Szélsőközép

Mi lesz a kultúrával, ha felszabadul? | Nyitás Előtt

· PT1H19M30S

Összefoglaló

A Szélsőközép "Nyitás Előtt" című konzervadásában Kemény Zsófi vendégeskedett, akivel Kosztolnyik Tamás és Szvoren Eszter beszélgetett. Fő témák voltak a rendszerkritikus művészet sorsa a NER után, a közszereplők felelősségvállalása, valamint a sokszínűség és az elaprózódás…

Röviden

Műsor
Szélsőközép
Megjelenés
2026. 04. 22.
Hossz
1 óra 20 perc
Szereplők, említett nevek
Kemény Zsófi, Szvoren Eszter, Kosztolnyik Tamás, Puzsér Róbert
Témák
kultúra, művészet, közszereplők, sokszínűség
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Jó reggelt! >> Jó reggelt! >> Hogy vagytok?

Hogy vagytok? >> Vagyunk. >> Viszket a nyakatok.

Miért viszketne? >> Hát mert egy dicsőséges nagy urak.

Hát >> hogy vagytok itt az új kormányban? >> Én kizültem. >> Nagyon jól néz ki.

És viszont ugye a feketének annyira nincs egy boldog története, hogy miért vagy feketében elmondod? >> Elmondom.

Azért vagyunk vagyok azért vagyok feketében, mert ma az azt jelenti, hogy 16-án, amikor felvesszük az adást, ma van Nádasdi Ádámnak a temetése 341-től, ha jól emlékszem.

És ezt már mondtuk nektek előző adásokba, és majd az adás után én odabandukolok majd király vagy Farkasrétre.

Te meg miért vagy sárgában, Eszti? >> Én azért vagyok sárgában, mert gondoltam megmutatom nektek ezt a kabátomat. 70 Ft-ért vettem, és úgy hívom, hogy ez edukatív szatír, mert van benne egy világtérkép.

És innentől kezdve a az emberek felelőssége, hogy ugye mit néznek, mert tulajdonképpen ugye itt megvan a lehetősége az edukálódásra.

Zsofi, te miért vagy ebben a szetben?

Meg miért vagy itt ebben a szetben? >> Én már találtam otthon ezt a blazert valamikor, és azóta csak ezt hordom, és nem tudom, hogy honnan van.

Valószínűleg a férjem vintidezte, de azt hitte, hogy férfi. >> A férj azt hte, hogy férfi. >> A férjem azt hte, hogy férfi. >> Én is azt hittem.

Eskü, hogy nem azú amúgy is férfiak. >> Hoppá!

Halló, halló halló, halló. >> Jó, bekezdtünk ez itt a nyitás előtt. >> Ez itt a nyitás előtt.

Hétfőn, szerdán és pénteken jelentkezünk. szerdánként konzervadással, hétfőn és pénteken pedig élőben, most ugye kicsit halottabban, >> és engem nem mertetek csak konzervőadásra hívni, >> nem, hanem ugye a konzervőadásnak köszönjük, hogy kérdezed.

Az a lényege, hogy sokkal jobban el lehet mér adni egy témában.

Inkább mindig aktuális témákról beszélgetünk, vagy olyan témákról, amik egy hétig is aktuálisak maradnak.

Mielőtt tovább mennénk, viszont iratkozzatok fel, lájkoljatok, ha tetszett, kommenteljetek, nyomjátok be a csengőt, hogy kapjatok értesítést, és ha tetszik, amit csinálunk, akkor Donablin is támogathattok bennünket, hogy még több olyat csináljunk, ami majd tetszeni fog.

A Facebook, Instainkek a leírásban, anyukám telefon számát pedig tőlem tudjátok majd személyesen elkérni.

Emellett, emellett támogassatok bennünket adott esetben szuper lá-kal és az adótok 1%-ával, hogy fenn maradhassunk, meg csináljunk olyan hű de szép dolgokat, mint rendszerbontó nagy koncert, mint eredményváró, mint nyitás előtt.

Szóval érdemes minket követni, érdemes minket pénzelni, mert sajnos nem kapunk guruló dollárokat, pedig jó esne.

Na >> most >> kötelezőket lerútuk, >> hogy meggyőztük őket, hogy érdemes minket pénzelni.

Szerintem csináltunk egy szaradást, hogy igazából már tudják, hogy érdemes.

Szóval mit miért kéne odatenünk magunkat? >> De hát ugye az a lényeg, hogy beszéltünk arról, hogy milyen sokszínűek vagyunk.

Mondjuk sárga meg zöld van egy kicsi, de hát ugye legalább narancssárga belül kell sok színűek lenni. >> Belül kell sokszínűnek lenni, merth hogy hívtunk már egy vendéget.

Ugye az volt, vagy én gondoltam, hogy jó lenne egy ilyen öt hat, nyolc vendéget elhívni már, hogy lehetne mondjuk egy zenész, lehetne egy író, egy költő, egy mondjuk egy humorista, egy ilyen előadó, vagy egy influencer.

Szóval így gondoltam, hogy elhívhatnánk egy csomó embert, de hát végül Igen.

Szóval csak egy székünk van, úgyhogy elhívtunk Kevé Zsófit, mert ő minden. >> Mesélj egy kicsit magadról, Zsófi, milyen itt ülni.

Sziasztok, már mindent elmondtál. >> Hát akkor köszönjük, hogy ezt néztétek az adást. >> Én ez vagyok igazából.

De diplomám diplomámra nézve két BL diplomám van, pszichológia meg forgatókönyvírás. >> Na ez az, hogy nem tud választani. >> Igen, >> de >> hát azt tudom választani, hogy pszichológia nem.

Tehát az az bár bár elgondolkodtam most már rajta, hogy elkezdem folytatni, amikor annyira szar volt a helyzet, hogy úgy volt, hogy akkor lehet, hogy kéne valami olyan szakma, ami mondjuk fizet is. >> És és aztán kormányváltás lett, és most itt vagyunk, úgyhogy lehet, hogy mégsem. >> De azért a pszichológiát csak tudtad hasznosítani bizonyos. >> Persze nyilván.

Meg meg még amúgy tényleg tervben van, hogy majd valamit kezdek vele egyszer, de >> És miért?

Mi volt az, ami miatt úgy döntöttél, hogy á ez nem én vagyok >> annak idején? >> Ühüm. >> Hát annak idején diagnosztiáltam egy nárcisztikust, akivel éppen jártam. >> Aha. >> Ezek de szép. >> És és akkor éppen arról tanultam, hogy a nárcisztikus bántalmazás az hogy kezdődik, és mi az útja, mi a folyamat, és mi a vége, és hogy a tehát hogy a a hogy eljut odáig, hogy akkor tényleges fizikai bántalmazás.

És akkor én azt mondtam, hogy >> én erről nem akarok tudni. >> Nem azt mondtam, hogy megvárom és írok belőle egy könyvet >> és így történt.

És akkor azt mondtam, hogy lehet, hogy akkor nekem nem annyira kéne, tehát inkább írással kéne foglalkoznom, mint pszichológiával, mert ezt >> ilyet nem lehet csinálni.

De akkor még nagyon kicsi voltam, azóta okosabb vagyok. >> Vagy annyira nem sokkal, de >> tudjátok. >> Ja, nem mondom, hogy hány éves vagyok, azt most nem >> nem hát, hogy hány éves voltál, amikor ez történ vagy mi a kedvenc színed?

Pszichó másodév 19 >> 20 >> de igen, azért az irodalomban, >> mint ti, >> hát mi se vagyunk már olyan fiatalok.

Nem nem nem >> de jó, sokkal okosabbak vagytok meg sokkal >> milyenek tudatosabbak, mintak. >> Én azt hittem, hogy tudatos vagyok akkoriban.

Szerintem mi is ezt visszük, aztán majd el. >> Hát mi már túl tudatosak vagyunk szerintem. >> Hát nem tudom.

Én én beszélgetnék öt év múlva lévő Tamással, hogy mit el most. >> Remélem nekem nem kell már vele beszélnem.

Remélem öt évból már nem leszünk beszél. >> Aj.

Hát akkor térjünk rá a következő témára úgyis akkor gyorsabban.

Ugye azt próbáltam itt Burkolton előadni, hogy ugye van ez, hogy hol húzódik a határ sokszínűség és felaprózódás között.

Tehát mi van akkor, hogyha az ember annyi mindenhez ért, hogy végül is semmihez sem lehet ilyet mondani?

Te éreztél-e már ilyen? >> Lehet, hogy nem lehet, de szokták nekem mondani. >> Ja, Burkot, én is ezt próbálom, mint hogy amúgy nem érted, hogy szar vagy. >> Akkor megyek. >> Szóval, hogy szerintem ez tényleg nagyon nehéz, hogyha jól is énekelsz, jól is írsz, jól adsz elő, kreatív vagy, és hogy ezeket mint nyilván egyébként ugye ahogy beszéltük, hogy ahogy a pszichológiát is lehet használni az irodalomban, tehát ezek egymás hasznára válnak.

Nem éreztél soha olyat, hogy így választanod kéne egyet? >> Nem, csak nem nem az, hogy éreztem volna, mert én pont, hogy nem azt éreztem.

Én azt éreztem, hogy minden érdekel és mindent szeretnék csinálni, és mindenhez tulajdonképpen jártam külön órákra a hat éves koromtól kezdve.

Úgyhogy végülis mi a miért ne kamatoztatnám azt, hogy jártam festeni is jártam meg agyagozni meg minden, >> meg tehát hogy ily 80000 külön órára jártam, de hogy tényleg több hangszer, kórus, szolfé, minden zene meg mondjuk ez főleg zene.

És én nem, csak volt egy ilyen belső drive-om, hogy akkor mindent csinálni, és inkább nekem mondták azt, hogy de válassz egyet, mert akkor különben igazából mindegyikben >> tehát, hogy nem nem tudsz elég figyelmet szentelni valaminek, és akkor az összecsapott lesz. >> Én meg úgy volt, Igen. >> Ezt a multitaskingot végül te megérezted?

Na most ez az, hogy mikor mondtátok, hogy ez lesz a téma, akkor azon gondolkodtam, hogy amúgy ezen én nagyon sokat gondolkodtam pont mostanában is, és nem nagyon jutok semmire, mert a az arra jutok, hogy iszonyatosan sok mindent csináltam ez alatt, tehát nem tudom 10 év alatt, és semmit nem bánokm, >> hogy csináltam.

Lehetett volna jobban egy csomó mindent, meg lehetett volna mondjuk a rappelést, nem abbahagyni kellett volna most már a mindenféle körülmények miatt, hanem hanem inkább fejlődni benne és csinálni, tehát hogy hogy rossz lóra tettem, hogy miket folytattam és miket csak kipróbáltam. >> Miért tettél rossz lóra? >> Hát mert az például abban szerintem lett volna még a a rappelésben, és úgy tök jól indult.

Szóval, hogy így szerették és máig egy csomóan jönnek, hogy szeretik, és akkoriban meg amikor azt mondták, hogy de hát ez egy férfi műfaja, és ezt egy nőnek nem kéne csinálni, és egyébként meg miért nincs flód és ritmusérzéket, ha rappelni akarsz?

Ez kicsit jogos, de hogy >> fejleszthető minden. >> Na de ez az, hogy hogy igen, mondjuk a tizen nem tudom három évig fejlesztettem hat éves koromtól kezdő és nem fejlődött akkor látod, >> akkor már csak nálad nem fejleszthető.

Nem, de hogy tényleg, hogy abban szerintem úgy például inkább új utat kellett, ki kellett volna kísérletezni, hogy mi az, ami jól áll.

Na mindegy, >> de hogy nem hogy nem bántam ezeket meg.

Viszont abban meg tökre igazuk volt, hogy egyrészt azért voltak elég durva válságidőszakaim, amikor ki tehát ilyen kiégés fele vezető útnak a három negyedéig azért úgy eljutottam. >> És melyik >> mi volt ez az időszak? >> Ja, ja, ja.

Hát >> vagy mi váltotta ki? >> Szerintem az a amikor a 30 közeledett és >> most nem ilyenkor mindig érzem magamban izét, hogy elmondjam, hogy de egyébként még csak nem rég múltam 30 még fiatal vagyok, de ugye mindig az már igazából a 10 szemsz szögetem 30 az nem idős egyébként.

Most nem azért mondom, mert itt ülsz, hanem nekem annyira fura, hogy sajnáltatjátok magatokat ti 30 éveseket.

Könyörgöm az >> apám még lassan 60-ok és még őket se.

Tehát a minél idősebb vagyok, mint a szüle a szüleim minél idősebbek, annál jobban tolódik nekem, hogy mit tartok idősnek.

Meg a másik, hogy azért nekünk ezt vagy szerintem sokunknak azért vannak 30-as barátaid bőven és így azérem is akkoriban voltak.

Tehát nekem >> nekem is vannak 30-as.

Nem vagyok 30-as, >> de azért vannak, de tényleg nekem nagynan néném 91 és most már azt látom fiatalnak.

Tehát hogy azt mondom, hogy >> de hogy hogy amikor én ennyi idős voltam, mint ti, akkor pont 10 évvel voltak idősebbek a barátaim.

Csak, hogy volt egy ilyen válság időszak, amikor így nem akartam se írni, se semmit.

A slem éppen kiment, jött a covid és minden ilyen rossz volt, mint minden.

Hát annyira nem érdekes, de valahogy kijöttem belőle, >> hogy valahogy >> hát például elmúltam 30 és rájöttem, hogy újra felkelt a nap, mint a választások után a fideszeseknek. >> Vagy hogy mondták?

Mennyi dolgot csináltál, amikor vagy hogy nem érezted azt, hogy így egyre több dolgot csinálsz, egyre többet, és ahogy így bővültett spektrumod, úgy annál jobban aprúzódtál föl, vagy így?

Ö >> de inkább azt éreztem, hogy meg kéne tanulni nemet mondani, mert hogy nem a saját dolgaimat csináltam, és van elképesztően rengeteg ötletem van, tehát hogy minden minden napra lenne egy film, dráma, izé dal, nem tudom milyen ötletem.

Nem most mondom, hogy tehát ezt nem flexből mondom, csak azt mondom, hogy van aki olyan, hogy sok ötlete van, és akkor azokat nem csinálja meg.

Van, aki meg nek meg egy ötlete van, és azt azon éveket dolgozik.

Nem azt mondom, hogy az jobb, ahogy én csinálom, de hogy hogy egy idő után azt vettem észre, hogy csak mások cuccait csinálom.

Szóval, hogy megkeresnek azzal, hogy figyel, van egy filmötletem, megírod, meg van egy nem tudom mi, megcsinálod.

És így rájöttem, hogy ezekre kéne nemet mondanom, mert valójában a saját dolgaimmal szeretnék foglalkozni.

És most nem arra gondolok, amikor a Szerecki Rozi ténylegesen megkeres, és hogy a Ciza verzumot írjuk meg, mert az az egy nagyon jó dolog volt, és innen is nagyon köszönöm neki. >> Hanem az, hogy mondjuk ilyen kisfilmeket, tehát hogy mondjuk a az SZF-s kisfilmeket azt hiszem, hogy már nem nekem kéne megírnom, hanem vagy nekik maguknak, vagy az osztálytársaiknak, vagy valakinek, aki >> ugyanúgy azért én meg mindig elvállaltam, és elvállaltam és elvállaltam, és na ez viszont szétpróztat.

Nem lehet, hogy bocsánat, hogy azért, de most csak ötletelek, mert hogyha más ötletét valósítod meg, akkor nem annyira veszélyes a kudarc, hogyha esetleg nem jön össze. >> Magamból indulok ki. >> Meg a másik, hogy nyomsz egy lenyomatot.

Szóval, hogy például én veled harmadjára úgy találkoztam, hogy az annoi giminbej egy színházi társulat és akkor bemondták, hogy írta a Kemin Zsfi >> a törláttad.

Na de az is például, tehát az volt az első, és az egy igazi lehetőség volt, tehát hogy amiket végül megcsináltam, csak nagyon sok minden van, ami nem látszik, amiből nem lett semmi.

Viszont én napokat, heteket töltöttem el vele, aztán az lett, hogy hát most akkor ezt mégse.

És akkor és viszont nem tudtam rájuk nemet mondani.

Amik megvalósultak, azokat általában én imádom már meg azok azokon tényleg úgy dolgoztam, hogy az az valami a törlesz.

Például az abból a törlesz iskola éveiből, csak hogy mondjam, csináltunk egy tantermi drámát, amit ezek szerint, vagy hát előadást csináltak, én írtam a drámát hozzá, amit ezek szerint láttál. >> Ja ja. >> Amikor harmadszorra találkoztál velem, ez érdekelne, hogy ezt erről vezetsz egy listát hogy >> első kettő követesség.

Nem, hát nekem nekem a Zsófi személy azért meghatározó, >> mert >> sajnos, vagy nem sajnos, >> mik a hárman valahogy slam gyökerekkel bírunk és amikor >> és most vesztettük el a nézők, >> és most vesztettük el a nézőket, de esküszöm, de esküszöm, hogy eddig bírt, >> nem lesz tartalmilag szó a slamről, de a Zsófival kétszer így a technikus is kimegy.

Az első adásb amikor >> pókok a falon kimak. >> Bocsánat.

Semmi >> nem végre van egy vicces adásunk legalább.

Az a maradék 10 ember, aki ezt lát az most jót nevetett, de ugye ez sokszínűségről volt szó, és hogy hogy nekem a pszichológusom mondta azt, minden adásban kell idéznem a pszichológusomat.

Most már lassan szerintem rész pollógustyú ugy ezt édesapját.

Fotos személyek az életben. >> Ugyanaz a várom.

Na jó, inkább azt akartam megkérdezni tőletek, ezt >> csak hogy mondjam, hogy mit mondott te pszichológuson, ha ha nem probléma.

Azt mondta, hogy egyszer meg kell élned azt, >> hogy valamiben nagyon jó vagy.

Említett entitások

Témák

  • kultúra
  • művészet
  • közszereplők
  • sokszínűség

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Mi lesz a kultúrával, ha felszabadul? | Nyitás Előtt”

Miről szól ez az epizód: „Mi lesz a kultúrával, ha felszabadul? | Nyitás Előtt”?

A Szélsőközép "Nyitás Előtt" című konzervadásában Kemény Zsófi vendégeskedett, akivel Kosztolnyik Tamás és Szvoren Eszter beszélgetett. Fő témák voltak a rendszerkritikus művészet sorsa a NER után, a közszereplők felelősségvállalása, valamint a sokszínűség és az elaprózódás… Az epizód a Szélsőközép című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 04. 22..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Mi lesz a kultúrával, ha felszabadul? | Nyitás Előtt”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Kemény Zsófi, Szvoren Eszter, Kosztolnyik Tamás, Puzsér Róbert.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Mi lesz a kultúrával, ha felszabadul? | Nyitás Előtt”?

Fő témái: kultúra, művészet, közszereplők, sokszínűség.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Mi lesz a kultúrával, ha felszabadul? | Nyitás Előtt”?

Megjelenés: 2026. 04. 22.. Hossz: 1 óra 20 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/szelsokozep/mi-lesz-a-kulturaval-ha-felszabadul-nyitas-elott

Több epizód a Szélsőközép-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból