Telex After

Kovács Patrícia: Ma már biztos vagyok benne, hogy a Félvilág castingjára sem hívnának el

· PT1H11M28S

Összefoglaló

Szente Katica beszélget Kovács Patríciával, a Végjáték Színház színésznőjével, aki május 11-én mutatja be Poligráf – Hazugságom, az igazságom címmel önálló estjét. A standup színházként aposztrofált előadás öniróniával és a saját életéből vett történetekkel, őszinte…

Röviden

Műsor
Telex After
Megjelenés
2026. 03. 26.
Hossz
1 óra 11 perc
Szereplők, említett nevek
Szente Katica, Kovács Patrícia, Kovács Patrícia, Dicső Dénes, Sajó Dávid
Témák
színház, standup színház, önálló est, casting
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Nekem a az életem egyik legnagyobb büszkesége volt a Pride-on az, hogy én ott lehettem.

És szóval, hogy ez úgy szerintem benne lesz a történelemkönyvekben, és én nagyon nagyon az életem egyik legfontosabb napja volt.

Sziasztok, Szente Katica vagyok, ez pedig a Telex After.

A mai vendégem Kovács Patricia színésznő, a Végszínház társulati tagja, akit láthattatok a félvilágban, a mintapákban és a korhatáros szerelemben is, valamint rendszeresen megszólal közéleti és társadalmi kérdésekben.

Szia Patricia, köszönöm, hogy elfogadtad a meghívásunkat. >> Szép. >> Májusban lesz a bemutatója az önálló estednek, Poligráf hazugságom, az igazságom címmel.

A szélső középnek meséltél arról, hogy ez egy standup színház lesz, és tartalmazni fogjad te gondolkodásmódodat, illetve inspirálód el a saját életedből is.

Még mit mondhatsz el erről? >> Elmondhatok egy csomó mindent.

Annyit írtak már rólam, annyit gondolnak az emberek rólam, olyan sok kommentet kaptam eddig az életemben.

Alapvetően szerintem zsűrizzük azokat, akik akik elől vannak.

És úgy szeretném egyszer elmondani, amit én gondolok a világról, vagy amit én gondolok magamról.

És én egy olyan osztályba jártam a Máté Gábornak az osztályába a színművészetén, ahol nekünk van abban nagyon nagy gyakorlatunk, hogy rendkívül kegyetlenek tudunk lenni saját magunkkal, és azt egy ilyen nagyon jó fajta humorba tudjuk a színpadon ni, megélni, kimozogni magunkból saját magunkat.

És akkor arra gondoltam, hogy csinálok egy olyan standup színházat, amiben amiben szerintem nagyon kegyetlen leszek magammal, meg önirónikus, meg egy csomó minden olyan dolgot fogok mondani, amit előbb én mondok inkább ki, mintogy megkapjam vissza, de azt is remélem, hogy lehet ezen majd nagyon sokat nevetni és sírni is.

És valahogy most így fejlesztjük DSenikővel, aki a darabnak az írója is és a rendezője is, és egyébként a Dumaszínháznak egy egy fő fő kreatívja, hogy hogy lesz olyan jelenet, amin szerintem valaki nevet, és van aki meg sír sírni fog.

És ez nem feltétlenül szól szerintem csak rólam, mert nem gondolom ilyen atipikusnak az életemet, hanem azt sejtem, vagy gondolom, hogy nők meg férfiak azért sok sok mindennel fognak tudni menni, mert mindenkinek van egy nehéz gyerekkora.

Vagy szóval, hogy általában azért azt gondolom, hogy a gyerekkor az nehéz, vagy vagy főleg egy olyan embernek, mint én, aki egy ilyen parentifikált gyerek.

M szóval egy csomó minden téma lesz erről a nyilván a magánéletem is, de de nem ilyen pletyka szinten, tehát a sztori magazin majd nem fog tudni ebből írni. szegények nem tudnak majd ebből írni cikket, de de igyekszem nagyonirikusan ezt megcsinálni.

És azért poligráfa a címe merthogy nekem volt régen egy ilyen rossz korszakom, erről már többször beszéltem.

Kamasztkoromban volt egy ilyen másik világ, amiben éltem, vagy amit kommunikáltam, és én abból kigyógyultam, és azt gondolom, hogy igen, rá kell magunkat tenni. sokszor egy ilyen hazugságvizsgálóra, és az a jó, hogyha mi magunkat tesszük föl, és nem, ha feltesznek, és akkor ez erről fog szólni, és azért lesz május 11-én a születésnapoma, ennek a bemutatója, mert mert van egy olyan dolog, amit még soha senkinek nem mondtam el. és a születésnapom benne van, és lényegében megvallok valami nagy dolgot, ami ami kötődik a születésnapomhoz, és akkor már legyen ez a premierje a Momkultban. >> Az esemény leírásában benne is van, hogy ez egy őszinte vallomás lesz, és a nézőket egy önismereti úton fogja elindítani.

Számodra miért fontos az önismeret?

Hát az egész szakmám arról kell, hogy szóljon, hogy valahogy így reflektáljak a világra meg saját magamra, vagy én ezt tanultam, hogy hogy folyamatosan így hogy így figyelni kell magunkat.

Emlékszem, hogy főiskolára jártunk, és egyszer azt mondta nekünk a assiszem azt nem is a Máté Gábor mondta, hanem a Horvai, hogy amikor anyáddal veszekszel a konyhába, akkor legyen egy pillanat, amikor elkezded magad kívülről nézni, hogy milyenek a gesztusaid, hogy miket mondasz, hogy mozog a kezed, a lábad.

És volt egy ilyen pillanat, amikor tényleg anyámmal veszekedtem, asszem talán nem a konyhyában, hanem a napaliba, és egyszer csak így elkezdtem így kívülről nézni, hogy hogy ez milyen.

Tehát mi azért erre vagyunk itréningezve, hogy figyeljük a világot, amikor utazunk a villamoson, vagy elmegyünk vásárolni a boltba, és figyeljük az embereket és hát figyeljük saját magunkat is.

Tehát, hogy valahogy ez úgy ö és nyilván nekem az életemben volt egy csomó olyan tragédia meg nehézség, amiben amiből meg kellett gyógyulni, vagy ki kellett jönni, és ahhoz meg sok-sok önismeretre van szükség, és ezt az elején elején nem megy olyan könnyen.

Én mégis azt gondolom, hogy a kártyavetőktől a pszichiáterekig a a mediátorok, a jógauktat, szóval, hogy nagyon sok segítőszakma van, akit én magam felkerestem, mert mert ki akartam magamat húzni a a götrökből.

Tavaly decemberben 10 éves lett a félvilág, Stáz Attillának a filmje, amiben a félszereplő Mágnás Elszát alakítottad, aki egy népszerű kurtizán volt az 1910-es években a Pesti éjszakában, és az ő életének az utolsó négynapját mutatja be ez a film.

Rajtad kívül a főbb szerepekben még Grillu Zorka, Kulka János, illetve Döbrösi Laura voltak láthatóak.

Hogy emlékszel vissza ennek a filmnek a forgatására?

Hát csak jól, és azóta is abból élek, és azóta se történt velem filmileg semmi ehhez fogható, mint ami ott.

Először is az egy olyan helyzetben talált meg engem, amikor én nekem a gyerekem volt körülbelül olyan másfél éves, amikor elhívtak castingra, vagy egy másfél valahogy így.

És én mindig egy pici nő voltam, és amikor megszüldtem a kislányomat, akkor ez megváltozott, és teljesen megváltozott a testem, amiben nekem nem voltak problémáim, mert azt gondoltam, hogy most nem az a kérdés, hogy én hogy nézek ki a tükör előtt, hanem az, hogy ez a gyerek hogy ennek a gyereknek vagyok az anyukája, és igény szerint szoptattam, és nem dolgoztam, és én abszolút otthon voltam, nem mentem vissza egyáltalán.

De hát egy birkestok papucsban ilyen tejfoltos pólókban éltem addig már nem tudom már több mint egy év az életemet és felhívtak, hogy ezt a szerepet kéne castingolni.

És először ennek abszolút nemet mondtam, mert azt éreztem, hogy ez nem az atest, vagy hogy én ebben nem vagyok a legjobb formában, és és nem tudom elképzelni, hogy én ezt jelenthetem.

De aztán rábeszéltek, hogy menjek el a castingre, és lényegében az szerintem az első öt percben kiderült, hogy ők ezt keresik pont ezt a furcsa lomha dús barokkos nőt.

A és én akkor ennél a filmnél kezdtem el megszeretni azt azt a testet, ami ami lett, és azt a nőt, ami lett, aki akinek már van egy gyereke.

És fura módon a Mágnes Elázelzának köze nincsen ehhez.

De mégis a kettő együtt nagyon nagyon segítette egymást.

Ö e ez ilyen szempontból így emberileg nekem nagyon mert azért azt éreztem, hogy a szülésben az ember elveszíti saját magát.

Azért ezt azért mondjuk ki, hogy egy szülőszobán az a férj meg az a feleség az az meghal.

És aztán, hogy kik kik kik élnek újra, vagy hogy te hogyan építed újra magadat, miközben van már egy gyereked, azért az egy kemény út.

És ebben nekem nagyon sokat segített Mágnás Elza.

És hát egy elképesztően fontos és szoros szakmai barátság lett szerintem az az alkotókkal. olyan fokú bizalmat kaptunk a Száz Attillától és Nagy Andrásól operatőrtől.

Mi a három lány meg a meg a János, ami ami példátlan szerintem, vagy nagyon ritka. és nagyon büszke vagyok arra a filmre, és utaztunk vele a világban mindenfele, és és a mai napig nagyon sok mindenki jön azzal, hogy ez nekik fontos volt és szerették is valami és tényleg ennek nem volt nagy költségvetése.

De talán az első olyan ilyen klasszikus kosztümös film volt, ami amiben így meg lehetett tehát azon lepődni, hogy itt milyen szakemberek vannak és hogyan hogyan tudunk mi egyébként forgatni.

Igen, Siposvara is úgy hivatkozott erre a filmre, Siposvara színésznől, hogy hogy hosszú idő után ez volt az első olyan magyar film, ami tényleg érdeklődőket vonzott be a moziba. >> Igen. >> És nyertetek vele elég sok nemzetközi díjat Nashv is, Los Angelesben, Grillus Dorkával megoszókaptátok a legjobb színésznő díját Barcelonában.

Amikor forgattad, akkor gondoltad volna, hogy ekkora sikere lesz? >> Nem, nem.

Érdekes, hogy nem. valahogy akkor arra az ember nem arra gondol, hogy hogy milyen sikere lesz, hanem hogy ezt de jó csinálni.

Meg hogy mennyire biztonságban vagyok, akkor én csak erre tudtam gondolni.

És amikor először láttuk még nekünk külön megmutatták, akkor volt olyan, hogy vowó, hogy ez, hogy ez nem lehet, hogy csak mi gondoljuk, hogy ez ennyire jó.

Szerintem azért is voltum, mert manapság se annyira szokás így a magyar filmes alkotóktól, hogy hogy ilyen thriller formájában alkossanak.

És ez ez szerintem abszolút beégett a az emberek fejébe ez a film így a 2010-es évekből. >> Hát remélem, meg hogy meg hogy jó lenne még sokat vetítenék meg ezt így nem felejtenénk el.

Upoln ezeket szerintem >> ezt a filmet a az MTV támogatta.

Szerinted, hogyha napinkban forogna ez a film, ugyanúgy Szász Attillával és ugyanúgy ezzel a szereplőgárdával, akkor is támogatást nyújtana rá a magyar állam?

Hát már akkor érdekes volt, hogy egyáltalán a kulka meg én mondjuk hogy lehetünk ebbe benne.

Tehát már akkor furcsa volt, hogy hogy le hogy tudta a szász Attila ezt átnyomni, hogy ezt mi játszuk már akkor én akkor még csak egy SDS-es politikusnak voltam a feleség egy volt politikusnak voltam a feleség. >> Gusztos Péternek. >> Igen.

Tehát már akkor így lehetett tudni, hogy én mit gondolok vagy megnyilvánultam bizonyos közéleti kérdésekben.

Tehát már akkor egy kicsit olyan furcsa volt, hogy hogy én ebben lehetek, de akkor még szerintem egy olyan világ volt hogy hogy az játszott, aki a legalkalmasabb arra, amit amit egy alkotó akar.

Ma már biztos vagyok benne, hogy a castingra se hívnának el.

Mint ahogy, mint ahogy én ezután a film után a János is és én is adtunk azért olyan nyilatkozatokat, amik amik végképp bizonyos helyeken kiütötték a biztosítékot, és én azóta semmi olyan castingra, még csak a közelébe se kerültem, és nem hívtak el, ami bármilyen filmalapos pénz lenne benne.

Tehát amit én dolgoztam, az vagy kereskedelmi tévéss munka volt, vagy olyan olyan független film, amiben a a producerek döntöttek a a pénzekről, és nem állami pénz volt benne, főleg.

Úgyhogy ezért is gondolom, hogy nem feltétlen gondolom, hogy ez az én tehetségemnek a kérdése.

Ugye amióta ezt leforgattam, azóta én ne lennék érdekes, vagy jó, vagy nem tudom, hanem egyszerűen nem kerülök oda.

Amikor azt mondod, hogy te és Kulka János is tettetek olyan nyilatkozatokat, ami kiverhető a biztosítékot mondjuk a közmédiánál, akkor például arra gondolsz, hogy hogy mind a ketten hangot adhatok annak, hogy nehezményeztétek, hogy nem hívtak be a közmédiába beszélni titeket a filmről.

Annak ellenére, hogy azért mégis csak a a két fülszereplő, akinek nyilván köszönhető így a a filmnek a sikere, hozzád visszajutott, hogy esetleg fekete listára kerülhettél a az MTVánál?

És olyan érdekes, amikor van egy ilyen, hogy mondjuk egy kedves lelkes kulturális szerkesztő behívott, és én tudtam, hogy le fogják mondani még a kiküldött taxi előtt, hogy menjek, mert mert valahogy a rendszerben valami hiba hiba folytán. egyszer csak átmentem és meghívnak, hogy menjek be egy délutáni beszélgetésre színházról vagy köz vagy mondjuk női témákról vagy bármiben egy műsorba, és egyszer csak lemondják, és nagy készedbe elnézést kérnek, hogy bocs, valami tévedés volt, és mégis nem azt fogjuk venni, és mindegy, van valami oka, amivel lemondják.

Persze, hát én ezt tudom, hogy hogy rajta vagyok ilyen listán, és de most már valahogy nem is akarnék arról a listáról lekerülni, vagy nem tudom.

Tehát, hogy azt érzem, hogy ha ez így van, akkor legyen így.

Én azokkal akarok dolgozni, csak akik velem akarnak dolgozni, akiket nem érdekel, hogy egyébként én mit gond, hova szavazok.

És rengeteg olyan történet van az életemben, ami színházi, ahol rácáfol, rácáfolunk arra, hogy nem tudnánk együtt dolgozni, miközben az egyik egy baloldali vagy egy jobboldali ember.

Nekem nagyon nagyon jó és komoly és megbízható kapcsolataim vannak a színházban olyan emberekkel, akik mondjuk egészen mást gondolnak közéleti kérdésekről, mint én, de attól még még tudunk jól dolgozni.

De valahogy a filmes világban ez így alakult.

De hát akkor legyen így. >> Mondtad is, hogy ez milyen érdekes, mert inkább a hatalom ültesztét titeket.

Pont Tri Zsoltot hoztad fel például példának, aki a Nemzeti színháznak a színésze, és egy felolvasó S miatt egy napot együtt töltöttetek, és így mondtátok egymásnak, hogy nem is gondoltátok volna, hogy ilyen jó fejam ásik.

És igazából a hatalom az, ami azt gondolja, hogy titeket szét kell ültetni, >> mint nem tudom, jobb és bal oldali gondolkodású színészteket. >> Igen, abszolút.

Tehát, hogy van sok olyan felismerés, hogy hogy jé, hát egy csomó minden, sokkal több minden köt össze minket.

Ö egyébként ráadásul én kifejezetten szeretek olyan emberekkel beszélgetni, akik mást gondolnak mondjuk akár politikailag vagy közéleti kérdésekben, mert azt érzem, hogy m erről is már meséltem, hogy én egy ilyen vitatkozós családban nőttem fel amiben nagyon sok politikai oldalt képviseltek a a családtagjaim.

Mert hogy édesapát, hogyha jól tudom, a szélső jobboldali miépnek azt elő ő csurkista volt, az anyám meg a Kondrád Györgyöt olvasott.

És azért egy ilyen családban felnőni az ember elkezd érvelni, vitatkozni, kiállni magáért, gondolni valamit a világról.

Tehát én én szeretek beszélgetni ö még azt is gondolom, hogy izgalmasabb olyan emberekkel időt tölteni, akik bizonyos dolgokban mást gondolnak, mint én, mint az, hogy ugyanazt hallgassam, amit egyébként egyébként én is gondolok, vagy nem tudom.

Tehát engem az szórakoztat, amikor amikor ilyen aszertíven lehet akár vitatkozni.

Kicsit így visszacsatolva arra, hogy a a stileid különböző gondolkodásmódot vallottak.

Mert mert elég nehéz elképzelni…

Említett entitások

Témák

  • színház
  • standup színház
  • önálló est
  • casting

Személyek

Szervezetek, cégek

  • Végjáték Színház

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Kovács Patrícia: Ma már biztos vagyok benne, hogy a Félvilág castingjára sem hívnának el”

Miről szól ez az epizód: „Kovács Patrícia: Ma már biztos vagyok benne, hogy a Félvilág castingjára sem hívnának el”?

Szente Katica beszélget Kovács Patríciával, a Végjáték Színház színésznőjével, aki május 11-én mutatja be Poligráf – Hazugságom, az igazságom címmel önálló estjét. A standup színházként aposztrofált előadás öniróniával és a saját életéből vett történetekkel, őszinte… Az epizód a Telex After című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 03. 26..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Kovács Patrícia: Ma már biztos vagyok benne, hogy a Félvilág castingjára sem hívnának el”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Szente Katica, Kovács Patrícia, Kovács Patrícia, Dicső Dénes, Sajó Dávid.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Kovács Patrícia: Ma már biztos vagyok benne, hogy a Félvilág castingjára sem hívnának el”?

Fő témái: színház, standup színház, önálló est, casting.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Kovács Patrícia: Ma már biztos vagyok benne, hogy a Félvilág castingjára sem hívnának el”?

Megjelenés: 2026. 03. 26.. Hossz: 1 óra 11 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/telex-after/kovacs-patricia-ma-mar-biztos-vagyok-benne-hogy-a-felvilag-castingjara-sem-hivna

Több epizód a Telex After-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból