Parallaxis Univerzum

Életnyom egy exobolygón? | Sokolébresztő #209

· PT55M20S

Összefoglaló

Az epizód a K2-18b exobolygóval kapcsolatos legújabb kutatási eredményeket vizsgálja, különös tekintettel a James Webb Űrtávcső által a bolygó légkörében detektált potenciális életjelző anyagokra. A műsor házigazdája, Vince Miklós, részletezi, hogyan segítette a MIRI berendezés…

Röviden

Műsor
Parallaxis Univerzum
Megjelenés
2025. 04. 30.
Hossz
55 perc
Témák
exobolygó, james webb űrtávcső, asztrobiológia, k2-18b, dimetil-szulfid
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Tudományos és fantasztikus élményekre vágysz, akkor csapold be az öveket és lépj be hozzák a parallaxisba.

Üdvözlünk a Paralaxis univerzumban. [Taps] [Zene] Benne a tilos rádió és benne a szokoléjesztő. [Zene] Jó reggelt kívánok.

Ez itt valóban a Tilos Rádió a 90,3 MHz-es frekvencia modulált sávón.

Benne pedig a szokolébresztő című műsor, vagyis az űrős műsor.

És ezen a hétfői napon felvételről jelentkezünk, úgyhogy ma nem lesz stúdióba betelefonálgatás. bármilyen érdekes is volt ez legutóbb, mert hát ezt én valójában már fölvettem előző nap, ugyanis hétfőn, ezen a hétfői napon én a az Európai Földtudományi Uniónak a nagy kongresszusán leszek Bécsben.

Tehát amikor ez éppen elhangzik a rádióban, akkor én már rajta ülök a vonaton, úgyhogy arra kényszerültem, hogy ezt az adást előre fölvegyem, és így is tettem.

És ennek az adásnak az adja az apropóját, hogy ismét szenzációs bejelentés rázta meg a tudomány világát.

Megint arról van szó, hogy van egy kutatócsoport, amelyik azt állítja, hogy akár életre utaló jeleket találtak egy más csillag körülingő Exobolygónak a légkörében.

Egészen pontosan ennek az exobolygónak az a neve, hogy Kepler K, vagyis hogy pontosabban K218B, ahol a K az a Keplert rövidíti, a Kepler űrtávcsövet, amiről majd még sokat fogok mesélni, ami egy egészen fantasztikus tudománytörténeti jelentőségű űreszköz volt.

Most már ugye olyan értelemben, múlti időben kell róla beszélnünk, hogy már nem űzem el.

Bár persze még ott van kint, de hát több mint 1200 naprendszeren kívüli bolygó felfedezésében működött közre, és ha elképesztő mértékben forradalmasította a tudományt.

Tehát ez volt az, ami felfedezte ezt az égitestet, ezt 2015-ben, de a mostani áttörés az a James Web űrtávcsőhöz kapcsolódik, ami konkrétan azzal a Miri, vagyis mid infrared imager, vagyis közep közepes infravörös hullámhosszú képalkotórendszer segítségével, aminek a kifejlesztésében ugye Detre Schunor, aki a műsorunknak többször Olt a vendége olyan nagy részt vállalt.

Szóval azzal az eszközzel sikerült most ennek a bolygónak a légköréről minden korábbinál pontosabb és jobb felbontású spektrumokat készíteni.

Erről is lesz majd szó, hogy ez mi a túrót jelent.

A lényeg, hogy ez egy olyan módszer, amivel meg lehet állapítani talán bizonyos pontatlanságokkal, hogy egy adott bolygónak a légköre miből van.

Még akkor is, hogyha az a bolygó mint esetben elképesztően messze 124 fényévnyire van tőlünk.

Tehát a fény 124 évig utazik onnan ide.

És azt a 124 éve utazó fényt tudta megvizsgálni a James Web űrtávcső.

És hát érdekes dolgokat talált, olyan nyomelemeket, vagy olyan jelző anyagokat, amiket bio signaturnek, vagyis hát életjelzőnek szokás besorolni, hiszen ezek olyan szerves vegyületek, amelyeket a földön tulajdonképpen kizárólag az élet termel.

Ez nem azt jelenti, és mindig ez itt a rákfenéje az egésznek, az egyik.

Ez nem azt jelenti, hogy máshol ez nem lehet másképp.

Itt is azonnal, amikor megtörtént a nagy bejelentés, azonnal jelentkezett egy-két kutatócsoport, ami felhívta a figyelmet arra, hogy jó napot kívánok.

Élet nélkül laboratóriumi körülmények között is létre lehet ezt hozni, hogy így földúsuljon ez az anyag.

Ennek ellenére a földön nem ismerünk olyan geológiai folyamatot, ami ezt csinálná.

Másfelől azonban ez a bolygó nem a Föld, és ráadásul nem is akkora, mint a Föld, és nem is olyan, mint a Föld.

Ráadásul nagy valószínűséggel ez egy olyan fajta bolygó, amire a naprendszerünkben nem is találunk példát, hiszen ez egy kicsit nagyobbnak tűnik, mint a földszerű bolygók, úgy általában, de kisebbnek tűnik, mint a Neptunushoz vagy az Uránuszhoz hasonló úgynevezett jégóriások.

Úgyhogy ez eleve egy furcsa bolygó, és igazából nem tudhatjuk, hogy egy ilyen furcsa bolygónak a légkörében eleve miféle dinamikát várhatunk.

Tehát mindenképpen teljes mértékben valid az elképzelés, hogy bármi, amit ott detektálnak egy ilyen légkörben, amire a földön azt mondjuk, hogy hát ezt itt nálunk csak az élőlények termelik, az simán lehet, hogy ott meg hát valami más folyamatok termelik ugyanazt a vegyületet.

Most itt a konkrét vegyület, amiről itt szó van ebben az esetben, a dimetil szulfid nevű anyag, ami úgy néz ki, hogy van egy kén, egy kén atom, és ahhoz tartozik kettő metilcsoport, tehát ilyen CH3 CH3 csoportok lógnak ki belőle.

Tehát nagyjából úgy néz ki, úgy kell elképzelni, mint egy vízmolekulát, egy ilyen VV alakú valami.

Ugye hát a kén az hasonlóan viselkedik így elektronszerkezetileg, mint az oxigén, de ott, ahol a vízmolekulában, az oxigénban út kém van, és ahonnan lelóg a két hidrogén a vízmolekula esetében, ott itt a CH3 csoportok, tehát ezek a metilcsoportok lógnak le.

Hát ezt a földön a szagáról egyébként valószínűleg mindannyian ismerjük, hogy dimetil szulfid az nem hangzik túl ismerősen, de valójában amikor az ember káposztát főz, vagy kukoricát főz, akkor általában érezni szoktuk ennek a sajátos szagát.

Hasonlóképpen, amikor ilyen hát tengeri ételeket eszünk, főleg alga algákat, algacsipszet, ha valaki szeret rákcsálni és megszagolgatja, a nagy valószínűséggel ott a dimetil szulfidnak a szagát érzi.

Tehát ez egy olyan vegyület, ami a földi légkörben csak nagyon pici mennyiségben van jelen.

Itt tényleg azt kell gondolni, hogy ilyen minden egy milliárd molekulából, mondjuk ha egy ilyen, vagy még annál is kisebb mennyiségben, tehát itt tényleg ilyen parts per billion, ahogy ezt mondani szokták PPB nagyságrendben fordulnak elő, tehát egy 1 milliárd részecskéből mondjuk egyha ilyen.

Most ehhez képest azt állítják az új kutatásnak a szerzői, a nevük is van, itt a vezetőkutató neve professzor Niku Madussudán, aki a Cambridgei egyetemnek az asztro asztronómiai, vagyis Csillagászati Intézetéből van, és van neki a laboratóriuma és a csapata. ők állítják azt, hogy ebből a bizonyos exo bolygó légkörből, a James bürtávcsővel kinyert spektrumok ennek a dimetil szulfidnak olyan mértékű feldúsulását jelzik, ami a földön teljesen elképzelhetetlen.

Tehát itt nem milliárdod része a légköri összetételnek ez, hanem néhány százaléka-a, tehát 100000erszer nagyobb koncentrációról beszélünk, mint ami a Föld légkörében előfordul.

És ez er lényegében erről az egy vegyületről van szó.

És az, hogy itt azt mondják, hogy ez egy erős életnyom, az az ő állításuk szerint is végül is kizárólag abban gyökerezik, hogy a földön ez valóban szinte 100%-ban az élethez kötött.

Tehát azt, amit a Föld légkörében kimutatunk, az nem a káposztafőzés eredményeképp jelenik meg, hanem főleg azért, mert ahogy mondtam, a tengerben vannak ilyen tengeri algák, amik ezt így melléktermékként beleböfögik a légkörbe.

És ez persze olyasmi, ami aztán tovább bomlik.

Tehát éppen az, hogy ez föl tud dúsulni, az azt feltételezi, hogy itt van valami, ami ezt folyamatosan utánpótolja.

Ugye ugyanez az érvelés hangzott el annak idején, amikor foszfint véltek kimutatni a Vénusz légkörében.

Tehát nem az volt az állítás, hogy ilyen molekulák amúgy nem jöhetnek másfolyamattal létre, hanem az, hogy ezek amúgy igen instabilak, és akkor azok lebomlanak.

Például azért, mert mondjuk a ott a napból jövő ultraibolya vagy röngensugárzás szétszedi őket, és akkor szétesnek kisebb molekulákra és megszűnnek létezni.

Tehát hahoz, hogy ezek folyamatosan kimutathatóak legyenek, noplán ne feldúsuljanak, ahhoz kell egy folyamat, ami ezeket folyamatosan pótolja.

És hát hogyha a földi tapasztalatainkból indulunk ki, akkor a dimetil zulfid esetében hát ez valóban nem lehet más, mint az élet.

De ahogy mondtam, azonnal jelentkeztek kutatók, akik mondták, hogy hát kez csókolom, tényleg lehet csinálni ilyen vegyületet amúgy máshogy is.

Tehát nem kell hozz feltétlenül élet.

De hát ennek a felfedezésnek a hátteréről fogok beszélgetni, és illetve a végén aztán meghallgatunk egy nagyon épületes beszélgetést, amit műsorvezető társaim közül mindenki kedvencével, a jelenleg kilenc évvel a rakétafüst kollégával folytatunk egy beszélgetést.

Az utolsó 10 percben ugye ez arra arról szól, hogy oké, de mégis milyen lehet egy élőlény, egy gyobygón, akár dimetél szulfidot büfök ki, akár nem.

Tehát itt igazából ez az érdekes kérdés.

Tehát az ilyen állításokkal mindig nagyon óvatosan kell bánni.

Egyszerűen azért, mert még hogyha tegyük fel, hogy egy bolygó, távoli bolygó légköréből olyan spektrumok jönnének ki, amiből tényleg 100%-os bizonyossággal meg tudnánk mondani, hogy az milyen vegyület amit mutat.

Jelem most itt nem is erről van szó, tehát még itt is azért két helyek merülnek föl.

De hogyha meg tudnánk mondani, hogy ez biztos a dimetilszulfid, vagy ez biztos az oxigén, vagy ez biztos a foszin, vagy mit tudom én, és még van egy csomó ilyen nagyon gyanús, még ha egyszerre több is megjelenne, az már aztán végképp nagyon gyanús lenne, de még az sem jelentene egyértelmű bizonyítékot az életre, mert eddig, amikor ilyen egyértelműnek tűnő bizonyítékok kerültek elő, minden esetben jöttek alternatív elméletek, amik meg tudták magyarázni ugyanezeknek a vegyületeknek a keletkezését élet nélkül is.

Úgyhogy teoretikusan, hogyha tökelméleti síkon azt mondjuk, hogy hát egyszer biztosan ki tudjuk mutatni, hogy milyen vegyületekből áll egy bolygó légkör, valószínűleg még akkor sem mondhatjuk azt, hogy na most ezen a ponton ténylegesen fölfedeztük a földönkívüli életet.

Természetesen azért valahogy a bizonyosságunkat tudjuk, vagyis meg kell, hogy próbáljuk számszerűsíteni.

És hát ez az, amit itt ennek a publikációnak a szerzői, tehát ezek a ez a cambridgei csapat, ez igen meggyőzőre tesz.

És erről kicsit beszélnem kell, hogy ez mi a bubánatotat jelent.

Ők azt mondják, hogy ez egy három szigmánál nagyobb bizonyossággal állítható.

Nem az, hogy élet van, hanem az, hogy ez a dimetil szulfid van a légkörben.

Tehát ők maximum erről tudnak nyilatkozni.

Ők nem biológusok, és végképp nem értenek más bolygók ökoszisztémájához, mintogy ahhoz senki sem ért.

Tehát ők azt állítják, hogy azt tudják mondani úgynevezett háromszigma bizonyossággal, ami egy nagy bizonyosságot jelent, hogy itt ezt a molekulát mutatták ki, ennyit és nem többet.

Hát először ezt nézzük meg, mert itt is azért kérdések merülnek föl.

Tehát, hogy bármilyen tudományos állítást, mondjuk meg akarunk fogalmazni, mondjuk egy felfedezést akarunk tenni, valami váratlan és új dolgot szeretnénk felfedezni, mondjuk kimutatni egy részecskét, mondjuk amit eddig nem fedezett föl senki.

Például általában ezek eléggé bonyolult rendszerek, amiket itt vizsgálunk, legyen szó akár egy ilyen spektrumról, vagy akár arról, hogy mit tudom én, egy részecskeeg gyorsítóban micsoda reakciók történnek, vagy mi miket tapasztalnak.

Akkor ugye mindig az van, hogy ezek annyira bonyolultak, hogy ugyanazt a jelenséget több dolog is előidézheti.

Tehát ez esetben például teszem azt, előfordulhatna, hogy vannak olyan jelek úgymond ennek a ebben a csillagfényben, aminek a a színképét vizsgálja ez az ez az űrtávcső.

Ugye a csillagfény, ahogy majd később alaposabban elmondom, a csillagfény lényegében keresztülmegy a bolygól légkörön, és a bolygólkör megszűri ezt a fényt.

És az, hogy ez hogy szűri meg a bolygólkör ezt a fényt, abból lehet következtetni arra, hogy a bolygólkör miből van, tehát hogy mik azok a színek úgymond, amik hiányoznak belőle, mert útközben elnyelte egy arra kószáló molekula például, ami a bolgólékkörben van.

És hát ezt hívják spektroszkópiának ezt az egész varázslatot, amivel tényleg egészen fantasztikus, hogy több 100 millió fényévnyire levő, vagy akár több milliárd fényévnyére levő objektumokról meg tudjuk állapítani, hogy miből vannak.

Hát ez ugye ez egészen fantasztikus, hogy eleve ilyen van, de erre ezzel a szuperképességgel az emberiség már több mint 200 éve rendelkezik.

Tehát mit jelent az, hogy három szigma?

Hát ugyanazt a mondjuk spektrum vonalat, vagy ugyanazt a jelenséget, amit észrevesznek egy ilyen színképben, ezt egyrészt előidézheti az, amire gyanakszunk, mondjuk ez esetben egy dimetil szulfid koncentráció, vagy lehet sok más oka annak, hogy az megjelenik. mit tudom én, úgy verődnek össze más molekulák, hogy pont azokon a helyeken harapnak ki a spektrumból valis a csillagfényből valamennyi adagot, mint ahogy egyébként a dimetil szulfid is csinálja.

Viszont az egy teljesen más, mondjuk úgy véletlenszerű összjátéka a körülményeknek, hogy ez jelenik meg. ezt a véletlenszerű összjátékot, hogy hogy igazából nincs ott például nincs ott dimetilulfid, ezt elnevezzük null hippotézisnek.

Tehát a null hippotézisünk az az, hogy nincs ott semmi látnivaló, hanem amit látunk, az tulajdonképpen véletlen, mert hát előfordulhat ilyen egy ilyen bonyolult rendszerben.

Ez ez a null hippotézis, és ehhez képest meg az egyes hipotézis mondjuk, tehát az ellenhipotézis az az, hogy de bizony ott valóban van dimetil szulfid.

Na most akkor persze a statisztika törvényeinek megfelelően ilyenkor az ember elkezdi számba venni, hogy mennyi az esélye annak, hogy ugye éppen éppen ott jelenik meg egy ilyen véletlenszerű folyamat eredményeként egy vonal vagy egy jel, ahol a dimetil szulfidnak a jelét várjuk.

Hát nyilván minél gyengébb az a dimetil szulfidos jel, annál inkább bizonytalannak tűnik, mert egy kis gyenge pici légy piszoknyi jelet, ezt véletlen folyamat jobban előidéz, hogyha egy benga nagy éles jelet látunk, akkor akkor hát az ugye igencsak úgymond szignifikánsabb.

Ez kicsit hasonló kérdés, mint az a szokásos statisztikai gondolatmenet, hogy bezárunk 1 milliárd csimpánzt írógépekkel egy szobába, és össze-vissza paskolják a billentyűzetet.

Mekkora a valószínűsége annak, hogy ezek előállítják mondjuk tök véletlenül Shakespeare valamelyik sonetjét?

Hát mivel véletlenül csapkodják a billentyűzetet, ugye ez nem nulla, és ennek a valószínűsége, és hogyha elég ideig hagyjuk őket dolgozni, vagy elég sok csimpánzt válogatunk össze, mondjuk vég egy trillió csimpánzt, akkor azér igen nagy valószínűséggel ez előbb-utóbb az egyik elő fog állítani egy Shakespeare szonettet.

Említett entitások

Témák

  • exobolygó
  • james webb űrtávcső
  • asztrobiológia
  • k2-18b
  • dimetil-szulfid

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Életnyom egy exobolygón? | Sokolébresztő #209”

Miről szól ez az epizód: „Életnyom egy exobolygón? | Sokolébresztő #209”?

Az epizód a K2-18b exobolygóval kapcsolatos legújabb kutatási eredményeket vizsgálja, különös tekintettel a James Webb Űrtávcső által a bolygó légkörében detektált potenciális életjelző anyagokra. A műsor házigazdája, Vince Miklós, részletezi, hogyan segítette a MIRI berendezés… Az epizód a Parallaxis Univerzum című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2025. 04. 30..

Milyen témákat érint ez az epizód: „Életnyom egy exobolygón? | Sokolébresztő #209”?

Fő témái: exobolygó, james webb űrtávcső, asztrobiológia, k2-18b, dimetil-szulfid.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Életnyom egy exobolygón? | Sokolébresztő #209”?

Megjelenés: 2025. 04. 30.. Hossz: 55 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/parallaxis-univerzum-1/eletnyom-egy-exobolygon-sokolebreszto-209-86787121

Több epizód a Parallaxis Univerzum-ből