Telex After

#221 Kollár-Klemencz László: A Petőfi Rádió kiherélte az alternatív zenét

· PT1M22S

Összefoglaló

A Telex After e heti adásában Kollár-Klemencz László vendégeskedik. A dalszerző, aki nemrégiben indított képzést az ELTE-n, arról beszél, hogyan hígította fel a magyar alternatív zenét a Petőfi Rádió, és hogy miért tartja magát inkább „dalköltőnek”, mint dalszerzőnek. Kifejti…

Röviden

Műsor
Telex After
Megjelenés
2025. 06. 26.
Hossz
1 perc
Szereplők, említett nevek
Kollár-Klemencz László, Sajó Dávid
Témák
alternatív zene, dalköltészet, zeneipar
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

lett a Petőfi rádió, ami totál felhíotta ezt az alternatív és ilyen mainstream lett lett ebből az alternatívból.

Eltűnt, szóval egy csomó minden eltűnt, ami ami ami tulajdonképpen ennek súlyt adott a 90-es években, és pont olyanok jöttek, amik meg inkább a ezt a tömegfogyasztást elégítették ki. [Zene] Sziasztok!

Ez itt a Telex After legújabb adása.

Én Sajó Dávid vagyok, a mai adás vendége pedig nem más, mint Kollá Klemensz László.

Az eset beszélgettünk arról, hogy utoljára hat éve interjúztunk, az is már az is egy podcast volt még akkor, és hogy mennyi minden történt azóta.

És tök érdekes, hogy mikor így felkészültem a mai beszélgetésre, azon gondolkodtam, hogy ahhoz képest, hogy hat évvel ezelőtt milyen szépen átvettük a te teljes életpályádat, annyi minden történt azóta, hogy bőven ki tudunk adni egy új adást csak az ad az azóta történt dolgokról.

Ahogy látom, második életpályáról beszélsz kicsit.

Igen, kicsit második, hogy hogy mintogyha neked lenne egy ilyen egy ilyen második életpálya indulásod egy ideje, és ha jól látom, most neked a dalköltészet mint téma került nagyon a fókuszba.

Olyannyira, hogy egy ideje most már szólóban zenélsz, főleg meg az kiéket.

Ugye három éve felosztott a kis tehén zenekar is.

Mert kezdjén ezen gondolkodtam egy csomót, hogy miért hangsúlyosan nem dalszerzésnek hív hívod mindenhol, hanem dalköltészetnek?

Ö hagd csak hadd reagáljak a legelejére.

Ez a második nem tudom életszakasz, vagy nem is tehát sokadik életszakasz, de egy ilyen második periódus, nagyobb periódus talán.

Ez egy tök furcsa dolog, és talán egy évvel ezelőtt fogalmaztam azt meg, hogy hogy körülbelül úgy érzem magam, azért ez kicsit ilyen túlzás meg nagyon jól hangzik, de tényleg van van mögötte azért egy ilyen erős érzés, hogy mint egy ilyen repülőtéren kovágó repülő, egy ilyen nagy utaszállító, aki aki gyakorlatilag 50 éves koráig ott ková volt, és nem kapta meg ezt a bizonyos, szóval nem indult el, és és 50 éves korom után elindult egy ilyen egy ilyen újabb felszállás, vagy szóval talán ez maga az a az, ami amire én nagyon sokáig vártam, és ami miatt egy csomó mindent csináltam, és csomó mindent kipróbáltam és igazán most érzem magam azokba a dolgokba, amit csinálok.

És és mintogyha mindez idáig a dolgok azok inkább ilyen tanulási folyamat volt.

Ez kicsit így eltúulozva, de de valóban egy picit így fogom föl a a korábbi dolgokat.

Hát a dalkészet az egyszerűen úgy kezdődött, hogy nekem most ami amit amit csinálok, az valóban ilyen szóló dolgok, illetve a kamara zenekarommal koncertezünk, és és pályázni akartam egy albumra.

Egyszerűen valahol azt a stúdió költséget ki kell fizetni.

És és hogy fölmegyek az NK oldalára, akkor az a dolog, amit én csinálok, annak azt úgy úgy hívják, hogy a művészetnek nem minősülő egyéb tevékenység.

És akkor így gondoltam, hogy ez nagyon-nagyon gáz. és ezt valahogy ezt át kéne alakítani.

És és akkor igazán ö így jött az, hogy dalköltészet.

Tehát, hogy így jött az, hogy tehát nekem a a dolgaimban a szöveg nagyon szövegcentrikusak a ezek a dalok, és és a szöveg mindig is nagyon fontos volt és ö és és ténylegesen van az, hogy maga a tehát könnyű mindenki, aki ilyen jellegű dolgot csinál, az a könnyűzenei kategóriába sorolják, és szórakoztató ipari termék az Európa kiadó dala is, Víg Mihály dala is, az én dalom és és visszamenőleg akár Bereményi Cs Tamás dala is és de nemzetközileg meg sok-sok nagy alkotó és hogy azt láttam hogy ahhoz hogy ez egy magasabb más kategóriába kerül tehát ezt át kellene tenni valami más kategóriából a könyvét vagy a vagy a nem a ezt a fa ezt a műfajt ami amit ezek az emberek csinálnak ahol ennyire tehát értékorientált az amit csinálnak és ennyire szövegcent centrikus, és törekednek arra, hogy a szöveg az irodalmi értékeket képviselje.

Ez ugye az énekes dalszerző szokott lenni ennek a leírása egy kicsit, nem?

De azért az énekes dalszerző is rengeteg van.

Tehát a dalszerző, mint maga az nem nem mindegy, hogy tehát hogy mit tesz, szóval mivel foglalkozik.

És és ugye itt mint mint ahogy az irodalomban külön tudott válni a szép irodalom a ponyvairodalomtól, a dal szerzésben is képes külön válni, azt gondolom a az, aki mondjuk így zenével, de költészetet csinál, attól aki pedig szórakoztat.

Mind a kettőnek megvan a helye, és mind a kettő nagyon fontos. egyszerűen ö más attitűd az, amit a dalköltészet képvisel, és az amit a más attitűdel áll hozzá egy dalköltő szerintem ahhoz, hogy ő alkot.

Tehát és na és ez a ez a dolog ez azt láttam, hogy hogy például a népzene az az népzene az már teljesen más megítélésben van, mint a könnyű zene és a jazz is teljesen más azóta, amióta ezeket oktatják egyetemeken, tehát hogy oktatni kellene ezt egyetemen.

És akkor így bekopogtam az ELTre, mert azt gondolom, hogy az irodalomban ma még mindig Magyarországon az ELTE bölcsészkar magyar szak foglalkozik a legmagasabb szinten, és ott vannak a legjobb tanárok, és ők ezzel az ötlettel, hogy indítsunk egy ilyen szakot, dalköltő szakot, a dalköltő maga mint ilyen név, azer Balázs ötlete.

Szóval, hogy igazán hívtam embereket, akik meg gondoltam, hogy én kevés leszek erre.

Szóval, hogy kellenek emberek, akik segítenek, és ezt az egészet segítenek kitalálni.

És akkor így így végső Zoli, Verázs, Balla Gergő lett az a kis trió még mellettem, akik akikkel így nap mint nap konzultáltunk, és igazán ezt az egész folyamatot elindítottuk, és kitaláltuk, és nyitottak voltak az eltén. nagyon örültek és tulajdonképpen egy picit az volt az érzés, hogy tulajdonképpen miért nem jutott ez valaki eddig eddig egyáltalán bárkinek is az eszébe szortem akkor egy egy irodalmi megközelítésű, de mégis zeneszerzői dalszerzőiól beszélünk.

Tehát tulajdonképpen itt ö tehát az én ö amikor én egyetemre készültem, akkor az én kortársaim azok, akik írással akartak foglalkozni, vagy gimnázium óta vers nem építőmérnökként végeztél, de én aztán építőmérnökként, csak a kortársaim azok, akik tehát én egyáltalán nem gondolkodtam akkor még arra, hogy írjak.

Ez ennek egy ilyen nagyon erős trauma az oka, amit elszenvedtem a Köbökúti úti általános Iskolában annak idején a magyar tanáromtól, de hogy én azt gondoltam, hogy nekem semmi közöm nincsen a az irodalom.

Mit csinált a Köbkúti magyar tanárban?

Ez hát igazán felolvastatta velem azt a fogalmazást, amit írtam, és azzal azzal, hogy hogy ilyet nem szabad írni a többi gyerek előtt.

És te egyéken büszke voltál arra az írásra?

Én nekem fogalmam sincs sem volt akkor, hogy ez jó vagy rossz.

Teljesen ki voltam szolgáltatva a külső világ megítélésének.

Szóval, hogyha a tanár azt mondta, hogy rossz, akkor valószínű rossz.

Igazán nem is gondolkodtam azon, hogy jó vagy rossz.

Így lendületből írtam a elvette a kedvetre.

Azt nem nem vette el a kedvemet, hanem egyszerűen ha azt mondják neked, hogy hogy te ehhez nem értesz 10 évesen, hogy ezt te tök hülye vagy, akkor akkor nem gondolkodolsz, akkor valami mással akarsz foglalkozni egyszerűen és kész.

Nem nem erőlteted 10 évesen, hogy márpedig én írni akarok.

Szóval a na és lényeg az, hogy irodalom és ja tehát hogy hogy az én generációmnál az, aki írással akart foglalkozni, az el az megpróbálta magyar szakra bejutni, mert ott legközelebb kerül mindenhez, ami irodalom, és amirő amit erről lehet tudni.

Ettől még nem biztos, hogy író lett, de összeszedte azt azokat a dolgokat, amik ehhez esetleg ilyen támaszt adnak. és ö és ezért gondol, tehát ezek az emberek is ö irodalommal akarnak foglalkozni, akik hozzánk járnak, vagy hozzánk jelentkeznek, de ezt zenei környezetben akarják kibontani.

Így így nálunk az irodalomra sokkal nagyobb hangsúly ö teszünk mint a zenei képzésre.

Szóval három akkordos dalokkal is lehet jönni és végig lehet csinálni ezt a négy fél évet.

Vagy érdekes, én ezt előre nem tudtam, hogy az elténn van egy zenei intézet és aztán van ugye ez a például a bölcsészkar, vagy a magyar szak.

Ö de ennek a kettőnek a a összerakásáv, tehát ez a kettő az, ami viszi tulajdonképpen a szakot és egy ilyen alapenei képzést adunk, tehát mindenki a saját maga szintjén, de egy picit tovább tud lépni zeneileg is, de elsősorban az irodalom a a na irodalomban van a hangsúly.

És akkor így ö így tehát tehát így én azt remélem, hogy hogy hogy egy picit ez az egészre más más fény tud vetülni, tehát arra azokra az emberekre, akik evel akarnak foglalkozni, egy picit lehet ez egy ilyen választható, mondjuk így, életpálya.

Ez ez nem egy ilyen ilyen ködös valami, hogy hogy akkor én most mellékesen dalokat írogatok, hanem hogy ennek lesz egy képzése.

Szóval ez ennek lesz egy folyamata, és egyszer majd lesz talán egy olyan olyan kulturális környezet, ahol ahol abszolút ezt ebből egzisztálni is lehet.

Szóval gyakorlatilag akkor az kicsit a cél, hogy megálljazzál annak a gondolatiságnak, hogy hogy ahogy megkülönböztetjük a jazt, a népzenét, a komoly zenét, a könnyű zenét, meg mondjuk az elektronikus zenét, úgy a dalköltészet ezek mellé egy ilyen önálló definícióként és és önállóan kezelhető műfajként lehessen értelmezni majd ezt.

Ez ez a sok sok összetevője van.

De de mindenképpen azt szeretném, hogy a dalköltészet kerüljön ki a szórakoztató ipari termékből, ez a nem művészetnek minősülő egyéb tevékenységből, és kerüljön be a magas művészetbe.

Ennek nagyon sok és na szóval ennek nem elsőban erkölcsi haszna van, vagy hanem hanem hanem tényleg ez a így működő rendszereket lehetne elindítani.

Tehát ma mondjuk, hogyha te egy klasszikus zenész vagy, és elvégzed a zeneakadémiát, és azt mondod, hogy összeszedsz mondjuk egy vonos négyest, és te vagy a X Y mondjuk a telex vonos n-es, akkor akkor ettől kezdve te, mivel, hogy komoly zenész vagy, mivel, hogy neked ez a szakmád ö pályázhatsz arra, hogy te ezt a zenekart fenntartsd és működtesd, és próbatermet bérrel, satöbbi, satöbbi, és ettől kezdve neked az életedben Ez egy működő rendszer lesz.

És plusz még azra, hogy albumokat csinál, satöbbi, satöbbi.

Szóval én körülbelül ide szeretném magát ez ezt a dalköltészetet felhúzni, hogy ez ne ne a piacból és a tudjon vagy legyen kénytelen megélni, hanem ez egy ez egy magasművészeti ág legyen, ami amennek szükséges a támogatás, mint minden magas művészeti tevékenységnek.

A pont a Balla Gergőt mondtad, mint az egyik ember, aki közreműködik ebben, azért ő például olyan zenekarba játszik, ami például a piacról meg tud élni.

És ott rá pont ő is dalszerzőként is, vagy hát lehet, hogy most már dalköltőként is közreműködik.

Például az ő esete akkor hova kerül?

Mert azért a Platonkra a teljes zenekar egy viszonylag ismert nagy magyar zenekarnak számít.

Akkor őket hova kéne ezután sorolni, hogy akkor a Gergő lenne mint dalköltő, ez egy külön entitásként működik, vagy vagy így ezérre vagyok kíváncsi egy kicsit, hogy mert hogy mert hogy egy személyes egy gitáros dalköltőt, az abszolút értem a koncepciót meg az elhelyezését, de azért itt vannak ilyen határterületek, és érdekel, hogy akár te gondolkodtál ezen vagy beszéltetek-e erről, hogy ez hogy néz ki?

A a támogatások egyébként nem mindig a legsikeresebb zenekaroknak szólnak.

De a komoly zenében is vannak olyan nagy zenekarok, akik járják a világot, mégis kapnak az államtól támogatást a működésre.

Szóval, hogy nézd a színházakat, nézd meg Pintér Bélát, és az is ilyen értelemben a magas művészet része.

Nekik természetes az, hogy ki vannak akadva, hogy nem kapnak támogatást, vagy nem kapnak annyit, vagy csak a fele annyit.

Szóval bármi, mert nem tudják azt a rendszert fenntartani.

Nekünk egyszerűen nincs is lehetőségünk ezen gondolkodni.

Pedig van egy rendszer, amit fel kell tartani.

És a Pintér Béla előadása is, mert hónapokal előtte el vannak adva, mégis szükséges ez a támogatás.

Szóval, hogy ahhoz, hogy te a magas szintű kultúrát működtess, ahhoz nem szabad, hogy kiszolgáltatva legyél a piacnak. ö és ö és ez a kiszolgáltatottság is önmaga ö szóval egy nagyon ilyen ilyen kettős dolog, mert mert egy művészeti pályának is nagyon sok szakasza van szerintem és és vannak nagyon csúcsidőszakok, amikor amikor hihetetlen sikeres dolgok és és amire tud reflektálni a a közönség is, vagy éppen az adott korban a közönség is.

É, vannak ennek a kornak úgy tűnő, hogy nem annyira sikeres periódusai mondjuk egy alkotónak, de lehet, hogy az a periódus viszont sokkal nagyobb súllyal fog az egész életműben szerepelni majd 100 év múlva, amikor visszanézünk erre.

Szóval, hogy hogy tehát ez a lényeg ervel én nem tehát nem értek hozzá, hogy hogyan kell kultúrát támogatni, de kultúrát vagy magas kultúrát támogatni kell.

Ez egy ez egy olyan, mint a laboratórium.

Tehát ez itt felfedeznek dolgokat, felfedezik a rák ellenszerét, szóval szóval anyagokat fedeznek föl, kulturális anyagokat, amik amiktől sokkal jobban fogunk tudni közeledni és közlekedni a világban.

Ha jól tudom, most volt az első tanév, vagy hogy úgy, vagy hogy van két Igen, igen, mert és akkor már túl is vagy akkor ugye ez fél éves, egy éves kurzus volt?

Ö ha jól tudom a Greco Krisztián, Hái János, Menyhá Jenő, Víg Mihály is volt bent egy-egy órát tartani, vagy ezt hogy kell elképzelni ezt a ezt a kér teljesen ők, de a Misi is, a Vig Mihály mindenki valahogy így le mindenkit szeretnék valahogy bevonni, de a maga a képzés az azt úgy kell elképzelni, hogy igazán négy fél évről van szó.

Ebben a négy-fél évben meg szeretnénk meríteni az embereket abban a dalk költészeti kultúrában, ami egyébként évszázadok óta épül és nyílik, és és ehhez találtuk ki a tantárgyakat és és ehhez találjuk ki a féléves munkákat.

Van dalkultúratörténet, amit pont a Végső Zoli csinál a Vejer Balázssal.

Van kreatív dalszerzés, van irodalmi képzés.

Most azok pontosan tehát az a mizsurdit csinálja.

Szóval, hogy hogy vannak ilyen ilyen ilyen ilyen fix tantárgyak, és mindig van egy tematika a félévnek, és az első félév tematikája a ballada volt.

Említett entitások

Témák

Személyek

Szervezetek, cégek

  • ELTE
  • Petőfi Rádió

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „#221 Kollár-Klemencz László: A Petőfi Rádió kiherélte az alternatív zenét”

Miről szól ez az epizód: „#221 Kollár-Klemencz László: A Petőfi Rádió kiherélte az alternatív zenét”?

A Telex After e heti adásában Kollár-Klemencz László vendégeskedik. A dalszerző, aki nemrégiben indított képzést az ELTE-n, arról beszél, hogyan hígította fel a magyar alternatív zenét a Petőfi Rádió, és hogy miért tartja magát inkább „dalköltőnek”, mint dalszerzőnek. Kifejti… Az epizód a Telex After című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2025. 06. 26..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „#221 Kollár-Klemencz László: A Petőfi Rádió kiherélte az alternatív zenét”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Kollár-Klemencz László, Sajó Dávid.

Milyen témákat érint ez az epizód: „#221 Kollár-Klemencz László: A Petőfi Rádió kiherélte az alternatív zenét”?

Fő témái: alternatív zene, dalköltészet, zeneipar.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „#221 Kollár-Klemencz László: A Petőfi Rádió kiherélte az alternatív zenét”?

Megjelenés: 2025. 06. 26.. Hossz: 1 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/telex-after/221-kollar-klemencz-laszlo-a-petofi-radio-kiherelte-az-alternativ-zenet

Több epizód a Telex After-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból