Ecc Pecc könyves podcast

Könyvek, amelyek tanítanak - E, mint empátia // S01 E15 // Ecc Pecc Podcast

· PT55M34S

Összefoglaló

A podcast mai adásában az empátia fontosságáról és fejlesztéséről beszélgetnek a műsorvezetők, Orsi és Milu. Kiemelik, hogy az empátia nem csupán beleérző képesség, hanem figyelem, meghallgatás és ítélkezés nélküli jelenlét. Az epizód kitér arra is, hogyan kommunikálhatunk…

Röviden

Műsor
Ecc Pecc könyves podcast
Megjelenés
2024. 05. 12.
Hossz
56 perc
Témák
empátia, kommunikáció, könyvek
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

[Zene] sziasztok sziasztok ez itt az p podcast én milo vagyok én pedig orsi a mai epizódban egy számunkra nagyon fontos készséget fogunk körbeszimatolni olyan készség vagy lelki állapot ez amely akár napi szinten gondozásra fejlesztésre szorul de mégis megéri az összes befektetett energiát mert arra tanít hogy egy új szemüvegen keresztül figyeljük a világot ez a képesség pedig nem más mint az empátia olyan könyvekről fogunk ma beszélni melyek abban segítettek hogy még empatikusabb emberekké váljunk mielőtt azonban még belekezdenénk szeretnélek megkérni titeket arra hogy ha tetszenek az epizódjaink akkor nyomjátok meg a szíveskét a videó mellett illetve iratkozzatok fel a csatornánkra emellett szeretettel várunk az instagram oldalunkon is ahol rendszeresen osztunk meg a csatornához kapcsolódó tartalmakat no de nézzük akkor ezt a nagyon izgalmas és összetett témát ha feltennénk a nagy kérdést hogy mire lenne talán a legnagyobb szüksége a világnak akkor biztos általában olyasmik uranának be azonnal a fejünkbe legalábbis a legtöbbünknek hogy persze a világbékére meg víz az afrikaiaknak meg persze sok pénzre és az hinéget is jó lenne megoldani satöbbi satöbbi én azonban minél régebb t a a taposom földi életemet annál sűrűbben gondolok arra hogy szeretettel megértéssel és empátiával iszonyúan sokat tudnánk elérni akár globális szinten is és eléggé biztos vagyok benne hogy sokkal boldogabb életünk lehetne így kollektíve ha többet és jobban figyelnénk egymásra az empátiát sokan a beleérző képességgel párosítják tehát elképzelem hogy te hogyan érzel és akkor máris azt gondoljuk hogy empátiát gyakorlunk de valójában ez az ért zés egy kicsit félrevezető nekem az empátia azt jelenti hogy figyelek a másikra hogy meghallgatom teret adok neki és nagyon fontos részlet még hogy nem ítélkezem a társam fölött illetve a társam problémája fölött nem adok kéretlen tanácsot nem próbálok megoldást találni a problémájára egyszerűen csak jelen vagyok ott vagyok a barátom mellett és együttérzek vagy legalábbis próbálom befogadni vagy megérteni az ő érzéseit vagy a problémáját sokszor azonban bár empátiára vágyunk vagy arra van lenne igényünk mégsem azt kapunk talán nektek is ismerős lh ez az érzés hogy valakivel megosztottátok a problémátokat vagy valamilyen frusztrációtokat de empatikus segítség helyett olyan reakciókban részesültetek amitől nem hogy jobban de hogy gyakorlatilag inkább rosszabbul éreztétek magatokat vagy még magányosabban éreztétek magatokat az adott problémában nálam például a jelenkori életemben ez úgy valósul meg hogy egy gyermekes szülőkén néha engem is utolére fáradtság vagy a bizonytalanság akár a bosszúság és ilyenkor egy-egy szülőtársam azzal próbál vigasztalni hogy ugyan nekem csak egy gyerekem van az kábé hobbiszülőség de az ő élete mennyivel nehezebb prosszabb fárasztóbb hisz neki 10 gyereke van na talán nem árt felismerni hogy az ilyen megszólalások ritkán segítenek bárkinek is abban hogy jobban érezzem magát de az a típus is eléggé rendszeresen felbukat körülöttem aki jelzi hogy na nagyon is ismeri a felvetett problémát és azonnal át is veszi az irányítást a beszélgetésben és így hosszú monologizálásba kezd hogy ez nála az ő életében hogy valósul meg én azt tapasztalom hogy általában ezektől sem szoktam jobban érezni magamat az adott helyzetben ez nem az empatikus megközelítése a dolgoknak vagy a problémának ami egyébként a személyes aki lesz inam sajnos és bizony velem nagyon gyakran előfordul hogy bekapcsol a problém megoldó üzemmód az én agyamban tehát valaki ventilál nekem beszél a saját fájdalmáról problémájáról frusztrációjáról és nem bírok sokáig empatikus maradni mert sürgető késztetést érzek arra hogy valamilyen megoldást találjunk a problémájára és sajnos ez nem empatikus megközelítés és nem is valószínű hogy a barátom ettől jobban fogja érezni magát hogy csak sorolom a megoldási lehetőségeket hogy szedj már össze magát é cselekedjen hiszen attól majd jobb lesz neki és az szolgálná az érdekeit nem nem az szolgálja az érdekét hogy cselekedjen hanem nem az hogy egy kicsit úgy kiengedje a gőzt és beszéljen az érzéseiről orsi ezek közül neked bármi ismerős egyébként voltál már ilyen helyzetben amikor nem feltétlenül empatikus választ kaptál pedig arra vágytál volna hát a szívemből szóltál szerintem ez az emberi élet velejárója hogy ezzel problémáink vannak és ilyen szituációkkal szembesülünk de arra nagyon jól felhívtad a figyelmet hogy sokszor azt hisszük hogy beleérezzük magunkat a másik helyzetébe is empatikusak vagyunk de igazából gyakran úgy reagálunk ahogy mi szeretnénk hogy reagáljanak egy hasonló szituációnkra tehát mégse érezzük bele magunkat igazán a másik helyzetébe és ugyanúgy visszakerülünk a saját szerepünkbe ez szerintem egy ilyen tipikus hiba amit valószínűleg én is ugyanúgy gyakran elkövetek mert nyilván jobb esetben magát ismeri az ember a legjobban és vannak-e esetleg a te saját élethelyzetedhez köthető általános megszólalások amiket rendszeresen kapsz esetleg és és az téged nem tesz boldoggá a jelenlegi szituációmbaan talán nincs de egész életem során mindig olyan helyzetekben voltam hogy nagyon sokszor kellett vizsgáznom nagyon sokszor kellett csak a tanulással foglalkoznom és utána erről szintn adni hogy mit sikerült elsajátítanom és látszólag én ezekkel az akadályokkal mindig gond nélkül elbántam és mindig minden sikerült és ezután én azt vettem észre hogy az emberek egy kicsit úgy állnak hozzám hogy jó neked úgyis mindig minden sikerül és ilyenkor elfelejtik azt hogy attól még hogy minden sikerül emögött komoly munka van úgyhogy én erre hívnám fel a figyelmet hogy ha van ilyen barátotok akin azt látjátok hogy tök sikeres az életében vagy mondjuk tök jó tanuló minden vizsgája elsőre sikerül akkor ne könyveljétek el így hogy neki úgy is mindig minden sikerül mert attall még ugyanúgy szüksége van a támogatásra egy-egy megmérettetésnél hm jaj istenem most ebbe a szívem is belefacsarodott elhiszem hogy ez ez ez nem egy nem egy ilyen siratós történet jaj tudom tudom de elhiszem hogy az ember nem feltétlenül ilyen kommentre vágyik miközben a lelkét is kitette hogy valami sikerüljön tehát nyilván neked sem repül be a sikeres vizsgaaz ablakodon hanem iszonyat sok izgalom iszonyat sok munka iszonyat sok feszültség frusztráció van mögötte ebben biztos vagyok igen meg ugye itt is azért van különbség a különböző tipikus megszólalások között én szerintem az mondjuk egy egészségesebb út hogyha feltétlenül azt akarod mondani valakinek hogy úgy is sikerülni fog akkor inkább arra emlékeztesd hogy mennyi mindent leküzdött idáig legalábbis nálam ez jobban működik hogyha arra gondolok hogy úristen már ezen is túl vagyok és ezen is túl vagyok akkor ez tényleg nem lehet annyira rossz ühüm ühüm ez jó tipp egyébként pont ez az érdekes az empátiában hogy egyszerűen gyakorolnunk kell hogy észrevegyük azokat a jeleket hogy ú basszus most nem voltam empatikus hú most megint magamból indultam ki tehát hogyha az ember ezt már észreveszi magán az egy óriási mérföldkő meg ehhez egyébként szerintem egy folyamatos visszajelzésre van szükség tehát anélkül mi se fogjuk tudni fejleszteni ezt a készségünket hogy ne kapnánk mondjuk őszinte visszajelzéseket tehát nyilván itt azt tudom hangsúlyozni amit nagyon sokan mondanak hogy mindig kommunikálni kell és és meg kell mondani ami sokszor nagyon nehéz megmondani azt hogy neked mondjuk ez így nem esett jól vagy ez nem segített amit a másik úgy gondolt hogy ez segíteni fog egyébként ez iszonyat nehéz nagyon nehezen mondom ezt valakinek aki esetleg valamilyen bátorító dolgot akar mondani csak nem úgy sült el és majdnem büszke voltam magamra amikor körülbelül egy hónapja történt először ilyen az életemben hogy egy viszonylag közeli barátom akitől nem empatikus segítséget kaptam maagy a gyerekneveléssel kapcsolatban akkor így először tudtam kimondani neki azt hogy ettől én most nem érzem jobban magam hogy te ezt mondod de azért köszi és észrevette magát és ez egy nagyon nagy dolog volt hogy utána észre is vette magát és láttam hogy elgondolkodott és igen é néha kell hogy ezt kimondjuk mert ahogy te is mondod nem mindig veszi észre ezt az ember sőt a legtöbb esetben szerintem nem veszi észre na de ez tök jó hogy mondod és ez tényleg jó és ez gyakorlást igényel mindkét oldalról egyébként de hát erről szóab barátság nem hogy nem tökéletes egy senki sem tökéletes és hogy így tudunk ezen dolgozni masszírozni igen igen a mai epizódban olyan könyveket gyűjtöttünk össze melyek megpiszkálták empatikus felünket mondjuk valami újat tanultunk általuk vagy jobban megértettük a segítségükkel bizonyos problémákkal küszködő embereket vagy legalábbis segítettek abban hogy empatikusabban közelítsük meg az adott helyzetet vagy az adott problémát és ezek a kiragadó pontok teljesen szubjektívek tehát ezt a témát nehéz is lenne egyébként másképp megközelíteni hiszen ahány ember annyiféle nyilvánvalóan annyiféle problémával küzködik és annyiféleképpen áll a problémához és ezek a könyvek a mi empatikus tanulmányunk egy-egy mérföldköve és egyáltalán nem szégyellünk erről beszélni azért élünk hogy tanuljunk és most pedig titeket is tanulni hívunk itt talán még amúgy érdemes azt megjegyezni vagy azon elgondolkodni hogy van különbség az empátia és az empáti készség között ezalatt főleg arra gondolok hogy senki sem születik az empátiával együtt egy bizonyos szintig lehet de ezt ugye folyamatosan fejlesztenünk kell és ennek talán az egyik legjobb módja nyilván az olvasás ahol rengetegféle embernek beletekinthetünk a gondolataiba rengetegféle emberrel rezonálunk együtt hosszú oldanakon keresztül tehát így fogadjátok ezeket a könyveket ezek a mi mérföldköveink a saját tanulási utunkon ühüm teljesen a szívemből szóltál orsi van kedved kezdeni kíváncsi vagyok mi az első könyv amit hoztál mi az első mérföldköved az első könyvem az lin strösborttól a soha soha soha ami egy 35 éves nőről szól aki nem akar gyermeket és azért volt számomra nagyon áttörő ez a könyv mivel én én abba a táborba tartozok aki mindig is tudta hogy egy nap majd szeretne saját gyerekeket tudtam hogy szeretnék családot esetleg egy nagyobb családot egyébként nagyobb családban is nőttem fel és így ez számomra sosem volt kérdés ezért nagyon kíváncsi voltam már egy olyan szemszögre ugye egyébként ez manapság egy nagyon fontos téma meg egy egyre inkább aktuálisabb téma ugyanis nagyon sokan döntenek úgy hogy nem szeretnének akármi ilen okból gyermeket vállalni és én kíváncsi voltam nagyon erre a másik szemszögre és egyébként a szerző az norvég és van egy nagyon különleges stílusa a főszereplő fejébe úgy láthatunk bele hogy vannak olyan fejezetek ahol konkrétan csak pár sor van és ez egy ilyen nagyon egyszerű de ütős szöveget és regényt hoz létre összességében ami szerintem nagyon jól visszaadta a főszereplőnek nek a különböző motivációit és azt tette rá a pontot az íen állam hogy ezenkívül megjelenített a főszereplő életéből más szereplőket akik máshogy állnak a gyerekvállalás témájához tehát például ott volt a főszereplő anyukája aki már nagyon unokára vágyik ott volt a legjobb barátnő akik a párjával éppen frissen vállaltak gyereket és ennek a nehézségeivel küzdenek illetve a főszereplőnek egy gyakorlatilag éppen tönkrement a kapcsolata amiatt mert ő nem szeretne a gyereket a párja pedig úgy döntött évek után hogy ő mégis csak szeretne tehát szerintem amellett hogy a főszereplő fejébe nagyon belelátunk és szerintem nagyon könnyű vele együtt rezonálni ennek ellenére így ezt még jobban hangsúlyozta az hogy mennyiféle más nézőponttal van ő körülvéve abszolút ilyen életszagónnak hangzik ez a történet egyébként ilyen a valóvilág is és tök jó hogyha valaki ezt ennyire alaposan és pontosan meg tudja ragadni akár egy könyves formában hihetetlenül nehéz ez a topic gyerekvállalás hogy igen vagy nem hogyan miképp ez nagyon nagyon aktuális is szerintem jelenleag és jó hogy erről beszél ez a könyv igen és egyébként így a tágabb környezetemben sőt a közeli környezetemben is van olyan aki ezt az álláspontot erősíti és miattuk én ezt különösen fontosnak érezt hogy ebbe egy kicsit jobban belelássak és hogy egyáltalán tudjak erről valakivel beszélgetni úgyhogy én mondjuk egy teljesen más nézőpontot képviselek és nyilván itt jön a szóba hogy hogy mennyire nehéz néha áthelyezni magunkat másnak a helyzetébem jó kis könyv érdekesnek tűnik neked mi az első könyved nekem az első könyvem egy nagyon populáris könyv colin hoovertől az it ends with us ugye ez a velünk végetér fogom csak bemutatni ezt a könyvet mert nem igazából ez a célom hogy a könyvet elemezzem hanem hogy arra a problémára kitérjek ami számomra megvilágosító erejű volt a történet főszereplője lili egy kisvárosból bostonba költöző fiatalnő aki azzal a céllal költözik a nagyvárosba hogy a saját vállalkozását beindítsa és hogy megnyissa a virágoltját aztán már a legelső lapoknál egy egészen mesébe élő és vagányan romantikus esemény középpontjába csöppenhető amikor is lili a tetőn megismerkedik egy szörnyen jóképű idegsebésszel egyébként nem is értem hogy miért nem egy kéményseprő de mindegy legyen idegsevész és végül egyébként romantikus kapcsolatba is bonyolónak ők ketten és ez így tényleg hihetetlenül romantikusan hangzik meg szépen de ez a történet ennél sokkal bonyolultabb és megrázóbb időközben megismerjük ugyan is lili múltját is aki egyébként egy bántalmazó családból érkezik és szépen lassan azon kapja magát hogy a saját szerelmi kapcsolatában sem klappol minden és miért volt különleges számomra ez a történet ez volt az első olyan könyv ahol elgondolkodtam olyasmiken hogy miért igazságtalan pálcát törni vagy ítélkezni olyan emberek fölött akik bár bántalmazó kapcsolatban élnek mégsem tudnak vagy akarnak abból kilépni és mennyire ijesztő látni hogy hogyan ismétli magát a történelem hogy azok a gyerekek a akik maguk is bántalmazó családban nőttek fel gyakran saját maguk is hasonlóan erőszakos párt találnak vagy akár keresnek szóval annyival lerendezni egy ilyen kapcsolatot hogy jaj hát miért nem lép ki ha bántják meg…

Említett entitások

Témák

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Könyvek, amelyek tanítanak - E, mint empátia // S01 E15 // Ecc Pecc Podcast”

Miről szól ez az epizód: „Könyvek, amelyek tanítanak - E, mint empátia // S01 E15 // Ecc Pecc Podcast”?

A podcast mai adásában az empátia fontosságáról és fejlesztéséről beszélgetnek a műsorvezetők, Orsi és Milu. Kiemelik, hogy az empátia nem csupán beleérző képesség, hanem figyelem, meghallgatás és ítélkezés nélküli jelenlét. Az epizód kitér arra is, hogyan kommunikálhatunk… Az epizód a Ecc Pecc könyves podcast című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2024. 05. 12..

Milyen témákat érint ez az epizód: „Könyvek, amelyek tanítanak - E, mint empátia // S01 E15 // Ecc Pecc Podcast”?

Fő témái: empátia, kommunikáció, könyvek.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Könyvek, amelyek tanítanak - E, mint empátia // S01 E15 // Ecc Pecc Podcast”?

Megjelenés: 2024. 05. 12.. Hossz: 56 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/ecc-pecc-konyves-podcast/konyvek-amelyek-tanitanak-e-mint-empatia-s01-e15-ecc-pecc-podcast-d0b6cef7

Több epizód a Ecc Pecc könyves podcast-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból