Pertu

Próbálok tágítani a nézőpontomon - Baricz Gergő / PERTU 148. rész

· PT1H29M1S

Összefoglaló

Baricz Gergő az X-Faktoros szereplése után tizenöt évvel emlékezik vissza karrierjének fontos mérföldköveire. A Koppány karakter megformálásáról, a színpadi szerepekről és az élete emberi, elmélkedő oldaláról is beszél. Kiemeli a büszkeségét a gyökereire, és magyarázatot ad…

Röviden

Műsor
Pertu
Megjelenés
2026. 04. 16.
Hossz
1 óra 29 perc
Szereplők, említett nevek
Baricz Gergő
Témák
karrierút, színház, önismeret
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Jó érzés volt tudni, hogy így lépek ki a nyomoromból.

Ha lenne időgép, akkor néha én magamat megfenyítettem volna.

Én voltam a karizmatikus ellenben rossz hangú és énekelni nem tudó énekes.

És én ezzel a szereppel amúgy meg a önkéntesen azonosultam is.

Úgy érzem, hogy így a végletekbe azért belesodortam magamat.

Amennyire tudtam, lementem kutyába.

Ami amúgy meg abba a közegbe azt jelenti, hogy én még mindig szent fiúnak tűntem.

Kvázi ripacskodni amúgy azért mindig tudtam.

Megtaláltam a metszetet, és ebből építkeztem, és próbáltam reggelente felkelni, úgy mint Koppány.

Kőbányásnak lenni, az egy ilyen nagyon komoly életérzés.

Tehát, hogy annyira büszke vagyok rá.

Ő azament, mondta a szüleinek, hogy megvan a férjem.

Egész odáig próbálkoztam, voltak kapcsolataim, de nem így. >> Ez itt a Perto Erdély legközvetlenebb portray podcastje.

Különleges karakterek, érdekes életutak, motiváló példaértékű tevékenységek és persze jó sztorik.

Véres kardot hoztam őseim véres kardját.

És hogyha ezt az idézetet így bedobom a legelejére, akkor talán már sejthetitek, hogy miről lesz ma itt szó.

Ez itt a Pertu Erdély legközvetlenebb portré podcastje, és a véres kardot nem is hoztam, de hoztam helyette egy koppányt.

Baric Gergő van itt velem a stúdióban.

Szervusz drága Gergő! >> Szia Kincső!

Köszöntöm a Pertu nézőit is. >> Hogy vagy, drága Gergő?

Mindenek előtt zavar-e, hogy lekoppányoztalak így rögtön a legelején?

Szerintem ez egy ez egy nagyon tiszteletre méltó skatulja.

Szóval >> nagyon jó. >> Az embert ilyenel nyugodtan illethetik.

Főleg úgy, hogyha gyermekkori álma volt, ahogy nekem például koppánnyá válni.

És teljesült. >> És teljesült.

Mert hogy mondjuk el, hogy hogy tulajdonképpen a székelyföldi nagyprukcióban ugye dupla szereposztásban tejáztad egyik részen Koppány szerepét, de hát ezen kívül is annyi vagány dolog köthető a te életedhez a közelebbi, illetve távolabbi múltat tekintve, hogy hogy nagyon bízom benne, hogy itt ma a Pertóasztala mellett egy csomó mindent végig fogunk beszélni. viszont van valami, ami viszonylag friss mindenhez képest is, és nagyon érdekel, és címlapokon írták a magyar bulvársajtóban, hogy titokban megnősültél. >> Igen, ez a ez olyan szempontból érdekes, hogy a titokban az részemről kvázi azt jelentheti, hogy amúgy se szoktam a magánéletemet nagyon így, hogy mondjam, a nyilvánosság elé tárni.

Nem azért, mert nem tartom elég érdekesnek, és nem tartom az életem eseményeit kellően nagyszerűnek és, hogy mondjam, csodálatra méltónak, mert rengeteg ajándékot kapok az élettől, a jó Istentől, hanem egyszerűen úgy vagyok vele, hogy biztos mindenkinek megvannak ugyanígy a dolgai, amikre büszke lehet, és talán jobb, hogyha fókuszál azokra mindenki, és nem nem föltétlenül akarom elcsábítani az én világomba ezzel.

Meg úgy gondolom, hogy hogy ez ez hogy mondjam, hitelesebb is részemről, hogyha ezzel nem kérkedek, és ezzel nem akarok élnéd meg például ezt, hogyha nem tudom, te magad beszélnél akár a saját esküvődről. >> A kontextus az számít, hogyha én most egész idáig nem beszéltem nagyon arról, hogy figyeljétek, most tegyük fel.

Persze ez a véglete annak, hogy az ember mennyire bontakozik ki szerintem a közösségi médiába.

Én én eleve erről a részéről már nagyon rég úgy érzem leváltam, sőt szinte egy teljes visszavonulót folytam, folytam a közösségi médiában és akkor ahhoz képest meg szerintem furcsa lett volna ezzel így előrukkolni.

Például az egyik dolog az az, hogy én nem rejtegetem a gyűrömet, nem húzom le produkciók előtt, vagy ilyesmi.

Igen, csak hát valószínű, hogy egyszerűbb, könnyebb, meg hát természetesen olvasó csalogatóbb az, hogyha ilyen szalagcímel jelenik meg valami, hogy titkoltad.

Közben az az igazság, amikor én olvastam, akkor nekem is felszaladt a filmos a számlén, hogy hát azért nem volt valószínűleg ez olyan nagy titok, csak éppen ténylegesen. >> Jó, én én megírtam mind a tehát azokat is, akik így kellett megfogalmazzák közben nem tudom, rendesen természetesnek is találtam ezt a reakciót.

Nagybátyám így tisztázta is a dolgot, hogy nem volt titkos satöbbi, ugye, kellőképpen.

És szerintem ő el is intézte azt, amit nekem kellett volna mondani az egészről.

Úgyhogy ugyanúgy csendben maradtam, ahogy előttél. >> Érdekes egyébként ugyan akkor ez, amit mondasz, hogy mondod, hogy csendben maradtál, meg úgy egyáltalán, hogy egy picit visszavonulót fújtál a közösségi médiától.

Be kell valljam, én ilyen nagyon stréber készülős vagyok egy-egy ilyen beszélgetésnél, és én ilyen haragos szemöldökkel néztem azt, hogy valóban nagyon keveset posztolsz a közösségi médiában.

Hogy lehet így úgymond értsd jól kérlek, úgymond talpon maradni ebben a nagy sztár meg előadóművészeti dömpingben, meg nagy információs világban.

Úgyhogy hogy tényleg mondjuk minimális szinten se osztod meg a dolgokat a követőiddel?

Hogy >> hogy lehet így talpon maradni?

Mai napig csodálkozom rajta, de itt vagyok és talban maradtam benne, és még mindig csinálhatom azt, amit szeretek.

Volt egy olyan időszak, ahol konkrétan iz görcsököt váltott ki belőlem.

Ez kvázi egy ilyen kényszer is volt.

Én nem akarom most izé bírálni meg vádolni annak idején ugye a a tehátékutatót, aminek köszönhetem azt, hogy amúgy ezt a szakmát így magam is jobban a választásom izé középpontjába helyeztem, mert hogyha nem lett volna ez a tehetségkutató, akkor nem biztos, hogy itt kötök ki.

De akkoriban konkrétan bejött ugye akkor volt a fejlődőkorszakában igazából a közösségi média akkor robbant be a köztudatba, és akkor hirtelen egy ilyen nagy >> revelation volt, tehát hogy ilyen izé akkor ébredt rá a maga a csatorna is, hogy ennek olyan nagy fontossága van, hogy akkor innentől kezdve posztolj, posztolj, posztolj, és hogy hogy olyan volt, mintogyha egy kiképző Igen, az egy ilyen kiképző tábor volt kvázi, hogy na most ha felkeltél tök Mindegy, hogy miről csak posztolj.

És akkor én már tényleg ott tartottam.

Volt nekem is fotós kajám, tehát szégyellem, de volt.

Meg volt olyan, hogy mit tudom, hogy a a kondenscsík a repülőgépek mögött így x-ben volt az égens, ugye akkor >> igen.

Tehát így utólag Ja, >> ezek aranyosak.

Na azért hát még nem kellett ahhoz elmenni tehetségkutatóba, vagy úgymond kényszerhatás alatt cselekedni. mi magunk is csináltunk ilyeneket, mert az emberben alakult ki akaratlan és tudod egy ilyen kényszer mindenki megmutatja magát, akkor akkor én is.

Azt viszont el tudom hinni, hogy nálatok ebben a kontextusban ugye xfaktoros háttérstábbal mögötted tulajdonképpen egyfajta komoly elvárás is volt akkor ezek szerint.

Hát belénk verték amúgy ezt, hogy ez ennek milyen nagy fontossága volt.

És miután kifogyott belőlem már a tartalom, a szus is ilyen szempontból, onnantól kezdve meg olyan volt, mintogyha tehát tényleg már kifogytam vízből, úgyhogy vért fogok verítékezni, és kvázi ezt éreztem minden egyes alkalommal.

A végén már konkrétan ilyen éreztem fizikai hatását ennek az ügynek, hogyha ki kellett posztolnom csak egy fellépést, akkor görcsbe rándult a gyomrom, tehát rosszul lettem az egésztől.

Én nekem rendesen ilyen izé posztraumás >> tüneteid voltak.

És seiben akarom mondani épp, hogy vissza is szívom gyorsan, hogy összeszalad a szemüldököm, meg haragszom, hogy nincsenek infók mondjuk a Facebook oldaladon, de de rögtön vissza is szívon mondom még egyszer, mert ez azért durva.

Én de nem, tehát ez nem úgy, nem úgy akarom ezt a dolgot kifejezni, hogy ördögtől való dolog lenne az az ügy, hanem a hanem pont az, hogy az emberbe, hogyha felhalmozódik egyfajta hát a maga olyanfajta tartalom, ami amúgy hiteles is, ami mögött amúgy megjelennek az eszmék, az ötletek, a gondolatok, úgy igen, úgy menjen ez az ügy, úgy jó, >> de hogy ilyen muszáj alapon, vagy, hogy csak mutassunk valami kaját vagy bármit.

És mivel nálam egy ilyen nyakoncsapás volt ez az egész, ezért talán egy a mércét olyan szinten felemeltem magamnak, hogy én nem is zárkózné ettől teljes mértékben.

Viszont azóta is kergetek egy olyan ideált, amit úgy érzem, hogy na ezt aztán érdemes lesz megosztani.

Például most nemsokára megjelenik az egyik zenekaromra, a Loyal Apples Clubban most fog megjelenni az új lemezünk.

Na azt például egy ilyen dolognak tartom, és akkor majd fogok erről beszélni. fogok beszélni a dalokról, daloknak az értelméről satöbbi, mert például úgy érzem, hogy azt viszont tehát érdemes annak kontextust szolgáltatnom, >> de más dolgokról meg nem.

Még szeretek beszélni az olyan műsorokról, amiket szeretek például a izébe csináljuk a fesztiváltba, ugye szoktak hívni, és én én szeretem azt a társaságot. >> De jó.

És gyanú szerint akkor például ott, hogyha részt kell venni egy felvételen, nem tudom, megjelenz egy sort videóban, azt már egy kicsit örömtelip szívvel teszed is meg.

Legalábbis nekem ez tűnt ki abból, amit láttam a neten.

Igen, meg is könnyítik a dolgomat, mert amúgy meg annyira nem kell, hogy mondjam, a kitalálnom ötleteket, hogy most miért mit fogok megosztani erről a műsorról, hanem őszintén tudom elmondani, hogy nekem otthonos a közeg és a barátságos, és hogy jól érzem magam otthonosan, és ráadásul mindig olyan feladat elé is állítanak, amit hogyha tehát, hogy egyrészt látok kihívást benne, másrészt meg magamat is szórakoztatom, és közben úgy érzem, hogy hogy olyat is tudok adni, akik akikkel szemben úgy Úgy érzem, hogy hogy mondjam, van adósságom. >> Van adósságod?

Miért így fogalmazod meg? >> Hát például ez a fajta hiányosságom, hogy nem a közlök olyan sokszor a közösségi médián.

A ugyanígy nem jelentkezem újabb meg újabb dalokkal. kellőképpen azért halmozódik bennem amúgy a bűntudat is.

Tehát, hogy úgy érzem, hogy adós vagyok ezekkel a >> ezekkel az ügyekkel és dolgozom rajtuk, de közben meg milyen nagy kibontakozásra vágyom, vagyis vár várok önmagamban is. hallgatlak téged és próbálak így már meg megvallom neked rögtön a legelején, próbálak már így a legelején megfejteni is egy kicsit, mert valóban van egy képünk Baricz Gergőről, Annó nem tudom, az XFTOR színpadán, annoó Koppányként, most már azóta is eltelt ugye néhány év, és közben meg itt vagy, egy kis szolid, csendes, visszahúzódó emberként ülsz velem szembe az asztalnál, aki aki nem feltétlen tudja még, hogy hogyan és miként posztolja ki az életét, de valami késztetést érez.

Ugyanakkor itt felemlegettél néhány nagyon izgalmas dolgot ebben a gondolatfuttatásban.

Elhangzott kicsivel korábban már az X faktor a csináljuk a fesztivált akár a közelmúltból is, ugye?

Hát én nagyon bízom benne, hogy ezekről mind részleteiben még fogunk beszélgetni.

Tudod-e mi ez a perto doboz itt az asztalon? >> Nem tudom. >> Yes.

Nagyon jó. >> A kis részleteket, a reeket néztem. >> Jó, jó, jó, mert abban a rend szerint nem szoktuk elárulni a haditkot.

Na, azt kell tudni erről a dobozról, hogy én beleszuszakoltam egy csomó tárgyat. olyan mondhatni emléktárgyakat, amelyeket reményeim szerint, ha előveszek, te rögtön így felújjongsz, hogy á és eszedbe fog jutni valami vagány dolog.

És lévén ugye, hogy teljes életútbeszélgetés, portin interjú a miénk, én arra gondoltam, hogy menjünk vissza egészen a borzonti gyökerekig, induljunk onnan, és annak kapcsán rögtön hoztam is neked tárgyakat.

Benne vagy? >> Persze. >> Nagyon jó.

Egy kicsit kérlek fordulj félre, amíg matatok a dobozban, hogy ne lásd a többi tárgyat.

És én rögtön így kapásból, hogy tényleg mélyre menjünk, úgymond kettő tárgyat is előveszek a dobozból, és mutatom, hogy mi van a kezemben.

Egy rózsafűzér került elő, illetve egy olyan sárga könyv, ami nagyon, de ilyen nagyon csuriba tett ujjakkal drukkolok, hogy az amire amire te gondoltál egy bizonyos időben.

Tehát nagyon ismerős lehet neked.

Akkor viszont nagyon szépen köszönöm, hogy ezt kölcsön kaphattam, ugyanis Lévén, én nem vagyok katolikus, teljesen vakontapogató szem.

Elmondod, hogy milyen könyv van a kezemben? >> Ez konkrétan az ifjúsági énekeknek a nagy részét tartalmazza, főleg azokat, amiket mi is énekeltünk.

A nővéreim ki ifjúsági miséket vezettek és borzont akkoriban.

Amúgy meg volt egy olyan időszak, amikor a hónapban minden első vasárnap talán, tehát de tudom, hogy az egyik vasárnap az ifimise volt, és akkor nővéreim gitároztak, és ezeket a dalokat énekeltük közösen.

Meg a például, hogyha valakinek szülinapja volt, akkor mindig áldjon meg téged az Úrt.

Ennek amúgy meg tök jó élménye van.

Tehát az amikor tudjuk, hogy valaki amikor már a 20. napon vagy, érted?

És nem unalomból, hanem tudod már már a szólalamok is ki vannak találva, már be vannak ivódva, érted?

És akkor így közösen énekeljük ezeket a dalokat. >> Most ahogy így hallgatlak is, illetve korábbi interjúkra is visszautalva, én nagyon szeretem, ahogyan te a hitedről, illetve hát ebben a nagyon erős hitben való neveltetésről is beszélsz.

Olyan jó ezt látni 2026-ban, hogy volt, van, és reméljük egyébként, hogy lesz is ilyen.

Hadd kérdezzem meg, hogy hogy ez az erős istenhited, és milyen mélyre megyünk.

Nézd csak meg, rögtön így a legelején ez valaha téged így bármilyen formában gátolt, vagy vagy visszavett abból, amit mondjuk a világ rád akartuszkolni? szembesültél olyannal, hogy mondjuk nem tudom, hadd éljek a magam szám íze szerint tényleg nyers fogalmazással akár, hogy hogy kötözködtek vagy csúfoltak akár a hited miatt.

Volt erre példa? >> Hát hogyha csúfoltak, akkor szerintem nem eléggé, de amúgy meg csúfoltak.

Hát már konkrétan gyerekkoromban én voltam templom Gergé, tehát hogy ez nekem ez volt a izé a bec nevem.

A >> sok mindent megéltem ezen belül. a hogy nehézségeket okozott-.

Ez meg ezt meg így nem tudom megmondani.

Ez paradoxon így utólag, hogy amikor az első Vecsernyét tartotta, tehát hogy nem hiába hívtak templom Gergének, mert minisstráltam már izé öt évesen, akkor felolvastam satöbbi,…

Említett entitások

Témák

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Próbálok tágítani a nézőpontomon - Baricz Gergő / PERTU 148. rész”

Miről szól ez az epizód: „Próbálok tágítani a nézőpontomon - Baricz Gergő / PERTU 148. rész”?

Baricz Gergő az X-Faktoros szereplése után tizenöt évvel emlékezik vissza karrierjének fontos mérföldköveire. A Koppány karakter megformálásáról, a színpadi szerepekről és az élete emberi, elmélkedő oldaláról is beszél. Kiemeli a büszkeségét a gyökereire, és magyarázatot ad… Az epizód a Pertu című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 04. 16..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Próbálok tágítani a nézőpontomon - Baricz Gergő / PERTU 148. rész”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Baricz Gergő.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Próbálok tágítani a nézőpontomon - Baricz Gergő / PERTU 148. rész”?

Fő témái: karrierút, színház, önismeret.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Próbálok tágítani a nézőpontomon - Baricz Gergő / PERTU 148. rész”?

Megjelenés: 2026. 04. 16.. Hossz: 1 óra 29 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/pertu/probalok-tagitani-a-nezopontomon-baricz-gergo-pertu-148-resz

Több epizód a Pertu-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból