Direkt36 Podcast

Direkt36 podcast #130 – Üresen álló kórházi ágyak árulkodnak az egészségügy válságáról

· PT1H20M6S

Összefoglaló

A Direkt36 podcast #130. adásában Szopkó Zita oknyomozó újságíró és Lantos Gabriella egészségügyi menedzser a magyar egészségügy válságát vizsgálják. Bemutatják, hogyan vezet a súlyos munkaerőhiány kórházi osztályok bezárásához és kihasználatlan ágyakhoz. Az adásban szó esik a…

Röviden

Műsor
Direkt36 Podcast
Megjelenés
2025. 11. 26.
Hossz
1 óra 20 perc
Szereplők, említett nevek
Lantos Gabriella, Szopkó Zita, Wirth Zsuzsanna, Panyi Szabolcs, Pethő András, Szőke Dániel
Témák
egészségügy válsága, munkaerőhiány, kórházak
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Pető András vagyok, a Direkt 30at vezetője és egyik alapítója.

Mielőtt elkezdődne a műsor, had osszak meg veled egy gondolatot.

Mi csak akkor tudjuk folytatni a munkánkat, a hatalom által eltitkolt közügyek feltárását, ha vannak támogatóink.

Csatlakozz te is a támogatói közösségünkhöz.

Így nem csak egy jó ügyet fogsz segíteni, de betekintést is kapsz ebbe az izgalmas munkába benfentes hírleveleink és rendezvényeink révén.

A támogatói tagságról szóló információkat megtalálod a direkt36.hu oldalon. [zene] Köszöntöm a hallgatókat.

Ez a Direkt 36 tényfeltáróközpont műsora a tiloson.

Bezárt kórházi ajtók rejtik el a magyar egészségügy erősödő válságát.

Ezzel a címmel jelent meg Szopkózita cikke a direkt36.hu Hón, november 13-án.

Ebben Zita azt mutatja be, hogy több nagy magyar kórházban is akkora a munkaerőhiány, hogy inkább kortermeket zárnak be a betegek elől.

Zitával és Lantos Gabriella, egészségügyi menedzserrel, a cikk egyik szakértő megszólalóajával fogunk beszélgetni a magyar kórházaknak a münkaerőhiányáról, az emiatt kialakuló állapotokról és arról, hogy milyen változtatásokra lenne szükség, hogy ezek az áldatlan állapotok javuljanak.

Üdvözlöm Gabriella! >> Jó napot!

Kezdjük ott, Zita, hogy te nem először foglalkoztál egészségügggyel idén, nyáron megjelent cikkorozatotok Virzsával és Marton Kamillával közösen, amiben kórházi osztálybezárásokról írtatok, és arról például, hogy a magyar egészségügyi kormányzat az hogyan engedte el az egészségügy kezét, vagy konkrétan Orbán Viktor, de gyakorlatilag ezek a ez a ez a cikkorozata a az előzménye volt ennek a a cikknek.

Röviden foglald össze kérlek, hogy akkor mivel foglalkoztatok, és hogy ahhoz képest ez a cikk most hogyan született meg. >> Jó, szóval ebben az előző cikkorozatban az ideiglenes kórházi osztálybezárásokkal foglalkoztunk, tehát amikor vagy egy pár napra, vagy pár hétre, vagy akár hosszabb időre bezár egy osztály, nem fogad betegeket, és akkor ebben az időintervallumban más kórházakba küldik el a betegeket.

Ezeket a Nemzeti Népegészségügyi Központ határozatai alapján néztük meg, és abból készítettünk egy adatbázist.

És ezek után kezdtünk el továbbra is gondolkozni azon a témen, hogy hogy milyen adatókat tudunk találni még az egészségügyről, amivel érdemes lenne foglalkozni, vagy érdemes lenne bemutatni.

És így bukkantunk rá a a az alapkezelőközpontnak, a NEACnak a az adatbázisára, ami évente teszi közé a kórházi ágyszám és beteg forgalmi kimutatásokat.

És ebben láttunk egy olyan tendenciát, hogy egyre kevesebb a működő ágy a magyar kórházakban, és ez ezzel szemben egyre több az olyan ágy, amit nem használnak.

Ezeket a statisztikában tartósan szünetelőnek nevezik, és ez azt jelenti, hogy legalább fél évig nem használják betegek ellátására ezeket az ágyakat.

Most még nem a nem a mostani cikkre rákérdezve, hanem a hanem még kimondottan az osztálybezárásokra, hogy Gabriel amikor mondjuk látta ezeket a cikkeket nyáron, meg a meg magára így a a az osztálybezárásokra rátérve, tehát ez mennyire régi probléma a magyar egészségügyben, hogy hogy ilyen megoldásokra kényszerülnek igazából intézmények?

Ez nem annyira régi, hiszen mondjuk 2010-ig valójában a kórházi struktúra és a bennedolgozó humán erőforrás nem csak és elsősorban az orvosok, hanem leginkábbis a szakdolgozók és a a műtőszemélyzet, azok sokkal inkább összhangban volt.

Tehát akkora volt a struktúra.

Annyi kórház, annyi rendelőintézet volt, amennyit így a személyzet ki tudott szolgálni.

Mondjuk a 2010 az már egy kicsit kitolja ezt a ezt a dolgot.

Valójában 2004-ben a csatlakozás, az Európai Uniós csatlakozásnál nyílt meg az a lehetőség, hogy egy csomó egészségügyi dolgozó, amelyik a világ egyik legpiacképesebb szakmája, és mindenütt hiány van belőlük, odamenjenek, ahol többet fizetnek neki. >> Tehát tulajdonképpen azért nem volt munkaerőhiány, mondjuk 2004 előtt, vagy azért volt kevésbé jellemző, mert >> nem lehetett elmenni. >> Kevesebb volt a lehetősége az embereknek arra, hogy elmenjenek.

Vagy legá >> pontosan és nem volt magánellátás sem. az ö a legelső magánkórháza, a telki kórház valamikor így a 2000-es évek elején nyitott meg, tehát hogy nem volt más.

Aki egészségügyben akart dolgozni, az az állami ellátásban tudott dolgozni.

És akkor szép persze már korábban is voltak a főleg a általam orvosbárónak nevezett nagybetegforgalmú orvosoknak magánrendelőjék, de azok általában lakásrendelők voltak. a nagymamának a lakásában tartottak fent egy kis rendelőt és ott nagyjából nem volt más alkalmazott, mint a mint az orvos, aki >> de szivatalos rendelő volt különben, vagy >> persze igen, igen, igen, igen.

Ö már az én anyukám is járt magánnőgyógyászhoz. fogorvosból is volt a piacon, de valójában ez a 2004-es Európai Uniós csatlakozásnál kezdett el így felrobbanni ez a helyzet, amikor el lehetett menni a magyar egészségügyből, meg egyre jobban piacosodott az egészségügy és főleg azok a szakmák, amelyek korábban is a nőgyógyászat meg a fogászat, ugye ez volt a két fő piacosodott szakma, és aztán felzárkózott a bőrgyógyászat is, mert hát ahhoz is kevés műszer kell, azt is lehet csinálni. egy egy lakásrendelőben, és és akkor egyre több mindenben kezdtek az orvosok kivonulni a a az állami ellátásból és bevonulnia magámba, akinek az sem volt elég konstrukció, vagy nem volt semmi vállalkozó szellem, az meg egyszerűen fogta magát, felült a repülőre, elment Hanoverbe és olyan, mint Marci Hevesen, egy egész generáció hiányzik a magyar egészségügyből, és ez pótolhatatlan.

Körülbelül a most 40 és 55 közöttiek, azok azok, amikor megkapták a diplomájukat, már volt egy one vé kettyük valahova.

Ez most amióta az orvosi béremelés megtörtént, azóta ez lelassult, ez a külföldre áramlás.

Ö viszont a magánszektorba való átáramlás nem lassult le, és akkor nem beszélünk, és ezért most valójában sokkal kisebb mértékben beszélünk orvoshiányról, azért, mert jönnek ki közben friss orvosok az egyetemekről és ők legfőjebb másodállásba elmennek egy magánkórházba, de Magyarországon működnek. viszont a szakdolgozók, akiknek a béremelése az gyakorlatilag sohasem történt meg annak ütemében, ahogy az orvosoké megtörtént, ők viszont hát vagy elmenekül földre, az is elég gyakori, de azok inkább a diplomás ápolók, egész gyógytornáz, nem tudom, évfolyamok mennek el az országból a végzés után, hanem leginkábbis a a a fizikai munkát végző szakdolgozók, azok kórházi ápolónők, akik a lé Élben vagy a vagy az Aldiban pénztároskodnak, vagy vagy árófeltöltőként, >> amin kevés szomorúbb dolgot tudok egyébként elképzelni. >> Így van.

És ezért nem tudom az öncikkében olvastam vagy egy másik cikkben olvastam, hogyha egy Lidlben történik valakivel egy súlyos mondjuk egy szívinfarktus közeli gyanú, akkor nagy valószínűséggel nagyobb biztonságban van, mert két intenzíves növér ugrik rögtön oda, mintogyha ez egy kórházban történ.

Nem az én cikkemben volt, de többen is beszéltek hasonlóról nekem is, úgyhogy abszolút >> erről a munkaerőhiányról fogunk bőven beszélgetni, mert ez itt a gyakorlatilag a tets cikked azért született meg, mert gyakorlatilag itt a munkaerőhiánnyal meg az okozta problémákkal foglalkozol. >> Nagyrészt.

Ö, és a rögtön a cikkednek az elején van egy történet, egy idősebb Budapest környéki férfinak a története, akinek akinek a története elég szépen és részletesen leírod, merthogy az elég jól már megalapozta az egész problémát, meg jól jól körülírta az egész problémát.

Mi történt ezzel a férfival, és miért alapozta meg ennyire jól ezt a cikket?

Igazából ő egy 68 éves férfi, aki Budapest környékén él, és az történt vele, hogy kerítést festett a lakásának az udvarán, és felállt egy sámlira ehhez, hogy elérje a tetejét is, de leesett róla, és hát nyilván megütötte a lábát, az aztán bedagadt, pályt, nem múlt el a következő napokban, ezért hát elkezdett aggódni, hogy akkor biztos valami baj van. elment a egy magánorvoshoz, magánorvos megvizsgálta és azt mondta, illetve rá is írta aztán a papírjára, hogy hogy mély Vénás trombózisa van, és hogy azonnal keresse fel a területileg illetékes kórházat, ami a 11. kerületi Szent Imre kórház volt az ő esetében.

Úgyhogy elment a sürgősségi osztályra, így a délutáni órákban 6:306 körül, ha jól emlékszem, akörülért a kórházba.

Hát eltelt egy pár óra, amire egyáltalán elmondhatta a panaszait, meg megvizsgálták, olyan négy-öt óra eltelt, és ez alatt az idő alatt nem tudott leülni, mert hogy azt mondta, hogy annyira sokan vártak a sürgősségi osztályon, legalább ilyen 20-30 beteg, hogy egyszerűen nem volt szabad céjik, ahova le tudott ülni.

És ugye nyilván mivel a lábával volt problémája, hát egy feszítő érzés volt benne, fájdalmat érzett.

Végül ezt úgy tudták megoldani, hogy megkérdezte az orvost, hogy bevihetnek-e egy saját használatú széket, vagy valamilyen ülő alkalmatosságot.

Úgyhogy a lánya hazament a vidéki vagy agglomerációban lévő otthonába, elhozta egy ilyen kempingágy, kempings szék, amilyen félig ülő helyzetben, félig fekvőhelyzetben tudott rá leülni.

És akkor ez a ez a fekvés probléma ez így oldódott meg.

De továbbra sem vették fel az osztályra.

Azt mondták neki, hogy azért, mert nincsen szabad ágy, tehát hogy ezért ezért nem tudják felvenni, tovább irányítani másik osztályra, mert ugye alapvetően a sürgősségi osztályról vagy az szokott lenni, hogyha elmúlik a probléma, vagy meg tudják szüntetni, akkor hazaküldik, vagy felveszik az arra az osztályra, ahol lehet tudják látni hosszabb időre, hogyha a hosszabb időig kell bent feküdnie.

És már másnap reggel volt, szóval nagyjából egy fél nap telt el, amikor mondták neki, hogy hát nem fogják tudni felvenni, és tovább küldték a a Semelvejs sürgőségére.

Itt igazából felajánlották neki azt, hogy hát betegszállító is át tudja vinni, de arról úgy azt mondta a férfi, hogy így finoman szólva lebeszélték, mert azt mondták, hogy az is legalább egy pár órás várakozás, úgyhogy azt tanácsolták erősen, hogy a családó adja meg.

Úgyhogy végül a lánya átvitte a sürgőségiről továbbküldték a szintén Sammel Wej-nek egy másik helyen lévő belgyógyászati klinikájára, és akkor végül ott odavették fel, és ott volt bent egy pár napig.

Hát itt nagyon sok minden van, ami ami elég problémás, de amikor olvastam a cikked, akkor meg most is, ahogy ahogy beszéltél, nekem az jutott eszembe, hogy tehát hogy az mennyire általános, és látjuk a cikketben, hogy elég általános, de hogy ha nincsen szabadágy, ha tényleg ezzel szembesül valaki a a sürgősségén, hogy engem nem tudnak befektetni a kórházba, akkor a kórháznak egyébként ilyenkor kell, hogy legyen valami protokollja erre, mert feltételezem, hogyha van, akkor az nem az, hogy A rokon hozom be egy kempinggágyat. >> Hát a sürgősségi ellátás az a leg ilyen állatorvosi blue egyébként mindenütt, mert a sükrőségi ellátás az nem azt jelenti, hogy gyorsan megoldják a problémát. >> Hanem a sürgős problémám van. >> Igen.

Hanem egy olyan problémám van, ami most sürgősen merült fel, de másoknak is ugyanilyen sürgős problémáik vannak.

A sürgősségi ellátás az valójában olyasmi, mint a katonai orvoslás.

Mindig azzal kell foglalkozni, akinek a legsürgősebb vagy legletet veszélyeztetőbb problémája van.

És van esély arra, hogy ővele a lehető legnagyobb hasznot vagy legnagyobb egészségnyereséget produkálják.

És ezért a kicsit betegek azok mindig, vagy a nem nagyon-nagyon életveszélybe lévők mindig hátrébb sorolódnak.

Ugye amikor bemennek a sürgőség, akkor van egy triás, azt általában egy nagyon képzett szakdolgozó végzi.

Van három-négy paraméter, amit meg kell mérni, és akkor az alapján döntik el, hogy ő életveszélyben van-e vagy sem.

Az, hogy fáj, az nem életveszély.

Az, hogy nem tudom, három vagy öt órája vannak valami számára nagyon kellemetlen panaszai, az nem életveszély.

Tehát ő mindig hát sorolódik, mint a konkrétan frissen jövő életveszélyben lévők.

Szóval ez nem olyan, mint a a fogorvosnál, hogy akkor húztam egy számot, aztán majd sorra fogok kerülni, látom, hogy én vagyok a nyolcadik, hanem lehet, hogy én vagyok a nyolcadik és a 17-ént kerülök sorra.

Tehát erre mondjuk azt, hogy ez nem probléma.

Az a probléma, hogy a sürgősségi osztály azért dugul be, mert egy lakás olyan ember használja, akinek nem sürgős problémája van, hanem nem akarja kivárni azt a baromi hosszú sort, ameddig ő majd rendes ellátáshoz juthatna.

Ezért végül úgy dönt, hogy péntek éjszaka bemegy a sürgősségére, onnan majd nem küldhetik el.

És egy rakás ilyen ember dugítja be a sürgősséget egyrészt.

Tehát már a bemeneti ponton is egy csomó olyan beteggel kell foglalkoznie a sürgősségi ellátónak, amelyik valójában nem sürgősségi esett, mert már három napja fennáll az a valamije.

Például itt a bácsinak is már napok óta fennállt az a valamije.

Aztán végül >> tehát neki nem oda kellett volna mennie. neki el kellett volna vennie akkor, amikor először érzékelte azt a valamit a háziorvosához, aki elküldte volna a nem tudom, az ortopédorvoshoz, hogy akkor vizsgálják meg, vagy hogyha ő felismerte volna így ez egy mévénás tromboz is, akkor már a egy munkanapon beutalta volna oda, ahol azzal foglalkozni lehet.

Tehát ő már nem volt jó helyen.

A másik az, hogy viszont azért dugul be a sürgősség, még akkor is, hogyha csupa sürgősségi beteg lenne benne, mert a a az osztályokról, elsősorban a belgyógyászati osztályokról, de gyakran a sebészetről is nem lehet hazadni a beteget, mert a beteg ugyan orvosilag már nem gyógyítható, de olyan szociális körülményei vannak, ami miatt nem lehet hazadni. leggyakrabban idős, egyedül van, és ezért a további gondozása vagy ápolása az nem megoldható.

Viszont nincs gondozási osztályon hely, nincs szociális otthonban hely, tehát egyszerűen feltorlódnak a betegek azokon az osztályokon, ahova a sürgősségnek kellene az egyébként akut betegeket pakolni.

És ezért valójában két ponton lehet a sürgősséget kitakarítani, vagy szóval üzemsvé tenni a működését.

Az egyik az, hogy az idős nem orvosi ellátásra szorulókat át kell tenni a szociális ellátásba, ami nincs…

Említett entitások

Témák

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Direkt36 podcast #130 – Üresen álló kórházi ágyak árulkodnak az egészségügy válságáról”

Miről szól ez az epizód: „Direkt36 podcast #130 – Üresen álló kórházi ágyak árulkodnak az egészségügy válságáról”?

A Direkt36 podcast #130. adásában Szopkó Zita oknyomozó újságíró és Lantos Gabriella egészségügyi menedzser a magyar egészségügy válságát vizsgálják. Bemutatják, hogyan vezet a súlyos munkaerőhiány kórházi osztályok bezárásához és kihasználatlan ágyakhoz. Az adásban szó esik a… Az epizód a Direkt36 Podcast című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2025. 11. 26..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Direkt36 podcast #130 – Üresen álló kórházi ágyak árulkodnak az egészségügy válságáról”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Lantos Gabriella, Szopkó Zita, Wirth Zsuzsanna, Panyi Szabolcs, Pethő András, Szőke Dániel.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Direkt36 podcast #130 – Üresen álló kórházi ágyak árulkodnak az egészségügy válságáról”?

Fő témái: egészségügy válsága, munkaerőhiány, kórházak.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Direkt36 podcast #130 – Üresen álló kórházi ágyak árulkodnak az egészségügy válságáról”?

Megjelenés: 2025. 11. 26.. Hossz: 1 óra 20 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/direkt36-podcast/direkt36-podcast-130-uresen-allo-korhazi-agyak-arulkodnak-az-egeszsegugy-valsaga-18891931

Több epizód a Direkt36 Podcast-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból