StúDió Veszprém

A boldog tudatlanság csapdája (Dobos János)

· PT28M12S

Összefoglaló

A műsorban Dobos János, az Emberi Jogokért Alapítvány elnöke, aki ismert sci-fi író is, a pszichiátriákon tapasztalható emberi jogi helyzetet tárgyalja. Az alapítvány egy kiállítást szervezett, amely bemutatja a múltbeli és jelenbeli jogsértéseket a pszichiátriai intézetekben.…

Röviden

Műsor
StúDió Veszprém
Megjelenés
2026. 02. 20.
Hossz
28 perc
Szereplők, említett nevek
Dobos János, Wéber László, Dióssy László
Témák
pszichiátria, emberi jogok, sci-fi
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Ugyanez a pszichiátriá sajnos nem történik meg, és emiatt elég komoly aggályok szoktak fölmerülni a mai mentális egészségügynek a hát, hogy így mondjam működőképességével kapcsolatban, illetve az kapcsolatban, hogy tudja-e szolgáltatni azt, amit egyébként a társadalom elvárna tőle.

És hát részben a kiállítás erről is szól, ugye főleg a jelenbeli része, hogy vajon mennyire van ez így.

És hát ezzel kapcsolatban vannak saját tapasztalataink itt az alapítványnál, miután ugye működtetünk egy jogsegélyszolgálatot, [zene] és hát hogy így mondjam, a tapasztalataink mondhatni lesújtóak. [zene] Szóval az írás az mindig is része volt az életemnek, de aztán sose jutottam [zene] el odáig, hogy könyvem szülessen még egyszer.

Aztán lett egy olyan ötlet, amire azt gondoltam, hogy na ezt érdemes lenne megírni. [zene] Ez volt ez a bizonyos Trianon küldetés című történet, ami tulajdonképpen egy tudományos, fantasztikus időutazós történelmi regény.

Stúdió Veszprém [zene] podcast.

Megkerülhetetlen emberek és történetek Diosi Lászlóval és Véber Lászlóval.

Mi tényleg [zene] a valóságról beszélgetünk. >> Ha most nincs időd végignézni vagy meghallgatni az epizódot, akkor iratkozz fel csatornánkra, és gyere vissza bármikor, [zene] amikor neked alkalmas.

Így nem maradsz le semmiről. >> Legyen veled is az Allright.

Nem csak érti, [zene] pontosan le is írja beszélgetéseinket.

Jó, ha nekünk dolgozik az írott szó ereje. >> Kedves nézőink és hallgatóink, a közelmúltban Veszprémben egy nagy látogatottsággal rendelkező vándorkiállításra került sor, mégpedig egy pszichiátriai tényfeltárú kiállításra, melyen jó magam is részt vettem, és rengeteg információval gazdagodtam.

Úgy gondoltam, hogy célszerű lenne megosztani ezeket az ismereteket.

Ezért is hívtuk meg a műsorban Dobos Jánost, aki az állampolgári bizottság az emberi jogokért Alapítványnak az elnöke.

Szervusz János. >> Szervusztok.

Köszönöm szépen a meghívást és köszöntöm a hallgatókat is. >> Szia!

Ha azt mondom, hogy John P Drummer, akkor az is egy teli találat, mert az is egy jó bemutatás lenne, ugyanis vendégünk író is, mégpedig skifi író.

Úgyhogy majd erről is fogunk társ társalogni, hiszen a podcastunk az barátságban van a könyvek világával.

Először is térjünk vissza erre a bizonyos kiállításra, amit úgy tudom, hogy talán közelren néztek meg, ami egy fantasztikus látogatottságot jelent szerintem ebben a műfajban.

Amikor a zárás előtt egy-két órával ott jártam, akkor is nagyon-nagyon sokan voltak.

Mi a célotok ezzel a vándorkiállítással, illetve mi a véleményed a veszprémi fogadtatásról? >> Igen, hát annak ellenére, hogy a kiállítás elég ilyen speciális témával foglalkozik, azért általában ez vonzani szokta a nagy közönséget.

Ugye ez egy az egy olyan kiállítás, amit a nemzetközi szervezetünk állított össze, és azzal foglalkozik, hogy megmutassa azt, hogy a pszichiátriákon milyen jogsértések történtek, történnek a múlttól, a jelenig, a kezdetektől egészen napjainkig.

És hát ez egy elég széles témát felőlelő tárlat.

Ö, és mint mondtam, úgy tűnik, hogy ez valami nagyon speciális dolog, de valójában nagyon sok olyan információ van benne, amiből az ember azt ismeri föl, hogy ez hát az ő saját életét is érinti, mert mert ezek a dolgok nem csak a pszichiátriai intézetekben zajlanak, hanem mondjuk, ha arra gondolunk, hogy manapság hány gyermeket címkéznek fel, különböző ilyen pszichiátriai címkekkel, hogy ADHD-s, meg figyelemezavaros, meg ilyesmi, vagy vagy akár ha csak arra gondolunk hogy hogy mennyi ilyen életbeli probléma van, amit egyre többször címkéznek pszichiátriai betegségnek idézőjelben, akkor máris láthatjuk, hogy nem csak az intézetben lévő embereket érinti ez a kérdés, hanem hanem mindenkit.

Emiatt elég elég jó szokott lenni a látogatottság.

És a Veszprémi azt gondolom, hogy nagyon jól sikerült, nagyon jó volt a közönség, érdeklődőek voltak, és ráadásul a helyi segítőink meg egy játékot csináltak abból, hogy ugye Veszprém előtt Budapesten volt egy kiállítás és és ott ott is ilyen körülbelül 1000 volt a a látogatottság, de a a gondolták a veszprémiák, hogy ők megdöntik ezt a rekordot és nagy hajrával végül összesen azt hiszem három plusz látogatóval döntötték meg a budapesti látogatószámot, úgyhogy volt benne egy ilyen is, de valóban én azt gondolom, nagyon jól sikerült kiállítás volt, nagyon jók voltak a visszajelzések is, úgyhogy örömmel vittük ezt el Veszen. >> Talán látjátok, tudjátok, hogy kik azok, akik elsősorban meglátogatnak egy ilyen kiállítást. olyanok, akik valamilyen formában, családon, baráti körön keresztül érintettjei a problémának, vagy olyan nyitott érdeklődő emberek, mint például Mi vagy a Diói Laci, aki személyesen is ott volt.

Az igazság az, hogy ezt próbáltuk már többször nézegetni, hogy kik azok a fő, hát hogy így mondjam, célközönségek, vagy kik azok a társadalmi rétegek, akiket leginkább érint ez, vagy akiket leg akik leginkább kíváncsiak erre a kiállításra, de nem nagyon tudtunk egy olyan határozott réteget vonni, hogy na ők azok.

Az igaz, hogy akik érintettek valamilyen szempontból, vagy a családtagjukon keresztül, vagy saját esetükön keresztül, ők szívesebben eljönnek és kíváncsibbak rá. gyakran látogatják meg a kiállítást olyanok, akik szakmájukból adódóan érdeklődnek, mint például nővérek, egészségügyi dolgozók, vagy ügyvédek, szociális munkások, viszonylag gyakran felbukkannak.

De ezen túl azt kell, hogy mondjam, hogy mindenféle, a társadalom minden szegletéből jönnek emberek.

Nem lehet tudni néha, hogy mi az, amitől valakinek fölkelti az érdeklődését ez az anyag.

Egy apróság, egy egy információ, és eljön és megnézi.

Én a kiállításon is elmondtam a megnyitás alkalmával, hogy megboldogult polgármester koromban nagyon sokszor találkoztam olyan emberekkel a fogadóákon, a különböző fórumokon, akikről hát sugárzott, hogy mentális zavarokkal küzködnek szorongással problémáik vannak és magam is csodálkoztam, hogy milyen milyen nagy kört érint ez a dolog, és vajon van-e megfelelő kezelés, módszer, eljárás ezeknek a mentális gondoknak a az orvoslására.

De hát ez a kiállítás azért nem egy ilyen nagyon kellemes érzés és látvány, hanem legfőképpen azt mutatjátok be, hogy milyen elfajzások vannak, hogyan kezelnek esetenként embereket, milyen milyen embertelen problémákkal küzködnek a az ápolás során.

Úgyhogy egy egy kicsit ilyen szomorú szívvel jön ki az ember a kiállításra.

Az tény, hogy sok olyan információ van benne, amit emészteni kell.

Ez kétségtelen, de mindig is az volt a az alapelvünk, hogy jobb tudni valamiről, hogyha mégha kényelmetlen is, mint egyfajta boldog tudatlanságban élni, ami sokszor csak csapdát jelent az ember számára.

A jó pár évvel ezelőtt én egyszer végiglátogattam nagyon sok rendőri vezetőt.

Ez ugye nekem a munkámhoz tartozik az is, hogy építsem a kapcsolatokat az alapítvány számára.

És e abb az időszakban én végiglátogattam majdnem az összes budapesti rendőrkapitányt, és ott nagyon gyakran került szóba ugyanaz, amit az előbb fölemlítettél ugye hogy polgármesterként találkoztál azzal, hogy hogy hányszor van olyan, hogy ilyen hát mentálisan zavart emberek jönnek és hát ugye furcsa dolgokat beszélnek.

És a rendőröknél nagyon gyakran arra került a szó, hogy hát igen, hányszor kihívják őket, ugye ott van egy mentálisan zavart ember, és nekik el kell vinni ők általában beviszik a pszichiátriára.

De amennyire egyöntetűen följött ez a sztori a rendőröknél, hogy ez ebbe ez ugye rendszeresen beleütköznek és visszatérő történet, ugyanolyan rendszeresen visszatérő volt az is, hogy amikor ezeket az embereket beviszik a pszichiáriára, ott kezelik, aztán kiengedik, akkor minden kezdődik előlről utána ugyanott, ahol volt.

Magyarán az, hogy tehát utána lehet, hogy három hét múlva megint hívják őket ugyanahz az emberhez.

És ez egy nagyon tisztán mutatja azt a jelenséget, hogy ezek az emberek hiába kerülnek be a pszichiátriára.

És ugye az átlag ember azt mondja, vagy aki nem foglalkozik ezzel a témával, azt mondja, hogy jó, hát hál istennek legalább bevitték, majd ott foglalkoznak vele.

De de ez mutatja meg azt, hogy valójában amikor amit a pszichiátrián csinálnak vele, az nem hozza ki őt ebből az állapotából.

Tehát nem kap olyan kezelést, amitől ő így egyszer csak magához tér, és azt mondja, ah visszatért az ép elmém és most már minden rendben lesz. mint ahogy mondjuk az ember, ha bekerül egy most mondok valamit egy gyulladással vagy egy fekélyel a kórházba, azt hogy kezelik, meggyógyítják és úgy jön ki, hogy ez meg van gyógyítva.

Ugyanez a pszichiárián sajnos nem történik meg, és emiatt elég komoly aggályok szoktak fölmerülni a mai mentális egészségügynek a hát, hogy így mondjam, működőképességével kapcsolatban, illetve azzal kapcsolatban, hogy tudja-e szolgáltatni azt, amit egyébként a társadalom elvárna tőle.

És hát részben a kiállítás erről is szól, ugye főleg a jelenbeli része, hogy vajon mennyire van ez így.

És hát ezzel kapcsolatban vannak saját tapasztalataink itt az alapítványnál, ami után ugye működtetünk egy jogsegélyszolgálatot, és hát, hogy így mondjam, a tapasztalataink mondhatni lesújtóak ezen a télen. >> Igen. járt nálunk Balcár Lajos főorvos úr, pszichiáter Veszprémől, akivel erről a témáról mi beszélgettünk, és ő ugye azt mondja, hogy csak a jéghegy csúcsa az, ami látszik, tehát hogy annál jóval jóval szélesebb ez a probléma, mint amit mondjuk a Laci fogadóán látott volna, csak hogy egy személyes példát egy baráti társaságban egyszer csak mondta valaki nekem, hogy tessék, itt van egy levél frontin. >> És akkor kérdeztem, hogy ezzel mit csináljak?

Hát azt mondja, hogy legyen otthon nálad is, mert mindenhol kellot otthon kell, hogy legyen.

Tehát hogy Magyarországon azt hiszem, hogy ennek egyrészt a kultúrája sincs nagyon meg, másrészt pedig azok a kapacitások sem állnak rendelkezésre, ami szükséges volna.

Az az egyre tisztában körvonalazódik, hogy a mentális egészségügynek nagyon alapos reformokra van szüksége nemzetközileg is és Magyarországon egyaránt.

Mert amíg azt mantrázzuk, vagy a vagy az egészségügyi élet felelős vezetők azt mantrázzák, hogy még több pénzt a pszichiátriában, majd akkor megoldódik a lakosság mentális állapota, addig csak ugyanez fog ismétlődni, ami most van.

Ez igazából ez ez 15 20 25let 30 éve megy ez, hogy jaj de rossz helyzetben van a pszichiátria, adjunk még több pénz, kapacitást és akkor majd akkor jó lesz.

Igazából ugyanezek az emberek ott vannak.

Ha az ember benéz egy pszichiátriai osztályra és megnézi, hogy mi történik, ott ugyanúgy igazából csak szedálás folyik.

Szóval lényeg a lényeg, hogy hogy a világban több helyen indultak már el kezdeményezések olyan, tehát azt mondom, hogy alternatív mentális egészségügy irányában, akkor ez kicsit furán hangzik, mert az olyan olyan perifériásnak hangzik, de de a lényeg az az, hogy hogy lennének igazából másfajta megközelítés, nem az, hogy lennének, vannak másfajta megközelítések a mentális egészségügyre, amik sokkal emberségesebben, emberközpontúbban, az emberi jogokra sokkal nagyobb tekintettel és sokkal hatékonyabban tudják kezelni ezeket az embereket.

Tehát az, hogy mit lehetne velük csinálni, hogy tényleg tényleg az legyen, hogy visszatérjen a a józan eszük, e erre megvannak a módok.

Ezt nem én találtam ki, erre számos kezdeményezés volt már a világban.

Ezeket csak be kéne emelni igazából a az eg mindig egészségügyi kérdés valá, mert ez sokszor ilyen szociális témákat érint.

De most teljesen őszintén, hogy ha most nem akarjuk kerülgetni a forrókását, addig amíg a pszichiátria arról szól, hogy hogyan gyógyszerezzük az embereket, és amíg ez dollár 100 milliárdos forgalmakat kreál a gyógyszergyárak, és ezen keresztül a pszichiáterek számára is, addig nem olyan könnyű kimozdítani ezt a ezt a szituációt ebből a kicsit ilyen állóhelyzetből. >> Ez elég kemény fogalmazás, amit mondtál.

Mindazon á ez egy nyílt titok, tehát ez igazából tudott szakmai körökben is.

Nyilván azok a pszichiáterek viszont, akik tisztességgel teszik a dolgukat, meg a körülményekhez képest próbálják ellátni a betegeket, azok azért fölkapják a fejüket ilyenkor, mert ugye azt ne vitassuk el, hogy nyilván sokakban megvan a jó szándék és a segítőkészség ebben a műfajban is.

Természetesen nem azzal van a probléma, hogy milyen szándék.

Én nagyon jól tudom, hogy hogy sokan azért mennek oda a pszichiáterek is, ápolók is, vagy azért lesznek egyáltalán pszichiáterek, mert segíteni akarnak az embereknek.

A problémát az jelenti, hogy a mai pszichiátriának van egy kialakult gyakorlata, van egy protokolrendszere, amit nekik tartaniuk kell.

Tehát hogyha egy pszichiáter azért megy erre a pályára, hogy segítsen az embereknek, de utána azt tanulja meg, hogy hogyan kell szakszerűen legyógyszerezni, hogyan kell szakszerűen lekötözni pácienseket, mert ezt diktálja a protokoll, akkor óhatatlanul is olyan gyakorlatokat fog végezni, ami igazából a páciensnek nincsen hasznára bármilyen jó szándékkal mente.

Tehát igazából egy olyan paradigmaváltásra lenne szükség ezen az egész területén egy olyan teljesen új megközelítésre, ami ami sokkal inkább a hatékonyság szempontjából közelíti meg, és nem pusztán csak az arról szól, hogy hát gyógyszerekkel ö simítsuk le, vagy vagy fedjük el a kellemetlen mentális tüneteket, ami manapság az egyik legjellemzőbb tulajdonság a tapasztalataim szerint a pszichiátriának. >> Ühüm.

Ö ha jól értem, akkor ti a az emberi jogokat kéritek számon, a humánus bánásmódot, tehát igazából ti nem a terápiába kívántok beleszólni alapvetően, hanem hogy azokat az emberi alapvetően emberi jogokat tiszteletben tartva zaj zajlódjon az a gyógyító folyamat, ami ott van.

És akkor teszem föl a kérdést, hogy ha van egy tévképzetekkel terhelt kontrollvesztett ember, és mondod, hogy ne gyógyszerezzék, ne kötözzék le, akkor mi a megoldás?

Tehát látjuk azt, hogy vannak úgynevezett csendesebb esetek és vannak a zajosabb esetek. a zajosabb eseteknél nyilván érthető, hogy ott is fenn állnak a jogok, az emberi jogok, de hát azért…

Említett entitások

Témák

Személyek

Szervezetek, cégek

  • Emberi Jogokért Alapítvány

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „A boldog tudatlanság csapdája (Dobos János)”

Miről szól ez az epizód: „A boldog tudatlanság csapdája (Dobos János)”?

A műsorban Dobos János, az Emberi Jogokért Alapítvány elnöke, aki ismert sci-fi író is, a pszichiátriákon tapasztalható emberi jogi helyzetet tárgyalja. Az alapítvány egy kiállítást szervezett, amely bemutatja a múltbeli és jelenbeli jogsértéseket a pszichiátriai intézetekben.… Az epizód a StúDió Veszprém című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 02. 20..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „A boldog tudatlanság csapdája (Dobos János)”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Dobos János, Wéber László, Dióssy László.

Milyen témákat érint ez az epizód: „A boldog tudatlanság csapdája (Dobos János)”?

Fő témái: pszichiátria, emberi jogok, sci-fi.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „A boldog tudatlanság csapdája (Dobos János)”?

Megjelenés: 2026. 02. 20.. Hossz: 28 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/studio-veszprem/a-boldog-tudatlansag-csapdaja-dobos-janos-334c1e89

Több epizód a StúDió Veszprém-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból