Petcast. Az állati podcast

Láthatatlan kötelék van kutya és gazdi között

· PT29M1S

Összefoglaló

A Petcast ezen epizódjában Sz. Látó Judit kutyagazdi mentál trénerrel beszélgetnek a kutya és gazda közötti különleges kötelékről, és arról, hogy miért fontos az egyensúly megőrzése ebben a kapcsolatban. Szó esik a felelős kutyatartásról és arról, hogy miként befolyásolja a…

Röviden

Műsor
Petcast. Az állati podcast
Megjelenés
2025. 05. 11.
Hossz
29 perc
Szereplők, említett nevek
Sz. Látó Judit
Témák
kutya-gazda kötelék, felelős kutyatartás
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Ne csak nekem legyen jó önzőmódon gazdaként, hogy van egy kutyám, hanem a a kutyának is legyen jó, hogy van egy csodajó gazdája, és van a gazdában egy csoda jó élet.

A kutya és a gazdája között egy nagyon-nagyon különleges kötelék van.

Egy láthatatlan szár köti össze őket.

Ez a Padast, az Állati Jógazdik podcast csatornája.

Ha neked is van kisállatod, és fontos számodra, hogy hosszú és boldog élete legyen, akkor ez a podcast neked szól.

Tippeket, ötleteket, hasznos és érdekes információkat kapsz itt ahhoz, hogy kihozhasd magadból a legjobb gazdit, mert a te kis kedvenced is a legjobbat érdemli.

A kutyák ma már nem egyszerűen családtagok, hanem sokak számára szőrős gyerekek vagy unokák, és vannak, akiknek az életében az egyetlen társat jelentik.

Van-e olyan pont, amikor sem az ember, sem az állat számára nem jó, nem egészséges ez a szoros kötődés?

A Petkasban erről fogok beszélgetni most ezt látó Judit kutygazdi mentál trénerrel, aki kinológusként és rehabilitációs kutyakiképzőként a kutyák, mentáligién segítőként pedig az emberek oldaláról látja ennek a szoros kötődésnek az előnyeit és hátrványait.

Örülök, hogy ismét a Petkasban köszönthetlek.

És nagyon köszönöm a meghívást ismét.

Nem tudom, feltűnt-e neked, illetve nektek kedves hallgatók, de nekem egyre többször, hogy az újanan épülő lakóparkok lakásait most már nem gyerekes, hanem kutyás fiatalpárok fotóival hirdetik.

Azt meg olvastam valahol, hogy a Google Trends adatai szerint a kutya szóra ma már gyakrabban keresnek, mint arra, hogy gyerek.

Ez egy nagyon érdekes felvetés.

Én azt gondolom egyébként, hogy a kutya, hogyha jó közegbe érkezik, akkor miért mer lehetne egy jó előkészület akár egy családi életre?

Lehet, hogy most valaki felszisztem, hogy fú, miket beszélek.

Pedig maga a felelősségvállaláshoz, hogy gondoskodni kell valakiről, kutya az nagyon nagyon jó próba lehet, egy fiatal párnap, de nyilván itt a kutyaérdekét is figyelembe kell venni.

Tehát ez ne az legyen, hogy hú, hát ha nem válik be, akkor majd lesz valahogy, hanem a a kutyaváatos rákészülés, felkészülés kell, hogy megjelőzte.

Nem lehet, hogy mostanában egyébként divatkutyát tartani, tehát ezt a fajta trendet is erősítik ezek a plakátok, vagy egyszerűen mindenhol azt látjuk, hogy kutyabarátszálláshely kutyabarát étterem.

Hát tehát én azt érzem, hogy most mintha kutyásság is trendy lenne.

Tehát egyébként, hogy hogy trendi most úgy így mondod, de ezen én is elgondolkodtam.

Én én inkább úgy fogom meg ezt, hogy hogy egyre több ember érzi azt, vagy mondjuk látja a környezetében, hogy milyen jó, amikor van az embernek egyája, egy szőrős négylábú társa, aki rendszerességet hoz az ember életében, gondoskodni kell róla, egy nagyon komoly érzelmi támogatás egy hétköznap szürkeségében nagyon-nagyon komoly támasz tud lenni.

Hát én az az a bajom ezzel a trendi szóval, tudod, hogy a trendiben van egy ilyen egy ilyen trendi, de ha nem akarok, nem foglalkozom vele, miközben azért a kisállattal, a kutyával azért napi szinten komolyan foglalkozni kell.

A trendi szót én nem véletlenül használtam, mert valóban én ennek a negatív oldalát, illetve árnyoldalát is fontosnak tartom hangsúlyozni.

Tehát azt, hogy amikor azt érezzük, hogy kimaradunk valamiből, hogyha nem vagyunk abban a flóban, abban a hullámban benne, például abban, hogy egyre több ismerősünknek, barátunknak van kutyája, ők a kutyákkal járnak egyfajta társaságba, élnek társasági életet, kutyás közösségekbe mennek.

Szóval ilyenkor hajlamosak vagyunk csak a pozitív oldalát látni ennek a dolognak, amit te is említettél, hogy mennyi érzelmi támogatást ad a kutya. amikor hazamegyek esetleg az üres lakásba, akkor rögtön boldogan fogad valaki engem, de azt, hogy ez mekkora felelősséggel jár, és mennyi mindent kell beáldozni azért, hogy mi jó gazdik legyünk, azért az ilyenkor háttérbe szorul, és arról nem szoktunk beszélni. olyan ez számomra egy kicsit, mint a gyerekvállalás, hogy hogy az, hogy mennyi mennyi áldozattal, mennyi lemondással jár, persze nagyon-nagyon sok pozitívumot kapunk természetesen, de hogy valahol ezt a két oldalt szerintem főleg a közösségi média világában és időszakában nem látjuk, nem érezzük.

Nem véletlenül mondtam a korábban is, hogy azért a kutyavállás az felendelősség, és erre fel kell készülni.

Van egy nagyon komoly, egy 10-15 évre szóló súlya, ami nem nehézség.

Én nem szeretem ezeket a szavakat, mert ez ezek nyomasztóak.

Én azt gondolom, hogy az ember, aki mondjuk egy kutyát vesz magához, vásárol vagy örökbe fogad, teljesen mindegy, egy társat választ maga mellé.

Én azt tapasztalom egyébként, és ez egy nagyon-nagyon nagy boldogság nekem, hogy egyre többen keresnek meg kutyavásárlás előtt vagy örökbefogadás előtt.

Egyre több az ilyen tanácsadásfeltérés, ami szerintem nagyon jó.

És én arra kifejezetten figyelek, és hangsúlyos az, hogy elmondjam, hogy mivel jár, milyen anyagi kiadásokkal, és ebben nem szabad szépíteni.

Mivel jár egy örök befogadás, hogy arról is leszedjük ezeket a rózsaszín, csillogó villogó csomagolópapírt és a rózsaszín masnit, mert azért te magad is ugye én tudom, hogy te magad is örökbefogadó vagy.

Nekem is volt a rég befogadott kutyám 20 évvel ezelőtt csodálatos kutyám, de hogy annak azért vannak nehézségei.

És ezek valóban nehézségek akkor, ha az ember nem tudja, hogy nem csak annyit történik majd, hogy a kutya egész életében hálás lesz.

Szóval az, hogy a közösségi médiában mit lát az ember, igen, ez is nagyon félrevezető, teljesen igazad van, de én azt az oldalát is látom, hogy azért most már a szakemberek, akik nem félnek kimondani az igazságot, tehát ugye azért azért elhangzik az is, hogy kivel jár a kutyatartás, mire kell készülni.

Az, hogy az ember erre rákattint és végighallgatja, na ez megint egy másik dolog, hogy mi az, amit meg akar hallani, vagy mi az, amire fuszál egy ilyen döntés előtt, az megint egy önálló döntés sajnos.

Igen, a másik oldalával is találkozom a rehabilitációk során, amikor szembesülnek azzal, hogy te jó ég, mibe csöppentem, hiszen egy másik élőlényt veszünk magunkhoz.

Tehát azért ebben teljesen igazad van, hogy azért vannak még sajnos a fejek, amiket én azt gondolom, hogy nekünk szakembereknek kötelességünk helyre tenni és kötelességünk beszélni róla őszintén és nyíltan.

És most csatolnék vissza a bevezetőhöz, ahol arról beszéltem ugye, hogy egyre inkább szoros kötődés alakul ki kutya és ember között.

Tehát nem csak munkatársként használjuk őket, vagy nem csak, nem tudom, őrzővédőként, hanem valóban családtagként.

És erre volt Kubin Jenniiknek egy kutatása, amiről többször már a Petkastban is beszéltünk, és szó esett.

Ugye ők azt találták, hogy hasonlóan kötődnek most már a a kutyákhoz emberek, mint a a saját családtagjaikhoz, és ugyanolyan odaadással, szeretettel törődnek a kutyáikkal, mint a családtagjaikkal, vagy még inkább.

Te trénerként tapasztalod-e ezt a változást?

Én azt gondolom, hogy a a kutyáknak ugye a szerepe nem csak én gondolom, hanem hanem ezt is a kutatások is alátámasztják, hogy nagyon megváltozott, hál a jó Istennek a társállataink lettek.

És a kutya az egyetlen olyan élőlény, amelyik együtt akar működni az ember.

És hogyha most egy kicsit a mentál higgién oldalammal is beszélhetek, akkor azt gondolom, hogy és felmentenék minden gazdit, aki azt érzi, vagy vagy rossz érzése van, hogy hú, én nekem fontosabb a kutyám, mint egyes családtagom.

A kutyához teljesen más a kötődés.

A kutya egy csodálatos élőlény.

És én is, amikor a kutyámra nézek, hogy amikor hozzáérek, hogy amikor nézem a tévét-t és odagömbölödik a lábam mellé, hát azt érzem, hogy töltőn vagyok.

És szerintem ezzel nagyon sok hallgató egyetért, és ez maradjon is így.

Azért van olyan, amikor túlzásba visszük azt a fajta szeretetet és gondoskodást.

A gondoskodás talán nem, mert az fontos, inkább azt a fajta szeretetet vagy tutujgatást, én ezt így szoktam mondani, amit nem kellene feltétlenül, tehát túlzásba visszük a a szeretését a kutyának.

És igazából én azt látom, hogy sok esetben emberi tulajdonságokkal ruházzuk föl, ami ami én azt gondolom, hogy nem szerencsés, de cáfolj meg, ha te kinológusként ezt másképp látod, mert én azt gondolom, hogy ez ez egy dolog, hogy mi mit teszünk, de a másik dolog, hogy a kutyára ez milyen hatással van.

Ez megint csak az a terület, amiről beszélsz, amit a a szakembernek, a kutyatrénernek megfelelő empáti, megfelelő kommunikációval helyre kell tenni a gazda fejében.

Csak ugye itt nem mindegy a hogyan, mert nem gázolhatunk bele a az emberek lelkébe, mert nem tudjuk, hogy ki milyen csomagot cipel magával, hogy miért viselkedik, hogy milyen trauma van a háttérben.

Én azt szoktam mondani a gazdáknak is, hogy én ezt azért mondom el neked, mert én azzel segítek a kutyádnak azzal, hogy megértetem veled, hogy neki ez miért nem jó, vagy vagy miért kellene máshogy csinálni.

Nekem ez a területem, tehát hogy én a gazdát máshogy nézem, mint egy átlagtré.

Menténis szakemberként ugye főleg, hogy Rogers elnek mentén dolgozom, mer én ebből írtam a szakdolgozatomat is.

Tehát az empátia, a feltétel nélküli elfogadás, az az én szemléletem része.

Én meg akarom érteni az okot, hogy mit, miért van ez így.

És akkor utána egy megfelelő kommunikációval át tudom beszélni, és nagyon szépen helyére kerülnek a dolgok.

És amit még fontos itt megjegyezni, hogy az emberek félreértelmezik a kutyáknak a viselkedését, úgy magyarázzák, ahogy nekik komfortos önigazoló módon.

Egyébként bocsánat, ezt nagyon sok esetben a trénereken is előfordul.

Ugye miért? azért, mert a kutya nem tud megszólalni és azt mondani, hogy jaj emberek olyan buták vagytok, én nem is ezt gondolom, vagy nem is ezt akarom jelezni.

Tehát ahhoz nagyon kell ismerni a kutyát, az adott kutyafajtát, annak a testbeszédét, mert máshogy kommunikál a testével egy angol buldog, akinek mondjuk nincs parka, és máshogy mondjuk egy magyar birlapjá.

Tehát, hogy azért mondom, hogy ez mindig egyeti, és ez nagyon fontos, hogy ezt lássuk.

Mikor mondhatjuk azt azért, miközben nem feltétlenül értsük a kutya visszajelzését, vagy honnan tudjuk, hogy neki ez nem jó?

Hát szakemberként azért ezt látjuk, de gazdaként ha úgy érzem, és ez már ez már egy ilyen önismereti folyamat, hogy hogy több helyről kapom azt a visszajelzést, hogy figyelj, ez nem oké, akkor szerintem keressünk meg egy szakembert. állatorvoshoz remélhetőleg mindenki a kutyáját, és mondjuk egy állatorvos is, ha látja az elhízást, ha lát valami bármi olyan dolgot, ami számára jelzésértékkel bír, akkor akkor én nagyon remélem, hogy ő is vissza ez a gazdának, hogy h ezzel lehet, hogy változtatni kellene.

Tehát ez egy ez is egy nagyon összetett dolog egyébként.

Főleg, hogy Magyarország azért a beleszólós emberek országa.

És nehéz azért azt is elfogadni, vagy helyén kezelni, hogy neked mindig megmondja valaki, hogy szerinte azt hogy kéne?

Nekem például rendszeresen mondják, hogy engedjél már el szegényt arról a pórázról, hát hadd rohangáljon.

Hát ha az én kutyámat elengedem, akkor többet nem látom, mert az elindul a világba.

Valóban, ugye, hogy mondtam, hogy a környezet visszajelzése, és az is teljesen valid, amit mondasz, hogy de mindenki most már tényleg mindenki felhatalmazza érzi magát, hogy szakértő, mert már volt x kutyája, vagy nem tudom hány éve évtizede kutyatartó, és akkor ő már nagyon tudja, nagyon érti.

Válogassuk meg, hogy kinek a szava fontos, és hogyha annak az embernek a szava fontos, és ő visszajelhet nekünk, hogy figyelj, szerintem ez ez nem annyira oké, akkor tudunk áldoztatni.

Erre is azt gondolom, hogy a közösségi média rátesz egy lapáttal abban az értelemben, hogyha megnézed, akkor ezek a kutyás, egyéb állatos csoportok nagyon gyakran ott kérdeznek meg emberek olyan dolgokat, amiket én nem is értem, hogy miért nem szakembertől kérdeznek, miért nem viszi azzal a problémával állatorvoshoz, miért nem hív föl egy viselkedésterápiás szakembert, és akkor válaszolnak, hogy szerintem a te kutyádnak az a baja, hogy én szerintem ez meg elképesztő felelősségvállalás vagy felelőtlenség inkább.

Igen, de ők nem gondolnak abban, hogy ez mekkora felelősség, illetve felelőtlenség.

Nagyon jól pontosan fogalmaztál.

Én voltam több ilyen csoportban, és aztán mindenhonnan töröltem magam.

Tehát azt tapasztaltam, hogyha beírtam szakértőként, akkor ott kaptam hidegetmeleget, hogy én mit képzelek.

Nyilván én mindig azt írtam, hogy keress meg egy szakembert, mert nagyon veszélyes az, ami itt történik, akár viselkedés probléma esetén, akár egy egészségügyi probléma esetén, mert mindenki diagnosztizál mindent lélektani vonalon is, meg egyéb egészségügyi vonalon is.

Mert ezért nem kell fizetni, mert elnézést, a tudást azt mindig meg kell fizetni, és ez ez nem mindenkinek olyan komfortos.

Na és itt jön be az, amiről beszéltünk, hogy a kutyatartás igenis komoly áldozatokkal jár, anyagi áldozattal is valójában a közösségi médiában, ezekben a csoportokban, ismeretlen emberektől kérünk felácsok.

Olyan emberekbe bízunk, és itt a bizalom az, ami nagyon fontos, hogy a a való életben, ha szembe találkoznánk, akkor a el is fordulnánk, és ahogy megkérdeznék, hogy szerinted az én kutyámnak mi baja van?

Ugye közönségi média meg ez az egész világ, amiben élünk, ez ez nagyon veszélyes, és ebben is nagyon tudatosnak kellene lennünk.

Mindenre vannak jó szakemberek, meg kell találni őket, és áldozzunk rá, és akkor egyébként így gyorsabban megoldódik a probléma.

Amikor arról beszélünk, hogy antropomorfizáljuk, tehát emberi tulajdonságokkal ruházzuk föl a kutyát, akkor én elég sok veszélyt látok ebben, és a hétköznapi tapasztalat vagy vagy ismeret is mondatja ezt velem.

Most legutóbb például hallottam egy olyan sztoriról, amikor egy idős bácsival élt egy kutyus, akivel nagyon szoros kötelék alakult ki.

A kutyus még fiatal, három éves, a bácsi meghalt, de ugye a kutya ebben a három évben 024-ben a bácsival volt.

Említett entitások

Témák

  • kutya-gazda kötelék
  • felelős kutyatartás

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Láthatatlan kötelék van kutya és gazdi között”

Miről szól ez az epizód: „Láthatatlan kötelék van kutya és gazdi között”?

A Petcast ezen epizódjában Sz. Látó Judit kutyagazdi mentál trénerrel beszélgetnek a kutya és gazda közötti különleges kötelékről, és arról, hogy miért fontos az egyensúly megőrzése ebben a kapcsolatban. Szó esik a felelős kutyatartásról és arról, hogy miként befolyásolja a… Az epizód a Petcast. Az állati podcast című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2025. 05. 11..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Láthatatlan kötelék van kutya és gazdi között”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Sz. Látó Judit.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Láthatatlan kötelék van kutya és gazdi között”?

Fő témái: kutya-gazda kötelék, felelős kutyatartás.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Láthatatlan kötelék van kutya és gazdi között”?

Megjelenés: 2025. 05. 11.. Hossz: 29 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/petcast-az-allati-podcast/lathatatlan-kotelek-van-kutya-es-gazdi-kozott

Több epizód a Petcast. Az állati podcast-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból