agytágító podcast

A színes emberek históriája I. A zöld gyerekek

· PT36M8S

Összefoglaló

Szefolk Anglia a 12. század végén, egy polgárháború sújtotta országban, ahol a falusiak rettegnek a fosztogató bandáktól. A gazdálkodás nehéz, az apátság szigorúan behajtja a tizedet. Egy aratási napon egy kisfiú fut a faluba, zavart keltve: két gyereket találtak egy…

Röviden

Műsor
agytágító podcast
Megjelenés
2026. 05. 06.
Hossz
36 perc
Témák
anglia, történelem, szigetország, középkor
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Szefolk Anglia valamikor a 12. század végén.

Amikor az égnéma és az imák válasz nélkül maradnak.

Amikor Krisztus és szentjei alszanak, magára hagyva Angliát ön sötétségével.

Az ország kimerült az évek óta tartó polgárháború miatt, a vidéki lakosság kóboró katonáktól és fosztogató gyilkos bandákól retteg.

A búza sárga túlérett, a kasza éles.

A falusjak hajladoznak a forró napatt, fájl hátuk, lüktet a fejük a hőségtől, tenyerük felhorzolt a kemény munkától.

A férfiak kaszállnak, az asszonyok kévéket kötnek repett durva kezekkel.

A kisgyerek mezzítábosnak a tarlón napégte bőrel.

Bólpétben vagyunk, egy kicsit is faluban, talán 15 sárfalas zsúptetőskyból áll az egész.

Egyetlen kőépete a templom, amelyekben a falu központja is.

Mindenki ismer mindenkit, mindenki tartozik valakinek, földesurnak, egyházn, királyn.

Szérgy, aki az apátság nevében felügyeli a falut a mezőszél lován ül.

Hosszú, tédikérő tunkája alatt nadrág és börcs ma pedig regke nő a hőség.

Odan széles pengő kargy a lógalban sokszor menette meg az életét.

Az országot mások éve tép a polgár háború, de itt a bőris szent egymóni apátság földjein szóri tart rendet.

Őcs a távolban a Szent Mária templom kültornya felé pillant, majd visszaatóra.

Az apát nem fogad el kifogásokat.

A tizednek meg kell lennie, mielőtt az első őszi esők megérkeznek.

A lovag ellenőrizni őt korbátszal a kezében, de nem használja nem kell.

Az emberek jól tudják, ha nem végeznek időben kevesebb kenyérjot.

A levegő forró és csípő s a portól.

De minden szemúza kincs, mert a fagy ékséget hoz és a tél nem ismeri a kegyelmet.

Ám szóricsár nem csak az arratás miatt van itt, a láthatár felé is figyel.

Azt is leség, nem tűnik el portázó a lovasok porfelhője, mert a világ gonosz és kaotikus.

Megszűnt a rend, bármikor felbukkanthat a csapat zs, akik elviszik a termést, elhurcolják, hogy legyilkolják a falu lakosságát.

Az átlagos kemény nap rutinját most izgatott gyerek kabálás zavarja meg.

Egy sovány piszkos, nyolc éves forma fiújon futva felé ők.

A gyerek túl messze van, senki sem érti, mit mond.

A fiú azonban rohan, miközben makacsul ismétli egyre hangosabban, gyertek, gyertek a gödörhöz, valami van a gödörben.

Régser megfordul, mi az köl, miért nem dolgozol.

A gödörben nagyságos uram mozgulódást hallottam, valami van a gödörben.

Most már mások is felfigyelnek.

A férfiak abba hagyják a kaszállást, az asszonyok felnéznek, ricser homlokár ráncokat ved.

Talán, csak egy csapdába esett állat.

Vagy egy tolvaj, aki beleesett éjszaka.

De remélhetően nem egy kóboró katon, mert ők ritkán járnak egyedül.

A lovakhalkan így szól, megnézem mi az.

A fiúból ind is igazgatottan vissza rohan a gödrök irányába.

Régnél leszáll a lovárról, kivonja a kardját és átvág a tarón.

Az aratók követik, salókkal kaszával a kézben.

Bár minden örömmel vesznek, ami megtörni a munka monatonságát, az erdőbe nem mennek szívesem.

Mert az erdő veszélyes, sötét, és a gornosz otthona.

Att farkasok törvényen kívülek és démonok tanyáznak.

De most csendesen követik a lovagot az erdő felé.

A farkas gödrök felé, amikről a falu a nevét kapta.

A farkas gödrök felé, amelyeket múlt télenástak.

Mélj sötét csobák ezek, amiket száraz rörzéb is sárga fedtek le, hogy a fene vagy ne se a veszét.

A héthozó fiú már ott várja őket a gödör közelében, a fülét hegyezik, mozdulatlanul.

Egyéléb nyugtatóan megbozolja a fiúhaját.

A gödörné jó négy méteres lehet, a falak meredek, agyagos oldalokon karmalásnyomok.

Az álcázó rőzsen nagy része hiányzik, beszakadt.

Ricserd, a verem fölé hajol és visszahőköl.

A csapda mélyén ugyanis két gyerek koporog.

Fursa rongyogban olyan anyagból, amit Richard még soha nem látott.

A szöveg sima, sötét, szinte fekete.

Nem olyan, mint a durva szövéső angol gyapjú, hanem valami idegen fényesen csillogó mégis lágy anyag, ami úgy tapad rájuk, mint egyfajta második bőr.

A fiú úgy 8 éves lehet, a lány talán 10.

A fiúcska védelmezően a nővére köré fonja a karját.

A gyerekek piszkosak véresek öregnek.

Hatalmasan nyílt szemükben kániket.

És a színük, Istenem a színük, egy kanő keresztet ved.

A bőrök zöld, a démonok és holtak színe.

Szia ez itt az attágító podcast, én pedig Júlia vagyok.

Ha a régi hallgató vagy örülök, hogy visszajöttél, ha most csöppentél ide először, akkor üdvözöllek ezen a helyen a kuriózumok, csoda bogarak, szokatlan narratívák mégis nagyon emberi történetek helye.

Ha szereted, amit csinálok, és támogatnád az attágítót a POFI oldalamon meghívhat egy kávéra.

Köszönöm a támogatásoddal hozzájárulsz a podcast életben tartásához.

Még egy apró infó számodra a tervek szerint elméleg úgy volt, hogy egy hosszabb, vagy 40 perces és két rövidebb vagy 20 perces epizódokat terveztem be.

Ám a paracci az epizódom után nagyon sok üzenetet kaptam, hogy nagyon bejönnek a hosszabb egyórás részek.

Ezért úgy döntöttem, hogy több egyórást, egy órás részt fogok készíteni, amiben kedv szerint ki tudom bontani a történetet.

De mivel ez nagyon idő igényes, ezért vagy két hosszabb epizódot, vagy a már ismert két rövidebb és egy közepes hosszúságot fogok megjelentetni havonta.

Ennyi is az infó, és még mindig marad skeptikus, marad kíváncsi.

A gödörnél a két gyerek összekuporodik egymás mellett.

Felfelé néznek a férfi felé, aki most a maradék rözét távolítja el, és valamit hátra szól a többieknek.

A gödörnyílsa nagyobb lesz, és a nap vakító fénye eléri a gyerekeket.

Azok elfordulnak a fénytől, tenyerükkel takarják a szemeiket.

A déli nap südés nekik elviselhetetlennek tűnik.

Az aratok lassan a gödörszélek köré gyűlnek.

Sajnak a kézben, kas a vállon, de senki sem mozdul, csak bámolnak a gödörbe.

A gyerekek sírnak hangosan, kétségbesett és a hangjuk emberi.

És ez az egyetlen emberi benők ami első pillantásra egyértelmű.

Minden más zavarba ejtő, főleg a bőrök.

És nem az a halvány fáradt, sárgás, zöldes árnyalat, ami az éhezők látható.

Zöld, mint a mezőszé csalány, mint a túvize.

Egy tenyeres talpas paraszt istene vét említi de nem imádság formájában.

Egy másik azt marogja a hátamög.

Egy asszony meggyőződéssel mondja, ezek válto gyerekek.

Rég lehajol és lassan leereszkedik a gödör pereméhez.

Csak néz a két gyerekre is vár.

A fiú visszabámor rá, a szeme nagy, sötét rémül.

Hangosan, határozottan, mint aki magyarázni próbál valamit.

De olyan szavak jönnek tőle, amiből Richard egyetlen szótagot sem ér.

Nem a közép angol, amit mindenki beszél, nem latin, nem francia, valami más, madárszerű, gyors, másshangzókkal tele.

A lány folytatja egyre sürgetőben, és közben a fiúra mutat, aztán fölfelé.

Ricserde a hírhozó gyereket kötélét küldik.

A fiú gyorsan meghozzá, és Richard a farkasverembe dobja, azt és int két arató legénynek.

A gyerekek hagyják magukat felhúzni, de amint idegen készért hozzájuk, összerezzenek, mintha a tűzetné őket.

A ruhájuk legalább olyan furcsa, mint a bőrük, nem gyapjó, azt mindenki felismeri.

Valmi más, sötétebb, simább, mintha a szövet szálai szorosabban feszülnének egymás mellett.

Senki nem tudja megmondani, milyen anyag ez.

Récser most aváért küldött, látott már sok mindent, család, éhénységet, törvényen kívül lieket az erdőben, de ilyet nem.

Háza jó 10 kilométerre van, és ott lesz majd ideje gondolkodni.

Úgy dönt, ha haza viszi a gyerekeket, aztán majd dönt a sorsukról.

Régárt maga elé emeli előányt, aztán a fiút is úgy indul a lován wejx felé.

A gyerekek mereven ülnek előtte, mint akik nem értek, hogy mi is történik velük.

Mire megérkeznek, az udvar népe márként áll, a hírek gyorsan terjednek.

A szolgák félreállnak, ahogy Richár leszáll a Lórol, és valaki azonnal előbb, hogy elvezess az állatot.

Riccsár a két gyereket befezeti a házba.

Ami ezután következik az egy olyan ember döntéseinek sorozata, aki hozzászokott ahhoz, hogy gondolkodjon mielőtt cselekszik.

Az asztalra kerül minden, ami a konyhában felelhető.

Sült csirke, füstölt, sertés hús, roskinyér, sajt, soshal, egy tár főt hagyma zsírban, néz egy kis korcsóban.

Az étel illata betölti a termet zír, fűszer, füst.

A két gyerek áll az asztal előtt és néz.

Nem az arcukon nem dac van, hanem tanácsalanság.

Mintha az előttük levő dolgokat egyszerűen nem ismernék.

Röcsár és a szakácsnő is egyre jobban kezdenek kétségbe esni, mert akármit is kínálnak nekik, a gyerekek nem esznek.

A lovag jól látja, hogy a gyerekek gyengülnek.

Leőthetik valahova, ott maradol hagyják, mozdulatlanul, mint aki feladta.

A lány próbál kommunikálni a beszél furcsa nyelvén is bódogat a kezével jelez, de senki nem érti, és ez mindenkit kezd felőni.

Aztán a lány is elhallgatt és sírva fakad.

Csendesen hang nélkül, és ez rosszabb, mintha üvöltene.

Régát nem szokott hozzá a tehetetlenséghez.

Az apátság ügyében tudja, mi a dolga.

De most itt van ez a két zöld hardokló gyerek, akik nem hajlandók megedni azt, amit elejük tesz, és nem tudja megkérdezni, hogy miért.

Minden nap valami új kerül az asztalra: hal, tojás, gyümölcs, köles, valakihoz újra egy kis mézet hátha az édeset szeretik.

Valaki a gyerekek elég goolja és azt mutatja, hogy ő is eszik, hogy ő maga is eszik, és hogy nincs mitől félni.

A lány figyeli, de nem nyor semmihez.

Az 5. vagy 2. napon a források nem pontosak, valaki behoz a mezőről egy kötet frissen vágott babot a szárral együtt.

A lány felkapja a fejét, aztán feláll, odalép, és a kezébe veszi az egyik szárat.

Úgy, mint aki végre valami ismerőset lát egy idegen szobában.

Végigfutatja az újját a száron és a végét keresni, ott nyomkodja, ahol a szár vastagabb, mintha ott kellene lennie valaminek.

A kezében levő szár végül lehul és a lány, újra könnyezni kezd.

Akkor az egyik jelen lévő talán egy szolga, talán maga Ricard, a forrás ezen a ponton nem egyértelmű, felveszi a növényt és kinyitja az egyik hüvelt.

Szétnyomja a körmével, és a tenyerében ott vannak a nyers zöld szemek.

A lány egy pillanatig csak áll, és a tenyérben levő szemeket nézi.

Aztán elvesz egyet, megszagolja és óvatosan rágné kezdi.

Aztán a többit is elveszi, és a testvérének adja.

Nyers babot minden fűszer és főzés nélkül, ahogy a mezőn terem.

Ricéryt halkalm megparancsolja, hogy hozzanak még.

A következő hetek lassan telnek.

A bab marad minden nap kerül belőle az asztalra, és a gyerekek minden nap megeszik.

Fokozatosan, óvatosan más is kerül mellé.

Egy darab sajt egy falat kenyér.

A lány megkostolja, visszateszi, másnap megint megkostolja.

Így megy ez napról napra, mint egy hosszú, szóton alkodozás az ismerős és az idegen között.

A lány alkalmazkodik, nem gyorsan, nem könnyedén, de alkalmazkodik.

Egyre többet eszik, egyre többféle ételt fogad el.

A zöld szín a hónapok alatt halványolni kezd először a kezén, aztán az arcán, aztán mindenütt.

Már amikor megtalálták, látszott, hogy gyengé.

Még a babból, az egyetlen ételből, amit elfogadott, még abból is sokkal kevesebb.

Szinte sohasem szólalt meg, csendben maradt akkor is, amikor a lány még próbált valamit elmagyarázni.

A tekintete valahová messzire néz, és senki nem tudja hová.

Napróna fogyatkozik, lassan és csendes, mint egy gyerty, amelyet nem fúnak el, csak magától ég le.

Ez az első dolgok egyike elintéz, mert a kor logikája szerint ez a legfontosabb.

A keresztség nélkül halnak meg, a lelkük kárházatra ítéltetik.

A fiú nem sokkal érni tú a kerességet.

Talán a napok, amelyeket éhezve rémülten idegen emberek között töltött, elvették től azt a keveset is, ami még megvolt benne.

A lány testvére ott van mellett, amikor meghal, legalábbis ezt szeretnénk hinni, mert a források erről sem szólnak.

Végül egyedül marad ebben a házban, ezek között az emberek között ezzel az idegen nyelvel körülvéve, amely lassan, nagyon lassan kezd neki valamit jelenteni.

Számára maradnak a ház mindennapjai, a reggeli sürgésforgás a szolgák egymás közti beszéde, öcsön hangja, amikor intézkedik, a konyha zajai az udvar élete.

Először csak egyes szavak ragadnak meg benne.

Aztán ezek közé szövődik lassan a többi.

Hónapok telek el, lehet hogy több egy év, nem tudni.

Aztán egy este csak megszólal.

Nem tökéletesen nem folyékony, érhetően.

A vaccsóra épp véget ért, a szolgák eltűntek a tecsendesül.

A gyártyák egy része meg kialudt, a fény nagy része most már a kangalóból jön, lassan égő tögyförönkökből, amelyek már csak ízzanak és meleget adnak, de fényt alig.

Amikor a lány megszól a Richard ott van mellett, és kérdezni kezd arról, amit mindenki tudni akar, mióta kiúzták őket a farkasveremből.

Egyzó farang roppant, valahol az udvaron egy lómozdol, kint már teljesen sötét van.

Lassan egész érhetően, csak néha akad meg egyet szónál, és ilyenkor a kezével rajzol a levegőbe.

Azt meséni náluk nem sütött a nap.

Nem volt sötétség, mondja, nem éjszaka volt, hanem olyan fény, mint amilyen nap kelet előtt van, vagy napnyugda után.

Az állatoknak ez is elég volt, és az embereknek is.

A szemük ehhez a kevés fényhez szokott, ezért volt elviselhetetlen a volpiti nyári nap, ezért kapták szemükelé a kezüket, amikor a gödörben rájuk találtak.

A lány elmondja, hogy hazája neve Szent Márton földje is hogy ott mindenki ismeri ezt a nevet, és mindenki tiszteli a szentet.

Pröcs bólint ez legalább ismerős.

A földök határán a folyón túl van egy másik ország, ahol igazi fény van.

Ezt látták a folyó túlpattjáról de soha nem kertek át a vízen.

Azon az utolsó napon apjuk nyáját legeltették a mezőn, amikor…

Említett entitások

Témák

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „A színes emberek históriája I. A zöld gyerekek”

Miről szól ez az epizód: „A színes emberek históriája I. A zöld gyerekek”?

Szefolk Anglia a 12. század végén, egy polgárháború sújtotta országban, ahol a falusiak rettegnek a fosztogató bandáktól. A gazdálkodás nehéz, az apátság szigorúan behajtja a tizedet. Egy aratási napon egy kisfiú fut a faluba, zavart keltve: két gyereket találtak egy… Az epizód a agytágító podcast című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 05. 06..

Milyen témákat érint ez az epizód: „A színes emberek históriája I. A zöld gyerekek”?

Fő témái: anglia, történelem, szigetország, középkor.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „A színes emberek históriája I. A zöld gyerekek”?

Megjelenés: 2026. 05. 06.. Hossz: 36 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/agytagito-podcast/a-szines-emberek-historiaja-i-a-zold-gyerekek

Több epizód a agytágító podcast-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból