Szellemes lányok

106. rész - A Feledés Elixírje // Pierre Pevel - L'Élixir d'oubli

· PT53M2S

Összefoglaló

A Szellemes Lányok podcast 106. részében Mara és Eszter Pierre Pevel "A Feledés Elixírje" című regényét veszik górcső alá. A podcast vendégei lelkes olvasók, akiknek élményeiről és a könyv tartalmáról, szerkezetéről, szereplőiről beszélgetnek. A főszereplők, mint Griffon és…

Röviden

Műsor
Szellemes lányok
Megjelenés
2026. 07. 13.
Hossz
53 perc
Témák
irodalom, könyvkritika, fantasy
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

But if I dead and de [éneklés] >> Sziasztok!

Ez itt a Szellemes Lányok podcast.

Megrögzött olvasó vagy, aki falja a könyveket és nem fél a spoilerektől? >> Vagy már az is csoda, ha egy év alatt 100 oldalt elolvasol?

Bármelyik is igaz rád, jó helyen jársz. >> Szót ejtünk örök kedvence, >> aktuális olvasmányokról >> és mindenféle könyvekhez kapcsolódó témáról. >> Én Mara vagyok, >> én pedig Eszter, >> vagyis a szellemes lányok. >> Párizsban minden sarkon csoda várhat az emberre.

Egy tündér a háztetőn, sárkányonak az emberek között, vagy egy mágus, aki szokás szerint egy bűntény nyomában jár.

Már biztos kitaláltátok, hogy ma ismét a Csodák párizsában látogatunk, és nem másról fogunk beszélgetni, mint a feledés elixírjéről.

Kicsit félve kezdtem neki, mert azért az első részt azt nem ma olvastuk, és így anggottam, hogy most akkor föl kell venni a fonalat, már nem is emlékszem, milyen kőszörnyek voltak, ki volt a tündéruló, és hogy mint meg, hogy és így kellemesen tapasztaltam, hogy ezt magunk mögött hagytuk és ugyan a szereplőink a főszereplőink azonosak, de teljesen új történettel nyitunk.

Szóval, hogy a fővonalakon kívül nem kellett emlékezni az apróságokra, de így közben amúgy minden beugrott, ami történt az első részben, yyy, olvasás közben.

Ennek ellenére az eleje egy picit nehezen indult.

Ott azért megint az volt, hogy akkor most mien korban vagyunk, hol vagyunk, a szereplőink most mit csinálnak, hogy csinálnak, amíg az első esetig kik ezek a kis pilinkók, mit csinálnak?

Én most teljesen össze vagyok zavarodva.

Nem értem egyáltalán. teljesen össze vagyok zavarodva.

És akkor így elkezdett egy idő után, amikor az a kis pilinkó hölgyemény átkerül a tündérvilágba, én ott éreztem talán azt, hogy itt elkezd kisimulni a történet egy fő érre, és akkor már kezdtem élvezni.

Addig addig úgy voltak kérdések, mer forgott a fogaskerék, hogy akkor most itt teljesen nem értem, hogy mi történik. >> Valóban az elején nekem, hogy az első 80-85 oldal, én azt hiszem, azt éreztem annak, hogy ó, te jó ég, mire vállalkoztunk.

Hát én én nem is tudom, emlékeznem kéne valamire, és akkor érteném, hogyha az elsőre emlékeznék, de igen, valószínűleg addig akkor sikerült az írónak úgy megtalálni azt az ütőerét a történetnek, ami mentén tudunk haladni.

Onnantól kezdve nagyon jó volt, és onnantól kezdve gyorsan adtam vele.

Szerintem a a négy napi olvasásból három, az első 80 oldal volt, és utána ismét nagyon szépen köszönjük Gyulának a Camileon Comiktól, hogy elküldte nekünk recenzióba.

Így jól esett elolvasni és most ki is fogjuk beszélni Töviről.

Egy ezt a történetet. >> Storytime challenge, >> ahol megkéséreljük 60 másodperc alatt összefoglalni, hogy miről szól a könyv. >> Indítom az órát.

Párizsban elhunyt egy régiség kereskedő, amivel úgy látszik, hogy az eset az emberek világán túlmutat.

Egyértelmű, hogy ki kell ilyenkor.

Louis, Denizár, Ippolit, Griffon.

Ám ha a mágusra áll egy ügyre, akkor várható, hogy előbb-utóbb Izebbel Sansi bárónő is feltűnik a színen.

Bár a nyomok zavarosak, és sokáig valóban nem tudni, ki tette mit, tehát hol és mikor és miért, ám mágus páros lankodatlan lelkesedése és szakértelme meghozza a gyümölcsét.

Kiderül, hogy az ügy középpontjában álló Jacomo Neró szemében egy valódi sárkánnyal van dolgunk.

Ámielőtt Neró úr fekete mágiát bevetve megidézni halott testvérének szellemét, Griffon közbelép és megvédi a világot, ezzel elhárítva a tündrek és a sákányok közötti békekötése árnyékot vető veszélyt.

A regénysören visszarepülünk az időbe, tehát nem csupán az 1900-es évekbenjátszolót történetet olvasunk, hanem egy 1720-as évekbenjátszót is, amikor is szemtanúi lehetünk, hogy Izabel és Griffon először szemet vetnek egymásra. >> Indítom az órát.

Griffon, az Azur Mágus tagja legutóbbi kalandja után nem sokáig tudja bütykölni Virgoncot, ugyanis a Pilinkók két tagja rejtélyesen megbetegszik, de ez még nem minden.

Az ember, aki szintén ivott a borból, meg is halt.

Szövevényes nyomorodás kezdődik a tündérek, mágusok, emberek segítségével, hogy rájöjenek, mi történt Mr.

A szálak mélyebbre vezetnek, mint gondolnánk, és természetesen Griffon oldalán feltűnik Izabel de San Jil bárolnő is, aki minden őrültségbe beleveti magát.

Végül leleplezik az ármánykodást, és a sárkányok nyughatatlan rossz fiúját is lekapcsolják.

Lájkoljuk >> minden, amit szerettünk a könyvben. >> Na de az első pont.

Ki a kedvenc karaktered? >> Hát a kedvenc karakterem Izabel de Szs volt, vagyis Aurélia tündér. őszintén senki nem ért hozzám nagyon közel, de Izabel karaktere az, akit talán a legkalandosabbnak éreztem az összes közül, és ezért választottam őt.

Nincs más indokomed karaktert választani, hiszen itt annyi szereplő van, és annyira folyik a történet, és mindig más jön elő, hogy nem érzem azt, hogy hosszan belső lélekig tudnék valakihez kötődni, mert nem ismerem annyira őket, csak a morzsáit, amiket majd gondolom felép itt a nem tudom hány kötet végére. >> Igazad van, valóban nem kerülünk közel, nem ismerjük meg a belső világát a szereplőknek.

Igazából tulajdonságaikat, skilljeiket ismerjük meg. tudjuk, hogy mire képesek, és biztosak lettünk benne, hogy mindent megoldanak, de hogy milyen emberek, mit éreznek, mit gondolnak, hogy állnak a világhoz, egymáshoz, az élethez, senki nem tud semmit erről. >> Neked ki a kedvenc karaktered? >> Nekem is Izabel, a bűbájos úriő, aki erkélyeken mászkál, simán beoson, bár bárhova. >> Nekem ilyen macskő feeling volt kicsit.

Igen. >> Széfeket tör fel, ha kell.

Bíbor Lilium néven Briganti is volt a 18. században. nagyon jó megfigyelő, ügyes kalandor, nem is lehetne nem ő a kedvenc.

Nekem az első lápontom az, hogy a tündérvilágban, ami párhuzamosan létezik az emberek világával, és a párizsi metró el is ér oda, csak megfelelő kocsira kell szállni megfelelő embernek, a tündérvilágban van egy másik nap, ami csak halovány testvére a mi napunknak.

Ez a nap kék, és soha nem kell fel, és nem nyugszik le.

Kicsit úgy képzeltem el, mint Alaszkát. >> Ühüm. >> Ugye nagyon ugye van ez a X napig nappal van, aztán sötét.

Kicsit így így éreztem, hogy itt folyton nappal van.

Oda be kell szerelni az elektromos redőnyöket, nincs más megoldás. >> Ennyi. >> Nekem az első light pontom Virgoncődik.

Ugye ez Griffon motorja, ami tud repülni, és azt mondja róla, hogy sült mézillat a kipufogó füstje. >> Sült méz, az nagyon édesnek hangzik. >> Igen, de közben olyan olyan jónak is.

Biztos, hogy szívesebben illatolnám, mint egy ilyen jó töménykipufogó füstöt. >> Hát igen, az penetráns tud lenni.

Ez még az első oldalak egyikén van.

Ott volt inkább a világépítés gondolatban, és aztán volt a történések hala, hogy megtudtuk, hogy ami a könyv címére is uta, hogy a tündérek nem halnak meg, hanem ők egyszer csak úgy döntenek, hogy hát jó, akkor ebből elég volt.

Megkeresik az utódjukat, aki majd tovább viszi a gondolom az uralkodást.

Bár itt csak az uralkodóról beszéltek az esetben, hogy a többi tündér, akik csak ilyen napszámosok, bár nem hiszem, hogy vannak napszámos tündérek, azok azok mit csinálnak.

De mindenesetre az a lényeg, hogy ők ezt a feledés elixírjét megisszák, és egy ilyen hát végülis elküldi a lelküket egy ilyen túlvilágra, ahol ott vagy rém álmok földjén bolyongak körülbelül.

Bár nem tudom miért választene bárki önként is ezt. >> Álmok és rémálmok. >> Sorry, lehet álmom is. >> Ez valószínűleg olyan, mint a mennyország és a pokol.

Honnan tudhatnád, melyikbe szállsz alá?

Bár szerintem >> én úgy gondoltam, hogy álmok és rémálmok is vannak, és mint ahogy az életben is néha jó támaszni a rosszat, és hogy folyamatosan mindenki átél ott mindent.

Tehát végül is olyan, mint az élet, csak már nem élet.

Hú, ez mély. >> Én nagyon nagy rizikó faktornak tartottam ezt.

Ugye oneíirának hívják ezt a földet, hogy oda eljutni, mert egyrészt a testedet hátra kell hagyni, hogy valaki vigyázzon rá, már haz tervezel visszajönni. hiszen ez nem egy olyan, mint mondjuk a underwbe, hogy elmész a föld alá piikézni, majd ha kapsz egy kis vért, akkor újra föléledsz, és akkor még egy pár hónap, és újra fit vagy, ha fogyasztasz, ha nem így vagy visszajsz, vagy nem.

Vagy egyáltalán ki akar visszajönni, ha nem akar visszajönni, akkor miért nem?

Tehát, hogy tudom, hogy nem halhat, vagy nem halhatnak meg, és akkor inkább így megölik magukat lényegében, mert soha nem akar majd visszajönni, vagy ha vissza akarna jönni, akkor az h ki tudná és hogy történhetne.

Nekem ez ilyen nagyon para volt. >> Arra gondoltam, hogy testét itt hagyja, vigyáznak rá.

Valaki elkező szerepeit, az ő lelke, tudata az ott van Onajirában.

És ha úgy dönten vissza akar jönni, akkor ő azt eldönti és visszajön.

De alapvetően ez a lélek ott bolyong, elvan, és hogyha meg esetleg a test megsérül, vagy valami történik vele a tündérek világában, akkor akkor örökre ott ragad a abban a világban.

Szóval lehet, hogy azért mindig ilyen kacsintós kis betűs a szerződés kacsintós k ez ilyen kacsintós megegyezés kisbetűs szöveg a szerződésben, hogy amúgy igen, a testre vigyázni kell és akkor vissza lehetni de >> én több információt szeretnék, mielőtt megint nem a felés elég szírjé.

Mindenképp >> nekem ez így nem elég.

Mi van, ha azért nem jött egyáltalán visszajött valaki, ha oda átmész, emlékszel arra, hogy te ki vagy?

Tudod, hogy vissza kell jönnöd, ha vissza akarsz, honnan tudod, hogy mennyi idő telt el?

Ki biztosítja, hogy én jól érzem ott magam? >> Senki, de valószínűleg itt is szar, ott is szar. >> Hát akkor elmegyek világ körüli útra, ha nagyon unom a tündérekvilágát, érted?

Szóval [nevetés] szerintem van még lehetőség.

Én nem szívesen vállalkoznék erre a küldetésre. >> Hát nem is vagy egy tündér. >> Hát ezt nem tudhatjuk. >> Nem az igaz.

Biztos vannak módjai, hogyan lehet kideríteni, de nem szeretné tesztelni. >> Jó.

Nekem a rekfém rózsafaj tetszett, ami Gfonnak a kertjében volt.

Ez csak a földön él, és feketén ere vörös szirmai vannak. és a halál előtt énekel, mielőtt el mielőtt el elhervadna.

Igen. >> Kicsit olyan varázslatos volt, mintha egy Harry Potteres növény lenne, de nagyon-nagyon tetszett, hogy hogy végre vannak még az előző részben is rengeteg különleges növényről és fáról volt szó, de most ezt folytatjuk, és én ezt nagyon szeretem benne. >> Nekem is nagyon tetszett a retviem rózsákat határozottan kiemeltem.

Olyan tetszett a nevük, tetszett a kinézetük, tetszett az énekük.

Nekem az tetszett, hogy újabb szárnyas macskákat ismertünk meg.

Ugyan nem voltak velünk túl sokáig.

Szóval Lepantót láttuk egy-két helyen.

Ugye ő a fehér szárnyas macskája, Melián, a királynőnek, szóval tündérvilág királynőjének.

És ott volt Trafág, aki Merlinnek a szárnyas macskája, aki kicsit esetleg sikeredett a landolása Griffon nappaliában, mert így kábé landolt az asztony, és így lecsúszott az újságokkal együtt és így végigsöpört mindent.

Nekem mindenesetre tetszett nyilván Trefágá, tehát Lepantó az csata volt.

Aziszem a lepantói csata valahol 1500-es években, de azért annyira már nem emlékszem rá. >> Hát azért a jó öreg Azinkurt is itt volt neki. >> Ja, tényleg.

Ez mind csatára vannak elnevezve. >> Szsinkúri csata, lepantó csata, strefagári csata.

A szájnyos mérskakat csatákról nevezik el. >> Na >> hát már szép a napom. >> Szerintem cukik.

Vagy nem tudom, hogy én amúgy én nem akarnék a pilinkók bandájába tartozni.

Ugye ők ilyen nicipici mini emberek, lilutiak.

Viszont az tetszett, hogyha beköltöznek valahova, akkor a megőrzik a háznak az állapotát, sőt javítanak is rajta, barkácsolnak, tesznek, vesznek.

Ez ez nagyon nagyon pozitív volt azért egy ezermestert helyettesítenek.

Igen, az, hogy karban tartják a házat, és igazából megóvják attól, hogy tönkremenjen úgy és leromoljon az ápata, az elképesztő és ahhoz képest, egy kicsit megdsmálják a az almáriumnak a készletét.

Ez egy nagyon nekem nagyon tetszett ez a gondolat és az is nagyon tetszett, hogy kiderült, hogy griefon azért nagyon rá van pörögve a teájára, hogy azt hogyan kell elkészíteni, és milyen tea az.

Ugye ő csak elfedettem milyen tát iszik.

Azt nem írtam le, de hogy milyen milyen hőfokú víz, hogy ez csak gyöngyözzön, ne forrjon, mennyi ideig kell áztatni.

Valami can Kenilworth vagy valami ilyesmi nevű átívott.

Tehát tudom, hogy tehát ő nagyon a tárra rá volt állva.

Az volt az ő Vitán végre felélet halála után és rögtön tát kért neki.

Ez a ez a legjobb cucc a világon.

Hát ugye megjelenik Merlin, aki egy rég elfeledett druida mágus ennek a mágusa.

Ugye itt egyrészt Merlin kihagyhatatlan alakja a varázsló társadalomnak, legyen szó bármilyen regényről. mindig vagy sűrűn szerepe.

És ugye itt róla annyit tudunk az elején, hogy ő a tündérvilágban él az Artúri fiaskó után, hiszen azzem az előző részben elhangzik, hogy egy mágusnak csak egyszer lehet egy nagy dobása, amikor a nyilvánosság előtt élhet, és utána a többi személy azonosságával már nem vállalhat hatalmas szerepeket.

És Merlinnek szerintünk ez már megvolt, hiszen mindenki tudja, hogy ki az a Merlin.

Viszont ebben a részben nagyon aktívan szerepel, és én én az ő karakterét kedveltem. >> Én is nagyon szerettem.

Mármint, hogy nyilvánvalóan az, hogy ó, itt van Merlin, az már így ad nekünk valamit, hogy ismerjük a nevét, tudunk róla dolgokat.

És egy ilyen ős ős varázsló vagy druida.

Tetszett az, hogy ilyen karaktereket, akiket más történetekből ismerünk, vagy akár legendákból, azok azoknak végül szerepet ad, mondatokat ad, kapcsolatban van a szereplőinkkel része ennek a világnak ez nekem is egy nagy lák volt.

És egy kicsit talán túl angolnak találtam egy francia regényhez, de nem a viselkedését, hanem francia történet franciais szereplőkről Franciaországban, és akkor egy ilyen angol legendás rakot behoznak.

De hát azér >> nekem a tea ivás is nagyon angol volt. >> Ez is tud meg Griff.

Igen, Gryfonnak van ez a brit úri embervonala, de közben meg ha úgy vesszük, és az Arthur mond a…

Említett entitások

Témák

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „106. rész - A Feledés Elixírje // Pierre Pevel - L'Élixir d'oubli”

Miről szól ez az epizód: „106. rész - A Feledés Elixírje // Pierre Pevel - L'Élixir d'oubli”?

A Szellemes Lányok podcast 106. részében Mara és Eszter Pierre Pevel "A Feledés Elixírje" című regényét veszik górcső alá. A podcast vendégei lelkes olvasók, akiknek élményeiről és a könyv tartalmáról, szerkezetéről, szereplőiről beszélgetnek. A főszereplők, mint Griffon és… Az epizód a Szellemes lányok című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 07. 13..

Milyen témákat érint ez az epizód: „106. rész - A Feledés Elixírje // Pierre Pevel - L'Élixir d'oubli”?

Fő témái: irodalom, könyvkritika, fantasy.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „106. rész - A Feledés Elixírje // Pierre Pevel - L'Élixir d'oubli”?

Megjelenés: 2026. 07. 13.. Hossz: 53 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/szellemes-lanyok/106-resz-a-feledes-elixirje-pierre-pevel-l-elixir-d-oubli-bbc24e48

Több epizód a Szellemes lányok-ből