StúDió Veszprém

Beszélem a csimpánzok nyelvét (Marokházi Katalin)

· PT1M57S

Összefoglaló

Marokházi Katalin, a Veszprémi Állatkert ikonikus állatgondozója és 2025 Év Állatvédelmi Szakembere a Stúdió Veszprém vendége. Katalin mesél a csimpánzokkal való kapcsolatáról, Milla, a cserbenhagyott csimpánz történetéről, és Böbe majom festményeiről. Megosztja gondolatait az…

Röviden

Műsor
StúDió Veszprém
Megjelenés
2025. 12. 26.
Hossz
2 perc
Szereplők, említett nevek
Marokházi Katalin, Dióssy László, Wéber László
Témák
állatgondozás, csimpánzok, állatvédelem
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Fejezetek

  1. — Milla, a cserbenhagyott csimpánz5:40 Beszélem a csimpánzok nyelvét6:11 Találkozás Böbe-majommal9:30 Vadállatok a háznál
  2. — Jane Goodall a példakép21:20 Lesz-e könyv az élményekről?22:50 Mi a helyzet az afrikai vadászturizmussal?24:30 Kézilabda

Ebben az epizódban

De a böbe majmot nyilván nem láthattad, mert nem láttam >> tényleg gyerekként. >> Te egy fiatal hölgy vagy, hogyan lehet szépen.

De általános Iskol én pápáról kerültem Veszprémbe és általános iskolai kiránduláson elsős vagy másodikos lehettem és mély nyomot hagyott bennem, mert Irénke nénivel pont kint volt az akkori gondozójával Böbe, és a 2 Ftos málna töltött savanyú cukromat ellopta a kezemből.

Úgyhogy ez mélybenyomás tett. >> Na de figyelj, sokakra azt tett mélybenyomást, hogy gyurmázott, hogy festett, >> hogy állítólag kávét készített és Kádár Jánost azzal kínálta meg.

Ezt nem tudom, hogy igaz-e ez a ez a történet.

Ő ő miért volt annyira különleges?

Az valami egészen speciális eset. >> Csimpánzó között is van okosabb, vagy éppen nem annyira okos. [zene] Én az én tapasztalataim szerint, és most nem szeretnék megsérteni senkit, de a lányok általában okosabbak, [zene] mint a hímcsimpánzok.

De viszont nem merünk vitatkozni. >> A hímeknek viszont nagyobb a lelke és nagyobb a szíve és kedvesebbek. [zene] >> Tényleg.

Én azt gondolom, hogy vannak ö olyan dolgok, amit megtettem volna, mivel kézből nevelt volt böbe, de vannak olyan dolgok, amit nem. [zene] Tehát ez a kávét hozok, ez nem, de azt, hogy rajzolt esetleg azzal elüti az időt, vagy éppen egy kísérletnek a a része. [zene] És nekem van három darab böbeképem, festvényem, >> amit ő festett. >> Amit ő festett.

Igen. [zene] Stúdió Veszprém podcast.

Megkerülhetetlen emberek és történetek Diosi Lászlóval és Véber Lászlóval. [zene] Mi tényleg a valóságról beszélgetünk. >> Ha most nincs időd végignézni vagy meghallgatni az epizódot, akkor iratkozz fel csatornánkra, és gyere vissza bármikor, amikor neked alkalmas. [zene] Így nem maradsz le semmiről. >> Köszöntjük a Stúdió Veszprém podcast nézőit és hallgatóit.

Ma egy különleges beszélgetésben lesz részünk, merthogy a 2025-ös év állatvédelmi szakembere a Kittenberger Kármán Vadaspark legendás, mondhatom azt, hogy ikonikus állatgondozója, Marokházi Katia vendégünk.

Hát rólad alapvetően azt kell tudni, hogy az életedet két dolog teszi ki jó részt.

Alapvetően az állatok gondozása, az állatkert.

Ebben teljesedtél ki, és ez az, ami számodra számodra az élet egyik fontos elemét jelenti.

Majd erről később fogunk beszélni.

Nos, hogyan kezdődött a te barátkozásod az állatok világából, és hogy jutottál el az állatkerthez Veszprém?

Veszprémbe? >> Hát ez nagyon nagyon régen történt.

Az én keresztüleimnek nem lehet egy gyereke, és én voltam a minden.

Nagyon sok állat volt, és ők tanítottak meg tulajdonképpen az állatok tiszteletére.

Ezért választottam a mezőgazdasági iskolát.

Ott összetalálkoztam egy állatkertes kislánnyal.

Így kezdődött, és akkor én megfogalmaztam magamban, hogyha majd egyszer családom lesz és gyerekeim lesznek, majd ha ők befejezték az általános iskolát, akkor jövök én az állatkertbe, mert azt gondolom nőként ezt másképp nem lehet.

Tehát nincs olyan, hogy két hetet jövök, mert a gyerekem beteg, egy hetet meg dolgozom, és akkor ez így is lett. >> De hát sokan dolgoznak az állatkertben, de te mégis egy különleges személyiség lettél ott.

Elsősorban a a csimpánzok, majmok azok, amik különösen az életük, életmódjuk foglalkoztatott.

És mi fogott meg bennük, hogy ez lett a fókuszban?

Amikor jelentkeztem az állatkertben, akkor több helyre mehettem volna, és akkor Zsigmond igazgató úr azt mondta, hogy menjek végig ezeken a területeken, és akkor válasszam ki, hogy hogy hol szeretnék.

És ugye régen a csimpánzaink azok mindjárt a bejárat mellett voltak, és a volt egy Milla nevé csimpánz, aki kézből nevelt volt, és miután bekerült a csapatba, nem nagyon érezte túlzottan jól magát, gondolván, hogy őt cserben hagyták, és nem kommunikált senkivel.

És amikor én beléptem, akkor halbám, fogalmam nem volt arról, hogy ő mit akar, de elkezdett velem kommunikálni.

És akkor én azt mondtam, hogy jó, akkor én innen tovább nem megyek, és így lettem a >> Mit jelent az, hogy a csimpánc kommunikálni kezdet feled?

Ezt nyilvánvalóan szavakkal nem tud kifejezni semmit, de mégis hogyan alakul ki az ember meg a csimpánz között ez a híd? >> Hát egy idő után megtanulod a a jelzéseiket, például az előrenyújtott kéz, az lehet kérés is, vagy segítségkérés. >> Ühüm.

Ő nekem ezt a tenyérrel fölfele kezet mutatta, hogy ő most szeretett volna valamit, akkor én még nem tudtam, vagy segítséget kér.

Azt később ugye az ember megtanulja a nyelvüket, meg megtanulja utánozni a hangokat is.

Ugye ők többféle hangon kommunikálnak egymással, és ez nagyon fontos, mert úgy kell a csapat részévé válni, hogy ne avatkozz bele a csapat életébe. >> De a böbe majmot nyilván nem láthattad, mert >> nem láttam >> tényleg gyerekként >> te egy fiatal hölgy vagy lehet.

De általános Iskola, én pápáról kerültem Veszprémbe és általános iskolai kiránduláson elsős vagy másodikos lehettem, és mély nyomot hagyott bennem, mert Irénke nénivel pont kint volt az akkori gondozójával Böbe és a 2 Ftos málna töltött savanyú cukromat ellopta a kezemből.

Úgyhogy ez mélybenyomás tett. >> Na de figyelj, azt tett mélybenyomást, hogy gyurmázott, hogy festett.

Igen, >> hogy állítólag kávét készített, és Kádár Jánost azzal kínálta meg.

Ezt nem tudom, hogy igaz-e ez a ez a történet.

Ő ő miért volt annyira különleges?

Az valami egészen speciális eset lehetett? >> Csimpánzok között is van okosabb, vagy éppen nem annyira okos.

Én az én tapasztalataim szerint, és most nem szeretnék megsérteni senkit, de a lányok általában okosabbak, mint a hímcsimpánzok, de viszont >> nem merünk vitatkozni. >> A hímeknek viszont nagyobb a lelke és nagyobb a szíve és kedvesebbek. >> Tényleg? >> Én azt gondolom, hogy vannak olyan dolgok, amit megtettem volna, mivel kézből nevelt volt böbe, de vannak olyan dolgok, amit nem.

Tehát ez a kávét hozok, ez nem, de azt, hogy rajzolt esetleg azzal elüti az időt, vagy éppen egy kísérletnek a a része.

És nekem van három darab böbeképem, festvényem, >> amit ő festett. >> Amit ő festett.

Igen. >> És az milyen minőségű?

Most csak az mondjuk egy általános iskolás alsó tagozatos gyereknek valamilyen nyomon követhető. >> Érdekes dolog, mert ugye a függőleges, viszintes az egyik kép, amin függőleges és viszinteset festett.

A másik a karika, a harmadik pedig az a híres margarétás kép, ami érdekes számomra, mert akkor, amikor a mi csimpánzaink még lent voltak, és ugye télen nem nagyon mehettek ki, és valamivel le kellett foglalni őket, mert az unatkozó állatnál rosszabb rosszabb nincs.

És én rajzoltattam velük, és ami érdekes volt, hogy függőleges, vízszintes karika ment, de a a négyzet és a háromszög nem. >> Ühüm.

De azért visszavitték aztán, hogy ne legyen annyira szép ez a történet, visszavitték Afrikába, ahol úgy tudom, hogy nem tudott beilleszkedni a vad természetes tart természetes állapotban lévő majmumok közé, és ott el is pusztult.

Hát itt Veszprém bepusztult el, miután haza hazahozták.

Én ezen nem csodálkozom, mert én nagyon sok állatot neveltem a tigristől, a zsiráfonát, mindent, de azt tudomásul kell venni, hogy egy állatot nem ember gyerekként kell nevelni, hanem állatként kell nevelni. >> Igen.

Itt itt jön akkor egy nagyon aktuális kérdés.

Biztos te is látod, hogy tele van az internet cuki kis rókás képekkel meg videókkal, hogy otthon tartanak rókát, és hogy milyen kedves állat.

Te mit gondolsz erről, hogy vadállatokat házhoz, kézhez szoktatunk?

Ön én abban az esetben neveltem, hogyha az anyuka nem nevelt.

Tehát ez egy szükséges dolog, de nálam ugye haza kell, hogy hozzad, mert két óránként majd három óránként et mint egy kisgyereket, de akkor nálam otthol lakástop van, tehát senki nem jöhet be.

Tehát a család tagjaim kívül meg esetleg a sajtó, mert azért az fontos dolog, de minél kevesebb emberhez szokik hozzá, annál könnyebb vissza tenni a fajtársai közé.

Megpróbáltam a mamahívóhangot megtanulni.

Ugyanúgy jutalmaztam, vagy éppen idézőjelbe büntettem, mint a a az anyukája, mert ha ezt az ember nem teszi, akkor biztos, hogy nem tudja visszatenni a többiek közé.

Arra, hogy otthon vadállatot tartani, én teljes mértékben ellenzem, és mindegy, hogy milyen állatról van szó, mert a vadállat az vadállat marad, bármennyire kérből nevel. >> És kis és tigrist is vittél haza, ugye? >> És az milyen korú volt akkor a szása? >> Igen, szá hát Németországból jött. öpusztulta az anyukája, akkor került Veszprémbe talán három hónapos lehetett, amikor már Németországban elkezdték a nevelését, de egyébként az egyik legnagyobb élményem az ő ő nevelése volt, mert azért mégis csak egy szibériai tigriső beszélt, vagy mitől.

Hát amikor ő volt, akkor nem volt szükségem bőrradírra sem, mert ugye éjszaka hát mellettem aludt, de ott volt a helye, de hát ő úgy gondolta, hogy rajtam azért mégiscsak jobb aludni, és hát ő úgy gondolta, hogy vadászni kellene éjszaka, és akkor elkezdte nyalni az arcomat.

Hát a tikrésnek a nyelve nem egyszerű, mint három smgli papír.

És hát próbáltam nem felébredni, akkor úgy finoman beleharapdált a lábam ujjába, vagy éppen ami a takaró alól kilógott, de soha egyetlen egy rossz mozdulat felém nem volt.

Hát hét hónaposan kezdtem a visszaszoktatását a többiek közé.

A veszprém járatkert itt már szóba került többször is, és ugye azt látjuk, hogy az elmúlt évtizedekben folyamatosan fejlődött, egyre jobbak a körülmények a a az állatok számára, de ugye az előbb beszéltél erről, és én mindig ezen gondolkodom, hogy az állatnak tényleg csak annyi a szükséglete, hogy jó fizikai körülmények között legyen, vagy hát a mentális állapotával is kell foglalkozni.

És azt mi nem is látjuk, hogy az állatkertben mi történik annak érdekében, hogy ezek az állatok jól legyenek.

Hogy hogy zajlik ez? >> Hát én megéltem a a régi rendszert is, ahol tulajdonképpen a legfontosabb dolog az volt, hogy minél több állatot mutassunk be, és az nem volt annyira fontos, hogy mondjuk, hogy az élőhelyhez hasonló körülményeket teremtsünk.

Ez ugye fokozatosan kezdett megváltozni.

Nagyon fön fontos a környezetgazdagítás.

Most itt nem csak a mászókákra gondolok, vagy vagy éppen pihenőpadokra, hanem azért kint kell lenni, hogy árnyékban legyen az állat, ha éppen süt a nap.

Ha ha olyan állatról beszélünk, mint a csimpánz, őket le kell foglalni, mert borzasztó okosak, és ha unatkoznak, akkor biztos, hogy valami csibségen törik a fejüket.

És akkor ilyenkor az ember próbál kitalálni dolgokat.

Csak egy példát mondok, amikor ugye az embernek ez nem nagyon sikerül.

Úgy gondoltam, hogy veszek egy bőrlabdát, azt biztos nem fogják szétszedni, mert az majd milyen jó lesz.

És Taksuny nevű csihim csimpázunk, aki egy nagyon kedves állat volt.

Játszottak vele két percig, majd így a fogát, a ahol össze van varva a bőrlabda, oda belenyomta, így széthasította, ráhúzta a lábára, és egész nap úgy mászkált.

Úgyhogy a a sok pénzbe került labdának ennyi volt a a az élete.

Tehát mindig meg kell próbálni a az állat fejével gondolkodni.

Hát ezt is tanulni kell. >> És a cirkuszi körülmények közé szólított állatokról mi a véleményed?

Szerencsére már nincs erre lehetőség. >> Ne is legyen, mert olyan mozgásra kényszerítik az állatokat, ami ami nem természetes.

Hát gondoljunk bele, >> soha nem ül le. soha nem ül le egyrészt, másrészt meg azt a súlyt tartani.

Tehát az ízületei fájdalmat okoz neki.

Tehát én gyerekként sem mentem soha cirkuszba, nem?

Pedig lett volna le lehetőségem. >> Viszont mentél sok felé a világba, és erről szeretnénk azért tudni egy kicsit, hogy merre jártál, milyen élményeid voltak, mik voltak a tapasztalataid.

Hát nekem talán a legnagyobb álmom az Afrika volt, talán pont a csimpázok miatt meg meg a vadállatok miatt.

Hát sikerült eljutnom Tanzániába és Ugandába.

Tanzániába egy Kittenberger expedíción vettem részt, aminek a célja az volt, hogy megtaláljuk azt a falut, ahol Kittenberger annak idején összegyűjtötte a Nemzeti Múzeumnak, illetve a fővárosi állatkertnek a az állatokat, mert ezt soha senki nem kutatta.

Hát hatalmas élvény volt, mert végigjártuk majdnem, hogy csak Kittenberger útvonalát.

Ugye ez a szerengeti nemzeti parkhoz tartozik ez a rész, ahol ahol ő tevékenykedett.

Hát 4 kmen múlott a dolog, hogy talán eljussunk arra a helyre, mert koordinátáink voltak.

Sőt, készítettünk olyan fotókat, ami ugye színes volt, és Kittenberger fotója pár kilométer eltéréssel fekete-fehér ugyanaz volt.

Tehát jó helyen jártunk, de ott és akkor azt mondták, hogy innen ne tovább, ez egy nemzeti park, hol ott előtte megkértünk mindent, hogy kell-e engedély bárhova, biztos, ha sok dollár lett volna a zsebünkbe, akkor ez sikerült, de nem adjuk föl.

Vissza szeretnénk menni, de jártunk azon a helyen, ahol őt az oroszlán támadás után kezelték.

Álltam azon a lépcsőn, igaz, hogy már nem úgy néz ki, mint mint akkor, de álltam, ahol a fotó készült Kittenbergerről azon a lépcsőn elmentünk arra a helyre, ahol a maláriával kezelték.

Úgyhogy ez volt az egyik nagy élmény természetesen a szerengetés, a gorongorót, azt meg nem kell mondani, az egy csoda. >> Mennyi volt az időbeli eltérés Kittenbergerés köztetek?

Az volt 1912-től. >> Tehát egy 100, több mint 100 év. >> Igen.

Igen. >> És ezek szerint akkor ott még nagyjából ugyanazok a körülmények uralkodnak, mint abban az időben, hiszen hát a fotók szerint akkor megtaláltátok a helyszíneket. >> Megtaláltuk a helyszínt, de a hegyvonulatot, a Kilimandzsáó >> Aha.

És a mellette lévő dolgok, ha két fotót egymás mellé vagy alárakja az ember, akkor pár kilométer a az eltérés.

Tehát jó helyen jártunk tulajdonképpen, csak hát ez lett a vége, de nem adjuk föl, fölmegyünk még egyszer.

Nem tudjuk, hogy találunk-e még valamit, mert mert a a hely, tehát maga a falu már nem létezik, >> de ha megtalálnánk a helyet, esetleg hátha találunk valamit, ami >> Ühüm. >> amire emlékeztünk.

De van neked egy másik példaképed is, csak hát sajnos ő már nincs a körünkben. >> Hát Jengodalról van szó, aki nekem ember szakember anya és nő.

Említett entitások

Témák

Személyek

Szervezetek, cégek

  • Veszprémi Állatkert

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Beszélem a csimpánzok nyelvét (Marokházi Katalin)”

Miről szól ez az epizód: „Beszélem a csimpánzok nyelvét (Marokházi Katalin)”?

Marokházi Katalin, a Veszprémi Állatkert ikonikus állatgondozója és 2025 Év Állatvédelmi Szakembere a Stúdió Veszprém vendége. Katalin mesél a csimpánzokkal való kapcsolatáról, Milla, a cserbenhagyott csimpánz történetéről, és Böbe majom festményeiről. Megosztja gondolatait az… Az epizód a StúDió Veszprém című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2025. 12. 26..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Beszélem a csimpánzok nyelvét (Marokházi Katalin)”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Marokházi Katalin, Dióssy László, Wéber László.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Beszélem a csimpánzok nyelvét (Marokházi Katalin)”?

Fő témái: állatgondozás, csimpánzok, állatvédelem.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Beszélem a csimpánzok nyelvét (Marokházi Katalin)”?

Megjelenés: 2025. 12. 26.. Hossz: 2 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/studio-veszprem/beszelem-a-csimpanzok-nyelvet-marokhazi-katalin-f4478932

Több epizód a StúDió Veszprém-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból