TheHistoryGeek

Kényszermunka: a német cégek felelősség és a Schindler listája | A nürnbergi perek #10

· PT33M18S

Összefoglaló

A II. világháború lezárása után a nürnbergi perek kísérletet tettek a jogi és erkölcsi rend helyreállítására, kimondva, hogy bizonyos tetteknek nincs mentsége. E podcast 10. adásában Lengyel Ádám és Oláh András Pál történész-levéltáros Vojcsik Johanna történésszel beszélget a…

Röviden

Műsor
TheHistoryGeek
Megjelenés
2026. 01. 29.
Hossz
33 perc
Szereplők, említett nevek
Oláh András Pál, Vojcsik Johanna, Lengyel Ádám, Adam Lengyel
Témák
nürnbergi perek, ii. világháború, kényszermunka
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

80 év telt el azóta, hogy a második világháború véget ért.

A világ fellélegzett, de a béke nem jött el pusztán a fegyverletétellel.

A német és japán kapituláció lezárta a harcokat, de nem zárta le a múltat.

A világ szemben nézett a soha korábban nem látott bűnökkel, és először a történelemben nemzetközi bíróság elé állította azokat, akik a háború és a népirtás borzalmaiért felelősek voltak.

A Nürbergiperek nem csupán ítéletek sorozata, hanem kísérlet arra, hogy rendet teremtsenek a káosz után és megfogalmazzák.

Vannak tettek, amelyekre nincs mentség.

Podcast sorozatunk 10. adásában Lengyel Ádám 6 történész és Ole András Pál történész levéltáros beszélget Volcsik Johanna történésszel, a pécsi tudomány Egyetem és a freburgi Albert Ludig Egyetem doktorandájával, a német cégek felelősségérő a kényszermunka alkalmazásában és a Sintler Listel című filmről.

Két nagy cégcsoport van, amit perbe fognak Nürnbergbe.

De Németországban meg a flicknak a >> Igen, de azért nem cégcsoport a célpont, hanem ott személyek.

Viszont említetted már te is Janna, hogy volt egy pár olyan cég még, ami ami részt vett ebben a kényszermunkában, hogy egy párat ki tudnál ezek közül emelni, ami nem ez a két nagy >> Igen.

Ugye itt itt tényleg olyan néha sokkoló, hogy így jársz az utcán.

Én én most Németországban élek, és minden nap, amikor felmegyek a kis irodámba, az egyetemi épületen, a liftnél van egy óra, ami a Siemens gyártott, és a Siemens is elég komolyan benne volt egyébként egy üzemmel többek között. >> Igen.

Daimler Benz, ugye ez ma Mercedes-Benz néven fut.

Volkswagen is szintén simán benne volt nagyon mélyen ebben, de például a Volkswagent a Adolf Hitlerék alapították Fedant Porschéval és nem tudom valakinek megvan a az original logója ugye ami a horokkeresztnek egy ilyen nem tudom forgó >> verziója volt még nem ez a VVUV mint amy most a Volkswagen. >> Hm.

És ugye akkor itt mehet a CJ CON különböző lencséggyártásával, ami számomra egyébként a a legsokkolóbb volt, és ezt ez egy az Axenhauseni táboron belül végezték, egy stráfkommondónak volt ez a feladata.

Ez cipők tesztelése volt, ugye az új műből, és a Zalmander mai napig rengeteg cipőpoltjuk van.

Ők nekem ott Zsenhausenben mesélték, hogy próbálták feldolgozni, mert hogy ez egy ez egy nagyon brutális dolog volt.

Erről majd talán tudok képet is mutatni.

Szóval ott az appel placnál az Axenhausenben csináltak egy úgynevezett prüf strekkét, ami azt jelentette, hogy egy ilyen félkörben különböző különböző ilyen járólap fokat fektettek le.

Volt ilyen macskaköves földes beton nagyobb sziklás, kis kavicsos, hogy a a hadseregnek a cipőit mindenféle talajon tudják tesztelni. és szerencsétlen férfi foglyoknak, akik ez ez egy büntető kommandó volt, tehát ez tényleg egy extra volt. fogták ezeket a tábori foglyokat, rájuk adtak egy 50 kg-s hátizsákot, hogy ugye legyen még plusz terhelés, és naponta több kilométert kellett futva gyalog megtenniük ezen a kis útvonalon, nyomvonalon, hogy a a Zalmandernek például a műbörét teszteljék. és hogy ez a cég ott mesélték nekem, akik dolgoznak az emlékhelyen, hogy próbálták feltárni, itt más cipőgyártó cégek is benne voltak ebben, és hogy a a Zalmander ettől teljes mértékben elzárkózott, és hogy ők ők erről nem akartak semmiféle kommunikációt, semmiféle feldolgozást merthogy nem adtak, egyszerűen még még indokot sem adtak nekik.

Valószínűleg azért benne van ez is, hogy így utólag ez ez ronthat a a cég imageén, vagy vagy nem tudom pontosan, mi lehet az indok, de hogy olvastam a tanulmányokat erről, hogy azért nagyon érdekes, hogy hogyan zajlik a feldolgozás, hogy most elége az, hogy mondjuk a azt hiszem a Volkswagen vagy a Mercedesnél, ha rámész a honlapjukra és lekattintod, hogy a cég története, ott egyébként feltűnik az, hogy kiírják, hogy igen, a háború alatt alkalmaztunk. kényszermunkásokat, és hogy ilyen rettentő körülmények között meghasonlók, vagy azért elvárható lenne, hogy mondjuk adjanak adjan egy támogatást arra, hogy mondjuk egy történészi, de nem befolyásolt történészi feldolgozása megtörténjen, mert azért amit még fontos talán kiemelni, és hogy itt a nem csak az érdekes, hogy elítélik-e ezeket az embereket, hanem hogy később mondjuk a túlélők kapnak-e kárpótlást a különböző cégektől.

És itt most külön lehet választani a zsidókat, mert általában a zsidó foglyokat úgy kell pótolják a holoka újkat így a holokausz kapcsán kárpótolják a táborokban eltöltött időért.

De mondjuk az osztarbiterek a lengyel szovjet területekről elhurcolt kényszermunkásoknak a sorsa nagyon sokáig elfeledett volt.

Ugye volt egy ilyen hidős hidegháborús időszak, amikor nem működött ez a kommunikáció, hogy mondjuk most egy nyugat-német cég a Szovjetunióba kezden el kárpótlást kifizetni.

És hogy én úgy tudom, hogy az ilyen nagyobb kárpótlási hullám az 2001 környékén indult meg Németországban, amikor már ugye nagyon sokan elhunytak, vagy már családtagoknak, azt nem tudom, hogy így családtagónak beadhatt, de hogy egyébként ez így nagyon sokszor a szakirodalomban úgy hivatkoznak ezekre a kényszermunkásokra, akik nem a zsíróságok miatt voltak kényszermunkások, hogy ők ennek az egész rendszernek egy elfeledett áldozatai, merthogy hogy nagyon későn indult meg az ő emléküknek a feldolgozása, és lehet, hogy nem azt nem állítom, hogy biztosan, de azért lehet, hogy a cégek ennek egyébként gátjai voltak. >> Hát azért gondoljunk bele, hogy 2000 8-9 környékén volt erről egy cikk talán népmodern spakelbe. >> Ühüm. >> Hogy akkor indult egy ilyen nagy kárpótlási hullám.

Nem, nem emlékszem már rá, megmondom őszintén, nagyon halványak a az emlékek, de de ott konkrétan kimondták a cégek, h a Volkswagen csoport, ami már akkor csoport volt, akkor lehet, hogy ez egy kicsit később volt.

Ök a törvényben lefektetett kárpótlást nyújtanák a a kényszermunkásoknak, illetve azok azok családtagjainak, akkor a a cégcsoport becsukja a az ajtókat, mert mert tönkre fog menni.

Aztán, hogy most ez igaz volt-e vagy nem, az egy más kérdés, de olyan mértékű kártótlási igény, illetve kötelezettség nézett ki a jövőben nekik, hogy ez egy nagyon-nagyon komoly nemzetgazdasági krakkot okozott volna.

Mond volna idézőjelben meg hát nem látjuk meg, mert mert valószínű ezek egyébként végbe is mentek. amennyire végbe mehettek a színfalak mögött, de hogy pontosan mi történt, vagy mi történik erről, ugyanúgy nem nagyon tudunk jelenleg, ha jól szeretem, akkor ti se, vagy ha jól értem, akkor ti se. >> Nekem igazából jut eszembe, hogy most már ráadásul ennyi idő, tehát most már ugye 80 éves évfordulónál tartunk a háború végének.

Most már nem is feltétlen kárpótlás az, amin hangsúly van, mert sajnos azok közül, akik ebbe bármilyen módon közvetlen részt vettek, azoknak a nagy része már, sőt, azok gyakorlatilag nem élnek, >> és már azoknak csak a közvetlen leszármazottjai is idősek adott esetben.

És nem is feltétlen kárpótlás lenne a fontos most már, vagy nem erről kéne beszélni, hanem arról, hogy egyáltalán ezzel szembe kell nézni a cégeknek, tetszik, nem tetszik, és hogy igen, ez egy szomorú dolog, ami benne van, és és megtörtént.

Viszont sokkal jobb lenne, ha ezt ők bevállalnák, hogy sajnos volt egy ilyen sötét időszaka a történelemnek, amikor nem is feltétlen arról van szó, hogy ők ezt mennyire élvezték volna, hanem egyszerűen ez volt a a történelmi helyzet.

És beszéljünk arról, hogy mi történt és hogy volt. >> Szerintem a színfalak mögött ezt egyébként be is vállalják a színfalak mögött.

Itt a kérdés a nyilvános földolgozás és kommunikáció vesszük al cipő gyár esetét vesszük alapul, akkor nem szeretnek vele kiállni, mert ez ciki.

A jelenlegi Németországban ez >> Igen.

Csak ugye ugye pont az a baj, hogy ezzel viszont a szembenézés elmarad, és ha viszont ezt sajnos tudjuk a történben, a szembenézés elmarad, annak a legtöbbször nem szoktak jó következményei lenni. >> Annakikus következmények >> hosszú távon. >> Így van. >> Igen, ez érdekes kérdés. két-három hete voltam egy konferencián Halléban, ahol pont így a a kényszermunka intézményéről ilyen regionális szinten beszéltünk, és ott a hát az ilyen szünetekben, kávézünetekben mindig mondták a a résztvevők, hogy nagyon szép, hogy így szinte az összes előadás az így az iparra meg az ilyen gyárakra koncentrál, de hogy azért azzal is szembe kell egy idő után majd nézni, hogy a a mezőgazdas gazdaságban mi volt?

Mert most a valahogy a mezőgazdaság nem hangzik olyan, hogy mondjam, brutálisan, és hogy ott mégis csak olyan körülmények között voltak, hogy nagyon sokszor egy adott parasztnak a a tanyáján laktak ezek a kényszermunkások.

De hát akkor itt meg a tényleg már az egyén a a az ilyen kisembereknek a felelőssége jön szóba.

És hogy nagyon sokan ott a konferencián emlegették, hogy hú igen, az én nagyszüleim, détszüleim is mondták, hogy hát igen, nálunk is voltak kényszermunkások, de mi igyekeztünk velük kedvesen bárni, meg adni nekik kis extra élelmiszert, és hogy azért úgy éreztem a beszélgetésekből, hogy hogy itt azért még van bőven mit feldolgozni, és hogy hát valószínűleg itt is azért az a kérdés jön majd fel, hogy vannak-e még olyanok, akik mondjuk nem az, hogy kényszerunk elszenvedői, hanem mondjuk akik alkalmazói, hogy ők esetleg erről nyilatkozzanak, vagy ilyen, nem tudom, orálisztoris kutatást ezzel kapcsolatban.

Szerintem azért az idősebb generációkban már lehet, hogy az lenne benne, hogy ők hogy ők ezt nem akarják felvállalni, nem akarnak erről beszélni, eddig leélték így az életüket, ne bgassák a múltat.

Szóval lehet, hogy ez is nagyon benne van, hogy mondjuk ebből a szempontból a kínunkának ez az ágazata a mezőgazdaság kapcsán.

Itt ez szab neki egy határt, hogy ez ilyen most úgy érzem, hogy inkább ez az elhallgatott része, mert a a nagységekre, ezekre az ipari vállalatokra elég sok hangsúly és sok szakirodalom született meg különböző tudományos munkát, de hogy például lehet, hogy a a mezőgazdaság lehetne a következő olyan, amit ami még feldolgozásra vár.

És itt akkor egyébként eszembe is jított egy dolog, és ezt ugye kérdésként írtam is neked, hogy ugye honnan tudunk arról, hogy mi történt, milyen forrásaink vannak.

Nyilván nürbergi péatok között is előkerültek ezek a dolgok, már csak azért, mert a két nagy konglátumot perbe fogták, ott voltak a fő perbe is az ipari vádlottak.

Milyen forrásaink vannak, hogy vagy mi az, amit esetleg kiemelné, András, amit esetleg te is kiemelnél, mint fontos forrás ebben a témában?

Hát én még a a doktori diszarciációm írásának a kezdeténél járok, és ezért alapvetően eddig, ameddig Magyarországon voltam, főleg a túlélők kapcsán létrehozott forrásokra fókuszáltam itt a a Degob jegyzőkönyveket, ugye ez a deportáltakat gondozó bizottság által felvett jegyzőkönyvek ket dolgoztam fel, illetve van egy hatalmas Holocaust interjú adatbázis.

Ez a délkaliforniai egyetem show alapítványának ez a Visual History Archive adatbázisa, ahol ilyen iszonyat mennyiségű interjú van.

Ugye Stevens Spielberg hozza létre a Schinder listája kapcsán, és 94 igen vagy 92 94 óta gyűjtik a Holocaust túlélők által, illetve ilyen szemtanúk által. felszabadító katonák által adott interjúkat.

Ezek életút interjúk, és ezeket szoktam megnézni.

Budapesten még a holokaust emlékközpontban lehet találni például a nárcizmus üldözötti bizottság számára írt leveleket, különböző ilyen kultúilag által adott dokumentumokat visszaemlékezéseket.

Most, hogy kiköltöztem Németországban, most majd elkezdek a másik oldalára fókuszálni.

Ugye a Bundes archívban bent vannak a különböző SS szerveknek az iratanyagai.

Itt a feldolgozásán sajnos még nem állok olyan jól, de most, hogy már helyben vagyok, majd majd nagyobb hangsúlyt fektetek erre. illetve egyébként a táborok kapcsán ugye az összes nagy tábornak Stamláernek van emlékhelye és ott van archívum, könyvtár, különböző ilyen tárak, fotótár, interjútár, meg meg vannak tárgyi anyagok is. és hogy majd ez is a következő hát nem tudom állomás lesz, hogy ezeket is majd végigjárjam és ott is megnézzem, mert hát a az különböző táborokra lebontott anyagok valószínűleg még ezekben az emlékhelyeken vannak.

De egyébként ami nagyon érdekes és szerintem nagyon szép folyamat, hogy bár lehet, hogy a cégek részéről van egy ilyen kis távolságtartás, mondjuk így a a helyszíneken, az egyre több helyszínen még a mai napig hoznak létre emlékhelyeket.

Például most nem olyan rég együttműködtem a Wolfsburgi külsőtábor kapcsán, ott most hoznak létre egy emlékhelyet.

Ez a ez pont a Volkswagenhez tartozott.

Ez a Falles Lapen vagy Láberg nevű tábor volt.

Ki hogyan emlékszik rá egy visszaemlékezésekben.

És ott most alakítanak ki tényleg egy tábor helyi volt tábornak az emlékhelyét.

Szóval ez a folyamat, ez az emlékezett politika ebből a szempontból nagyon aktív és nagyon sok minden történik.

Viszont azért még ki lehet emelni azt, hogy bár vannak ezek a kis egy-egy ilyen nagyobb tábor, ahol létrehoznak emlékhelyeket, olyan hatalmas volt ez az egész rendszer, hogy sajnos a legtöbb helyen valószínűleg még egy emléktábla sincsen.

És lehet azt mondani, hogy azért ezek a helyek elfeledett helyeivé váltak, ha kényszermunkálnak, illetve tovább folyik mondjuk a termelés, és mai napig mondjuk gyárterületek, csak már más cégek vannak ott.

Szóval ez egy aktív kutatási terület, az biztos.

És Magyarországról valószínűleg azért kicsit kevésbé megközelíthető, merthogy zajlik a digitalizáció.

Például a bundes archívnak nagyon jó digitális anyagai vannak fent, tehát nem feltétlenül kell mindig bárnyibe utazni, de hogy azért az ilyen kisebb specifikus lokális helyeknél célszerű legalább a a környékbeli archívumokat vagy azt a tábort felkeresni, nagy tábort felkeresni, ami alátaltoztak.

Szóval ez egy ilyen kicsit terep munka is. >> Hát én ebbe a témába csak egyetlen egy oldalról, egyetlen egy szegmensről, egyetlen egy témában merültem kicsit jobban alá.

Itt konkrétan a monobicei üzemnek a a bombázása kapcsán, vagy a Lauschwiic Monovic bombázása kapcsán több előadást tartottam az elmúlt 15 évben talán most már 15 év. 10 10 biztos, hogy megvan ebben a témába, és nagyon…

Említett entitások

Témák

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Kényszermunka: a német cégek felelősség és a Schindler listája | A nürnbergi perek #10”

Miről szól ez az epizód: „Kényszermunka: a német cégek felelősség és a Schindler listája | A nürnbergi perek #10”?

A II. világháború lezárása után a nürnbergi perek kísérletet tettek a jogi és erkölcsi rend helyreállítására, kimondva, hogy bizonyos tetteknek nincs mentsége. E podcast 10. adásában Lengyel Ádám és Oláh András Pál történész-levéltáros Vojcsik Johanna történésszel beszélget a… Az epizód a TheHistoryGeek című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 01. 29..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Kényszermunka: a német cégek felelősség és a Schindler listája | A nürnbergi perek #10”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Oláh András Pál, Vojcsik Johanna, Lengyel Ádám, Adam Lengyel.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Kényszermunka: a német cégek felelősség és a Schindler listája | A nürnbergi perek #10”?

Fő témái: nürnbergi perek, ii. világháború, kényszermunka.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Kényszermunka: a német cégek felelősség és a Schindler listája | A nürnbergi perek #10”?

Megjelenés: 2026. 01. 29.. Hossz: 33 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/thehistorygeek/kenyszermunka-a-nemet-cegek-felelosseg-es-a-schindler-listaja-a-nurnbergi-perek-69186180

Több epizód a TheHistoryGeek-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból