Világos Középkor

Rend és entrópia... azaz kik vagyunk mi?

· PT1H16M16S

Összefoglaló

A Világos Középkor podcast azonosítatlanul maradt házigazdái (Tony és Csabi) megosztják személyes hátterüket, értékeiket és a podcast célját. Tony, a 39 éves engineering manager és volt szoftverfejlesztő, aki egy kisvárosban nőtt fel, mielőtt a fővárosba költözött, feleségével…

Röviden

Műsor
Világos Középkor
Megjelenés
2023. 11. 19.
Hossz
1 óra 16 perc
Szereplők, említett nevek
Orcsik Antal, Marosi Csaba
Témák
személyes háttér, értékek, podcast célja, karrierút
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

sziasztok nézők hallgatók bárkik akik vagytok nagyon köszönjük hogy régóta követtek minket ha régóta követtek minket hogyha most jártok itt először akkor azt is nagyon köszönjük arra gondoltunk hogy ennyi idő után hogy így lassan nyolcadik éve podcastezünk ketten abból lassan negyedik éve ezen brand alatt és annyi annyi annyi dologról beszéltünk már de olyat még nem csináltunk hogy végül is kik vagyunk mi meg mit gondolunk a világról meg honnan közelítünk ugy általában a a problémákhoz amiket vizsgálgatunk sejtettük mi hogy miért csináljuk ezt de pontosan soha nem gondoltuk végig mostanáig igen úgyhogy most egy valószínűleg igen hosszú és fejezetekre szedett ilyen nagy beszélgetésre készülünk itt ami gyakorlatilag arról szól hogy mik a legfontosabb értékeink és miért is csináljuk ezt a podcastet miért tartjuk ezt fontosnak hogy csináljuk ezt a podcastet itt a saját nézeteinket és gondolatainkat osztjuk meg és ez a szóval arra próbálunk buzítani mindenkit hogy ti is ezt majd elmondjuk sokszor meg vaggén is szeretnénk ha ez egy párbeszéd lehetne mert ugyan nekünk nagyon jó szórakozás e csinálni meg nagyon élvezzük de azért ott vagytok ti is és sokkal többen vagytok mint mi igen mi is változunk és valami majd ebből már nem úgy lesz mint ahogy most van mert csak azzal hogy én ezt összeszedtem már átgondoltam az életemet is tehát ez változhat egyelőre most így gondoljuk így van úgyhogy jó [Zene] szórakozást az időnek ezen pontján amikor fölvesszük ezt az adást én tony vagyok és 39 éves valószínűleg tony is maradok a későbbiekben de a 39 az változni fog engineering menedzserként dolgozom miközben azért szoftverfejlesztőnek is tartom mag magam az it szektornak egy eléggé jól beágyazott tagja vagyok aki aki nem csak azzal foglalkozik amit az ittisok csinálnak de még azokkal az ittisokkal is foglalkozik akik ezt csinálják vidéken egy kis városban nőttem föl a szomszédos megy székhelyre jártam iskolába és utána a fővárosba költöztem és most már több ideje élek itt mint amennyit a szülővárosomban éltem a párommal élek van egy kisfiúnk van macskánk a belvárosban bérlünk egy lakást polgári értelmiségi vagyok a fővárosban nos hát én pedig az időnek ezen pontján 34 éves vagyok csabinak hívnak és szintén szoftverfejlesztőnek tartom magam egyfelől de ugy az elmúlt pár évben elkezdtem magam nem elsősorban szoftverfejlesztőnek titulálni mert egy picit a szakmához való kapcsolódásomnak a szerelem része mintha elmúlni látszana és egy ilyen jó iparosnak tartom magam szeretni már annyira nem szeretem ezt a ezt az it szektort mint amennyire szerettem eredetileg úgyhogy én inkább a másik az identitásomnak a másik felével szoktam magamat elsősorban azonosítani ami pedig a zenész én kilenc éves korom óta dobolok alapvetően illetve a covid óta gyakorlatilag producerként is tevékenykedem vannak saját projektjeim is illetve másoknak is segítgetekbe mindenféle dolgokban tehát inkább ez a kreatív zenész personóna amit én most sokkalsokkal köz bb érzek magamhoz mint a a kóder gyereket én budapesten nőttem föl gyakorlatilag félig munkás félig értelmiségi családban tehát egy kamionsofőr és egy pedagógus gyermeke vagyok ami egy nagyon szép kettőség az élethez hogy megvan egyfelől ez a polgári foglalkozásom ami úgy kifizeti a számlákat de ott van a szabadságvágy a a kreatív oldal is úgyhogy gyakorlatilag ezek a dolgok határoznak meg szintén a belvárosban élek gyakorlatilag toni átsétál hozzám és ez a kis stúdiónk ez itt van nálam a kis szobában én is hasonló családi környezetből jövök ahol egy könyvelő anyuka és egy mezőgazdasági gépszerelő apuka van ez szerintem eléggé páruzamb be állítható a kamionsofőr és pedagógussal nekem is adott egyfajta kettősséget a a világnézet szempontjából én nagyon értékelem a munkát de úgy érzem hogy hogy intellektuális munkaavégzésére inkább hiv ott vagyok amikor készültünk erre az adásra ez több hetet jelent gyakorlatilag nagyon érdekes hogy egymástól szinte teljesen függetlenül ugyanerre az öt-h kupacra osztogattuk az egészet és hogy mind a kettőnknél valamilyen szempontból a rend és az entrópia kontrasztja vagy nem is tudom előjött ez a tonyál kicsit erősebben mint nálam de de mind a kettőknél eg nagyon fontos szegmens volt úgyhogy szerintem mivel a toninak volt ebben erősebb a a a m ása szerintem ezt a témát ezt kezdje ő hát azt lehet mondani hogy és majd látjátok hogy mennyire ez az egyik erős kontrasztunk a csabival én nagyon rendpárti vagyok úgy gondolom hogy rendre szükség van és szabályokra is szükség van mert azok mentén alakul ki a rend ennek az a célja hogy ne legyen teljes káosz valamennyi káosz így is úgy is lesz de hogy hogy ne legyen teljes káosz azért azért szükség van erre min mindennek és mindenkinek legyen valamilyen szerepe és helye a még hogyha az jelentéktelen is szerintem így lehet könnyen mozogni a világban és a szabályok segítenek abban hogy hogy rendet tartsunk a rendben sokkal könnyebb a dolgokat megtalálni és nem megy el arra az energia hogy keressük vagy fejben tartjuk hogy mit hol hagytunk ez ez szerintem egy nagyon fontos dolog én nagyon nem szeretem azt amikor arra megy el az en hogy valamit valamit keresgélni kell mert mert hogy azt hova raktuk ez egy nagyon nagyon alapvető dolg tehát ez a fizikai rendrakás az hogy mi hol van egy asztalon vagy mi hol van egy szekrényben gyűlölöm hogyha nem tudom hogy hol van valami ennek ellenére nem vagyok teljes mértékben megtestesítője annak amit kommunikálok mert nagyon sok mindent még mindig igyekszem a fejemben tartani általában nem is a fizikai dolgokat hanem dolgokat amiket meg kéne csinálni az pedig azoknak egy egy listán lenne a helye és annak a listának egy megfelelő helye ahol ahol mindig megtalálom de ez ez ez egy örök küzdelem és mindamellett hogy ez az egész egy borzasztóan idealista hozzáállás hogy hogy mindent rendben lehet tartani és csak akkor működne hatékonyan hogyha mindenki más is így gondolkodna viszont az meg elhozn egy olyan világot ami rettentően steril tehát és nagyon szürke ha mindenhol rend lenne egyszerűen elveszne elveszne a varázs elveszne a az izgalom a világból ezért mindamellett hogy én igénylem és szeretem a rendet meg a szabályokat folyamatosan keresem a a nem rendet a rendetlenséget azokat akik akik a szabályokon kívül állnak és ugyan a többség rendszerető szerintem tehát a világ azért működik és azért nem dőlt még káoszba mert a mindennapoknak a továbbra is a a része a rendetlenség és annak a felszámolása maga a világegyetem egyébként a rendezetlenség elé törekszik ezt egy cikkben úgy olvastam hogy képzeljük el a a tejbe grízt amibe hogyha belekeverjük a kakaót akkor az y az egy idő után elkeveredik benne és soha többé nem lehet belőle kiszedni ugyanígy nem lehet őket egy egyértelműen szétválasztani és ez a ez mindennel így van enélkül a rendezetlenség nélkül valószínűleg élhetetlen lenne ez a világ unalmas és sivár tehát ez egy folyamatos feszültség bennem és és ez a feszültség ez valamilyen szinten hajtóerő is példák arra hogy én mit szeretek rendezetten nagyon alaposan vezetem például a pénzügyeimet komoly könyvelés csinálok nem vagyok annyira pedáns hogy minden nap fölírjak mindent de azért egy-két hetente leülök és szépen bekönyvelek mindent egészen egészen abszurd 2006-ig visszamenőleg megvan hogy hogy mikor milyen számlán hol mennyi van olyan olyan szinten hogy hogy külön kezelek például egy steam walletet még a rendezetlenségről meg az entrópiáról olvastam egy kutatást miszerint az emberi öntudat az is az entrópia eredménye az agyunkban lévő neuronok és a neuronok közötti bioelektromos folyamatoknak a rendezetlenségre való törekvése eredményezi azt hogy tudom az agyunkban a lelkünkben megjelenik az a az a valami ami ami fölelfogja hogy mi mi vagyunk tehát hogy ez egy ez egy teljesen megmagyarázhatatlan is abszurd dolog de valamiért az entrópiával hozták összefüggésbe ez egy kicsit összecseng azzal hogy hogy én az entrópia ellen dolgozom én a én a rendezetlenséget próbálom megzabolázni ez ez úgy jelenik meg hogy én például elnyomom egy kicsit magamban ezt a ezt a rendezetlenséget amivel a talán a egy kicsit az öntudatomnak is is korlátokat szabok ez talán egy kicsit szürkévé vagy vagy jellegtelenné tesz engem ilyenolyan helyzetekben és megjelenik ugyanaz a feszültség amit amit már korábban is említettem szerencsére vannak emberek a környezetemben mint például a csabi akik fölkavarják ezt az egész dolgot és egy rendezetlenséget hoznak ebbe az általam erőltetett rendbe amire én jelen pillanatban törekszem azért hogy hogy ellensúlyozzam a rend iránti igényemet az például az unalom az unalom az a kreativitásnak egy forrása mégpedig szerintem azért mert olyan olyankor olyankor hagyjuk az elménkben a gondolatokat a ezeket a bioelektromos folyamatokat csak úgy áramlani és és ezek csak úgy mennek és megszületik az öntudat megszületnek a a kreatív gondolatok és ezen keresztül jelenhet meg valahol valahol az alkotás meg a meg a kreativitás amiről majd később lesz még szó hú ez egy nagyon szép kerekegész volt és több ponton bele akartam szólni de gondoltam ez ez most inkább nem mert fel tételeztem hogy ugyanre fogsz kijutni te is és azon a ponton az nagyon tetszett amikor így ott néztél ki rám amikor a az emberek akik az entrópiát hozzák az életembe és hogy ezen egy normális ember valószínűleg kicsit megsértődne de én nagyon szerettem ezt a mondatot mert valójában ez azt jelenti hogy az én oldalam amit én gondolok erről az ezek szerint működik hiszen én pontosan reciprokát csinálom bizonyos szempontból hogy én szüleim is mindig ezt mesélik rólam a volt tanáraim is mindig ezt mesélik rólam hogy hogy gyakorlatilag öt éves koromban is már egyszerűen olyan gyerek voltam aki már most azonnal felnőtt akart lenni aki azt akarta hogy komolyan vegyék aki azt akarta hogy a felnőttek beszélgessenek vele mert ő nem olyan spontán meg olyan szeleburdi meg olyan szétszórt meg entrópikus mint egy mint a többi kisgyerek hanem én egyszerűen tényleg az egész tínédzser koromat meg a gyerekkoromnak nagyon nagy részét úgy töltöttem hogy rendezett voltam és nem mentem bele a hülyeségekbe nem csináltam meg azt amit a többi gyerek mert egyszerűen nem kötött le nem volt számomra érdekes és éppen ezért felnőtt koromban amikor már egy pszichoterápia keretein belül felismertem hogy de hát ez így nincs kész hogy ez így nem jó hogy ezt gyerekként meg kellett volna élni és hogy a spontaneitás és úgy általában a szertelenség játékosság szóval hogy minden a minden ami a rend ellentéte amiket a tony ugye felvázolt hogy ezek jó dolgok néha bizonyos szempontból nélkülözhetetlen dolgok és ez nekem mondjuk az elmúlt négy-öt évben egyszerűen komoly munkát kellett beletennem hogy ezek működjenek bennem és én a saját kis jegyzeteimben ezt az egész fejezetet úgy neveztem el ami erről a témáról szól hogy dagonyázás az entrópiában ugyanis én pont hogy a tehát amikor a tony azt mondja hogy azért dolgozik hogy rendet vigyen a rendetlenségbe és hogy neki keresnie kell a az ilyen rendetlenem embereket tehát én meg pont azt látom hogy én egy kicsit most így túlszaladtam bizonyos szempontból az entropi irányába és úgy hozogatom be a megfelelő picike kis szűk mezgyékre újra a rendet mert ugye nekem ez az ingám kilengett tehát amikor én rájöttem arra hogy én túl rendes gyerek voltam bizonyos szempontból túl hamar nőttem föl és gyakorlatilag parentifikáltam saját magamat tehát hogy ténylegesen én azt csináltam saját magammal amit a rossz szülők szoktak azokkal a gyerekekkel akiknek a nyakába raknak hatalmas felnőtt súlyokat 10 évesen velem ez nem történt meg hála istennek de mégis valahogy valami folytán ezt én megcsináltam magammal és túl okos meg túl felelős meg túl felnőtt és túl komoly akartam lenni túl korán éppen ezért 30 fölött nekem be kellett pótolnom azt hogy nem néha hülyének kell lenni néha be kell rúgni a cipőt a sarokba néha nem kell azonnal rendet lakni egy házi buli után és akkor valahogy ezt a balanszt próbálom megtalálni és nekem nekem például azért nagyon fontos ez a a podcast mert biztos lehetek benne hogyha én hozok egy témát és arról nekem van egy ilyen erős érzésem hogy itt a a rendszer nagyon rossz és hogy itt nekem most nagyon el kell mondanom hogy ez a rendszer meg az a struktúra meg az a valami az nagyon rossz akkor biztos lehetek benne hogy a tony fog rá mondani valamilyen érvet hogy oké de az a rendszer mitől jó is így meg úgy és erre nekem tök nagy szükségem van ugyanúgy ahogy neki szüksége van arra hogy én meg néha azt mondom hogy nem hogy nem nem úgy működik a világ ág hogy leírom egy papírra hogy ezt szabad és akkor az úgy jól van hogy ez nem mindig így van igen nagyon sok mindenben hasonlóan gondolkodunk viszont ez az egyik legerősebb ellentétünk ami ami hát a nézeteltéréseink vagy nézetkülönbségeink kell mer nézet nézeteltérésünk ilyen hogy mondjam összeveszéseink nem szoktak lenni nem veszünk össze viszont amikor nézet különbségeink vannak azok sokszor ebből fakadnak én valahogy a rend irányából fogom meg a dolgokat a csabi meg a rendezetlenség irányából és direkt nem rendetlenséget mondok mert a rendezetlenség és a rendetlenség között azért óriási különbség van és erre is ki akartam térni hogy valójában hogyha megnézitek most a képet amit láttok tehát hogy engem halálosan zavar hogy a toninak a mikrofon állványa nem pontosan ugyanannyira van a képernyő szélétől mint az enyém illetve amit most ami és de nem megyek oda és igazítom meg mert erről kell leszoknom hogy nem ez túl sok ez hülyeség ez senkit nem érdekel csak engem de például hogyha megjövök egy egyhetes nyaralásból a koszos ruháimmal és így b így így bedobom a lakásba az utazótáskát akkor berakok egy mosást mindent a helyére rakok a piperéből kipakolom a fogkefét a helyére és úgy vagyok megérkezve haza hogy már nincs vele több meló ez kicsit az mint neked a pénzügyek hogy én nagyon-nagyon nagyon frusztrált vagyok attól amikor úgy dőlök le pihenni hogy tudom hogy egy óra múlva egy nap múlva holnap reggel még vár egy ilyen task hogy akkor még a rendet még meg kell csinálni mert most fáradt…

Említett entitások

Témák

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Rend és entrópia... azaz kik vagyunk mi?”

Miről szól ez az epizód: „Rend és entrópia... azaz kik vagyunk mi?”?

A Világos Középkor podcast azonosítatlanul maradt házigazdái (Tony és Csabi) megosztják személyes hátterüket, értékeiket és a podcast célját. Tony, a 39 éves engineering manager és volt szoftverfejlesztő, aki egy kisvárosban nőtt fel, mielőtt a fővárosba költözött, feleségével… Az epizód a Világos Középkor című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2023. 11. 19..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Rend és entrópia... azaz kik vagyunk mi?”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Orcsik Antal, Marosi Csaba.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Rend és entrópia... azaz kik vagyunk mi?”?

Fő témái: személyes háttér, értékek, podcast célja, karrierút.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Rend és entrópia... azaz kik vagyunk mi?”?

Megjelenés: 2023. 11. 19.. Hossz: 1 óra 16 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/vilagos-kozepkor/112-rend-es-entropia-azaz-kik-vagyunk-mi

Több epizód a Világos Középkor-ből

  • Digitális Taylorism vs. munkásmozgalmi AI

    Ez az epizód AI eszközöket vizsgál, mint potenciális, alulról szerveződő eszközöket a szabadidő növelésére. Foglalkozik a digitális Taylorism témájával, a kapitalizmus kritikájáva…

  • Xillenial visszatérés

    Ebben az epizódban a Világos Középkor visszatér az elmúlt négy hónap történéseivel. Szó esik six-sevenezésről, meta mémekről, helikopterszülőkről, magyar politikáról és a mestersé…

  • Falvak, falusiak nélkül

    Ez az epizód a falusi életről és a közösségeken belüli ellentmondásokról szól, arról elmélkedve, hogy miként lehetne jobb és összetartóbb közösségeket kialakítani a modern világ k…

  • A deepfake vörös vonala

    Ez az epizód a magyar közéletről és aktuálpolitikáról, valamint a deepfake jelenségről szól. A beszélgetés a Fidesz és a Tisza közötti politikai csata kapcsán ledobott AI deepfake…

  • A kislány és az ikertornyok

    Ez az epizód a nosztalgia manipulatív oldaláról, a társadalmi minimumokról, reálbérekről és a konzervativizmusról szól, melynek alapját egy idézet adja.

  • A sóvárgás kora

    Ebben az epizódban a sóvárgás társadalmi jelenségét tárgyalja, beleértve a párkapcsolatokat, online buborékokat és a radikalizálódó fiatalokat. Szó esik Ted Mosbymról és a határhú…

  • EtikAI értekezés

    Ez az epizód a generatív AI etikai aspektusait tárgyalja, kitérve az emberi alkotás és az AI arányára, a modellek adatfelhasználására és a jogi szabályozás kérdéseire. Elemezi a t…

  • Ha sosem lehet tiéd a tartalom, hogyan tudnád ellopni?

    Az epizód a digitális vásárlás, a tulajdonjog és a kalózkodás összefüggéseit vizsgálja. A beszélgetés kitér a streaming szolgáltatások és előfizetéses szoftverek kritikájára, vala…

  • Toxikus hőseink és a sitcomok, ahova hazajárunk

    Ez az epizód arról szól, hogy a filmek és sorozatok nárcisztikus szociopata hősei visszahatnak-e ránk, és káros-e, ha hazajárunk a sitcomjaink világába. A téma popkulturális szemp…

  • Osztályváltók bűntudata

    Ez az epizód az osztályváltás fogalmát, a kulturális migráció kihívásait, és az ezzel járó szorongásokat, valamint bűntudatot vizsgálja. Arról szól, hogy akik otthon már nem, az ú…

Hasonló epizódok más magyar podcastokból