Szélsőközép

Kele János: ,,Nem vállalunk elég konfliktust, és nem jó konfliktusokat vállalunk fel." | Kritikus Én 2026-06-12 18:01

· PT1H42M18S

Összefoglaló

A "Kritikus Én" című műsor évadzáró epizódjában Kele János vendégszerepel. A beszélgetés a kritika, az önreflexió és a visszajelzések szerepét vizsgálja az alkotói folyamatban. Kele János, aki maga is ismert közéleti és politikai kommentátorként, a kritika másik oldaláról, azaz…

Röviden

Műsor
Szélsőközép
Megjelenés
2026. 06. 12.
Hossz
1 óra 42 perc
Szereplők, említett nevek
Kele János, Puzsér Róbert, Farkas Attila Márton
Témák
kritika, önreflexió, alkotói folyamat, közélet, politika
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

De a kettő közül a pad alá esni, tehát hogy egyik se vagy, hogy se őszinte nem vagy öna szórakoztató.

Tehát a kereger néha óriási baromságokat mond, néha tök jókat mond, és ettől egyébként igazi a műsor, merthogy olyan mint egy ember, aki néha baromságot mond, néha meg tök igaza van, és egyébként a Gary nevél ugyanilyen.

És ettől egyébként idegesít minket.

Ettől néha nagyon szeretjük, máskor ki tudnánk szaladni a világból, de odakapcsolunk minden héten, mert látni akarjuk, hogy ez a két bohóc mit veszekszik megint egymással.

És ők tudatosan vállalt bohócot, tehát egyik se bohóc.

Mind a kettő egy tudatos televíziós karrierépítésbe és karakterépítésben van, és nem véletlenül alkalmazzák őket ezekben a műsorokban, nézik őket.

Ez piacképes, kereskedelmileg is eladható.

Magyarországon meg azt látom, hogy ilyen izzadságszagúan két cég közül a pad alá esünk, vergődünk.

Se nem szórakoztató. se nem szakmai és nem igazi, műs hazug.

Ez a kritikus én műsornak a az évadzárója itt az első szezon végén.

Most direkt ezt a szót használtam, hogy kicsit ilyen sportosabb talán, de sok szempontból egy különleges alkalom. azért is, mert megint sikerült egy olyan vendéget hívnom, akivel én rögtön az elejétől nagyon szerettem volna, hogyha tudunk itt találkozni.

Másrészt azért is mert a kritikus énnek ugye a koncepciója, hogy arról beszéljünk, hogy a a kritika, a világ visszajelzései és az önreflexió hogyan alakítják egy embernek vagy egy alkotónak a művészetét, sorsát, alkotását.

És eddig kivételen nélkül olyan vendégeim voltak, akik a kritikának általában a tárgyát képezik azzal, amit tesznek.

Ami nem jelenti azt persze, hogy ők maguk ne lehetnének kritikusak és önkritikusak, de mégis sokszor arról beszéltünk, hogy hogyan alakul az ő művészetük vagy életük annak függvényében, hogy amit tesznek, az milyen visszajelzést kap.

De amikor a műsor koncepciója létrejött, akkor én nagyon szerettem volna már eleve, hogyha jön valaki, aki a kritikának a másik oldalán van időnként, vagy inkább jellemzően, tehát az az ember, aki aki kritizál.

És talán nem tanulság nélkül való arról beszélgetni, hogy ennek milyen felelőssége van, és milyen következményei lehetnek akár magában a kritikusban, akár ő maga tudatában van-e azzal annak, hogy hogy amit mond, vagy amit kritizál az, hogy változik az ő hatására, vagy hogyan szegül ellen ennek a kritikának.

Úgyhogy nagy szeretettel köszöntöm a a kritikus éénben Kele Jánost, aki azt hiszem eléggé közismert ma már a magyar közéletben, hát nyugodtan mondhatjuk a politikában is, sportközéletben is arról, hogy nagyon markánsan és határozottan fogalmaz, és van véleménye nagyon sok mindenről, ami nem jelenti azt egyébként, hogy ő maga ne lenne olyan alkotóember, aki a kritikák keresztűzébe tud kerülni.

És javaslom, hogy kezdjük is ezzel a beszélgetést, ugyanis titokban reménykedtem benne, de egyelőre úgy látszik, hogy még így nem manifesztálódott az a könyv, ami a napokban fog megjelenni, és ami Janeknek az első könyve lesz, de azt gondolom, hogy egy nagyon méltó vállalkozás, hiszen a magyar labdarúgás történetét nem is magát a labdarúgás történetét, inkább Magyarország történetét dolgozza fel 10 focimecsen keresztül, 10 olyan mérkőzésen keresztül, amelyek egy-egy korszak lenyomatai voltak tulajdonképpen.

Én vagyok olyan szerencsés helyzetben, hogy olvashattam a talán mondhatom így kéziratot, mert Janek megtisztelt azzal, hogy átküldte.

Nagyon-nagyon várom, hogy megjelenjen.

Szerintem nagyon jó könyv lett, de ahogy így mi beszélgettünk néha, vagy inkább így csetelgettünk, nekem az jött le, hogy amilyen határozott kritikus vagy egyébként most legalább annyi, nem is tudom félelemmel, szorongással várod, hogy a a te művedet milyen kritiká kérik majd, vagy hogy fogadják?

Köszöntök én is mindenkit, és nagyon megtisztelő ebben a műsorban ülni, vagy ebben a székben ülni, ahol korábban Márcsai Pál ült, vagy az én nagy kedvencem Beton Hofi, akitől egyébként egy idézet van ennek a könyvnek a a nyitó mottójaként is.

Erről ő még nem tud, de majd lehet, hogy megtudja, kiderül.

Igen, nyilván most van egy ilyen félsz az emberben, vagy egy druk az emberben.

Azért nyilván ez egy szűkebb közönségnek szóló könyv szerintem.

Tehát a témája is azért elég nis, eleve a sporton belül is, azon belül is azért egy, hogy mondjam, nem az az anekdotázós könyv, vagy nem az a típusú sportkönyv, ami egy ilyen a dolgoknak a könnyebbik végéről fogja meg ezt a témát.

Talán írom is benne valahol az előszóban, hogy hogy az, hogy komolyan vesszük a futballt, azzal kezelük talán a helyén, akkor komolyan vesszük ezt az országot is, meg komolyan vesszük magunkat is.

Majd ha elérünk oda, hogy itt a sportnyilvánosságban milyen kritikákat szoktam mondani, akkor szerintem ezt így akár össze is lehet foglalni, hogy én szeretem, hogyha az ember csinál valamit, akkor azt komolyan veszi, és az egyik dolog, amit nehezen fogadok el, hogyha amikor látszik valamiről, hogy nincs komolyan véve, mert olyan félvárról van kezelve az egész téma.

Szóval most nyilván ettől félek, hogy ez megfelel-e ezeknek az elvárásoknak.

A Pető Peti írta az előszóban, hogy helyenként élezetlenebb a szöveg a szokásosnál, mint az én saját hangomnál, a, ha tetszik, ilyen publicisztikai hangomnál.

Ő ezt nyilván nagyon kedvesen, erényeként tállalta a kötetnek, mivel hogy egy könyv az mindig a, ha nem is az örökkévalóságnak, de azért egy ilyen maradandóbb alkotás, meg maradandóbbnak készül és szól, és hogy ez nyilván erénye ilyenkor, hogy kevésbé elvágólagos.

Meglátjuk tényleg meg meg azzal arra is kíváncsi vagyok, hogy a fiatalabb közönség, akik közül azért néhányan talán követnek, vagy ismerek engem, és azért nem biztos, hogy a 60-as70-es évek, vagy még korábban az 50-es, 20-as, 30-as évek magyar futballjával, annak a nagy alakjaival ilyen módon tisztában vannak, hogy ők egyébként mit szűrnek le ebből a könyvből, vagy mennyire segít nekik megérteni azt, hogy hogy miben vagyunk most a magyar futballan, és hogyan veszett el az egykor volt nagyságunk, amit hát próbáltak itt az elmúlt időszakban újjá építeni, csak épp talán a lényegét nem értették meg.

Ez egy, én azt hiszem, hogy ez egy történelemkönyvnek is kiváló alkotás lesz.

Tényleg nem azért van most ez a műsor, hogy könyvajánlót tartsunk, de hogyha ezzel kezdtük, akkor beszéljünk róla.

Valóban a 20. század elejétől egészen napjainkig ívelően egy szociológiai társadalmi politikai korrajz minden olyan korszakról, ahol egy-egy futballmérkőzés valaminek a kicsúcsosodása vagy megjelenítése volt.

Mindannyian tudjuk, hogy a sport, és azon belül kiemelten a labdarúgás soha nem volt független a sem a politikától, sem az adott korszak társadalmi viszonyaitól.

De mi motivált abban, hogy pont ilyen szempontból közelítsd meg a focit?

Te egy új nemzedékes elemző vagy tulajdonképpen.

Majd erről is beszélünk, hogy egészen a a kritikus hangod annak is szól sokszor, hogy hogy mennyire kell ma máshogy nézni, vagy képesek vagyunk-e máshogy nézni a futballt, beszélni róla, eljuttatni a mai közönséghez.

Most mégis visszanyúlt egy kicsit ehhez az archaikus iskolához, amely történelmi kontextusban helyez mérkőzéseket, és egy olyan nekem egy kicsit olyan, mintogyha egy történész kiélni azt a nagy hobbiját, hogy egyébként szereti a focit is. >> Vagy hogy szeretem a focit és szeretem a történelemet is, vagy a vagy a közéletet, vagy a politikát.

Érdekesen érdekes volt az evolúciója ennek a könyvnek, mert amikor elkezdtem, akkor azt terveztem, hogy minden mérkőzést két szálon fogok végignézni.

Az egyik az a történeti kontextusa lesz, hogy hogyan alakult adott időszakban Magyarországnak a nyilvánossága, a politikai rendszere.

És a másik ágon pedig egy mérkőzést fogok elemezni adott esetben akár tényleg ezekkel az, ha tetszik újhullámos eszközökkel és a többi és a többi.

De amikor elkezdtem ezen dolgozni, meg belemélyedtem a korszakokba, akkor rájöttem, hogy ezt ezt a kettős szerkezetet, hogy mondjam, jobban egymásba lehetne folyatni talán.

És ami még egy fontos motivációm volt, hogy gyakran elhangzik a nyilvánosságban is, hogy a politika az most csúnyán fogok fogalmaz, takarodjon ki a sportból.

A a nem szabad, hogy a hogy a futballban benne legyen a politika, és ez egyáltalán milyen rossz dolog, és hogy ez borzalmas dolog.

És vannak olyan inszinuációk, hogy az elmúlt 16 évben történt, hogy ez ez így alakult, hogy belemászott a politikai sportba, ami nem igaz.

Ez a kezdet kezdetétől nagyon erőteljesen benne van. más arányokban, más módokon, más működési mechanizmusokon keresztül, de mindig szimbiózisban értekettő egymással, hiszen a sport az egy közéleti dolog, az nagyon sok embert érint és érdekel.

A futball ennek a csúcsa abszolút a legnépszerűbb sport, a legalacsonyabb belépésű küszöbbel, a legkorábban legnépszerűbbé vált sport a világon is, és egyébként Magyarországon is.

Hát nyilvánvalóan van ennek egy közéleti súlya és jelentősége.

És azt meg akartam mutatni, hogy ez mindig is így volt.

Persze nyilván az egyes korszakokban azért elég erőteljesen elválik, hogy ez milyen, mennyire tudott autónó maradni a sport, hogyan szabályozott az állam, hogyan használta bizonyos politikai hatalom, mi milyen volt a totalitárius irányítás?

Milyen volt az, amikor az állam konkrétan a saját állampolgárai ellen fordult a sportpályákon is, vagy a sportpályák környékén is.

De a másik, ami szerintem legalább ennyire fontos következtetés, hogy a futball is használja a politikát, meg a sport is használja a politikát.

Tehát ezt mindig egy oldalról, egy oldalról közítjük meg, mintogyha ez egy egyoldalú viszony lenne, hogy a a csúnya politika fölhasználja a sportot és a futballt a saját céljaira.

De hát ez nem mondom, hogy legalább annyira, de olykor egyébként lehet, hogy ugyanannyira igaz a másik oldalról is.

A futball, a futballisták, a futball edzők, vezetők használják a politikát a saját céljaikra.

Most nem akarok tovább menni Sebes Gusztávnár, akit ebben a könyvben én futball miniszterként jellemzek.

Tehát ő sokkal inkább volt egy futball miniszter az országban, mint szövetségi kapitányott.

A szakmai munka dandárját azért inkább Mándi Gyula meg Bukovi Márton végezték.

A sebes meg kijárta azokat a privilégiumokat, amik szerinte kellettek ahhoz, hogy ez a csapat nemzetközi szinten is párját ritkitóan sikeres legyen.

Tehát Sebes Gustáv használta a politikát, meg használta a saját akkori pártban betöltött szerepét, Ázsióját, legitimitását a futball érdekében.

Nagyon izgalmas és számomra nagyon-nagyon tetsző ebben a könyvben, hogy ha most itt megkérdeznénk a akár a jelenlévőket vagyok, akik ismerik a magyar futball történelmét, hogy hogy szerintük milyen meccsek vannak itt ebben benne ebben a könyvben.

Nyilván van két-három olyan mérkőzése a magyar futball történelmének, amiről mindenki hallott, és azt gondolnánk, hogy hát ha valami, akkor az ott van a abban a könyvben, amely a magyar futball emblematikus mérkőzéseit öleli fel.

És ugyanakkor mégsincs így, mert valamiért olyan mérkőzéseket választottál adott korszak bemutatására, illetve annak a kicsúcsosodásaként, amelyek én azt gondolom, hogy egy kicsit azért a te futballanaltikus, futball elemző énednek is jobban megfeleltek.

Így például bármilyen hihetetlen, nincs benne a könyvben a Berni döntő, mint ahogy nincs benne az irapuátói napokban szomorú évfordulóval ünnepelt 6-0 szovjetek ellen sem. ezeknek a korszakoknak, akár világbajnokságoknak másik mérkőzését választottad.

Ez azért volt-e, hogy ne legyen tényleg nagyon közhelyes, mert ezek azok a meccsek, amikről már 100000 elemzést írtak, vagy azért, mert futball szakmailag érezted úgy, hogy érdekesség inkább más mérkőzésekben volt? >> Hát egyrészt azért van ember egy kis provokáció is nyilván.

Azért szeret, meg szerettem volna, hogyha a lehető legkevésbé közhelyes a könyv.

A másik, hogy azért ezekről a meccsekről a Berni világbajnoki döntőről, az Irapuátói 06-ról, miközben ezek megfejthetetlen és megfejtetlen traumái a magyar futball történetének, ezzel együtt valójában kevés újat tudunk elmondani.

Az a érdekes kettősség van ebben, hogy >> már amit tudunk róluk egy >> rengeteget beszéltek, írtak erről korábban, lerágott, csont mind a kettő, és valójában mégis úgy van bent a kollektív emlékezetünkben, hogy hát nem tudjuk, hogy mi történt, fogalmunk sincs.

Ugye hát most 40 éve történt az irapui 06 és még most is képesek voltak egyesek olyan cikket megjelentetni, ami arról szólt, hogy itt megmérgezték a játékosokat a KGB meg hát egyébként ugye Csernobilról kellett elterelni a figyelmet.

Ez ugye olyan jól olyan jól sikerült, hogy az HBO sem Csernobilról forgatott nagy sikerű sorozatot, hanem ugye a szovjet válogatott 6-0-ás győzelméről.

Szóval ezek úgy néz ki, hogy kiírthatatlan ilyen emblematikus traumája a magyar futballnak, és szerintem kitakarnak más dolgokat, amik lehet, hogy legalább ennyire fontosak.

És a az 54-esnél ott egy nagyon erős belső drive-om volt, hogy szerintem a magyar futball történet abszolút csúcspontja és külföldi elemző, külföldi újságírók, korabeli újságírók beszámolója alapján is az egész egyetemes futballtörténet egyik csúcs pontja vagy csúcsmérkőzése az az 1950 és világban elődöntője, Uruguay és Magyarország összecsapása. akkor ismert világ két legerősebb futball kultúrája, két legerősebb futballcsapata összecsapott egymással, és egy drámai fordulatukban bővelkedő fantasztikus meccset játszottak, amiről egyébként nincs meg teljes felvétel. ilyen hosszabb 40-45 perces összefoglaló van, amiben néha ilyen teljesen más képek úsznak be, meg rosszak a kameraszögek, meg meg lemaradnak bizonyos gólokról, tehát hogy minden benne van ebből a ennek a hőskornak a romantikájából, de egyébként sok viszonylag sok szöveges beszámolóár rendelkezésre ugye Johnny Brer aki ugye az olasz futballnak egy ilyen apostola lett később, és tőle származik az a mondás, hogy a tökéletes futballmeccs ull 0-0-ra végződik, mondta egy olasz nyilván, de hát ő is lelkendezett erről a mérkőzésről és az olasz…

Említett entitások

Témák

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Kele János: ,,Nem vállalunk elég konfliktust, és nem jó konfliktusokat vállalunk fel." | Kritikus Én 2026-06-12 18:01”

Miről szól ez az epizód: „Kele János: ,,Nem vállalunk elég konfliktust, és nem jó konfliktusokat vállalunk fel." | Kritikus Én 2026-06-12 18:01”?

A "Kritikus Én" című műsor évadzáró epizódjában Kele János vendégszerepel. A beszélgetés a kritika, az önreflexió és a visszajelzések szerepét vizsgálja az alkotói folyamatban. Kele János, aki maga is ismert közéleti és politikai kommentátorként, a kritika másik oldaláról, azaz… Az epizód a Szélsőközép című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 06. 12..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Kele János: ,,Nem vállalunk elég konfliktust, és nem jó konfliktusokat vállalunk fel." | Kritikus Én 2026-06-12 18:01”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Kele János, Puzsér Róbert, Farkas Attila Márton.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Kele János: ,,Nem vállalunk elég konfliktust, és nem jó konfliktusokat vállalunk fel." | Kritikus Én 2026-06-12 18:01”?

Fő témái: kritika, önreflexió, alkotói folyamat, közélet, politika.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Kele János: ,,Nem vállalunk elég konfliktust, és nem jó konfliktusokat vállalunk fel." | Kritikus Én 2026-06-12 18:01”?

Megjelenés: 2026. 06. 12.. Hossz: 1 óra 42 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/szelsokozep/kele-janos-nem-vallalunk-eleg-konfliktust-es-nem-jo-konfliktusokat-vallalunk-fel-c9fb607b

Több epizód a Szélsőközép-ből