A.M.P. - A Makettező Podcast

010: A Pro Modell története és megszűnésének igazi oka

· PT2H3M4S

Összefoglaló

A Makettező podcast ezen adásában Nagy-Meszler Csaba és Szegedi Ferenc vendége Rácz Róbert, a Pro Modell magazin egykori főszerkesztője, a Rescue Models tulajdonosa. Róbert 1984-ben kezdett makettezni, részletesen mesél a kezdetekről, a szocializmus idején a makettek és források…

Röviden

Műsor
A.M.P. - A Makettező Podcast
Megjelenés
2025. 04. 21.
Hossz
2 óra 3 perc
Témák
makettezés, modellépítés, pro modell, magazin szerkesztés, rácz róbert
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Fejezetek

  1. — A.M.P.
  2. — Vendégünk: Rácz Róbert 0:04:08 Így indult a makettezés 0:08:48 Makettkiállítások régen 0:14:57 Miből lehet feljavítani a
  3. — Az Eduard indulása 0:23:56 SAS Militaria 0:26:46 Nagy öreg varázslók 0:36:18 Versenyzés és harcjármű építés 0:43:13 Pro
  4. — Slágermakettek 1:45:08 Lesz-e ismét Pro Modell? 1:50:58 Külföldi versenyek, hozzáállás a versenyzéshez 1:56:48 A magyar

Ebben az epizódban

Ez itt az AMP, a Maketező podcast újabb adása. [Zene] Sziasztok!

Köszöntök mindenkit a Maketező podcast újabb adásában.

Itt van velem a Hadakura Feri.

Dani most sajnos nem tud velünk lenni.

Felhívott és nem értettem pontosan mit mondott.

Valami erdőben van és azt kérte, vigyünk neki valami ruhát.

De most ezzel nem tudok foglalkozni majd visszahívom.

De ha azt gondolnátok, hogy most csak ketten leszünk, akkor nem.

Egyrészt egy ilyen segédszerkesztőként közreműködik a műsorban a Discord közössége, akik nem sok, egy 57 kérdést tettek föl nagyjából, méghozzá Rác Róbertnek, aki a mai adásunk vendége.

Robiról a legtöbben legalább annyit tudnak, hogy az egykori Pro Modell magazin főszerkesztője voltál, jelenleg a Rescue Models brandnek vagy a tulajdonosa, és hogy igen, markáns véleményeket fogalmazol meg a Facebookon.

Ezen felül, amit, hogy ezt mire alapozod te a véleményedet, hogy milyen makettezű életútál mögötted.

Kérlek, hogy ezt egy kicsit villansd föl a mi fényes tekintetű hallgatóinknak.

Kezdeném azzal, hogy én 1984-ben kezdtem a makettezést.

Ez ez annak volt köszönhető, hogy a társasház, ahol a szüleimmel laktam, ott ott lakott egy srác, aki aki aktívan makettözett, és egyszer a Petemre mondhatom azt mondta, vagy megmutatta a gyűjteményét, és rám az olyan hatással volt, én azt mondtam, hogy én én én én én ugyanilyet szeretnék, tehát hogy én szeretnék valami repüléssel kapcsolatos dolgokat.

Ja, aztán elfelejtettem mondani, hogy repülővel repülőmellezett, vagy makettezett, bocsánat a a ez a barátom, illetve modellezett is, tehát nem volt ez olyan nagy nyelvbotlás és annyira megfogott engem az a ez a ez a ez a ez az alkotás meg egy meg egyrészt a a repülőgépek formája, a festések.

Ő egyébként sok fantáziafestésű gépet is csinál, de azért próbálkozott olyannal is, hogy a a doboztetőn vagy a dobozgrafikán, illetve a a mellékelt utasításban bemutatott gépeket készítse el, hogy mondtam, hogy ez na ez az, amit én én most szeretnék kipróbálni amellett, hogy én egyébként előtte sokat legóztam, tehát azért volt némi affinitásom ahhoz, hogy hogy ilyen dolgokkal foglalkozzak, vagy hogy legyen igényem, vagy vagy kedvem ilyet csinálni.

És akkor az történt, hogy én kértem, hogy hogy mutassa már meg nekem, hogy hogy kell egy ilyet megépíteni.

És egy egy nyári egy nyári szület alkalmával mondta, hogy jó, akkor akkor válasszak egy típust, vegyem meg.

És akkor ő a festékeket biztosítja hozzá, és megmutatja, hogy hogy kell összerakni.

És akkor gyakorlatilag itt itt indult el Robi a lejtőn, és ő ő ő szépen nem tudom egy egy hétig mutogatta, hogy akkor itt most beleragasztjuk a kabinbel, sőt, most itt összeragasztjuk a törzset.

Hát persze nem olyan igényességgel kivitelezett Maketről volt szó, mintogyha egyrészt mintha magának csinálta volna, másrészt mint hogyha egy egy versenymunkát csinált volna.

De hát akkoriban még azért szerintem olyan nagyon-nagyon sok maket verseny nem is volt, de nagyon tisztességesen a egy egy KP pocketest összerakott, és én azt végig végigasszisztáltam olyan szempontból, hogy hogy figyeltem, hogy mit hogyan kell csinálni.

És és ez volt az a az a az ominózus helyzet, amikor amikor én amikor így végleg megfertőződtem ezzel a dologgal.

Mert én 74-es születésű vagyok.

Nagyjából egy időben kezdtük különben mi is.

Te is a ilyen NDK-s makettekkel is foglalkoztál, tehát ezekkel az utaszállító egy a 100-asokkal.

Csak azért már majdnem mindenki ott indított úgy nagyjából.

Ne, képzeld el, hogy az nekem nagyon az az úgy nagyjából kimaradt, illetve ez nem teljesen igaz, mert egy AN24-esbe sikerült beleakadnom, amit még ha jól emlékszem, akkor az úttoró áruházban vett anyukám nekem, de gyakorlatilag a KP vonal az az teljes teljes mértékben megvolt.

Amit lehetett és amire volt pénzem, azt azt próbáltam, vagy hát amit kis írtam magamnak, azt azt próbáltam megvenni.

Nálad ez hogy működött ez a dolog?

Tehát hogy fogott meg ez az egész, mert összerakták ott előtted meg minden.

Az oké, ez tök jó volt, de mi az, ami az a pillanat, amikor azt mondtad, hogy ú basszus, ezt ezt én csinálni szeretném?

Hát nézd, de ahogy az előbb mondtam, én én gyakorlatilag nagyon jó pozícióból indultam, mert a az a barátom, aki összerakta a maketet, és megmutatta, hogy kell lefesteni, az az adott egyfajta ilyen iránymutatást, hogy hogy mi az, ami amit ami nem azt mondom, hogy ami szint, amit el lehet érni, de hogy gyakorlatilag, hogy ne legyen elég az, hogy csak megveszem a makettet, és akkor összerakom úgy, hogy le le se festem, hanem hanem legyen valami olyan oan folyamat, ahol ahol végigmegy ez az egész egész építés.

És és gyakorlatilag azt mondom, hogy talán egy olyan makettet építettem gyerekkoromban, amit nem festettem le, és az összes többinél meg meg igyekeztem azt, hogy amit ő mutatott, azt azt megcsináljam.

Igaz, hogy nem nem követtem a a az instrukciókat, amik a dobozban voltak, meg vagy a dobozetőn látható ö képeket eleinte, hanem hanem azzal játszadoztam, hogy a a géphez megpróbáltam kitalálni, hogy mi az, ami legjobban illik festés, vagy egyáltalán ugye akkoriban nem nagyon lehetett sok minden festéket meg kiegészítőt meg egyéb ilyen hát kiegészítőt egyáltalán nem lehetett kapni, de hogy hogy festéket is alig lehetett kapni.

És akkor ilyen hiánygazdaság volt abból a szempontból, hogy arra festettük a maketteket, amilyen, vagy legalábbis én, ha amilyen festékem volt, mert én körülbelül volt egy tégely heller festékem, ami szintén az úttörő áruházból származott. egy ilyen nagyon furcsa ilyen műanyag kupakos kicsi mini kis festék volt, de az összes többi festék az a az akkori Merklin játékboltban, nem tudom arra emlékeztek-e, lehetett kapni ezeket a Valkit nevezetű falfestéket, ami amit ők beszíneztek különböző árnyalatokra, és akkor ilyen nagyon pici kis orvosságos üvegbe, ami egy parafadugóal volt lezárva, ezeket a festékeket lehetett venni.

Ha jól emlékszem, talán én akkor csöppentem bele ebbe a világba, amikor ilyen 8 vagy 10 Ft volt egy ilyen tégely és ott ugye nem volt a semmiféle kódrendszer, vagy vagy bármi olyan megállapított vagy megadott referencia szín, amihez így mehettél, hanem gyakorlatilag bementél, és akkor azt eléd raktak egy ilyen faládában 100 tégelynyi kis üvegcsét, és akkor ki te kiválasztottad, hogy kell egy sárga, egy fekete, egy narancssárga. egy fehér meg egy ilyen zöld, ami kicsit ilyen néha nagyon pervers zöldeket sikerült kikeverniük, és de hát az volt, úgyhogy én én azokat megvettem és már nem az összeset nyilván, hanem egy be volt osztva a zsebpénz, hogy akkor ennyit lehetett venni, azokat megvettem, és akkor saját fantázia alapján elkezdtem kifestegetni ezeket a maketteket.

És akkor nyilván később, amikor amikor az ember úgy Isten igazából belecsöppent ebbe a közösségbe, akkor akkor alakult ki az a az a az az igazi igény, hogy na akkor próbáljuk ezt úgy csinálni, ahogy ahogy ahogy a ahogy a ahogy a nemzom, hogy a nagy könyvben meg van írva, mert az elég nagy képű lenne, hanem inkább az, hogy a amit a doboztető ajánl, vagy a grafika ajánl, vagy amit a a barátok mondanak, vagy a barátoknak, ha ne adj isten volt valami ami referenciaanyag, akkor azok azok alapján próbálta az ember, vagyis én próbáltam aszerint lefesteni egy idő után már a maketteket.

Ez a közösségi élet, ez ez egy klubot jelent, hogy csatlakoztál valami klubhoz, vagy Hát ez egy nem kifejezetten csatlakozást jelentett, hanem nekem az az adta a második nagyon nagy lökést, amikor én a Repülés Baráti Köre nevezetű szakkörbe lejutottam, vagy eljutottam.

És ez egy ez egy ez egy nagyon érdekes, vagy hát az én szempontomból egy érdekes dolog volt, mert a mert a ugye talán már ti is beszéltetek róla, hogy a repülős baráti köre szervezett minden év végén decemberben egy óriási rendezvényt a közlekedési múzeumban, ahol ahol tényleg nagyon nagyon nagyon profi szinten megvalósított kiállításokat csináltak kiest és versenyt, és ott ott elképesztő minőségű munkák voltak.

És hát ez most így a a így 88-ról beszélek én körülbelül.

Én akkor akkor jutottam el először ilyen versenyre és kiállításra, és akkor láttam azt, hogy hogy hogy hova lehet ezzel eljutni, vagy hogy vagy milyen szinten dolgoznak bizonyos emberek.

És én én ott láttam, hogy a például a a Nagy Sanyinak a munkáit, a a Sinka Tibiét, a Vadász Pistiét, a Tót Zoliét, és akkor érdekes módon egyszer teljesen véletlen találkoztam a Nagy Sanyival egy péntekest, egy buszmegállóban megpillantottam, és akkor odamentem hozzá, összeszedtem az összes bátorságomat, és odamentem hozzá, és mondtam hogy hogy jó napot kérlek, hadd mutatkozok be.

Én is láttam a munkáit, és hogy nagyon érdekel engem ez a ez a maketkészítés, hogy mit mit tudna nekem ajánlani, hogy hogyan lehetne ezzel tovább menni.

És akkor mondta, hogy hogy minden hónap első szombatján a a Fehérvári úton van a a Repülés Baráti körének egy rendezvénye, akkor még aziszem egy órakor kezdődött ez a ez a klub, hogy menjek el oda, és akkor megnézhetem, hogy ki mit alkott, beszélgethetek, ismerkedhetek, és egész biztos, hogy hogy ez nagyon sokat fog lendíteni az én érdeklődésemen.

Ez így is lett, hogy én elmentem egy ilyen Rebeka rendezvényre, és akkor vagy hát egy ilyen klubnapra, és akkor tényleg olyan emberek voltak ott, akik akiknek a munkáit előtte láttam a Közlekedési Múzeumos versenyen.

A a szekeres Precí Gabitól kezdve a a Molnár Laci, a nem tudom, nem akarok a Varjú Józsi, nem akarok kihagyni embereket.

Hát igen, ez igen, tehát a a nekem a non plus ultra és akkor tényleg ott az ember még akkor volt, aki hozott le, összerakott maketteket, azért ma már ez sajnos nem annyira jellemző.

Bár azért most is van rá példa, hogy hoznak összerakott maketteket, és akkor kiteszik, és akkor beszélgethetünk róla, vagy megkérdezhetjük, hogy adott ad esetben mit, hogyan csinált rajta a az elkövető, mert hogy ez a Rebeka, ez egy ma is létező dolog, és ma is vannak összevőt annyira, hogy most volt az 50 éves jubileumi kiállításuk ott a szintén a ugye a a újráépített fővárossi Müldesi házban. van, és szerintem egy egy elképesztő jó kis kiállítás lett belőle.

Tényleg olyan szenzációs munkákkal, régi és új munkákkal, még olyanokkal is, amiket tényleg így a 80-as évek végén, 90-es évek elején lehetett látni a a közlekedési múzeumos kiállításokon, és ez abszolút a mai napig szerintem zseniális, zseniális munkák.

Bizony ezek nagyon nosztalgikus pillanatok számomra is, mert én is a igazi nyárcsorgatás az a közlekedési múzeumban volt.

És tudjátok egy pár évvel később én szerintem a 90-es évek elején volt ez, amikor én odajutottam és és én akkor nem láttam még befolyatva kettet, tehát hogy hogy a a vonalak azok feketék vagy sötét színűek.

És ott álltam, néztem és magamban beszéltem.

Szerintem odaállt az alkotója, akit pont néztem.

Nem nem a előfölsúroltak közül, mert őket ismerem.

De és és képzeljétek el, hogy ő azt mondta, hogy ó, hát képzeld el, és akkor elmondta, hogy azt olajos festékkel kell bekenni, és utána letörölni, és és már, hogyha akrillal fested a a makettet, és számomra ez egy akkora információ volt, hogy én onnan 15 lépcsőfokot ugrottam föl a makettezésbe, mert elkezdtem bemosni a a az eddig mosatlan makettjeimet, és rögtön elkezdett élni és tényleg, ahogy Robi is mondta, hogy hogy ezek olyan élmények egy ilyen kezdő makettezőnek, hogy hogy ez ez örök örök élmény.

Ez mint a kerozin füst, akit akit megérint.

Ez a ez ez egy olyan maket látványa, aki aki megérint.

Igen, annyira, hogy képzeljétek el, hogy hogy engem annyira megfertőzött ez a közlekedés kiállítása, hogy nekem volt olyan hetem, hogy az iskola után minden nap mentem a közlekedésbe, ugye még ugye a régi közlekedési múzeum ott állt, ingyenes belépő.

Szerintem szuper, szuper környezet.

És akkor minden nap mentem és néztem, és és vizsgáltam tényleg a gépeket, hogy hogy ki miből mit csinált.

És tényleg olyan csodákat lehetett látni most az, hogy hogy vákuumos maketből lehet építeni tisztességes normális makettet.

Tehát, hogy meg meg egyáltalán KP-ből lehet olyat csinálni, hogy felkarcolva, meg kijavítva, meg szóval tényleg ott ott ott olyan dolgokat látott az ember, amikor amikor nekiállt a a szakember, és és szépen szisztematikusan minden részletet ő maga kidolgozott, és nem vett hozzá dolgokat, mert nem volt tehát, hogy akkoriban még ugye 90-es éveik elején még az, hogy például az Eduard cég konkrétan nem létezett.

Tehát nem tudtál venni semmit, semmit az égegyet a világon, hanem tényleg a klasszikus tejfölös pohár, race drót, minden, amit a amit alapanyagot azt gondoltál, hogy valaha beépíthetsz valamilyen célból a maketbe, azok azokból kellett gazdálkodni.

Tehát, hogy olyan olyan szintű most ez csúnya szó, de hiánygazdálkodás volt, hogy hogy tényleg a a nem tudom itt semmiből lehetett vagy kellett várat építeni.

Kénytelen voltál hogyha ha meg akartad csinálni.

Ha nem tudtad, akkor megkérdeztél valakit, hogy hogy csinálj, de általában tényleg a tejfölös pohár itt a rész.

Minden a szemeteseket úgy nézegettük, hogy hogy a makettező szemmel, hogy ez mire jó.

És akkor vettem ki, és akkor mindig akkori párom kérdezte, hogy mit csinálsz?

Mondom, ha ez lesz a jó csatorna, RS csatorna meg mit tette a Diorám diorámát.

Ott láttam először, hogy vannak hozzá kis emberkék, figurák és és hát ez valami fantasztikus.

Valóban én is majdnem minden nap jártam oda, és szerintem sokunk.

Tehát ez egy olyan esemény volt akkor, ami ugye arról beszéltünk, hogy ma már megszokott dolgok ezek.

Tehát megyünk és látjuk a csodákat és nem éljük át, mert tök természetes.

Igen, így néz ki, mert mert aki már ezt meg tudja csinálni, hogy hogy ezt már ez már így kell, hogy kinézzen.

De akkor akkor ez úgy úgy volt, hogy úristen, mik ezek és mikor jutok én el ide ilyenek.

Hát én úgy érzem, hogy itt szerintem van egy olyan rész, ami…

Említett entitások

Témák

  • makettezés
  • modellépítés
  • pro modell
  • magazin szerkesztés
  • rácz róbert

Személyek

  • Szegedi Ferenc
  • Rácz Róbert

Szervezetek, cégek

  • Pro Modell
  • Rescue Models
  • Eduard
  • SAS Militaria

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „010: A Pro Modell története és megszűnésének igazi oka”

Miről szól ez az epizód: „010: A Pro Modell története és megszűnésének igazi oka”?

A Makettező podcast ezen adásában Nagy-Meszler Csaba és Szegedi Ferenc vendége Rácz Róbert, a Pro Modell magazin egykori főszerkesztője, a Rescue Models tulajdonosa. Róbert 1984-ben kezdett makettezni, részletesen mesél a kezdetekről, a szocializmus idején a makettek és források… Az epizód a A.M.P. - A Makettező Podcast című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2025. 04. 21..

Milyen témákat érint ez az epizód: „010: A Pro Modell története és megszűnésének igazi oka”?

Fő témái: makettezés, modellépítés, pro modell, magazin szerkesztés, rácz róbert.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „010: A Pro Modell története és megszűnésének igazi oka”?

Megjelenés: 2025. 04. 21.. Hossz: 2 óra 3 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/a-m-p-a-makettezo-podcast/010-a-pro-modell-tortenete-es-megszunesenek-igazi-oka

Több epizód a A.M.P. - A Makettező Podcast-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból