Szélsőközép

Tilla: Nem tudom a Tv2-t csak és kizárólag a politikai gépezet részeként nézni. | Kritikus Én

· PT1H42M38S

Összefoglaló

A műsor vendége Tilla Attila médiaszemélyiség, akivel a kritikai gondolkodás és az önreflexió fontosságáról beszélgetnek. Tilla elmondja, hogyan került a médiába, és hogy szerinte miért fontos, hogy a nézők a tartalomra koncentráljanak, ne pedig a politikai hovatartozásra.…

Röviden

Műsor
Szélsőközép
Megjelenés
2026. 04. 26.
Hossz
1 óra 43 perc
Szereplők, említett nevek
Tilla Attila, Puzsér Róbert
Témák
média, kritikai gondolkodás, önreflexió
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Fontos eleme a mi tevékenységünknek, hogy az nagyon jó, amikor a nézőink a műsorok kapcsán nem azt gondolják, hogy ez Fidesz műsor, ez Tisza műsor, ez [zene] ez ilyen, mit tudom én, mi hazánkos a többi, hanem mindent elfelejtve, csak a tartalomra koncentrálva [zene] élvezi azt, amit néz, és nem gond gondol arra sem, hogy én egyébként konkrétan [zene] milyen üzeneteket mondok, vagy vagy kire szavazok.

És akkor erre mindig ugyanazt kapod, hogy hangos vagy, zajos vagy, sok vagy, sok vagy, igen.

Miért nem tudsz figyelni másokra, miért mindig te beszélsz?

Tehát ez akkor is, ez akkor is ott van velem kapcsolatban kritikaként, hogyha épp valaki nem mondja.

Ez teljesen de ezekkel együtt lehet élni.

Tehát ez pláne szerintem [zene] a szereplő embereknél pont ez a lényeg, hogy egy jó szereplő embert ezt halálosan hidegen hagyja, ha azt mondják neki, hogy sok vagy.

Hát >> ez így fog ez így fog maradni. [nevetés] >> Sziasztok!

Sok szeretettel köszöntök mindenkit a kritikus én hatodik adásában, amelyben hát tulajdonképpen egy olyan területről érkezett vendég, amelyről még nem volt ebben a műsorban.

Annak idején az volt a koncepció, hogy lehetőleg minél többféle irányából a világnak érkezzenek vendégek, olyanok, akik életük során valószínűleg szembesülnek kritikákkal, amelyek aztán vagy hatnak rájuk, vagy nem.

Meg nyilván az önreflexió is témája ennek az adásnak. voltak már ugye a zenészvendégeink, színész volt politikus is.

Nem tudom, nem lesz könnyű meghatározni, de hát alapvetően talán azt mondta, hogy média személyiség a mai vendégem.

Attila, vagyis Tilla. >> Sziasztok. [taps] >> Mielőtt bármit kérdeznék, nagyjából egy idősek vagyunk, és szerintem fel fogod ismerni.

Szeretnék kérni egy képet, amit rend találtam a neten.

Hát ő a Tilla Attila [nevetés] Tilla Tilla.

Találkoztam vele egyszer és nagyon-nagyon jó emlék, nagyon-nagyon kedves volt az RTL Klub.

Hát 25 évvel ezelőtt nagyjából már én is akkor feltűntem a tévébe, de nem voltam ismert.

Kulturális műsorokat csináltam, és ő volt a Tilla Attila inkább a nemzet számára.

Mert Tilla Attila Igen. >> És az Ertelk csinált egy reggel egy ilyen Tillatilla találkozót és elhívott egy Tatillát, aki pedig egy festő volt.

És ott reggel találkoztunk és akkor beszélgettünk és én mondtam neki, hogy zavarja-e, hogy én is szerepelek, mert már akkor voltam tévében, de hogy mondjuk én í-vel írom, és rendkívül kedves volt, és mondta, hogy nem, nyugodtan élvezzem ezt a nevet. és hogy talán mondta is, hogy ráadásul nincs fia, egy lánya van.

Tehát ez egy nagyon szép gest régi módi ilyen úri embernek tűnik nekem mindig.

Hogy a gyerekkoromban egyrészt minden tévjátékban szerepelt, talán vannak itt azért abból a generációból, akire emlékszik még rá.

Tehát a Magyar Televízió, amikor még egy a magyar televízió volt, akkor ugye készültek ilyen fantasztikus műsorok.

Egyrészül mindenben szerepelt, de hogyha nem látta volna az ember az összes szinkronban, tehát nem nem nagyon volt olyan film, amiben ne lett volna volt a századunkban meg azért mondom úik vannak.

Igen, >> persze hát ő r volt Debrecenben színész, aztán volt nyilván sokat Budapesten is.

Én és akkor így a fiatalos lendület átvitt ezen a dolgon, pedig lehet, hogy jobban elgondolkodtam, elgondolkodhattam volna, hogy leszek Til b Attila, vagy valami, hogy szokták a színészek is, de hogy valahogy ez nem jutott eszembe, mert mindenki Tillának hívott már akkor is, mert ez gyerekkoromtól van valahogy.

A Tilla Tilla, Tilla, te tehát ez így adja magát ez a név és és és aztán így tovább vitt a lendület, és aztán így így maradtam.

Akkor lett volna még igazán pikáns, hogyha mondjuk te is színész leszel.

És egyébként ak >> hát akkor valószínűleg ez nem lehet, akkor ez nem működhetett volna így.

Szerintem akkor ő is azt mondta volna, hogy valamit találjunk ki. >> És akartam kérdezni, hogy téged mennyire vonzott egyébként a színház vagy a színpad világa, mert hisz művész vagy, nyilván gyakorlatilag gondolom gyerekkorottól kezdve benned, hogy megmutatni magadat, vagy magadból valamit, és hát az egyik legkézen fekvőbb.

Ráadásul majd fogunk azért látni még ebben a műsorban arra utaló bejátszást, hogy hogy megvan neked is a a színpadi meg a szereplői vénád.

Szóval magával a színészettel te sosem kacirktál.

Nem, de szerintem azért a a színpad, mint egy tér, ahol valakik valamit csinálnak, és ráadásul azt nézik valakik, tehát van egy ilyen nézőkkel való interakció, vagy vagy nem élőbe, vagy később azt látják valakik, az az elég egy hasonló tevékenység és hát ez az előadóművészetek.

Hát még a az integető stuard is ide sorolnám.

Tehát egyszer volt egy ilyen terv a fejemben, hogy csinálok egy ilyen egy ilyen rangsort, hogy hogy az előadók hierarchiája, hogy van-e ilyen, és akkor valahová a csúcsra a rockstartt, és aztán a matadort tette, mert az mégis csak az életével játszik.

Tehát a matador, aki ott meghal, az a az lehet, hogy az az egyik csúcs, >> közben.

Az is egy előadás, az is egy előad. minden mozdulatnak megvan a jelentése meg a jelentés de de végül is nem gondolkodtam színészetben, mert én nagyon korán a képzőművészet irányába mentem el, de ludas matyiként nyertünk.

Kis Péter kispöce haverom volt a a Döbrögi, emlékszem az osztállyal csináltunk egy előadást.

Ez egy osztály színjátszókör volt.

Nem csináltunk mást egyébként.

Nem tudom ezt miért csináltuk meg ezt az előadást.

A lényeg, hogy én Óbudán nőttem fel, és ott a harmadik kerületi úttörőházban nyertünk is valami kerületi iskoláknál valami díjat.

Tehát én lettem ott a legjobb főszereplő, nem tudom, én voltam Ludas Matyi.

Tehát van egy ilyen korai díjam, és ezzel be is fejeztem a színészi pályafutásomat.

Ekkor lehettem 11 éves, vagy 12, maximum 12, de inkább 11.

Hát ott is nagy elődök nyomdokába lép.

Ugye Sós Imre volt a híres Ludas Matyi a magyar filmzlón. >> Ó igen. >> Jó hát visszatérve >> miket tudsz te nagyon nagyon >> akkor te is szereted a Itt van veled a múlt.

És sok ilyesmi tartalmat nézek egyébként néha éjszakánként vagy este. >> Ez nagyon ez nagyon tud hiányozni egyébként.

Nyilván sokat fognak most majd beszélni arról, hogy kell megváltozni, vagy mit kell esetleg változtatni akár a közmédiában, akár a kultúrában.

Az például, hogy a a magyar irodalomnak ezek a csodálatos művei, ami ilyen feldolgozásokat kaptak annak idején óriási színészekkel, ez most nekem borzasztóan hiányzik.

Persze ilyen filmmúzeum meg egyéb csatornákon meg lehet nézni, de hogy a mai friss szemlélettel miért ne lehetne feldolgozni ugyanezeket szerintem ez ez még egy nagyon nagy hiányosság. >> Hát ez egy érdekes kérdés.

Az, hogy a művészet hogyan alakul meg, hogy ki mit használ fel a múltból, azt nehéz így előre megtervezni.

Amikor hívtalak sok próbálkozás után, sokszor tudtunk beszélni és és ezzel most már azért átkötünk a múltból nagyon is a jelenbe.

Ugye volt ennek egy olyan procedúrája heteken keresztül, hogy mondtad, hogy hát neked a a TV2-nél egy kvázi engedélyt kell ahhoz kérned, hogy ide eljöhessél.

Nem azért, mert hogy ilyen szigorú a dolog, hanem mert hát ez így is illik és nyilván mindig megteszed.

És most a hát, hogy mondjam, a friss új világ küszöbén, ami itt néhány napja van, nyilván sokan gondolkoznak abban, hogy hogy ott most hogy változnak a dolgok.

Miért van ez, hogy neked, aki egy országosan elfogadott és tulajdonképpen a csatorna arcaként azt népszerűsítő figura is vagy, kell kvázi arra várnod, hogy valaki rábólintson, hogy te elmehes valahová?

Tudom, hogy televízióknál az, hogy mondjuk másik tévébe vagy másik produkció, ez magától értetődik, de hát itt egy kicsit bonyolultabb a helyzet, mert ugye az, hogy te elmész máshová szerep, tehát ennek van egy ilyen kapitalista része is, mint általában minden történetünknek.

Tehát van egy ilyen konkurencia kérdés, hogy miért adjunk embert nekik bármire, akárcsak vendégként, hogyha ha nálunk is szerepelhet abban az időben, vagy vagy bármi egyéb.

A másik az pedig szerintem abszolút a politikai és a politikai rettegés.

Én nagyon bízom benne, hogy olyan irányba változik meg a világ, hogy ezek a félelmek kimennek.

Tehát azt kérdezt, hogy miért kell egy ilyen embernek, hát ennek mindig is volt egy olyan szintje egyébként, hogy hogy bizonyos szabályokat én se tartottam be, meg betartottam, de én szeretem a szabályokat betartani.

Tehát, hogyha azt mondod, hogy miért kell, ott nem csak a tév elvárásai vannak, hanem hogyha ez a játékszabály, én szeretem ezt a játékszabályt tisztességesen játszani, hogy másoknak mondjuk ne legyen ebből baja.

Tehát ne az legyen, hogy megszöktem, elmentem valahová szerepelni, és később jönnek rá, és esetleg valakit elővesznek.

Hát nagyon reméljük, hogy ez a világ megszűnik. egyébként meg itt vagyok, és a máshol is voltam, én mindig fontosnak tartottam, hogy ezt egyénileg meg kell tudni harcolni.

Tehát azért ezért is küzdöttem valójában.

Te voltál a szemtő mondtam, hogy várj várjál várjál még ezt dönts.

És aztán egyébként meg amikor olyan is volt már, hogy én szóltam, nem reagáltak, nincs, aki fölvállalja felelősséget, akkor ez van, akkor megyek.

Szóval itt is számít az egyén részvétele és szerepe egy rendszerbe, hogy mit tudsz magadnak akár egy szorítottabb helyzetből is kiszedni, vagy megtartani magadnak a kis személyes szabadságodat.

Ez nyilván ez nem olyan könnyű.

Nagyon bízom benne, hogy hogy ezek a reflexek ö megszűnnek.

Egyébként nekem igazán ezekből sose volt bajom.

Tehát tehát valójában hát csak úgy mondom, hogy ilyen ilyen munkáltatói oldalról is, vagy akik elengednek, azoknak se kell félni, mert már annyi tapasztalatunk van, hogy nem mindegy, teljesen mindegy.

Tehát mi történik? >> A fé a félelem a lényeg, amit mondasz, mert ebben az egészben nyilván engem ez nem zavart, sőt mindenki tudta, hogy nyilván valósz valahol ez a hivatalos útja annak, hogy téged el tudjunk hívni.

Csak magad is említetted, hogy akik esetleg dönthetnének ebben, mintha azok is ilyen egy ilyen félelemben lettek volna, vagy vagy senki nem tudta, hogy ki vállalhatja a felelősséget.

És azért gondolom, hogy az azért nem normális, és nyilván már arról beszél, amilyen világban éltünk talán, vagy még élünk, amikor mindenki arra figyel, hogy hogy csak ő ne rontsa el, de akkor ne is ő legyen lehetőleg a felelős.

És azt gondolná az ember, hogy egy olyan nagy cégnél, mint a TV2, van egy ember, aki azt mondja, hogy oké, mehetsz, vagy azt mondja, hogy nem mehetsz, de mintha így tologatták volna ezt a felelősséget. >> Hát figyelj, mondom, ennek van egy rendszerszintű része, ami szerintem rossz.

Tehát ennek van egy emberi része.

Azért mindenhová elmentem, tehát és nem lett senkinek semmi baj, tehát elengedtek.

Tehát azt nem lehet a főnökeimtől elvenni, hogy mégis csak a végén elengedtek mindenhová.

Lehet, hogy háromszor kellett kérni, de elengedtek.

Tehát, hogy nem nem egyneműek ezek a dolgok.

Szerintem a mai világban pont ez lesz lesz az egyik iszonyú megterhelő dolog, hogy hogy tudod a múltat úgy föltárni, hogy mindenkinek iszonyú igénye van egy fekete-fehér megoldásra, de ez nem feketefehér.

Tehát ennek ennek rengeteg r illetve nem bocsánat, bizonyos részei feketefehérek, bizonyos részei meg nem, inkább így mondom.

És hát ugye ehhez a történethez tartozik, ha nem is szorosan a tiedhez, bár végül is mégis csak, hogy aztán jött ez a választás napja, meg azóta, ami történt, pont a TV2 felől is hallunk híreket, hogy milyen változások történnek különböző posztokon, de nem ebbe akarok belemenni, hanem abba, hogy hát hogyha ennek az a műsornak az a címe, hogy kritikus én és általában kritikáról beszélünk.

Te évek óta gyakorlatilag talán az egyetlen kritika, amit valójában kapsz, az ez a TV2-s ottlét, jelenlét egy olyan tévében, amelyet nagyon elkönyveltek ugye a az előző rendszer házi televíziójának, és amikor a a szavazás napjáról megjelent egy kis videó, amit hát magad hoztál nyilvánosságra, hogy te kire szavaztál és mire, akkor akkor sokan ezt hát sokféleképpen nyilván az egyik fele a a közönségnek úgy interpretálta, hogy milyen jó hogy hogy Tilla is velünk van.

A másik pedig úgy, hogy hát hogyhogy Tilla, aki ott van a TV2-n és ennek az egész rendszernek az egyik arca, ha úgy teszik, de legalábbis annak a tévének.

Úgyhogy beszéljünk egy kicsit arról, hogy miért érezted fontosnak, hogy ezt ott el kell mondani, és ez az egész, ami ami tényleg hosszú évek óta kísér téged, hogy te neked milyen a viszonyod a TV2-ben és hogy éled ezt meg, ez ez most hogy csapódott le? >> Egyébként csak benne van a kisördög. mondtad, hogy fele egyik fele ezt mondta más nem 80% az az velem volt és és örült ennek és mit tudom én vagy inkább 90 és 10% pedig nem.

Csak azér ez csak azért ez csak azért érdekes, mert mégis csak mutat valamit.

Tehát mutat valamit arról, hogy az én megnyilvánulásomról, tehát az ez mégis csak egy statisztikai teszt, és azt megmutatja, hogy mit gondolnak a a az emberek.

Ö, szóval sokkal több volt a a pozitív ö visszajelzés, hogy várjál, most mi a pontom?

Annyi annyi válasz van, annyi annyi ajtót nyitottunk meg, hogy mi a mi az első kérdés, mi legyen, amire válaszolok, hogy miért tettem ki ezt a videót. >> Mondjuk legyen ez az első.

Igen, >> azért, mert már nem bírtam magam türtöztetni, és előjött belőlem, és azt gondoltam, hogy hogy hátha még számít a dolog.

Akkor egyébként korábban is szerettem volna videókat csinálni, [nevetés] sokkal hosszabb.

Nagyon szeretek elemezni, nagyon szeretek ö hosszabban beszélni.

A korábbi videóimra a család meg én én is azt éreztem, hogy jaj, hosszú, miért most én miért tényleg már mit akarok elmagyarázni?

Elolvassák a Rác Andrástól vagy a meghallgatják a Puzsértól, vagy bárkitől.

Tehát nem kell nekem egy És akkor mindig jó, akkor ezt hagyjuk, nem teszem ki.

De de akkor azt g azt ösztönösen gyorsan megcsináltam, és azt gondoltam, hogy igenis ö ö…

Említett entitások

Témák

Személyek

Szervezetek, cégek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Tilla: Nem tudom a Tv2-t csak és kizárólag a politikai gépezet részeként nézni. | Kritikus Én”

Miről szól ez az epizód: „Tilla: Nem tudom a Tv2-t csak és kizárólag a politikai gépezet részeként nézni. | Kritikus Én”?

A műsor vendége Tilla Attila médiaszemélyiség, akivel a kritikai gondolkodás és az önreflexió fontosságáról beszélgetnek. Tilla elmondja, hogyan került a médiába, és hogy szerinte miért fontos, hogy a nézők a tartalomra koncentráljanak, ne pedig a politikai hovatartozásra.… Az epizód a Szélsőközép című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 04. 26..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Tilla: Nem tudom a Tv2-t csak és kizárólag a politikai gépezet részeként nézni. | Kritikus Én”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Tilla Attila, Puzsér Róbert.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Tilla: Nem tudom a Tv2-t csak és kizárólag a politikai gépezet részeként nézni. | Kritikus Én”?

Fő témái: média, kritikai gondolkodás, önreflexió.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Tilla: Nem tudom a Tv2-t csak és kizárólag a politikai gépezet részeként nézni. | Kritikus Én”?

Megjelenés: 2026. 04. 26.. Hossz: 1 óra 43 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/szelsokozep/tilla-nem-tudom-a-tv2-t-csak-es-kizarolag-a-politikai-gepezet-reszekent-nezni-kr

Több epizód a Szélsőközép-ből