alapvetően a NASÁak volt a járműve, de azért a légierővel közös fejlesztés volt.

És ez abból is látszik, hogy hogy ezt nem ingyen segített a légierő persze, hanem hanem hogy volt több olyan repülés, amikor a légierő, vagyis pontosabban a védelmi minisztérium megrendeléséből hajtottak végre shuttle repüléseket, amiknek a programja máig titkos, hogy ott mik történtek.

Tehát voltak ezek a Department of Defense repülések, DOD flights.

Ezek lehet tudni, hogy mikor repült, melyikül repülőgép, milyen pályán, kik voltak a fedélzeten, de ennyi.

Tehát, hogy például ott mi volt a a proekt, azt nem lehetett tudni.

De ezeket leszámítva például az amerikaiak terveztek építeni a 80-as évek végén kezdték volna a 80-as évek közepén azt mondták, hogy 80-as évek végén, 90-es évek elején elkezdik építeni a nagy űrállomásukat.

El is nevezték freedomnak, ami ugye azt jelenti, hogy szabadság.

És az persze például egy teljesen polgári program lett volna.

Ott nem lettek volna katonai kutatások a fedélzeten.

Ráadásul azt eleve nemzetközinek szánták, de nem úgy, hogy a szovjeteket már hívták volna.

Természetesen nem, hanem hát ugye a jó öreg barátokat hívták volna meg.

Tehát a Kanadát az akkor már a shuttle programhoz is bedolgozó, és ezért már már bizonyított európai úrügynökséget és a japánokat hívták volna meg.

Ez lett volna a Freedom űrállomás és közben ugye volt a szovjet program, de mondom a szovjet programnál még még sokkal jobban összemosódott a katonai meg a polgári program, mint az amerikaiaknál.

Tehát ott konkrétan előfordult, hogy ugyanazon az űrállomáson végeztek katonai meg polgári megfigyeléseket is.

Vagy hogy például az alapvetően polgári célokat szolgáló például Szaliut 7 rállomáshoz hozzákapcsolódott egy olyan modul ideiglenesen, amin feltehetőleg katonai programot hajtottak végre az űrhajósok, és van volt katonai fotózási program.

É, hogy rossz nyelvek szerint még egyébként ez az örökség ez tovább él most is, mert állítólag a nemzetközi űrállomásnak az orosz részében előfordul mind a mai napig, hogy az oroszok katonai célú megfigyeléseket hajtanak végre, és olyankor hát hümmög hűmög a többi űrügynökség, beleértve az amerikaiakat.

És tehát ez például mostanában ez egy kifejezetten vicces helyzet, hogy van egy űrállomás, amit az amerikaiak meg az oroszok együtt üzemeltetnek jelen pillanatban.

És mégis hát történik rajta olyan megfigyelési program, ami hát mondjuk úgy, hogy nem annyira feltétlenül a békés kutatási célokat szolgálja, hanem mondjuk csapatmozgásokat tanulmányoznak, vagy vagy ilyesmit, mert hát ugye ezt lehet vizuálisan, tehát optikailag megfigyelni.

Tehát ha éppen az űrállomás van jó helyen és nem egy kémműhold, akkor bizony-bizony előfordulhat, hogy kiadják elvileg.

Hát most mondom, ezt természetesen nem ezt tagadják, de több amerikai űrhajós is teh olyan nyilatkozatot, mármint olyan amerikai űrhajós, aki már nyugdíjas tett olyan nyilatkozatot, ami arra utal, hogy ilyesmi bizony történik.

Na, szóval a lényeg, hogy hát volt az a szép pillanat, a kozmikus kézfogás, és a 80-as években viszont hát inkább inkább egy kazonai hangulata volt egy csomó űrben zajló tevékenységnek.

Ez nem igazán kedvezett a további nemzetközi együttműködésnek, mármint a nemzetközi alatt a szovjet-amerikait értem.

És ugye a szovjetek nagy erőkkel dolgoztak azért az űrállomásprogramjuk folytatásán.

És 1986-ban ennek eredménye lett a Mir űrállomás első modójának felbocsátása.

A MIR az egy csodálatos űrállomás volt, és abban különbözött az összes korábbi űrállomástól, hogy sok eleve úgy tervezték, hogy nagyon sok irányból bővíthető, sok modulból fog állni.

Tehát egy igazi modulűrállomásról van szó.

Említettem az előbb, hogy a Szaljut 7-hez, tehát a eggyel korábbi szovjet űrállomáshoz a 80-as évek közepén elején 83-85-ben volt a Szalut 7, és ott is bizony csatlakozott hozzá egy-egy modul.

Ez azt jelenti, hogy ideiglenesen egy plusz egység, mint egy másik űrhajó odacsatlakozott az űrállomáshoz, aztán az idővel levált, hogyha végezte a dolgát végezve.

De az egész az gyakorlatilag csak egy egy ilyen hosszú űrállomás volt.

Úgy kell elképzelni, hogy van egy hengeralakú modul, és hozzákapcsolódott egy másik hengeralakú modul.

Na most ehhez képest a mirt azt eleve úgy tervezték, hogy az egyik végén volt egy olyan gömbalakú dokkolófülke, amiből mint egy építőjátékszerűen öt másik irányba lehetett építkezni, tehát a négy merőleges irányba plusz még a Hostengely irányába tovább.

Ugye ez volt az egyik hengeralak modulhoz, a fő modulhoz, a MR nevű alapmodulhoz hozzácsatlakoztatva.

És ez jelentette a szovjetűrállomások harmadik generációját.

Az első generációnak azt hívják, amin csak egy dokkoló volt, ahhoz értelemszerűen csak egy gyűrhajó tudott csatlakozni, ami maga az volt, ami a személyzetet odavitte, meg hazahozta.

Aztán megjelentek a két dokkolós verziók.

Ugye a Farkas Berciekék repülését is például ezt tette lehetővé, mert akkor volt már két csatlakozó, tehát az egyikre föl tudott csatlakozni az alapszemélyzet, és a másikra tudtak jönni az ilyen látogató személyzetek, mint például a Farkasberci vagy teherűrhajók, vagy mint adott esetben a Szaljut 7-nél mondtam, jött oda egy ilyen kapcsolódó modul, de a Salzut 6-nál olyan is volt, hogy hogy jött egy rádiótávcső, az is végül is egy modul, az is oda csatlakozott egy időben a szaljut végére, és akkor rádió csillagászati programot lehetett végezni.

Szóval voltak ilyen jopofa dolgok.

Ez volt a második generáció, és a harmadik generáció, amit a Mir képviselt, az már tényleg a minden irányba bővíthető építőjátékszerű űrállomás.

És hát ez tette lehetővé azt, hogy egy igazán hosszú idejű életű űrállomás tegyen a MIR, mert az bizony hát 1986-ban kezdett épülni, és a 2000-es évek elejéig ott volt a földkörüli pályán, ami annak idején persze rekordnak számított.

Most már a nemzetközi űrállomás ezt bőven túlszárnyalta, hiszen a nemzetközi űrállomás első modulja az immár hát kimondan is szörnyű, de 27 évvel van föld körüli pályán.

De a MIR az azért volt nagyon fontos, mert azelőtt semmiféle olyan tapasztalat nem volt, hogy valami olyan ember alkotta eszköz, ami ráadásul túlnyomásos és élni lehet benne.

Tehát egy űrállomás az ilyen sok évet ki tud bírni Föld körüli pályán.

Tehát ott már annak ellenére, hogy a Mirnek mondom csak a leg legelső modulja volt 1986-os és a legutolsó modulja, priroda az 1995-ben ment föl.

Tehát amikor a Mirt ott hagyták, akkor az már igazából egy csak még még csak egy négy-öt éves modul volt.

Tehát annyi időt töltött az űrben, de mégis nagyon sok hát sokan kongatták a vészharangot, mondjuk úgy a 90-es évek végén, hogy hát ez már egy nagyon előregedett szerkezet, és hogy hogy hát nem nem kéne túlzásba vinni már a MIR használatát. mondták ezt a 90-es években éppen az emlegetett a mai adás témájá szolgáló Shutle Mir program közö közepette, de ma már azt mondjuk, hogy nagyon-nagyon fontos tapasztalat volt éppen a miatt, merthogy ennyi ideig tudták működtetni 15 éven keresztül. azért az nagyon komoly.

És ez alapozta meg végül is azt a biztonságot, hogy a nemzetközi űrállomásnak bele bele lehetett vágni, mert hát a nemzetközi űrállomás az ugye úgy jött aztán létre, és akkor most visszavesszük a történet fonalát, hogy ugye felbomlott a Szovjetunió, tehát hogy a Szovjetunió összeomlása után ott volt a két űrnagyhatalom, és a a különösen a szovjet, vagyis hát a posztszovjet oldal volt rettenetesen legatyásodva.

Megjegyzem, hogy egyébként a Szovjetunió összeomlása szempontjából egy nem egy elhanyagolható tényező volt az, hogy agetett űrfegyverkezés a régen idején az mennyibe került.

Ugye azt szokták mondani, hogy ez az amerikaiak részéről egy óriási blöff volt, de nagyon bejött.

Ez is megérdemel egy kis kitérőt, mert ez mind kell ahhoz, hogy megértsük, hogy hogyan lett a Shuttle Mir program.

Tehát az amerikaiak ugye kitalálták nagyjá ennek tellerede volt egyébként a főöt ötletgazdája a Strategic Defense Nation nevű programot, amit űrver űr űr csillagháború így hívják Star Wars.

Tehát azok 1977-ben bemutatott mozifilm analógiájára egyszerűen csak Star Wars-nak csillagháborúnak csillagok háborújának nevezték ezt a ezt a tervet a sajtóban.

Ugye az volt a lényege, hogy ez felborítsa a katonai doktrénát.

Ugye a katonai doktrína az volt a hidegháború 50, mondjuk az 50-es évektől kezdve, 50-es évek végétől kezdve, hogy hogy létezik ez az egyensúly, amit a mutually assured destruction, vagyis a kölcsönösen biztosított megsemmisítés biztosít, ami azt jelenti, hogy igazából egyik…

Említett entitások

Témák

  • shuttle-mir program
  • mir space station
  • international space station

Szervezetek, cégek

  • Shuttle-Mir program
  • Nemzetközi Űrállomás

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Amerikaiak az orosz űrállomáson: a Shuttle-Mir program | Sokolébresztő #223”

Miről szól ez az epizód: „Amerikaiak az orosz űrállomáson: a Shuttle-Mir program | Sokolébresztő #223”?

Ez az adás a Shuttle-Mir programról szól, amelyben amerikai űrhajósok töltöttek hónapokat a Mir űrállomáson. A Szovjetunió összeomlása után ez az együttműködés megalapozta a Nemzetközi Űrállomás létrejöttét. Az epizód a Parallaxis Univerzum című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2025. 11. 26..

Milyen témákat érint ez az epizód: „Amerikaiak az orosz űrállomáson: a Shuttle-Mir program | Sokolébresztő #223”?

Fő témái: shuttle-mir program, mir space station, international space station.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Amerikaiak az orosz űrállomáson: a Shuttle-Mir program | Sokolébresztő #223”?

Megjelenés: 2025. 11. 26.. Hossz: 57 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/parallaxis-univerzum-1/amerikaiak-az-orosz-urallomason-a-shuttle-mir-program-sokolebreszto-223-18977560

Több epizód a Parallaxis Univerzum-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból