Veszprém 2030

Tanuljunk kutyaetikettet!

· PT26M26S

Összefoglaló

A Veszprém 2030 podcast az Otthont az Állatoknak Alapítvány ingyenes kutyás foglalkozásait mutatja be, melynek célja a városi kutyatartással és gazdai etikettel kapcsolatos konfliktusok kezelése. Az epizód Zigmond Istvánnal, az alapítvány elnökével és Böröczky Verával, a…

Röviden

Műsor
Veszprém 2030
Megjelenés
2026. 04. 09.
Hossz
26 perc
Szereplők, említett nevek
Gellért Gábor
Témák
kutyaetikett, állatvédelem, kutyaiskola, veszprém
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Veszprém 2030 podcast, városunk útja Európa legélhetőbb települései közé.

Az otthont az állatoknak Alapítvány elindította ingyenes kutyás foglalkozásait.

Kutyaiskola, városi kutya, gazdi etike címmel.

Hiánypótló, amit csinálak. ugyanis kutya van rengeteg, gazdi is, meg konfliktus is.

Elhagyott ürülékek, szabadon kószáló, önsétáltató nagytestű kutyák borzolják a kedélyeket Veszprém lankáin.

Zigmond István alapítványi elnökkel és Böröcki Verával, a veszprémi Állatvédő Egyesület elnökével beszélgettem. >> Hogy hívják őt?

Hány kutya? >> Megcserélődnek is.

Kata, hogy hívják ezt a kutyát? >> Eliz. >> Eliz.

Na, sovány szegénykém. >> Tessék. >> Soványka. >> Hát hétlaljuk, de egyébként van benne a gárvén is, úgyhogy sose fog. >> Ja, hát az az úgy látszik. >> A másiknak is megmondja a nevét. >> Timkó. >> Mi?

Timkó nem olyan régen érkezett egy három hete nagyjából.

Elice három hónapja van talán itt nagyjából. >> Mennyi időt itt egy kutya? >> Hát ez nagyon változó.

Van olyan kutya, aki három hét alatt gazdisodik.

Van aki már évek óta itt van. >> Általában ez attól függ, hogy ki mennyire csinos. >> Hát nem feltétlenül.

Volt egy Mailing, aki szegény nem volt túl szép.

Ő például három hét alatt gazdisodott. >> És ez minek volt köszönhető?

Nagyon cuki volt. >> Nagyon cuki volt.

Bejött a a sétáltató, meglátta a Myit és első látásra szellelem lett.

Nyilván van egy ismerkedési folyamat, de de utána célirányosan csak hozzájöttek. segítsen nekem egy kicsit, hogy azért ez egy iszonyú régi történet, nagyon szép is, merthogy ez ez már több mint 30 éves ez a sztori, nem? >> Hát ha az alapítvány alapításától számítjuk, akkor az ugye 93 februárban történt.

Az most már 33 éve elmúlt. >> Sima ilyen állatszeretetbe jött, gondolom.

Hát én akkor az állatkertbe dolgoztam, belénk azt suykolták annak idején kezdhelyen, hogy az az állat tud jól teljesíteni, amelyik jól érzi magát.

Többé-kevésbé következésképpen a régi gazdák is jól tartották az állataikat, vagy szinte családtagként kezelték, mert így számíthattak a legnagyobb hozamra. >> Akkor is már egy csapat dolgozott ezen, hogy legyen egy hely, ahol a kutyák tudnak lenni. történethez hozzátartozik, hogy ezt az egyesületet Tóth Miklósné alapította.

Egy évvel később az alapítványt is az egyesület hozta létre.

Két feladat úgy volt elkülönítve, hogy az egyesület végzi az aktív napi állatvédelmi teendőket, tehát állatok mentését, gazdához való elhelyezését.

Az alapítvány meg gyűjtse a pénzt arra, hogy legyen egy állatotthon belőle előbb-utóbb.

És hát akkor az aktív a napi állatvédelem az úgy működött, hogy nem volt se eszköz, se semmi.

Ismerősök, mit tudom én, akik tudtak arról, hogy van ez az Állatvédő Egyesület, ha valahol valami kóborkutyát észleltek, vagy valami olyan jelenséget, hogy egy állatot el kellett helyezni, akkor telefonáltak Nórának.

Nóra indította a férjét, Miklós bácsit, aki a kis Trabantjával elment, elhozta a kérdéses állatot, többnyire kutyát, ritkábban macskát, és akkor azt ők az ismeretségi körükben valahol valakinél ideiglenesen elhelyezték.

Addig volt ott, amíg valahogy gazdát nem találtak nekik.

Tehát ilyen ideiglenes befogadókkal dolgozott, de volt olyan év, hogy 400-nál több kutyának kerítettem gazdát. >> Gondolom, hogy az ismerősök már menekültek.

Megint jön, megint el akart passzolni. >> Nem egészen, nem egészen, mert mert ezek között mindig volt jó néhány megszállott ember, aki nem nézett semmit.

Ha 400-nál több állatot sikerült elhelyezni egy évbe, akkor a Miklós bácsinak hányszor kellett egy év alatt a Trabantjával elindulni, hogy behozza, valahol elhelyezze, gazdát találjanak nekik.

Tehát félelmetes munkát végeztek, és ezt a mai ésszel olyan és a mai körülmények között nagyon nehéz felmérni és belőni, de a történethez hozzátartozik és igazságtalan lenne, ha erről nem beszélnénk. >> De ő hogy került bele, hiszen amúgy is az állatkedve dolgozott állatok körül volt.

Tehát megvolt éppen éppen annyi kapcsolata az állatokkal, amennyi több mint elég.

Ugye egyrészt az állatkert révén, mert az akkori elképzelések szerint az állatkertnek komoly szerepet kellett volna vállalni az állatvédelemben.

Ugye ez volt az egyesületi elképzelés.

Volt olyan elképzelés is, hogy az állatkert területén legyen kialakítva >> egy menhely vagy befogadóállomás.

Végül is nem nagyon jött össze, mert állategészségügyi aggályok és egyéb okok miatt ezt nem lehetett megcsinálni. majd jóval később a 2000-es évek elején a Gulyadombon volt annyi helyünk, meg üres kennelünk, hogy az egyesület ott egy ilyen ideiglenes befogadóállomást tudott csinálni néhány.

Akkor ezek az állatkerti kennelek használaton kívül voltak.

Az egyesület akkor kapott Németországból egy darab kennelt, ami még most is megvan, és most is üzemel.

És hát ezekkel ott a az állatkert újadombi részén tudtak működni, akkor az egyesületnek onnan el kellett költözködni, és akkor kapott helyet a várostól itt a gyepmesteri telep hátsó terciáján.

Akkor a alapítványnál azért gyűlögetett a pénz és az első nyolc darab kennelt meg tudtuk venni.

Ezek többnyire 1%-ok voltak, vagy adományok.

Nyolcennellel plusz a németektől régebben kapott eggyel indult el ez a kis mini menhely, amit akkor a gyebmesteri telep szocializációs részlegének hívtunk, de így is működött.

A filozófiája az volt a dolognak, hogy a város helyet adott.

Ezért nyilvánvalóan pénzt nem kér. viszont, hogy ne kelljen annyi kutyát elaltatni, kivégezni, az egyesület vállalta, hogy befogadja a gyepmesteri telepen a kötelező karantén időt letöltött kutyákat, elhelyezi és gazdát keres nekik.

Na hát ez ez >> hol döcögősen, hol kiválóan, de működött egészen 2022-ig.

Ez ugye olyan 2004 és 2022-224 között, tehát nagyjából egy 20 évig tartó időszak volt.

Amikor eljutottunk oda, hogy a területünk már megvolt, tervünk volt, építési engedélyünk volt, és hát elkezdtük itt az építkezést ezzel a helyen.

El kell mondanom, hogy a város ebben nekünk komoly segítséget adott folyamatosan.

A terület megvásárlása például önkormányzat vásárolhat a földtörvény szerint.

Így az alapítvány fizetett, a város volt a vevő és hát a megfelelő megállapodásokkal meg közgyűlési határozatokkal alátámasztva döszögősen, de de lépésről lépésre haladtunk.

Amit még eddig nem mondtam, ennek a két szervezetnek, az Állatvédő Egyesületnek és az Otthont az Állatoknak Alapítványnak az együttműködése az rendkívül szoros, és az eredeti filozófia szerint működünk többékevésbé mostanáig.

Az egyesület csinálja a napi dolgokat, az alapítvány meg végezte a beruházást, meg hát folytatja, ami ahogy a pénzügyi lehetőségeink engedik.

Emellett pályázati pénzekből különböző állatvédelmi programokat csinálunk és ivartalanítást, ismeretterjesztő kiadványt.

Ebben különben teljesen megindító az, hogy ez az idő, ami eltelt, tehát manapság az emberek nem szoktak abba az életükből 30-35 évet beletenni, hogy valami megvalósuljon. >> Hát ez ez egyfajta véletlen szerencsem műve.

Hát ez sose szerencse, mert ugye 93-ban, amikor én ebbe a szervezett állatvédelembe belekevereddtem, hát nem gondoltam, hogy 30-3 egy pár év múlva még mindig ezzel fogok bajlódni vagy foglalkozni.

De hát ugye időközben az alapítók Tót Miklósné elment.

Én ő őt majdnem csak halálos ágyán megbeszéltük, hogy mi legyen a folytatás.

Aztán a férje, a Miklós bácsi is meghalt.

Úgyhogy az alapítók közül 92-es alap egyesületi alapítók közül vagyunk még hárman, négyen.

És talán én vagyok az egyetlen, aki abb a szerencsés helyzetben volt, hogy az állatkertből való nyugdíjazásomat követően, tehát 2008-tól, hát hogy ne a négy falat meg a tévét bámuljam egész nap.

Úgy gondoltam, hogy ez egy jó kis elfoglaltság meg feladat egy egy nyugdíjasnak, hogy ezzel foglalkozzon.

Feleségemet is kevesebbet bosszantom, ha nem vagyok annyit otthon.

Úgyhogy ez ez így így beépült az életünkbe.

És hát ez tart még a mai napig. >> Minél tovább, annál jobb.

Tehát hány kutyát tudnak befogadni?

Hátmacskából >> amennyi az >> 10.

Nem lehet, mert megeszik egymást, ha nagyon összezárjuk őket. >> Úyh!

Az az az az az az az az annyira nem egyszerű dolog.

Ugye a kutyák elhelyezése jön, hogy egy kennel, egy kutya.

Ühüm. >> Tehát ez adott és a férőhelyet a kenelek száma szabja meg.

A macskáknál itt van egy macskaház, tulajdonképpen egy iroda vagy tehát egy egy valami ilyesmi egy egy konténer, amit az egyesület vett pályázati pénzbről, annak idején oda leraktuk, készült hozzá két külső kifutó.

A belső része két felé van elosztva, ahogy össze lehet szoktatni a macskákat, hogy ne verekedjenek, megfelelő rangsort kialakuljon. egyik-egyik részben hat-nyolc macskát lehet elhelyezni. >> Nagyon szerencsés a helyzet, talán még 10et is, de annál többet nem.

És hát a macskák örökbeadása talán egy kicsit nehézkesebben megy, mint a >> mint a kutyáké.

A macska az nem gazdát keres, hanem kinek lehet a főneke. >> Hát igen.

Hát itt éppen bosszankodom, mert macska ügybe vannak pályázatok, ahol ivartalanításra is adnak pénzt.

Sőt, a pályázati összeg 20%-át kötelező ivartalanításra fordítani.

Most még éppen van egy-két ivartalanításra való pénzünk.

Aztán találtunk valakit, aki először mondta, hogy hű, de jók hozza a macskákat.

Aztán meg kitalálták, hogy hát mégse hozzák, mert hát az nem természetes, majd inkább kiviszik az erdőbe és ott szélnek keresztik őket.

Na, ekkora marhaságot az ember ritkán hall, >> de emiatt lehet is boszankodni. >> És amíg ilyen emberek, ilyen állattartók vannak, addig igenis létjogosultsága van mindenféle ismeretterjesztésnek, képzésnek és a az állatokhoz való hozzáértés színvonalának a javítására.

Az emberek jó része érzelmi alapon dönt arra, hogy tartson kutyát vagy macskát.

Aztán később elgondolkodtam rajta, hogy hát lehet, hogy ez egy kicsit sértő lehet jó néhány emberre nézve, mert ugye hát hozzátettem, hogy anélkül, hogy ő különösebben értene az állatok tartásához valerintem ez alapvetően egy igazság. >> Mindegy, ez nekem így eszembe jutott.

Na, ez a mai hétmacskás történet, ez ögerősített abban, hogy bizony akár sérthet valakit, akár nem, ki kell mondani és beszélni kell róla, mert amíg az emberek egyrésze úgy áll neki állatot tartani, és nem csak macskát, hanem birkát kecskét lovat gazdasági haszonállatot, bármit, hogy hűha, milyen szép, meg milyen jó, meg milyen idilli, meg bukolikus kör. környezet meg életforma vége az esetek nagy részében az lesz, hogy nagyon durva állatkénzásá fajul ez az egész és ez senkinek nem tesz jót, se annak aki tartja, se a szomszédainak, se a környezetének és hát legkevésbé az állatoknak. >> Éppen ezért el is indítottak önök egy tanfolyamat, amit éppen most kiviteleznek.

Hát igen, már csak a befejező foglalkozások vannak hátra április 18-án.

Ugye a városi kutyatartás az elkerülhetetlenül konfliktusokkal jár.

És ugye a kutyás és nem kutyás közeg, ez roppant egyszerűen osztható két részre a társadalom.

És hát mindenkinek megvan a vaga véleménye.

Nyilván tapasztalatok észlelések alapján arról, hogy a másik az hogy viselkedik és hogy viszonyul ehhez az egészhez.

Ezzel nekünk a célunk az, hogy azok a kutyatartók, akik >> nem tudnak nem tudtak eljutni oda, hogy hogy neveljék, hogy szoktassák a kutyát saját magukhoz a tartási helyhez, a tartási helyen kívüli környezethez, azok kapjanak egyfajta mankót, egy útbaigazítást, hogy merre lehet elindulni ebbe a kérdéskörbe, mert ha erre ebbe a el tudnak indulni és csak egy hajszárnyival előbbre jutni a korábbi állapotnál, akkor az már hozzájárul ahhoz, hogy egy árnyalattal békésebb viszony legyen a két tábor között.

Gondolom van egy csomó ilyen kérdés.

Hova pisil a kutya? >> Mikor engedik a kutján, de a az egyik internetes portálon megjelent írás, egy jelentés erről az egész dologról.

Ugye itt múlt szombaton volt egy sajtótájékoztató.

Na hát a kommentek azok megleptek.

Megleptek mert többnyire nem kutyás emberek írták. egy kicsit talán ideges hangnemet is megütöttek.

És hát ugye a fő téma az volt, hogy mibe lehet belelépni, meg mikor meg hol, és hol futnak a kutyák.

És a ugye a polgármester úr ott bejelentette, hogy még épül két kutyafuttató, illetve egy új épülés a barátságparki az bővítésre kerül, és hogy nem erre kéne költeni a pénzt satöbbi, satöbbi, satöbbi.

De ami nagyon fontos, hogy ezekbe a kommentekbe megfogalmazott kritikák, hogy hol futtatnak a emberek kutyát. ahol ez nincs megengedve, akkor akkor miért kell kutyafuttatót építeni, ha úgy se tartja be senki?

Na ez szerencsére azért nem igaz. viszont megerősít abban, hogy igenis a kutyás társadalmat egy kicsit képezni és igazítani kell, iránymutatást kell adni nekik, ne kerüljenek folyton konfliktusba, és igenis vegyék a fáradtságot, hogy összeszedjék azt, amit a kutya ott hagy maga után, mert azzal hozzájárulok ahhoz, hogy egy másik embernek ne legyen kellemetlen élménye, amit én és a kutyám okoz. úztunk. >> Milyen tapasztalatok voltak?

Sokan jöttek és és okosabban távoztak.

Hát van, aki már mindegyik alkalomra regisztrált.

Jól lehet, nem felmenő rendszerűnek terveztük ezt az egészet, hanem úgy, hogy egy alkalommal eljön valaki, ott megkap néhány ö útbaigazítást az alapvető fogásokra vonatkozóan, hogy hogyan kössem magamhoz a kutyát, hogy tudom megtanítani neki azt, hogy leüljön, vagy hogy a pórász ne rángassa egyfolytába ő >> ne folytsa meg magát lehetőleg a pórászra.

Szóval ezek ezek látszólag ilyen ilyen komis dolgok, de ha már valaki elkezd a kutyával bajlódni, akkor szembesül azzal, hogy hát ez ez probléma.

Hát most akkor én ezzel mit kezdek, hogy tudom ráncba szedni a kutyát?

És van akinek a természetes észjárása az jó arra, hogy valamerre a maga feje szerint elinduljon, nem fogja tudni eldönteni, hogy most melyik a jó. melyik a követendő, vagy mire rájön a saját kutyájával való kapcsolat révén, hogy mi lenne a jó irány, addigra évek eltelnek, és a kutya…

Említett entitások

Témák

Személyek

Szervezetek, cégek

  • Otthont az Állatoknak Alapítvány
  • Veszprémi Állatvédő Egyesület

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Tanuljunk kutyaetikettet!”

Miről szól ez az epizód: „Tanuljunk kutyaetikettet!”?

A Veszprém 2030 podcast az Otthont az Állatoknak Alapítvány ingyenes kutyás foglalkozásait mutatja be, melynek célja a városi kutyatartással és gazdai etikettel kapcsolatos konfliktusok kezelése. Az epizód Zigmond Istvánnal, az alapítvány elnökével és Böröczky Verával, a… Az epizód a Veszprém 2030 című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 04. 09..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Tanuljunk kutyaetikettet!”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Gellért Gábor.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Tanuljunk kutyaetikettet!”?

Fő témái: kutyaetikett, állatvédelem, kutyaiskola, veszprém.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Tanuljunk kutyaetikettet!”?

Megjelenés: 2026. 04. 09.. Hossz: 26 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/veszprem-2030/tanuljunk-kutyaetikettet-954511d9

Több epizód a Veszprém 2030-ből

  • Ez egy fontos podcast
  • Élő, fejlődő várost szeretnék!

    A Veszprém 2030 podcast epizódban Porga Gyula polgármesterrel az önkormányzatokat érintő nehéz őszi időszakról, az adóbevételek csökkenéséről és a feladatok változatlanságáról bes…

  • Japán fesztivál a Dubniczay-palotában!

    A Veszprém 2030 podcast epizódban a Kyösö japán fesztivált mutatják be, amely augusztus 29-én lesz a Dubniczay-palotában. A fesztivál célja a közös alkotás és rezonálás japánok és…

  • Újra Filmpiknik Veszprémben

    A Veszprém 2030 podcast epizódban Kolozsi László főszervezővel beszélget a Veszprémben és Balatonfüreden megrendezett Filmpiknikről. A rendezvény az első éveihez hasonlóan „vissza…

  • 30 éves az új Művészetek Háza

    A Veszprém 2030 podcast ezen epizódja az új Művészetek Háza 30. évfordulóját ünnepli. A születésnapi beszélgetésen részt vesz Grászli Bernadett igazgató, Fenyvesi Ferenc alapító i…

  • Az ember, aki megríkatja a topmenedzsereket

    Szekeres Dávid, a korábbi Méz rádió műsorvezetője északifény túravezetőként dolgozik Finnországban. Egy évvel ezelőtti beszélgetésük folytatásaként Dávid mesél új feladatairól: vá…

  • A reformátusok szívélyes vendéglátásra készülnek

    A Veszprém 2030 podcast adása a Dunántúli Református Egyházi Napok fesztiválról szól, melyet Veszprémben rendeznek meg. A beszélgetés Steinbach József református püspökkel zajlik,…

  • A művészet csodás, ha eléri a célját

    A Veszprém 2030 podcast epizódja a Művészetek Háza és a Befogadás Háza együttműködését mutatja be. A Múzeumok éjszakáján megnyílt "A menü: Élet/Recept" kiállításon a Befogadás Ház…

  • Könyv született a bántalmazó kultúráról

    Komáromi Sándor, a Pannon Egyetem mesteroktatója és mentálhigiénés szakember a Veszprém 2030 podcast vendége volt, ahol a közelmúltban megjelent, a bántalmazó kultúráról szóló kön…

  • Jó borok, jó zene, finom borkorcsolyák egy csodálatos téren

    A Veszprém 2030 podcast vendége Zsandár Tamás fesztiváligazgató, aki a Rozé, Rizling, Jazz Fesztiválról mesél. A korábban bor-napokként indult rendezvény mára önálló fesztivállá n…

Hasonló epizódok más magyar podcastokból