Parallaxis Univerzum

Pokoli ikertestvérünk titkai | Sokolébresztő #220

· PT57M17S

Összefoglaló

Az epizód a Vénusz űrszondás kutatásával foglalkozik, a hatvanas évek óta gyűjtött eredményekkel. Élet lehetősége a felhőkben, a bolygó keletkezéstörténete, valamint európai és japán űrszondák felfedezései is szóba kerülnek.

Röviden

Műsor
Parallaxis Univerzum
Megjelenés
2025. 10. 15.
Hossz
57 perc
Témák
vénusz űrszondás kutatás, bolygó keletkezéstörténete, európai űrszondák, japán űrszondák
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Tudományos és fantasztikus élményekre vágysz, >> akkor csapold be az öveket és lépj be hozzák a parallaxisba. >> Üdvözlünk a Paralaxis univerzumban.

Benne a tilos rádió és benne a szokoléjesztő. [Zene] >> Jó reggelt kívánok.

Ez itt valóban a Tilos Rádió a 90,3 MHz-es frekvenciamodulált sávon.

Benne pedig a szokolébresztő című műsor, vagyis az űrös műsor.

MZ Perx, más nevem Vince Miklós.

És ezen a mai reggelen felvételről jelentkezem ráadásul egyedül.

Ennek az az oka, hogy most más elfoglaltságom van.

Tehát konkrétan egy általános iskolában tartok ismeretterjesztő előadást.

Ez jó pofa nagyon negyedikeseknek beszélgetni az űrhajózásról, űrkutatásról.

Szóval most éppen ez történik.

És hát ezért aztán vasárnap este veszem föl ezt, tehát néhány órával korábban.

Most külön érdekesség egyébként, hogy ezt az adást nem tudtam, hogy miről csináljam, úgyhogy megkérdeztem a Parallaxis klubban, ami egy zárt Facebook csoport, ahol azok vannak benne, akik támogatják a paralaxis univerzumot, aminek ugye hát így szegről végről a szokolébresztő is része természetesen, hiszen a szokolébresztő felvételei a tilos archívumon kívül ugye a parxis parallaxis univerzum felületein is visszahallgathatok.

Persze sok más podcasttal együtt van például azok a podcastjaink ottan, amikben mondjuk Science Fiction filmek tudományos hátterét próbáljuk vicces formában kibeszélni.

És a szokorébresztő is hát sok emberhez azon keresztül jut el.

És van ennek egy ilyen zárt csoportja, Paralaxis Klub, ahol a kedvenc támogatóink kerülnek be.

És feltettem a kérdést egy órával ezelőtt, hogy SOS miről szóljon a holnap reggeli szokolébresztő?

Ja, ezt így feltettem 6 óra körül este, ezt mondtam a javaslatokat, ma este 7:00 várom, de már fél órán belül meg is jött a válasz.

Halász Péter volt az, aki leggyorsabban ragadott billentyűzetet, és az ő javaslatára le is csaptam.

Az ő javaslata pedig az volt, hogy a Vénus szondák története kitekintéssel a mostani jelenleg és zajló akacuki küldetésre, ami egy rendkívül sikeres japán Vénuszonda, meg nyilván majd a jövőre is ki kell pillantanunk.

Tehát ugye a Marsról volt szó múltkor, és elég sok szó esik a Marsról, pedig ugye legalább ennyire érdekes sok szempontból a Vénusz kutatás, annak ellenére, hogy nem annyira van az érdeklődés homlokterében, de bizony-bizony még az élet szempontjából is érdekes lehet a Vénusz, annak ellenére, hogy egy nagy tüzes pokol.

De kérdés az, hogy ezt honnan tudtuk meg?

Meg hogy különben is az 1960-as évektől kezdve, tehát onnantól kezdve, hogy az emberek egyáltalán űrszondákat tudnak küldeni égitestekhez.

Mi mindent tanultunk meg erről a bolygóról.

Szinte minden, amit a Vénuszról, mint bolygóról, a felszínéről, az ottani viszonyokról tudunk, az szinte teljes egészében az űrkutatásnak köszönhető.

És bizony egy csalódással indult ez a történet, ugyanis a Vénusz nem véletlen, hát ugye gyönyörű ez az ég talán kezdjük inkább így, hogy a Vénusz az egy gyönyörű égítást így a Földről nézve.

Tehát nem hiába hívják estajnal csillagnak.

Gyönyörűen fényes, ugye vagy este, vagy hajnalban látszik.

Ugye ennek ez az egyszerű oka van, ugye, hogy a a naphoz közelebb kering, mint a föld.

Azért a tehát mindig végül is vagy a nap, vagy ebből az következik, hogy ugye a pályasugara az kisebb, mint a föld.

Tehát, hogy a földről nézve most vagy a naplemente után valamennyivel lehet látni, és akkor utána a napot követően néhány órával lemegy, tehát este ez akkor esti csillagként funkcionál, vagy amikor ugye a vénuszi év éppen a másik fázisában van, tehát mondjuk egy fél körrel később megtesz a Vénusz egy k egy egy fél körrel több időt a nap körüli pályáján, 200 valahány nappal később, vagyis nem, hát annak a fele, mert az a teljes kör.

Tehát mondjuk mondjuk 100 valamennyi nappal később a Vénusz az a Földről nézve az átkocsikázik a napnak a túloldalára, ami viszont azt jelenti, hogy akkor nem naplemente után, hanem napkelte előtt fog felbukkanni, ekkor lesz a Vénusz a hajnali csillag.

Úgyhogy összevonva est hajnal csillag.

Most vagy az a van az a magyar népdal, hogy megyen már a hajnalcsillag lefelé.

Ugye ez azért érdekes, mert hát ugye a haj amikor a Vénusz hajnali csillag, akkor értelemszerűen fölfelé megyen, ugye, mert hát ugye akkor megelőzi a felkelő napot, és akkor fölfelé megyen, ha hajnalcsillag.

A Vénusz akkor megyen lefelé, amikor esti csillag.

Tehát amikor azt énekli a szerző, hogy megyen már a hajnal csillag lefelé, akkor abból az következik, hogy ő már bizony tudja, hogy az esti csillag meg a hajnalcsillag az ugyanaz nyilván.

Tehát bizony ugyanaz persze és ez maga a Vénusz.

És mivel, hogy olyan gyönyörű fényes, ezért nem véletlen, hogy a szépség istennőjével asszociálták az ókori kultúrák szinte kivétel nélkül.

Tehát a Vénusz ugye az Afrodité, és hát így hívták a görögök és a rómaiak ezt a bolygót is.

De ugye a babiloniaknál Mezopotámiában az istár, ahonnan az Eszter név is származik, ugye ez istár is ugyanaz az istennő, és ugyanúgy azzal a bolygóval kapcsolták össze.

Na, tehát mindenképpen azt gondolták, hogy ez egy szép hely és jó hely és nőies szemben állítva a Marssal, ugye a Mars, ami a háború istene, Árész vagy Mars, ugye a aki a a hát aki ugye hát nem annyira gyengét, hanem inkább harci.

Most erre persze az a mondás, hogy azért a Mars kapta a Mars nevet, vagyis a Hadisten nevét, mert hogy ugye az a vörös bolygó, vöröses színű, és a vörösről a vérre lehetett asszociálni, mert hát szabad szemmel is látszik a Marsról, hogy olyan narancssárgás, bár én inkább mondanám narancssárgásnak, mint vörösesnek, de mindegy.

Ez a szokásos duma arra, hogy miért a Mars lett a vörös bolygó, és a Vénusz az meg olyan szép fehéren ragyog.

Hát ez kétségtelen, hogy a Vénusz székfehérrel ragyog, és az is kétségtelen, hogy nagyon fényes.

Ma már tudjuk, hogy ennek az az oka, hogy persze egyrészt közelebb van a naphoz, tehát jó sok fény jut rá, másfelől azonban nagyon-nagyon nagy a a ráeső fénynek több mint a 80%-át visszaveri a felhőtakarója.

Tehát a Vénusznak az úgynevezett albedója, fényvisszaverő képessége az nagyon nagy.

Ebből az is következik egyébként, hogy a Vénusz felszínére, mivel, hogy a felhőtakaróról visszaverődik a fény, hiába van sokkal közelebb a naphoz a Vénusz, tehát hiába jut rá mondjuk négyszer annyi napsugárzás, de mivel a Vénuszt ez a takaró, légköri takaró borétja, a fel vastag, áthatolhatatlan felhőréteg, ami visszaveri egyébként a napfénynek, fehér lévén visszaveri a napfénynek a nagyon nagy részét, ezért olyan kevés fény jut le a Vénusz felszínére, hogy ott hiába van közel a nap, de hogy nappali fényben a Vénusz felszínél nem nagyon lehetne olvasni.

Nem csak azért nem lehetne olvasni, mert kevés a fény egyébként, tegyük hozzá, hanem rögtön azért is, mert mint az űrszondáktól megtanultuk, mint egy 9093 atmoszférás nyomás, tehát a földi légnyomásnak a a a hát a a 90szerese van a felszínen.

Ez ez több 100 mre kell leereszkedni az óceánba, hogy hogy hogy ezt a légnyomást tapasztaljuk.

Lehet olyan kütyüket építeni, amik ezt kibírják.

Tehát az óceánjzatra is lemennek tengeralattjárók.

A Vénuszra is le tudtunk küldeni űrszákat.

Csak, hogy a Vénusz esetében ez meg van spékelve egy brutálisan magas hőmérséklettel.

Tehát a Vénusz felszínének a hőmérséklete az tényleg egy pizza pizzasütővel hasonlítható össze.

Tehát a Vénusz felszínén mérések szerint olyan 400 Cus Fok körüli, 477 körül.

Mondy most random ránéztem most az egyik szovjet űrszondának a felszínen mért értékére, az egyik elsőére, ami leszállt a bolygóra, majd eljutunk oda, de 1970-ben a Venyera Hét űrszonda sikeresen elérte a Vénusz felszínét, annak is a leszálló egysége természetesen 23 percig tudott működni a bolygó felszínéén a szerencsétlen.

És az nem volt sok mindenre elég, de arra elég volt, hogy hogy elküldje azt a brutális adatot, hogy 477 CUS fok van és 90 atmoszféránál is nagyobb nyomás. és hasonló értékeket mértek a későbbi űrszonták is.

Tehát ezt most már elfogadhatjuk.

Hát az érdekes, hogy annak ellenére, hogy kevés napfény jut le ennek a bolygónak a felszínére, annak ellenére egyébként brutálisan magas hőmérséklet van ott, és ugye nagyon sűrű légkör a amint az ugye a légnyomásból is kisejthető, tehát hogy hogy valójában a Vénusz az az eklatáns példája annak a horror sztorinak, amit mi úgy hívunk, hogy elszaladó üvegháze effektus, ami amiről egyébként tartottam egy atomoktól a csillagokig előadás Néhány évvel ezelőtt attól tartok, hogy 2023-ban, tehát hogyha valaki beírja a YouTube-ba, hogy Atomcsill, a Föld a jövő Vénusza kérdőjel, ezt a provokatív címet adtam az üvegházhatásról szóló előadásomnak, akkor ott azért ejtek néhány keresetlen szót a Vénuszról.

Hát ezt mind-mind ezt a sok-sok információt az űrkutatásnak köszönhetjük.

De most visszatekerve arra, hogy az ókoriak meg meg hát nem is az ókoriak, hanem végül is a 20. század elejéig, első feléig, mit gondoltak az emberek a Vénuszról, akkor bizony tényleg azt gondolták, hogy az egy jó hely, merthogy egyrészt szép fényes volt, másrészt ugye kiszámolták, hogy közel van a nap, és hogy abból, hogy közel van a nap, abból bizony azt gondolták, hogy olyan kellemes trópusi hőmérsékletek vannak ott. minden bizonnyal kicsit melegebb van, mint a földön, de azt a fenne se gondolta volna, hogy 477 cus fok, tehát hogy olyan, mint egy ilyen pizzasütő kemencében, hanem csak azt gondolták, hogy olyan, mint egy trópusi trópusi időjárás.

És a korabeli képregényekben és és science fiction történetekben bizony a Vénusz lakók azok leginkább olyanokra hasonlítottak, mint ilyen nagyon nagyra nőtt hát ugye a burjánzó őserdőben nagyon nagyra tudnak nőni a dolgok, tehát nagyon nagyra nőtt hangyák és hasonló ilyesmik.

Meg persze mindenféle hiányos öltözetű nő rohangált ott csak úgy, mert hát Vénusz ugye, hát Vénusz női minden.

Tehát, hogy érdekes, érdekes a korabeli science fiction persze és hát az emberek meg akarták természetesen figyelni a Vénuszt, ugye voltak távcsövek már a 17. századtól fogva.

A Vénusz éppen amiatt egyébként, hogy estajnal csillag, ezért nem minden szempontból a lehető legegyszerűbb a megfigyelése, mert igazából ugye sosincs teljesen sötét, amikor a Vénusz fönt van.

Épp azért meg közel kering a Naphoz.

Nem annyira rossz a helyzet, mint a Merkur esetében, ami még közelebb kering a naphoz.

És amúgy éppen emiatt amúgy szintén esthajnal csillagként viselkedik, csak hát annyira halvány, meg annyira tényleg közel van a naphoz, hogy azt tök nagy művészet volt szerintem, hogy az ókorban a Merkurt egyáltalán észrevették.

Tehát az nem azért a Vénuszt azt nem lehet nem észrevenni a vége az égen.

A Merkurt, főleg, hogyha az embernek nincs távcsöve, akkor azért a Merkurt azt azt szerintem azt simán el ne lehet nem észrevenni, hogy mondjam, hogy jöjjek ki ebből.

A Vénusz az úgy tűnt, hogy hogy megfigyelhető, de nem igazán jól, mert sosincs tök sötét.

Ugye a csillageszti megfigyelés annál jobb, minél inkább sötét van.

De hát mivel a este és hajnalban nincs teljesen sötét, ezért a Vénusz megfigyelése is problémás.

Azért elég sok mindent kihámoztak a csillagászok.

Itt ezek közül kitűnik egyébként a Lomonoszovnak, a Mihail Lomonoszovnak a felfedezése, amihez persze a Vénusz átvonulásra volt szükség.

Ö, és most nem akarok természetesen butaságot mondani, úgyhogy egy kis keresésre van szükségem, de én attól tartok, hogy 1761-ben történt az a Igen. 1761. június 6-án volt az a Vénusz átvonulás, ami amit megfigyelt a Mihá Lomonoszov, és amelynek köszönhetően megállapította, hogy a Vénusznak légköre van.

Ez volt az első eset a tudomány történetében, amikor megfigyelési adattal lehetett megállapítani, hogy egy másik bolygónak bizony légköre van.

Na most ugye hogyan történt ez?

Hát a Vénusz átvonulás az, ahogy a neve is mutatja, az az, amikor a napkorong előtt a Földről nézve áthalad a Vénusz.

Hát mivel, hogy a Vénusz az közelebb kering a naphoz, mint a Föld, ezért naívan azt gondolnánk, hogy hát ezt így évente meg kéne figyelnünk egy ilyet, nem?

Valójában nem, merthogy azért a Naprendszer bolygói nem egy síkban keringenek, hanem a Vénusz pálya és a Föld pályája is a az utóbbinak a síkját úgy hívják, hogy ekliptika.

Tehát a Föld keringési síkja, vagyis az ekliptika és a Vénusz keringési síkja egy nem nulla szöget zár be egymással.

És ez elég ahhoz, hogy bizony ne úgy legyen az, hogy minden tehát annyira nem kering közel a Vénusz a naphoz, hogy hogy a napkorongot minden évben kitakarja, hanem csak akkor, amikor éppen a Vénusz meg a Föld is éppen úgy helyezkedik el, hogy kábé a két keringési síknak a metszésvonala közelében.

És ez a helyzet azért viszonylag ritkán áll elő. viszont amikor megtörténik, akkor utána azért rend szerint egy-két évvel később is megtörténik, és utána ez aztán megint évszázadokig nem történik meg.

Tehát ez a sztenderd mintázata a Vénuszátvonulásoknak.

Ezért van az, hogy én is láttam Vénuszátvonulást kettőt, de például a kisfiam nagy valószínűséggel egyet se fog látni, mert akkor most 200 évig nem lesz Vénuszátvonulás.

Most ezt csak úgy hasonlítészerűen mondtam, de tényleg valami ilyesmiről van szó.

Tehát a Vénusz átvonulások megfigyelése az egy fontos dolog volt.

És azt hiszem, hogy akkor is egy-két évvel előbb vagy később, aztán 1763-ban is volt még egy Vénusátonulás, annak keretében, annak a megfigyelésére küldték el többek között a Kapitányt az egyik expedíciójára, és ennek eredményeképpen lett fölfedezve, mondjuk Tahiti vagy ilyesmi.

Tehát, hogy hogy vannak néha ugye a ahogy mondani szoktam, a alapkutatásnak, mint a csillagász a tudománynak ilyen gyakorlati haszna, hogy az ember a brit birodalom számára felfedez egy-két ilyen későbbi gyarmatot.

Na hát persze ugye miért volt olyan fontos, hogy expedíciókat küldtek az átvonulások megfigyelésére?

Hát azért, mert igazából a Vénusz átvonulások időbeli lefutásának megfigyelése segíthetett abban, hogy meghatározzák, hogy mekkora a naprendszer.

Ugye most ebbe nem megyek bele,…

Említett entitások

Témák

  • vénusz űrszondás kutatás
  • bolygó keletkezéstörténete
  • európai űrszondák
  • japán űrszondák

Szervezetek, cégek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Pokoli ikertestvérünk titkai | Sokolébresztő #220”

Miről szól ez az epizód: „Pokoli ikertestvérünk titkai | Sokolébresztő #220”?

Az epizód a Vénusz űrszondás kutatásával foglalkozik, a hatvanas évek óta gyűjtött eredményekkel. Élet lehetősége a felhőkben, a bolygó keletkezéstörténete, valamint európai és japán űrszondák felfedezései is szóba kerülnek. Az epizód a Parallaxis Univerzum című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2025. 10. 15..

Milyen témákat érint ez az epizód: „Pokoli ikertestvérünk titkai | Sokolébresztő #220”?

Fő témái: vénusz űrszondás kutatás, bolygó keletkezéstörténete, európai űrszondák, japán űrszondák.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Pokoli ikertestvérünk titkai | Sokolébresztő #220”?

Megjelenés: 2025. 10. 15.. Hossz: 57 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/parallaxis-univerzum-1/pokoli-ikertestverunk-titkai-sokolebreszto-220-88725239

Több epizód a Parallaxis Univerzum-ből