Pertu

A feminizmus egy megrekedt forradalom, mert nem érünk rá - Czirjék Katalin / PERTU 139. rész

· PT1H21M40S

Összefoglaló

Czirjék Katalin, a Női vállalkozók Erdélyben csoport alapítója a Pertu podcast 139. részében a feminizmusról, a női vállalkozókkal kapcsolatos sztereotípiákról és a közösségi megerősödés fontosságáról beszél. Hangsúlyozza, hogy a nők ügyének megoldása elengedhetetlen a…

Röviden

Műsor
Pertu
Megjelenés
2026. 02. 12.
Hossz
1 óra 22 perc
Szereplők, említett nevek
Czirjék Katalin
Témák
feminizmus, női vállalkozók, sztereotípiák, közösségi megerősödés
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

A feminizmus az egy megrekedt forradalom, mert nem érünk rá.

Tehát valami nagyon alapvető változásnak kell történnie, csak nem érünk rá erre.

Ahhoz, hogy az emberek ügye meglegyen oldva, ahhoz a nőknek az ügyét kénytelenek leszünk megoldani.

Nagyon sok mindent elértünk, de az, hogy nekünk egyenlő esélyeink legyenek, egyenlő jogaink legyenek, ezt még nem értük 2026-ban se.

Amikor valami helyzet van, akkor a női szövetségeit fognak megtartani.

Tanítónim azt mondta nekem egy adott pontom másodikos koromban, hogy belőle sose lesz tanító.

És akkor tudtam, hogy belőlem biztosan tanító lesz.

Az oktatás az egyik olyan dolog, amit nem szabad rutinszerűen csinálni.

Egy olyan társadalmi struktúrában élünk, ahol a gyereknevelésre úgy tekintünk, mint egy szabadidős tevékenység.

Egyre inkább éreztem, hogy nekem az emberekkel van dolgom.

Ez egy olyan szakmai rendezvény, aminek tényleg nincs párja Erdélyben.

Mi most egy olyan történelmi pillanatban vagyunk, amilyet az emberiség még nem ért meg soha.

Tehát én mindig elmondom, az úristennek a humorának a bizonyítéka az, hogy én papné vagyok. >> Ez itt a Perto Erdély legközvetlenebb portré podcastje.

Különleges karakterek, érdekes életutak, motiváló példaértékű tevékenységek és persze jó sztorik.

Női vállalkozónak vagy ne talán női cégvezetőnek lenné még mindig nagyon nehéz. 2026-ban is nálunk itt Erdélyben.

Ez itt a Pertu, Erdély legközvetlenebb portré podcastje, és ma igen, kicsit közvetlenül és még közvetlenebbül fogunk beszélni. női vállalkozásról cégvezetésről de anyaságról és reményeim szerint kicsit csajoskodásról is.

Ugyanis a mai vendégem nem más, mint Cirgy Katalin, a női vállalkozók Erdélyben közösség kitalálója, megálmodója, de hát vállalkozó és közösségszervező.

Szia Kati, köszi, hogy itt vagy. >> Szia Kincső.

Nagyon jó, hogy eljöttél ide hozzánk, mert én ezt mondtam már neked, ugye, mielőtt forogtak volna a kamerák, hogy bár az emberi any cica se tudja hány esztendeje újságíróként tevékenykedik, sok mindent lát, hall veletek kapcsolatban.

Még eddig sose volt lehetőség, hogy mi interjúzzunk, úgyhogy nekem egy régi régi vágyam teljesül most ebben a pillanatban.

Csodálattal nézem azt, amit csinálsz és csináltok.

Tudod, ezért te hogy látod ezt a csodálatkérdést? magatokat egy picit így nézed, így látod, illetve feedbackek, visszajelzések kapcsán jön-e valami hasonló, mint most az én rajongásom?

Én mindenképpen csodaként tekintek erre a közösségre, és azért tekintek csodaként, mert szinte elsők voltunk, és mindenképpen nagyon ritkák vagyunk abban, hogy egy olyan közösséget sikerült felépíteni az online térbe, ami nagyon támogató és nem bánt.

Tehát én nem tudom, hogy mióta nézel minket, de hogy ez azért jellemző ránk.

Vannak olyan élethelyzetek, amikor amikor annyira nagy a stressz a nőkön, hogy ez megjelenik a csoportba is.

Tehát amikor amikor nagy társadalmi változások vannak, akkor ennek a ez a ezek a stresszhelyzetek megjelennek a csoportba, és azért, mert ez egy bizalmi tér, tehát hogy itt el ki lehet engedni, tehát valahol muszáj kiengedni.

És ilyenkor szoktunk látni egy picit destabilizálódást, akkor nagyon résen kell lenni egyébként, hogy hogy ne osszoljon meg a közösség, de hogy alapjaiban ez egy nagyon színes, nagyon gazdag 7600 fölötti taximal vagyunk, tehát hogy ez egy tényleg nagy közösség >> és és nem mentünk át.

Tudod, hogy van egy rakás előítélet, hogy a női közösségek az hogy szért húznak, meg milyen cica hararcok vannak, meg nem tudom ms.

És ez erre a közösségre abszolút nem igaz.

És egyáltalán nem jellemző. >> Kicsit alá is tudom támasztani neked, mert hát én nem is tudom, hogy milyen alapom vagy miért, hogyan, de én is bekeveredtem néhány éve ugye a a ti csoportotokban, és bár egy kicsit ilyen inaktív szemlélőjeként, de mégis csak egyfajta akár újságírói szemlélőjeként is nézem, tudod, az ottani történéseket.

És el kell mondjam neked, hogy a rajongásom nem véletlen ilyen mélyrőljövő és őszinte, mert öröm látni, hogy ha valakinek egy könyvelőre vagy egy könyvelői tanácsra, vagy vagy nem tudom, egy gazdasági kérdéssel kapcsolatos tanácsra van szüksége, ha nem tudom valamilyen szolgáltatást keres, rögtön rögtön jön a segítség a a többi hölgytől.

Említed ugyanakkor, hogy most már szépen megszaporodtatok, vagy szaporodtunk ott a csoportban.

Kézben lehet, észben lehet tartani ennyi nőt, hogy kik vagytok, kik vagyunk ott. >> Nem feladatunk szerintem észben tartani, tehát hogy tudatában vagyunk, vagy nem vagyunk tudatában, mi egymásnak erőforrásai vagyunk és évszázados söt évezredes tapasztalata az, hogy egy nő annyira erős, amennyire erős a női hálója.

Tehát, hogy igazából ezért vagyunk ilyen segítőkészek is, mert nekünk megvan még sejtszinten az a az a tudás, hogy amikor amikor valami helyzet van, akkor a női szövetségeit fognak megtartani.

És ez ebben a közösségben nagyon szépen látszik, és a nagyon fontos, amit mondtál, itt nem csak cégvezetők vannak.

Tehát igazából mindenki, aki vezetői funkcióban van, beérkezett ide, beérkezett a civil szféra, beérkezett az akadémiai szféra, és azért érkezett be, és azért vagyunk ilyen sokan, mert egyszerűen nem volt olyan fórum, ahol női kérdésekről lehetett volna beszélni Anikül, hogy elmentünk volna ebbe a puderzsaszín Igen.

Tehát nagyon hiányzott egy olyan közeg, ahol lehet kérdezni, nem néznek hülyének, ki lehet mondani azokat a megtapasztalásokat, amik egyébként nem mindenkié, tehát hogy tipikusan női megtapasztalások. erre ezt ezt validáljuk, vagy pedig kiegészítjük, vagy megerősítjük az illetőt.

Tehát, hogy itt van egy ilyen, van egy ilyen nagyon fontos fórum jellege ennek a közösségnek, tehát hogy ez nem csak vállalkozásokról szól, és ez mindig kérdés is számunkra, akik a közösséget valamilyen módon szervezzük, hogy hogy mi most igazából női vállalkozókkal foglalkozunk, vagy nőkkel foglalkozunk.

És akkor újabban azt szoktam, ezt is így szoktam megfogalmazni, hogy ha ebből, hogy női vállalkozók Erdélyben kettő igaz rád, és beszélsz magyarul, akkor elférsz ott a csoportba. [nevetés] Nő vagy és Erdélyi vagy, vállalkozó és Erdély vagy Igen.

És és ami még nagyon nagyon nagyon fontos, az az hogy mi tényleg a közösségnek szerveződünk.

Tehát, hogy itt nem úgy van, hogy valaki kitalál valamit és csinálunk, hanem az mindig úgy van, hogy megkérdezzük, hogy a közösségnek mire van szer szüksége és azt szervezzük meg.

Ezért nem volt nekünk jogi formánk.

Tehát mi évekig működtünk úgy, hogy egyáltalán nem volt semmi szervezet.

Meg tényleg egy alulról építkező, teljesen demokratikusan építkező közössége ez a miénk.

És erre viszont nagyon büszke vagyok, mert ilyen nagyon kevés van.

Hát most így ahogy mondod, hogy nagyon kevés.

Én azon gondolkodom, hogy valaha egyáltalán az én naiv 35 esztendős létezésem benne, hogy láttam-e hasonlót idehoza biztos nem.

Aztán nemzetközi vagy akár magyar nyelv terület szempontjából szétszórtabb palettát bevallom, nem ismerem.

Tehát ebből majd kérem a segítségedet, mert örülnék, ha mindenről, akár a csoportról, akár a női vállalkozásról azért érdemben még még sokat-sokat beszélnénk, jóval részletesebben, de hát előtte téged is arra hívlak, hogy gyere azért jussunk el egyszer a női vállalkozók csoportjáig, hiszen a te te élettörténetedben egy fontos mérföldkő, de hát viszonylag közel állunk a jelenhez, amikor erről beszélünk.

Ez a történet valahol egészen izgalmasan egész messze indult Maros Vásárhelyen ugye a mi Sebsi Szentgyi stúdiónkhoz mérten.

Én nem tudom, meg kell kérdeznem, mert nem tudom beszéltünk-e róla, hogy te tudod-e a Pertu doboz titkát. >> Ismerem a pertűz nekem is el kell nézni. >> Igen, [nevetés] igen.

Nagyon szeretem, hogy jönnek a vendégek és már tudják, >> már tudjuk, hogy el kell nézni.

Akkor azoknak mondom közben, akik esetleg még nem láttak, hallottak pertut, hogy ugye a dobozból tárgyakat szoktam elővenni, és ezen tárgyak kapcsán abban bízom, hogy egyrészt megleplek vele, másrészt eszetekbe jut valamit, juttat valamit, és vissza is nézhetsz, mert a te esetedben, hát ezt most ilyen távolabbról mutatom, egy kislányos ilyen jó 90-es évekbéli vagy 80-as évekbéli jéger nadrág került ez a kis csillogós fajta elő, és azt kérdezem tőled, és figyelem azodat, hogy vajon vajon bármi is eszedbe jut erről?

Sejted-e, hogy miért hoztam ezt? >> Nem.

És előreféltem ettől a dobozos történetől. [nevetés] Utálom a meglepetéseket, meg kell mondanom.

Tehát, hogy Igen. >> Még esetleg annyit tudok segíteni, hogy tesódhoz, Orsihoz köthető a történet. >> Mit csináltunk?

Meséld el a biciklis, majd én is jövök.

Történet az úgy tudom, de az már később volt.

Tehát ugye mi én Marosvás elején születtem, blokkos gyerek vagyok, úgyhogy egyik negyedbe ky születtem, másik negyedbe költöztünk, majd felköltöztünk házba.

Tehát, hogy nekünk volt egy telkünk, amire nem engedtek, mert Marosvásár nem engedték a magyar állampolgároknak, hogy építkezzenek. és 90-ben, ahogy megvolt a változás, édesapám azonnal építkezni kezdett, és oda költöztünk, és ott tanultunk biciklizni, és ott volt egy nagyon meredek domb, és tudom, hogy valamelyikünk elrepült nagyon csúnyán, nadrágunk is szakadt, de ennél többre nem emlékszem, ha hiszed, hanem úgyhogy itt most te jöjjél a történettel.

Jó, jó, mert én úgy hallottam egyébként, hogy ilyen nagyon izgóan folyton kimászkálós, kijárós lányka volt.

Tehát nem otthon ültél a a négy fal között könyvet olvasva, vagy vagy nem tudom.

Sen >> ennek már diagnózisa van azóta.

Igen. [nevetés] Neve is van a dolognak. >> Igen, neve is van. >> Igen, igen, igen.

Na de hogy ilyen szempontból egyik történet a másikkal összefügg, mert lámegy biciklizés alkalmával elszakadhat az a jéger nadrág. illetve az az a történet, amit én tudok, vagy amit nekem meséltek, az arról szól, hogy úgy szakadt el a te nadrágod, a stretchgatyád, hogy rábd bízták Orsihúgodnak a felügyeletét.

Nem tudom hány éves lehettél, de úgy úgy vigyáztál a tesóra, hogy kiszöktél az ablakon játszani és fájlaltad, hogy hogy a miközben kimásztál, elszakadna ez a gyönyörű szép stretchgatyád, ami állítólag a kedvenced volt.

Valami dereng, de most egy másik nadrágszakadó történet jutott. >> Meséld azt is, mennyi nadrág szakadt nálad? >> Jártunk az orvosi egyetemnek a botanikus kertjébe zülthagymát lopni, mert a botanikus kertben a az alkalmazottak rendszeresen termesztettek maguknak hagymát, és rendszeresen bejártunk, oda is loptuk a zöldhagymát, már sokkal finomabb volt, mint ami otthon volt.

Hazamentünk, kértünk hozzá zsíros kenyeret, és egy ilyen alkalommal elkaptak minket, és menekülni kellett.

És akkor is tudom, akkor a viszont a kedvenc farmer nadrágon bánta.

Most mondod, lehet, hogy van nekem egy ilyen történetem a múltban, hogy a nadrágja bánják azt, ha valami hülyeséget csinálok.

Na de ez tényleg most, hogy mondod, valami halványan dereng, de igen, ez a vigyázzok Orsira, ez gyakran megtörtént.

Tehát olyan is volt, hogy hogy felkelt Orsi sírt, nem tudtam mit csinálni, hat éves voltam és akkor egy szápulóverbe felmentem a megyei kórházba, édesanyám ott dolgozott.

Elmondtam hat évesen a kapusbácsinak románul, hogy kinek vagyok a gyermeke, és engedjem be, mert otthon sirahúgom. >> Ja.

Mert ugye az én szüleim ellentétes váltásba dolgoztak mindig, tehát ezt így tudták megoldani.

Nagyszülők nem voltak a közelben.

És amíg hazaérkezett édesapám, addig én voltam az, aki vigyázott a kisugomra, aki egy éves alatt volt.

Tehát, hogy ez így most el is elképzelhetetlen, hogy egy hat évesre De akkor ez egy teljesen természetes dolog volt, és nem én voltam az egyetlen.

Tehát, hogy ez volt az elfogadott, ugye, és tudom, hogy felszaladtam, és szóltam anyukámnak, hogy apukám nem érkezett haza, és Ósi nagyon sír, és és jöjjön haza.

És akkor anyukám szólt a kolléganőjének, akik beugrottak, és akkor hazamentünk, és megvigasztaltuk Ósit, és közben ma édesapám otthon volt. >> Jaj, jaj, jaj. >> Na, tehát hogy vannak ilyen történeteink, hogy Ósit rám bízzák, és én meg [nevetés] >> Merth, hogy mondjuk el ezt, én ha jól tudom, akkor talán hat év köztetek a a korkülönbség.

Tehát pont úgy úgy elkerültétek egymást, nem voltak akkor ilyen alapon, gondolom közös, nem tudom, konfirmálásos bandázások meg közös bulizások egyáltalán.

Sőt, neked inkább a a nővérszerep jutott olyan szempontból, hogy nevelgetni kicsit, vigyázni, rádadósgatni.

Édesanyám két évenként szült, tehát én voltam az első, 82-ben születtem, és akkor jöttek a testvéreim, csak Köztem Ósi közötti két testvérünk nem nem élte túl, tehát ők meghaltak születésük után, és emiatt van köztünk ekkora nagy ég, és ez a nővéri szerep egy picikét erősebb is pont amiatt, hogy én azért mire a húgom meglett, akit nagyon-nagyon vágytam.

Tehát, hogy én emlékszem tisztán erre a nagyon-nagyon kemény vágyra, hogy nekem legyen egy testvérem.

És én emlékszem arra is, amikor másod szóra szóltak, hogy a második testvérem is meghalt, hogy ez nekem mekkora csalódás ott, hogy nekem megint nem lesz testvérem. és olyan pici gyerekként ezt >> és emlékszem, tehát négy éves voltam, amikor a második fiú testvérem meghalt, >> és amikor Ósi érkezett, akkor ez egy ez egy nagyon nagy élmény volt, és aztán utána nagyon nagy csalódás is, mert az ember nem így képzeli el a testvérét, tudod, [nevetés] amikor hat évesen azt képzeled, hogy milyen jókat fogunk játszani.

És akkor ott van egy nem kicsi gyermek, mert egysi majdnem 5 kgósan született, ugye egy gyönyörű szép baba volt.

És hát sokáig nem lehetett vele játszani, tehát és nagyon különböző vérmérséklet is vagyunk.

És akkor meg bennem meg ez megerősödött, hogy én vagyok a nagy.

Meg ugye én végigkísértem édesanyámat ezeken a ezeken a folyamatokon, nem tudatosan, de hogy mégis csak ott voltam abba a térbe, >> és akkor egy picikét hamarabb öregedtem én, tehát hogy én ezt mindig elmondták rólam, hogy emellett ő rettenetesen mozgékony voltam és…

Említett entitások

Témák

Személyek

Szervezetek, cégek

  • Női vállalkozók Erdélyben csoport

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „A feminizmus egy megrekedt forradalom, mert nem érünk rá - Czirjék Katalin / PERTU 139. rész”

Miről szól ez az epizód: „A feminizmus egy megrekedt forradalom, mert nem érünk rá - Czirjék Katalin / PERTU 139. rész”?

Czirjék Katalin, a Női vállalkozók Erdélyben csoport alapítója a Pertu podcast 139. részében a feminizmusról, a női vállalkozókkal kapcsolatos sztereotípiákról és a közösségi megerősödés fontosságáról beszél. Hangsúlyozza, hogy a nők ügyének megoldása elengedhetetlen a… Az epizód a Pertu című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 02. 12..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „A feminizmus egy megrekedt forradalom, mert nem érünk rá - Czirjék Katalin / PERTU 139. rész”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Czirjék Katalin.

Milyen témákat érint ez az epizód: „A feminizmus egy megrekedt forradalom, mert nem érünk rá - Czirjék Katalin / PERTU 139. rész”?

Fő témái: feminizmus, női vállalkozók, sztereotípiák, közösségi megerősödés.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „A feminizmus egy megrekedt forradalom, mert nem érünk rá - Czirjék Katalin / PERTU 139. rész”?

Megjelenés: 2026. 02. 12.. Hossz: 1 óra 22 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/pertu/a-feminizmus-egy-megrekedt-forradalom-mert-nem-erunk-ra-czirjek-katalin-pertu-13

Több epizód a Pertu-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból