Szellemes lányok

91. rész - Az aratás hajnala // Suzanne Collins - Sunrise on the Reaping

· PT1H53M45S

Összefoglaló

A Szellemes Lányok podcast e heti adásában Mara és Eszter Az aratás hajnaláról beszélgetnek, Suzanne Collins legújabb regényéről. A beszélgetés során kitérnek arra, hogy a könyv miért lett a szerkesztő év végi kedvence, bár elismerik, hogy a trilógiához képest talán nem hoz…

Röviden

Műsor
Szellemes lányok
Megjelenés
2025. 12. 15.
Hossz
1 óra 54 perc
Szereplők, említett nevek
Suzanne Collins
Témák
könyvklub, szépirodalom, ifjúsági irodalom, the hunger games
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

But if I dead and de >> Sziasztok!

Ez itt a Szellemes Lányok podcast.

Megrögzött olvasó vagy, aki falja a könyveket és nem fél a spoilerektől? >> Vagy már az is csoda, ha egy év alatt 100 oldalt elolvasol?

Bármelyik is igaz rád, jó helyen jársz. >> Szót ejtünk örök kedvence, >> aktuális olvasmányokról >> és mindenféle könyvekhez kapcsolódó témáról. >> Én Mara vagyok, >> én pedig Eszter, >> vagyis a szellemes lányok.

Gyújts meg egy Spirit andent Home gyertyát, és hagyd, hogy a kellemes illatok átöleljenek.

Július 4-éregt a nap, amely Pánben egyet jelent.

Oly vártunk már arra, hogy megismerjük Hémis történetét, és most eljött az idő.

Tartsatok velünk és beszélgessünk az aratás hajnaláról, ami teljesen véletlenül számomra az évkönyve.

Itt az első év könyve, és hamarosan lezárjuk ezt az évet is.

Ez most a negyedik negyedik évadunk.

Na de mielőtt belekezdünk bármivan miért ez az évkönyve nálad? >> Ez már akkor elnyerte számomra az évkönyve titulust, amikor megjelent, mert hogy mégis csak egy éhező hülye dal a kiegészítő kötet.

Úgyhogy én előbb hoztam meg a döntést, mintogy olvastam a könyvet.

Ez egy kicsit lehet, hogy felelőtlen, de így volt egyedül esélye beleférni ebbe az évbe.

És egyébként én még nem seam a szerzőben.

Bár azt hozzáteszem, hogy szerintem a négy könyv közül, ami öt, szóval az öt könyv közül a trilógia és az egyik előzmény, ez a másik előzmény, ez a leggyengébb.

És még nem tudom eldönteni, majd átbeszéljük, hogy amiatt, mert már láttunk annyi viadat, láttunk annyi karaktert, hogy már nem érint meg és újat nem hoz, vagy mi miatt.

Én ebben éreztem, bevallom, én abban éreztem a gyengeségét, hogy ilyet már láttunk, és nagyon sok új mindent, új dolgot nem tudtam meg, de ettől függetlenül évkönyve és marad is az, mert nagyon-nagyon szeretem, hogy ez a szerző ír. >> Egyébként igazad van.

Az volt izgalmas, hogy ebbe a világba visszajövünk.

Ez ez mindig izgalmas, mert mindig egy más viadalkorszakot látunk.

Hé, már szerintem nagyon sok mindenkinek a fantáziáját izgatta, de valóban a az éhezők viadal trilógiában már ketnis szemén keresztül szerintem az összes modern viadalt láthattuk.

Meg igazából az volt a bevezetés, hogy egyáltalán milyen egy viadal.

És akkor az énekesmarak és kígyókban láttunk egy ilyen teljesen lecsupaszított verziót, ahol még gyerekcipőbe járt ez az egész.

Úgyhogy igazából úgy technikailag nem adott újat, hiszen sőt igazából maga a viadal számomra nem is volt túl izgalmas. >> Nagyon sokára indult el. >> Sokára indult el.

Semmilyen izgalmat nem tartogatott.

Igazából talán az egyetlen érdekes igazolt benne, hogy maga a lázadás, aminek végül ketné lett az arca, az már itt próbálkozott elindulni, csak ehhez héic nem volt önmagában elég.

Sem mint lázadó, sem mint kivitelező.

Ez egy ilyen remek kis átmenet volt, ahol ahol láthattuk még a Ketnis szüleit, még a fiatal embereket, akik aztán a később már a megtiseredett vagy halott [nevetés] emberek.

De hogy de hogy igen, hogy hogy igazából itt talán a lázadás apró sziklája meg a meg azok a szereplők felvonultatása, mint a efi, >> ei, >> mint az efi.

Szóval, hogy meg a Plutk, hogy vannak benne már szívünkhöz közeli szereplők, de még megismerkedésük pillanatába kapjuk el őket, vagy megismerésük pillanatában.

Bevallom, én azt gondoltam, amikor legeslegelőször csináltunk egy részt az ijezőkában, ugye a trilógiában, akkor mondtam is, hogy én még várok egy héic és egy phí előzménytetet.

Nyilvánvalóan minket hallgat Suzan Collins és nem önálló gondolatai vannak.

És be valamin arra tippeltem, hogy hogy nem egy viadt látunk.

Én arra számítottam, hogy hogy Hémic élte a vi dal vége után és aközött, hogy megismerjük őt Ketniszoldán.

Tehát én egy olyan, amit le lett tudva 15 oldalban, hogy milyen szar élete lett végül is, ha életnének nevezhető.

Én azt hittem, hogy ott lesz kicsit izgalmasabb.

Azt hittem a lázadás ott tartott.

Nyilvánvalóan az ember pótrészegre isz magát minden nap.

Nem biztos, hogy a lázadáson nagyon dolgozik, de hogy én arra számítottam, hogy közben még lesz valami nem egy tini srácot látunk, meg egy nagyon hasonló viadalt a Catniséhez.

Mondjuk abba lehetett volna valami, hogy miközben Katnis és Peter porondra lép, közben Hé mich elmeséli a saját történetét.

Visszaemlékezik folyton, ahogy látja, hogy mi hogy történik. >> Én valami ilyesmit vártam.

Igen. >> Snow elnöknek itt a jó Snowelnök köcsögsége megint kijött meg amúgy az aljassága.

De úgy igazából ő nem tett hozzá ehhez a történethez semmit, mert már tudtuk, hogy milyen.

Tudtuk, hogy ki fog mindenkivel.

Tehát, hogy snow önmagát adta, de nem mutatott új arcot.

Láttunk viad knizék szempontjából belülről, körzeti szemmel láttunk viadat, Kapitóliumi szemmel, Snow oldaláról.

Hát kellett volna itt valami egyéb, de nem tudom, van-e benne még.

Úgyhogy ezt majd esetleg a jövőben kiderül.

Bár Susan Collins maga azt nyilatkozza, hogy ő csak akkor ír könyvet, ha annak van bármi társadalmi, jelenlegi társadalmunkra egy egy ilyen hasonlattra.

Tehát valahogy utal a világunkra.

Nyilvánvalóan itt a propaganda volt a kellős közepébe a könyvnek.

Mind mindjárt elemezzük, hogy pontosan mi és hogy.

De a lényeg, hogy évkönyve, mert mégis csak ihezők viedala.

Nem volt a legjobb, de jó volt. >> Jó volt.

Kényelmesen bele lehet simulni ebbe a világba, amennyire kényelmes lehet egy öldöklések tölteni világ.

De hogy igazából ismerős és bármelyik kötetét is olvassuk, egyszerűen nem lehet azt érezni, mi persze miután olvastál már tőle bár szerzőtől bármit, de hogy nem lehet azt érezni, hogy idegen vagy vissza kell rázóni, úgyhogy nagyon egyszerűen bele lehet simulni a történetbe akkor is, ha jó vagy ha rossz.

Nem úgy, hanem a történet, vagy hogy a könyv maga jó, a történet meg hát hát borzongató, de ezzel már megtanultunk együtt élni szerintem, akik olvassák Susan Collinst. >> Storytime challenge, >> ahol megkíséreljük 60 másodperc alatt összefoglalni, hogy miről szól a könyv. >> Indítom az órát.

Ibernati, egy 12. körzeti srác, aki szerszt főz az erdőben.

Van egy anyukája és egy testvére, akikkel együtt él, és van egy barátnője, egy kovi lány, Lenor.

Az 50-i érzők viedalán kihúzza Hémis nevét, vagy hát nem teljesen, de bekerül a versenyzők közé, és még három körzeti gyereket, ugyanis ebben az évben dupla számú versenyző lesz, 48 fő.

Hémic az esélytelet nyugalmával megy a Kapitóliumba.

Kisebb mozzanatai, megnyilvánulásai rendszerelleni lázadásnak tűnhetnek.

Pluterk és BT támogatására Hicálja, hogy az arénában megpróbálja tönködeni az egyik központi irányító egységet.

Ugyan sikerül is, de karanceli.

Lassan mindenki kihull és végül Hic kerül ki így őztesként.

A győzelmi adásban kiderül, hogy a kislázadása láthatatlan marad a világ számára.

Maradt Snow elnöket Snow elnöknek azért feltűnt.

Mikor Hém is hazaér a házuk lángokban a sádja bennéget.

Ha ez nem lett volna elég, amikor Lenorra újra találkozik, a lány a karjában hal meg, nem csoda hát, hogy hé és keményen inni kezd, mert a múlt kísérteteit semmi mást nem tudja távol tartani.

Hát nagyon érdekes volt amúgy Heimic karaktere, hogy mi már alkesztként ismertük meg, meg teljesen reménytelenként, de hogy amúgy ezt a kis lázadást is olyan nagyként élte meg, amint el se gondolkodott azon, hogy amúgy ennek lesz-e foganatja, vagy valami am jól csináljunk meg a következményeken se, se azon, hogy ez valóban működik-e, hiszen ott kellett rájönnie közben, hogy ezt nem fogják leadni, és ennyivel meg van oldva az egész.

Ez ez nag meg az, hogy igazából oké, elvesztette a szerelmét, de még csak mondjuk 16 éves elvesztette a szerelmét, elvesztette az anyját apja, de hogy tényleg igazából az volt, hogy amit Snow eltervezett, az sikerült, hiszen a lázadásnak a kis magját is kiirtotta belőle, és már 16 évesen keménypest lett.

És onnantól fogva 15 évig kábé, amíg nem jött a ketnisz, addig ő és a viadalra szánt gyerekek.

Szóval, hogy semmi olyan nem volt benne, hogy érdemes lenne ezekért a gyerekekért esetleg összeszedni magam, vagy tippeket adni.

Vogyan amúgy ez a teljes kudarc és teljes semmi reménytelenség, ami belőle áradt ilyen sok éven, hát azért az kemény. >> Különös, főleg, hogy ha neki ennyi volt a lázadás, és nek úgy tűnik, hogy ennyi volt a lázadás az életében, a többi a pia és aztán ketni szék, úgy nem vagyok biztos benne, hogy indokolt az, hogy ő ezt feleadja.

Mármint oké, meghalt mindenki.

Hát akkor most lehetne még lázni. >> Igen.

Nincs már senki a a saját életemen kívül nincs senki, aki amit elveszthetnék.

Ergo, ez a legjobb lázadási pont.

Ennek fel kellett volna szítania ezt a >> tüzet, nem pedig eloltania. >> Igen, pontosan.

Pontosan. >> Érdekes volt, hogy mennyire nem maradt benne semmi.

Hol ott egész értelmes és okos ember.

Ezért ezt ezt ezt ezt az egyet nem nagyon tudtam hova tenni, hogy miért miért nem az ő emlékükre miért nem az a válasz, hogy akkor >> ha úgy sincs értelme, akkor mert nem próbálunk változtatni a dolgokon.

Mikor akkor is próbáltunk változtatni, mikor volt mit vesztenünk. >> Igen.

És akkor el se gondolkodott, hogy >> ez egy érdekes ellentét. >> Igen.

Nem tudom, hogy erre ez szándékosan gondolom szán szerző részéről, vagy ez ilyen nem foglalkozott ezzel a problémakörrel.

Nekem ez az első olyan kötet, amiben nem mindent értek okokozatként és döntésként, ahogy Snál pont a ugye az énekesmak és kígyó baladjánál, ami mai napig az egyik kedvenc könyvem, azt cseszett fel, hogy minden egyes dolgot megértettem, logikus volt, és utána értem meg, hogy basszus, ez is csak a gonosság felé a rally, tehát hogy mindig úgy voltam, hogy én ezt értem, én is ezt csinálnám, persze.

Tehát, hogy és a végére főgonosz leszek.

Tehát, hogy és itt pontosan életbe [nevetés] >> nyilvánvalóan egyébként ott Snó egy tizen >> fiatal.

Szóval, hogy azt se mondhatjuk, hogy ez egy élettebb felnőtt férfi, hanem na mindegy.

Egy k >> ő jobban egyszerűen ő jobban akarta.

Ez valószínűleg a körzetés kapitólium különbsége, mert a körzetiek ha elmennek a viadarra, valószínűleg abb a percbe feladják.

És kapitóőként meg ugye Snow vagy hát Korio úgy volt, hogy neki be kell hazudni, hogy nekik még van pénzük.

És valahogy fel kell törni, újra nagynak kell lenni.

Egy más cél, mintogy úgyis meghalok a viadalon és még csináljak valamit.

Nem volt, nem volt így nekem érzelmileg meg logikailag teljesen a helyén. >> Nem, érzelmileg amúgy nem nagyon tudtam belemélyedni.

Nem mondom azt, hogy hogy nem sajnáltam Hé Micset, de igazából nem mozdított meg olyan mélyen. >> Nem nem érezt nem nem éreztem, hogy sírni akarok.

Oott az előzőnél örjöngtem üvöltöttem. >> Nem igen.

Meg hát, hogy az, hogy a többiekhez se kerültünk nagyon közel, és aztán az elvesztésük sem >> üm >> okozott semmit.

Nem olyan, mint amikor meghal Finik és vissza kell lapozni, és nem hiszed el, hogy most ez tényleg megtörtént. >> Igen.

Itt itt jó, itt elhullottak a gyerekek és így h >> nyilván ezért oda.

Tehát hogy jó >> csúnya, de >> nem igen, a viadalnak nem volt nagy érzelmi íve, ami amihez én hozzászoktam, vagy amit vártam volna talán ez. >> Na de mondd el egy percben.

Véletlen hét percet állítottam.

Maradhat. >> Jó, indítom az órát.

A második nagy mészállás évében vagyunk, amikor az 50. évfordulóját ünnepeljük a lázadás leverésének.

Az énekesmak és kígyókban a 10. évfordulatót tartottuk, hogy tudjátok, Hej Mics egy kovi lányba szerelmes, aki apróságokkal tör borsót a békeőrök orra alá.

Az aratás napján is ezt teszi.

Ám, ez nem sül el jól, és nem sokkal később Héic ott találja magát, mint versenyző.

A 12-es körzetet senki nem becsüli, hiszen csevészek, nincs mentoruk és nem áll senki a segítségükre.

A viadal felkészülénél Hébe belekerül egy lázadásba, melynek ő lesz a végrehajtója az arénában.

Eközben két csapatra oszlanak a versenyzők, hivatásosokra és zöld fülőekre.

Snow elnök megfigyelés alatt tartja hét, ezért még rizikósabb a tervezett lázadás.

Ám amint bekerülnek az arénába, a fiú tartja magát a tervhez.

Fel is robbant egy víztározót, de nagy károkat nem tud okozni.

Ám a mutáns állatokat sorra állatok sorra veszik el a szövetségeseit.

Végül ketten maradnak, és egy nagy adag szerencsére is szükség van, de végül Hé Mic győz.

Ám valójában mindent elveszít, ami számára fontos. >> Lájkoljuk >> minden, amit szerettünk a könyvben. >> Ki a kedvenc karaktered, kedves Mara?

Azér sokat kellett gondolkodnom, mert senkit nem éreztem elég sokáig a történetben állandóak ahhoz, hogy kedvencet tudjakni.

Heit kivéve viszont, hogy velem mi volt a probléma, azt már elmondtam, úgyhogy én macilt választottam.

Nekem ő volt az a karakter, aki talán a legjobban lázadt már az elejétől ez a szó kimondóságával. felismerte rögtön, hogy legjobb, ha nem hagyja magát megfélemlíteni, és nagyon kemény csaj állarcát töltötte magára.

Emött amúgy ki is derül később a történetből, hogy ő egy nagyon kedves érző lány, és odafigyelt a társaira.

Nekem nagyon tetszett, amikor mindenkinek megcsinálta a saját kis nem is tudom mi volt ez?

Kab nem kabala, de ilyen >> ö igen, hogy >> nem amulett, de valami mindenki hozhat otthonról egy valami személyes tárgyat, ami vele van, ha az nem fegyver és mzeli jó volt a fonásban is, >> és mindenkinek csinált nyakláncot meg mindenféle kis kiegészítőt a ho tárgyaiból, úgyhogy nekem ő ő sem volt sokáig a történet szereplő, de >> azért ő egy jobb módulány volt a 12. körzetben, ugye, úgyhogy őt valahogy nem törte meg még úgy az élet szerintem, mint azokat, akik éheztek és meg az ő szülei bányában dolgoztak.

Tehát talán ők a ők egy kicsit a középréteg volt, és azért benne még maradt erő, és nem éhezett, ez ki volt emelve.

Assiszem amúgy ő jó karakter volt szerintem is.

Kicsit olyan volt, mintogyha a Szent Johannagi mi Kingáját beengednénk a viadalra. >> Igen, pont…

Említett entitások

Témák

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „91. rész - Az aratás hajnala // Suzanne Collins - Sunrise on the Reaping”

Miről szól ez az epizód: „91. rész - Az aratás hajnala // Suzanne Collins - Sunrise on the Reaping”?

A Szellemes Lányok podcast e heti adásában Mara és Eszter Az aratás hajnaláról beszélgetnek, Suzanne Collins legújabb regényéről. A beszélgetés során kitérnek arra, hogy a könyv miért lett a szerkesztő év végi kedvence, bár elismerik, hogy a trilógiához képest talán nem hoz… Az epizód a Szellemes lányok című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2025. 12. 15..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „91. rész - Az aratás hajnala // Suzanne Collins - Sunrise on the Reaping”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Suzanne Collins.

Milyen témákat érint ez az epizód: „91. rész - Az aratás hajnala // Suzanne Collins - Sunrise on the Reaping”?

Fő témái: könyvklub, szépirodalom, ifjúsági irodalom, the hunger games.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „91. rész - Az aratás hajnala // Suzanne Collins - Sunrise on the Reaping”?

Megjelenés: 2025. 12. 15.. Hossz: 1 óra 54 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/szellemes-lanyok/91-resz-az-aratas-hajnala-suzanne-collins-sunrise-on-the-reaping-dd25bbdd

Több epizód a Szellemes lányok-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból