Telex After

Balla Eszter: Mocsárharc megy a szerepekért

· PT1M21S

Összefoglaló

Szente Katica beszélget Balla Eszter színésznővel az After+ podcast legújabb adásában. Balla Eszter mesél Fliegauf Bence Jimmy Jaguar című új filmjéről, amelyben egy rendőrt alakít, aki egy démoni lény, J nyomozásában vesz részt. A színésznő kitért a forgatási folyamat rendhagyó…

Röviden

Műsor
Telex After
Megjelenés
2025. 09. 11.
Hossz
1 perc
Szereplők, említett nevek
Balla Eszter, Sajó Dávid, Fliegauf Bence
Témák
színház, filmipar, jimmy jaguar, színésznő
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

A videó támogatója a Koffein Service, a munkahelyi kávézás szakértője. [Zene] Sziasztok, Szente Katica vagyok, ez pedig itt az After Plus és a Telex új stúdiójából jelentkezünk, ahol az After Plus első vendége van Lászter színésznő, akit Fleauf Bencer Jimmy Aguard című filmjében már láthattok a moziban.

Szia Ester, köszönöm, hogy elfogadtad a meghívást. >> Szia, köszönöm a meghívást. >> Fik Bence rendező úgy fogalmazott a Jimmy Jaguáról, hogy ez arról szól, hogy vannak emberek, akik csak azért vannak életben, mert a törvény tiltja a gyilkosságot.

Ez azért egy elég erős felütés nem? >> De de hát ez azért jellemző Bencére, hogy szóval így elég erősen kimondja a dolgokat, és van egy ilyen nagyon érdekes amúgy egyébként egy ilyen holisztikus világlátása meg világnézete és azért ezek így megjelennek.

Szóval elég bátor filmeket csinál.

Ugye az alapszori az az, hogy Magyarországon felbukkan a Jimmy Jaguar nevű démon, akit csak J-nek be céznek a filmben, és te egy rendőrt alakítasz, aki nyomasz J ügyében, ugyanis Jay elkezd az akarata alá vonni embereket, és egyeseket arra kényszerít, hogy raboljanak el egy férfit, másokat pedig arra, hogy alapítsanak egy szektár Jimmy Jaguernak.

Mi fogad meg ebben a történetben?

És te még mivel írnád le ezt a sztorit? hogy mi fogott meg a történetben.

Ezt már így csak így utólag tudok erről beszélni, mert igazából amikor a felkérés megtörtént, az már a harmadik munkánk Bencével közösen, és azért alapvetően egy kézforgató könyve egyáltalán nem volt a kezében.

Sőt mi több, szerintem irgalmatlanul sokat változott az egész történet.

Tehát ő abszolút határozottan jeleneteket megírt, és volt egy alapkoncepciója, egy elképzelése.

De hát ez nagyon-nagyon sokat változott a végére.

Tehát konkrétan amikor én beültem Carlo Vivarban a filmfesztiválon a filmre, akkor láttam először, mert a stávvetítésen nem tudtam ott lenni, akkor nem tudtam, hogy mit fogok nézni.

Szóval egyszerűen tudtam, hogy bizonyos jeletek, amiket fölvettünk, nem lesz benne, de nem tudtam melyik és miért, és akkor hogy csavarja tovább a történetet.

Aztán újakat is vettünk nagyon sokszor.

Tehát amikor volt olyan idő, amikor már azt hittem, hogy leforgattam mindent, mert a gyártási terv sem volt.

Szóval, hogy végülis a no budgetnek ez is egyfajta szabadsága, hogy képlékeny a dolog.

És akkor egyszer csak felhívott, nem tudom fél évvel később a Bence, hogy még valamit föl kéne venni, mert ez most nagyon fontos.

Szóval, hogy alapvetően nem tudtam, hogy mit csinálok.

Szal az egész karaktervezetés is úgy történt, hogy nem tudtam, mi az ívem, honnan hová fogok eljutni, de mégis egy ilyen borzasztó erős világ volt már az első forgatási napon is, meg egy olyan meg egy olyan biztosan tudta, hogy én milyen karaktert szeretne tőlem látni, és akkor főleg ezekről beszéltünk.

Szóval nem tudom, mi fogott meg benne.

A Bence személyisége fogott meg, amikor ezt elvállaltam. >> Milyen Bencivel dolgozni?

Mert ti már dolgoztatok a rengeteg mindenhol látlag című filmen is 2021-ben.

Milyen vele a közös munka? >> Sajátos, tehát én nagyon szeretem, de ha az ember megy a Bencével, akkor menni kell vele.

Tehát amikor azt mondja szombat délután nyáron, hogy figyeli, vasárnap még föl kéne venni valamit, mert nem gyűjtjük máskor.

Szóval, hogy át kéne jönni, és akkor azt csináljuk meg, akkor akkor az ember ember ezt így az elején elvállalta, akkor én azt gondolom, hogy akkor akkor azt így végig kell csinálni.

Nyilván amikor ilyen lazább időszakom volt, például a covid alatt nekem nagyon nem volt munkám, akkor akkor akkor különösen örültem, hogy amúgy is nagyon szeretek ilyen műfaji sokszínűséget az életemben, a szakmámban, és nagyon szer nagyon sok mainstreamben játszom, színházban is meg filmben is volt alkalmam, de hogy de hogy jött Bence ezzel a különleges teljesen szabad művészi rendezői koncepcióival, az az engem az borzasztóan izgatott.

És akkor és akkor rögtön igent mondtam.

Tehát akkor akkor úgy nagyon nagyon jó volt.

Amikor nagyon besűrűsödött az életem és sok munkám lett, akkor picit nehezebb volt egyeztetni, de szerintem mindent leforgattunk, amit leszeretett volna, és aztán a végeredmény pedig tényleg az ő világa. >> Ugye mi is akkor írtunk először erről a filmről, amikor bemutatkozott Carlo Viváriban.

Milyen volt ott a filmfogadtatás?

És milyen volt a filmfesztiválon részt venni?

Én nem vagyok egy nagy fesztiválra járó, tekintve, hogy nem nagyon forgattam az elmúlt 15 évben, legalábbis nagyon keveset.

Utoljára kontrollal voltam Sarajevóban huszon, nem tudom hány év.

Szóval, hogy így így kell elképzelni, hogy nekem tényleg így az volt, mint egy kisgyerek, aki így de jó gyerek filmfesztiválon.

De közben meg amiatt, hogy három gyerekem van, és a ott a Jakab Julival sajnos csak egy ilyen rövidítettebb időben tudtunk ott részt venni.

Szóval nem az volt, hogy odamentünk a fesztiválra és a mi bemutatónkon kívül még egyébként 500 filmet megnéztünk és ott elengedtük magunkat és nyaraltunk, hanem sajnos haza kellett jönnünk.

Szóval kevés időnk volt úgy elvegyűlni ebben a filmfesztiválban, de én nagyon büszke voltam arra, hogy ezt a ezt a filmet meghívták.

Nagyon bíztunk is benne, hogy hogy kikerül és és hát a fogadtatás, hát figyelj csak, nem is tudom, igazából én kevés emberrel beszéltem és azt is tudom, hogy utána egyébként vágott még a filmből a Bence, tehát utána még ez is ez is egyfajta bátorság és egyfajta olyan szabadság és egy olyan reflexió, hogy az az ember tényleg azt mondja, hogy látott valamit, látott egy egy érzést ott a tehát tényleg nem tudom, egy 1000er fős teremben, és akkor még még egyet csavart rajta, hogy hogy nem tudom, még feszesebb, még izgalmasabb legyen.

Amúgy egyébként nagyon lassú és szinte vontatott nyilván film.

Úgyhogy nekem nagyon jó élmény volt Carlov Vivalin.

Nagyon örülök, hogy kijutottunk.

Hát figyelj, bízunk benne, hogy ez ez sokaknak tetszeni fog.

Egy kicsit már felhoztad a kontrollt, és említetted, hogy talán túl súlyos volt a a te pályádnak a berobbanása, hiszen már 17 évesen felvettek téged a szírtesomás osztályába, a színművészeti akkor még főiskolára. 2001-ben végeztél.

Hogy emlékszem az egyetemen, mert lett, >> hogy emlékszel vissza ezekre az időkre, és h hogy tekintesz vissza a pályád indulására?

Figyelj, ez egy olyan annyira sűrű időszak volt.

Ráadásul én azért egy olyan 17 éves voltam, aki a világát nem tudta.

Szóval nem tudom, valahogy manapság érzem azt, de szerintem a mi időnkben is voltak, akik sokkal tudatosabbak voltak már ennyi idősen is, érettebbek, hogy úgy mondjam.

Szóval engem egyébként küldtek, szóval nem is én találtam ki, hogy jelentkezzek a színűzet.

Ugye >> Török Tamás volt a drámatanárom.

Én egy drámatagozatos gimnáziumba jártam, de csak azért jártam drámatagozatos gimnáziumba, mert a nővérem odajárt, és azt mondta, hogy figyelj, ez annyira jó hely ilyen lazák a tanárok, gyere ide, mert én azt se tudtam, hogy hova akarok menni.

Ő egy évvel idősebb volt nálam, és akkor én odamentem, és azt teljesen beszippantott szaha azt nagyon szerettem.

Mondjuk a színpad az már hát szinte rutinos voltam, bár azért azt el kell, hogy mondjam, hogy hogy irgalmatlanul szorongós voltam.

Tehát én utáltam fellépni, de engem küldtek mesemondóversenyre népdaléneklésére fugolaversenyekre jártam, 10 évig fúvoláztam.

Szóval, hogy végülis ilyen szempontból, de az nem okozott örömöt.

Szóval érdekes volt, hogy hogy tulajdonképpen ezt a pályát választottam, de azért amikor a gimnáziumba bekerültem, akkor ért értem valahogy azt éreztem, hogy az az egy olyan szabadság, és ez az nagyon megtetszett az a közeg, és ott Török Tamás tényleg olyan egy nagyon karizmatikus személyiség volt, és ő mélyvízbe dobott, és nagyon sok városi rendezvényen is felléptünk, meg nagyon sok búcsuba esküvők, szó a mindenféle március 15-én és és nagyon sokat léptünk fel, és nagyon jó volt a társaság, tényleg.

És nagyon-nagyon szerettem ott tanulni.

És akkor végülis ő mondta azt, hogy hogy hát ugye én hova szeretnék, még első osztályban, meg másodikban is azt hiszem biztos voltam benne, hogy nem akarok színész lenni.

És akkor aztán egyszer csak egy fél év alatt ez annyira pálfordulatot vett, hogy hogy én is azt éreztem, hogy én ezt akarom.

És ő előállt azzal az ötlettel, hogy akkor négy évente indult a az operát musical szak, és én azért nagyon sokat énekeltem, meg a zene az nagyon fontos volt az életemben, és akkor én mindenképpen oda akartam jelentkezni és és az viszont úgy indult, amikor én negyedikes lettem volna, és hogyha leérettségizem rendesen, akkor még három évet kellett volna várnom.

Istenem, milyen öreg az ember 21 évesen, nehogy már addig várjunk.

És akkor Török Tamás azt mondta, hogy mi lenne, ha megpróbálnánk ezt kedvezménnyel.

Mondom, persze, jó, nem tudom, mit kell csinálni.

És akkor ő be megfogott, fölvitt engem Budapestre, bekopogtattunk konkrétan.

Tényleg azt se tudták, kik vagyunk de szerettünk volna megkérdeztük, hogy azt lehet lehet-e és akkor is azt mondták, hogy hát végül is, hogyha van egy érettségim, és le fogok érettségizni, akkor nekik az mindegy, hogy én ezt mennyi idő alatt teljesítem.

És akkor elkezdtük ennek a technikai részét.

Nagyon nagyon hálás vagyok egyébként a gimnáziumnak is, hogy ott is engedélyt adtak erre és magántanuló lettem, de azért akkor még lehetett jelentkezni prózai szakra is.

Tehát én hat rostán vettem részt, mert egyébként nagy szerencsémre ott is eljutottam a harmadik rostáig.

Az Marton László osztálya volt, a Hámori Gabi, Lengyel Tamásik, Szamosi Zsófi, Bodó Viktor és még te az egy nagyon legendás osztály.

És akkor ők voltak párhuzamosan, oda nem vettek fel, és akkor utána jött a a harmadik fordulója.

Szóval közben meg azért ugye vizsgáznom kellett a tananyagból, közben a török Tamásikkal fölléptünk nagyon sok helyen, akkor magántanulóként az ember.

Szóval, hogyha most kérdeznétek azt a tananyagot, akkor az nem egy biztos a fejem, mert azt valahogy túléltem.

A tanárok pedig nagyon rendesek voltak, mert aztán mégután fölvettek a színművészetére, az tényleg egy nagy büszkeség volt.

Azt azt nem azt egyáltalán nem hittem benne, hogy ez lehetséges. >> Hát meg 17 évesen már általában a legtöbb színész interjú úgy kezdődik, hogy próbálkoztam a szíre ötödszörre sikerül. >> Igen.

Szóval ez ez egy nagyon nagy szerencsés áldás, de aztán a a nehéz része az utána következett.

Tehát szerintem azért nagyon sok osztálytársam előnyben volt azért, mert volt bármilyen tapasztalata, vagy színháznál, vagy felvételivel, vagy ilyesmi, volt valami fogalma az egészről?

Nekem semmi fogalmam nem volt, legalábbis én úgy érzem. >> És hát nem sokkal később jött a a kontroll meg a Moszkvaér című film, amik már a kultikussá váltak.

Mennyire érezted ott akkor, hogy ez a két szerep téged úgymond letett a szakmába? >> Nem éreztem én ezt akkor.

Akkor az ugye operate musical szakosként, ami amúgy is egy kicsit ilyen mellékszálon futtatott osztály volt, azért valljuk be őszintén, arra kevésbé volt kíváncsi mindenki, már úgy értem tanárok rendezők sajnos ez nem szerintem ez ez egy rossz dolog például a színművészetén, vagy az volt legalábbis a az én időmben, de ehhez képest én azért valahogy mégis csak el tudtam kezdeni dolgozni rendező szakos hallgatókkal, és aztán így keveredtem le, keveredtem a silingárpáddal dolgoztam, aztán a kicsit ugye akkor már kezd a krétaörbrel csináltunk egy előadást, és aztán lekerültem Kaposvárra.

Tehát az is akkor még a legsiki Gergely színház az még a színház >> Babarci László volt az igazgató.

Az a legendás Kaposvárnak úgy még úgy a végét elcsíptem.

Tehát az is az is egy de akkor aztán természetes volt a Moszkvatér meg a kontroll meg nem valahogy ez is egy ilyen folyamat volt.

Szóval akkor így nem éltem meg azt, hogy na igen, én most itt egy ilyen kultfilmben szerepelek, mert akkor az még nem volt kultfilm, hanem így később lett az.

És aztán ez lett nekem úgy az alapvetés, hogy ja hát ez hát igen igen, itt vagyok, tehát azért vagyok itt.

Szóval, hogy nem egy ilyen fázésségtelen önbizalmam lett, vagy nem is tudom, hogy mondjam, és és aztán utána jöttek olyan pofonok, ami amik aztán úgy úgy mégis helyre rázták a dolgot.

Tehát én én én én azt gondolom, hogy ez fantasztikus, hogy ezek a lehetőségek meg ezekbe a filmekbe szerepelhettem, de aztán aztán meg kellett küzdeni a pofonokkal is.

Tehát hogy onnan meg meg egy nagyobb pofára esés volt az, amikor meg végülis például először úgy döntöttem, hogy feljövök Budapestre, hogy hát mondom, megy ez a szekér, és akkor aztán nagyon nem ment, és akkor és akkor úgy nagyon újra kellett magamat definiálnom, hogy hogy akkor most akkor ez hogy van.

És mondom, a filmek aztán teljesen megálltak a kontroll után.

Nagyon nagyon kevesen hívtak, vagy nagyon kicsire, vagy valahogy sose kaptam meg a szerepet, és akkor ott azért nagyon sok év kimaradt. >> De hogyhogy?

Annyira ilyen fajsúlyos volt, vagy annyira >> Ezt sose lehet tudni, de ez a szakmánkból adódóan nem tudom, hogy a világ többi országában ez hogy működik, de nálunk azért ez egy ilyen nagyon igazságtalan dolog.

Szóval tényleg nem lehet azt mondani, hogy egy ilyen elindul egy pályai, és akkor ott úgy nagyjából logikusan történnek a dolgok, hanem ilyen teljesen érthetetlen módon.

Biztos éppen azt tudom, hogy volt olyan film, hogy mondták így, mit én pár hónap különbséggel az egyik filmben, és ehhez már túlkoros vagyok mégse.

A másikban meg mondták, hogy kicsit fiatal vagyok, akkor azért mégse.

Tudod, kontrollnál meg a Moszkvatérnél meg pont én.

Tehát ezért szoktam mindig azt mondani, hogy persze iszonyú fontos, meg van egy szakmai tudása az embernek, az nagyon fontos meg meg ilyesmi, de hát a szerencse az az mindig kell.

Mindig kell most is kell. >> Említetted Lilunak, hogy azért sem tudtad annyira megélni a kontrollnak a sikerét, mert ugye akkor már Kaposváron voltál és nem voltál itt a premierem Budapesten meg…

Említett entitások

Témák

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Balla Eszter: Mocsárharc megy a szerepekért”

Miről szól ez az epizód: „Balla Eszter: Mocsárharc megy a szerepekért”?

Szente Katica beszélget Balla Eszter színésznővel az After+ podcast legújabb adásában. Balla Eszter mesél Fliegauf Bence Jimmy Jaguar című új filmjéről, amelyben egy rendőrt alakít, aki egy démoni lény, J nyomozásában vesz részt. A színésznő kitért a forgatási folyamat rendhagyó… Az epizód a Telex After című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2025. 09. 11..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Balla Eszter: Mocsárharc megy a szerepekért”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Balla Eszter, Sajó Dávid, Fliegauf Bence.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Balla Eszter: Mocsárharc megy a szerepekért”?

Fő témái: színház, filmipar, jimmy jaguar, színésznő.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Balla Eszter: Mocsárharc megy a szerepekért”?

Megjelenés: 2025. 09. 11.. Hossz: 1 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/telex-after/balla-eszter-mocsarharc-megy-a-szerepekert

Több epizód a Telex After-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból