Pertu

A gyerekkor súlya / Pertu Health 6. epizód

· PT37M47S

Összefoglaló

Dr. Nagy-Rozsnyai Annamária gyermekorvos szerint a gyermekek egészségéről szóló beszélgetések gyakran rossz kiindulóponttal bírnak, a számokra és tiltásokra fókuszálva. A szakértő hangsúlyozza, hogy a környezeti minták és a napi rutin, mint a közös étkezések, sokkal…

Röviden

Műsor
Pertu
Megjelenés
2026. 03. 24.
Hossz
38 perc
Szereplők, említett nevek
Dr. Nagy-Rozsnyai Annamária
Témák
gyermekegészségügy, gyerekkor, étkezés, egészséges életmód
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Egy életmódot kellene változtassunk úgy együtt, [zene] gyár meg szülő egyaránt, ami hosszútávon fenntartható, élvezhető és szabad bűnözni benne időközönként.

Mikor [zene] a tipegő, topogó korból kikerülnek, tehát olyan két éves kor környékén, aki túl súlyos, azt már komolyan kellene venni.

Tehát a covid óta [zene] talán sokkal több a túlsúlyos gyermek.

Hát nálunk talán van egy kulturális probléma is.

Az a baj, hogy a környezeti hatás is rányomja a bélyét a családukra.

Nem [zene] sajnálatra mltó az a gyármek, amelyik Airfryerből eszi a húst.

Nem kell a gyármekeket fogyókúráztatni.

A felnőtt kori krónikus betegségeknek a nagy része az itt kezdődik [zene] gyermekkorban.

Majdhogy nem minden testrészünket érinti a túlsúly.

Ha egy gyármek nem érti, amit én mondok, akkor nem a gyármekkel van a baj, hanem velem.

Én tapasztalatom az, hogy a gyermekekkel nincs gond. mindenkinek [zene] személyre szabott program kellene.

Ugye a premier prevenció az az lenne, hogy ne legyenek túlsúlyos gyermekek.

Úgy gondolom, hogy a napi egy közös étkezés az majdhogy nem kötelező lenne minden családban.

Célod az, hogy testben és lélekben egészséges embert neveljél. >> Ez itt a Pertuell Erdély egészségmagazinja.

Közérthetően szakértőkkel, tabuk [zene] nélkül.

A házigazda Kozma. >> Gyerekkori elhízásról sajnos rengeteget beszélünk, mégis kevésszer úgy, hogy valóban megértsük, hogy mi is van a számok, a kilók és a BMI görbék mögött.

Mi állhat a háttérben, a tányéron, a családban és az iskolában.

Ez itt a Pertu Health Erd sokszínű egészségmagazinja.

Nagyozsnyai Anna Mária, gyermekorvos, akivel ma arról fogok beszélgetni, hogyan is lehet jól segíteni.

Nemcsak orvosként, hanem emberként, szülőként és közösségként.

Örülök, hogy itt vagy. >> Szia!

Köszönöm szépen a meghívást. >> Kezdjük azzal a közhellyel, hogy van-e olyan, hogy baba háj, illetve, hogy létezik-e olyan, hogy á majd kinövib.

Tehát mikor van az a pont, hogy így nagyon belecsapva a közébe, amikor már nem esztétikai kérdés, hogyha a gyereken van egy súlytöbblet, hanem az már ténylegesen mondjuk egészségügyi probléma? >> Hát babaháj az létezik, az egy bájos babaháj.

Egészen pici korban akár az anyatjes babák is lehetnek nagyon tucik.

És ez teljesen rendben van, ez teljesen egészséges.

Mikor a tipegő, topogó korból kikerülnek, és már egészen jó a mozgás koordinációjuk.

Tehát olyan két éves kor környékén, aki túl súlyos, azt már komolyan kellene venni. >> Tehát már két éves kor után azt mondod?

Igen, már óvodás korban sajnos látszik az, hogy a túlsúlyos kisgyerek lassabban mozog, nehezebben mennek a nagy motorikák, a a kis motorikája is rosszabb, fáradékonyabb, nem tud úgy bekapcsolódni a szabadjátékba, és ez már kihatással lehet a későbbi túlsúlyra.

Te hogy látod egyébként nagyon sok túlsúlyossal vagy elhízott gyerekkel foglalkozol jelenleg? >> Nem tudom mit jelent a nagyon sok.

Az én tűrőképességemhez képest nagyon sok.

Az elmúlt öt év, tehát a covid óta talán sokkal több a túlsúlyos gyermek. hogyha ahhoz mérem, hogy a a túlsúly például Kanadában voltunk sokat a nyáron, és ott sokkal több a túlsúlyos gyermek, az igaz, de itt is napról napra egyre több. >> Ezt azért kérdeztem, mert így a veled való felkészülés során nagyon sok számot meg statisztikát olvasgattam.

Nyilván ezzel se téged, se a hallgatókat, nézőket nem fogom terhelni.

Főleg azért sem, mert nem titkolt szándékom ezt a beszélgetést nem egy ilyen nagyon negatív hangelű valamire kiélezni.

Viszont én egyébként gyerekkorban egy picit tuci kislány voltam, tehát én mindig így emlékszem magamra.

De az is igaz, hogy arra is emlékszem, hogy mi sokkal kevesebben voltunk, tehát sokkal jobban ki akartunk törni úgymond ebből a közegből, hogy a duci lány.

Most valahogy úgy látom, hogy mivel sokkal többen vannak, tehát egyértelműen ez egy növekvő tendencia itt is, meg globálisan is, de hogy pont azért, mert egyre többen vannak, már nem akarnak, vagy nem, hogy nem akarnak, de nem pont akkor akarnak kitörni, amikor esetleg még könnyebb lenne ezt kezelni.

Hogy szerinted egyébként így az elmúlt 10-15 évre vetítve ezt az egész problémát, mi lehet a gond, vagy ez honnan indulhatott?

Mert most mondtad a covidot, de szerintem ez már jóval előtte elkezdődött. >> Persze, valószínűleg csak mi most látunk a a covid óta egy ugrásszerű növekedést a túlsúlyos gyermekek számában.

Hát nálunk talán van egy kulturális probléma is.

Szeretjük a duci gyermekeket, azt tartjuk, hogy a az a gyermek, amelyik duci és pirospgás és kerek pofia van, az egészséges.

Tehát mindenképpen van egy kulturális dolog.

A másik az pedig a családoknak a nem megfelelő táplálkozása, a mozgásszegény életmód. ami most már egész pici apró korban már észlelhető, mert úgy nőnek fel ezek a gyermekek, hogy nekük az a normális, hogy esetleg lemegyünk sétalni, mit tudom én, heti kétszer fél órát. >> Üüm >> szerinted amúgy ez egy családi rendszeri probléma főként, vagy sokkal nagyobb hangsúly van azon egyébként, hogy most milyen sok a képernyőidő, meg mennyire keveset mozgunk?

Tehát, hogy egyértelműen kéz a kézben jár ez a kettő, de hogy melyik a hangsúlyosabb, tehát inkább a családi minta, ami esetleg nem is volt soha kialakulva, vagy amin kéne többet dolgozniuk a családuknak, vagy pedig inkább ez a környezeti hatás. >> Hát mind a kettő az a baj, hogy a környezeti hatás is rányomja a bélyegét a családukra.

Tehát amíg a szülők legalább annyit kütyülnek, úgymond, mint a gyermekeik, amíg a szülők is ülőletmódot, szedentáris életmódot folytatnak, addig ez ez így duplán vetítődik ki a gyermekekre.

Tehát, hogy a mikrokörnyezet, a család az az is már úgymond ezáltal befolyásolva van. >> Elég sokat beszélünk arról, hogy úgy nagyjából a testsúly mint fizikai probléma.

Igen, >> de és és azt is látom egyébként, hogy úgy társadalmilag ez így is él, hogy a testsúly az úgy önmagában egy fizikai meg egy esztétikai probléma.

És egyértelmű, hogy lelki tényezője is jó sok van, de hát az abszolút úgy van.

És azt megint saját tapasztalatból, hogy az elhízott gyerekek igen szoronganak, igen akár depresszióra hajlamosbak, társas kapcsolatok hián vannak, de ez fordítva előfordul-e?

Vagy találkoztál-e olyannal, hogy esetleg egy szorongó gyerekből lesz esetleg egy súlyproblémás gyerek?

Hát persze, de ebből azért sokkal kevesebb van, de úgy gondolom, nem tudom, hogy erre te hogy emlékszel, hogy a szorongás és a lelki problémák azok a azok később jönnek.

Tehát sok-sok év el kell teljen az elhízott gyermeknek, hogy hogy úgymond piszkálják a társai, vagy megszólítsák a felnőttek.

Tehát, hogy ez egy ez egy folyamat.

És az elején nincsen általában pszichés probléma a gyermekekkel.

Ők attól kezdenek el szorongani, hogy a környezetük állandóan a tudomásukra juttatja azt, hogy ők ducik, vagy ducibbak, mint a többiek, és hogy vagy megszólítják az evésnél, hogy túl sokat ettél, vagy piszkálják, hogy milyen keveset mozog.

Ez a ez is nagyrészt a felnőtteknek a köszönhető sajnos, hogy a szorongás kialakul, mert mert ez a sok negatív visszajelzés miatt alakul ki.

Igaziból a legtöbb túlsúlyos kisgyerek, az óvodáskorú kisgyerekek, ők ha tükörben néznek, mik tetszenek saját maguknak.

Ilyenkor szerintem legalábbis ez ilyen picit saját tapasztalat, hogy itt első körben mindig a szülő okozza sajnos a szorongás részét. >> Persze >> maga a társas kapcsolatok meg az iskola, meg a közösség a sokkal később.

És nyilván itt most abszolút nem a szülőkre akarok levetíteni egyébként bármit, hogy akkor most ők lennének konkrétan a felelősek, mert persze, hogy nem így van, és a legjobbat akarják a gyereknek, de pont emiatt így az első körben ugye először mindenki a fogyókúrára gondol, hogy fú, hát fogyókúráztatni kell a gyereket.

Te erről egyébként te mit gondolsz? >> Azon a véleményen vagyok, hogy nem kell a gyermekeket fogyókúráztatni, sőt még csak nem is kell keresni a hibásokat.

Tehát az nem fontos a gyermek szemszögéből, hogy ki volt az első hibás, a szülő-e, aki nem jól tette, vagy a szülőe, aki nem jó példát adott.

A lényeg az mindig az, hogy adott a probléma, egy túlsúlyos gyármek, és oldjuk meg úgy közösen, hogy a szülőket tanítsuk meg, hogy ők tudatosan, okosan döntsenek, hogy tudjuk segíteni azt a gyármeket.

Hogyan döntsön okosan egy szülő, ha már ha már igazából ő onnan indul el, hogy fogyókúra az milyen rossz, az nagyon sok lemondással jár.

Ilyen esetben egyébként, hogy kezdjen el?

Mi lehet szerinted az a az az akár első pont?

Ez a táplálkozás, a mozgás, vagy egyáltalán a több közös idő?

Mi az a ahonnan te elindulnál, vagy elindítanád ezt a problémamegoldást? >> Hát ezek is kéz a kézben járnak sajnos.

A táplálkozás, a mozgás, az együttöltött minőségi idő, az alvásnak a minősége.

Talán a legfontosabb az én szemszögemből az lenne, hogy tudatosítsuk a szülőkben azt, hogy hosszú távon ez nagyon fontos a gyermekeiknek, mert a felnőttkori krónikus betegségeknek a nagy része az itt kezdődik gyermekkorban.

És nem az a cél gyermeknél soha, hogy 10 kg fogyjon, vagy 15-öt, hanem hogy úgymond belenőjön a súlyába.

Tehát, hogy tudjuk neki a növekedést biztosítani úgy, hogy esetleg a súlya az ugyanaz maradjon, megnőjön, gyarapodjon fejlődjön és igaziból a magasság és a súly aránya változzon.

Tehát nem föltétlen szmokban gondolkodunk, hogy 70 kg-s gyármék, 20 kgt le.

Nem, nem ez a gyármékgyógyászatban a követendő példa szerintem.

És nem is beszélnék én diétáról.

Maga a szó, hogy diéta fogyás, az nagyon sok negatív érzést kelt emberekbe.

Mindig az jön, amit te mondtál, hogy jaj, erről is le kell mondani, és mindenről, és az élet milyen rossz lesz, hogyha semmi sem szabad, hogy nem ez.

Tehát egy életmódot kellene változtassunk úgy együtt, gyár meg szülő egyaránt, ami hosszútvon fenntartható, élvezhető és szabad bűnözni benne időközönként. >> Ezzel egyébként, hogyha ha valaki mondjuk így kezdi el, hogy jó, akkor rendben, most 20 kg-t lefogyunk mondjuk négy-öt hónap alatt, és tegyük fel, sikerül.

Igen. >> Ebben az esetben mennyire lehet rontani egyébként a helyzeten?

Tehát akár így arra értem, hogy oké, persze lefogyott az a gyerek, de mondjuk tegyük fel, hogy ez egy 10 éves gyerek és lefogyott három hónap alatt 20 kgt.

Ez ront vagy javít a helyzeten? >> Gondolom, hogy vannak dolgok, amik bejavít határozottan. biztos, hogy vannak dolgok, amik beront is.

És nem beszélve arról, hogy ezek a nagyon drasztikus három- négy-öt hónapos diéták, ezek majdnem mindig gyóefektussal működnek.

Tehát amit én leadtam 20 kg-t, azt nagy valószínűséggel visszaszedem egy bizonyos időtartam alatt.

Én mindig a finomabb dolgoknak vagyok a híve.

Ezek a nagyon széles spektrumban való ingadozások, ezek általában nem jók.

Sem pszichésen, sem fizikálisan megterhelőek a szervezetnek.

Szerintem a a kevesebb az itt jobb, hogyha fenntartható. >> Gondolom a ilyenkor a testkép meg az étkezési zavarok is nagyban ide köthetőek.

Ilyennel találkoztál-e, amikor így konkrétan gyerekkori súlytöbblet miatt alakult ki esetleges?

Hát ez főként kamaszkorban vagy kamaszkor után elég gyakori probléma.

A tapasztalatunk az az, hogy hogy a súlyprobémák viszont már sokkal hamarabb jelentkeznek, tehát egyre kisebb korban jelentkeznek most már.

Tehát a kisiskolás koryen nagyon megszokott, de akar az óvodáskori elhízás is egyre gyakoribb.

Hát ott még nincsenek táplálkozási zavarok, ott még nincs énképzavar, de de igen, a kamaszkor után, vagy kamaszkor környékén és utáni főként a lányoknál egyre gyakoribb. >> Picit visszatérve itt a testi következményekre, merthogy itt a lelkieket azért jól ki kiveséztük.

Én is abszolút azzal találkozom, hogy sok esetben a szülők azt mondják, hogy á de hát ebben a korban cukorbeteg hát nem lehet ebbe a korba hormonális problémája hát nem lehet.

És hogy egy picit beszélj LCI arról, hogy mik lehetnek azok a problémák, amik amik kialakulhatnak, hogyha nem lesz rendezve ez a súlytöbblet.

Nagyban függ attól is, hogy mennyit tart ez a súlytöbbletett időtartomban, de majdnem minden szervrendszerünket és testrészünket befolyásolja.

A leggyakrabban, amiről hallunk, azok a szívérrendszeri betegségek, ugye a magas vérnyomás, a dízlepidémia, a különböző a szívnek a morfológiai elváltozásai, tehát ezek a leggyakoribbak, de ide tartoznak az anyagcsere, metabolikus elváltozások, egészen a a az inzulinrezisztencia, kettes típusú cukor, betegség, aztán később a lányoknál a a PC a policisztás ovárium szindróma, a menstruációs zavarokkal, de vegyük csak azt, hogy mint mozgásszervekre mekkora nagy teher az ízületeinkre a túlsúly.

Egész kis korban már nagyon sok a luttalpó gyármek mindenhova eljárnak betétet csináltatni és pécicipőt és mindenfélét, de de nem realizálják, hogy ez lehet, hogy csak a súlyt többlet az okozója.

Rengeteg a a az éjszakai alvási apnóé vagy a horkolás, az alvási apnói, az azt jelenti, hogy pár másodpercig nem vesz levegőt egyáltalán a gyermek.

Na, ehhez aztán kötődik egy csomó fejlődési zavar, az éjszakai bepisilés köthető ehhez, a krónikus hipoxia, oxigénhiány, akkor a túlsúly az befolyásolja a légúti rendszerünket, az asztmasokkal gyakoribb, a nehéz légzés, a sokféle fertőzés, ami erre rátevődik.

A Dvitaminhiány sokkal gyakoribb túlsólyosaknál, a talán a vashiány is sokkal gyakoribb túlsúlyosaknál, pedig általában a túlsúlyosak viszonylag jó lesznek.

Tehát majdhogynem minden testrészünket érinti a túlsúly, és sajnos ezek azok a betegségek, amik aztán hosszúvon 2340-es éveinkben meg fogják határozni. úgymond a minőségi életünket, mert a civilizált országokban már 30 éves kor környékén a felnőttek krónikus gyógyszerevők.

Gyógyszert szednek a magas vérnyomásukra, a dízilpidémiájukra, mindenre.

De hát ez tehát egy 30 éves még valószínűleg 40-50 évet kellene éljen.

Nem jó minőségű élet az, amikor napi szinten maroknyi pirulával élünk egy olyan dolog miatt, amin egyébként lehetett volna és lehet még akar felnőtt korban is változtatni. >> Tehát akkor ha jól értem egyébként olyan nincs, hogy túl késő.

Tehát hogyha mondjuk egy 10 éves, >> szerintem soha nem késő, 80 évesen sem késő…

Említett entitások

Témák

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „A gyerekkor súlya / Pertu Health 6. epizód”

Miről szól ez az epizód: „A gyerekkor súlya / Pertu Health 6. epizód”?

Dr. Nagy-Rozsnyai Annamária gyermekorvos szerint a gyermekek egészségéről szóló beszélgetések gyakran rossz kiindulóponttal bírnak, a számokra és tiltásokra fókuszálva. A szakértő hangsúlyozza, hogy a környezeti minták és a napi rutin, mint a közös étkezések, sokkal… Az epizód a Pertu című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 03. 24..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „A gyerekkor súlya / Pertu Health 6. epizód”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Dr. Nagy-Rozsnyai Annamária.

Milyen témákat érint ez az epizód: „A gyerekkor súlya / Pertu Health 6. epizód”?

Fő témái: gyermekegészségügy, gyerekkor, étkezés, egészséges életmód.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „A gyerekkor súlya / Pertu Health 6. epizód”?

Megjelenés: 2026. 03. 24.. Hossz: 38 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/pertu/a-gyerekkor-sulya-pertu-health-6-epizod

Több epizód a Pertu-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból