Direkt36 Podcast

Direkt36 podcast #135 – Miért hagyják a felnőttek a kortársbántalmazást a gyermekvédelemben?

· PT1H21M54S

Összefoglaló

A Direkt36 podcast epizódja a gyermekvédelmi intézményekben zajló kortársbántalmazást tárgyalja. Janecskó Kata, Tárkányi Flóra és Répás Richárd a témáról készült cikkük és személyes tapasztalataik alapján beszélgetnek.

Röviden

Műsor
Direkt36 Podcast
Megjelenés
2026. 02. 04.
Hossz
1 óra 22 perc
Szereplők, említett nevek
Janecskó Kata, Répás Richárd, Pethő András, Panyi Szabolcs, Szőke Dániel, Wirth Zsuzsanna
Témák
gyermekvédelem, kortársbántalmazás
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Pető András vagyok, a Direkt 30at vezetője és egyik alapítója.

Mielőtt elkezdődne a műsor, had osszak meg veled egy gondolatot.

Mi csak akkor tudjuk folytatni a munkánkat, a hatalom által eltitkolt közügyek feltárását, ha vannak támogatóink.

Csatlakozz te is a támogatói közösségünkhöz.

Így nem csak egy jó ügyet fogsz segíteni, de betekintést is kapsz ebbe az izgalmas munkába benfentes hírleveleink és rendezvényeink révén.

A támogatói tagságról szóló információkat megtalálod a direkt36.hu oldalon. [zene] Sziasztok, ez a Direkt 36 tényfeltáró központműsra tilosan.

Tavaly [zene] évén jelent meg gyermekvédelem témájában cikkünk, amelyet Janecskó Kata írt.

Az egy konkrét intézményre koncentrált.

Most azonban egy sokkal több intézményről és általános problémáról írt Kata Tárkányi Flórával együtt.

A cikkük címe az az, hogy a kormány végignézte, ahogy eldurvul, az egyik legsúlyosabb bántalmazási probléma a gyermekotthonokban.

Ez tehát Janecskó Kata és Tárkányi Flóra cikkének a címe, amit megtaláltok a direkt36.hu-n.

És Kata és Flóra itt is vannak a stúdióban velem.

Sziasztok! >> Sziasztok! >> Sziasztok! >> Az ő cikkükről fogunk beszélgetni a következő több mint egy órában.

És van még egy harmadik vendégünk is, Répás Richard.

Szia, Ricsi! >> Sziasztok! aki hát segítette ennek a cikknek az elkészültét, mert hosszú ideig a Magyar Gyermekvédelemben élt, nevelkedett.

És kezdjük is itt ezt a az adást, Rici veled, és ne is a konkrét cikkel.

Mesélj egy kicsit magadról, hogy hogy hol töltöttél időt a gyermekvédelemben, mi van most veled? és ö és hogy milyen szereped volt a cikkben egyébként erről majd így részletesebben is fogunk beszélgetni arom csak egy kicsit röviden majd még egyszer üdvözöm a nézőket 21 éves vagyok és szerintem érdemes három részre osztani a gyermekvédelmet olyan ilyen intézményi szempontból leosztás szempontjából ez a három pedig a csecsemő otthon amik működnek van a gyermekotthon és a utógondozói intézmények.

Ugye a csecseme otthon nagyjából ilyen nullától négy éves korig, a gyermekotthonok ilyen négytől most már 18 éves korig ugye megszüntették azt, hogy egybe vonták az utógondozói intézményekkel és létrejöttek a különálló utógondozói intézményekhez.

Pedig 18-tól, hát szerintem ha jól tudom, 24 éves kori maximum.

Tehát én mind a hármat megjártam, tehát kezdtem egy csecsemő otthonban, onnan négy éves koromban átkerültem egy itt egy ilyen gyermekotthonba, nevelő otthonba, és onnan pedig egy utógondozói intézménybe. >> És ma már kikerültél a gyereknőd elem? 2023 március a hivatalos időpont. >> És meg megkérdezhetjük, hogy most mit csinálsz azóta? >> Hát dolgozok meg gyereket nevelek.

Bár a nem azóta, de ez a kettő.

Igen, csak mert nagyon sokat hallunk arról, hogy eleve amikor valaki kikerül mondjuk egy ilyen intézményből, akkor hát tulajdonképpen így sok esetben így a a semmibe esik ki, és hogy ott ott nagyon sokaknak nagyon nehéz sorsa lesz onnantól kezdve, de örömmel halljuk, hogy hogy veled akkor ez nem történt így. >> Nem, de ugye ezt is ez a folyamat vagy ez az elosztás most már így segíti, hogy szétosztották.

Ez egy ilyen hasznos dolog volt, hogy szétszedték azt, hogy a gyermekotonokban most már nem lehet nagy korú, ugye régen lehetett.

És így legalább ennyivel tudják őket támogatni, hogy akkor egy külön intézményben most már ott ott csak nagyokkal támogatás, nem sokkal, de támogatással a viszonylag normális körülmények között ott az az már tényleg arról szól, hogy valaki hogyha onnan kikerül, akkor az már tényleg rajta múlik, hogy ott így mit épít fel magának, és így hogy tud onnan vagy 24 éves korától, vagy korábban tovább menni.

Tehát ott az már szinte csak rajta múlik.

Te most egy pozitívot említettél, de Katáiknak a cikke egy sokkal kevésbé pozitív dologról szól, sőt egy nagyon rossz dologról.

Kata Flóra, miről szól a cikketek?

Miért gondoltátok, hogy ezt a problémát érdemes feszegetni és utána menni?

Hát a gyermekvédelemről írtuk ezt a cikket, azon belül is a gyermekotthonok problémáival foglalkoztunk, és azon belül pedig a kortársbántalmazásról, ami a legelterjedtebb bántalmazási forma a a gyerekvédelemben élő gyerekek között, és amiről évente 100-as nagyságrendben érkeznek jelzések, amiből egyértelműen látszik, hogy a rendszer és a kormány nem tudja ettől megvédeni a gyerekeket.

Igen, az elterjedsége volt az elsődleges ok szerintem, amiért elkezdtünk vele foglalkozni.

Tehát, hogy annak ellenére, hogy nagyon gyakori, viszonylag keveset lehet hallani róla, mert ugye érthetően mindenkit elsősorban azok az esetek szoktak felháborítani, amikor felnőttek bántalmaznak gyerekekkel, gyerekotthonokban.

Ugye mi mik is az előző cikkünk evvel foglalkozott, vagy ilyen esetekkel foglalkozott, de hogy mit borzasztó sok gyereket érint, és ugyanúgy erőszakot szenvednek el, ezért úgy éreztük, hogy erről is fontos lenne beszélni erről a kortársbántalmazásról.

H hogyan szereztetek arról tudomást, hogy ez ennyire elterjedtéma?

Mert ahogy említetted is, tényleg az van, hogy amikor mondjuk kiderül valami borzasztó eset, hogy egy felnőtt hogyan bántalmazott a gyermekvédelemben gyerekeket, sokszor népszerint is tudjuk már ezeket a felnőtteket, és már talán szerintem nem tudom Juhász Péter Pálnak a nevét, hogy kimegyünk itt a az utcára és akkor tudni fogják, hogy kicsoda, meg hova lehet őt kötni.

De ez tényleg egy ilyen olyan téma volt, ahogy így olvastam a cikketeket, hogy persze sajnos nem lepődök meg, hogy ez megtörténik, márhogy van kortásbántalmazás az, hogy hogy gyerekek bántják egymást ezekben az intézményekben, de erről mégis úgy éreztem én is, hogy erről azért nagyon keveset hallottunk.

Ti honnan szereztetek erről tudom, meg mi mi indítatott arra, hogy akkor ennek jobban utánamenjetek és így így kifejtsetek egy ilyen cikkbel.

Már nem tudom megmondani, hogy miért, de az integrált jogvédelmi szolgálatnak olvastam az éves beszámolóját, aminek az egyik része a gyermekotthonok helyzetével foglalkozik, a gyermekjogi képviselőknek a tapasztalatait összegzi, és ebben szerepelt egy viszonylag magas számakartásbántmazásokkal kapcsolatban.

Ez a 2024-es beszámoló volt, és ebben már nem emlékszem a pontos számra lenne 800 fölötti volt a a lejelentett kortásbántamazások száma, és megdöbbentem, hogy ez milyen magas szám.

És ez csak a jelentett ugye tehát, mert nyilván van egy óriási latencia is.

M R előbb ugye szépen fölvezetted, hogy hogyan néz ma ki ma így intézményileg a a gyermekvédelem Magyarországon és Kam Flóra ti cikketeknek a az elején tulajdonképpen leírjátok azt, hogy van az van egy olyan dolog, amiben tulajdonképpen minden gyermekvédelmi intézményben élő gyerek, vagy legalábbis nagyon sokan azonosak, és ez pedig a traumatizáltság.

Erről mit is került kiderítenetek?

Igen, ezt gyakorlatilag minden szakembertől meg hallottuk, akivel beszéltünk a témában, hogy ezek a gyerekek valamennyien traumatizáltak.

Ugye itt azt kell tudni, hogy önmagában az a tény, hogy őket ők gyerekotthonba kerültek valamilyen úton, módon, tehát kiemelték őket egy ponton a családjukból, vagy valamilyen módon kiszakadtak a családjukból.

Ez önmagában így súlyos traumát jelent, és akkor erre még rárakulthatnak egyéb dolgok.

Például az, hogy lehet, hogy eleve bántamták őket a saját vérszerinti családjukban. előfordulhat, hogy nevelőszaládot megértek, és esetleg ott is bántalmazták őket.

A gyerekotthonokban ugye további bántalmazások történnek, vagy történhetnek, ezek újabb trómákat jelentenek, de így sokszoros traumatizáltságról beszélhetünk.

Ric, aki a gyermekvédelemben nevelkedik, és te ugye nagyon kiskorodtól ott nevelkedtél, bennetek mennyire van ott az, hogy ami veletek történt akár kisgyerekkorotokban és most nem csak rólad beszélek, hanem úgy általában, amit tapasztaltál a többiektől, hogy hogy tudják, hogy tudatosul bennetek, hogy az, ami veletek történt, az nem természetes, az rossz, az borzasztó adott esetben, és mi és hogyha van egy ilyen realizálás, Akkor az az mikor történik meg körülbelül milyen milyen korban meg hogyan hogyan tudtok erre rájönni, hogy hogy ami veletek történik, az nem természetes, az az rossz. >> Igen.

Ezt olyan részről érdemes megnézni hogy tehát a bántálmazás vagy bármelyik másik formája, azért a legtöbb hivatalos ilyen jegyzik, amikor bekerül egy gyerek, ugye készül egy ilyen hivatalos irat arról, hogy ő miatt, mikor, hogyan, milyen okokból került be. a legtöbb esetben vagy anyagi, vagy ilyen bántalmazási helyzetre hivatkoznak.

Szerintem manapság még gyakoribb ez, hogy nem mennek úgy rendesen utána ezeknek a dolgoknak, hogy valóban miért kerül be, vagy miért veszik ki a családból a gyerekeket.

De hogyha valóban ilyen közegből veszik ki, hogy mondjuk ilyen fizikai bántalmazás, akkor ugye egy ilyen közegből kerül ki, tehát szerintem ő nem fogja tudni, hogy ez feltétlen rossz, hanem hanem hacsak nem el, hogy hordva van esetleg ilyen szociális intézményekben, mint óvoda iskola, és ott nem tudatosul benne, hogy ami vele otthon történik, az rossz, de nem hinném, hogy nagyon gyakori az eset az, hogyha valakit otthon így >> Igen.

Azért is kérdeztem, hogy hogy nyilván a te is egy idő után rájöttél, hogy amiben ti vagytok, az az a nem természetes és tát például ez ez hogyan jött el ez a pillanat? >> Életkorfüggő egyébként, de szerintem ez ez inkább ilyen tudatalatti, tehát hogy szerintem kis amikor kicsi egy gyerek, ez nem feltétlen tudatosul benne, hogy az nem jó, ami vele történt vagy történik.

Főleg akkor, hogyha ugye tehát kiemelik valahonnan azért, hogy valahova áttegyék, hogy majd ott biztos jobb lesz neki.

És hát ugye itt a bizonyíték egyáltalán nem jobb neki.

Tehát sokszor van, hogy ugyanolyan vagy rosszabb környezetbe kerül, és így nincs meg a lehetősége annak, hogy ő tudatosítsa magában, mert egy vagy túl kicsi, vagy a közeg nem segíti ezt elő, hogy ő tudatosítsa magába, és más még nem feltétlen mondja el neki, hanem előbb előbb nyakon húzza, ha valami hülyeséget csinál.

Nem azt mondja, hogy ne csináljál hülyeséget, vagy ne csinálj olyan dolgokat a amiket veled tettek.

Mondjuk tehát, hogy szerintem ez kell idő és kell szakember, ami ugye megint nincs, >> aki elmagyarázza nekik, hogy ez így nem jó, de hogy ez egy ilyen nagyon hosszú folyamat.

Ez nem tehát, hogy meg ehhez el kell jutni ahhoz, hogy a gyerek eléggé eléggé informált legyen ezekről a dolgokról, hogy ezek nem jók.

Ez az, ami ami így nekünk, akik mondjuk így a a nem láttunk belülről ilyen intézményt, vagy vagy nem éltünk ott, a azt azt nehéz elképzelni, hogy hogy ebben hogyan lehet nevelkedni, és hogy mennyire kaptok segítséget ahhoz, hogy ezek a ezek a felismerések megszülessenek, és aztán utána végig lehessen menni egy úton, hogy oké, akkor akkor ebből ebből gyógyulni lehessen.

És azt veszem ki a szavaidban, hogy ez sajnos nem feltétlenül adott.

Sokan azt hiszik, hogy a szakember az megáll ott, hogy a dolgozó, tehát nappalos, éjszakás, gyermekfelügyelő, nevelő, nem?

Tehát, hogy szakemberek valóban, hiszen kell kell ilyen szakmai végzettség nekik ahhoz, hogy ilyen helyen dolgozhassanak.

Tehát a legtöbb esetben sokkal több pszichológus vagy ilyen terapeuta vagy valami hasonló kéne, aki aki speciális megközelítés meg szempontjából így ért ehhez, mert egy dolgozó ugye a minden más dolga miatt azért nem az első az, hogy na akkor leülök veled és akkor mi van?

Tehát ott van még másik 15 gyerek, akivel foglalkozni.

Erről mesélsz egy kicsit egyébként, hogy milyen dolgaik vannak a a dolgozóknak?

Tehát még mindent kell egy valakinek ellátnia, hogy el tudják képzelni a hallgatók. >> Hát ugye vegyük alapul a a leggyakoribb eset nevelő nevelő otthon, gyerekotthon.

Itt a legnagyobb a az életkorok közötti eltérés.

Tehát hogy itt a itt van az, hogy 4-től 18 éves korig.

Itt itt az ember kicsi, itt az ember kamasz.

Úgyhogy a legkisebbtő a legnagyobbik.

A legkisebbet ugye van, aki úgy kerül be, hogy még szoba, nem úgymond nem szobatiszta, tehát hogy ilyen téren el kell látni a feladataid.

A az iskolába hordás, étkeztetés, akkor ennek minden válfaja, tehát utána nem csak elviszet, hanem utána utána érte is kell menni, haza kell hozni, akkor ugye le kéne vele ülni, tanulni.

Ez sokszor manapság szerintem már nem nagyon történik meg. a nagyokkal úgy nagyon azzem úgy van, hogy 14 éves kortól már a gyerekek ön önjáróak lehetnek, de hát ugye ezt is elméletek az intézmény határozza meg, hogy valóban tehát van egy ilyen kezdeti időszak, amikor egy ilyen bizalmi időszak, hogy akkor na jó, akkor menjél, akkor nézzük meg, hogy időbe hazajössz vagy nem.

Tehát ők már így részben szabadon mozognak, értük, nem kell menni, de hogy ha eljutunk odáig, hogy mondjuk az az összes gyereket hazahozták, mindenki ott van, akkor meg utána ugye ott van az, hogy akkor ott bent velük kell ellátni ezeket a azokat a feladatokat.

Az, hogy például amikor egy dolgozó bemegy mondjuk kettőre, akkor az első dolog elméletileg az kéne, hogy legyen, hogyha nincs kitakarítva megfelelően a ház.

Bár elméletileg az éjszakás úgy hagyja ott az épületet, hogy tiszta.

De hogyha esetleg nem így van, akkor rendet kell raknia.

Ezek után elmegy a gyerekekért, összeszedi őket, mire hazaér, elméletileg már ilyen vacsoraidő van kábé, tehát ilyen rengeteg idő, mire összeszedi a gyerekeket.

Na most még ezelőtt miőtt vacseraidő van, meg kéne velük tanulni, le kéne őket fürdetni a kisebbeket, és akkor arról nem beszéltünk hogy esetleg ilyen bármilyen más ilyen kreatív foglalkozásra lenne idő, például, ami tökre hasznos.

Nálunk még volt, hála a jó égnek.

Velünk tök sokat foglalkoztak tehát nálunk még nem volt az, hogy megfogtak, fölszereltek a falra egy tévét, és akkor leültetik az összes gyereket, hogy na jól van, akkor nézzed ameddig akarod, és akkor majd lefürdesz, meg megeszel, és akkor utána mész aludni.

Nálunk volt egy ilyen nagyon szigorú rendszer, hogy hazamentünk.

Az első dolgunk az volt, hogy a házi feladatot meg kell csinálni közösen a konyha, aztán leültettek nem tudom nyolc…

Említett entitások

Témák

Személyek

Szervezetek, cégek

  • Direkt36

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Direkt36 podcast #135 – Miért hagyják a felnőttek a kortársbántalmazást a gyermekvédelemben?”

Miről szól ez az epizód: „Direkt36 podcast #135 – Miért hagyják a felnőttek a kortársbántalmazást a gyermekvédelemben?”?

A Direkt36 podcast epizódja a gyermekvédelmi intézményekben zajló kortársbántalmazást tárgyalja. Janecskó Kata, Tárkányi Flóra és Répás Richárd a témáról készült cikkük és személyes tapasztalataik alapján beszélgetnek. Az epizód a Direkt36 Podcast című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 02. 04..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Direkt36 podcast #135 – Miért hagyják a felnőttek a kortársbántalmazást a gyermekvédelemben?”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Janecskó Kata, Répás Richárd, Pethő András, Panyi Szabolcs, Szőke Dániel, Wirth Zsuzsanna.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Direkt36 podcast #135 – Miért hagyják a felnőttek a kortársbántalmazást a gyermekvédelemben?”?

Fő témái: gyermekvédelem, kortársbántalmazás.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Direkt36 podcast #135 – Miért hagyják a felnőttek a kortársbántalmazást a gyermekvédelemben?”?

Megjelenés: 2026. 02. 04.. Hossz: 1 óra 22 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/direkt36-podcast/direkt36-podcast-135-miert-hagyjak-a-felnottek-a-kortarsbantalmazast-a-gyermekve-59592511

Több epizód a Direkt36 Podcast-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból