Zarándok.ma

Nem az a kérdés, mi leszel, hanem hogy ki leszel – Válaszkereső

· PT24M59S

Összefoglaló

A Zarándok.ma "Válaszkereső" videósorozatának új epizódja a gyermeknevelés, azon belül is a maximalizmus és a teljesítményorientáltság veszélyeire hívja fel a figyelmet. A műsorban egy Anett nevű édesanya kérdésére válaszolnak, akinek 9 éves, rendkívül tehetséges középső…

Röviden

Műsor
Zarándok.ma
Megjelenés
2026. 05. 03.
Hossz
25 perc
Szereplők, említett nevek
Pécsi Rita
Témák
gyermeknevelés, maximalizmus, teljesítményorientáltság
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Ez a Válaszkereső [zene] videósorozat, az arándok.

Mál, és valóban válaszokat keresünk [zene] olyan kérdésekre, amelyek a nevelést, párkapcsolatot, az életünk vezetését, önnevelést, hitéletre nevelést érintik.

És megpróbálunk ezekben a ezekben a kérdésekben legalább irányt mutatni, ha nem is végső megoldásokat találni.

Most is bátorítom önöket, hogy írjanak kérdéseket minél pontosabban, minél minél körülírtabban, hogy egy kicsit tájékozódni tudjunk abban az élethelyzetben, amiről ez szól.

És akkor megpróbáljuk abból a [torokköszörülés] szemléletből, az organikus pedagógia szemléletéből a keresztény érzékek mentén kialakult nevelési szemléletből a válaszokat együtt megkeresni.

Középső gyermekem kilenc éves, mindenben nagyon tehetséges és az összes különjához ragaszkodik.

A fiam egy héten körülbelül 12 órát tölt szertornával, hegedül, hittarra, cserkészetre jár.

Sokszor elgondolkodom, jót tesz-e ez a sok program, kötelesség, de mikor év elején felvetettem, hogy hegedűből járjon csak magánórára, nem akarta, mert a tanára mondta, hogy jövőre kiemelt lehet, és persze nagyon szereti.

Emellett persze igen, jól is tanul.

Szerintem büntetésnek venné, ha valamitől eltiltanám.

Azt persze hozzá kell tennem, hogy maximalista.

A héten egy dolgozatban a héten egy dolgozatban elnézett egy feladatot, amiért csak négyest kapott életében először.

Vigasztalnom kellett, hogy nem fontos, ennyi belefér, hibázhat néha ő is.

Köszönöm, ha kifejti véleményed.

Hát karakteres a véleményem ebben a kérdésben.

Valóban így lehet előkészíteni egy felnőtt embernek a mérgező maximalizmusát.

Tehát azt a azt az érzést, amit valóban toxikusnak, mérgezőnek nevez ma már a szakma is, amelyik a teljesítményben érzi azt, hogy ő értékes.

És ennek nagyon erős áttétele van, hogy majd mindenben úgy érezze, hogy teljesíteni kell ahhoz, hogy értékes legyek.

Ez akár például a hitéletre is áttevődhet, hogy akkor ha minden minden nem tudom én lelki gyakorlatra elmentem, ha minél keményebb böjtöket tartottam, hogyha és a többi.

Ugyanígy sajnos a szexuális nevelésnek is egyik nagyon erős hát befolyásolója lehet, hogy a teljesítmény az, amelyik engem értékessé tesz.

Másik oldalon pedig a kapcsolatoknak az egyik árnyoldala lehet, hogy teljesítenem kell ahhoz, hogy jónak lássanak, hogy szerethető legyek, hogy elfogadható legyek.

Természetesen nem vagyunk ellene a teljesítésnek, a sikernek, a annak a hatékonyságnak, amikor az ember ézi, hogy klassz, mert ezt meg tudtam csinálni, jaj de jó.

De hogyha ha ez válik egy érték mércévé, hogy csak így lehet, és csak a tökéletes a jó, akkor elveszíti azt a azt a lehetőséget, hogy az irgalmasságot akár maga felé, akár a az esendőségünket valóságnak tapasztalja meg.

És most mindjárt kapcsoljunk is akár csak a a hitéleti neveléshez, hogy hogy ezt azt mondja, hogy Uram, ilyen vagyok és megpróbálom holnap megint jobban, de hogy hogy hozzád menekülök, hozzád fordulok, segíts ezen a ezen a nehézségemen túljutni.

Hát esendők vagyunk, bűnösök vagyunk.

És tényleg azt lehet mondani, mondja egy ilyen mondás, hogy minden szentnek megvan a múltja és minden bűnösnek a jövője.

Tehát, hogy hogy ezt a hogy hibázni nem jellemhiba, hogy ezt a ezt a lelkületet valahogy a az otthonunkba is ki tudjuk művelni.

Szerencsés, ha ezt egy iskola is át tudja járni, hogy tulajdonképpen ugye most kapott egy négyes osztályzatot életében először.

Hát a négyes most akárhogy magyarázzuk, de rá is van írva, hogy jó.

Tehát most egy egy jó osztályzatér vigasztalást várni, vagy kérni, vagy vagy rászorulni erre, azért azt lehet mondani, hogy ez egy ez egy nagyon gyerekkorban van ez a kisgyerek, és hogy hogy egy négyesért sírni kell.

Persze egy egy gyerek mindent akar, mindent nagyon akar, de pont a mintakövetés, pont a vezetés, erre er pont erre van szüksége.

Látom, hogy igen, hogy mondtuk neki, hogy nem fontos, ennyi belefér, hibázhat néha ő is.

És nem az a lényeg, hogy hibáztunk, hanem hogy jöjjünk ki belőle.

Talán ebben a műsorban is, és nagyon sokszor használom azt a kis képet, és legyen ez talán előttünk nagyon sokszor, hogy a bölcs ül a tanítványaival a hídon, és ottan lóbálják a lábukat, nézegetik a folyó folyását, és akkor kérdezi egyik tanítvány, hogy te figyelj csak, bölcs, ha beleesünk a folyóba, megfuladunk.

Mire azt válaszolja a bölcs, hogy nem fiam, csak ha nem jössz ki. és ennek a gyakorlatát megteremteni, hogy a hibázás egy nagyon fontos eleme a hatékony tanulásnak is.

Azt mondja a tanulásmódszertan, hogy a hatékony tanulásnak három alapvető feltétele van.

Az, hogy kíváncsi legyek arra a tartalomra, tehát hogy ez a belső motiváció meglegyen.

A másik, hogy csináljam is, ne csak gondolkodjak róla.

Tehát azt mondjuk ugye kíváncsiság, csinálás és hibázás.

És most figyeljenek, ha bármelyik hiányzik a háromból, akkor nem jön létre hatékony tanulás.

Tehát ezt már egy kilenc éves kilenc éves gyerekkel is meg lehet beszélni, hogyha hiányzik a hibázás, nem jön létre hatékony tanulás.

Tehát ebből származik az, hogy jé, ezt másképp kellett volna csinálni.

Itt azt mondja, hogy éppen hogy is volt, hogy valamit el elnézett egy feladatot.

Persze nyilvánvaló, hogy egy stresszes szorongásban, hogy ott minden minden jó legyen, és biztos, hogy jó legyen, ott előfordul, hogy az ember elnéz egy feladatot.

És ezt akkor oldjuk fel, nem az, hogy néha hibázhatsz te is.

Megnézzük és nézd oda, itt nem az volt a kérdés, hogy ezt tudod-e ezt a kérdést vagy nem, vagy hogy meg tudtad volna válaszolni, vagy nem, hanem egyszerűen átugrottál rajta.

Hát ez történt, hát ez nem akkora nagy dolog.

Legközelebb megpróbálsz ugye végigmenni mindannyukan, hogyha van idő satöbbi.

Szóval ezen el lehet egy kicsit beszélgetni, hogy megint tanultunk ebből valamit, és máris tovább lépünk.

Ez nagyon fontos lenne viszont, hogy amikor hazajön egy kisgyermek az iskolából, hogy biztos ne az legyen az első kérdésünk, hogy írtatok hányas lett, hányas, milyen százalék lett, és kiknek milyen lett, mikor írunk megint, látod megint akkor, hogyha kicsit többet gyakoroltál volna.

Szóval, hogy ne ez legyen a mi első mércénk se, hogy hogy mit teljesített.

Tehát valahogy a valahogy a napról kérdezni, milyen napja volt, kikkel találkozott, hogy érezte magát ebben a dologban.

Persze jó, közhelynek számít, mi volt az ebéd, vagy mindegy, de hogy hogy ne ott legyen rögtön a fókusz, hogy hányas lett, és megírtátok, és hogy mi történt.

És hogyha megírták ezt, viszont tényleg azt gondolom, hogy jó lenne, nem tudom, hogy itt megtörtént-e, hogy hazahozta a dolgozatot, megnézték, mi volt a probléma, kicsit elbeszélgettek rajta. tudják, amikor a gyerekek hazajönnek egy ilyen ilyen akármilyen sikertelenséggel, és és ezt, hogy úgy mondjam, bejelentik a szülőnek, ott nem az a legelső vágyuk, hogy ezt a jegyet most valahogy nem tudom én elfogadtassák, hanem annak a kis érzékeny letapogatása, hogy de azért jól maradtam a szemedben, de azért te nem látsz engem butának, de azért, de azért azért szerethető vagyok.

Tehát az, hogy ebben a ebben a szülői [torokköszörülés] minőségünkben, ebben a kapcsolatban, ebben én [torokköszörülés] ebben a szülői minőségben, ebben a kapcsolatban én őt ki kinek látom?

És hogyha együtt megnézzük ezt a dolgozatot és meglátjuk, hogy jó, [torokköszörülés] itt egy kicsit elnézte a feladatot, ez volt, az volt, a többiek mennyire jók voltak, már félre is tesszük, és megy tovább a nap.

A másik részére, a kérdései másik részére ugye, hogy a [torokköszörülés] mindenben nagyon tehetséges, kilenc éves ragaszkodik az összes különájához. [torokköszörülés] Hát beengedték az összes különába.

Ez itt már volt egy kis kis önoralom, nem ártott volna.

És ott van egy másik, hogy 12 órát tört a szertonnával, ezen felül hegedül, hittanra és cserkészetre is jár.

Hát valóban elgondolkodtható ez, hogy ez a sok program és kötelesség, ez ez hova fog hatni.

Tehát mindenképpen valamilyen formában jó lenne kicsit lazítani.

Tehát ez, hogy 12 óra a szertornával és még a hegedű és a hittan és a cserkészet, szerintem ott az a 12 órás szertorna a a nagyon-nagyon sok.

És még egy valami itt, hogy a hegedűből ugye mit jelent, hogy járjon csak magánórára. talán azt jelentené, hogy elmarad a szólfézs mellőle, vagy azt jelenti, hogy a magánórából kevesebb lesz.

És utána az a válaszuk, hogy jövőre majd kiemelt lehet.

Zenetanár vagyok, tudom, mit jelent a kiemelés.

Még több órát, még több gyakorlást.

Ö ebben az esetben lassan meg kéne gondolni, mert a 12 órás szertorna is felvetheti azt a kérdést, hogy hát ő is mehetne talán azon a pályán, és akkor jó lenne, hogyha 16 óra lenne a szertorna, és lenne még egy-két verseny a hétvégén, vagy valami.

És utána jön a a zenetanulással is.

Ez azért mondom, hogy zenetanár vagyok, és nagyon nagyon nagyon fontosnak látom a zenetanulást, de nem biztos, hogy csak a kiemelt óraszám az, ami ami ebben a kérdésben segít. hogyha azt látják majd ennél a fiucskánál, hogy nagyon-nagyon szereti és nagyon kiemelkedő, de mondjuk nagyon kiemelkedő, de ebből a sok mindenből az látszik, hogy minden más is érdeklés ebben jó, hogyha például jár közösségbe a cserkészet nagyon jó, a hittanóra is nagyon szükséges, ha nem egyházi iskolába jár, akkor ezt a fajta világnézetet, ezt a közösséget, amire nemsokára szüksége lesz, mert le fog válni a családról, erre nagyon nagy, nagyobb szükség ége lesz talán, mint a kiemelt hegedűórára.

Tehát azt mondanám, hogy nem csak a magánóra, hanem lehet, hogy maradhatna ott a hegedűtanárnál, és nem kérik azt, hogy kiemelt legyen, nem kérik azt, hogy BS legyen.

Tehát attól még, hogy tehát ezt mondja Kentené, hogy nem szabad minden nyúl után futni.

És ezt most kell megtanulni, hogy minden nyúl után nem tudunk futni, de mi felnőttként sem.

Tehát, hogy azt a 12 órás szertón is egy kicsit biztos visszavenném.

Kell ezeknek a gyerekeknek egy kis szabadidő.

Most nagyon nagy szüksége lesz arra, hogy hogy például morfondírozzon magába, hogy ne legyen minden perce így beosztva, hogy innen esik be a másik órára, a harmadikra, a negyedikre, a hetedikre, nem tudom én, nem tudja feldolgozni.

Tehát itt azt mondjuk, hogy például a serdülő időszakban is már bekerült a serdülésbe, 10 éves kor után elindul ez a folyamat ebben a serdülésben, de most még a középső serdülési korszakban is, vagy ott talán még kiemeltebben, szüksége lesz arra, hogy ezeket az őt ért élményeket magában, egy belső intimitásban feldolgozza.

Tehát ilyenkor az kellene, hogy egy kicsit úgy elmélázzon azon, hogy hogy volt a cserkészetbe, hogy szóltak hozzá, fúj, ezt ki se bírtam, jaj, ez hogy nézett, fú, mit mondott a cserkészparancsnok?

Talán ez nekem szólt, talán nem.

Ugyanígy a hegedi tanárnál akkor elkezdi így gondolkozni, hogy hegedű művész leszek, vagy nem is, vagy talán tanár leszek, vagy talán tornász leszek, és ezt mind meg kell forgatnia magában, és ehhez nagyon sok idő kell.

Kell a közösség, kell a beszélgetés, kell a kell a lepedés, kell az, hogy túlmentem rajta, kell, hogy kevesebbet néztem rajta.

Hogyha ezeket a ezeket a gondolatokat nem tudja magában megforgatni, akkor mindig a másoknak a megoldása jön előre.

Tehát, hogy azt mondta hegedűtanár, azt mondta Cserkész, azt mondta valaki.

Tehát nem a nem az én feldolgozásom lesz.

Egy kicsit segítek ebben Tarianna Mária gondolataival.

Azt mondjuk serdülőkorban, a konstruktív megoldások megjelenéséhez szükség van arra, hogy átgondoljuk a történteket és tisztában legyünk érzelmeinkkel, saját személyiségünk képességeivel.

A valódi megértés tehát időigényes, belső lélektani munka, ami alatt jó, ha az illető magában tartja ezeket a lelki tartalmakat. aki egy érzelmileg feszült helyzet után szinte azonnal kiönti magából a történteket, vagy nincs rá ideje átgondolni se, csak átsuhant rajta, ezt a szükséges zárlatot feloldja, és az történik, hogy az őtérő ingerek feldolgozás nélkül futnak majd át rajta.

Az ilyen helyzetekben a másik ember reakciója, véleménye vagy iránymutatása látszólag segítene, de ez nem a saját érzelmei és gondolatai.

És aki a mások önértékelésére támaszkodik, az valójában kívül hordja a sajátját, és nem alakul ki a belső ön értékelése.

A belső élet tehát olyan lelki munka, amelyben szembenézünk önmagunkkal, hogy egy következő szituáció már ne védtelenül érjen minket, hanem felkészülten.

Tehát mit jelent ez? akár a szertornában, akár a akár a hittanon hittanhoz kapcsolható érzésekkel, kapcsolatokkal, gondolatokkal, Istenre vonatkozó helyzetekkel, nem tudom én, a lelki ismeretében megszólaló kérdésekkel, ha nem tud magára maradni, ha ezt nem tudja feldolgozni, esetleg egy ilyen, hogy körzben zenét hallgat, mit tudom én, sétálgat, biciklizik, kutyát sétáltat, vagy csak elbeszélek, a barátaival nem fogja tudni feldolgozni.

És ez az [torokköszörülés] ez egy nagyon nagy hiányt teremthet benne.

Tehát átgondolnám ezt a sok mindent.

És ebben az értelemben azt mondom, hogy azért még nem az gyerek irányít.

Tehát meg lehet vele beszélni.

Tehát hogy hogy nem tudom én hogy ha eltiltanám büntetésnek vennie, hát nem eltiltanám, sokat beszélgetnék erről, hogy itt másra is szükség van.

És ezek mind csak növekednek ezek a feladatok.

Ha belemegy a hegedűbe például, hát akkor ott több óra lesz, ott több gyakorlás lesz, akkor mit fog kiszorítani?

Tehát meg kell látnia azt, hogyha ez így ráömlik, akkor valamit mindenképpen ki fog szorítani, csak az nem az ő döntése lesz, és nem is a szülők döntése.

Nem akarok itt több időt ezzel a kérdéssel eltölteni, de van egy hasonló is.

Majd mindjárt megnézzük ezt is.

Talán először meg is nézzük ezt is, és utána még egy gondolatot hozzáfűznék. ugyanis van itt [torokköszörülés] egy nagymama, egy 10 éves, tehát hasonlókorú unokáról szól, kitűnő tanuló, de szorongó kisfiú.

Van egy 14 éves nővére, 12 éves bátja.

Ők már egyházi gimnáziumba járnak.

A 10 éves unokánk is felvételizett ugyanabba a gimnáziumba,…

Említett entitások

Témák

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Nem az a kérdés, mi leszel, hanem hogy ki leszel – Válaszkereső”

Miről szól ez az epizód: „Nem az a kérdés, mi leszel, hanem hogy ki leszel – Válaszkereső”?

A Zarándok.ma "Válaszkereső" videósorozatának új epizódja a gyermeknevelés, azon belül is a maximalizmus és a teljesítményorientáltság veszélyeire hívja fel a figyelmet. A műsorban egy Anett nevű édesanya kérdésére válaszolnak, akinek 9 éves, rendkívül tehetséges középső… Az epizód a Zarándok.ma című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 05. 03..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Nem az a kérdés, mi leszel, hanem hogy ki leszel – Válaszkereső”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Pécsi Rita.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Nem az a kérdés, mi leszel, hanem hogy ki leszel – Válaszkereső”?

Fő témái: gyermeknevelés, maximalizmus, teljesítményorientáltság.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Nem az a kérdés, mi leszel, hanem hogy ki leszel – Válaszkereső”?

Megjelenés: 2026. 05. 03.. Hossz: 25 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/zarandok-ma/nem-az-a-kerdes-mi-leszel-hanem-hogy-ki-leszel-valaszkereso

Több epizód a Zarándok.ma-ből