Szakács Árpád Podcast

A Szent László-alagút titka: a valódi izgalom ott kezdődik, ahol a képernyő véget ér

· PT5M53S

Ebben az epizódban

Nem furcsa, hogy ma már természetesnek vesszük azt, ami néhány évvel ezelőtt még elképzelhetetlen lett volna?

Hogy a gyerekeink szabadidejének jelentős része egy tenyérnyi képernyő mögött telik.

Ott vannak a barátaik, a játékaik, a szórakozásuk, a figyelmük.

Sokszor még akkor is, amikor látszólag velünk vannak.

Szülőként talán mindannyian feltettük már a kérdést: vajon mi az, amiről közben lemaradnak?

De vajon mi történik, ha egy nyári nagyszülői kalandnál elnémulnak az értesítések, és a kijelzők helyét valódi élmények veszik át?

Fábián Tibor A Szent László-alagút titka című ifjúsági régészeti kalandregénye átlagos történetnek indul, amely pontosan úgy kezdődik, ahogyan sok mai gyerek számára kezdődnie kellene.

A tizenhárom éves Márkus nem akar a nagyszüleihez menni.

A falut unalmasnak tartja, a régi barátai már elköltöztek, a napok szűrkének és kiszámíthatónak tűnnek.

A városi felpörgött élethez szokott fiú úgy érkezik Szentesházára, mintha a fegyházi büntetését töltené, és már előre számolja a hazautazásig hátralévő napokat.

A nagyszülők szeretete, a lassabb tempó, a csendes nyári délutánok mind kevésnek látszanak ahhoz, hogy felkeltsék az érdeklődését.

Ráadásul egy vihar miatt átmenetileg még áram sincs a faluban.

Tiszta horror és rettegés ez a helyzet egy mai átlagos városi gyerek számára.

Aztán előkerül egy régi krónika.

És ettől kezdve a történet egészen más irányt vesz.

Ahogy megérkezik a környékre egy régész csapat, a könyv lapjairól eltűnt korok alakjai lépnek elő.

Egy legenda titkos alagutakról kezd új életre kelni.

Vajon valóban léteztek azok a föld alatti járatok, amelyek a tatárjárás idején menekülőutat jelentettek a környék lakóinak?

Tényleg ott húzódnak a falu alatt évszázadok óta?

Miért beszélnek róluk még mindig az öregek?

És mi köze lehet mindennek egy elveszett ereklyéhez?

Beszélget azokkal, akik még emlékeznek a régi történetekre.

Bekapcsolódik a templom körül zajló ásatásba.

Olyan helyekre jut el, amelyekről korábban nem is tudott.

És miközben egyre mélyebbre ás a múlt titkai között, lassan ő maga is megváltozik.

Olyan kérdés foglalkoztatja, amelyre nincs azonnali válasz.

Olyan titok után kutat, amelyhez türelem kell.

Az a fajta figyelem, amelyet ma egyre ritkábban kérünk számon a gyerekektől.

A történet közben valódi veszélyekkel is szembesül.

A kaland nem marad meg a legendák szintjén.

Menekülések, váratlan fordulatok, föld alatti járatok, történelmi nyomok és olyan helyzetek követik egymást, amelyek újra és újra próbára teszik a szereplőket.

A múlt és a jelen különös módon összekapcsolódik, a gyerekek pedig olyan döntések elé kerülnek, amelyekben nem lehet újraindítani a játékot.

Közben ott vannak a nagyszülők alakjai is.

Nem tanítani akarják az unokájukat.

Egyszerűen jelen vannak az életében.

Történeteket mesélnek, kérdéseket tesznek fel, hagyják hibázni, hagyják gondolkodni.

És talán éppen ezért válnak a könyv legkedvesebb szereplőivé.

Az olvasó hamar ráébred, hogy a történet valódi kincsei nem csupán a föld alatt rejtőznek, hanem azokban a kapcsolatokban is, amelyek egyre ritkábbak a rohanó világban.

A regény egyik legfontosabb üzenete éppen ezért nem a föld alatti járatokban vagy az elveszett kincsekben rejlik.

Hanem abban a felismerésben, hogy az élet legizgalmasabb történetei gyakran ott kezdődnek, ahol a képernyő véget ér.

Márkus nem azért változik meg, mert valaki tanítani akarja.

Nem egy felnőtt magyarázza el neki, hogyan kellene élnie.

Egyszerűen megtapasztalja, milyen érzés valódi kérdésekre keresni a választ, valódi emberekkel találkozni, valódi veszélyeket vállalni és igazi emlékeket gyűjteni.

A könyv olvasása közben óhatatlanul felmerül a kérdés: vajon hány olyan kaland mellett mennek el ma a gyerekek, amely ott várna rájuk a valóságban?

Hány történet marad felfedezetlenül, mert könnyebb elővenni a telefont, mint elindulni megkeresni a választ?

Hány emlék nem születik meg azért, mert a figyelmüket másodpercenként új impulzusok szakítják félbe?

Fábián Tibor könyve, A Szent László-alagút titka nem a múltba akarja visszavinni a fiatalokat.

Sokkal inkább arra emlékeztet, hogy a kíváncsiság, a bátorság, a barátság és a felfedezés öröme ma is ugyanúgy ott él bennük, mint bármelyik korábbi nemzedékben.

Csak lehetőséget kell adni arra, hogy felszínre kerüljön.

És talán ez a regény legnagyobb értéke: miközben egy izgalmas történetet mesél el titkos alagutakról és elveszett ereklyékről, észrevétlenül feltesz egy egyszerű kérdést minden szülőnek és minden fiatal olvasónak.

Mi vár ránk odakint, ha végre egy időre letesszük a telefont?

A Szent László-alagút titka elsősorban kalandregény a 10-14 éves korosztály számára.

Izgalmas, fordulatos, olvastatja magát.

De a történet végére valami más is megmarad az olvasóban.

Annak az érzése, hogy a világ még mindig tele van felfedezésre váró dolgokkal.

Hogy a legnagyobb kalandok nem feltétlenül a képernyők mögött történnek.

És hogy egy gyerek számára néha elég egyetlen jó történet ahhoz, hogy újra érdekesebbnek találja a valódi világot, mint annak digitális másolatát.

Talán ezért olyan nehéz letenni ezt a könyvet.

Mert miközben Márkus a múlt titkait kutatja, az olvasóban is felébreszt valamit, amit a modern élet zajában könnyű szem elől téveszteni: a felfedezés örömét.

Aki pedig a könyv felfedezésének örömét szeretné megtapasztalni, ne habozzon, keresse fel internetes könyvesboltunkat a karpatiastudio.hu oldalt, ahol minden korosztály megtalálja azokat az élményeket, amelyek emberré tesznek minket, igazi kérdésekre igazi válaszokat keresünk és célunk az az út, amely az igazság felé tart.

Get full access to Szakács Árpád hír/háttér csatornája at www.szakacsarpad.com/subscribe

Hallgasd meg

Több epizód a Szakács Árpád Podcast-ből