Pertu

A sport nyersen, őszintén és tisztán mutat tükröt - Góg Anikó / PERTU 144. rész

· PT1H34M53S

Összefoglaló

Góg Anikó, egykori olimpikon triatlonista és a BISA alapítója a Pertu podcast vendége. Beszél az élsportban elért eredményeiről, vállalkozásának létrejöttéről, valamint a család és a gyermekvállalás fontosságáról. Anikó hangsúlyozza, hogy nemcsak versenyzőként, hanem a sportot…

Röviden

Műsor
Pertu
Megjelenés
2026. 03. 19.
Hossz
1 óra 35 perc
Témák
triatlon, élsport, vállalkozás, család
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Én magamnak akartam bizonyítani, azt hiszem, elsősorban megismerkedtem a triatlon sportággal.

Nagyon fura volt, hogy ezek vízen fölülnek a biciklire egyébként.

Hátranéztem a Joe, aki éppen ballagott Lázeltről, és épp indultunk vele kerékpározni, hogy Joe, akkor megyünk az olimpiára.

Azt is pontosan tudtam, hogy én nem a versenysportban fogok eszkövetileg elhelyezkedni, hanem hogy amatőröknek, laikusoknak, civileknek akarom megmutatni, hogy a sport [zene] mit tud adni.

Én egy ilyen ilyen csatorna lehetek, ha úgy tetszik a sport. és az egyén között.

Én gyakorolni szeretem a szakmát, ahhoz viszont érteni kell.

A személyes érdeklődésemmel párhuzamban végeztem a szakmai tanulmányaimat is.

De nagyon szeretek csöndben lenni, nagyon szeretek magam lenni, de nagyon szeretek így jól szórakozni is.

És hát ez a krézyféle humor, ez a cinikós, kicsit arogáns, kicsit nem tudom milyen.

Hát ez azért a személyiségemnek a része.

Az a leghálásabb egyébként, amikor valaki azt írja, hogy figyelj, én Crazy miatt jöttem, de most már sportolok is. >> Ez itt a Perto Erdély legközvetlenebb portré podcastje.

Különleges karakterek, érdekes életutak, motiváló példaértékű tevékenységek és persze jó sztorik.

Sokakhoz hasonlóan én magam is nagyon szeretek mozogni, de be kell valljam nektek, hogy néha nagyon nehéz rászánni magamat, hogy egyáltalán elinduljak.

Abban bízom, hogy a mai beszélgetésünk egy kicsit engem is kimozdít a saját tengelyemből.

Ez itt a Pertu Erdély legközvetlenebb portré podcastje, és igen, a mai vendégem kapcsán nagyon reménykedem abban, hogy egy kicsit kimozdít a komfortzónámból, ugyanis egy olyan páratlan hölgy ül velem szemben ebben a pillanatban, aki nem más, mint Gog Anikó, személyi edyző, egykori olimpikon triatlonista és nem utolsó sorban a Bisa alapítója tulajdonose.

Szia Anikó! >> Szervusz Kincső!

Jaj, drága Anikó, ha te tudnád, hogy én mennyire vártam ezt a pillanatot, hogy nagyon, és hidd el, hogy nem is füllentek túl nagyot, amikor azt mondom most ugye a beköszönéskor, hogy hogy egy kicsit tényleg abban bízom, hogy kimozdítasz a saját komfortzónámból, valamilyen úton, módon megmozgatsz, mert úgy hiszem, és engedd meg, hogy rögtön egy rövid kis hízelegéssel kezdjem itt a legelején, hogy az ilyen emberek, amilyen te vagy, már maguk talán a személyiségük által képesek arra, hogy az ilyen lusta népséget, amilyen én magam is vagyok, néha király cigány áljanak bennünket a számítógép vagy éppen a munka mellől mögül.

Gyakran találkozol azzal te Anika, hogy hogy inkább nem is maga a szakma, amit választottál, hanem a te magad személyisége az, ami egy kicsit igen mozgásra készteti az embereket.

Tapasztalod te ezt? >> Hát félszegen válaszolok, vagy vagy merülök meg ebben az élményben, bár azt gondolom, hogy igen, de hát mégsem akarom csak saját személyes, nem tudom, tulajdonságaimnak tulajdonítani azt, hogyha hatással tudok lenni másokra.

De hát azt hiszem, ez kivonhatatlan ebből a képletből, tehát hogy mégis valamiféle csatornát képviselek, aki a sportot transzformálja az egyének felé, és hát bízom benne, hogy ezt nem elerodálom, hanem csak tudok hozzátenni a személyiségem által. >> Jaj, nagyon örülök, hogy ezt mondod és így válaszolsz.

Pontosan azért, mert helyet adsz a valódi kérdésemnek, ami mindez mögött nagyon foglalkoztat, hogy viszont akkor neked mennyire tudatos ez, hogy saját magadodat, az úgymond saját arculatodat, a saját brendet, amit képviselz, az azt úgy formált, hogy esetenként ezreket, százrekereket tudjál meggatni, ha arról van szó. >> Nem formálom, vagy legalábbis nem akar.

Szerintem egy alapvetően fontos szerintem így a bisa sikerében az, hogy én nem egy sikeres influencer akartam lenni, vagy egy vélemény meghatározó, hanem elkezdtem kikommunikálni social média felületeken és csatornákon keresztül azt, ahogy én a sportról gondolkodom.

Tehát, hogy nekem ma ez egy fordított sorrend volt.

Én nem a sikeresség hajhászása alapján kezdtem el ezt az egészet, hanem én csak megmutattam, hogy én hogyan gondolkodok erről az egészről, és úgy tűnt, hogy ez valamiféle nézettségre vagy népszerűségre számot tart.

És szerintem ez az autentikus működésnek az alapja, és ennek köszönhető az, hogy akár régóta tudom csinálni, önazonosan tudom csinálni, nem teher csinálni, és nem extra erőfeszítés, és nem azt nézem, hogy mi az, ami a lájkokat generálhatná fölfele, hanem most ez kívánkozott ki belőlem így módon, és ennek a szabadsága végtelen sok energiát tud adni >> neked is, illetve azoknak is, akik téged követnek gyanom szerint, akár online felületeken, vagy akár ugye régebben személyi konkrét találkozós személyi edyzések alkalm ával mondod, hogy van egyfajta motor benned?

Szerinted mi a motor azokban, akik akik mondjuk hozzád fordulnak, vagy egyáltalán akár úgy, mint én?

Tudod, hogy kicsit úgy érzik a szándékát a mozgásnak, de még nem billentünk át azon az oldalon. >> Hát szerintem bennem azt érezhetik, hogy én ezt nagyon vallom, nagyon magaménak érzem, és nagyon sok energiám van benne, ami itt buzog, és ez nagyon sokakból meg viszont hiányzik, és azt gondolhatják, hogy egy olyan típusú emberhez társolnak, vagy annak a tanácsait fogadják meg, akinek ez már úgy úgy tűnik, hogy megvan.

Abból lehet egy picikét merétenni, és abból abból nyerve saját magunknál is ezt hasznosítani. >> Tehát ez a kulcs.

Akkor, hogy >> szerintem aki nálunk keresgél és követi a tartalmakat, ő valami ilyesmit vágyik, és és ezért van az oldalon.

Igen. >> Már csak azért is, mert közben körülnézek magunk körül a világban, és beszélek itt most akár a szűkerdély közegemről környezetemről tudod amiben én létezem.

De gyanom szerint nálatok is hasonló a helyzet, vagy akár globális mérce szerint is.

Én egy picit azt látom, és szubjektív a vélemény, hogy ilyen nagyon idézőjelesen piszkos trend lett ez a ez a gyere, mozogjunk valamit.

Az egészséges életmódváltás trendi.

Az, hogy egészségesen táplálkozunk szintén trendi.

Az, hogy valamit sportoljunk már elvárás, ha úgymond menő akarsz lenni, vagy azt akarod, hogy méltó helyed legyen a társadalomban.

Ez a te hited mércéd szerint átbillent, vagy kezd átbilleni valami nem jó irányba, vagy éppen pont nem tudom, pozitív hozadékkal jár? >> Én azt gondolom, hogy annyira távol kerültünk a fizikai aktivitástól, ami egyébként szerintem a jólétünknek lenne az alapja, hogy erre most már tudatosan kell odafigyelnünk, hogy meg figyelnünk, hogy megteremtsük ennek a lehetőségét.

Tehát, hogy ennek a beszélgetésnek meg az én szakmámnak alapvetően nem lenne létjogosultsága, hogyha természetszerűen élnénk és a fizikai aktivitásaink azok az életünkkel párhuzamosan szinkronban megtörténnének, mert még mindig nem tudom földet művelünk és állatot tenyésztünk és hát nem tudom, hogy fárra másszunk, de hogy nyilván ezt értsük jól, hogy fizikailag vagyunk annyira aktívak, hogy azt a fajta mennyiségű és változatos, pozitív mozgásélményt megadjuk a testünknek minden nap, amitől ő jól lenne.

De ha az nincs, és általában nyilván a városi élet meg a civilizáció ezt fosztotta meg tőlünk első körben.

És hát nem a civilizációt nem tudom, bántom ezzel, hiszen ezt mi magunk alakítottuk ki.

Tehát a városi életünkkel ez volt a legfontosabb szempontunk, hogy legyen gépek által tehermentesített, kikönnyített és számunkra fizikailag kevésbé, nem tudom, megterhelő.

És ezzel pedig pont a fizikai aktivitást fosztottuk meg saját magunktól.

És emiatt most ott tartunk, hogy mesterségesen próbáljuk megkeresni ennek a lehetőségét, amit már edzésnek hívunk, meg bizony sportáganként definiálunk, és ennek lehet, hogy van egy trendje is, de egy szükségszerűsége mindenképp.

Úgyhogy én nem bánom, hogyha ezt rendszerű és akár divatnak tulajdonítjuk, hogy a végeredményben azt fogja meghozni, hogy elindul és legyen bármi az ő motivációja, egy alakformálásai, egy esztétikai szempont vagy egy teljesen mindegy, egy trendnek való megfelelés, mert végedmény, mert ha elkezd mozogni, akkor akkor mindegy, hogy mi volt a belső drive. >> Az az igazság, hogy önző módon még legalább 138 ilyen kérdést egymás után nekedol. [nevetés] És akor már nem volt hiába.

Az a baj, tudod, hogy hogyha ezt tenném, ebben a pillanatban egy picit önző lenne a a beszélgetésünk, ami talán nem baj, mert gyanom szerint sok más embert is foglalkoztatnak ugyanezek a kérdések, de tekintettel arra, hogy reményeim szerint még nagyon sok sokat fogunk mozgásról meg nagyon sok mindent végig fogunk beszélni mozgás kapcsán a mai pertus epizódunkban.

Most egy kicsit visszafogom a magam agarait, és azt mondom, hogy kezdjük az elején a történetet.

A pertus beszélgetések legeleje az mindig a pertu doboz szokott lenni, amely kapcsán gyanom szerint nem nagyon tudod miről van szó, de javíts, ha tévednék.

Ismered-e a dobozunk történetét titkán? >> Nem, nem is tudom van jelentőségét ennek a nem egy dekorációs kell.

Nem láttam, hogy itt van, de hát nem nem gondoltam. >> Nagyon jó.

Azt kell tudni a mi pertu dobozunkról nagyon egyszerűen, hogy én ebbe a dobozba tárgyakat szoktam összegyűjteni, ami emlékes doboz is ez a maga egyszerű módján.

És abban bízok természetesen, hogy ezek a tárgyak valamilyen úton, módon valamit felidéznek a te életedből.

Úgyhogy bevallom picit nehézkesen, picit hosszú utakat megtéved, de veled kapcsolatban is sikerült megtölteni a pertudobozt.

Úgyhogy induljunk innen, hogy én előveszlek neked egy tárgyat.

És nagyon egyszerűen >> egy fotográfia kerül elő első körben. >> Ó, hát ez otthonról került elő [nevetés] ez a fotó.

Akkor volt egy segítséged ezek szerint ebben? volt bizony és ezúton meg is kell köszönj férjuradnak, mert nagyon jó konspirátor volt és partner abban, hogy a a tárgyak tényleg hát Budapestről eljussanak idáig a tud doboz Így van.

Úgyhogy remélem, hogy sikerül azért meglepni.

Illetve hát abban bízom, hogy hogy talán sejted is, hogy miért pont ezt a fotót hozta el.

Hát mondjam, mondod, hogy kit és hogy mi? >> Mondom, hát ő egy szívemhez nagyon közelálló ember, akit a képábrázol.

Ő pedig Joe Budai József, az én triatlon béli edzőm, akivel hát én 13 éves voltam nagyjából, mikor megismerkedtünk, és akkor köteleződtem a triatlon sportág mellett nagyjából, és elmentem a Magyar Triatlon Szövetség által szervezett edzőtáborba, hiszen akkor a városunkban orosázán még nem volt se sportág, se szakosztás, se edző, se társak, se senki, aki ezt az által válaszott sportágat gyakorolta volna.

Úgyhogy elmentem egy ilyenszágos szervezésű edzőtáborba, és valahogy az élet a jó sodort a az én barakom fölé edző edzővől. hogy egészen fura karakter a Joe, mert egyébként h6 kiment Amerikába és pici akcentussal beszél, és nagyon fura volt számomra gyerekként, hogy ilyen színes biciklis ruhákba jöjjön, és én vagyok itt a Joe és majd megyünk biciklizni, és néztem, mondom úristen, e tuti befú a szél [nevetés] nem ezzel valami nagyon nem stimmel ezzel az emberrel, de végigjedzettünk ott egy hetet az ő irányításával. volt egy verseny ennek a hétnek a végén, amiután én kaptam, miután elváltunk, kaptam tőle egy képeslapot, amin az állt, hogy nagyon tehetséges vagy, és hogyha úgy érzed, akkor szívesen segítek neked ebben. >> És hát lényegében ő innentől kezdve egy olyan edzővé, mentorrá kicsit nagypapa szereplővé is lépett elő az én életemben, akivel aztán 10 évet tölthettem együtt, kicsit többet is, mint 10 év, és együtt dolgoztunk, tevékenykedtünk lényegében íy a triatlonbeli ekkor már közös céljainkon is, azoknak az elérésén.

És hát én nagyon hálás vagyok neki, mert rettentől sokat adott nekem, nem csak így a sportágban meg a sikerekben, nyilván mindegyiknek részese, hanem tényleg egy ilyen igazi nagypapa karakterré lépett elő, hiszen egészen speciális módon ő lényegében hozzánköltözött akkor, és mi úgy edzettünk és úgy dolgoztun lényegében.

Olyan hogy ő mai napi oros házán él maár 93 éves a Jo >> ja Isten éltesse sokáig.

Akkor most már értem ugye többször is nagypapaként uttaltál rá, vagy említett gondolkodtam, hogy hát akkor lehet a akkor különbség.

És hát nyilván ezzel az életkor együttjáró bölcsességgel meg mindennel volt ő jelen.

És hát ő nagyon-nagyon meghatározó szereplője az én életemnek.

És hát így lényegben mondhatom, hogy az, hogy én olimpián részt vehettem, az nagy mértékben az ő ügyekezetének és szakmai munkájának köszönhető. >> Hogyne, hogyne.

Mi történt volna Góga Anikóval, vagy Anikócskával akkor még egész pici korábban, ha nem jön Joe az életébe?

Hát szerintem minden minden nap van egy ilyen Y az életében, hogyha nem jobbra kanyarodok, hanem balra, akkor mi történik? >> Hát akkor lehet, hogy nem beszélünk arról, hogy triatlon, nem beszélünk arról, hogy olimpikon, lehet, hogy nem lesz ebből a lányból edző, és lehet, hogy ma nem ülünk itt.

Tehát, hogy nagyon sok mindent megforgathatott volna ennek a eseménynek vagy életpillanatnak a a hiánya.

Nyilván nem tudom megmondani, hiszen nem úgy történt, de nagyon hálás, hogy ezek az y-ok ebbe az irányba kanyarodtak.

Az én életem nagyon nagyon sok ilyen máz faktora van, ha úgy tetszik.

Igen, az egyik ilyen, azt hiszem. >> Igen.

Lehet, hogy én én szentül vallom mindig itt a pertóasztal mellett, aztán főleg amikor ki is hangosíthatom a gondolatomat, és szerintem nincsenek véletlenek, vagy persze kell ez nagyon jól fogalmazó mázli faktor, vagy azt mondjuk, hogy talán ez a mázli múlod, de de gyanom szerint minden okkal, céllal történik.

Igen, hát egy utólag visszanézve pedig abszolút, ugyanakkor annak a lehetőségét sem vetem el, hogyha a dolgok az egyes ilyen ilyen Y helyzetekben másfele kanyarodnak, akkor ne lehetett volna nagy jó.

Én azt gondolom, hogy akár abból is kisülhet jó.

Tehát most azt mondom, hogy nagyon szép életút van ez idáig mögöttem, és nagyon sok szép sikerrel, eredménnyel, gazdagsággal teli, de hiszem, hogyha ez esetleg másképp alakult volna, akkor is törthetett volna úgy, hogy ez ez…

Említett entitások

Témák

Személyek

  • Góg Anikó

Szervezetek, cégek

  • BISA

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „A sport nyersen, őszintén és tisztán mutat tükröt - Góg Anikó / PERTU 144. rész”

Miről szól ez az epizód: „A sport nyersen, őszintén és tisztán mutat tükröt - Góg Anikó / PERTU 144. rész”?

Góg Anikó, egykori olimpikon triatlonista és a BISA alapítója a Pertu podcast vendége. Beszél az élsportban elért eredményeiről, vállalkozásának létrejöttéről, valamint a család és a gyermekvállalás fontosságáról. Anikó hangsúlyozza, hogy nemcsak versenyzőként, hanem a sportot… Az epizód a Pertu című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 03. 19..

Milyen témákat érint ez az epizód: „A sport nyersen, őszintén és tisztán mutat tükröt - Góg Anikó / PERTU 144. rész”?

Fő témái: triatlon, élsport, vállalkozás, család.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „A sport nyersen, őszintén és tisztán mutat tükröt - Góg Anikó / PERTU 144. rész”?

Megjelenés: 2026. 03. 19.. Hossz: 1 óra 35 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/pertu/a-sport-nyersen-oszinten-es-tisztan-mutat-tukrot-gog-aniko-pertu-144-resz

Több epizód a Pertu-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból