Reaktor Podcast

Beszélgetés Ormay Anikóval az élsportolóból lett sportvezetővel

· PT23M2S

Összefoglaló

Ormay Anikó, az Újpest szakosztályvezetője, sokszoros válogatott gerelyhajító és testnevelési egyetem oktatója a Reaktor Podcast vendége. Elmeséli, hogyan került kapcsolatba a sporttal általános iskolában, és hogyan lett végül atléta, azon belül is gerelyhajító. Kitért arra…

Röviden

Műsor
Reaktor Podcast
Megjelenés
2026. 04. 13.
Hossz
23 perc
Szereplők, említett nevek
Ormay Anikó
Témák
élsportoló, gerelyhajító, sportvezető, egyetemi oktató
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Sziasztok kedves nézők és hallgatók.

A mai adásunk vendége Orma Janikó, az UTES szakosztályvezetője sokszoros válogatott gerejhajító és a testnevelési egyetem oktatója.

Szia és köszi, hogy elfogadtad a meghívásunkat. >> Köszönöm szépen a meghívást. >> Az első kérdésem az egy ilyen nagyon klasszikus kérdés lenne, amit szerintem egy sportolónak fel lehet tenni.

Hogyan jött a sport az életedbe?

Én általános iskolában első osztály után költözőst miatt iskolát váltottam, és a egy sportakozatás általános iskolába nyertem felvételt, és az akkori testnevelőtanárom, aki egy frissen végzett, TFT frissen végzett testnevelő és atlétika edző volt, az ő hát, hogy mondjam, az ő órái inspiráltak arra, meg az ő edzései, mert akkor kezdtem el atlétizálni is. inspiráltak arra, hogy hogy erre a pályára jöjjek.

Tehát gyakorlatilag én hét évesen hazamentem, és azt mondtam, hogy én testnevelő és edző szeretnék lenni.

És volt olyan, tehát mi volt az a pont, amikor igazából ez mint egy ilyen, nem is tudom, délutáni elfoglaltság, oda eljutottál, hogy már konkrétan sportiskolába mentél? >> Nekem szerencsére édesanyámék már egyből odairattak.

Elsős koromban is sportakozatos osztályba jártam, viszont másodikba bekerültem egy sportiskolába.

És gyakorlatilag ott többféle sportágat kipróbálva én szertornáztam is, pingpongoztam, akrobatikus rokizztam.

Ugye úszni jártunk rendszeresen a az osztállyal kötelező jelleggel.

Úszónak is el akartak vinni, de másodikba amikor a testnevelőm elindította ezt az atlétika, ugye akkor még sportkört, ott gyakorlatilag én beleszerettem ebbe a sportágba, és akkor így igazából az maradt meg. és adja magát a kérdés, hogy miért pont az atlétikába szerettél bele?

Hát ezt így konkrétan nem tudom megmondani.

Az az, hogy mi fogott meg, vagy miért maradtam ebben a sportágban benne.

Választanom kellett nagyjából ötödikes koromban, amikor eljutottunk oda, hogy hát akkor így a szertorna és az atlétika párhuzamosan nem fog tovább menni, hogy dönteni kell, és akkor ott ott valahogy teljesen egyértelmű volt, hogy atlétika.

És ezt most így ilyen nem is tudom számokban kifejezve, kiskortól kezdve heti hány edzést jelentett? >> Hát egy darabig heti hármat, és akkor ilyen 15-6 éves koromtól kezdve heti ötöt, majd heti hatot. >> És akkor ilyentől kezdve már el is kezdtél versenyezni. >> Így van.

Hát az első versenyem az gyakorlatilag elsős voltam, amikor egy utcai futóversenyt megnyertem a az talán nyolcadik kerületi futóverseny volt, és akkor a kerületben én lettem az első az elsősök között ott indult minden. >> Egy kicsit konkretizáld kérlek, hogy tehát nekem ez a atlétika szó ez egy ilyen eléggé egy egy ilyen gyűjtőfogalom, tehát hogy ez ez nem egy sportágat takar, nem?

Nem, >> az atlétika az egy sportág, és azon belül vannak szakágak, futó, és dobószakágak. >> És akkor te itt lettél dobó, aztán >> és azon belül gereja. >> Gerhajító.

Voltam én súlyökő, diszkosz vető válogatott is, de gyakorlatilag a gerelyhajítás volt nekem a fő főszámom. >> És itt egy kis különbségtétel, hogy mi a gerejhajítás, mi a súlyökés, kalapácsvetés.

A gerályhajtást szokták vizualizálni gyakorlatilag dárdaként.

A súlygolyó az szerintem mindenkinek ismert az általános iskolából, gimiből, azért azt majdnem mindenkinek adnak a kezébe.

Ez ugye egy vasgolyó, amit amit ugye lökünk.

A diszkoszt szokták tányérhoz hasonlítani, vagy ufóhoz.

És a a kalapács az egy picit becsapós, hiszen kalapácsnak hívjuk, de ez nem a hétköznapi értelemben vett kalapácsot kell elképzelni, hanem ez ugyanúgy néz ki, mint a a súlygolyó, ugyanúgy néz ki a fej és a a gyakorlatilag van egy úgynevezett huzal, ami összeköti a fogantyújával, és akkor ez egy ilyen hosszabb szernek minősül. >> És említetted, hogy te ugye ezekből válogatott sportoló voltál? >> Egyáltalán mi hány éves korodtól voltál először válogatott? 15 éves koromban lettem először korosztályos válogatott. >> És mit jelent egyébként a tehát a klasszik sportolóhoz képest az, hogyha valaki válogatott sportoló, az több edzés? >> M én azt gondolom, hogy az egy ilyen mentálisan egy eggyel nagyobb lépcsőfok már a a sportpályafutásában az embernek, hiszen amikor magadra veszed a a címeres meszt, ott ott már nem csak magadért versenyzel, hanem konkrétan a a hazádért. >> Ez mindig benned volt, amikor versenyeztél?

Abszolút teljesen máshogy álltam oda a akár a dobókörbe, akár a nekifutóra a gereljel a >> más érzés nem tudom a nemzetnek a mint mondjuk a klubnak a címerét. >> Igen.

Picit felemelőbb ott ott már tényleg egy szűk elit elit van abban a vagy van azon a versenyen, ahol te címeres mezben versenyzel.

De egy kicsit segíts megérteni, tehát hogy vannak olyan versenyek, amiken klubok, tehát min tehnál klub sportolók indulnak, és vannak olyanok, amiken pedig a válogatott. >> Igen.

Ez úgy néz ki, hogy mondjuk van egy országos bajnokság ami mondjuk válogató egy úgynevezett válogatott viadalra.

Ez egy kisebb mérvű, de mégis válogatott verseny.

Öt azt mondom, hogy hogy ott még annyira nem ott is már érzi az ember, hogy azért ez egy kicsit több, kicsit rangosabb, mint egy sima mezei magyar bajnokságon elindulni.

De de amikor például eljutsz oda, hogy Európa bajnokság, Európa Kupa, Világbajnokság, univerziád és sorolhatnám ezeket a versenyeket, akkor akkor az már ott tényleg egy olyan minőségi ugrást jelent a sportoló életében, hogy hogy már tehát teljesen más az egésznek a hangulata.

Tehát ott ott a azt jelenti, hogy te az országban a legjobb vagy, a második legjobb vagy, és odakerültél, hogy te képviselheted, prezentálhatod a azt a tudást, amit te a hazádban az edzőidtől megkaptál.

Akkor ezt konkrétan egy nem tudom táblázatban vezetik, hogy nem tudom ki dobja a legmesszebbre a gerejt és akkor ez alapján döntik el, hogy ki lehet válogatni. >> Vannak toplisták.

Igen, vannak magyar toplisták de általában ez meg szokott határozva lenni előre, hogy mik a válogatóversenyek, vagy mi a válogatási rendszer egy ilyen Európa bajnokság, világbajnokság satöbbi magasabb rangú versenyre, és akkor az alapján jutsz ki.

Igen. >> És mi a te legnagyobb, amit te személy szerint a legnagyobb sikerednek könyvelsz el válogatott sportolói karriered során?

Nem feltétlen most egy nem tudom éremre gondolok.

Lehet egyébként az egy pillanat is.

Volt egy olyan magyar bajnokságunk, ha jól emlékszem, 2011-ben, ahol a még mai napig országos csúcsot tartó gerejhajítóval versenyeztem együtt.

Őt Szabó Nikolettnak hívják, és mi nagyon jó viszonyt ápolunk a mai napig.

Nem mondom, hogy edzőtársak voltunk, de egy pályán edzettünk és gyakorlatilag egymás mellett, de volt, hogy együtt.

Szerencsére az edzőink is jó viszonyt ápoltak, és akkor így mi egy idő után így össze összecsiszolódtunk úgy, hogy voltak közös edzéseink.

És amikor az azon a magyar bajnokságon én őt úgymond sikerült legyőzzem, én ezt egy nagyon-nagyon erős pillanatnak éltem meg, és hozzá kell tennem, hogy azért, mert mert tudott örülni annak a sikernek, amit én elértem, hogy ugye ezt csúnyán mondhatnám, hogy skalpot szereztem azzal, hogy őt legyőztem, de de abszolút nem ez az érzés volt bennem, hanem egy egy olyan büszkeség, hogy a az ország ország legjobb, vagy az országos csúcsnak a a a szerzője, az országos csúcsot tartó versenyzőt én az a azon a versenyen le tudtam győzni, az az nekem valahogy és örülni is tudott a a sikeremnek, az nekem valahogy egy nagyon felemelő pillanat volt.

Tehát akkor azt mondod, hogy igazából tehát nem is a rivalizálás az elsődleges szempont, hanem az, hogy nem tudom magadnak bizonyítsál, vagy vagy kinek bizonyítsál péld, tehát hogy miért volt jó érzés, hogy ezt az eredményt elérted, vagy azt mondod, hogy nem az volt benne a jó, hogy nem tudom, őt legyőzted, hanem hogy ez egy nagyon felemelő pillanat, >> hogy tudott örülni az örömömnek, tehát tudtunk egymásnak örülni. >> Aha.

És szerintem ez ez nagyon ritka, vagy legalábbis azt merem mondani, hogy egyrészt ugye a nők között alapból is mindig van egy nagyobb rivalizálás szerintem, mint a férfiak között.

És például ez az én időmben szerintem nagyon érezhető volt a magyar atlétikában, a mi mezőnyünkben nagyon.

És és valahogy ott az egy annyira őszinte pillanat volt, amikor ő odajött gratulálni és átölelt, és ez ilyen megmagyarázhatatlan.

Azt érezni kell azt az érzést, amikor amikor úgy úgy tényleg őszintén örül a te sikerednek egy országos csúcstartó. >> Egy-egy siker mögött egyébként mennyire tehát most nem azt mondom, hogy itt ilyen konkrét százalékokban határoz meg, de mennyire az egyén van, és mennyire egy csapat? teszem azt, nem tudom erőléti edző vagy vagy technikai edző, vagy nem tudom, hogy ilyenek vannak-e a gerhagyjításnak, de hogy mennyire az egy csapatnak a sikere, mint nem tudom mondjuk a Forma 1-ben, amikor valaki nyer, vagy mennyire az igazából csak a sportolónak a sajátja?

Én azt gondolom, hogy ez személyenként változik illetve a mai mai fiataloknak sokkal nagyobb hátterük van, mind támogatásilag, mind erkölcsileg, anyagilag a támogatásokat tekintve.

Az én időmben gyakorlatilag volt egy edzőnk.

Ö szerencsém volt ugye válogatottként, mert tudtam masszőhöz járni.

Ö hébe hóba volt lehetőség elmenni pszichológushoz, de de a mai gyerekeknek vagy versenyzőknek egy ez egy sokkal összetettebb, sokkal összefogottabb teammunka szerintem.

Ö egyébként legnagyobb részt én azt gondolom, hogy az edző és a versenyző és még mellettük a család. családnak nagyon nagy szerepe van például ebben.

Mennyire támogatják, mennyire kapcsolódak bele ebbe az életbe.

Azért ez egy elég komoly életstílus, hogy hogy te a nyarakat végigversenyzed, hétvégén elmész edzeni, nem biztos, hogy úgy mész el a családdal rokátogatásokra, ünnepekre.

Én például szerintem 15 éves koromban voltam utoljára húsvétkor otthon meg most így eltelt közel 20 év 20 év és most otthon voltam húsvétkor.

A a a korábbi húsvétokkor példál edzőtáborban voltunk.

Tehát hogy ez ez egy nagyon összetett dolog.

Szerintem nem tudnék százalék-os arányt mondani, vagy nem tudnék így konkrétan bontani, de na azért ez egy vegyes vegyes felvágott. >> Hát ezzel a válasszal egy kicsit egyébként behoztad a lemondások témakörét is. >> Ki minek éli meg? >> Ez nem lemondás az, hogy nem veszel részt egy családi eseményen. >> Ha úgy tekintesz rá, hogy ez lemondás, akkor az >> Ühüm.

Ha úgy tekintesz rá, hogy ez visz előre, akkor nem. >> És nem volt nem is tudom ilyen, tehát beszéltünk itt arról, hogy milyen felemelő pillanatod volt, nem volt olyan mély pont, amikor például pont miatt, hogy nem tudom, nem tudsz elmenni a barátaiddal bulizni >> amiatt soha. >> Igen.

A bulizásra sosem hiányzott. olyan olyan, hogy hogy abbahagyjam, olyan gondolat volt. >> És az mikor egyébként >> érettségi, ami szerintem egyébként nagyon sok helyen, nem csak Magyarországon, hanem külföldön is egy vízválasztó a az érettségi és a egyetemre való felvételi.

Ö szerencsére most már azt tudom mondani, hogy szerencsére akkor is ott állt mögöttem édesapám, aki azt mondta, hogy márpedig kislányom, eddig ennyit beleöltünk. anyagilag időben minden tekintetben.

Nem hagyom, hogy most évközben abbahagyd, és azt mondd, hogy vége, csinálod végig, aztán meglátjuk, hogy mi sül ki belőle.

És egyébként gyakorlatilag egy ilyen pár hónap volt ez a ez az időszak, hogy jaj, de nekem most miért kell lemenni edzeni?

Aztán így így nagyon könnyen átbillent, hogy úristen, tényleg ezért dolgoztam.

Én hosszú éveket is ezt akartam eldobni.

És én azt gondolom, hogy ez sem lemondás.

Tehát, hogy azért, hogy például a haverokkal nem tudok elmenni, nekem az atlétikában voltak a barátok, tehát én ott nőttem föl az atlétikapályán hét éves koromtól kezdve. >> Most már nem vagy aktív sportoló, te most már egyetemen tanítasz, illetve edző vagy.

Hogyan lesz egy válogatott sportolóból edző?

Hát elvégzi az egyetemet, és hát megmondom őszintén, ez egy picit hirtelen váltás volt az én én életemben. 2017 januárjában végeztem az egyetemen, és én még 2016 őszén elkezdtem a felkészülést. viszont pont 16 őszén volt egy olyan váltás a klubnál, vagy egy olyan esemény az akkori klubomnál, hogy megszűnt a dobásnak a lehetősége a pályán a túltelítettsége miatt több sportág használja ugye általában az atletikapályákat és egyszerűen veszélyessé vált, hogy ott például mi gerejt hajítsunk. biztosította volna a klub azt, hogy bárhol, bármelyik pályán edzhetek, megoldják, fizetik, nyilván támogatják azt, hogy én ne hagyjam abba.

Viszont én akkor januárban kaptam egy felkérést Újpestről az akkori szakosztályvezetőtől, aki korábban nekem sporttársam volt, hogy szeretné, ha ha odamennék edzőnek. ö hosszú távon gondolkodik bennem, szeretné, ha eleinte ugye gyerekedzésekkel foglalkoznék, aztán később a dobóatlétikát ö, hogy mondjam, újra újra élesztenénk ott Újpesten, hiszen azért eléggé nagy múltra tekint vissza szerencsére.

És akkor így én úgy gondoltam, hogy jó, hát akkor 17-ben nincs reális esély arra, hogy én világversenyre kijussak.

Engem 15-ben megműtöttek majd ten, bocsánat, 14-ben, 15-ben kiderült, hogy van egy gerincsérvem.

És akkor így abból visszajövőben voltam gyakorlatilag, és azt láttam, hogy 17-ben nincs rá esély, hogy én világversenyen vegyek részt.

És akkor így igazából mérlegelnie kellett az embernek, hogy elmegy dolgozni és mellette megpróbálja ugyanazt a szintet hozni, amit ugye azért tudunk, hogy nem túl reális, vagy vagy nem megy el dolgozni, eltartják a szülei, és és akkor utána vagy összejön, vagy nem.

És én akkor azt gondoltam, hogy nem engedem meg azt, hogy hogy még több pénzt belefcjenek a az én nem mondom, hogy hóbortomnak, mert ez nyilván azért annál egy kicsit több volt, de hogy tehát azt merem mondani magamról, hogy két lábal állok a talajon vagy a földön, és ezt ezt én láttam, hogy ebbe nem érdemes már annyit belefecni anyagilag.

És akkor döntöttem és elmentem testnevelőtanárnak és mellette elkezdtem már edzősködni.

Úgyhogy igazából így. >> És milyen érzés egyébként átkerülni a másik oldalra?

Tehát például nem tudom egy versenyen részt venni. >> Nagyon furcsa.

Említett entitások

Témák

  • élsportoló
  • gerelyhajító
  • sportvezető
  • egyetemi oktató

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Beszélgetés Ormay Anikóval az élsportolóból lett sportvezetővel”

Miről szól ez az epizód: „Beszélgetés Ormay Anikóval az élsportolóból lett sportvezetővel”?

Ormay Anikó, az Újpest szakosztályvezetője, sokszoros válogatott gerelyhajító és testnevelési egyetem oktatója a Reaktor Podcast vendége. Elmeséli, hogyan került kapcsolatba a sporttal általános iskolában, és hogyan lett végül atléta, azon belül is gerelyhajító. Kitért arra… Az epizód a Reaktor Podcast című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 04. 13..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Beszélgetés Ormay Anikóval az élsportolóból lett sportvezetővel”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Ormay Anikó.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Beszélgetés Ormay Anikóval az élsportolóból lett sportvezetővel”?

Fő témái: élsportoló, gerelyhajító, sportvezető, egyetemi oktató.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Beszélgetés Ormay Anikóval az élsportolóból lett sportvezetővel”?

Megjelenés: 2026. 04. 13.. Hossz: 23 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/reaktor-podcast/beszelgetes-ormay-anikoval-az-elsportolobol-lett-sportvezetovel

Több epizód a Reaktor Podcast-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból