Szélsőközép

Mácsai Pál: ,,Olyat is láttam, hogy valaki egy életre tönkrement egy jó kritikától" | Kritikus Én 2026-05-29 20:01

· PT1H42M38S

Összefoglaló

Mácsai Pál színművész a Kritikus Én podcast hetedik adásában vendégeskedik. Az adásban a színészettel, az önismerettel és a közönséggel való kapcsolatával kapcsolatos gondolatait osztja meg. Mácsai Pál kiemeli, hogy a színész egy "zabolázhatatlan" művész, akinek indulatai a…

Röviden

Műsor
Szélsőközép
Megjelenés
2026. 05. 29.
Hossz
1 óra 43 perc
Szereplők, említett nevek
Puzsér Róbert
Témák
színészet, önismeret, közönségkapcsolat
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Én vagyok a normális, az egy az egy művésznél oké, vagy a terápia filmsorozat forgatásánál.

Mondtam a producernek, hogy hát igazából azt kéne, hogy egyszer bejöjek [zene] részegen, ne tudjam a szöveget, verjem meg a fodrászt, törjem össze a berendezést, és akkor egyből hát egy ilyen kultusz kialakulna, mert a mert a művész az egy olyan zabolázhatatlan és önmagát a saját indulatainak átadó tünemény.

Tehát én ettől nem lettem sem jó pszichológus, sem egyáltalán pszichológus, semmi.

Pszichológus sikere azon áll vagy bukik, hogy mit kérdez a pácienseitől és mit válaszol az ő kérdéseire.

Nyilván a az az a minőség is, ahogy figyel, az is számít, de tulajdonképpen ez a szakmája.

Na most ez ott nekem mind le volt írva a forgatókönyvbe.

És ennyiben színészileg gazdagodtam tőle.

Köszöntök mindenkit itt az Ingában.

Ez a kritikus én műsor, ennek is a hetedik adása, és ez most nagyon szubjektív lesz.

Én amikor ezt a műsort kitaláltam, akkor azért találtam ki, hogy egyszer a mai vendégemmel beszélgethessek.

Nem azért, mert kérette magát, hanem mert elképesztően zsúfolt a naptára, ami azt is mutatja nyilván, hogy bárhol jár az országban, sőt Európában a óriási érdklődést kíséri.

Úgyhogy nagyon sok szeretettel köszöntöm először az ingában, Márcsai Párt. >> Szervusztok.

Jó estét. [taps] Köszönöm szépen. >> Én nagyon köszönöm a türelmet.

Tényleg nagyon régóta hívott engem az inga és én mindig mindig nem értem rá.

Azt szeretném kérdezni a technikától, hogy adtok egy picike nézőtérfényt, csak annyira meg vagyok hatva, hogy ilyen sokan eljöttetek.

Köszönöm szépen. >> Hát ez már egy kamaraszínházgyi közönség gyakorlatilag, ami egyébként azért is nagy szó, mert és ezzel akartam kezdeni a beszélgetést, amikor így vendéget hívunk, akkor mindig megkérjük, hogy a közösségi felületein ő is promótálja, bízva abban, hogy nem csak az inga közönsége jön el, hanem azok is, akik esetleg az ingáról még nem hallottak, vagy nem jöttek ide, de az adott vendégnek nagy hívei, fogyasztói, rajongói adott esetben. első vendégünk a hát lehet, hogy nem csak ennek a műsornak, hanem az egész Inga történetében, akinek nincs közösségi felülete, Mácsai Pál.

Ehhez képest gyakorlatilag teltház jött össze.

De hogyhogy nincs? >> Nem érek rá.

Most ugye itt a itt a a választás és a politika miatt időnként beleolvasok a kommentekbe és nagyjából úgy néz ki, hogy négy-öt értelmes komment után azonnal elindul a súlyos butaság, tehát a a drágáság és a súlyos butaság, tehát a megelés azonnali megjelenése a és egymás nem tudom [torokköszörülés] milyen ilyen vacak. vacak vacak szidalmazása jelenik meg, és ez mondjuk nem csinál kedvet.

Meg meg én azt gondolom magamról, hogy nincs is mindenről azonnali nélkülözhetetlen véleményem.

Tehát van akinek van az a az a barát, kolléga, aki színházi premieren azonnal fontosnak érzi, hogy elmondja a véleményét.

Ugye az ember befejez egy próbaszakaszt, akár színészként, akár rendezőként, akár igazgatóként, és csupa izgalom és csupa kitettség, és csupa idegrendszeri érzékenység.

Akkor van néhány ember, aki azonnal úgy érzi, hogy az ő véleményénél nincs fontosabb.

Általában ezek a negatív vélemények és ilyen sajtos rúddal a szájában nagyon közel jve azonnal elkezdi mondani.

És úgy érzem, hogy én nem szeretnék közéjük tartozni.

Tehát például nem is járok premierre.

Mert mert én én belőlem ez az ön önfontossági meggyőződés ez egy kicsit hiányzik. akartam éppen ezt kérdezni, hogy kérted ugye a nézőtéri fényt, hogy színésznek, rendezőnek, művésznek a személyes találkozása közönsége mennyire fontos.

És most nem arra gondolok, hogy megnézik az előadásodat.

Nyilván ezért jön létre és ezért lesz valaki művész, hogy a közönség felé is kifejezze magát, hanem ez a fajta személyes jelenlét és találkozás mennyire tud terhes lenni, vagy felemelő, vagy nyomasztó adott esetben, mert mert nyilván amikor színpadon vagy és utána lemész, nem találkozol feltétlenül a közönséggel.

Itt most biztos nem fogod megúszni, hogy azért néhányan majd közelebbről is kérjenek egy közös fotót, vagy mondjanak néhány jó szót.

Ezek szerint olyan is van, aki nem jót szokott mondani.

Szóval, hogy mennyire fontos valójában ez a ez a közvetlen kontakt a közönséggel? >> Nekem igen, nekem fontos, de azért kettős hármas kedélyi állapotom van ezzel kapcsolatban.

Egyrészt azt gondolom, hogy a színpadon való találkozás is egy erősen személyes helyzet.

Tehát a úgy értem, ha én egy szerepet játszom egy színdarabban, az is egy személyes ügy.

Én például szeretem, ha fel van gyújtva a a villany a nézőtéren.

Azt érzem, hogy ez a színháznak az eredeti joga.

Nem csak azért, mert az antikvitásban sem nagyon volt villanylámpa, és a a Shakespearnél is nappval játszottak, hanem valahogy ez a hát a folyamatos tudomásul vev annak, hogy nézők előtt vagyunk, és a a mi kitettségünk, a mi állapotunk, amikor színpadon vagyunk, ezt ezt én egy alapjogának érzem.

A színház a színház egy alapjogának érzem.

A ezen kívül van bennem egy adag ilyen didxisra való hajlam.

Tehát például önálló estet csináltam, ahol verseket mondok az elmúlt fél évben, és az kifejezetten úgy néz ki, hogy magamról, a szakmámról, a mit csinálokról beszélek, miközben verseket mondok, miért mondom el azt a verset, miért pont úgy mondom, és így tovább. és ég a lámpa a nézőtéren.

Tehát egy személyes beszélgetés.

Ö és direkt kerülöm azt a szót, hogy edukációra vagy ilyesmi.

Nem tudom, hogy én ehhez mennyire vagyok felkészült, vagy vértezett, inkább egy didxisra való való hajlam van bennem.

Tehát nekem fontos, lám ide is eljöttem.

Ugyanakkor egy kicsit sokat fecsegek nyilvánosság előtt, és egy kicsit kicsit sokat vagyok riport helyzetben, interjúhelyzetben, és nem tudok elég újat mondani.

Meg feszélyez még az is, mert mondtam, hogy ez egy összetett, ez egy rétegzett kedély bennem, hogy igazából nem ezért figyelnek vagy figyeltek rám, hanem éppen a színpadi dolgok miatt, és hogy vajon akkor én mennyire élek vissza azzal, amit a színpadon vagy képernyőn vagy tévén, mint érdeklődés felkeltek.

Ez azért feszélyez néha. >> És a népszerűséget hogyan viseled?

Annak, amit mondtam, hogy nem kellett külön speciális felületeken meghirdetni.

Egyszerűen egy hívószó a a Márcsai név.

Én szerintem máshol is lenne ennyi néző, ahol van ekkora hely.

Ö nyilván ez egy ákérdés, hogy szereti-e az ember, ha szeretik, vagy népszerű.

Ö de jár vele egyrészt gondolom valamiféle kötelesség is, meg kell felelni, olyannak kell lenni, amilyennek látni szeretnének.

Ugyanakkor azért kevés olyan művész van ma Magyarországon, akihez hát így próbálgattam, én is nézegettem azért kritikákat is, kommenteket is.

Gyakorlat 90%-ban pozitív vélemények jelennek meg.

Pedig gondolom azért pályafutásod során hozzászokhattál, hogy olykor, ha mást nem szakmai kritikák elhangzanak.

Hát hozzá [nevetés] hozzászoktam.

Hogy hogy viselem a népszerűséget?

Bújok előle privát életemben, és nagyon megbecsülöm, és igyekszem nem elrontani, amihez a módszerem az, hogy azt mondom, amit gondolok.

Ö, tehát nem így igyekszem nem mellé beszélni, vagy vagy kamuzni, de de némi szorongást is okoz, hogy meg tudok-e neki felelni.

Tehát most is az van, hogy eszembe fog-e jutni valami.

Az a trükköm, hogy ha nem jut eszembe semmi, akkor akkor őszinte vagyok.

Tehát elmondom, hogy ez egy bonyolult helyzet. ö ö a az ismertség látod, tehát sok sok rétege van.

Leginkább azért valami felelősség ám igazából. valamit >> és és egy és még egy a a a személyiségemnek egy egy lobbanékonyabb és ö spontánabb és meggondolatlanabb és szertelenebb ényének a háttérbe szorítása egyúttal tehát elhív Friderikus elkezd egy új műsorsorozatot ami hogyan kell normálisnak maradni egy őrült világban és engem hível első beszélgetőnek.

Na most ez azért nem biztos, hogy egy művésznek, vagy mondjuk nekem feltétlenül és biztosan jó tükör.

Vagy a terápia filmsorozat forgatásánál.

Ott is ugye mondtam a producernek, hogy hát igazából azt kéne, hogy egyszer bejöjek részegen, ne tudjam a szöveget, verjem meg a fodrászt. törjem össze a berendezést, és akkor egyből hát egy ilyen kultusz kialakulna, mert a mert a művész az egy olyan zaboláz zabolázhatatlan és és önmagát a saját indulatainak átadó tünemény.

Ehelyett ott voltam, időben tudtam a szöveget és satöbbi.

Szóval egy egyfajta fegyelmezettség és túlfegyelmezettség is jár ezzel vagy az én esetemben? amikor ilyen műsorba hívnak, például, mint amit említettél a Fidericus, de nagyon sok látható veled, aminek a témája adott esetben távol is esik a színháztól, téged közéletről, a világunkról politikáról mindenről kérdeznek, ami azt feltételezi, legalábbis szerintem, hogy te már a Márcsai vagy, nem egy színész, nem egy rendező, hanem tulajdonképpen nagyon sokak szemébe valamiféle olyan idol meg intézmény, aminek a viszonyulásait, véleményét Igen. ugyanis meg kell hallgatni.

Neked megvan az az életedben, vagy fel tudod idézni, hogy ez honnantól lett Mácsai Pál színész rendező, színház igazgatóból a Mácsai Valahol Valahol azt mondtad, hogy az érés az egy nagyon tetten érhető pillanat, amikor megérik az ember igazából, de nem tudom, hogy ez ehhez kapcsolódik-e, vagy pedig tényleg a pályafutásod szakmai színvonala, és az, amit letettél az asztalra, az vezet oda, hogy idő egy idő után azt mondják, hogy hát erről a mácsait mindenképpen meg kell kérdezni.

Hát először is az életkor vezet oda. [nevetés] Tehát ez spontán csak a lángelmék esetében van, akik közé nem tartozom.

Én a szorgalmas építkezők közé tartozom.

És hát körülbelül ilyen ilyen ö 50 éves korom környéke, amikor már az örényszínház, mint egy mint egy vállalkozás vagy egy döntés elkezdett működni. és igazolta magát, meg meg volt egy két szerep.

Akkor akkortól van ez a ez a Jolly Joker helyzet, hogy hogy úgy úgy azt gondoljátok rólam, hogy én tudok mindenre válaszolni.

Itt is az a trükköm, hogy ha nem tudom, akkor nem tudom.

Tehát kérdezel például a mezőgazdaságról, amiről eg amihez egyáltalán egyáltalán nem értek, vagy a konyháról egyáltalán nem tudok főzni, akkor akkor bevallom, hogy nem értek hozzá. >> Én egy kicsit úgy éreztem egyébként nyilván így van, amikor te a terápiát eljátszottad, annak most már 10 ten, nem is tudom hány éve volt. >> Hát hosszú volt, mert hat vagy hét évig készült a három évad, inkább hat. >> Hát az első évad az rögtön berobbant.

És arra gondoltam, hogy nem csak, hogy az egy ikonikus sorozat lett, mert nagyon-nagyon jó volt, nagyon magas színvonaló, és nyilván te is ennek a az egésznek az arca voltál, de ráadásul egy pszichológus karakter, és hogy ez egy kicsit olyan abba az időbe visz vissza, amikor még mindenki tévét nézett, és annyira jó volt azt hinni, hogy a szadoktor az tényleg egy ilyen a világ legjobb embere, akihez ha bemélsz, akkor mosolyogó elmondja, nem csak az, hogy halálos beteg vagy, hanem hogy egyébként nagyon szép a világ, és ő nagyon szeret téged.

Tehát, hogy voltak olyan karakterek, akik annyira a szerepükben azonosulhatóvá váltak, hogy gyakorlatilag összemosták velük.

És ha ez egy pszichológus, aki mindenkit meghallgat, mindenkire bölcsen válaszol, akkor lehet, hogy így ez összefügg azzal, hogy aztán azt mondták, hogy hogy a Mácsai Pál is ilyen. >> Hát [torokköszörülés] azért ennek először a negatív ö oldalát érdemes talán szóba hozni. volt a nagy-nagy iskolateremtő német rendező Péterstein, aki a Berlini Sa bűnének volt a az édesapja, és hát egy ő ő egy igazi jelentős korszakos nagyrendező.

És az ő színésze volt, ha jól emlékszem a névre, Hans Jürgen Vüssov, aki a a Schwarzvald klinik nem Vüsszov, >> Klaus Jürgen. >> Mi? >> Klaus Jürgen Wisszov.

Klaus Jürgen egy suldigunk kolléga.

Szóval az ő vezető színésze volt, egy nagyon kiemelkedő színész volt a SA bűnén.

Majd eljátszotta a a klinika, hogy mióta magyar. >> Mik professzor. >> Igen, azt tudom, de a címe mi volt?

Klinika. >> Na de magyarul csak klinika.

Igen, >> eljátszotta, és akkor szabadságra ment, ilyen fizetés nélküli vagy mi a társulatból, és befejezte a sorozatot, és a Stein nem hívta vissza, és kérdez, miért nem hívod vissza?

Hát annyira jó színész, azért nem, mert nem tudom elképzelni fehér köpeny nélkül.

Na most ez, hogy az emberre ráragad a sorozat, Doki, ez azért nem feltétlenül öröm.

Ezzel együtt a terápia szerepe az a legnagyobb szerencse, ami a televíziózásban érheti az embert.

Tényleg egy kiérlelt forgatókönyv, valódi forgatókönyv, valódi konfliktusok, elképesztően jó partnerek és rendezők.

Szóval tényleg nem tudom én vagyok én vagyok a szerencse fia, hogy az pont én voltam.

Tehát a mérleg az mindenképpen ö nemhogy pozitív, hanem le is szakad az egyik fele, a pozitív fele. [horkantás] Ö forgatni is nagyon jó volt, és ö hát röviden szerencse.

Na, ez a ez a ez a nem negatív, hanem az egyik következménye egy ilyen sorozatnak.

A másik pedig, hogy azért ez egy szerep.

Tehát én ettől nem lettem sem jobb pszichológus, sem egyáltalán pszichológus, semmi.

Pszichológus munkája vagy élete, vagy tapasztalata, vagy sikere azon áll, vagy bukik, hogy mit kérdez a pácienseitől és mit válaszol az ő kérdéseire.

Nyilván a az a minőség is, ahogy figyel, az is számít, de tulajdonképpen ez a szakmája.

Na most ez ott nekem mind le volt írva. a forgatókönyvbe.

És ennyiben ennyiben színészileg gazdagodtam tőle inkább.

De bár érdekel a pszichológia.

Tehát például apropó didaxis vagy önvizsgálat, amikor jártam pszichológiaszakra, mert akartam írni egy egy PhD-t, és azt a bölcsészkaron képzeltem el, és ott esztétika tanszékre jelentkeztem, fel is vettek, el is végeztem, de nem írtam meg a szakmunkát, mert jött az örkényszínház és az a mellé annak is az volt a az lett volna a témája, hogy mit csinál az ember a színpadon, tehát a színjátszás pszichológiájáról. ól akartam írni egy…

Említett entitások

Témák

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Mácsai Pál: ,,Olyat is láttam, hogy valaki egy életre tönkrement egy jó kritikától" | Kritikus Én 2026-05-29 20:01”

Miről szól ez az epizód: „Mácsai Pál: ,,Olyat is láttam, hogy valaki egy életre tönkrement egy jó kritikától" | Kritikus Én 2026-05-29 20:01”?

Mácsai Pál színművész a Kritikus Én podcast hetedik adásában vendégeskedik. Az adásban a színészettel, az önismerettel és a közönséggel való kapcsolatával kapcsolatos gondolatait osztja meg. Mácsai Pál kiemeli, hogy a színész egy "zabolázhatatlan" művész, akinek indulatai a… Az epizód a Szélsőközép című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 05. 29..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Mácsai Pál: ,,Olyat is láttam, hogy valaki egy életre tönkrement egy jó kritikától" | Kritikus Én 2026-05-29 20:01”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Puzsér Róbert.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Mácsai Pál: ,,Olyat is láttam, hogy valaki egy életre tönkrement egy jó kritikától" | Kritikus Én 2026-05-29 20:01”?

Fő témái: színészet, önismeret, közönségkapcsolat.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Mácsai Pál: ,,Olyat is láttam, hogy valaki egy életre tönkrement egy jó kritikától" | Kritikus Én 2026-05-29 20:01”?

Megjelenés: 2026. 05. 29.. Hossz: 1 óra 43 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/szelsokozep/macsai-pal-olyat-is-lattam-hogy-valaki-egy-eletre-tonkrement-egy-jo-kritikatol-k-c61c6834

Több epizód a Szélsőközép-ből