Filmklub podcast

Kritikusok hete S03E07 - Vincze Teréz

· PT1H28M43S

Összefoglaló

Vincze Teréz filmkritikus és egyetemi oktató a Filmklub podcast vendége, aki a kezdetektől fogva a filmek iránti szenvedélyét osztja meg. Gyerekkorától kezdve rajongott a mozgóképekért, már fiatalon elkezdett filmeket gyűjteni és rendszerezni. Első filmkritikai gondolatait a…

Röviden

Műsor
Filmklub podcast
Megjelenés
2026. 07. 17.
Hossz
1 óra 29 perc
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Vince Teréz vagyok, 1971. január 24-én születtem Tiszaföldváron. [zene] >> [zene] [zene] >> azzal kezdeném a filmekkel való kapcsolatomat, vagy azt, hogy hogyan, mi a legkorábbi tudásom arról, hogy kapcsolatom van a mozgóképpel, az valószínűleg nem saját emlék, tehát nem én emlékszem rá, hanem a családi legendáriumnak a része.

Én vidéken voltam egy nagyon kicsi, hát azt lehetne mondani, nem is falu, inkább ilyen tanyasi helyen laktunk gyerekkoromban.

És ez a 70-es évek eleje, amikor még nincsen minden háztartásban televíziókészülék.

Viszont én olyan két éves korom körül már a mozgóképek nagy rabja lettem, és a szomszédba jártam televíziót nézni, ahol hát valószínűleg abban az időszakban a leggyakrabban talán futballmeccseket közvetített a televízió, úgyhogy számomra ez csak a onnan tudták a szüleim, hogy mit szeretnék a délután csinálni, hogy azt mondtam nekik, hogy a szeretném nézni, ahogy labdáznak a babák.

És ez volt a televízió nézés a szomszédban, hogy szeretnék átmenni a szomszédba televíziót nézni.

Tehát a televízió és a televízióban látható mozgóképek azok egészen kisgyerekkoromtól nagyon vonzottak engem.

És az általános iskolában ez olyan módon jelent meg, hogy a rádió és tév újság, programújságból elkezdtem gyűjteni a filmeknek a az ilyen kivágásait, tehát a a leírást, hogy kik készítették tartalomleírást.

Tehát a programújságból gyűjteményeket készítettem sorozatokról, filmekről és ilyen kis dobozokban rendszereztem a különböző filmeket.

Úgyhogy mindenféle ilyen NDK-s meg Cseszlovák meg mindenféle filmeknek tudtam, hogy az ott ki készítették és miről szólt, és hogy hogy hány részes volt.

Tehát erről egy ilyen adatbázisom volt kvázi dobozokban.

Ez az egyik ilyen rendszerező, hogy a a rendszerezéssel kapcsolatos élményem.

Tehát nagyon fontos volt nekem ez, hogy hogy ez ez ilyen gyűjteményként feldolgozásra is kerüljön. ne csak nézzem, hanem valamilyen módon rögzítsem ezekhez az élményeknek a nyomát ezeknek a kivágásoknak a segítségével.

Aztán az első olyan élményem, amikor hát úgymond a film kritikusi vénának gondolom, és ez már saját emlékem, tehát ezt nem a nem tudom a egészen pici koromból a család meséli, hanem konkrét emlékem ötödik osztályos voltam, amikor Magyarországon bemutatták a mozik, a csillagok háborúnak a klasszikus első részét és elmentünk a hát még ekkor is még mindig vidéken lakom, vidéki általános iskolá járunk, és az osztályt elvitte az osztályfőnök a csillagok háborújára, és utána 10 évesek vagyunk ugye körülbelül, utána osztályfőnöki órán ez volt a program, hogy megbeszéltük a csillagok háborúját és határozottan emlékszem, ahogy hosszan értekezek arról, hogy a csillagok háborúja azért olyan nagyszerű film, mert a szerelemről szól, és a hercegnő és ez az egész egész szerelmi történet, ez milyen izgalmas, és hogy nekem ez nagyon tetszett, és hogy ez volt benne a különleges.

Szóval ez az első olyan emlékem, amikor úgymond filmkritikailag nyilvánulok meg.

És ezért amikor volt máskor is olyan alkalom, hogy megkérdezték tőlem, hogy honnan jön a film szeretetnek az eredete, vagy honnan eredeztetem azt, hogy miért lettem valójában [torokköszörülés] filmkritikus vagy filmmel foglalkozó ember, azt szoktam mondani, hogy a csillagok háborúja miatt.

Tehát a csillagok háborúja az első olyan élményem, amiről kritikai gondolatokat fogalmaztam meg.

Aztán nyolcadik, tehát felső felső osztályban, tehát felsős koromban is végig nagyon érdekeltek a filmek, de én egy nagyon egyszerű családból származom, munkásparaszt családból, és nem nagyon tudtam elképzelni, hogy vannak olyan emberek, hogy hogy lehet olyat dolgozni, hogy filmekkel foglalkozni.

Tehát ez nem létezett a mondjuk a pályaválasztás, hogy mit akarsz csinálni kislányom, ebben a kontextusban nem merült fel számomra, mert az orvos, a tanár, az ügyvéd, ezek létező foglalkozások voltak, de az, hogy filmmel kapcsolatban bármit lehet csinálni, ezt nem is tudtam elképzelni, vagy nem is tudtam feltenni ezt a kérdést.

Úgyhogy ez tulajdonképpen csak egy ilyen nagyon erős kötődés volt a filmekhez.

Volt egy volt egy keresztmamám, aki Budapesten élt, és sőt nyáron itt töltöttem Budapesten a a nyaraknak egy részét, és ő nagyon szerette a mozit, és nagyon sok filmet, azt itt Budapesten moziban az ő neki köszönhetően láttam.

Tehát a az máigó emlékem a volt egyszer egy vadnyugat az Alfa moziban, amit a keresztmamámmal láttam, vagy a nem tudom, tehát egy egy csomó csomó ilyen klasszikus filmet a a neki köszönhetően az Elfújta szelet vele láttam Nagyvásznó moziban Budapesten.

Tehát ez is egy fontos fontos dolog volt.

Na most ebből az is adódik, hogy a televízió volt az egyik fő forrása, ahonnan én a filmes élményeimet szereztem.

A másik pedig ezek a főleg elsősorban inkább budapesti mozis élmények. viszont van a az első mozi élményem az is, én azt gondolom, hogy konkrétan én emlékszem, tehát nem valószínűleg nem elmesélésből tudom ezt, hiszen nem volt ott rajtam kívül senki, vagy az elsős osztálytársaim voltak ott.

Ugyanis ez elsőben történt ez a amikor először voltam igazi mozi filmszínházban.

Ez ezen a nagyon picike kis településen volt, ahol kisgyerekkoromban éltem, ahol volt egy moziterem. azért.

És elsőben elvittek minket arra az orosz science fiction vagy fantasy filmre, aminek az a címe, hogy a két éltű ember.

És ezt láttam a a az osztályal.

És ez is, ez egy nagyon erős, szintén nagyon erős élmény, ami hát úgymond azóta is, tehát van egy ilyen kép előttem, hogy hogy mi az a moziterem, és hogy milyen képek vannak ott.

Tehát ilyen színek megvannak ebből a a filmből tulajdonképpen ilyen emlékképként.

És aztán egészen a tehát mondjuk ilyen videótéka vagy ilyesmi, ez ez nem volt abban az időben még.

Tehát a a moziba járás, a ritka moziba járás, illetve a a televízió volt az elsődleges forrás.

És aztán középiskolában se nagyon tudtam még elképzelni azt, hogy létezik olyan dolog, hogy valaki filmmel foglalkozik, de középiskolában már elég erőteljesen elkezdtem járni filmklubokba.

Középiskolában már ide Budapestre jártam, és nagyon tudatosan kezdtem el filmklubbozni.

A Marci Bányi téren voltak nagyon jó filmtörténeti sorozatok.

Ott kezdtem el úgymond a filmtörténettel szisztematikusan megismerkedni.

És aztán az igazi nagy beavatás az pedig a Közgázfilm klubban zajlott.

A harmadikos-ne negyedikes koromban a középiskolában már hetente két napot jártam oda, és mind a két napon két filmet lehetett megnézni akkor a Közgázfilmklubban, és hát ott elképesztő dolgok mentek.

Tehát filmtörténetből is, meg a kurrens olyan dolgokból is, amiket még a moziba se lehetett látni, olyan dolgokat lehetett megnézni.

Tehát én igazából a a kezdő filmes műveltségemet a Közgázklubban szereztem középiskolai harmadik negyedikes koromban.

És igazából még mindig akkor sem tudtam, hogy ez hogy lehet ezzel foglalkozni.

És akkor kezdtem el úgymond érdeklődni az iránt, hogy mégis ha valaki pályát választ, akkor hogy lehetne valami olyan olyan irányba menni, ami filmmel kapcsolatos, de ez nem ment egyszerűen.

Nehéz volt kitalálni ezt, hogy hogy mi ez a dolog.

Úgyhogy én középiskolában egy számítástechnikai programozó középiskolába jártam, és én programozó matematikusnak készültem hivatalosan, mert az egy elképzelhető szakma volt, és arról azt is mondták, hogy ez rendkívül nagy jövő előtt áll, és mivel én matematikából mindig nagyon jó voltam, és az összes matek versenyt megnyertem, ezért mondták, hogy akkor az jó lesz nekem, és én is mondtam, hogy az jó lesz nekem, mert nem tudtam megmondani, hogy hogyan lehetnék év ki olyan, aki filmmel foglalkozik.

Úgyhogy végig erre a programozó matematikus pályára készültem, de aztán negyedikben lett egy nagyon jó magyar töri tanárunk, aki valahogy tőle megtudtam, hogy lehet, hogy lehet filmekkel is foglalkozni, mert például a bölcsészkaron vannak olyan órák, amik filmesztétikáról szólnak, és akkor így került képben negyedikbe a bölcsészkar, hogy a bölcsészkarra kéne menni, mert ott vannak olyan emberek, akik filmekről tanítják a hallgatókat, és hogy ott biztos nagyon jó lenne nekem. [zene] A középiskolában komolyabban elkezdtem filmklubozni, rendszeresen filmklubba járni, és szisztematikusabban megismerni a filmtörténetnek az irányzatait a a különböző filmklubokban, akkor kezdtem el utánanézni annak is, hogy hogyan lehetne minőségi olvasmányokat találni a filmekről.

És hát természetesen úgymond a tanáraimon keresztül is, akikhez ez ez ügyben fordultam, a filmvilág volt az egyik első, ami felmerült, hogy akkor a érdemes lenne a filmvilágot rendszeresen olvasni.

És hát erre konkrétan emlékszem harmadikos, negyedikes koromban a középiskolában, hogy elkezdem rendszeresen minden hónapban megvenni [torokköszörülés] a filmvilágot.

Arra is konkrétan emlékszem, hogy az egyik olyan szerző, akinek a a szövegeim megakadt a szemem, pontosabban két ilyen szerző volt.

Kovács András Bálintnak az írásai, illetve Szilágyi Ákosnak a az írásai voltak rám a legnagyobb hatással.

Tehát akik egyrészt olyan témákról írtak, tehát mondjuk a hát úgymond művészfilmekről, vagy ilyen ilyen európai művészeti irányzatokról, azoknak az elemzéséről, ebből az időszakból, amikre nagyon emlékszem, a Tarkovskiról szóló szövegei a Kovács András Bálinnak, illetve maguk a tarkovski fordítások, tehát ahol Tarkovskiak az írásait lehetett olvasni a a filmvilágban.

Ezek voltak az olyan szövegek, amikről azt gondoltam, hogy tehát, hogy elkezdett szélesedni a látóköröm abban a tekintetben, hogy mit lehet csinálni filmekkel, hogy mik azok a dolgok, amik a filmekkel való foglalkozáshoz kapcsolódnak.

És tulajdonképpen a pályaválasztás, az, hogy valójában mit is szeretnék csinálni a középiskola után, ez akkor úgymond becsételődött meg, amikor megláttam, hogy a bölcsészkaron konkrétan az esztétika tanszéken ez a két ember mind a ketten tartanak órát.

Tehát hogyha engem a böl az elte bölcsészkarra felvennének, akkor én hallgathatnám azoknak az óráit, akik akiket a filmvilágban a legérdekesebbnek találtam.

Tehát ez részben azt gondolom, hogy ez annak a pályamódosításnak, hogy a a programozó matematikától negyedikben úgy döntöttem, hogy hogy a bölcsészkari felvételi felé kell fordulni, az ez nagy ez nagy mértékben hozzájárul.

Tehát igazából az, hogy a a azok a szerzők, akiket olvastam a filmekkel kapcsolatban, azok konkrétan ezen a szakon, illetve ezen az egyetemen tanítottak. egyébként a a programozó matematika, illetve ez az egész matematikai irányultság, ez nem múlt el teljesen az életemből.

Ehhez mindig vissza-visszatértem.

Időnként dolgoztam olyan helyeken, ahol nem tudom, adatbázisokat kellett tervezni, létrehozni. hoztam létre különböző szervezeteknek katalógusát, ilyen informatikai rendszerét, ahol dolgoztam, azt úgy úgymond mellékesben, merthogy értettem a számítógépekhez.

Egy időben nagy élvezettel végeztem el ilyen ilyen online kurzusokat.

Például az MIT-nak az egyik ilyen programozó kurzusát a online elvégeztem, csak azért, hogy megnézzem, hogy hogy friss-e még az elmém, hogy hogy el tudok végezni egy ilyen programozó kurzust, ahol a fél év végén már elég komoly programokat kellett írni.

Tehát, hogy ilyen értelemben ez nem múlt el.

És azt gondolom egyébként, hogy a az elméleti érdeklődésem az, hogy én javarészt a legtöbb órát a most a tanári munkámban is oktatóként elméleti, tehát filmelmélettel kapcsolatos órákat tartok.

Ez nem véletlen, vagy nem idegen attól, hogy nekem a matematika vagy a a az ilyen ehhez a dudományterülethez is van affinitásom, és kedvelek ezzel foglalkozni.

Azt hiszem, hogy ez az elméleti az elméleti gondolkodás nagyban segíti, vagy az elméleti vonzalmaimnak, a filmelméleti vonzalmaimnak ez egy ilyen ilyen magyarázatát jelenti.

Tehát a középiskola után a bölcsészkarra felvételiztem, mivel ugye idoljaim, akik a film filmről szóló legérdekesebb dolgokat írták, ők az esztétika tanszéken tanítottak.

Ezért magyar törri szakra jelentkeztem, mert esztétika szakra nem lehetett jelentkezni.

Az egy úgynevezett cszak volt abban az időben, tehát már bölcsésznek kellett lenni, hogy valaki másodhmad évben ezt a szakot felvehesse.

Tehát magyar töri szakon kezdtem a bölcsészkart.

És természetesen azonnal az első szeptemberi napon, amikor elkezdődött a fél év, elindultam az esztétika tanszékre és felvettem az összes filmes órát.

Ezek között szerencsére volt egyébként Szilágyi Ákosóra is, és volt Kovács András Bálintóra is.

És innen kezdve én tulajdonképpen nagyon-nagyon hosszú ideig jártam a bölcsészkarra, mert nagyon élveztem, nagyon sok szakot elvégeztem, még utána ugye felvettem az esztétikát, aztán az összehasonlító irodalomtörténetet, aztán jött később a film specializáció, vagy ilyen filmes program is megjelent.

Tehát időtlen időkig jártam oda, és az összes filmes órát mindig végighallgattam, és nagyon-nagyon jól éreztem ott magam, merthogy egy kis társaság verődött ott össze, amiben rendkívül magas színvonalú kollégákra találtam, akik nagyon komolyan, tehát hallgatótársakra, akik nagyon komolyan érdeklődtek a film iránt, és akik nagyon komoly filmklub szervezők voltak már középiskolás éveikben. ben és ők is úgymond tehát összeverődtünk a bölcsészkaron egy ilyen csapat, akikben közös volt az például, hogy nagyra becsülték Kovács András Bálint óráit és előadásait.

Tehát az egy nagyon jó találkozási pont volt, mert egy idő után mindenki elkezdett oda járni. olyan társakra találtam, mint Varga Balázs, Vaság Benedek Balázs, akik egyébként utána a pestiesnek a filmes rovatának az elindítói vagy vagy gazdái voltak a a pestiesnek az indulásától kezdve, tehát filmkritikusként is a a filmvilágban is sokat írtak, és ők voltak a többek között a az egyetemi csoporttársaim, vagy kollégáim, akikkel akikkel sok-sok nagyon izgalmas szeminárium ra jártunk.

És mondom, ez a Kovács András Bálinak az órái, azok nagyon fontos találkozási pontok voltak.

És tulajdonképpen én a publikálást, a kritika kritikaírást, azt valójában nem a film területén kezdtem.

Nekem az első kritikám az irodalom kritiként jelent meg.

Tehát irodalomszakon ott is egy szerkesztőnek a az órá órájára jártam, egy irodalmi szerkesztőnek, aki egy könyvkritikám…

Említett entitások

Szervezetek, cégek

  • Filmklub podcast

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Kritikusok hete S03E07 - Vincze Teréz”

Miről szól ez az epizód: „Kritikusok hete S03E07 - Vincze Teréz”?

Vincze Teréz filmkritikus és egyetemi oktató a Filmklub podcast vendége, aki a kezdetektől fogva a filmek iránti szenvedélyét osztja meg. Gyerekkorától kezdve rajongott a mozgóképekért, már fiatalon elkezdett filmeket gyűjteni és rendszerezni. Első filmkritikai gondolatait a… Az epizód a Filmklub podcast című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 07. 17..

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Kritikusok hete S03E07 - Vincze Teréz”?

Megjelenés: 2026. 07. 17.. Hossz: 1 óra 29 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/filmklub-podcast/kritikusok-hete-s03e07-vincze-terez-ecbebaba

Több epizód a Filmklub podcast-ből