Pertu

Csak együttes erővel, közösen lehet célokat elérni - Diószegi László / PERTU 140. rész

· PT1H29M15S

Összefoglaló

Diószegi László, a Sepsi OSK elnöke, pékmester és üzletember a Pertu podcast vendége. Kiemeli, hogy célokat csak együttes erővel lehet elérni, és fontosnak tartja, hogy az embereket összekösse a foci szeretete. Megemlíti a Diószegi termékek hírnevét, a világ legnagyobb pityókás…

Röviden

Műsor
Pertu
Megjelenés
2026. 02. 19.
Hossz
1 óra 29 perc
Szereplők, említett nevek
Diószegi László
Témák
foci, üzlet, összefogás
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Csak együttes erővel közösen lehet célokat elérni.

Az egyszerű emberek közé tartom magam, és mindig próbálok úgy élni, és próbálok úgy beszélni is, hogy azt érezzék, hogy mi ugyanazon a pályán vagyunk.

Mindenki azt kérdezi, és én kérdezem néha magamtól, hogy hogy lehet ezt a kettőt egyszerre csinálni.

Ha valaki megszereti a focit igazán, abból nem lehet kivenni élete végéig ezt a szeretetet.

Ez valami olyan, ami összehozza az embereket.

Az a név, hogy diószegi vagy diószegi kenyér, az valami mást jelentseen, mint egy egyszerű kenyeret.

Én valahogy így születtem, hogy öröm nekem adni.

Nagyon sokan nem is gondolják, hogy mi mindennel jár egy klubvezetés.

Ezt csak úgy lehet csinálni, hogyha imádod, ha szereted és hogyha megteszel mindent.

Mi ezt már régóta tudjuk, hogy kétszer olyan jól kell teljesítsünk mi ahhoz, hogy tudjunk letenni valamit az asztalra.

És én azt gondolom, hogy közösen mi létrehoztunk egy csodát. >> Ez itt a Perto Erdély legközvetlenebb portré podcastje.

Különleges karakterek, érdekes életutak, motiváló példaértékű tevékenységek és persze jó sztorik.

Aki már jól tudhatja, hogy nem, nem kenyerem a focim.

Sziasztok, ez itt a Pertó Erdély legközvetlenebb portrét podcastje, és a mai vendégem egy olyan személy, akinek igenis kenyere a foci.

És azt hiszem, hogy ezzel nagyon sok mindent elmondtam, hiszen Dió Szeg László, a SebSI OSK klubvezetője, igazgatója, illetve hát nagyon fontos a Diószegi Pikség vezetője van itt.

Szervusz kedves Laci. >> Szervusz.

Mi is üdvözölünk téged itt a Pertu stúdióban.

Hát mondjuk el, hogy olyan régi vágyam teljesül ebben a pillanatban, hiszen te is egyike voltál azoknak tulajdonképpen, akiket úgy mondhatni legelőször felírtunk a listán, de hát kivártuk a megfelelő alkalmat, hogy meg tudjuk ejteni ezt a beszélgetést.

Van egy pontos kérdésem Laci a legelején.

Ezt az orbitális nagy közhelyet, hogy kenyerre a foci, vagy nem kenyerre a foci, hányszor hallottad az életben? >> 14. >> Csak 14. [nevetés] Most ez vicc volt.

Hát hallottam egy jó párszor, azért éppen nem számolom, de így igaz, hogy nagyon sokszor >> összemosódik a két szó, hogy kenyere a foci, vagy a foci a kenyere.

Hát nekem a kenyerem a foci, nem a foci a kenyerem. >> Így, így, így, így.

De gondoltam, hogy stílszerű leszek.

Én is ezzel az idézőjel és közhellyel indítok, mert azt hiszem, hogy valahogy így is híresültél el nálunk Székelyföldön Erdélyben, de hát egyértelműen a teljes magyar palettán és hogyha magyar nyelvterületről van szó, te jól ismert név vagy, akár a pékség, akár a foci kapcsán most már.

Drága Laci, azt is be kell valljam neked töredelmes vallomásként itt a közhelyeken innen és túl, hogy rendhagyó módon úgy készültem neked, és akik nézik és a beszélgetésünket nem csak hallgatják, azok valószínűleg már észrevehették, hogy tényleg soha ilyen még nem volt a Pertuan, de neked úgy készültem, hogy az első tárgyunkat be se tettem a dobozba, ugyanis egy kenyér van a pertu doboz tetején, teljesen evidens módon.

Na már most az én kérdésem az az, hogy akkor indítsuk innen.

És olyan kellemes illata van egyébként, hogy csoda.

Ha meglátsz te most egy ilyen kenyeret akár itt a dobozunkon, mi az első gondolat, érzés, bármi, ami ilyenkor beugrik ennyi esztendő után? >> Hát legelőször, hogy az enyém >> az?

Hát >> hát ezt tudom, hogy az enyém, de azt kérdezted, hogyha megláthatok egy kenyeret, akkor mi az első gondolat?

Tehát egyszer azt mondja az enyém az mindig az egy picit egy picit vicc.

Hát az első gondolatom az, hogy igazán igazi kenyérreem, mert biz tudjuk mindahyan, hogy azért azért a kenyerekből is nagyon sokféle van. >> Persze >> van természetes kenyér, van olyan kenyér, amit mondjuk adalékanyaggal pufasznak, hogy nagy legyen, legyen szép.

Ezt az is elárulom neked, hogy ez egy vadkovaszos, teljes kiőrlésű kenyér.

Hát nem véletlen hiddel nekem, hogy pont ezt hoztam és pont ezt tettem a pártódoboz tetejére, hiszen ez egy viszonylag mondhatni friss termék, új termék.

Hát aztán nem tudom pontosan mikor jelent meg, de egyértelműen hosszú kísérletezés előzte meg ennek a megjelenését.

És azért is beszédes számomra, és azért is gondoltam, hogy pont ezzel a kenyérrel készülök, mert rád ez úgy jellemző, hogy hogyha újdonsággal kell előrukolni, akkor megadod az idejét a kísérletezésreó pityyókás kenyér kapcsán satöbbi.

Miért fontos ez Laci? >> Hát azért, mert kenyeret sütni azt gondolják sokan, hogy az olyan egyszerű.

Bedagasztod, kicsit élesztőt dobsz hozzá, és megvan a kenyér.

De én megpróbáltam visszamenni a gyökerekhez, a hagyományhoz, amikor csak kovászból készíted a kenyeret, és ez a vadkovászos kenyér, ebben nincsen semmi élesztő.

És nem mindegy, hogy a piacra bejöttél a piacra egy olyan kenyérrel, amelyeket majd utána még hosszú időn keresztül fogod változtatni, vagy inkább addig nem jössz piacra, amíg nem találod meg azt a kenyeret, amire azt mondod te, hogy na igen, ezt akarom piacra dobni, és akkor utána már nem változtatsz.

Természetesen nem mondhatom azt, hogy mindig minden kenyér egyforma, hiszen emberek vagyunk és kézzel formázzuk a kenyeret meg ahogy mondtam vissza a gyökerekhez, az azt jelenti, hogy a minél kevesebb automatizálást, minél kevesebb gépet használunk, főleg aztán az ilyen vadkovzos kenyereket. >> Hát hogyne.

Meg fontos szempont tulajdonképpen a te több évtizedes munkásságod alatt, és itt elsősorban ugye ha pékségről van szó, vagy egyáltalán a pékmesterségről, ez az igényesség.

Én tisztán emlékszem, olvastam még annó annó évekkel ezelőtt veled egy interjút, ahol konkrétan ezt mesélted el, hogy te is, mint mindenki más, pékmesterként elkezdtél kenyeret sütni, aztán húztál valahol egy vonalat, ahol eldöntötted, hogy hadd idézzem szó szerint inkább minőség, mint mennyiség.

Engem az érdekelt már akkor is, és most is, és most meg tudom kérdezni, ez a jó, hogy mi váltotta ki ezt a vonalhúzást, mi történt ott, Laci? nem kell történjen.

Tehát egyszerűen egyszerűen amikor a pékséget édesapámig átadták nekem, akkor ugye egy keménycével és háromkel dolgoztak.

Aztán én nagyon hamar félfejlesztettem egy szintre, és nagyon sok volt az árháború a többi pékséggel.

Azt mondhatom, hogy minőségileg nagyjából egyforma volt abban az időben.

Ez a 90-es évek vége, a 2000 eleje volt az, amikor amikor még a a trend, hogy úgy mondjam, ezek a felfújt magyar kenyerek, amit ugye inkább azt mondhatnám, hogy török kenyerek, tehát nagy legyen, szép legyen, látványában látványítsa.

És akkor és akkor több több háen találkoztunk ugye minden üzletben, nem csak egy pékség szállít, hanem több.

És akkor és akkor egy irgalmatlan árháború dult a piacon, hogy kiadja olcsóbban, öt banival, 10 banival, akkor tőled veszik a kenyeret, ha olcsóbb vagy, akkor utána a másik adta olcsóbban.

És akkor egy adott pillanatban, mikor leültem számolgatni, akkor rájöttem, hogy olyan év van, amikor nem, hogy nem nyersz, hanem még veszítesz, mert akkora lett ez az árháború, hogy ez mindenkinek a rovására megy, mert az volt akkora trend, hogy ki süt többet. >> És akkor én azt mondtam, hogy én más akarok lenni.

Én nem akarok többet belemenni árháborúba, nem akarok a többi pékséggel konkurálni úgymond, hanem akkor én valami olyant akarok az asztalra letenni, ami egyedivé tesz minket.

És akkor akkor nekifogtam a pityókás kenyérnek. >> Igen, akkor >> egy éven keresztül próbálkoztam addig, amíg amíg az a kenyér került az asztalra a keménycéből melegen, amit én akartam, hogy elérjünk.

És akkor abb a pillanatba kezdve én magamban eltökéltem, hogy én többet soha nem nézem senkinek, se az árát, se a kenyerét, semmi.

És abba a pillanatba, én attól a pillanattól fogva én mai napig se tudom, hogy más pékség mennyibe árulja a kenyeret, milyen kenyerrei vannak, mert én azt mondtam, hogy mi mások akarunk lenni.

Ez abban nyilvánul meg, hogy minőséget tegyünk az asztalra, és hogy az embereknek az a az a név, hogy diószegi vagy diószegi kenyér, az valami mást jelentse, mint egy egyszerű kenyeret.

És akkor ugye nem tagadom, hogy rájöttem arra is nagyon hamar, hogy a média az nagyon sokat tud segíteni.

És akkor >> Szentgyörgy 550 éves volt, és felkértek, ugye nekem cukrázatom is van, hogy nem csinálnia-e egy 550 kg-s tortát.

És a egy leért adtunk egy szelett tortát, és azt szétosztottam két beteg emberen segítettem. 550 kgs torta.

Az körülbelül kijött egy olyan 6000 le, mert ugye nem tudtad pontosan úgy vagni, hogy 10 d legyen.

Olyan 6000 live bevétel volt, és egy vesültetésen segítettünk az egyik ismerősömön, és azon kívül az autista gyerekeknek adtuk a másik részét, amit beszedtünk a a tortából.

De nem ez a lényeg, hanem amikor nekem ezt elmondták, akkor mondtam, de mi lenne, ha sütnék egy hát ugye 550 kg-s kenyeret nem tud sütni, de mondom, megpróbálnék egy 55 kg-s kenyeret sütni. >> És sikerült is. >> És akkor meg is sütöttem az 55 kgs kenyeret, és ennek lett egy óriási médiavszhangja.

Aztán felkerestek Magyarországról is, hogy akkor a meg kéne süssem a Karpátmedénce az összetartozás kenyerét, amivel aztán évek hosszú sora alatt már 300 kg-st is südtem.

És azt azért elfelejtettem mondani, hogy >> időközben azért eg egy rekordot is megdöntöttél, tehát hogy bekültél a rekordok.

Pontosan, hogy negyedik vagy ötödik évvel, hogy ilyen beó kenyereket kezdtem sütni.

Bukarásba építettünk egy keménycét a Romexpo udvarára és ott süttem egy 97,5 kgs kenyeret, amit az American Awards Records pont ott voltak a Romexónal.

Tudtomon kívül ők azt esítették.

Akkor még Viktor Ponta volt a miniszterelnök, és jöttek ők, megkóstolták a kenyeret, nagy céó volt, minden.

Elmentek, aztán ott minden más ember jött oda, kóstolták a kenyeret, minden.

És akkor egyszer azon vettem észre magam rá egy hétre, hogy kaptam egy levelet, hogy ott volt az Amerika Navars Records, és hitelesítette, hogy a legnagyobb rusztikus pityókás kenyér a világon.

Ez az America Navars Records, mert én is utána néztem.

Ez a Guinis Recordsnak a >> az amerikai megfelelő az >> amerikai megfelelője.

Természetesen kaptam is egy levelet egy hónap múlva az Amerika Navarc rekordól, hogy jövőben szívesen eljönnének, hogy még nagyobbat hitelesítsenek, ami 20000 dolláromba fog kerülni.

És akkor én azt mondtam, hogy magamban, hogy hogyha már egyet ti lehitelesítettetek nekem, akkor én most saját magammal nem versenyzek.

Azt a 20000 dollárt, azt ha szétosztom bárki között, tehát jótékonykodok vele, akkor is nekem az sokkal jobb, mintogyha én egy papírt adjak 20000 dollárt. >> Hogy nem?

És úgy örülök, hogy milyen zseniális meg emberséges példát, vagy ellenpéldát hozol egész pontosan, hogy 20000 dollár mondjuk kiadásra versus és szétosztani másoknak.

Már csak azért is, mert most amikor mesélted az 550 kg-s tortát, vagy az 55 kg-s kenyeret, már akkor fellőtt a kérdés bennem, de újabb példa igazolja, hogy hogy dizági Laci úgy van a köztudatban is, és nagyon fontos, hogy számtalanszor bizonyítottad már, mint aki segít a köznek.

Tehát, hogy nem az van, hogy csak vállalkozik, vagy csak fociklubot működtet, vagy csak önmagára és a szűk környezetére gondol.

Valamikor, valamikor gyerekkorunkban azt azért el kell mondjam, hogy nekem ugye édesapám pékségbe dolgozott, mondjuk úgy, hogy pékmester volt.

Édesanyám ő gyors gépírónő volt.

Tehát mindketten hihetetlen, de abban az időben most is emlékszek, azt hiszem édesanyám 2000 lejt keresett, ez 80-as évekről van szó.

Édesám 2200, tehát soha nem voltunk mi olyan olyan gazdag család, vagy még középmódus se.

Nekünk soha nem volt autónk például.

Tehát se é ides anyám, se é idesapám nem tudtuk megengedni, hogy vegyünk egy dalcsát.

Ugye akkor 72000 le volt egy dalcsa.

Mindannyian tudjuk, de hát 2000 lees fizetésből ezt nem lehetett. >> És akkor >> mindig mondta nekem édesanyám is, hogy fiam tudd meg, hogy az életben sokkal nagyobb örömet jelent adni, mint kapni.

És akkor ez úgy megmaradt bennem.

Mondjuk még sok mindent mondott, amit még édesanyám mondott, amit most most mindent nem mesélek el, mert akkor következőkor [nevetés] nem fogsz meghívni. >> Dehogy nem, dehogy nem.

De de az úgy megmaradt bennem.

És én azért azt én egy, hogy is magamat hogy is jellemezzem?

Én egy picit olyan olyan olyan jellem van, hogy szeretek örömet okozni másoknak.

Tehát én, hogyha látom mások szemében a boldogságot, akkor az már nekem is öröm, én is boldog tudok lenni.

Tehát nem vagyok én egy magamnak való valaki, hogy na nekem most legyen, aztán más nem érdekel, hanem ez így van a focival is, azért is vagyunk itt, ahol vagyunk, és azért is alapítottam a klubot, meg azért is jöttek ezek a nagy örömök, mert én nagyon boldog voltam, vagyok most is, még akkor is, ha a csapat második osztályban van, hiszen több 1000 embernek, több 10000 embernek, sőt megkockáztatom, hogy talán 100-200 embernek is mekkora örömet okoztunk például, amikor megnyertük a román kupat, vagy a >> hogy hát vagy a szuperkupát.

Úgyhogy én valahogy így születtem, hogy öröm nekem adni. >> Jaj, nagyon jó, nagyon jó.

És rögtön az formálódik meg a fejemben, egyfajta konklúzióként így ez alapján, amit mondasz, hogy a te szeretet nyelved ez az adás, az adakozás, vagy tényleg valóban a a mások boldoggá tétele?

Ez fontos dolog azért. >> Igen.

Hát például Szolnokon is építettünk egy keméncét, amit teljesen a Szolnok város adta az anyagot, és az egész építést azt én vállaltam.

Tehát azt én fizettem, mint a ganszemély.

Megfizettem Szentygyőről munkásokat, akiket kivittünk, megépítettük a kenyer a keményenét, ott süttünk 300 kgós kenyeret többször is, és mindig az a 300 kg-s kenyéren kívül még mindig süttünk olyan 5-600 kg kisebb kenyereket, és ezt a majdnem egy tonna kenyeret minden év augusztus 20-án ingyen szétosztottuk a szolnoki emberek között, akik >> ugye nem csak ez egy egyszerű kenyér volt, hiszen ez megszentelt kenyér volt, hiszen augusztus 20-a hanem azérün és olyan nagy…

Említett entitások

Témák

Személyek

Szervezetek, cégek

  • Sepsi OSK

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Csak együttes erővel, közösen lehet célokat elérni - Diószegi László / PERTU 140. rész”

Miről szól ez az epizód: „Csak együttes erővel, közösen lehet célokat elérni - Diószegi László / PERTU 140. rész”?

Diószegi László, a Sepsi OSK elnöke, pékmester és üzletember a Pertu podcast vendége. Kiemeli, hogy célokat csak együttes erővel lehet elérni, és fontosnak tartja, hogy az embereket összekösse a foci szeretete. Megemlíti a Diószegi termékek hírnevét, a világ legnagyobb pityókás… Az epizód a Pertu című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 02. 19..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Csak együttes erővel, közösen lehet célokat elérni - Diószegi László / PERTU 140. rész”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Diószegi László.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Csak együttes erővel, közösen lehet célokat elérni - Diószegi László / PERTU 140. rész”?

Fő témái: foci, üzlet, összefogás.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Csak együttes erővel, közösen lehet célokat elérni - Diószegi László / PERTU 140. rész”?

Megjelenés: 2026. 02. 19.. Hossz: 1 óra 29 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/pertu/csak-egyuttes-erovel-kozosen-lehet-celokat-elerni-dioszegi-laszlo-pertu-140-resz

Több epizód a Pertu-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból