Pertu

Nincs rossz tanuló, csak rosszul tanuló/ Pertu Health 10. epizód

· PT37M32S

Összefoglaló

Lantos Mihály, tanulásmódszertan szakértő a Pertu Health podcast 10. epizódjában arról beszél, hogy a gyerekek számára a tanulás fogalmát át kell formálni, mert a jelenlegi iskolai módszerek a magolásra ösztönöznek, ami nem hatékony. Kiemeli, hogy a tudás megszerzése mellett a…

Röviden

Műsor
Pertu
Megjelenés
2026. 05. 05.
Hossz
38 perc
Szereplők, említett nevek
Lantos Mihály
Témák
tanulásmódszertan, tanulás, oktatás
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Az első és legfontosabb az az, hogy a gyerekek fejében a tanulás fogalmát kell segítenünk átírni.

Az a fajta kreatív, játékos és élményekkel teli [zene] tanulási terület, ahonnan a gyerek kiszakad és bemegy az iskolába, az megszűnik.

Hogyha a gyerek fejében kialakul a tanulás fogalma, egyenlő ismétlés, gyakorlás, akkor baj van.

És a magolás az nem tanulási módszer, hanem az egy csúnya tévedés.

Megvan az a fajta születési ösztönünk, amit úgy hívunk, hogy tanulás.

Én nem választanám külön az otthoni tanulást meg az iskolai tanulást, mert a tanulás az az életünk minden percében történik.

Nem ugyanazért járunk az iskolába, ami miatt mondjuk a szombati buliba, [zene] hanem a tudásért járunk.

De nagyon nem mindegy, hogy a gyerek tudja-e használni a képzeletét és a fantáziáját, vagy ez erről már leszokott.

Ez egy élménytársadalom, amiben élünk.

Én soha nem voltam jó tanuló, sőt nem szerettem tanulni.

Jó vagy vagy rossz hír, hogy a mostani iskolásoknak szerintem ezzerszer többet kell tanulni.

Azt külön tanítom a gyerekeknek is, hogy vedd észre, hogy a te agyad igazából mire áll jobban.

Ez az egyik legfontosabb tanulási eszköz, a hetcerzelés technika.

Pont ugyanúgy működik az anyunk, ahogyan mondjuk Albert Einsteinnek is működött, vagy Szent Györgyi Albertnek.

Szerintem olyan 8-10 éves korig egyáltalán nem kellene a gyereknek képernyőt adni.

Kérdezték a gyerekek, hogy jó, de hát akkor ha amikor nem volt internet, akkor mit csináltatok esténként otthon?

Beszélgettünk egymással. [zene] >> Ez itt a Pertuell Erdély egészségmagazinja.

Közérthetően szakértőkkel, tabuk [zene] nélkül.

A házigazda Kozma. >> Van egy furcsa ellentmondás az életünkben.

Rengeteget tanulunk, mégis néha úgy érezzük, hogy nem nagyon haladunk semerre.

Nagyon sok az információ a fejünkben, és nem igazán értjük, hogy mik ezek.

Tudunk dolgokat, de nem tudjuk jól használni őket.

Ez itt a P to Health Erdély sokszínű egészségmagazinja.

Mai vendégem Lantos Mihály, egyetemi oktató és tanulásmódszertan szakértő, akivel ma azt próbáljuk megérteni, hogy mit is jelent tanulni, és hogy lehet ezt jól csinálni.

Örülök, hogy itt vagy velünk. >> Szia!

Nagyon köszönöm a meghívást! >> Én már megtudtam, de a hallgatók, nézők még nem, hogy te elég gyakori visszajáró vagy így Erdélybe.

Mióta is jössz? >> Hát nagyon régóta.

És akkor most így a korom is le fog lepleződni.

Nagyjából 1989-ben jártam először Erdélyben.

Akkor még am olyan népzen rajongóként, ami azóta sem múlt el természetesen.

Így gyűjteni jártunk, illetve hát a ilyen tánctáborokba kezdtünk el járni.

De ami a fontosabb, meg ami a témánkhoz ma hozzátartozik, az, hogy egy olyan bő 10 évvel ezelőtt a a székely udvarhelyre a Vitamag központ, akik fantasztikus programokat és oktatásokat szerveznek, ők hívtak meg egy tanulásmódszertani előadásra, hogy nem tartanék egy ilyen képzést.

És hát akkor voltam itt először, és azóta évente egy olyan három- négy alkalommal egy ilyen egy- két-három hetes turnét csinálok Székelyföldön. >> És látsz-e egyébként különbséget, vagy van-e különbség így a generációkban a székelyföldi gyerekek, felnőttek kapcsán, meg a az anyaországbeli gyerekek, felnőtteknél?

Most sokat kérdeztél egyszerrel, merthogy merthogy nagyon régóta, tehát most már 30 éve tanítok tanulás módszertant, és ez a ez a szakterületem meg a kutatási területem is.

És hát ez alatt az idő alatt látom a generációk változását, úgy unblock a világban, Kárpátmedencében és és azon túl is.

Viszont azt is látom, hogy a székelyföldi gyerekek meg a mondjuk az anyaországi gyerekek között mi a különbség, és mi a különbség mondjuk a felvidéki gyerekek között?

Ugye felvidéken is nagyon sokat tanítok >> és és azt kell, hogy mondjam, hogy tehát gondolkodásban, a globalizáció hatásaiban nem túl sok különbség van.

Tehát nyilván az anyaországi gyerekek is ugyanúgy szeretik a telefonjukon a social felületeket pörgetni, mint a mint a székely gyerekek.

Amit amit talán különbségként látok, az a az a fajta igény a a figyelemre, a tanulás iránti figyelemre.

Nyilván a székelyföldi gyerekek se szeretnek tanulni, mert hát most ki a fene akar fölkerni minden reggel korán, és akkor egész nap az iskolába, aztán még hazamegyek, és még otthon is folytatom, de egészen más figyelmet kapok, én úgy érzem, amikor amikor székely gyerekeket tanítok, merthogy mertogy arra van igényük, hogy szeretnének fejlődni, tehát mintha egy kicsit innovatívabbak lennének ezek a gyerekek.

Igazából nyilván meg sem fogalmazzák azt, hogy hogy azért, mert hogy szeretnének többet tudni, vagy többet tanulni, vagy egyáltalán csak ügyesebbek lenni mondjuk a tanulásban vagy a teljesítményben, de de mégis valahogy én úgy érzem, hogy a eleve a székely emberekben benne van az, hogy nekünk nekünk mindig talpon kell maradni és úgy és ezt a gyerekek is örökölték ezt a mentalitást.

Hát meg ez a megfelelési vágy lényegében, ami ami persze mindenkire is jellemző szerintem így jelenleg így a 2026-ban, de hogy igen, itt itt mi egy picit jobban meg akarunk felelni, egy kicsit jobban ki akarunk törni ebből a közegből.

Szerintem mindenkinek van úgy egy története a tanulással kapcsolatban.

Tehát néha jól ment, néha nem ment jól.

És akkor úgy, úgy ennek kapcsán úgy kialakult egy kép így a fejek szerintem arról, hogy mi úgy unblock, milyen tanulók vagyunk.

De miért van az, hogy 10-15 év iskolai tanulás után mégis nagyon sok ember nem tud még jól tanulni?

Tehát inkább rendszer a probléma, úgy úgy általában, vagy vagy ez egy egyéni probléma?

Hát semmiképpen nem egyéni probléma, illetve egyéni problémává válik az a fajta rendszerszintű probléma, ami ami eléri a gyerekeket.

Akkor hadd közelítsen meg egy kicsit messzebbről.

Nem tudom, hogy láttál-e már olyan óvodáskorú gyereket, aki arra panaszkodik, hogy [sóhajtás] ma megint mesét kell hallgatnom, meg kell tanulnom három mondókát, a gyurmával kell valamit alkotnom, és egyébként is ki kell menni mászókázni, és ebből már nekem nagyon elegem van, és nem szeretnék óvodába menni.

Nyilván nem. pedig az óvodában egy nagyon-nagyon komoly tanulási folyamat zajlik.

Tehát bármennyire is azt gondoljuk szerintem nagyon hibásan, hogy hogy az óvodában igazából csak egy gyermekmegőrző szolgálat működik.

Nem egy rendkívül fontos tanulási folyamat.

De hogy miért szeretnek a gyerekek óvodába járni?

És miért van az, hogy egy gyermek, aki már iskola érett, és ő már nagy és iskolás, és egész nyáron gyakorol a táskájával, hogy hogyan fog majd az iskolába menni szeptembertől, mert ő már ugye nagy és iskolás.

És aztán elkezdődik az iskola, eltelik egy pár hét, esetleg egy pár hónap, és közli a szüleivel, hogy ő már nem akar iskolás lenni, mert őneki ez nem tetszik ez az egész dolog.

Ugye az történik, hogy az a fajta kreatív, játékos és élményekkel teli tanulási terület, ahonnan a gyerek kiszakad és bemegy az iskolába, az megszűnik az iskolába.

És nem feltétlenül az iskolának a bűne ez. ugyanis az történik, hogy elkezdünk a gyerekeknek logikai rendszereket tanítani, úgy mint írás, olvasás, számolás, és ezeket a logikai rendszereket úgy tudjuk elsajátítani, hogy gyakoroljuk, ismételjük és gyakoroljuk, és elmagyarázza a tanítónéni, hogy néz ki az A betűn meg a B betűn, meg mennyi kettő meg három.

És ezzel most akkor meg kell oldani rengeteg feladatot, illetve illetve nagyon sokszor le kell írni azokat a betűket, meg kiolvasni és satöbbi.

Na most ez az ismétlés gyakorlás, ismétlésgyakorlás ez magával vonja azt, hogyha a gyerek fejében kialakul a tanulás fogalma, vagyis a tanulás, iskolai tanulás fogalma egyenlő ismétlés, gyakorlás, akkor baj van. ugyanis ez nem a tanulás, hanem ez bizonyos logikai képességek készségszintre emelése.

Tehát ugye amikor már értem azt, hogy hogyan kell írni, olvasni, akkor képes vagyok írni, olvasni, de nem vagyok még benne profi.

Hogyan leszek profi, hogy ismétlem és gyakorlom, és akkor ez készség szintre kerül.

Na most, hogyha a gyereknek az marad meg a fejében, hogy a tanulás fogalma egyenlő ismétlésgyakorlás, akkor azért van bajban, mert amikor új tananyagokat kell elsajátítani neki, és ezzel a módszerrel próbálkozik, abból lesz a magolás. >> Ühüm. >> És a magolás az nem tanulási módszer, hanem az egy csúnya tévedés. ugyanis a magolás rengeteg időt vesz igénybe, tehát hogy most egyetlen leckét kell megtanulnia, és akkor ezt tényleg elolvassa ötször meg még négyszer, meg an kikérdezi, aztán az uhany alatt még fölmondom ötször.

A másik nagy problémája a magolásnak, hogy hogy nagyon alacsony a megértési szint, mert valójában ilyenkor nem a tartalmat tanulja, hanem csak a szöveget, a szöveget tanulja meg elmondani.

És a harmadik nagy probléma pedig az, hogy ezt hamar elfelejti, mert valójában sosem értette meg, és megértés nélkül pedig nincs tanulás.

Szóval az első és legfontosabb az az, hogy a gyerekek fejében a tanulás fogalmát kell segítenünk átírni, mert a tanulás az az, ami óvodában történt.

És akkor ha még eggyel visszább megyünk, akkor azt is láthatjuk, hogy egy kicsi gyermeknek, aki mondjuk beszélni tanul, őnek nem úgy tanítjuk az anyanyelvet, hogy elmagyarázzuk, hogy na kisfiam, a múlti időjele 1T meg két, és ma megtanulunk 30 szót és gyakoroljuk.

Egész másként tanuljuk az anyanyelvünket.

Például a az utánzáson keresztül, a dalainkon, a mondáinkon keresztül, hogy a anyu meg apu meg a nagytestvér beszél hozzánk, és próbáljuk utánozni, és nem panaszkodik így sem egyetlen gyerek se, hogy jaj, most már ma anyanyelvet kell tanulni, hanem megvan az a fajta születési ösztönünk, amit úgy hívunk, hogy tanulás.

Ühüm. >> Tehát a jó hírem az, hogy mindannyian a tanulás ösztönével születtünk.

És most kanyarodok vissza oda, hogy hogyan lehet átírni a gyerek fejében a a tanulás rossz fogalmát.

Hát úgy, hogy szedjük össze azokat az eszközöket, módszereket, amit tulajdonképpen ő egyszer már használt hat éves koráig, és azokat a játékos, színes, élményekkel teli eszközöket, amit utána be tudunk kapcsolni a tanulási folyamatba.

Hát sokkal egyszerűbb, mint gondolnánk.

Nekem az jutott igazából eszembe ennek kapcsán, hogy úgy nagyjából elsőben van még az, amikor, vagyis legalábbis én, ha visszaemlékszem, én akkor még nagyon akartam tanulni, mert hogy ugyanúgy akartam írni, olvasni, ahogy a szüleim, tehát hogy ez bennem volt a vágy, hogy akkor jön a következő betű, és én nagyon szerettem írni, rajzolni ezeket, de nem emlékszem arra a pontra, hogy hogy mikor jött el az, amikor már úgy úgy annyira nem szerettem, hogy ez ez igazából mikor jön el a az iskolai időben vagy az otthoni háziírás közben, ugye a te véleményed szerint, illetve amit mondtál az előbb, hogy vissza kell hozni ugyanazokat a játékos formákat, azokat otthon lehet visszahozni, vagy valahogy vissza lehet csempészni ezt így rendszerszinten is?

Szerinted >> mindenképpen vissza lehet csempészni, tehát hogy én nem választanám külön az otthoni tanulást meg az iskolai tanulást, mert a tanulás az az életünk minden percében történik.

Tehát most is történik, ahogyan mi beszélgetünk.

És a az iskolásnak az életében is minden percben történik.

Itt itt az a kérdés, hogy a a szándékos tanulást azt hogyan kezeljük.

Na most értelemszerűen az iskolába, amikor bemegy a gyerek és mondjuk egy tételezzük föl, hogy egy tanár leadja az anyagot, ugye így mondjuk, tehát elmagyarázza az anyagot, de a abban nincsen semmi semmi olyan élmény, ami megfogja a gyereket.

És most akkor nyitok egy zárójelet, mert a az [torokköszörülés] élmény alatt nem azt értem, amikor mondjuk a nyáron a tengerparton fölpattanunk a jetskyre és hősködünk a csajok előtt egész nap.

Tehát, hogy nem ez nem erre az élményre gondolok, hanem arra az élményre, ami a játékosság, a humor, a színek, formák, képek, a az érzelmi összekapcsolódás, a kritikus gondolkodás is még sorolhatnám.

Tehát ezeket szoktuk klasszikusan a jobb agyféltekés élmények közé sorolni.

Tehát erre gondolok, hogyha ezt becsempésszük az oktatásba, és egyáltalán megtanítjuk a gyereket arra, hogy hogyan használja mondjuk a képzeletét és a fantáziáját, tehát hogy ugye nem azt mondom, hogy egy tanárnak mondjuk el kell játszani a nem tudom, a 48. március 15-i eseményeket.

Az, hogy nyilván élményszerűen magyarázza és leköti a diákok figyelmét, az nyilván az egy alap dolog lenne a pedagógiában, de de az iskola nem szórakoztató központ, ahogyan Dekerdi tanár úr mondta annak idején.

Tehát nem ugyanazért járunk az iskolába, ami miatt mondjuk a szombati buliba, hanem a tudásért járunk.

De nagyon nem mindegy, hogy a a gyerek tudja-e használni a képzeletét és a fantáziáját, vagy ez erről már leszokott, és hogyan tud leszokni az iskolába úgy, hogyha meghagyjuk abban a hitében, hogy az iskolai tanulás egyenlő ismétlésgyakorlás.

Na most, hogyha megtanítjuk erre a gyereket, akkor azt magával hordozza nemcsak délután, amikor majd otthon tanul, hanem egész [torokköszörülés] életében.

És akkor most hadd mondjak ki itt egy nagyon fontos dolgot, amit szerintem legyen ez a mottója ennek az egész interjúnak, hogy hogy a a 21. századnak a legfontosabb tudása a tanulási képesség, és ezt kell megtanítanunk a gyerekeknek.

És az pedig csak úgy működik, hogy élményeken keresztül, hiszen ez egy élménytársadalom, amiben élünk.

Ugye ahogyan annak idején Hankis Elemér is leírta egy egy nagyon izgalmas könyvében, egy egy olyan társadalomban élünk, hogy a 21. századi európai embernek a legfontosabb törekvése, hogy minél több élmény, minél gyorsabban, minél töményebben ide bele a fejembe.

Ezért van ennyi social média felület, meg plakátok meg meg minden.

Viszont viszont, hogyha valami nem kecsegtet ugyanígy azonnal megszerezhető élménnyel, akkor az unalmassá válik.

Ühüm. >> Tehát ezért kell a tanulásba is újra visszahoznunk azokat az élményeket, amit egyébként óvodáskorunkban természetes módon használtunk, sőt nullától hat éves korunkig ösztönből használtunk.

Tehát egy kicsi gyermeknek nem kell elmondani, hogy használd a fantáziát a édes gyerekem, mert ő használja. >> És ilyen szempontból mi a különbség a gyerekek között?

Említett entitások

Témák

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Nincs rossz tanuló, csak rosszul tanuló/ Pertu Health 10. epizód”

Miről szól ez az epizód: „Nincs rossz tanuló, csak rosszul tanuló/ Pertu Health 10. epizód”?

Lantos Mihály, tanulásmódszertan szakértő a Pertu Health podcast 10. epizódjában arról beszél, hogy a gyerekek számára a tanulás fogalmát át kell formálni, mert a jelenlegi iskolai módszerek a magolásra ösztönöznek, ami nem hatékony. Kiemeli, hogy a tudás megszerzése mellett a… Az epizód a Pertu című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 05. 05..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Nincs rossz tanuló, csak rosszul tanuló/ Pertu Health 10. epizód”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Lantos Mihály.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Nincs rossz tanuló, csak rosszul tanuló/ Pertu Health 10. epizód”?

Fő témái: tanulásmódszertan, tanulás, oktatás.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Nincs rossz tanuló, csak rosszul tanuló/ Pertu Health 10. epizód”?

Megjelenés: 2026. 05. 05.. Hossz: 38 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/pertu/nincs-rossz-tanulo-csak-rosszul-tanulo-pertu-health-10-epizod

Több epizód a Pertu-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból