Szellemes lányok

A magánkiadás rejtelmei - beszélgetés Molnár-Szabó Emmával

· PT53M27S

Összefoglaló

A Szellemes lányok podcast legújabb epizódjában a könyvkiadás világát járják körül a házigazdák. Vendégük Molnár-Szabó Emma író, akivel a hagyományos könyvkiadás és a magánkiadás közötti különbségekről, valamint a választás szempontjairól beszélgetnek. A beszélgetés során a…

Röviden

Műsor
Szellemes lányok
Megjelenés
2026. 08. 17.
Hossz
53 perc
Témák
könyvkiadás, magánkiadás
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

But if I dead and de [éneklés] >> Sziasztok!

Ez itt a Szellemes Lányok podcast.

Megrögzött olvasó vagy, aki falja a könyveket és nem fél a spoilerektől? >> Vagy már az is csoda, ha egy év alatt 100 oldalt elolvasol?

Bármelyik is igaz rád, jó helyen jársz. >> Szót ejtünk örök kedvence, >> aktuális olvasmányokról >> és mindenféle könyvekhez kapcsolódó témáról. >> Én Mara vagyok, >> én pedig Eszter, >> vagyis a szellemes lányok. >> Hagyományos vagy magánkiadás?

Ebben az interjúban Molnár Szabó Emma szerzővel beszélgettünk erről az örök kérdésről.

Ugye itt most elsősorban a könyvklub, amiről írt el nekünk, úgyhogy ennek mentén indulnánk el, de mivel ugye a magánkiadásokat fogjuk érinteni, és így a regényedet így a tapasztalatokra is rá fogunk térni, azt gondoltuk, hogy ez jó alap lesz, mertogy mi meg ugye a hagyományos könyvkiadás oldaláról érkeztünk, ugye nekünk ott van rengeteg tapasztalatunk, és talán tudsz olyat mondani nekünk, vagy azon hallgatóknak, ami ami ami újdonság lehet így a magánkiadás kapcsán is, hiszen nekünk is megvannak a gondolataink a magánkiadásra valamennyi tapasztalatunk is, amivel találkoztunk és szerintem érdekes lesz ezt összehasonlítani, hogy milyen ezt megélni, és milyen ez olvasói szemmel és mi mi van egyébként a kettő között, merthogy rengeteg információ van, ami talán kezdőíróknak is tud sokat segíteni, tapasztalati írók sem biztos, hogy mindennel tisztában vannak.

És ugye rengetegféle könyvkiadási forma létezik itthon, és rengetegféle kiadó is.

Amit szeretnék kérdezni itt rögtön a legelején, miőtt belemegyünk mélyen a magánkiadás, könyvklub satöbbi, hogy egy picit, mert ugye mi bejelentkeztünk és bemutatkoztunk egymásnak, de hogy amit a hallgatók tudhatnak rólad, ki vagy, mi vagy, mi a könyved?

Én alapvetően Young Adult zsánerben és fantasy zsánerben írok, és ez nehéz volt eldönteni, mert egy picit hajlik a New Adultba is.

Szóval a szerkesztőmel így határesetten mozgott, és kicsit beszélgettünk erről, hogy mi legyen, de végül Young Adult lett, és alapvetően ez tényleg egy fantasy történet.

És hát az Instagram oldalamon már nagyon sokan így követnek, meg így próbáltam ott is így bemutatni a könyvemet.

Ö de hogy alapvetően ha megkérdezik, akkor azt mondom, hogy egy kicsit az éhezők viadalához hasonlít az alapötlet, de hogy ennél még sokkal több mágikus elem van benne, és nem is egy az egész a versenyről szól, hanem inkább ilyen kapcsolati hálóról, és inkább azon van a hangsúly. >> És mi a címe a könyvednek?

Hogy >> bárányszelíítés? >> Nagyon szép a borítód.

Ez is egy hosszú, hosszú volt, mert az első grafikussal sajnos nem sikerült dűlőre jutnunk.

Én mindenképpen sajátot szerettem volna hozni, és sajnos belefutottunk az AI generált képek, borítók témakörébe, úgyhogy ott volt egy kis bukás, de hogy alapvetően az lett az inspirációja ennek, úgyhogy még abból is szerintem ha pozitívan nézzük, akkor jól jöttem ki.

Szóval, hogyha valaki keresi a könyvet, akkor Molnár, Szabó Emma, bárányszelidítés.

Az első kérdésem az az lenne, hogy mikor és hogy született meg benned az a döntés, hogy te, mint első könyves író a magánkiadást választod a kvázi idézőjeles, hagyományos kiadás helyett?

Azt hiszem, ez a döntés, ez nem annyira egy döntés volt, hanem inkább egy szükség, mert természetesen én is úgy indultam, hogy akkor elküldöm a hagyományos kiadóknak, és majd kiválasztanak, és persze végigjárom az én általam elképzelt ideális mutat.

És miután ezt körülbelül egy évig csináltam, és még a harmadik emailemre se kaptam semmilyen választ, utána úgy döntöttem, hogy na jó, akkor ebből elég.

Én szeretném ezt saját kezembe venni.

Én szeretném a könyvemet kiadni.

És akkor így kezdtem el először csak beírni az internetre, hogy milyen más lehetőségek vannak, és utána elkezdték feldobálni így a kiadókat.

Voltak olyanok, amiknek így a szakmai színvonalával nem feltétlenül értettem egyet.

Szóval itt nagyon résen kellett lenni, de alapvetően így jutottam el akkor a gyémántfelhő kiadóhoz, és azóta egyébként nem bántam meg.

Úgy érzem, hogy ez egy alternatív út, és nagyon sok író azt gondolja, hogy ez egy rosszabbik út, meg hogy mi rosszabb írók vagyunk, de hogy így utólag bizonyos értelemben sokkal izgalmasabb is. >> Sok író azt gondolja, hogy a magánkiadású könyvek, vagy a magánkiadót választó írók nem olyan jó írók.

Érdekes gondolat, és ez így szöget ütött a fejemben, mert nekem sosem volt ez így összekapcsolva, hogy egy író talán azt gondolja, hogy ő nem jó író. bennem inkább talán nekem inkább mindig a kiadó Igen, nekem a kiadójú vonal volt az, ami mindig inkább a fejemben volt.

Nem a nem az, hogy az író mit választ, hanem hogy ugye itt itt itt azt azt nem biztos, hogy sokan tudják, de minden kiadónak, vagy sok nagy nevű kiadónak is van alternatív kiadási lehetősége.

Szóval mondjuk egy egy nagyobb kiadó ugyanúgy, ha elküldöd a kéziratodat és kiválasztják, akkor kiadhatják, mint saját gondozott könyvüket, de lehet választani náluk is például magánkiadást.

Ugye itt nyilvánvalóan pénzbeli különbségek vannak, hiszen egy magánkiadás az azzal a vonzattal jár, hogy azt a szerzőnek részben vagy teljesen fizetnie kell.

Még ugye ha egy kiadó kiválasztja a könyvet, akkor az ugye a kiadónak a költsége.

És én itt itt igazából mindig ebbe tettem különbséget talán fejben, hogy hogy melyik kiadó adja ki ezt a könyvet, nem azt, hogy azt magán vagy saját, hiszen azt ahhoz nagyon ha mondjuk egy olyan kiadóról van szó, mondjuk vegyük példának az állomér kiadót és a szkolár kiadót, ahol be lehet adni a kéziratot, és hogyha visszaek, hogy ámen, akkor ugye ők fölajánlják, hogy vagy ilyen, vagy olyan opcióban lehet ezt választani.

És ugye egy olvasó számára ez egyetlen nem világos szerintem, hogyha mondjuk azt látja, hogy megjelent a skolárnál a regény vagy az államynál, hogy akkor ez most milyen?

Ő ő azt látja, hogy ezt emögé beállt a kiadó az, hogy egyébként mögötte milyen szerződés forma van.

Azt ugye az olvasó nem tudja, hogyha nagyon szakértő olvasó, akkor nyilván a kolofonból le tudja olvasni, hogy ki a tulajdonosa annak a kéziratnak, és ha ott a kiadó szerepel, akkor a kiadó, ha a szerző, akkor az ugye egy magánkiadás volt.

De nyilván ezt ezt azért ez nem egy hétköznapi tudásnak a része, és nem is kell.

És és én talán mindig ebbe tettem különbséget, hogy ki az a kiadó, aki mögé állt, nem pedig abba, hogy ki az író, aki milyen kiadót választott.

Így ezt így kicsit itt elfordítva gondoltam eddig.

Amúgy ez nagyon érdekes szemlélet, és és nagyon szuper, hogy ezt így ide hozzod, mert akkor lehet, hogy én egy eddig egy ilyen buborékban voltam, mert én meg pont azt tapasztaltam akár így a könyvhéten sétálgatva, és én nagyon sok emberhez odamentem, például a mostani könyvhéten is, mert szórólapoztam a könyvemről és nagyon sok olyan fiatal író volt, aki ilyen hát ilyen 15 éves körül, [zihálás] aki azt mondja, hogy ú van egy kéziratom, és most épp Ott tartok, hogy hagyományos kiadóknak küldöm be, és el szeretném kerülni azt, hogy olyan kiadóhoz kelljen mennem, ahol fizetek.

Szóval ők egyáltalán nem a én én azt láttam, hogy nem amit te mondasz, hogy így a kiadó hírneve, merthogy adott esetben azt még lehet, hogy nem is ismerik.

Tehát van a librilira, ami a legjobb, és akkor az összes többi.

És ez nyilván egy picit leegyszerűsített, de hogy én én ezt láttam, hogyha neked kell fizetned a könyvedért, akkor nem biztos, hogy van annyira jó, hogy fantáziát lásson benne egy kiadó.

Pont azért is van ez a beszélgetés, mert ez szerintem nagyon-nagyon nem így van.

Csak én azt tapasztaltam, hogy hogy sokan ezt gondolják még mindig. >> Igen, ebbe a gondolatban szerintem amúgy benne van az amerikai álom. ilyen szivárványos nagy vonalakban, hogy nyilván amikor látunk egy filmet, vagy egy regényt olvasunk, vagy bármi, ami kapcsolatos a könyvkiadással, vagy egyáltalán külföldi szerzőket most már azért rengetegen olvasnak angolul, rengeteg külföldi szerző könyve jut elho hozzánk akár lefordítással.

Szóval most már azért a a magyar könyvpiacak hatalmas része a külföldről érkezik és szerintem mindenkinek az van a fejében, hogy hát irodalmi ügynök, meg kiválasztották a kéziratát, és akkor ő hátradől, és egy marketingcsapat így megoldja helyettük a feladatot.

De hát ez nem a nem a Magyarországra jellemző.

És és igen, és csodálatos lenne, ha ha a magyar könyvkiadás az úgy működne, mint külföldön, hogy rengeteg kiadó van nagy szórássa, és rengeteg könyvet tudnak kiválasztani.

De itthon ez ezért ez nem így van.

És a legtöbb magyar kiadó az azt gondolom, hogy abból a szempontból burokban van, hogy rengeteg külföldi könyvet hoznak ők is, és nem feltétlen vannak arra rászorulva, hogy magyar szerzők könyveit adják ki jó fejségből, mert hogy ugye mindenki pénzből él, és valószínűleg azok a kéziratok vagy nem kerülnek pontos elolvasásra, vagy megnézésre, az beérkeznek, és akkor egy sablon üzenet megy fél év múlva, hogy rajta vagyunk vagy ó, sajnos nem választottunk ki, ha esetleg ráírsz a kiadóra.

De hogy amúgy nyilván mindenkinek megvan a belső köre, mint szerző, mint magyar szerző, akikkel dolgoznak.

Ezekhez is ugyanúgy lehet bekerülni, mint bárhova máshova az életbe sajnos.

És nagyon ritka az, amikor valóban egy kézirat olyan utat tud bejárni, amire az emberek valójában vágynak.

És igazából itt jön az a döntés a talán, amit mondtál is, hogy akkor kézbe kell venni a dolgot.

Hiszen ha az, én azt gondolom, hogy ha az író hisz a regényébe, akkor ne az legyen a pont, hogy évekig vár otthon az íróasztalánál, és nézegeti az emailjeit, hogy melyik kiadó fog válaszolni, mert én nem akarom kipukkasztani azt a lufit, de megteszem.

Szóval, hogy nem fognak válaszolni valószínűleg.

És és ezt talán csak azért érdemes így kiemelni, mert azért évek telnek el, és és közben mindenki megvalósítja a kis álmát, vagy sok szerző megvalósítja az álmát, és és ha valakinek van rá lehetősége, hogy ezt megtegye, akkor ne várjon.

Nyilván egy pár hónapot kell várni, akár fél év, de én azt gondolom, hogyha fél évig nem történik semmi, akkor ak és és vágyik rá az ember, hogy íróvá váljon, hogy megjelenjen a története, hogy eljusson az olvasókhoz, akkor azt kézbe kell venni.

És ugye itt majd egy nagyon fontos döntés jön, hiszen a magánkiadás az talán én nem azt gondolom, hogy negatív.

Az egyetlen negatív, amit fel tudok hozni a magánkiás mellett, vagy még lesz pár gondolatom később, az az, hogy ugye itt azért az anyagi ráfordításra fel kell készülni, ami nem kicsi, hiszen állni kell a könyvnek a folyamatait. kiadófüggő.

Van, ahol vállalják, hogy egy részét ők őkeljek, de van, ahol a nyomda, a szerkesztő, a korrektúra, a törde és mindent fizetni kell.

És amiben a magánkiadás tud segíteni, ezt most így a hallgatóknak mondom, az talán leginkább az, hogy ezeket összefogja, hiszen ha van egy tapasztalt író, aki mondjuk egyébként a könyvszakmába dolgozott, az meg tudja magának oldani ezeket a dolgokat akár egy digitális nyomtatással, de nyilván a kiadó tud segíteni, hogy neki vannak szakemberei, hogy ő ezeket a folyamatokat átlátja.

És egyébként a szerzőnek így is rengeteg dolga van, hiszen meg kell csinálni a az első körös szerkesztést.

Reméljük, van még egy körös szerkesztés, akkor ki kell választani a borítót.

Akkor közben ami a legfontosabb, vagy második legfontosabb, hogy ugye amellett, hogy fizeti a regényét, és ezeket a fázisokat meg kell csinálni, ugye a marketinggel is foglalkozni kell, ami egyébként a a hagyományos kiadásnál is így van.

Szóval, hogy igazából az, hogy valaki ír egy könyvet, az egy csodálatos dolog, de sajnos nem elég, hiszen el is kell adni.

És az eladás az ugye bár vagy magánszerző, vagy vagy nem magánszerző, vagy azt ugye meg kell csinálni.

A magánszerzőknél talán annyival gondolnám nehezebbnek a pályát, hogy hogy a kiadó, aki mögötte van, az nem biztos, hogy olyan nagy kiadó, hogy túl sok mindent tud segíteni a mondjuk akár egy Facebook fölötted nincs annyi követője, vagy amúgy nem foglalkozik a Tiktokkal, vagy a terjesztés nehezebb.

Szóval, hogy rengeteg ága van, ami talán a magánkiadásnál még nehezebb.

Nem megugorhatatlan, csak egy picit nehezebbnek gondolom.

Befogtam. >> [nevetés] >> De nagyon szépen összefoglaltad azt, amit körülbelül nem tud az ember a magánkiadásról.

Viszont a leveledben említetted, Emma, hogy azt érzed, hogy rengeteg téfi övezi a magánkiadást és hogy mi az, ami amivel te gyakran találkozol a TFIT, és amiről te megtudtad, hogy nem ez az igazság, vagy nem a teljes igazság. >> Azt hiszem, az első az, amit most itt kifejtettünk, úgyhogy ezt nem is tárgyalnám tovább.

Szóval, hogy aki magánkiadásba megy, az rosszabb bíró.

Én ezzel találkozom a legtöbbször.

A második, és jó, ezt is érintettük szerintem az, hogy de ez talán a hagyományos kiadásnál is, hogy én tudok csak író lenni am és hogy szerintem a kiadás az egy teljesen másik világ, mint az, amikor még készült a regény, hogy amikor felkeltem és a monitor előtt a csodálatos világomban kalandoztam.

És nagyon kemény üzletet kell amúgy folytatni, ha szabad így fogalmazni, miután kiadtam a könyvemet.

És amúgy ez néha picit az írás robására is megy.

Szóval most azt az időt, amit én adott esetben egy új történetre fordítanék, én azt a marketingstatégia kidolgozására fordítom, meg a minden egyéb Instagram, TikTok platformnak a a üzemeltetésére.

Úgyhogy ez nagyon kemény, és erre fel kell készülni, és ezt tudni kell szerintem, és nagyon gyakran ezt ezt ebbe nem vágnak bele az emberek, vagy így csak így eléjük kerül ez a probléma, és utána így ott állnak, hogy hú, hát én nem erre szerződtem.

Hát igen, de erre szerződtünk.

Úgyhogy szerintem én ezt a kettőt ó, illetve eszembe jutott még egy harmadik, hogy azt gondolják, hogy majd elég akkor kommunikálni, amikor megjelent a regény.

És én egyébként egy évvel előtte már tudatosan elkezdtem felépíteni az Instagram oldalamat, de szerintem minél előbb annál jobb.

Tehát most, hogyha ezt valaki hallgatja, akkor most van az ideje, amikor el kell kezdeni a könyvéről beszélni.

És adott esetben, hogyha még nincsen meg a könyv témája, akkor…

Említett entitások

Témák

Személyek

  • Molnár-Szabó Emma

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „A magánkiadás rejtelmei - beszélgetés Molnár-Szabó Emmával”

Miről szól ez az epizód: „A magánkiadás rejtelmei - beszélgetés Molnár-Szabó Emmával”?

A Szellemes lányok podcast legújabb epizódjában a könyvkiadás világát járják körül a házigazdák. Vendégük Molnár-Szabó Emma író, akivel a hagyományos könyvkiadás és a magánkiadás közötti különbségekről, valamint a választás szempontjairól beszélgetnek. A beszélgetés során a… Az epizód a Szellemes lányok című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 08. 17..

Milyen témákat érint ez az epizód: „A magánkiadás rejtelmei - beszélgetés Molnár-Szabó Emmával”?

Fő témái: könyvkiadás, magánkiadás.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „A magánkiadás rejtelmei - beszélgetés Molnár-Szabó Emmával”?

Megjelenés: 2026. 08. 17.. Hossz: 53 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/szellemes-lanyok/a-magankiadas-rejtelmei-beszelgetes-molnar-szabo-emmaval-7ecf2311

Több epizód a Szellemes lányok-ből