Vágatlan Verzió

A Gyűrűk Ura: A Két Torony

· PT2H26M9S

Összefoglaló

A Vágatlan verzió filmes podcast 49. adása a Gyűrűk Ura második részével, A két toronnyal foglalkozik. A beszélgetés során kitérnek Orthancra, az entekre és Sarumannal való hasonlóságukra, a Helm-szurdoki csatára, valamint Gollam és Faramir karakterére a könyvben. Kiemelik, hogy…

Röviden

Műsor
Vágatlan Verzió
Megjelenés
2022. 01. 19.
Hossz
2 óra 26 perc
Témák
filmkritika, fantasy, a gyűrűk ura
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Mi az igazi értelme az életednek?

Mondja, melyik a létező legjobb könyv?

Hogy különböztetnéd meg az államvilágot?

A valóitól tudunk ennél többet kihozni magunkból?

Ha téged is érdekelnek a válaszok, akkor hallgasd a Vágatlan verzió filmes podcastet.

Három hetente jelentkezünk szerdánként tematikus filmelemzésekkel YouTube-on, Spotify-on és az iTunes podcast applikációján.

Ez itt a Vágatlan verzió 49. adása.

Megnyitottuk az ötödik évadunkat, 2022-t írunk, úgyhogy ez egy csodálatos évkezdet.

Üdvözlöm műsorvezető társaimat, Ákost.

És hát így kezdeném egy ilyen közérdekű információval, hogy elindult a Discord szerverünk, és nagyon jó látni, hogy nagyon sokan aktívak vagytok, és ez egy ilyen szépen épülő szellemi közeg, vagy valami ilyesmi.

Úgyhogy aki esetleg nem hallott róla, és szeretne csatlakozni, és beszélgetnie így hát a vágatlan verzió szellemi közösségével, vagy nem tudom, hogy fogalmazhatnék ennél szebben, akkor az akkor az csatlakozhat.

A linket megtaláljátok a leírásban.

És hát akartok ehhez esetleg hozzáfűzni valamit?

Hát nagyon nagy élmény Discordozni így a a hallgatókkal.

És talán még egy ilyen ilyen nagyon fontos, hogy köszönjük szépen Csokinak így adásban is, hiszen ő ő nélküle nem valósult volna meg.

Ez ugye az előző adásban mondtuk, hogy mi analfabéták vagyunk a Discordhoz.

És hát Csoki kezébe vette az ügyet, és azt mondta, hogy tudjátok mit fiúk, csinálok nektek egy Discord szervert, és hát ennél szebb ajándékot talán nem is kaphattunk volna.

Úgyhogy, úgyhogy köszönjük Csokinak.

És hát köszönjük nektek, akik már jöttetek, és akik még jönni fogtok, és hát igen, lent van a leírásban is a link, meg az Instagramon is kiraktam a profilba, Facebookon is, szóval hát igen, meg lehet találni.

Én én mindig hallottam emberektől, és tehát a hiszem, hogy a a boomeredés első ráncai az a az egyik első az nálam a Discord volt, hogy így ezt így hallottam emberektől a Discord jó meg van Discordom és néha így felléptem és amikor így csak így ezt így elkészítette és beindult, akkor jöttem rá, hogy így mit jelent a Discord közösség, vagy így szerver és szerintem nagyon jó dolgok történnek ott.

Így tök jó ajánlások, könyvek, filmek, sorozatok, és sokkal jobb, mint a Facebook.

Ennél boomerebb már nem is tudnék lenni, hogy a Facebookhoz hasonlítom, de hogy tényleg ez egy nagyon király dolog, úgyhogy gyertek bátran és írjatok, írunk mi is mikációk zárultával akkor szerintem rátérhetünk a mai adásunknak a témájára, ami pedig a Gyűrű Kurának a második része lesz, a két torony, és hát barangolunk tovább középfölde mezőin, dombjain és hegyein, úgyhogy ma erről a filmről és könyvről fogunk beszélgetni.

Én megmondom őszintén, nagyon vártam, hogy folytassuk ezt az adást és és hogy így benne maradjunk ebben a ebben a Tokien lázban.

Úgyhogy én meg is nyitnám így felétek ezt a ezt a témát meg ezt a beszélgetést azzal, hogy hogy milyen volt olvasni ezt a második könyvet, mennyire volt más élmény, mint mondjuk az első könyv.

Én azt hiszem, hogy nekem így így betetőztek a a Tolkin élményeim, és hogy így a rózsaszín ködös fázisból kezdünk átjutni, vagy már meg megjártuk a hadakútját, amikor minden idegesít meg nem tudom.

Szóval, hogy volt egy ilyen korszak is, és most szerintem már kezdem így a realitás fényében látni őt, vagy legalábbis így ennek az elején vagyok, és és ezért nekem voltak ilyen nehezebb pillanatok, főleg úgy, hogy ránézve a filmet és talán nekem ami ilyen nagyon ilyen kezd kiemelkedni, és ez szerintem a silmariloknál egyáltalán nem gond. a Gyűrűkura egynél így én engem nem annyira érdekel, de hogy itt már ilyen ilyen kicsúcsosodó volt, hogy az a dramaturgia vagy annak a hiánya, tehát hogy így dolgok így mint egy ilyen nagy könyvszerűen történnek, hiszen a gyűrűkura is egy nagy könyv, meg gondolom toki nagy könyveket írt, és hogy így nagyon ké kevéssé tudok izgulni bármiért is, mert egyszerűen így jönnek emberek, megnyerik a csatát és nem tudom, és nekem ennek az ilyen csúcsa az ilyen emblematikus karaktere az Aragon, aki akit én már nagyon nehezen tudok tudok elviselni.

Tehát, hogy van egy van egy ilyen mém, hogy hogy a Mr.

Basta azt mondta az egyik számában, hogy mindenki tudja, hogy miért hívnak Jedynek, de valan sosem tudjuk, hogy hogy a Mr.

És én a volt egy ilyen karakternek érzem a könyvben, hogy hogy egyszerűen így ott van, elképesztően menő, és tudja is magáról, és el is mondja, hogy itt én vagyok a Jedy, és mindenki meghajol előtte, és egyszerűen így.

Szóval, hogy én azt hiszem, hogy ez van egy menő kardja.

És ha már az ugye a kezetektől megvan, és én azt hiszem, hogy itt szerintem az lehet a kulcs, hogy ez kicsit olyan ezt a könyvet olvasni a karakterek szempontjából, mint egy ilyen 40-es50-es évekbeli képregényt olvasni, ahol így Amerika kapitány így lepofozza Hitlert, meg hogy így nagyon ilyen ilyen ilyen már-már karikaturisztikus jó hősök vannak, és hogy nekem ráadásul az az ivódott belém, hogy Aragorn meg itt mindenki így küzd a kéteyejeivel, meg nem tudom, vívódik és hasonlók.

Itt viszont még nagyon ilyen optimista, ilyen tiszta szívű hősök vannak, és ezt néha azért nehéz volt olvasni.

Azzem, hogy előjáróban ennyit mondan.

Ja, szerintem rátapintasz jól így a a lényegekre.

Meg nekem is ezt nagyon jó, hogy kiemelted a a dramaturgia hiánya, hogy én végig ezen gondolkoztam, hogy vajon azért nem izgulok és nem olvastatja magát ez a könyv, mert hogy már ismerem a sztorit, és úgy is tudom, hogy hova fut ki az egész, vagy így tényleg egyszerűen csak így így így nem jól vannak adogolva a a dolgok, és hogy hogy szerintem itt itt a a második könyvet elolvasni és a filmet ránézni, ez pont erre hívja fel a figyelmet, hogy egyszerűen annyival jobban lehetett ezt tördelni ezt a sztorit és a a Peter Jackson meg annyival jobban tördelte, hogy hogy így hogy így egyszerűen egyszerűen most már látszik az, vagy nekem számomra, hogy így ez ez könyvben ez ez nem működik annyira.

Ugyanakkor az tagadhatatlan, hogy ami ami ami amit itt a a a csávó mondjuk így a lorban csinál, tehát az valami elképesztő.

Tehát, hogy nekem az entes rész, én azt megvallom őszintén, ami háromszor újra olvastam egymás után, annyira szép, ahogy így az entekről ír.

Erről fogunk majd külön beszélni nagyon sokat, de nekem ott több pont is ilyen nagyon fú, nagyon jól nagyon jól meg volt csinálva.

De hogy így, de hogy így tényleg így amikor történés van, meg így menni kell, akkor akkor meg így nagyon nagyon elveszünk így talán a részletekben, és és nem tudom, hogy a jó részletekben veszünk-e el.

M ja, szóval talán egy előjáróban ennyit, de majd még arról akkor úgy is fogunk beszélgetni.

Én igazából visszacsatolnék arra a gondolatra vitatkozva valamennyire veletek, hogy szerintem itt nem a megírás a legnagyobb probléma, hanem az, hogy tényleg ismerjük ezt a történetet.

Tehát egy ilyen egy ilyen sztori, hogyha ezt úgy olvasnám, hogy nem tudnám, hogy mi történik, akkor amúgy akkor vinne előre szerintem, mert érdekelne, hogy mi történik.

De itt mivel tudom, mi történik, viszont nincs meg nincsenek plusz elemek nagyon.

Ezért önmagában azt érzed, hog így egy ilyen kivonatát olvasod a filmnek nagyon sok helyen.

Bár mondjuk a második könyvben szerintem ez sokat javult, mert mert mert voltak extra információk szerintem.

Egyrészt a fangornos résznél sok minden, másrészt a szarumános résznél úgy éreztem most sok mindent hozzáadott a film.

Harmad szerintem a faramíros történet és valahogy teljesen más érzéklet vagy máshogy érzék érzékeltette a Samunak meg a Frodónak a Mordorba való eljutását, ami ugye már a film szerint már a harmadik cselekményét övezi fel, de itt még a második könyvben van ez így tördelve.

Szóval nekem adott hozzá plusz dolgokat, de de bennem is néha volt az az élmény, hogy aha tudom ezeket a részeket most mi fog történni.

Ezt úgy kicsit így átpörgetném, mert amúgy ezt még a filmben se annyira szeretem.

És elolvasni még fárasztóbb ezt.

És egyébként én még itt vissza akartam egy kicsit csatolni arra, hogy mondtad, hogy a similmariloknál ez még nagyon jól működött, és hogy szerintem ez a fajta írásmód, ez pont jó az ilyen nagyon hosszú sztorikra, merthogy valójában nem kell semmibe nagyon belekapnunk, hanem csak így például azt tök menő leírja a a Tolkien a Silmirokban, amikor az Ungoliánt, az óriás pók meg a szauron csatáznak egyet.

De hogy ilyen nagy epikusság, de ilyen nagyon állt nagy vonalakban írja le itt.

Viszont amikor a pókos csata van a Frodóval, hát nekem ez itt nem működött.

Vagy én így nem nekem mondjuk az pont működött.

Nekem az nem, de lehet, hogy akkor a pókos csata pont műköt.

De akkor mondjuk akkor jó, akkor le mondjuk egy másikat.

Mondjuk mondjuk, hogy a HSURDok.

Tehát jó, hát az is olyan volt, hogy így én nem éreztem a de várjál beszoknék egy kérdéstől, amit Ákos tudom, hogy feltenne, de most én megelőzöm.

Igen, én én ez ezen gondolkodtam, mertogy szegény rollingot savaztuk a a mágus háborúk miatt, és hogy én arra gondoltam, hogy hát ha valaki akkor itt a Gyűrűkurában a Tolkin meg fogja írni a csatelenetet, és én egy részletet emelnék itt ki, ami a bomba.

Tehát, hogy a bomba a filmben annyira epikusan elő van adva, hogy hát hogy a tűz, nem tudom, nem lehet áttörni a falakat, és hogy ott készül valami, ott tudná az tudteni a követ.

És és a könyvben pedig így az van, hogy valaki így megemlítiá az a hoztak valami boszorkányságot, és hogy így felrobbant a fal, és hogy persze igazából így talán csak, hogy ez ezekben az apró részletekben lejik a filmnek az ereje, és talán így a Tolkinnak a gyengesége, hogy így, hogy valahogy ilyen nem annyira jól dramatizálja ezeket.

És nekem is ez volt a furcsa, hogy nekem meglepő módon a Helmsurdokos könyv nem annyira, a samus rész viszont annál inkább tetszett, de de ez főleg Faramir miatt volt, aki nekem egy ilyen nagy Én egyébként azt érzem, hogy megtaláltuk Ádámot a Gyűrűklában.

Nagyon erős Ádám vibeok voltak a Faramir kapcsán.

És lehet, hogy mondjuk Igen igen inkább azt mondnám, hogy amikor én olvastam, akkor nem azt mond, hogy magamra ismertem, hanem azt mondtam, hogy én ilyen ember szeretnék lenni.

De ugye Paramir is azt mondja, hogy ő meg olyan szeretné, mint Gandalf, vagy hogy ő felnéz Gandalf, és te is ezt mondtad.

Szóval nekem ugye a láttam a itt már nagyon előre szaladunk, de van egy csodálatos rész, ami ami a mi beszélgetésünkben megtörtént, hogy én ugye mondtam, hogy én a hobbit vagyok, aki így elványódik máshová, és Ádám pedig ugye a megyében vágyódik, és azért mondja, hogy hogy hát igen, hogy mennyivel külön nép a hobbit, hiszen ők a kertészeiket tartják nagyra, mi pedig a harcosainkat.

Tudom hog úristen, mi is erről beszéltünk, hogy hogy a megyében mekkora érték van.

Most tényleg ne szaladjunk ennyire faramir beszélünk még róla, de nagyon fura, hogy így mennyire más a film.

Igen, igen, igen, de mint mint mint a csatá igen.

Hogy vajon lehet-e jó csatjelentet írni, és hogy szerintem fel is szólítanám a hallgatókat, hogy aki olvasott nem tudom fantasy vagy háborús regényt, és van olyan csatajelenet, hogy így leszakadt a feje, akkor akkor írjon nekün.

Az azt gondolom, hogy szerintem, hogy úgy lehet jó csatornantetát írni, hogyha taktikai szempontból fogod meg, és hogy nem nem pont nem azt, hogy ahogy rávetette magát nem tudom, Aragorn a izé a dühöngő orkra és lerán, ez senkit nem érdekel, de hogyha azt, hogyha így annak a részét fogod meg a taktikailag, hogy hogy hova állítottak izé őrseregeket, és mondjuk esetleg térképpel vagy ilyen valamivel illusztrálod, akkor így én taktikailag el tudok képzelni, hogy ez működhet.

Teljesen egyetértek olyannyira, hogy most megnyitottam, mert elfelejtettem a címét, de de itt van előttem egy cím, amit szeretnék ajánlani.

Sajnos azt hiszem, hogy még nem jelent meg angol vagy magyarul.

Szerintem tavaly tavaly előtt olvastam KG Parkernek a The Folding Knife az a címe, tehát egy ilyen ezek azok a kések, tudod, amit így ki lehet pattintani.

Egy nagyon jó, nagyon hát na jó, nem de egy inkább egy ponyvább regény, de hogy ilyen nagyon érdekes sem van megírva.

Úgy képzeljétek el, minthogyha a római birodalom lenne, csak egy ilyen fantasy környezetben, tehát hogy minden úgy működik, mint a császárok, meg van egy cézárszerű karakter is, de de az egész fantasy settingben, és ott van szerintem a legjobb csata, amit én eddig valaha olvastam.

Mondjuk nem sok fantasit olvastam, azért azt hozzá kell tenni, de abban pont azért, mert és pont nagyon jól rátabintottá, én is azt éreztem, hogy ott ott egy olyan taktika van leírva, tehát hogy ott ott folyik egy csata, de hogy közben ez a csávó, aki egy ilyen egy ilyen aranypolgár és ilyen nag nagyon nagy nevű ilyen ember politikus lesz, de hogy ilyen makiaavellista a csávó, és így értem úgy a hadászathoz is, olyan mintha egy sok versenyt néznél, olyan manővert talál ki, hogy miközben az egyik valahol ők csatáznak, Addig ők fogják és a kiürűrített fővárosból el fogják lopni a banknak a pénzét.

De hogy ezt úgy csinálják meg, hogy amúgy a a pont akkor menekülő menekülteknek a a karavánjaiba rejtik el, de hogy az egész és egy csatába van beágyazva valamilyen én ott olyan olyan szinten én fogtam fel mondom e ez zseniális.

Vagy hát olyan a taktika olyan jól meg volt írva és szerintem csak így lehet.

És és nekem ez hiányzott a Helmsurdokból is, hogy így nem éreztem azt, hogy tudod, hogy itt most akkor nem tudom melyik seregek hol állnak, hogy hol kéne hova hogy képzeljem el ezt az egész nagy csatát, mi itt a stratégia, mi itt a a gondolat volt.

Persze ez a bombás dolog, de tényleg ez is csak úgy oda volt dobva.

Szóval, hogy ez nem volt jól megírva.

Szerintem amúgy nem emlékszem ilyen tizenpár év távlatából általános iskolás kötelező élményeimre, de az egri csillagoknak amúgy a harca az amúgy Igen.

Amúgy jó volt, mármint, hogy jó,…

Említett entitások

Témák

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „A Gyűrűk Ura: A Két Torony”

Miről szól ez az epizód: „A Gyűrűk Ura: A Két Torony”?

A Vágatlan verzió filmes podcast 49. adása a Gyűrűk Ura második részével, A két toronnyal foglalkozik. A beszélgetés során kitérnek Orthancra, az entekre és Sarumannal való hasonlóságukra, a Helm-szurdoki csatára, valamint Gollam és Faramir karakterére a könyvben. Kiemelik, hogy… Az epizód a Vágatlan Verzió című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2022. 01. 19..

Milyen témákat érint ez az epizód: „A Gyűrűk Ura: A Két Torony”?

Fő témái: filmkritika, fantasy, a gyűrűk ura.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „A Gyűrűk Ura: A Két Torony”?

Megjelenés: 2022. 01. 19.. Hossz: 2 óra 26 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/vagatlan-verzio/49-a-gyuruk-ura-a-ket-torony-856a7487

Több epizód a Vágatlan Verzió-ből

  • "Tom Holland a modern férfikép ideája"

    A Szélesvászon filmes podcast második epizódjában a műsorvezetők a legújabb Pókember-filmeket és azok kulturális hátterét elemzik. A beszélgetés során kitérnek a Marvel filmes uni…

  • "Christopher Nolannek NINCS VÍZIÓJA!"

    Új podcast formátum indul Vágatlan Verzió néven, melynek házigazdái Anna, Ádám és Alex. Az első adásban a névadáson túl egy Odüsszeia elemzésre kerül sor, pontozással és elköszöné…

  • Sorozatzáró

    Ez a Vágatlan Verzió podcast utolsó, sorozatzáró adása. A műsorvezetők, Ádám, Ákos és Alex, visszatekintenek a közös múltra, felelevenítik az emlékeket és a történetüket. Ezt köve…

  • #100 - Vége

    A Vágatlan Verzió 100. epizódjában, amely az "őskánon" utolsó része, a résztvevők filmeket ajánlanak egymásnak, amelyek a másik személyiségének egy-egy központi elemét írják le. K…

  • #99 - A férfi

    A Vágatlan Verzió podcast utolsó előtti epizódjában a férfi létet és a férfiasság különböző aspektusait járják körül négy tematikus film mintájára, amelyek között szerepel a Trója…

  • Magyar filmek

    A Vágatlan Verzió filmes podcast 98. adásában a készítők a legjobb és legikonikusabb magyar filmeket vitatják meg. Az epizód különösen az elnyomó rendszerekről és az ellenállásról…

  • Filmek családokról

    Az "Vágatlan Verzió" podcast 97. adásában Ákos, Alex és Ádám a családokról, azon belül is elsősorban a nukleáris családokról, drámáikról és hétköznapi megéléseikről beszélgetnek.…

  • Quentin Tarantino

    Ez a Vágatlan Verzió podcast 96. epizódja, amely Quentin Tarantino filmográfiáját mutatja be évtizedenkénti bontásban. A műsorvezetők, Ákos, Alex és Ádám megvitatják az olyan film…

  • Sorozatgyilkosok

    A Vágatlan Verzió podcast 95. epizódja sorozatgyilkosokról szóló filmes podcast. Az epizód a Hetedik, A ház, amit Jack épített, True Detective és A halál jele című alkotásokat ves…

  • Disztópiák

    Ez a Vágatlan Verzió podcast 94. epizódja, amely a filmes disztópiákat veszi górcső alá. Ákos, Alex és Ádám az utópia ellentétének tartott disztópiát definiálják, majd olyan filme…

Hasonló epizódok más magyar podcastokból