Szellemes lányok

107. rész - Két ferde korona // Rachel Gillig - Two Twisted Crowns

· PT1H13M41S

Összefoglaló

A Szellemes Lányok podcast vendégei, Mara és Eszter, ezúttal a Két ferde korona című fantasy regényt veszik górcső alá, mely az Egy sötét ablak folytatása. A könyv kapcsán felmerülnek az irónikus csavarok, a karakterek kidolgozatlansága, és a cselekmény bonyolultsága, ami az…

Röviden

Műsor
Szellemes lányok
Megjelenés
2026. 07. 27.
Hossz
1 óra 14 perc
Témák
fantasy, könyvkritika, regénysorozat, két ferde korona, egy sötét ablak, rachel gillig
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

But if I dead and de [éneklés] >> Sziasztok!

Ez itt a Szellemes Lányok podcast.

Megrögzött olvasó vagy, aki falja a könyveket és nem fél a spoilerektől? >> Vagy már az is csoda, ha egy év alatt 100 oldalt elolvasol?

Bármelyik is igaz rád, jó helyen jársz. >> Szót ejtünk örök kedvence, >> aktuális olvasmányokról >> és mindenféle könyvekhez kapcsolódó témáról. >> Én Mara vagyok, >> én pedig Eszter, >> vagyis a szellemes lányok. >> Blunderben továbbra is jelen van a fertőzés, de ha meglenne az igeriyik krek kártya, akkor minden megváltozna.

Vajon megszabadul valaha a blunder a köttől, pedig a pásztor királytól?

Mindjárt kiderül, ugyanis ma a két Ferde Korona című regényről lesz szó, ami az egy sötét ablak folytatása.

És akkor irány a mévíz. >> Hát én amúgy amikor olvastuk az egy sötét ablakot, akkor ugye még mondtam is, hogy hogy remegek, hogy elolvashassam a folytatást.

Hát nem történt meg, mert eznyi millió dolgunk volt, úgyhogy nem olvastuk el a folytatást.

Most olvastuk el a folytatást, és engem iszonyú nagy csalódás volt az első érzetem, mert elkezdtem olvasni, és egyrészt nyilván nem annyira emlékeztem mindenre, később visszajött, de hogy ez a semmit nem is akart a szerző megmagyarázni, hogy emlékezzünk rá, hanem így belementünk a közepébe és folytattuk a történetet, én meg így kapkodtam a fejem, hogy jó, itt most mi a tököm történt és itt mi van?

És amúgy nem is értek semmit most, ki kicsoda és hogy mi van?

És és nagyon sokáig ezt éreztem, szinte a könyv feléig, hogy hogy én én én nem én én nem vagyok ebben a sztoriban most túl nagyon túlságosan érdekelt, és ezért nem is nagyon érdekelt a történet. >> Biztos vagyok benne, hogy az oka az, hogy régen olvastuk, de közben meg ugye egy regénysorozatról feltételezhetjük, hogy amikor a következő rész kijön, az nem az első után egy hónappal lesz.

És amúgy az olvasótól meg ugye nem feltétlenül várhatjuk el azt, hogy újra elolvassa az elsőt előtte.

Lehet, hogy elolvassa, de nem biztos.

Szóval nem szabad errehagyatkozni íróként.

És ebből a szempontból ez a könyv valóban így inmedia stressz.

Ugyanott vagyunk, ahol voltunk, de amúgy bonyolultságban és leírásokban is.

Szóval olyan, mintogyha egy egy regényt így ketté vágtunk volna fizikailag a kötet közepén, és akkor két részbe raktuk, és akkor ott folytatódik, mintha egy következő fejezet lenne, ott folytatódik a második.

És emiatt, hogy nem volt felvezetésünk, én úgy voltam vele, hogy csak kapkodtam a fejem, és nem tudott igazán lenyűgözni, mert inkább csak megzavart, és úgy 150 oldalig azt mondtam, hogy ez egy kéz szenvedés.

De mondom amúgy lehet, hogyha rögtön az első után olvassuk, akkor működik.

Nem zárom ki, és ne azt sem zárom ki, hogy ne olvassam újra, mert maga a történet érdekes volt, és annyira sok apró részlet van a világgal kapcsolatban, hogy hogy én azt szerztem, hogy néha a szerző sem érti, hogy miről beszél, de hogy én nem értettem néha miről van szó, az is biztos.

Úgyhogy ez mindenképpen majd igényel egy újraolvasást, de én néha azt éreztem, hogy már saját magába bonyolódik bele így a szerző, így a történet kapcsán, hogy nem nem tudom, voltak jeletek, amik ilyen teljesen ez most főleg a vége fele ott már így a kavarjuk a szart, és akkor ez túlélte az nem élte túl, akkor a kártyák megvannak, ezek elpusztultak, azok nem.

Ja, ezt elfelejtettem mondani, hogy ez amúgy így van, az úgy van.

És akkor így hmm mindig hozzáadtunk egy kicsit, ami nem feltétlenül következett az előtte levő dolgokból, csak így by the way, az is van, hogy nagyon akartam szeretni ezt a könyvet, de tényleg nagyon már az elsőt imádtam de >> amúgy nagyon nehéz volt a karaktereket is szeretni.

Egyáltalán nem tudtam kedvelni őket.

Ravin idegesített, ez nem is szerepelt szerintem.

Az egyetlen értékelhető két karaktere az az Elm és az ION volt, és itt vége is az egésznek.

És én egy kicsit ezt sérelmezem abból a szempontból, hogy hogy nekem ez egy jó, ez egy fantasy, de nekem ez egy els pet és Ravin Ravin >> Raven, de lehet ravinista. >> Az indiai változata Ravin Raven.

Szóval, hogy nekem az ő szerelmi történetük volt nyilván az egyik főszála a kártyák mellett és a blunder problémája mellett a történet egyik magja, és hogy ezt egyáltalán nem, ezt elvesztettük. >> Ez az egyik para pontom, de ezt muszájt megemlítenem, ha már ez így felment.

Szóval aki olvas tudja, hogy ugye az első kötöttnek úgy lett vége, hogy els végül is a teste megvan, de hogy az elméén a leaders vagy rémálom vagy pásztorkirály nevezzük aminek akarjuk, átvette az uralmat.

Szóval nem ura saját magának, ő be van zárva a saját testében lakó Lidérc elméjébe.

Bent van, nem tud reagálni a világra.

Tehát tulajdonképpen az epilógusig én úgy úgy dereng, hogy a az az a pásztor király van Elpet testében és ez a kép folyamatosan de hát igen, elkezdtünk egy szerelmi történetet Ravennell és ezpettel, tehát nem vagyok kifejezetten akkora a fanja annak, hogy itt szarrá romantikázunk ilyen >> Hát de csak annyi volt néha, hogy jaj, hadd beszéljek vele a fejedérsz és akkor ó ezért még megvan.

És akkor így ez a romantika, kérem.

Ez szóval, hogy ne már legalább valamit mondd, hogy az ajka hiányzik, vagy valamit csinálj magaddal.

Ez kevés. >> Az az igazság, hogy itt a a könyv felénél valahogy ki kellett volna szabadulni a Petnek, hogy így mondjam, és kapnunk kellett volna közös jeleneteket. túl sokáig volt bent, >> vagy valahogy megoldhatta volna a pásztor király, hogy rájon arra, hogy hogyan tudja visszaadni Elzbetnek a fejét, vagy a testét, és akkor egy kicsit visszavonul, vagy én vártam ezt is, hogy egy kicsit ezt megoldják, vagy szerette volna megoldani.

Én értem, hogy ő karddal rohangászott az erdőbe, és hogy ez milyen fun, de hogy de hogy tehát, hogy hogy ez egy nem egy ebben nincsen romantika semmi.

Oké, hogy Elm és Ion szerelme szárba szökkent, és tök jó volt, de hogy egyébként nem ők voltak a most ennek a könyvnek, úgy érzem ők voltak a főszereplői.

És Elpet meg Raven, az meg itt ilyen nem tudom ilyen kis haveri, >> csak hogy ez egy duológia.

Szóval az nem végkifejl egy szellemes párnál, hogy az utolsó négy oldalon fogják egymás kezét.

Nem hittem volna, hogy az lesz a panaszom, hogy nem trilógia.

Igen, mert így így az, hogy mből m hercegből aztán király lesz, ez egy nagyon szép fordulat.

De akkor akkor mondjuk miért nem az első rész is róluk szólt?

Na jó, hát mindegy, kezdjünk bele és beszéljünk a jókról, a kérdésekről, a parákról.

Nagyon sok mindenről lesz még szó.

Úgyhogy maradjatok velünk és a Patreon oldalunkra nézzetek föl.

Fut az off campus. sorozatkibzélő. >> Sőt már a London Story és a The Deal, az üzlet című teljes hosszúságú podcast epizód kibeszél is elérhető.

Úgyhogy irány a Patreon oldalunk. >> Storytime Challenge, ahol megkéséreljük 60 másodperc alatt összefoglalni, hogy miről szól a könyv.

Elspet rapságban, bár a teste él, de az elméje felett átvette az irányítást a Liderc.

Raven tudja, hogy egyetlen megoldás lehet az összes problémára.

Megtalálni az égerikre kártyát és megszabadítani a királyságot a köttől és a rowanektől.

Tökéletes program egy átlagos keddre.

Raven álcáját továbbra is fenntartva egy kis csapat, többek között az elspetnek kinéző, de lidersként viselkedő lény kísérletében nekivág a vadonnak, hogy meglejék az utolsó gondviselés kártyát.

Eközben Renem herceg, vagyis m trón örökössé avanzsál, aminek senki sem örül, de mivel hódabokra tépve fekszik az ágyba, Blundernek szüksége van egy éphercegre.

Aoni, Aoni, Elspet unokatestvérének sorsa kritikus és mázia, hogy m az oldalán áll, miután mindenki kártyákat keres és meg is leli őket, illetve kiderülnek kisebb, nagyobb rejtiek, és végül a felépült H és Raven összecsapnak, minden veszni látszik.

Ám és Ioni mégis egyesítik a kártyákat és megmentik Blundert a köttől és a zsarnok uralkodóktól. >> Hót!

Ki nem volt képes meghótni? >> Istenem, az a csávó.

Ami legrosszabb horrorfilmbe mehetne főszereplőnek.

Igen. >> Abszolút. >> Indítom az órámat.

Ott folytatódik a sztori, ahol az első könyv végetér.

Elpad testében a lidércik még a tömlöcben.

Raven elszántan szeretné egyesíteni a gondviselés kártyáit, hogy megmentse szerelmét.

Itt nem tudjuk meg, hogy a szerelme, de inkább a haverja. >> A király végre meg is bízza a lovasparancsnokot, aki a lidérccel, Jazperrel, Petirrel és a király kémjével útnak indul, hogy megleje az égerik krekk kártyáját.

Eközben a gonosz genyó hót herceg még mindig megérdemelten összekaszabolva szenved az ágyában némán.

A király borozgatások közepette újd megteszi Rená herceget örökösének.

Aki míg vár Ravelre addig jobban összeismerkedik Ionival és kiderül többek közö kiderül többek között az is, hogy nem önszántából viseli állandóan a lány kártyáját.

Szerintem ezt már az elsőből amúgy mindannyian sejtettük.

Együtt próbálják megfejteni, hová rejtette Hót kényszerhatása alatt Ionival a kártyát. egymásba szeret Renem és Kani és én még tovább fogom ezt mondani és ketten kieszelnek egy remek tervet kis csapatunk elér lemorzsolódva az éger ikreghez ahol az erdő szellemével találkoznak ez a nagyon-nagyon furcsa lény sok mindent mond és kérdez Raven megszerzi a kártyát és kiderül egy hónapig elhesszeltek a szigeten és amikor visszatérnek a valóságb mindjárt itt a nap egyenlőség úgyhogy nagyon rohanniuk kell egészen az erdőn át mert Egy napjuk van, hogy hazaérjenek, de sikerül.

Hót sajnos eközben meggyógyul és átveszi a királyságot.

A kis csapat pedig összefut elmel és Ionival a terv készen áll.

Így nincs más hátra, mint egyesíteni a paklit és végignézni, vagyis olvasni, hogy mi sül ki ebből az egészből. >> Lájkoljuk >> minden, amit szerettünk a könyvben. >> Ki a kedvenc karaktered?

A kedvenc karakterem nem írtam föl, de felesleges volt.

Egyetlen egy értékeletű karaktert találtam ebben az egész regényben, és az Ren herceg.

Nekem tetszett a gondolkodásmódja tetszett, hogy folyton agyal és hogy egyébként okosabb, mint az apja és a bátja.

Ugyan nem kicsit sajnáltam, hogy annyira nem volt kifejtve a múltja, csak ilyen hihumi morzsikákkal, hogy huh hú er elrejtett ide egy izé korbácsot, vagy nem tudom mit, meg hogy a testem szét van roncsolva, vagy a lelkem, vagy nem tudom, így nyilván értettük, de úgy jobban ha már ő ilyen kábé kvázi főszereplőnek volt megtéve, minimum fajsúlyosan Ravennel, akkor akkor én egy kicsit igényeltem volna, hogy jobban belelássunk az ő életébe itt, de ez ez nem történt meg.

De de hogy ő egy baromi cuki, nagyon kedves fiú volt, aki akiből úgy nem tudták kijölni a szép dolgokat, annak ellenére, hogy azért a családja nagyon próbálkozott, és nekem ez tetszett benne. >> Nekem is ő volt a kedvenc karakterem.

Nem volt más, aki értékelhető volt.

És igazából mindezokért, amit te is említettél, de még azért is, mert ugye neki tök sok problémája volt.

Szinte végig csak problémát láttunk, és ahogy szenvedett, és próbált megoldást találni ezekre mindenre, és próbált talpon maradni, az annyira emberi volt, és az tetszett benne, hogy ő egy hiteles karakter volt.

Ugye a pásztor király elmondta róla, hogy se nem Ran, se nem You, tehát ezért lehet majd belőle király.

És azt is szerettem, hogy olyan lassan jöttek össze Ionival, mert ugye ő várta, hogy a lánykártya hatása elmúljon, mert ő nem a tökéletes Ionit szerette volna.

És ez nekem nekem így tetszett. >> Bár amúgy én átkoztam ott őket.

Most szünteted meg a kártyahását?

Tuti, hogy lesz valami és lett valami, hogy már azt a kicsit ki lehetett volna bírni és valahogy jobban eldugni a kártyát, mintogy a hálószobában van.

Szóval, hogy komoly >> étemt, hogy oké koppincs háromszor, szüntesd meg a hatását, de >> tudod, hogy meggyógyít.

Kanyargam. >> Istenem, az ott egy fájdalom volt amúgy.

Nem fogunk róla beszélni. [nevetés] >> Na de hát akkor elkezdem, hogy mi volt ebbe jó.

Nekem tetszett, hogy most egy ilyen köztes állapotot is láttunk.

Ugye a pásztor király gyerekeit szellemként látjuk, ahogy várnak az apjukra.

Szerintem ez érdekes volt, és tetszett, amit Til mondott, hogy amikor az apja írta azt az ikonikus könyvet, akkor végigénekelt közben.

Mondjuk kicsit nehéz lehet így írni, de tetszett a gondolat. >> Lehet, hogy azt írta, amit énekelt, másképp nem tudom elképzelni. >> Lehet, lehet. >> Nekem is tetszettek amúgy a szellemek.

Egyrészt a múltnak egy olyan fájdalmas lenyomataként érzékeltem, ami ugye főként a pásztor királynak lett volna fontos, ha figyelt volna, de valahogy itt is úgy viselkedett, hogy á ráérnek még pont, mint az életben, amikor a gyerekei kértek valamit, és ő mindig csak legyintett, hogy majd most fontosabb dolga van. >> Borzasztó volt, mert utána mikor megtudtuk.

Én én azért kicsit inkább szomorú voltam, amikor láttam őket, mert mindig csak várnak még szellemként is, pedig gyerekként is ezt tették.

Na, de nekem az első láj-om az igazából a borító, mert az első résszel ellentétben ez most tetszett.

Nem tudom, ezek a fák, ez az erdő, ez egy kicsit jobban átjött nekem, mint ez az egy ablakos ház pedig vagy vár, értem, hogy mint m az egy ablak, de a de akkor is >> így az égerik kapcsán éreztük, hogy akkor az erdő, ami amúgy az erdő központi témája ennek a történetnek, az erdő szelleme, a fákról elvezett családok.

És például ami az egyik ljó is, hogy hogy mindig az a szófulat, hogy a fákra mondom és a fákra, hogy így.

Tehát ez a ándó szavaljárása mindenkinek.

Szóval igazából így a borító abszolút sokkal jobban működött, hogy amúgy is ez a központi témája a könyvnek. >> Igen. >> Nekem tetszett, hogy a leaderc azt mondta Ravennek, hogy amúgy elszet [torokköszörülés] érzelmei irántad, azok tényleg a lányból jöttek, mert én ki nem állhatlak és nem bírom a a képedet, a pofádat, valami ilyesmi. >> Nekem is ez amúgy a következő lájkom az úgy szó, hogy én szerintem fájdalmasan unalmasnak találom a fapofádat.

Én bírtam a humorát, mert olyan nem tudom, olyan nagyon szarkasztikus és éles volt, de közben vicces. >> Én nagyon szerettem az első könyvben Lidercet, vagy…

Említett entitások

Témák

  • fantasy
  • könyvkritika
  • regénysorozat
  • két ferde korona
  • egy sötét ablak
  • rachel gillig

Személyek

  • Mara
  • Eszter

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „107. rész - Két ferde korona // Rachel Gillig - Two Twisted Crowns”

Miről szól ez az epizód: „107. rész - Két ferde korona // Rachel Gillig - Two Twisted Crowns”?

A Szellemes Lányok podcast vendégei, Mara és Eszter, ezúttal a Két ferde korona című fantasy regényt veszik górcső alá, mely az Egy sötét ablak folytatása. A könyv kapcsán felmerülnek az irónikus csavarok, a karakterek kidolgozatlansága, és a cselekmény bonyolultsága, ami az… Az epizód a Szellemes lányok című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 07. 27..

Milyen témákat érint ez az epizód: „107. rész - Két ferde korona // Rachel Gillig - Two Twisted Crowns”?

Fő témái: fantasy, könyvkritika, regénysorozat, két ferde korona, egy sötét ablak, rachel gillig.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „107. rész - Két ferde korona // Rachel Gillig - Two Twisted Crowns”?

Megjelenés: 2026. 07. 27.. Hossz: 1 óra 14 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/szellemes-lanyok/107-resz-ket-ferde-korona-rachel-gillig-two-twisted-crowns-8404c002

Több epizód a Szellemes lányok-ből