Puzsér Róbert

A zsidók szégyene – Puzsér & FAM bemutat | A.D. 2014

Összefoglaló

A műsor egy Puzsér Róbert által tartott előadásról szól, amely a "A zsidók szégyene" címet viseli. Az előadás A.D. 2014-ben zajlott, és Puzsér Róbert, valamint a FAM (valószínűleg egy csoport vagy szervezet) közreműködésével került bemutatásra. Az előadás témája a zsidósággal…

Röviden

Műsor
Puzsér Róbert
Megjelenés
2026. 08. 11.
Szereplők, említett nevek
Puzsér Róbert
Témák
előadás, zsidóság, kritika, puzsér róbert
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Azért vagyunk itt, hogy bemutassuk a zsidók szégyene című drámakötetünket a Fammal, ami a a ott a bejáratnál meg is vásárolható a Novákeriknek a a kiadványa. >> Standjár.

Ez az érdekes, hogy a Novákerikán kívül ebben az országban nincsen senki, aki hajlandó lenne a a könyveimet megjelentetni, merthogy így mindenki ilyen értelmiségihez méltatlan, konformista gyökér ebben az országban.

Hogyha akárkihez viszem el, így mindenki nagyon szereti, nagyon tetszik neki, nagyon élvezi, nagyon-nagyon jó.

De hát ne haragudjak, azért értsem meg, hogy ebben az országban ezt nem lehet.

A Novakerik az egyetlen gyakorlatilag ebben az országban, aki nem azt mondja, hogy hát így értsem meg, hogy ő neki családja van, meg értsem meg, hogy ő neeki gyereke van, meg értsem meg, hogy ő neeki egzisztenciája van, értsem meg, hogy ezt ebben az országban nem lehet, de higgyem el, hogy ez neki nagyon tetszik, és érezzem jól magam attól, hogy neki nagyon tetszik, és ne hagyjak így, mert legyek én zavarban. >> Figyelj, >> érted? >> Nekem a Halló!

Na szar. >> Halló, >> működik. >> Tényleg.

Na, tehát de az én könyvem meg már a második kiadást megírte a Tipotexnél.

Tehát érted, nekik is van családjuk úgyhogy >> Ja ja, ja.

De hát a te könyveid nem sértenek senkit.

Maximum maximum 6000 éve halott Egyiptomi ember. [nevetés] Emiatt a könyvem miatt utált ki az egyiptológiai szakma egyébként.

Ez ilyen ez ilyen három ember magánbesztélgetését képzelem el, [nevetés] >> melynek során téged két ember kitagad. >> Na, >> szóval szóval ezt a ezt a kötetet ezt hat éven keresztül írtuk. >> 2008-tól.

Hát idén jelent meg, tehát négyig. >> Aha. >> Aha.

Tehát hat éven keresztül. >> Hát igen, de >> és volt hat verzió.

Ez a ez ami itt most megjelent, ezt szánjuk végső változatnak.

Tehát úgy gondoljuk, hogy ebből már igazán semmi sem hiányzik.

Még azért van egy kis rossz érzésem, mert a főhősnek rá kellett volna szoknia a cigarettára újra, mint korábban letett, de ezt kihagytuk belőle.

Pedig szeretjük azt a színházat, ahol a nézőknek nem szabad rágyújtani.

De a de a színészek az egyik készerat benne van.

Szóval ezt >> [horkantás] >> ez egy ilyen nekem ez egy ilyen identitásképző fontos irat amit amire amit nagyon-nagyon régóta dédelgettem és amivel megtaláltam a famot, hogy hogy valósítsuk meg, hogy gyártsunk belőle drámát.

Igaz, hogy nem tudok drámát írni, és a fam sem tudott, de a fanban láttam a képességet a tanulásra, ami belőlem hiányzik, és és végülis végül is >> engem látták kihasználható izének, alajynak [nevetés] >> a jó célértekében >> egyébként izé egyébként akkor lépett le a második feleségem a másfél éves kislányunkkal, és a Robi kihasználva ezt a lélektani pillanatot, amikor az ember magányos és kiszolgált ártatott és maga alatt van és meg van zuhanva, mint a keselyű csapott le rám és és munkát adott [nevetés] és akkor tulajdonképpen ezzel izé ezzel tartott kondícióba azzal hálá hálálkodtál éveken keresztül, hogy én hoztalak végig vissza, én küzdöttelek vissza az élők sorába nagyon szar helyzetedből. [torokköszörülés] >> Ez így mondjuk túlzás, de mondjuk az kétségtelen hajlasz a túlzásokra.

Nem, egyébként tényleg nekem ez terápiás meló volt ez a helyzet.

A Robinak egy ilyen nagy elvi manifesztóm, nekem meg egy terápia. >> Azért ez egy nagyon soklétű dráma.

Tehát itt ez egy ez egy lélektani dráma, közben egy súlyos magánéleti dráma, egy társadalmi dráma, egy politikai dráma. nagyon-nagyon sokrétű, és nagyon sok rétege van, és nagyon sok nagyon sok nagyon komplex nagyon komplex dolog az a az a viszonyulás, ami a holocausthoz fűz minket, mert a holokauszt az egy lerágott csont.

De hogy a holokausról megemlékezni az mintogyha már nem is csak az, hogy megtörtént volna, mert azt hagyján, hogy azt hiszem, hogy ez a holocaust megemlékezés dolog, ez már megtörtént, hanem az embernek sokszor az az érzése, hogy apa se maradt.

Tehát, hogy így, hogy így egyik holokausz meg megemlékezés torkolik bele a másik holokausz megemlékezésbe, és folyamatosan egy holokauszt emlékezésben vagyunk, csak hogy nincs egy olyan, hogy mondjam, egy olyan mauzóleumban, aminek nincs kijárata.

Valahogy nem vezet ki semmire.

Tehát, hogy így történik velünk ez a holocaust trauma, de mi nem változunk meg.

Valahogy nem történik meg velünk a a változás, vagy nem nem vezet át minket valamiből valamivé.

Nem válunk nem válunk valamiből valamivé, mert azt gondolom, hogy a feldolgozása valaminek az az, hogy integráljuk az annak a tanulságait, meg az a abból abból származó tudást, és egy magasabb szinten tudjuk folytatni, tehát hogy szintet tudunk lépni.

De mintha ez nem történt volna meg velünk.

Tehát van ez a folyamatos holocaust holokaustra való visszaemlékezés, és ki nem látszódunk belőle.

Eközben pedig pedig nincs nincs feldolgozva a téma.

Tehát a holocaust feldolgozása az nem zajlik.

Nincs viszonyulásunk a holocaust utáni emberhez, hanem csak a csak a holocaust hozz van.

Tehát ahhoz a, hogy mondjam, abban a döbbenetben ragadtunk benne, hogy ez hogy történhetett meg.

És tényleg döbbenetes, hogy hogy történhetett meg, de azt gondolom, hogy ennél ennél távlatosabb, ennél komplexebb, ennél ennél összefüggőbb tanulságai vannak ennek a dolognak, amikre egyszerűen még mindig nem tértünk ki, amikről még mindig nem kezdtünk el beszélni.

Mit jelent az, hogy ez megtörténhetett?

Ez bizonyos értelemben hát egy csomó kérdést felvett.

Ezekkel a kérdésekkel aztán Adordótól Pilinskyig rengetegen foglalkoztak és beemelték a kulturális kánonba ezt a ezt a Trianon traumát, vagy holokaust traumát.

Most elszóltad, >> most elszóltam magam ezt a holokaust traumát, de valahogy, de valahogy valahogy nem tudjuk, hogy mi hogy mi az a világ, ami a holokauszt után van, hogy a holokauszt után mi az, ami szükségszerűen megváltozik bennünk és velünk.

És van néhány történet, ami erről szól, és van néhány történet, ami ezzel foglalkozik.

Ilyen például a felolvasó című film, ami végre egy film, ami nem a holocausztal foglalkozik, és nem a holocaust során kifolyt vérben tocsog, mint az összes többi, hanem a holokaust emlékezetre fókuszál. a holokauszt ö a holokauszt továbblésére, bennünk való továbbélésére, a holokauszt bűntudatra, arra, hogy a hogy és arra, hogy a bűntudatra nem csak az elkövetőknek, de a túlélőknek is egy csomó alkalmuk van, még ha okuk nincs is. [torokköszörülés] És ilyen például a szofi választása.

A szofi választása is egy olyan film, ami végre nem csak azzal foglalkozik, hogy hogy mi történt, hanem azzal, hogy hogyan lehet elhordani ezt a rengeteg mázsányi súlyt, amit hagyott maga után.

És hogyan lehet élni, és hogyan lehet feldolgozni, és hogyan lehet tovább élni, és hogyan lehet tovább lépni, és hogy szabad-e tovább lépni.

Tehát például nem nagyon beszélünk arról, hogy mi történik akkor, ha tovább lépek, és mi történik akkor, ha nem lépek tovább.

Mit jelent az, hogy én belebetegszem?

Teszek-e ezzel jót valakinek, vagy erkölcsértelemben jó dolog-e belebetegedni ebbe, vagy fölösleges és értelmetlen?

Ezek nagyon fontos kérdések, és ezekről nincs szó.

Pedig ezzel foglalkozni kell, azt gondolom.

És azért írtuk ezt a ezt a darabot, mert mert mert nagyon sok kérdést vett fel.

Elsősorban azt az én számomra legalábbis, aztán majd a famel mondja, hogy neki mik a fontos kérdések.

A pénz, >> hogy a holokausztból származó trauma az egy törzsi trauma marad, és a náciknak és a zsidóknak a a villongása, a belügye, vagy pedig egy tágabb értelemben vett erkölcsi tanulságot vonunk le belőle. emberi egzisztenciális léptékben, hogy melyikre vagyunk képesek.

Tehát, hogy ez egy ez egy törzsi ügy marad, egy polkárháborús törzsi ügy, amit tovább lehet görgetni magunk előtt, vagy pedig vagy pedig az ebből származó tudást integrálni tudjuk, és egy magasabb szinten tovább lépni.

És azt gondolom, hogy itt a különbség például a Nyugat-Netország és Kelet-Netország között így jól érzékelhető.

Nyugat-Németországban a nácizmust egy ilyen egy ilyen liberális fogyasztói világ követte, és nem maradtak nácik.

A legalábbis a nyugati oldalon nem nagyon.

A keleti oldalon egész más történt, mert a a nácik bukását követte a vörös hadsereg.

És a vörös hadsereg visszakézből egy akkora pofont adott a társadalomnak, hogy mindenki jogosan mondhatta azt, hogy a anyját Sztálinnak akkor már inkább Hitler Hitler jobb volt már, vagy valami ilyesmi.

És a keleti oldalon meg rengeteg neonáci van.

De szerintem nem azért vannak a keleti oldalon sokan a neonácik, mert mit tudom én Hitler az a fajta totalitárius gondolkodás írtott tovább, mivel hogy nem volt demokrácia egyáltalán.

Tehát ez ez ez a fő szerintem >> szerintem meg az szerintem meg az a főok. >> Ugyanazok a figurák megtalálták a helyüket a stáziba később meg mit tudom meg egyáltalán a Honekker féle izé NDK-ba, akik később neonácik lettek.

Tehát én én én ezt így >> én meg inkább abban én meg inkább abban látom, hogy a hogy a vörös hadsereg bevonulása után már lehetett arra hivatkozni, hogy hát talán háborús bűnös voltam, talán nem, de azután az a 40 év, ami azután jött az azok nem voltak háborús bűnösök. >> De erre hivatkoztak a nyugati neonácik is. >> Nyugati, de nyugat nincsenek nyugati neonácik >> voltak, mit tudom én, 70-es években azért még voltak.

Az az igazság, hogy hogy a vörös frakció hadsereg frakcióhoz képest volt. >> Persze inkább csak parádéztak. >> Szóval, hogy ez egy fontos ügy és nagyon kevés szó van róla. >> Várjál valamivel. >> Tehát itt pont most az előbb egy kedves barátom, aki hittl mesélt egy nagyon bizar történetet, most jött rezdából.

Elmesélhetem, gondolom, mert névtelen a dolog hogy annyira bűntudatuk van a németeknek, hogy ott egy ilyen árttörténésszerű idegenvezető mondja az idegeneknek, hogy hát ez a bombázás nem is úgy volt.

Katonai célpontokat bombáztak, nem is azzal a gyújtóbombával, igazából nem is történt ott kvázi semmi, csak egy szimpla kis izé bombázás volt.

És amikor a barátom, barátunk megkérdezte, hogy na de hát nem nem is megkérdezte, hanem hogy a a Vanegutnak az ötös számú vágóhídjának a helyszínét akarták megnézni, vagy akarnák megnézni, akkor az idegenvezető meg ott az az egész garnitúra úgy nézett rájuk, mintha nácik lennének.

Tehát amiket, tehát ilyen sz nem nem nem ez az első ilyen sztori, amit én a nyugatnémetekről, ha most idézel kell, >> érted? >> És de hogy átterjed ez a izé is, ez a politikai korrektség, meg belőle ez a tapusítás, érted?

Tehát ez ez a másik véglet, az öngyűlölet.

Tehát beteges az a német, aki így áll a saját történetéhez. nácik oda. >> Azt kell érteni, hogy trezda szőnyek bombázása azokkal a gyújtóbombákkal, amikkel felgyújtották a várost, az egy háborús bűncselekmény volt.

Az a civil lakosságnak a módszeres irtására irányult az a bombázás, semmi mást nem célzott.

És tulajdonképpen a totál totális háború szellemében is a nyugati demokráciák hajtották végre.

Tehát nem a nem a keleti cyeppéknek a a sötét >> vörös hordát, >> vörös a izé a gru vezér által vezetett sötét vörös hordák.

Nem lehet azt mondani, hogy a [horkantás] az asszonybaszó tömegek tették, hanem hogy a a a fényes fénye fényességes nyugati demokráciák tették.

És hogyha ők erre úgy gondolnak, >> ahogy az atombombát is egyébként nem nem a szovjetek dobták le.

Na, >> hogy atom nem volt nekik. >> Ledobták volna. >> Hát le bár előbb. >> Jó. >> Aha. >> Igen. >> Csak saját magnak. >> Igen.

Szóval hát érdekes érdekes kérdés.

Az a lényeg az ö az az a lényeg ennek a Dresta ügynek, hogy az egy háborús bűncselekmény volt.

Csak hogy >> az emlékről van szó.

Csak, hogyha Drezda egy háborús bűncselekmény volt, akkor azt azt a nyugati demokráciák hajtották végre, a hasonló háborús bűncselekményeket, mint amit Hitler.

Ez azt jelentené, hogy talán azok sem különbek, mint Hitler.

Ez azt jelentené, hogy talán mi sem vagyunk különbek, mint Hitler.

Az azt jelentené, hogy a Hitleri rendszer is relatív, meg a mi mostani rendszerünk is relatív.

Ez pedig egy olyan egy olyan egy olyan zavarodottságot okozna a németekben, amit így lefolytanak, amiről így nem hajlandók tudomást lenni.

Akkor inkább Drezda nem is volt háborús bűn.

Jó, álljunk így hozzá, hogy Drezda nem is volt háborús bűn, mert ha Drezda nem volt háborús bűn, akkor világos.

Akkor akkor szintiszta a képlet.

Akkor Hitler áll a rossz oldalon, akkor a nyugat áll a jó oldalon, és Hitlert legyőzték.

Most már mi is a nyugat vagyunk, és a jó oldalon állunk, ugye?

De Adresna egy háborús bűn volt, akkor sokkal bonyolultabb a helyzet.

És persze a helyzet sokkal bonyolultabb.

És attól, hogy Drezda háborús bűn volt, attól Hitler nem lesz a jó oldal.

De de szembe kell nézni azzal, hogy nincs jó oldal.

Na most ha szembe kell nézni azzal, hogy nincs jó oldal, az azt jelenti, hogy a hitleri rendszer elmúl elmúltával és a mostani rendszernek a az eljövetelével nem nem váltunk egy jobb helyé, de jobb helyé váltunk, de nem váltunk jó helyé.

Ezt, hogy mondjam, ezeket ezeket az árnyalatokat, ezekre az árnyalatokra ömeges döghalál esetén már nem lehet jól hivatkozni.

Tehát, hogy így ezek olyan ezek olyan olyan kis diplomáciai finomságok, amikre lehet hivatkozni, ha mondjuk ilyen nem tudom én gazdasági szankciók vannak, vagy valami ilyesmi.

Ezek ilyen finomságok, de amikor emberek halnak meg, nem tudom én, 100000 szám, akkor nem lehet azt mondani, hogy hát ott történtek túlkapások, érted?

Ezt nem lehet mondani, mert ez tulajdonképpen nem más, mint a az emberiség ellenes bűncselekmények relativizálása, hogyha így fogalmazol.

És valójában a németek ezt teszik Drezdával.

Volt egy emberiség ellenes bűncselekmény, és ők relativizálják pusztán azért, hogy ne kelljen Hitlert relativizálniuk.

Mert ha a dresdát, mert ha a drzdát nem relativizálják, hanem annak hívják, ami az már egy Hitler relativizálás.

Az már a nácizmusnak a a >> legitimálása >> vagy a rehabilitálása. >> Ja. >> Ami egyébként nem lenne az. >> Tehát szabadjon kimondani, hogy Drb egy háborús bűncselekmény volt, >> de ettől még…

Említett entitások

Témák

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „A zsidók szégyene – Puzsér & FAM bemutat | A.D. 2014”

Miről szól ez az epizód: „A zsidók szégyene – Puzsér & FAM bemutat | A.D. 2014”?

A műsor egy Puzsér Róbert által tartott előadásról szól, amely a "A zsidók szégyene" címet viseli. Az előadás A.D. 2014-ben zajlott, és Puzsér Róbert, valamint a FAM (valószínűleg egy csoport vagy szervezet) közreműködésével került bemutatásra. Az előadás témája a zsidósággal… Az epizód a Puzsér Róbert című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 08. 11..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „A zsidók szégyene – Puzsér & FAM bemutat | A.D. 2014”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Puzsér Róbert.

Milyen témákat érint ez az epizód: „A zsidók szégyene – Puzsér & FAM bemutat | A.D. 2014”?

Fő témái: előadás, zsidóság, kritika, puzsér róbert.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „A zsidók szégyene – Puzsér & FAM bemutat | A.D. 2014”?

Megjelenés: 2026. 08. 11.. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/puzser-robert/a-zsidok-szegyene-puzser-fam-bemutat-a-d-2014-02014mp3

Több epizód a Puzsér Róbert-ből