agytágító podcast

A színes emberek históriája II. A kék Fugate család

· PT36M8S

Összefoglaló

Kentucky, 1822: egy különleges baba születik, akinek bőre indigókék. A szülők, Martin és Elizabeth Fugate, elrejtőznek a külvilág elől, hogy megvédjék gyermeküket a babonáktól és előítéletektől. A történet a kék bőr genetikai okait kutatja, és bemutatja, hogyan vált a külvilág…

Röviden

Műsor
agytágító podcast
Megjelenés
2026. 05. 27.
Hossz
36 perc
Témák
genetika, kék bőr, fugate család, történelem
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Gör van, Tresom Creek kent a ki 822.

Az észak a csendes, kint csak a pataklocsagásra halatsz a sötétben.

Egy konyhó beséből viszont egy nőzi háló lélegzete halatszik.

A férj a verandán topogni minden férfi, aki nem tud mást csinálni, csak várni.

Márti Fügét. 30 éves erős testalkató francia bevándorló.

Még csak két évvel van Amerikában, két éve házas.

A vandas deszkájén nyikorognak a lába alatt, hogy nyugtalanul ide oda járkálni kezd.

A levegő hideg és nedves, a fenyő máskor megnyugtató illata most folytogató.

A kunyhóban mindössze egy olajlámba pislog.

Már dát a fényt a repedések között.

Hallja a szomszéd asszony halkztatását, hallja a felesége Elizabeth fádelmas felnyűseit, amelyek egyre sűrűbben jönnek.

A férfi tehetetlennek érzi magát.

Ezért csak járkál a hangokra figyel és várj és nem is sejti, hogy ami odabent történik, arról még évszázadokkal később is beszélni fognak, és nem csak ott, kent a hegyi között.

Egy utolsó felkiáltás, egy utolsó eröködés, aztán csend.

Márában markol és kétségbe esetlen az ajtó felé indul.

Ekkor a csendbe belehasít a baba első sírása.

Az ódoncsült apa ekor megdermed, és a megkönnyebbülés hatalmas hullámai öntik el.

A konyhó falához dőr és a csillagos ég felé költ egy imád.

A konyhóban a szomszéd asszony a bába felemeli a kisbabát, elvágja a köldök zsinót és tisztogatni kezdik.

Mozulatokkal, amelyek az évek alatt a kezei emlékezetévé váltak.

Mozdulatokkal, amiket már sok száz úszülöttnél végzett.

A most közelebb viszi a csemőt az egyetlen olalám fényéhez.

A bában összeszorítja ajkait és koncentrálan szemügyre veszi a kicsit.

A nő arra gondoltálán nem kaphatott elég levegőt, ezért törzsölni kezdi a kicsit testet rutinosan.

Ez néha megtörténik szüléskor.

De hiába dörzeli a kisbabát a szín marad.

A bába zavarodottan rá za fejét.

Ez nem az az átmeneti kékes lila miceken belül eltűnik, amint az úszülött üdeje megtek levegővel.

Ez más, ez mé sötét, indigó kék, tetőtől tarpik arcon és kézen és mindenhol, olyan, mintha ez a gyerek egy másik világ törvényein szerint teremtetett volna.

Elizeth a fáradtságtól és fágyolomtól elcsigázva nyúja a karját.

A szomszéd asszony habozik, de aztán odaadja a babát, mert így van ez rendjén.

Elizabeth magához szorítja a csemőt.

A pillanat, amire hosszú hónapig várt, hogy először megye karjai vagy gyermekét, nem az, amiről álmodott.

Otaként Martin a csendbe figyel.

A Baba elhallgatott, és ezt követte az a nehéz formátlan csend, ami a szobában telepszik meg, amikor valami váratlan dolg történik.

A szomszédos szony az ajtó közelében áll, háttal neki és nem szól semmit.

Elizbeth az ágyon ül a babával a karjában és csak bámolja a csecsemőt.

Martin oda megy hozzá, és lenéz a fiára.

Élő, erős, egészséges, és olyan kék, olyan határozottan és megmásíthatatlanul kék, hogy Martin csak áll és bámulja, és úgy érzi, hogy a világ, amelyet maga köré épített, most hirtelen egy kicsit idegenné vált.

Aztán leül az át szélére és elizabetrinész.

Nem olyan, minden rendben lesz, mert nem tudja, hogy így lesz.

Nem mond semmi, csak ő és a fi arcát nézi, és valahonnan a múltjának egy olyan zugából, amelyet régóta gondosan betemetett, előszik egy emlék.

Egy unokaöcs lüi két éves lehetett, amikor meghalt, és a családban nem beszéltek róla.

Merton csak néha kapott el egy-egy elsutogott félmondatot mindig szénylva.

Mert nagy szégyen volt ez, mivel a gyerek a színe miatt a rossz nyelvek szerint megszállott volt, az ördögtől való.

Akérzelt a már ilyen fiatalon is durva is repett a kemény munkától, és elmondja, mi döntött.

Itt maradnak a völgyben, nem költöznek a közeli városba.

Itt maradnak, ahol mindössze maroknyiber él, akik jól ismerik egymást és összetartanak.

Jobb lesz nekik itt az Isten háta mögött a hegyek között erdők mélyén útak nélküli helyen.

Ahol ez a gyerek egyszerűen otthon lesz, ahol a színe nem válik ítéletté.

A völgy az övék, a patak az övég, és ez a kék baba, aki most csendesen alszik Elizabeth karjában az öv.

Martin döntését soha nem változtatta meg, és sosem bánta meg.

A család gyorsan bővült, rövidesen hét gyerek született, amelyből négy kék volt.

Trabajsten Kreak körül négy család élt a Kams, a Stacey, a Ricsi és a Smith család.

Néhány konyhó, néhány arc, néhány név.

Ez volt az a világ, amelyben a fű gyerekek beleszülettek, és amelyből nem igazán volt kiút a számukra.

Mert a völgyön túl idegenek éltek, és az idegenek bámoltak és bántó dolgokat mondtak.

A széni nem akadályozta meg abban, hogy dolgozzon, hogy éjen, mint a többiek.

És amikor eljött az ideje, hogy feleséget keressen, szóban csak azok jöhettek, akik a völgyben laktak.

Feségül vette ezért anyja nővérét a saját nagy.

Aztán a testvére is felnőttek, és ők is a völgyből választottak párt ugyanabból a néhány családból.

Az is feltűnő, hogy a keresztne az évek évtizedek alatt mindig ugyanazok maradtak, generációról generációra, majd a korabeli szokás szerint a gyerekeket felmenők és rokonok után nevezték el.

Ez a név ismétléssi szokás komolyzavat okozott a kutatóknak, de err majd később.

Az idők során egyre több és több utódban jelent meg a kék bőr.

Mindeközben a külvilág számukra alig létezett.

Nem metaforikusan, hanem ténylegesen.

Kendeki keleti hegyében akkoriban nem voltak utak, csak ösvények és patakok és erdők, amelyeken keresztül az ember napokat gyalogolt, hogy eljusson valahova.

Troubleson Creeket csak 1910-ben kötötték be a vasúti hálózatba, 90 évvel azután Mark Fügét megérkezett és eldöntötte, hogy marad. 90 év, három generáció.

Ennyi idő alatt a Gén elvégezte a dolgát, megjelent a Kans, a Stacey a récsi családban.

Ahogy a házasságok összeköték a vérvonalakat, a közösség egyre inkább önmagában fordult.

Ahogy a választható házastások köre is egyre szűkebb lett, a recesszív mutáció egyre koncentráltabb formában jelent meg.

Az 1890- évekre már legalább fél tucat melyikék ember élek körül.

Egségesen, erősen ám teljesen láthatatlanul a világ számára, amely a völdön túl vasutakat, városokat és orvosi klinikákat épített, amelyről Troublesome Creek közösségének halvány fogalma sem volt.

És most nézzük a tudomány szemvén keresztül egy a furcsa történetet, ami, ahogy majd kiderül, izgalmas orvostörténeti kutatás és genetikai detektív munka volt.

Ez itt az attágító podcast, én pedig Júlia vagyok.

Ha a régi hallgató vagy, örülök, hogy visszajöttél.

Ha most csöppentél ide először, akkor üdvözöllek ezen a helyen, ami kuriózumok, csodobogorak, szokatlan narratívák mégis nagyon emberi történetek helye.

Ha szereted, amit csinálok, és támogatnád az attágítót, a koffi oldalon meg hívhatsz egy kávéra.

Köszönöm a támogatásodal hozzájárulsz a podcast életben tartásához.

És még mindig marad skeptikus, marad kíváncsi!

Az első érintkezés a külvilággal nem orvosi konferencián történt nem is egy tudományos folyóiratban, hanem 1948-ban, amikor egy Luke Campus nevű férfi bevitte beteg feleségét a kente ki egyetem kórházába.

Az orvosok azonban rá sem néztek a feleségre, mert azt hitték, hogy Lukenak valami súlyos és akú problémája van.

Annyira kék, hogy mindenki szívinfarktusra gondolt.

Ő azonban csak állt felesége mellett és nyugodtan mondta, hogy ők a kék kamszabhoz tartozik, és hogy a bőszíne nálu normális, semmi baja, és hogy az ég szerelmére vizsgálják már meg az asszonyt.

Amit az orvosok meg is tettek, de az első benyomás megmaradt.

Olyan kék volt, mint a Luistó egy hűvös nyári naponta róla évtizedekkel később egy ott dolgozó orvos drashen.

A nem mindennapi eset híre lassan szájrolszára kezdett terjedni az orvosi berkekben.

Ezekben az orvosi berkekben dolgozott egy Ruth Handegras nevű ápolónő is, aki egészen pontosan a Házard Megyei Közegségügyi Hivatalban dolgozott, és hozzá akkor még nem jutottak el a híre a kékbőrű emberekr.

Handegress keményen dolgozó gyakorlatilag nő volt, aki úgy gondolta mindent látott már, amit egy egészségügyi hivatalban látni lehet.

Egészen addig, amíg egy hideg téli napon ki nem nyílt az ajtó, és belem lépett rajta egy sötét kékbőrű nő, aki vérvizsgáratot kért.

Fendegress megtermett, szívrohamra gondolt oxigén hiányra, valamire ami azonnali beavatkozást igényel.

Az arca és a körmei szinte indigó kékek voltak mesélte később.

Azt hittem mindjárt meghalott előttem a hivatalban, de ő egyáltalán nem volt nyugtalan.

A nő udvarísan elmagyarázta, hogy ő a kék kancokhoz tartozik a boly ághoz.

A bőszíné náluk nem szokatlan.

Ruth Pandegras nem tudta kiválni a fejéből, amit látott, és éveken át próbált érdeklődést kelteni a kék emberek iránt a gyógyítás világában, sajnos sikertelenül.

Ez így is maradt egészen 1960-ig amikor is megjelent egy fiatal orvos Lexingtonból, méghozzá Medicin Kavalyn a kent a kietem klinikájáról, aki hematológus volt, tehát a vér annak betegségeivel és elrzésével foglalkozott egész életében.

Most azt a hírt hallott a kertaki hegyeiben élett család, akinek kék a bőre.

Ezért jártal környéked lelkesen, bár eredmények nélkül.

A kék emberekkel való esetleges találkozás halvány reménye ez a minimális információ is elég volt számára ahhoz, hogy naponta 8 óra vezessen oda vissza a Lexin és házad között, hogy patakok mentén gyalogoljon, házakba kopogjon be, és mindenkit ki kérdez len, aki szót közben talál.

A házard végre aztán rátalált Ruth Pedegresra, és ő pontosan tudta, holova kell vinnie őt.

Együtt indultak el a dombok közé.

Kávényta kíváncsisága hajtotta, Cedegrass pedig az az évek óta dédelgedett remény, hogy végre valaki komolyan veszi.

Ám a kék emberek nem szívesen mutatkoztak idegeneknek.

Sok óra vándorlás után végre a dombok tetején megpillantottak valakit, aki kéknek tűnt, és elindultak felé.

Ám mire oda értek, hőt helye volt.

A kék emberek nem voltak hajlandóak megmutatkozni, ami az orvosnak eléggé fruszáló volt.

Így teltek a napok aztán egy nap, amikor kábány már majdnem feladta a házárdi klinkán megjelent két testvér Patrick és Récsér britsi.

Kékek voltak, mint az ég, emlékezett vissza az orvos.

Patrick a folyoson átsorgott, összegörnyedve, Récsel egy falnak támaszkodott, nem akartak benenni a város terembe.

Kemény tudtuk adta, hogy szívesen megvizsgálná őket.

Később elmondta, hogy a testvére zavarban voltak a kétségük miatt.

Amiatt, hogy már rég megtanulták vagyok mások és hogy ez a másság szégyenni való.

Az orvos kivizsgálta őket, vért vett aztán visszament legszintonba és nekilátott a munkának.

A következő hetek vér minták elemzésével, labor eredményekkel, szakirodalom átolvasásával teltek.

Azzal a lassú türelmes kizárásos folyamatal, amelyel az orvosok dolgoznak, amikor nincs kézenfekvő válasz.

Tehvalami más okozza a problémát.

A doktor megesködött, hogy nem nyugszik, amíg meg nem találja az okot.

Aztán rábukant a tanulmányra egy bizonyos INSCO-tól aki 1960-as tanulmányában elszigetelt alaszkai inuit és amerikai őslakos közösségekről írt, akiknél örökletes methemoglobinénját fedezett fel, ami kék bőrszint eredményezett.

Az alaszkai inuit és amerikai őslakos csoportok évszázadokon át ugyanolyan földrajzi és társadalmi elszigeteltségben éltek, mint a Trabellon Kiki farmerek.

Szűk zárt közösségekben, ahol a házasulási kör szükségszerűen szüksebot volt, és ahol a ritka reszivek generációról generációra fennmaradtak ahelyett hogy felhívultak volna.

Szco ezekben a közösségekben dokumentált kékbő egyéneket és azonosította a közös okot.

A diaporáz enzím csökkent szintjét a vörösvérsejtekben.

Az enzimnek, amynek a hiánya a met hemoglobin felhalmozódásához vezet.

Hogy megértsük, mire jött le szkott, szükség van egy kis biokémiai ismétlése.

A vörösvérsejtek hemoglobin tartalmaznak azt a fehérjét, amely az oxigén szállítja a tüdőből a test minden sejtjébe.

Normális esetben ez a vas kétértékű állapotban van, ezt hívjuk fel a vasnak, és ez az az álpot, ami lehetővé teszi, hogy a hemoglobse az oxigént, és elvéje oda, hogy szükség van rá.

A hemoglobin spontán módon oxidálódhat, és a vas háromértékű állapotba kerülhet.

Ez a feljű vas, és ha ez történik, akkor a hemoglobinál alakul.

De ami ennél fontosabb, nem tud oxigént szállítani.

Ez egyébként nem olyan nagy dolog, mert ez folyamatosan megtörténik mindenki szervezetében.

A hemoglobin egy kis része mindig oxidálódik.

Azonban van egy enzim, aminek pontosan az a feladata, hogy ezt megakadályozza.

Ez az enzim folyamatosan visszaalakítja a medhemoglobin normál hemoglobinnál, ezért egészséges emberben a medhemogin szintje mindig 1% alatt marad ami annyira alacsony szint, hogy nem látható, nem érezhető és semmilyen tünetet sem okoz.

De mi történik, ha ez az enzim hiányzik?

Vagy ha szintje olyan alacsony, hogy így már nem tudja elvégezni a feladatát.

Akkor a methemoglobin felhalmozódik, és 10% felett megjelenik a kék szín a bőr.

Ez egyébként cialózisnak nevezik. 20% körül már nyugtalanító tünetek is csatlakoznak a kék színhez gyengeség, szédülés, fejfájás. 30-50% súlyos problémák lépnek fel, mint a zavadság vagy az eszméletvesztés. 50% felett az állapot életveszélyes, jellemzői a görcsök, a króma és a halál.

A fiét leszármazottak ment heoglobin szintje 10 és 35% között mozgott, ami elég magaszint volt ahhoz, hogy a bőrüket képre fesse, de a testük ezt az állapotot olyannyira jól adaptálta, hogy nem okozott nekik komoly egészségügyi problémákat.

Káván elvégezte a teszteket Patricken és Récselen, és az eredmény ugyanaz a csökkent aforásszint volt, a rejté tehát megoldott.

Amit egykor átoknak bélyege, az valójában egy enzém hiánya volt, nem démon, nem megszállottság, hanem egy apró génhiba a vér kémiai egyensúlyában.

Káven én már tudta, hogy mi okozza a kék bört, de a diagnózis önmagában nem sokat segített.

A kérdés az volt, hogy lehetne valamit tenni ellene, és ha igen, mit.

A diforáz enzím hiánya nem pótolható közvetlenül, és nincs…

Említett entitások

Témák

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „A színes emberek históriája II. A kék Fugate család”

Miről szól ez az epizód: „A színes emberek históriája II. A kék Fugate család”?

Kentucky, 1822: egy különleges baba születik, akinek bőre indigókék. A szülők, Martin és Elizabeth Fugate, elrejtőznek a külvilág elől, hogy megvédjék gyermeküket a babonáktól és előítéletektől. A történet a kék bőr genetikai okait kutatja, és bemutatja, hogyan vált a külvilág… Az epizód a agytágító podcast című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 05. 27..

Milyen témákat érint ez az epizód: „A színes emberek históriája II. A kék Fugate család”?

Fő témái: genetika, kék bőr, fugate család, történelem.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „A színes emberek históriája II. A kék Fugate család”?

Megjelenés: 2026. 05. 27.. Hossz: 36 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/agytagito-podcast/a-szines-emberek-historiaja-ii-a-kek-fugate-csalad-19242834

Több epizód a agytágító podcast-ből