Szellemes lányok

96. rész - Időminisztérium // Kaliane Bradley - The Ministry of Time

· PT1H20M38S

Összefoglaló

Ez a Szellemes Lányok podcast adása, melynek házigazdái Mara és Eszter. A vendégek Kaliane Bradley "Időminisztérium" című regényét vitatják meg. A könyvet a romantikus és a sci-fi műfajok keverékeként írják le, de a cselekményvezetés, a karakterfejlődés és a túlírt stílus…

Röviden

Műsor
Szellemes lányok
Megjelenés
2026. 02. 23.
Hossz
1 óra 21 perc
Szereplők, említett nevek
Kaliane Bradley
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

and sziasztok, ez itt a Szellemes Lányok podcast.

Megrögzött olvasó vagy, aki falja a könyveket és nem fél a spoilerektől? >> Vagy már az is csoda, ha egy év alatt 100 oldalt elolvasol?

Bármelyik is igaz rád, jó helyen jársz. >> Szót ejtünk örök kedvence, >> aktuális olvasmányokról >> és mindenféle könyvekhez kapcsolódó témáról. >> Én Mara vagyok, >> én pedig Eszter, >> vagyis a szellemes lányok.

Gyújts meg egy Spirit andent Home gyertyát, és hagyd, hogy a kellemes illatok átöleljenek.

Amikor a múlt többé már nem csak emlék és a történelemkönyvek lapjait megtöltő leírások ha, hanem politikai eszköz.

Vajon mi történik, ha a múlt emberei megjelennek a jelenben?

Ma Kin Bradley Időminisztérium című regényéről lesz szó. >> Nem, nem tudom mihez hasonlítani az élményt leginkább ahhoz tudom hasonlítani, ami ami történt is, hogy egy romantikus regényre számítottam és kaptam egy skifit.

Én egy angol nyelv youtubernél hallottam elő erről a könyvről először és azok alapján amit elmondott úgy voltam, hogy hó hát ez egy ilyen két és leopad történet.

Én imádtam azt a filmet Megrean és J.

És időt az férfi a 19. századból kicsit ilyen feltaláló vonal vonalattal és így imádtam.

Ez egy könyv formában ugyanaz is.

Hát nem, >> én én egy kicsit azt éreztem, hogy Julia Queen hibája minden, mert amikor az szerepel a fülszövekben, hogy egy Viktoriános férfi és egy modern kori nő szerelme, akkor én egyszerűen nem egy sarki felfedezőre gondolok, aki amúgy teledohányozza a kádat, hanem egy Anthony Bridgeronra, és nem ezt kapta. >> [nevetés] >> Lementony, Bridgertont kaptad? >> Hát nagyon nem, nagyon nem.

Ebben semmi évhajház sztori nem volt.

Ez inkább olyan kis visszafogott nem tudom hova tenni.

Igazából azok a részek voltak gördőlékenyában, ahol a két főszereplők között történt is valami.

Azt éreztem olyannak, hogy ott ott lendül a történet, ott megyünk.

De amúgy ilyen végtelen hosszú leírások, magyarázások a semmiről.

És egyszer csak átcsaptunk ilyen jövőből jött katonák, akik lézerfegyverrel lövöldöznek, és a jövőből jött ugyanaz az én, akiről végül nem tudunk meg semmit, és mi van, és hogy van, és hogy >> halljuk, hogy romantikus történetnek kevés, kifinek gyenge.

És majd a korábban beszélünk részletesen erről, de nagyon nehezen olvashatunk és elnézést kérek, mert az, hogy mi ezt most olvastuk, az az én hibám.

Utólag amúgy nem bánom, hogy olvastuk.

Az elején nagyon átkoztalak első 30%-án a rég azt h hogy találtuk, hogy és amúgy meg kell hagyni, hogy a borítója is jó, a leírása is kecsegtető és aztán nem valahogy nem.

Szerintem amikor tudod, hogy mi van a karácsonyi dobozban kibontod az ajándékot és amúgy nem az van benne.

Igen, abba a dobozba van, amire vágytál, és így >> és nem és nem az van benne.

És ezt éltem meg, és nem tudom én amúgy se nagyon szeretem a skifiket, tehát nem nem a műfaj miatt, hanem mert nagyon kevés értelmeset találtam eddig, ami úgy valóban tetszett volna, de hát itt azért voltak problémák.

Leginkább az, hogy annyira túlírtnak éreztem, és bonyolultan írtnak éreztem, hogy tele volt felesleges bekezdésekkel, aminek semmi értelme nem volt. >> Igen, egyetértek. >> Tudod mi zavart, hogy én a főszereplőnek a nevét nem találtam meg sehol, >> mert nincsen névtelen. >> Tudom, de borzalom. >> Nagyon nehéz volt. >> És még olvasás közben amúgy nem is zavart, hiszen első szem első személybe történik a mesélés.

ACírásnál zavart, hogy XY a nő, a főszereplő.

És én mondom, nem igaz, hogy nem tudok neki nevet adni.

És hogy egyszer se szólítja még az a rohadt is se a nevén, ami kis cicának hívja, meg cicuskának.

Hát mondom, meg hídnak mondom nem hiszem el, hogy nincs neve.

És az volt a fura, hogy én amikor legelőször elkezdtem, csak felírtam a nevet, hogy időminisztérium, akkor felírtam, hogy a főszereplő az az Adella. >> Igen. >> És kiderült, hogy amúgy igen, de nem. >> De hogy más a neve, hacsak nem ugyanez a neve.

De azt megjegyezte volna, hogy ugyanaz a neve. >> Hát ez az Storytime Challenge, >> ahol megkíséreljük 60 másodperc alatt összefoglalni, hogy miről szól a könyv. >> Indítom az órát.

A brit kormány egy titkos időprogramot működtet.

Ennek keretében különböző embereket hoznak át a múltból a jelen jelenbe.

A program során alaposan megfigyelik a viselkedésüket.

Pont főszereplőnk és elbeszélünk, akit nem nevesít a szerző, egy minisztériumi dolgozó, aki új munkakört kap a történet elején, hogy az időprogramban egy úgynevezett az időprogramban úgynevezett híd lesz az ő szerepe és az a feladata, hogy segítsen a hozzá beosztott elszármazott.

Főszereplők mellé egy 1847-ből áldozott tisztelt Graham Gort osztják be.

Össze kell költözniük, és a hídnak mindenről jelentést kell írnia.

Nivel kormányzati titkos programról van szó. hamar feltűnnek furcsaságok, és kiderül, hogy nem antropológiai vagy humanitárius, inkább hadi célszolgáló kísérletről beszélünk.

A könyv végére főszereplők elveszíti a szerelmét és a munkáját is, de legalább lezárul az őrület, ami a ami a programot kísérte. >> Hm.

Olyan hangot adsz, mint a macska, amikor nem tetszik, nem elég tisztának találja a vizet. [nevetés] Ugyanezt csinálja a ribbizli a kádban.

Hát csak elgondolkodtam azon, hogy az idővel is hogy bánt a szerző.

Mármint, hogy itt most ugye a múlt, a jelen és a jövő is keresztezik egymást a jelen lényegében van ott mindenki.

És hogy milyen kegyesen bánt az idővel abból a szempontból, hogy bárki visszajöhet a jövőből, és igazából ugyanaz történik, de mégsem ugyanaz történik, mint az ő jövőjében.

És hogy ez ilyen >> teljes káosz volt. >> Teljes káosz.

És nem tudom mik a szabályok. >> Ú nincsenek. >> És ez egy kicsit fura volt, mert ami Adelánál megtörtént ugye a jövőbeli ényénél a főszereplőnknek, az nem történt meg a főszereplőnknél, vagy másképp történt meg, és más is lett a jövőjén, mint ami annak a nőnek volt.

És nem éreztem amúgy a főszereplőnkbe azt a lehetőséget, amit az Adela amúgy mutatott. >> Én sem.

Nem, nem hiszem el, hogy ugyanannak a nőnek egy 15 évvel későbbi változata a jelenkori belá olyan. >> És különben ez az alaptézését az időutazós történetek történeteknek mient megváltozhatunk egy apró dolgot és minden megváltozik, tök jól mutatja, vagy jól felül erre a vonatra, de a vonat nem indul semerre, az a baj.

Tehát ülát rajta, csak állunk az állomáson. [nevetés] Indítom az órámat, az a biztos.

Főszereplőnk új állást kap cégen belül.

Ezen túl az időminisztériumban fog dolgozni, ahol egy bizonyos Greham Gor elszármazottat bíznak a gondjaira.

Az elszármazottak olyan múltból érkező egyének, akik eltűnése nem befolyásolja a jövő alakulását, hiszen meghaltak volna.

Greham 1847-ből érkezik, ahol egy sarki felfedező expedíció egyik tagjaként tartják, egyik tagjaként tartja számon a történelem.

Graham hídja a főszereplőnk, ami azt jelenti, hogy együtt élnek és segítségével eligazódik a modern corn londonjában.

Graham kezdeti nehézségei után jól felveszi az akadályokat és beilleszkedik, majd a vonzalom is feltámad, köztük, miközben egy titkos jövőből érkező csoport elkezd vadászni az elszármazottakra.

Sok titokra fényül, többek között arra is, hogy a főszereplőnk szemkötős főnöke kicsoda, és hogy mihez van mindennek köze az időgépnek, vagy valami ilyesmi. [nevetés] >> Tökéletesen összefoglaltod, azt kell, hogy mondjam. >> Lájkoljuk >> minden, amit szerettünk a könyvben. >> A legesleelső kérdésem, hogy ki a kedvenc karaktered?

Hát hosszas tanakodás után, mert egyszerűen nem tudtam a főszereplőt kedvencnek választani, mer még a nevét se tudom.

Ezáltal ő ki biztos, hogy kiesett a listára.

Ő volt az egyetlen aranyos és cuki karakter.

Grehem is úgy védelmezte, mint egy ilyen kisgyereket.

Nekem nagyon tetszett, hogy nyitott volt a világra, és és ő egyike volt azoknak, aki értékelte, hogy kimentették, és nem visszafele tekintett, hanem ki akart próbálni dolgokat. az életörömmme megvolt.

Úgyhogy nekem ő egy nagyon színes egyéniség volt.

Nekem nekem ő >> nekem is jó a kedvenc karakterem, úgyhogy egyről beszélünk.

Igazából én pont azt szerettem benne, hogy ő volt a leginkább fogékony a modern korra, hogy ő az, aki tényleg így adaptálni akarta a dolgokat és és részes lenni ennek a modernbnek, és imádta a mozit, filmkészítést akart tanulni, felment a Tinderre, mert csajozni akar, tehát hogy mindent, ami a modern korhoz tartozik, igyekezett megismerni és használni, ahogy egy mai ember használna.

És ha ez a program valóban nem csak egy érthetetlen hadászati valami lett volna, akkor pont ő lett volna a legideáisabb alany erre.

Hiszen ha ezeket az embereket itt akarjuk a jelenben éltetni, vagy hagyni, hogy itt éljenek, és idővel szabadon engedni őket, találjanak munkát, menjenek suliba, éljenek egyedül, akkor Marga lett lett volna a legalkalmasabb erre. >> Igen.

Érdekes, hogy mindenki így jaj, a mi világunkban jaj a izé, de hogy igazából meghaltál volna, nincs már te világod.

Szóval, hogy vagy visszamész és meghalsz, vagy itt vagy és megpróbálsz élni.

És hogy mégsem tűnt úgy, mintha ezt úgy nagyon értékelnék vagy értenék. >> De azért, mert igazából az ő világukban ők még akkor nem haltak meg.

Ez olyan, hogyha azt mondják >> nyilván, de ha meghaltak volna, meg nem tudja, hogy meghalt, mert a halál utáni tudotam már nem mondja meg.

Igen, de nyilván ő még egy olyan őt még egy olyan élből ragadták el, amit ezerrel élt.

Jó, hát mondjuk a Bugópest is padlászóában nem feltétlenül, de hogy >> meg a sarki expedíción, ahol már lefagyott a kezed és lábad. [nevetés] Jó, de érted, még volt remény. >> Nagyon érdekes volt nekem az egyébként az tök jó volt, hogy ahányféle szereplőt hoztak vissza a múltból, azok mind-mind másak voltak mindenben.

Úgyhogy volt is az elején egy kis káosz, amíg el nem kezdtek hullani, hogy ki kicsoda.

Aztán kicsit egyértelműsödött, amikor kevesebben lettek.

Még Grahamet sem éreztem annyira erős karakternek, pedig ő róla olvastunk a legtöbbet a főszereplő szemén keresztül.

Nekem nem sikerült őt megértenem. >> Ő egy katona volt, aki mintha nem lettes katona. >> Rejtélyes katona.

És úgy tűnik, mintha nem lenne különössebben gazdag a belső világa.

Tehát hogy egy vannak bizonyos preferenciái, van egy morális hozzáállása a világhoz.

Nem nem volt különössében bonyolult karakter. >> Pedig tőle nagyon sokat vártam. >> Igen, pontosan.

Hát akkor kezdjük el a lájkokat, mert nincs sok.

Nekem annak ellenére, hogy ez milyen egy, hogy tetszett vagy nem tetszett ez a regény összességében, nekem a hangulata volt az, ami megnyerő volt, annak ellenére, hogy a történet nem tudott megnyerni magának, mert a hangulatában én nekem nagyon ho ezt a az Esernyő akadémiás vonalat.

Igazából ezzel a skifi elemekkel, a szemkötős főnökkel valahogy el tudtam képzelni, hogy az Esernyő Akadémiában a Szőke Csajszi, aki minden szálat mozgatott az ő minisztériumba és leginkább az, hogy hogy az Esernyő akadémia is jön, leülsz nézni és elősz fingod nincs mi történik és mitő meg hogy és ahogy nézed az évadokat lesz talán egyre világosabb, de hogy mindig valami váratlan történik.

És nagyjából ezt is ebben is ezt éltem meg, hogy így olvasom.

Amúgy fogalmam sincs, hogy mit olvasok.

Azt se tudom, mi történik, nem is értem, de hogy mindig azért belép valami, ami úgy valahogy relatív váratlan, és ez nekem valahogy hozta ezt a hangulatot. >> És sosem láttam az Esernyő akadémiát, >> pedig amúgy amúgy nagyon jó ajánlom a sorozatot.

Jobb, mint ez a könyv. valljuk be.

De >> hogy az az ilyen, hogy ilyen időmanipuláció van benne, van egy csávó, nem akarok mindent lelőni, és akkor ilyen különleges erőket bíró fiatalokat hoz össze egy ilyen ebbe az Esernyő Akadémiába, ami olyan, mint valami ilyen elit iskola különleges gyerekeknek, és akkor próbálnák minden évadben megmenteni a földet, ami nem nagyon sikerül.

Na mindegy. >> És akkor ők is ugrálnak az időben. >> Aha.

Szóval így jön a kapcsolata. [nevetés] Aha.

Igazából az, hogy ez töredékes vagy nem lineárisan ismerjük meg a dolgokat, az nem lenne probléma.

De hogy ne nekem nem emiszem neked se, hogy nem volt egy ilyen szép nagy történet, amit el ez a fejezet erről szól, ez a fejezet arról szól, hanem így, mint egy napló olyan volt az egész. >> Nagyon kevés fejezet volt.

Nagyjából megegyezett a könyv százalék-ának adott részével.

Szóval a nyolcadik fejezet az a 80%-án volt.

Szóval nagyjából a 10 fejezet hozta le a 100%-ot, vagy valami ilyesmi.

Na de ami lák volt, mert majd pannaszkodunk a parában.

Ami lá volt az ha már az elvről beszélünk, hogy embereket más korokból, múlt a múltból ide hozunk és próbáljuk beilleszkedésel sarkalni őket és megnézni, hogy alkalmasak-e.

A híd mint munkakör egy tök érdekes és hasznos dolog, és örülök, hogy ezt így kitalálta a szerző, hogy legyen, hogy egy ember egy emberrel, és nem az, hogy akkor összereztünk minden elszármazottat, vagy hogy egy egy csoportfoglalkozást csinálunk.

Vannak csoport foglalkozások, de hogy egyébként mindenki otthonra is kap egy ilyen segítséget, aki mankó ebben a világban. >> Igen, mondjuk az nem működött volna, hogy összerezték őket, mert pont azért, amit valahol hangsúlyoz is a szerző, amikor ezekről az elszámladottakról beszél, hogy hogy külön korokból vannak, és nem értik egymást sem.

Láttuk, hogy azért nyelvi akadályok bőven vannak, és nem azért, mert mind a kettő angolul beszélt, de hogy egyszerűen elmúlt 150 év alatt annyit változott a nyelv, mint kifejezések.

De egyébként szerintem már azt is érezni, hogy a mi születésünktől kezdve, vagy mi amikor mi megtanultunk beszélni képest mostanra mennyi változott.

Tehát igazából simánt kiz 150 év alatt annyit változott a nyelv, hogy nem érted, nem értené egymást könnyen.

Nekem az volt egy kicsit fura, hogy pont ellenkező nemű hidakat választottak az ellenkező nemű elszármazottakhoz. >> Ez érdekes. >> Mármint, hogy itt elapból adja, hogy valamilyen romantikus kapcsolat kifejlődjön. >> Lehet, hogy ezt pártolták.

Lehet nem volt bizonyíték rá azon kívül, hogy ügyeld a végén a nyilván a Grehemet direkt a izével…

Említett entitások

Személyek

Szervezetek, cégek

  • Időminisztérium

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „96. rész - Időminisztérium // Kaliane Bradley - The Ministry of Time”

Miről szól ez az epizód: „96. rész - Időminisztérium // Kaliane Bradley - The Ministry of Time”?

Ez a Szellemes Lányok podcast adása, melynek házigazdái Mara és Eszter. A vendégek Kaliane Bradley "Időminisztérium" című regényét vitatják meg. A könyvet a romantikus és a sci-fi műfajok keverékeként írják le, de a cselekményvezetés, a karakterfejlődés és a túlírt stílus… Az epizód a Szellemes lányok című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 02. 23..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „96. rész - Időminisztérium // Kaliane Bradley - The Ministry of Time”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Kaliane Bradley.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „96. rész - Időminisztérium // Kaliane Bradley - The Ministry of Time”?

Megjelenés: 2026. 02. 23.. Hossz: 1 óra 21 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/szellemes-lanyok/96-resz-idominiszterium-kaliane-bradley-the-ministry-of-time-92b19fdb

Több epizód a Szellemes lányok-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból