Vágatlan Verzió

Disztópiák

· PT3H46M47S

Összefoglaló

Ez a Vágatlan Verzió podcast 94. epizódja, amely a filmes disztópiákat veszi górcső alá. Ákos, Alex és Ádám az utópia ellentétének tartott disztópiát definiálják, majd olyan filmeket vizsgálnak meg, mint a Gattaca, a Mátrix és a Brazil. Az epizód kitér a génmanipuláció, a…

Röviden

Műsor
Vágatlan Verzió
Megjelenés
2025. 06. 04.
Hossz
3 óra 47 perc
Témák
filmes disztópiák, disztópia, utópia, génmanipuláció
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

[Zene] A vágatlan verzió visszatér egy utolsó klasszikus évaddal.

Ákos, Alex és Ádám a befejező 13 epizódban a filmtörténelem legfontosabb témáit és legkiemelkedőbb alkotásait veszik Gorcső alá.

Ikonikus filmek, rejtett gyöngyszemek és váratlan szempontok.

Ha nem akarsz lemaradni mindezekről, akkor kövess minket a YouTube-on, Spotify-on és az iTunes Podcast [Zene] applikációján.

Köszönöm a kedves hallgatókat.

Ez itt a Vágatlan verzió 94. epizódja.

Üdvözlöm a mikrofonok mögött Ádámot.

Jó magam Alex volnék, és már biztosan a hangminőségből hallhattátok, hogy ez nem stúdió minőség, ez egy online adás lesz felvéve.

Igazából akik követik a vágatlan verzió bulvár szekcióját, vagy hogy mondjam, a lord, akkor azok tudhatják, hogy Ákos nagyon közel vannak egy csoda megtörténéséhez, és már annyira közel, hogy gyakorlatilag már nem tudtuk felvenni stúdióban ezt az adást, de reméljük, hogy így is tetszeni fog.

Ö kicsit talán zajosabb, mint szokott, de ö de hát na, ez van.

Úgyhogy disztópiákról fogunk ma beszélgetni.

Ez így a szünet előtti utolsó.

Még egy szolgálati közlemény, hogy most pedig a ami még történni fog, hogy elmegyünk egy ilyen előrehozott, bár nem tudom mennyivel előrébb hozott, mert most már nem számoltam ki, hogy hol tart, de egy picivel talán előrébb hozott nyári szünetre.

És akkor az utolsó hat, utolsó hat adással, hát így ősztől vagy télen, vagy hát valam szóval, hogy na mindegy.

Szóval ebben egy kis rugalmasságot kérünk, de hogy jövünk és akkor így lenyomjuk a ami 100-ig van és az lesz Ákosnak a búcsú adása, vagy hát biztos csinálunk egy ilyen évadzárót, és akkor az nyilván.

Jó, tehát hogy ez a menetrend.

Na akkor szerintem a szolgálati közleményeket letudtam.

És akkor most már tényleg kezdjük el a témát, hogy a a disi volt.

Az csak annyit akarom mondani, összeszedte, de látszik, hogy itt már egy ilyen tanári rutin is benne van, hogy el kell mondani az óra elején, hogy mi történik, és akkor lehet a témára térni.

Tednék gratulá abolút szorgalmi időszak eleje, vége, első vizsgák és akkor még egy még egy pótalkalom.

Érzem én is, hogy ez ez rutinból ment.

Akkor igazából ez alig vett el két percet, úgyhogy mehetünk is.

Na figyeljetek, ez lesz az igazán izgalmas, ugyanis majd disztópiákról fogunk beszélgetni.

És hát próbáltunk olyan disztópiákat szerintem összeválogatni, amik nagyon más fronton mozognak, vagy vagy az én megélésem az volt, hogy így nem tehát, hogy na nincs kettő, ami na jó, mindegy, de hogy teljesen ugyanabban a témában lenne, vagy ugyanolyan módon futtatná ki a világot.

Először definiáljuk a disztópiát.

A disztópia az végül is a az utópiának az ellentéte.

Az utópia azt jelenti, hogy egy olyan elképzelt társadalom, ami ami valamilyen módon idealisztikusan működik, és egy ilyen szebb társadalmi berezdezkedést tud magáénak.

És igazából az emberek egy idő után ebből az idealizmusból kinőttek, így a 18. század környékén és és megjelentek inkább ezeknek az ilyen már akkor megjelentek ezeknek az ilyen parodisztikusabb elemei, mint a Candid meg ezek a művek, amik már előkészítették a Guliver, amik már előkészítették a disztópiát, ami meg arról fog szólni, hogy az ember elképzel egy jobb világot és igazából rosszabb.

És akkor ez nagyjából szerintem a catch phrase, amivel le lehet írni.

Úgyhogy arra szeretnék megkérdezni titeket, hogy ti egy ti egyáltalán így hogy álltok a disztópiákhoz, milyen milyen disztópiákat olvastatok, vagy hallottatok, vagy láttatok, és hogy nektek mi az a És akkor igen, talán ez egy specifikus kérdés, amire majd én is akkor visszatérek, hogy nektek mi az a disztópia elem, ami a legijesztőbb, vagy mi az, ami amivel a leginkább meg lehet nektek azt teremteni, hogy ez egy ilyen nagyon rossz vagy ilyen nagyon ilyen para utókép vagy világkép.

Én ajánlottam, hogy foglalkozzunk ezzel a témával és volt bennem egy olyan, hogy mondom, hú, hát olyan jó disztópiák vannak, amit végtelen a választék, bele tudunk nyúlni bármibe, ami ami nagyon-nagyon szórakoztató és emellett tanulságos.

És amikor ki kellett választani négy filmet, akkor éreztem, hogy azért annyira mély nem a merítés, mert mert egy csomó mindent már korábban ellőttünk, meg van egy ilyen elhatárolási probléma itt az apokaliptikus poszt postapokaliptikus filmekkel, hogy mi az, ami posztapokaliptikus és mi az, ami disztópia és és akkor van egy ilyen egy ilyen érzékeny határ határvonal, vagy ilyen határterület, úgyhogy ezt érdemes elválasztani.

Én azt tudnám mondani, hogy a kettő között az a különbség, hogy hogy még az ilyen posztapokaliptikus filmekben van valami apokaliptikus cselekedet vagy cselekmény, ami a világot teljes mértékben lerombolja, és nincs igazából társadalmi rend, pont, hogy a társadalmi rend hiányával adódnak a konfliktusok, így a míg a disztópiában.

Bár nagyon-nagyon leépül minden, vagy éppen nagyon túlszerveződik minden, de hogy van valamifajta társadalmi rend, csak az a társadalmi rend az éppen az ember számára nyomaszó, kellemetlen, olyan mint egy szűk kabát.

Úgyhogy, úgyhogy ebbe az irányba próbáltunk elmenni.

Nekem ami így elsőre így eszem a disztópiáról, az amiről már beszéltünk az adásban is, az az a Homár című film, ami tök jól bemutatja, hogy hogy valami így, valami így off, tehát hogy azt érzed, hogy akár játszódhatna a mai világban is, vagy egy pár évvel így a jövőben, mert van valamilyen technológiai újítás, ami ami jelenleg nem létezik, de hogy így nagyon-nagyon jól reflektál azokra a társadalmi kihívásokra meg problémákra, amikkel mai nap is szembesülünk.

Úgyhogy, úgyhogy nálam itt vannak ezek a főpontok.

De érdekes, hogy olvasni nem, nem, nem olvastam semmilyen disztópikusat.

Ezt is nehéz elválasztani a skiffitől.

Olvasás élményeim nincsek, de nagyon várom ezt az adást.

És mi a mi tehát mi az, ami a leginkább ijesztő fajta disznó?

Szerintem nekem ez a ez a kicsit ilyen kafkai bürokrati a a bürokrácia meg így a szabályoknak a túlterjeszkedése és valahogy az embernek az ilyen személyisége, szabadsága így kiveszik a a világból.

Talán ez a ez az egyik ilyen legfélelmetesebb, hogy így az ember így elveszik a az ilyen adminisztrációban, vagy hogy mondjam.

Én akkor folytatom is a a dolgot.

Az a helyzet, hogy szerintem én is valamennyire szeretem ezt a tisztópikus műfajt, de most, hogy elkezdtem nézni ezeket a filmeket, nagyon furcsa volt, hogy hogy valahogy mindig az történik, hogy van az állam, ami ugye túlterjeszkedik, és emiatt egy ilyen autoritássá válik, és szerintem emiatt nagyon ilyen kamaszos vibe-ok vannak a filmekben.

És ez még itt Alexnak volt a felfedezése, hogy valahogy megint csak itt a mi generációnkban ez egy ilyen coming of age vagy egy ilyen young adult műfaj volt a a disztópia.

Volt ugye a beavatott, a Maze Runner, az éhezők viadala és hasonlók, és hogy ilyen szempontból nem véletlenül.

És engem valahogy így érdekelt is az, hogy hol van az a disztópia, ami arról szól, hogy hát a szabadság terjeszkedik túl.

Hát ugye valójában ebben a disztópiában élünk, ezt mindannyian tudjuk, hogy itt a a szivárványszínes liberalizmus leuralja a világot, és mi pedig itt hát szörnyen szenvedünk alatta.

De de hogy egyébként ilyen film szerintem nincs is.

És valahogy azt képzelem, hogy amik így a szabadságra játszanak rá, azok a posztapokaliptikus filmek, mert ő ott ugye megszűnik magának az államnak a léte, és akkor ott lehet úgymond ilyen szempontból kalandozni.

Ö igen, én olvasni olvastam a az Orvellnek a a 84-ét, illetve a szép új világot, és nekem ami igazán igazán nagyon-nagyon tetszett, az a szép új világ.

Tehát szerintem az egy az egy fantasztikus könyv, és és nagyon sokan orvweleznek meg meg 1984-ez-nek, de hogy valójában szerintem a szép új világ az sokkal jobban megfogja ezt a azt akár azt a disztópiát is, amiben élünk.

És főleg ott az a szerintem a különbség, hogy azért az orveli világban szenvednek az emberek folyamatosan és ilyen nagyon nyomasztó, nagyon szürke világban élnek, míg a szép új világban valójában látszólag a felszínen mindenki tök jól érzi magát.

Én még talán a szolgálóány mesélyét emelném ki itt, mint mint sorozatot, aminek én az első évad láttam, és hát az nagyon nyomasztó volt, úgyhogy én nem nem néztem tovább, de szerintem még az egy ilyen nagyon elhíresült disztópia, ami valamennyire így kimaradt a mostani adásunkból.

És ezt azért is hozom fel, mert talán nekem ez az egyik legrémisztőbb disztópia kép, hogyha igen, valószínűleg ebben most bejátszik az is, hogy most tényleg itt van a nekem a küszöbön az apaságnak a kérdése, de hogy valahogy itt a itt a családot szedik szét, tehát hogy úgymond itt ott is így elszakadnak családok, és ugye a nők, akik így tudnak utó utódott létrehozni, akkor ők be vannak rendelve ilyen magas társadalmi osztályú férfiak mellé, és hogy hogy valahogy Nekem ez a gyerektelenség kérdése az, ami ami ilyen igazán rémisztő.

Én úgy vagyok vele, hogy a szabályokkal így ellírozok, meg így megoldom okosban, meg hasonlók, mert azért fogunk látni olyan filmeket, amik azt üzenik, hogy egy bizonyos ponton túl már nem nem lehet okosba megoldani, hanem neki kell menni a rendszernek, de hogy a szabályok azért annyira nem nyomasztanak, meg az sem, hogy így így átveszik így a kontrollt, csak ez a ezek a kapcsolódások így tudjanak szabadon megmaradni.

Tök jó egyébként ilyen szempontból szerintem hasonlóan vagy így a vége felé hasonlóan gondolkodom, hogy egyrészt igen, tehát hogy én is nekem is az volt az egyik ilyen megfejtésem, hogy miért miért a Young Edadban ennyire népszerű lett a disztópia, hogy ez egy ilyen tipikus ilyen lázadó tíédzser életérzést ad, hogy hogy van a rendszer, ami mindig ilyen És hogy ezt honnan ismered először?

Hát az iskola. az iskola, ami ilyen túlkontrollál, ami megtiltja, hogy nem tudom milyen ruhába gyere be meg izé hát akkor rögtön orvel.

Szóval, hogy így kicsit ilyen ilyen kamasz túlkapás egyébként, hogy vag mivel így azonosulok, az az, hogy na mindegy.

Volt itt az 50. adás, ahol én emlékszem, hogy elkezdtük védeni a recid nővért.

Ez örökké megmarad nekem, mint egy ilyen jelenség.

És hogy szerintem ebből is látszik, hogy én tudok úgy gondolkodni, hogy hogy a szabályok azok így az így jók, meg hogy így látni tudom mindegyik szabálynak meg így rendnek az értelmét.

Szóval, hogy így a túlterjeszkedő rend az szerintem biztosan probléma, de hogy valahogy nekem is úgy biztonságosabb, mint mondjuk a túlterjeszkedő szabadság, ami igen egy ilyen anarchizzmus, vagy egy ilyen vagy egy ilyen postapokalipszis, vagy egy ilyen vagy egy ilyen legyek ura helyzet, ura legyek, vagy a legyek ura helyzet.

Mondd csak arra lennék kett, hogy majd tölts már újra van az a politikai ilyen Ja, a kompessza az iránytű mondjam az Igen, igen, igen, igen.

Csak kíváncsi vagyok, hogy neked ott ott konkrétan van egy ilyen, hogy szabadság meg tekint tudod az a kettő állat, hogy neked, hogy hol vannak ott a Igen.

Szerintem szerintem én el tudom kér de megnézzük majd megnézem.

Szerintem el tudom képzelni, hogy nekem csúszik a a tekintély felé.

Én én ezzel nem vagyok annyira nem nem tudom, nincs problémám vele meg Én nekem az nagyon ilyen nekem ez valamennyire ilyen kiegyensúott.

Én azt gondolom, hogy tekintély meg a szabályok azért kellenek, hogy valamiket végre tudjunk hajtani, de tehát közben, hogyha a szabadságot veszélyeztetjük, azért az nagyon Igen.

Igen, de ilyen szempontból egyébként, és pont ezt akartam mondani, hogy hogy tehát nekem addig amíg amíg így a fizikai létben ilyen szabályokhoz kell alkalmazkodni, vagy akár bürokrácia vagy valami, szerintem az így megoldható.

Ö, szerintem az azért para egyébként az Orwell, és azért lett az így a hivatkozási pont, mert hogy ott ott van megpendítve egy olyan, hogy így mi van, hogyha belelátnak az agyadba is, és hogy már így oda se menekülhetsz vissza, vagy hogy így nincs az a pont, ahol tehát, hogy te már gondolkodni se gondolkodhatsz máson, mint azon, hogy hogy na, ami megfelel a rendszernek.

És amúgy szerintem ez a para a leginkább, vagy hogy vagy hogy ez azért durva.

Szóval, hogy így valami azért maradjon.

Hát ez a ez a lényegében az a novella, a Mojsek novella, amit olvastunk igazából, ahol már a gondolat gondolatának a gondolatával kell pont, és a végén a csávó már bevallja azt, amit be.

Igen, de de közben meg én tényleg itt a szabályok kapcsán még itt annyival vitatkoznak, vagy így fel akarnám hozni, hogy te viszont nem érezted mondjuk a középiskolában, hogy azok a szabályok, amik így valójában irracionálisak, tehát nincs nincsen jól megindokolva, kitalálva, csak arra szolgál, hogy ezt viszont egy autoritás mondta az iskolavezetés emiatt be kell őket tartani.

Én ezektől rosszul voltam mindig is.

És most nyilván teljesen más a szituáció, amikor az ember felnőtt, valójában magának alkotja a legtöbb szabályt az életben, mert senki se néz rá a körmére.

De de azért én így vissza tudok, hogy mondjam, helyezződni abba az állapotba, meg abba a mindsetba, amikor akkor voltam.

És azt én nagyon-nagyon nem szerettem.

Tehát én ott mindig azt éreztem, hogy hogy ezek a ezek a szabályok nem nem csak úgy nem jók, hogy hogy engem zavarnak, hanem így objektíve baromság egy csomó minden.

Ezt ma most is fenntartom, és nem lehetett egyszerűen kihívni ezeknek a korlátait.

De ebbe ebbe látok igazságot nyilván, de nem tudom, valahogy tényleg érdekes ez a ez amit jól mondod, hogy ez a visszahelyezkedés, hogy mennyire mennyire tudsz így visszahelyezkedni, mert mert nekem így valahogy nagyon felülírta az, ahogyan nem tudom, hát nem tudom, én oktatok, bár felnőtt oktatás, de oktatok meg mentorálok egy csomó embert, és hogy valahogy így nagyon másképp rátom azt, hogy így milyen mennyire kellenek a szabályok meg a keretek. egyszerűen ezek nélkül nem működik.

És hogy ha valami önkényes is, önkényesnek is tűnik, lehet, hogy nem önkényes, lehet, hogy tényleg van igazi…

Említett entitások

Témák

Szervezetek, cégek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Disztópiák”

Miről szól ez az epizód: „Disztópiák”?

Ez a Vágatlan Verzió podcast 94. epizódja, amely a filmes disztópiákat veszi górcső alá. Ákos, Alex és Ádám az utópia ellentétének tartott disztópiát definiálják, majd olyan filmeket vizsgálnak meg, mint a Gattaca, a Mátrix és a Brazil. Az epizód kitér a génmanipuláció, a… Az epizód a Vágatlan Verzió című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2025. 06. 04..

Milyen témákat érint ez az epizód: „Disztópiák”?

Fő témái: filmes disztópiák, disztópia, utópia, génmanipuláció.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Disztópiák”?

Megjelenés: 2025. 06. 04.. Hossz: 3 óra 47 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/vagatlan-verzio/94-disztopiak-927c97fd

Több epizód a Vágatlan Verzió-ből

  • "Tom Holland a modern férfikép ideája"

    A Szélesvászon filmes podcast második epizódjában a műsorvezetők a legújabb Pókember-filmeket és azok kulturális hátterét elemzik. A beszélgetés során kitérnek a Marvel filmes uni…

  • "Christopher Nolannek NINCS VÍZIÓJA!"

    Új podcast formátum indul Vágatlan Verzió néven, melynek házigazdái Anna, Ádám és Alex. Az első adásban a névadáson túl egy Odüsszeia elemzésre kerül sor, pontozással és elköszöné…

  • Sorozatzáró

    Ez a Vágatlan Verzió podcast utolsó, sorozatzáró adása. A műsorvezetők, Ádám, Ákos és Alex, visszatekintenek a közös múltra, felelevenítik az emlékeket és a történetüket. Ezt köve…

  • #100 - Vége

    A Vágatlan Verzió 100. epizódjában, amely az "őskánon" utolsó része, a résztvevők filmeket ajánlanak egymásnak, amelyek a másik személyiségének egy-egy központi elemét írják le. K…

  • #99 - A férfi

    A Vágatlan Verzió podcast utolsó előtti epizódjában a férfi létet és a férfiasság különböző aspektusait járják körül négy tematikus film mintájára, amelyek között szerepel a Trója…

  • Magyar filmek

    A Vágatlan Verzió filmes podcast 98. adásában a készítők a legjobb és legikonikusabb magyar filmeket vitatják meg. Az epizód különösen az elnyomó rendszerekről és az ellenállásról…

  • Filmek családokról

    Az "Vágatlan Verzió" podcast 97. adásában Ákos, Alex és Ádám a családokról, azon belül is elsősorban a nukleáris családokról, drámáikról és hétköznapi megéléseikről beszélgetnek.…

  • Quentin Tarantino

    Ez a Vágatlan Verzió podcast 96. epizódja, amely Quentin Tarantino filmográfiáját mutatja be évtizedenkénti bontásban. A műsorvezetők, Ákos, Alex és Ádám megvitatják az olyan film…

  • Sorozatgyilkosok

    A Vágatlan Verzió podcast 95. epizódja sorozatgyilkosokról szóló filmes podcast. Az epizód a Hetedik, A ház, amit Jack épített, True Detective és A halál jele című alkotásokat ves…

  • Filmek a kereszténységről

    A Vágatlan Verzió filmes podcast 93. epizódjában a kereszténység és annak kulturális megjelenései kerülnek terítékre. A műsorvezetők, Ákos, Alex és Ádám a téma vallási, hitbéli és…

Hasonló epizódok más magyar podcastokból