Pertu

Már nagyon kevés dolog tör engem össze - Andl-Beck Boróka / PERTU 150. rész

· PT1H31M5S

Összefoglaló

Andl-Beck Boróka énekes-dalszerző, a boebeck zenekar frontembere a Pertu podcast legújabb adásában őszintén mesél anorexiájáról, testképzavaráról és kényszerbetegségéről. Elmondja, hogy gyerekkori csúfolódások vezettek evészavaraihoz, és hogy mennyire retteg a hízástól. Beszél…

Röviden

Műsor
Pertu
Megjelenés
2026. 04. 30.
Hossz
1 óra 31 perc
Szereplők, említett nevek
Andl-Beck Boróka, Beck Zoli
Témák
anorexia, testképzavar, kényszerbetegség, evészavar
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

A legnagyobb dicséret az az lenne, hogyha belehalnék [zene] abba, hogy mennyire sovány vagyok.

Az embernek vannak önbántó mechanizmusai, meg meg más embereket [zene] is bánt.

Rettegek attól, hogy meghízzak.

Eleve azért lettem anorexiás, mert csúfoltak egész gyerekkoromban.

Nem vagyok hipoander típus, hanem az van, hogy annyira utálok beteg lenni, vagy annyira nehezen viselem, ha rosszul vagyok, hogy tényleg sírok tőle.

Annyira régóta élek ezzel együtt, hogy [zene] tudom, hogy mi mit jelent, és idővel egyre jobb lett.

Nem akartam azt, hogy Begző [zene] lányaként vallok kudarcot.

Valójában már nagyon kevés dolog tör engem így össze.

Húzódozom ezektől az ilyen számomra színtelen, szaktalan, modern ügyektől.

Nem is nagyon van [zene] hozzá tudásom.

Nem nézek olyat, amit még nem láttam.

Nem olvasok olyat, amit még nem olvastam, és nem hallgatok olyat, amit még nem hallottam.

És ez nagyon sokszor megtörténik.

Nem [zene] vagyok törtető típus, nem tudom magamnak kijárni a dolgokat.

Ellemen gyűlölöm, ha valaki más köz beavatkozik.

Tehát én szenvedni akarok és egyedül köszönöm szépen.

Tudod ilyen furcs szenvedni? >> Azt hiszem, hogy igen. >> Ez itt a Perto Erdély legközvetlenebb portray podcastje.

Különleges karakterek, érdekes életutak, motiváló példaértékű tevékenységek és persze jó sztorik.

Mondják, hogy cserfes lány, tele van tetoválásokkal, illetve állítólag nagyon maximalista és perfekcionista, úgyhogy garantáltan szót fogunk érteni.

Ez itt a Pertu Erdély legközvetlenebb portré podcastje, és egy olyan hölgy ül most velem szemben, akit nemsokára remélem, hogy ti is jó mélyen meg fogtok ismerni, hiszen állítólag zseniális, ugyanis Undbag Boróka van itt velem.

Dalszerző, énekes és egyébként egy fantasztikus zenészlány.

Örülök, hogy eljöttél hozzán. >> Én is örülök, hogy itt lát. >> Hadd kezdjem onnan, hogy szabad-e én is téged úgy szólítsalak, hogy Bó. >> Igen. >> Jaj, de jó, mert [nevetés] mert a boróka az ilyen nagyon hivatalos, de hát a felkészülés alatt én mindenhol ezzel szaladtam szemben, bármit néztem, hallgattam, olvastam veled kapcsolatban.

Gyanom szerint ez egyszerűen a borokából jön, ugye? >> Igen, teljesen egyszerűen.

Meg nem nem szerettem nagyon a a Bori Betevet.

Boriztak annak ide mind van még a zenekarban is, aki borizik, és én ezt nem szeretem annyira.

Bizonyos embereknél elvagyok vele, de apukám szerencsére talált nekem egy jó jobb becenevet, és akkor >> ja, ez aputól jön akkor a bom.

Tisztázzuk le rögtön az apa lányya viszonyelyzetet itt a túl a nehezés, [nevetés] >> mert hogy mondjuk el, hogy beolinak ugye a 30y zenekar frontemberének vagy te a lánya.

Tehát nem tudom, ezt így valószínű gyakran megkérdezték már tőle, de engem is érdekel azért, hogy ez nyom-e valamilyen stigmát, pecsétet, hogy kezeled te ezt egyáltalán? >> Ö azt gondolom, hogy szerintem nagyon nehéz, mert hogyha valami problémám lenne apukámmal, akkor biztos utálnám, viszont könnyű lenne, mert ugye ellene mehetnék. ilyen hogyanalzeg nyilvános identitá amiben nem te vagy a lánya az egy nehéz dolog h hogyha egyébként nagyon szeretsz a beoli lánya lenni és úgy nőttem föl hogy mindenki cikizett azért hogy ki az apukám tehát én protektíven nőttem föl mert nem számított azért szó sokszor voltak olyan emberek körülöttem akik szerintem 30an rossz volt meg mit tudom én és akkor csúfalt rajta csattant ez az >> láttott a gimiben meg főleg még gimiv előtt felsőbben és akkor úgy voltam vele hogy >> igazából apu borzasztóan szeretem, tehát nincs olyan, hogy nincs olyan, hogy én ezt szégyeljem.

Úgyhogy elmiatt valamiféle nem tudom negatív megkülönböztetésér, akkor megérjen. >> Egyébként született ebből kifolyólag akár DAC is benned, ugyan azokhoz vagy azokkal szembe, akik akik mondjuk szembentek veled.

Tehát, hogy csak azért is sokkal jobban szereted még egy kicsit apukádat, meg hogy az ő lánya vagy? >> Abszolút.

Igen. >> Nagyon jó. [nevetés] Ez a fogd meg a sörömet, majd én megmutatom.

Mondjuk el azt is, hogyha már itt vagyunk.

És mindent letisztázunk a beszélgetésünk legelején, hogy ugye a Bobek bandával vagytok itt, zenekarral vagytok itt most nálunk Erdélyben többek közepsi Szentgyörgyön is.

Itt amíg jöttünk be a stúdióba, én már elcsíptem, hiszen említetted, hogy talán most először vagy Sebsi Szentgyörgyön, meg jó pár helyszínt most látsz először, de Erdélyben gyanom szerint jártál már te is azért nálunk. >> Igen, igen.

Hát 2007 2008-as olimpia alkalmával a szüleimmel a gyulai várfürdőben volt egy büdzsé nyaralásunk, amikor pici voltam és ekkor elmentünk Nagy Szalontára és Nagyváradra.

Ez volt a nagy erdélyi élményem összesen, majd utána tavaly előtt játszottunk a zenekarral a Temesvárot, és hiszen most pedig tegnap voltunk Oosvárot, meg tavaly voltunk az Electric Castleön. >> Jaj, de akkor azért az ország nyugati részében maradt el, ha lehet ezt így >> voltunk, de az is olyan, hogy az meg már nyilván nagyon más.

Tehát akkor így csak így átutaztatok tulajdonképpen alattunk, fölöttünk, vagy átszertétek.

Már azért is érdekel, mert akkor így konkrétan nagyon szigorúan vett székelyföldön még nem mozguló tehát van-e első benyomás már?

Van egy pici egyébként, és azán ez ráadásul nem is annyira az én benyomásom, mint zenekari közös benyomás, mert erről beszélgettünk pont nem tudom egy órával ezelőtt, amikor [nevetés] >> amikor ültünk a Simpla kertjében, ugyanis egy egy kedves csaj elkezdett hozzánk beszélni arról, [horkantás] hogy ő most jött éppen haza, most jött éppen vissza Budapestről, ha jól értettem.

És hogy mennyire érdekes, hogy mindig azt mondják az emberek, hogy hogy mennyire vendégszerető Székelyföld, és hogy ő ezt most tapasztalja meg újra igazán, hiszen Magyarországon az emberek azért valamelyest idegek ahhoz képest, hogy hogy hogy itt milyen fogadtatásért.

Szóval egyelőre ennyi benyomásom van, mindenki nagyon kedves, ami nekem mondjuk mindig ilyen furcsa, mert én meg sváb vagyok, tehát a svábok azok az abszolút [nevetés] >> távolságtartás.

Ahovol szintén nem illek egyébként, csak azt szoktam meg, hogy hogy úgy fogadnak, hogy az én lelkesedésem az felesleges és szánalmas.

Szóval tök jó egy olyan jelen lenni, ami >> Jaj, de ne tudd meg, én is hánat találkozom ezzel.

Valószínűleg ez a túláradó lelkesedésünk az, ami néha egy-egy embernél kiüti a biztosítékot.

De én hiszem, és egyébként bízom is benne, hogy ilyen ilyen csupa mosoly, csupa lelkesként lehet igazán jól létezni a világban.

Na de záruljél vissza, illetve hadd csatoljak vissza még egy nagyon keveset a sváb gyökerekhez, meg úgy egyáltalán, mert hogyha itt beszélünk arról, hogy hogy milyen élmények, vagy hogyan készültetek, vagy készültél-e, vagy mennyit jártál itt, azért az is érdekel apropó édesapát, hogy ő azért már fordult meg, nem egyszerben koncert szintjén, illetve hát gyanom szerint nem tudom, valamilyen kötődése is van, lehet egy picivel nagyobb a rálátása.

Ilyenkor az ember hiánya, kikéri akár egy szülőtanácsát, és most mindegy, hogy Begoliról beszélünk-e, tudod, vagy színpadról látja-e Erdélyt, vagy a a tömegből, de hogy odafordulsz a szülőkhöz hogy >> hm oda hát minden turné előtt, vagy minden koncert előtt gyakorlatilag.

Most egyébként érdekes módon nem beszéltünk, de igazából ez azért van, mert idén eddig nyolcszor voltam otthon Pécset, ami egy hallatlan dolog, tehát én nem szoktam ennyit hazamenni egyáltalán.

Ez azért történt, mert minden pont úgy történtek ilyen furcsaságok.

Pont úgy voltam adott esetben beteg, pont úgy kellett valami miatt hazamenni, koncertezni stúdiózni koncertezni húsvétre, mit tudom én, mindig pont kellett látogatnom.

Ezért aztán igazából, ha van ilyen, és szerintem egyébként nincsen, de hogyha van ilyen, egy kicsit most így kibeszéltük magunk. >> Túl sok volt az.

Hát nagyon sokat beszélünk, apa is meg én is nagyon verbálisak vagyunk, anyám ezt főleg elszenvedi, de de aranyos, mert hogyha nagyon sokat beszélek, akkor egy idő alá csak elalszik, hogy észes [nevetés] felhagyjuk.

Szóval, hogy szóval, hogy szerintem most most nem annyira szorultam ilyen közvetlen beszélgetésre pár nappal ezeltt, de hát most hétvégén voltam otthon, szóval, hogy most így csütörtök van, és vasárnap jöttem.

Amúgy is szoktál így ilyen intenzíven látogatni, mert mondod, hogy nem.

De látogatni nem, de minden nap telefonálok minimum egyik őjükkel.

Na, szoros ez a kapcsolat, ahogy én így kintről érzékelem, akkor ezek szerint nem csak édesapáddal, édesanyáddel is meg általában valamelyik, hogy hogyha az egyik nem veszi fel, akkor hívom a másikat, mert ugyanazt mondanám mindegyiknek valójában, csak ők majd mást fognak válaszolni.

Anyámnak a válasz az egy logikusabb, praktikusabb lesz, apa pedig elmondja, hogy milyen érdekes könyvet olvasott éppen.

Szóval, [nevetés] hogy mindenki máshogy.

És aztán amikor egyik őjük hazaér, akkor eleve ki vagyok hangosítva, és akkor mindenki becsatlakozik, és akkor már telefon. >> Aha.

Három órákat is néha egyébként >> mindig is ilyen volt egyébként a viszonyatok, mert most ugye >> egyrészt igen egyke vagy másrészt én ha jól tudom egyetemista is vagy tehát hogy nem otthon élsz tulajdonképpen akkor megvan a kellő fizikai távolság is ahhoz, hogy indokoltak legyenek ezek a telefonhívások.

Csak érdekel, hogy azért ez a nagyon szoros viszony, ez úgy egész pici korodra, hogyha visszaemlékszel, azóta adott.

Most húsvétkor hazavittem a kedves szerelmemet, és tökre érdekes volt, hogy hogy hát kinyitottuk.

Én szeretek fotóalbumokat nézni, mert szerintem az ember egy nem is tudom, egy én központú nárcisztikus lény, aki azt gondolja, hogy ránéz a baba fotójára, és egyszerűen az a legaranyosabb dolog, ami valaha létezett. [nevetés] És én én egyszer ebbe hiszek.

Én ezt meg akarom nézni, mert akkor az életem szép volt.

A családomban nem volt semmi nem tudom se hírnév, se pénz.

Az egész [nevetés] egy ilyen furcsa, ilyen idillikus időszak.

A szüleimnek nyilván nem, mert nekik ez arról szólt, hogy hogy [horkantás] pénzügyileg és státuszilag az abszolút mínusz-ről próbálak valamit ki kiekecsülni ott izé Pécset.

De nekem nyilván az az élményem, hogy hát mindig velem vannak, mindig van velem valaki, mindig együtt vagyunk, mindig mókázunk.

És nekem igazából eleve a gyerekkorom is úgy telt, hogy gyakorlatilag minden este beszélgettünk.

Minden este beszélgetve aludtam el.

Anya bejött hozzám, apa bejött hozzám, valaki énekelt, valaki sztorizott, nem tudom.

Szóval, hogy mindig mindig benne voltam így a történésekben, és hogyha elmentünk együtt valahova, akkor is mindig így bevontak.

Szóval nem is gyerekként voltam bevonva, hanem úgy mintogyha én is egy lennék felőttek közül egyenlő partner. >> Igen.

Ez lehet, hogy konzervált engem az öt éves státuszom egyébként, tehát megtörténhet.

De de szerintem jó jó ez az öt év.

Meg lényegében ugye minden áldásos helyzetben, ha amíg él nem veszítjük a szüleinket, a gyermek gyermek marad, amíg a szülő megvan.

Én biztos vagyok benne, hogy nekem kell előbb meghalnom, mert én nem tudok lélegezni.

Mondom én am említettem emlékszel a beköszönésem, hogy passzolni fog a szó.

Én ezzel már tisztában vagyok.

Engedd meg, hogy fél szemmel, kézzel már nyúljak, illetve nézek a dobozon fele.

Van-e sejtésed, hogy miért van itt ez a doboz?

Mert hát nem véletlenül hoztuk be. >> Valójában egy icipicit tudok. >> Na mit tudsz?

Az, hogy elvileg van benne valami, ami amit kellett, hogy a fiúk kellettek, hogy mondjanak, tárgyakat vagy dolgokat, vagy valami ilyesmi. >> Valaki árulkodott neked? >> Nem, de csak hát nem, mert azt mondta először a a Galgózi Olivér volts, aki igazából az egész turnét szervezte nekünk.

Szóval, hogy ő ez az első olyan külföldi kirucconásunk, amin amin nem én tartottam rajta teljesen a kezem.

Szóval ez egy hatalmas könnyebbség, és nagyon-nagyon szép munkát végzett.

És mondta, hogy kellenek valamilyen dolgok.

Mondom, hogy érted, hogy dolgok.

És mikor mondta, hogy hát ilyen tárgyak.

Jaj, nem, azt nem mondhatom szó, hogy így ez így történt, de próbált elmondani, meg megkérdezte tőlem, hogy nekem baj-e, hogyha ez nekem meglepetés lesz.

Mondtam, hogy nem, nem [nevetés] baj, most leteszem, mert egy vonaton ülök. >> De nagyon, nagyon aranyos volt.

Szóval, hogy azért >> te is aranyosan árulod be most őtnek.

Hát hát ez alapvetően ennyi volt.

Azt tudom, hogy valami dolgok, amik nekem elvileg potenciálisan fontosak, vagy valakik szerint fontosak nekem. >> Na igen.

Tökéletesen leírtad azt, hogy milyen szerepet vállal magára valóban ez a doboz.

Mindig emlékes doboznak emlegetem újabban, mert hogy tárgyak valóban tárgyak vannak beletéve, és ahogyan mondtad, és tökéletes a fordítás, illetve ami eljutott hozzád, olyan tárgyakat válogattunk össze, ami egy picit emlékeztet valami vagány dologra, szépenre a te életed kapcsán.

És hogyha már ilyen jól belementünk abba, hogy milyen is volt a gyerekkorod, akkor arra gondoltam, hogy ne menjen kárba a tárgy, amivel készültem.

Arra foglak kérni, hogy ne nézz bele a dobozba.

Főleg azért is, mert itt most az elején egy kicsit kell zakatoljak meg csomagoljak >> nyugodtan. >> Tudod mit?

Szerintem te ezt már a hang alapján nézed, bátran nyisd ki a szemed, mert szerintem a hangból részben rájössz, hogy hogy mi van nálam.

És akkor felvállaltan inkább itt előttet csomagolom ki.

Valószínűleg könnyebb is lesz.

Nézd csak, rengeteg legval készültem neked.

Az >> na vajon miért hoztam neked Legott? >> Ilyenem volt. >> Á, de jó! >> Az én gyerekkoromban ez a Lego Bellville volt az első legóm, amit szerintem hat éves koromban kaptam karácsonyra.

Azt tudom, hogy nagyon drága volt, mert anya soha nem mondta el, hogy valami nagyon drága, csak hogyha nagyon-nagyon drága és mondta, hogy porra nagyon vigyázz. [nevetés] Erre >> remélem majd három perc…

Említett entitások

Témák

Személyek

Szervezetek, cégek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Már nagyon kevés dolog tör engem össze - Andl-Beck Boróka / PERTU 150. rész”

Miről szól ez az epizód: „Már nagyon kevés dolog tör engem össze - Andl-Beck Boróka / PERTU 150. rész”?

Andl-Beck Boróka énekes-dalszerző, a boebeck zenekar frontembere a Pertu podcast legújabb adásában őszintén mesél anorexiájáról, testképzavaráról és kényszerbetegségéről. Elmondja, hogy gyerekkori csúfolódások vezettek evészavaraihoz, és hogy mennyire retteg a hízástól. Beszél… Az epizód a Pertu című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 04. 30..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Már nagyon kevés dolog tör engem össze - Andl-Beck Boróka / PERTU 150. rész”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Andl-Beck Boróka, Beck Zoli.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Már nagyon kevés dolog tör engem össze - Andl-Beck Boróka / PERTU 150. rész”?

Fő témái: anorexia, testképzavar, kényszerbetegség, evészavar.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Már nagyon kevés dolog tör engem össze - Andl-Beck Boróka / PERTU 150. rész”?

Megjelenés: 2026. 04. 30.. Hossz: 1 óra 31 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/pertu/mar-nagyon-keves-dolog-tor-engem-ossze-andl-beck-boroka-pertu-150-resz

Több epizód a Pertu-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból